2 Pt 3, 13-18  (vas.de.)

13 De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. Ézs 65,17; 66,22; Jel 21,1 14 

14 Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. 

15 A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint – 

16 szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. 

17 Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. 

18 Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! 

   Az első keresztyéneket (akik a Krisztus földi szolgálatát közvetlenül követő időkben éltek) nagyon elevenen foglalkoztatta az ő visszajövetelének kérdése. Hitük alaptétele, sarkalatos igazsága volt ez. Meg voltak győződve, hogy ez az eljövetel (parúzia) rövidesen, még az ő életük során be fog következni. Aztán amint teltek az évek, évtizedek, sokan közülük elbizonytalanodtak. Kételkedő gondolatok ébredtek a szívekben: hol marad az ő eljövetelének ígérete? A győztes Úr megfeledkezett volna a világ nyomorúságai közt küzdő népéről? 

    Péter apostol a kortársait nyugtalanító kérdésekre próbál válaszolni. Ezt a komoly adventi dilemmát igyekszik feloldani, rámutatva arra, hogy Isten másként számol (előtte egy nap annyi, mint ezer esztendő, ezer esztendő, mint egy nap), és hogy a látszólagos késlekedésben az ő türelme nyilvánul meg, mert nem akarja, hogy egyesek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. Isten kegyelmi koordináta rendszerében kell nekünk életünk és a világ eseményeit elhelyezni. 

   Az Úr napja el fog jönni, állítja határozottan Péter, és utal annak kiszámíthatatlanságára (úgy érkezik meg, mint a tolvaj), és minden régit felszámoló, teljesen újat létrehozó következményeire (az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak). És ennek fényében fogalmazza meg az intést: szentül és kegyesen kell élnetek. Nem mulandó értékekre alapozva, hanem az örökkévalókra figyelve. Nem az Istennel nem számoló emberek könnyelműségével, hanem mint akik tudjátok, hogy Krisztuséi vagytok, és azt is, hogy mire kötelez titeket az ő megváltó szeretete.

   Ami a szemünk előtt van, amit mi alkottunk, sőt emberi létünk is átmeneti. (A természettudományok XX. századi szédületes fejlődésére sokan nagy optimizmussal tekintettek, és úgy gondolták, hogy annak nyomán egyre stabilabb, biztosabb lesz az élet, de aztán kiderült: hogy minél magasabb szintet ér el technikai szempontból az emberiség, annál közelebb kerül a pusztuláshoz, a nullponthoz. Nem lehetnek illúzióink.) Isten igéje azonban – és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk - nem becsüli le az átmenetit sem. Jézus tanításainak zöme evilági dolgainkra, munkánkra, kapcsolatainkra vonatkozik. A felebarát szeretete, a hűséges munkálkodás, mások megsegítése – mind itt történik (ha ezen a földi életen túlmutató következménye is van).    Bölcsességre van tehát szükségünk ahhoz, hogy helyesen lássunk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a „most itt” és az „egykor odafenn” között („már most, s majd egykor odafenn”). Ha egy fiatal lány biztosan tudja, hogy a királyfi el fogja venni feleségül, akkor – ha valóban komolyan veszi ezt az óriási lehetőséget - nem mondhatja azt: ettől kezdve már semmivel sem kell törődöm, könnyelműen élhetek, elhanyagolhatok mindent, magamat is, mert majd úgyis királynő leszek. Hanem – ha valóban komolyan veszi ezt az hatalmas lehetőséget – szorgalmasan dolgozik, takarosan él, hogy méltó legyen arra a tisztségre, ami rá vár. 

  Éppen az élő reménység, a mennyei távlat ad erőt szolgálatunk végzéséhez, tesz lelki értelemben igényessé minket a mindennapokban. Ha új eget és új földet várunk, akkor úgy készülünk arra (hogyan másként?), hogy rendkívüli felelősséggel viseltetünk a jelenvaló iránt is, amit Isten ránk bízott… Aki az Urat várja, annak nemcsak a szívében, de beszédében, tetteiben, magatartásában is ott ragyog az ő dicsősége… Az a szeretetet gyakorolja, hiszen annak beteljesülését várja. Az az igazságot cselekszi, mert Isten országában igazság lakik. Készülnünk úgy lehet egyáltalán, hogy egyéni életünkben, közösségi szolgálatunkban mindent megteszünk Krisztus szeretete és igazsága érvényesüléséért. 

   Ez a várakozás kötelez minket. Az ige igyekezetről beszél: igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben… A kis herceg szerzője jól ráérez arra, hogy az őszinte várakozásban megszépül, ünneplőbe öltözik a lelkünk. Ha egy számunkra fontos személyt várunk, akkor rá- ill. áthangolódunk az érkezésére. Ha gyermekünk hosszú idő után hazalátogat, akkor nem megyek el aznap horgászni, vagy inni a barátokkal, és igyekszünk a családban is elkerülni azt, hogy éppen egy nagy veszekedés közepette toppanjon be… 

  Tiszta, feddhetetlen - ezek nem is emberi teljesítményről szólnak, hanem arról, hogy engedjük, hogy Isten megtisztítson, bűneinket eltörölje, eltüntesse az ő bocsánatával. Az Úrhoz fordulva, kegyelmét elfogadva kell nekünk őt várni. Várakozásunkban a vele való kapcsolatunk kell elmélyüljön, rendeződjön. 

   A békesség jegyében… Döntő feltételként beszél erről az ige. Annyi minden felborítja a békességünket: gondok, problémák, mások viselkedése… Nem kell mindenikkel megharcolni. Van, amit le kell tenni. Van, amit át kell adni. Van, amihez erőt kell kérni. Főként saját türelmetlenségünk legyőzéséhez. Egy neves lelkigondozó mondta: a legtöbb problémát nem úgy általában az emberek okozzák, hanem egyetlen ember. (Most ki kire gondol?) Az idézet így folytatódik: ezt az embert pedig úgy hívják, hogy én. 

   Érdekes tanítás az igében: üdvösnek tartsátok, hogy várnotok kell. (Tkp. azt, hogy Isten vár, hosszan tűr értetek. Az ő részéről nem egy passzív magatartás ez. Míg mi várunk, ő kegyelmével munkálkodik.) Legyetek hálásak érte. A várakozás már része a beteljesedésnek… Gyermekeink (a kisebbek legalábbis) nagyon várják a karácsonyt. Vajon jó lenne most kivágni a naptárból ezt az adventi 4 hetet, hogy egyből itt legyen az ünnep? Nem gondolom. 

   Péter utal Pál apostol leveleire, aki hasonló értelemben tanít. Nem tudjuk, hogy konkrétan mely levelekre céloz (a bibliatudomány tud ún. „elveszett levelekről” is). Pál több helyen ír a Jézus visszajöveteléről (pl. 2 Thessz).

  Egy érdekesnek számító megjegyzés kíséri ezt a hivatkozást: hogy ti. vannak nehezen érthető részek, amit egyesek kiforgattak. Talán egyetlen szentírási tanítással kapcsolatban sem született annyi egyéni, olykor egyénieskedő, túlhajtott, szélsőséges emberi tanítás, mint Jézus visszajövetelével kapcsolatban. Nehezen érthető nemcsak a róla való beszéd, hanem maga a téma is. Nem vág össze tapasztalatainkkal, amik kizárólag a látható világhoz kötődnek. Egyetlen kapcsolópont a Jézus Krisztus személye, aki testté lett, aki meghalt értünk, feltámadott, felment a mennybe, és ígérete szerint vissza fog jönni… Tőle nem szabad és is lehet elválasztanunk a második adventre vonatkozó kijelentéseket.

   Tanulatlan és állhatatlan emberek… Nem műveletlenekről van szó, hanem olyanokról, akik nem akarnak tanulni Isten kijelentéséből (ilyen értelemben egy Nobel-díjas is lehet tanulatlan). Az állhatatlanság az ide-oda kapkodó türelmetlenséget jelenti: amikor nem tartok ki a helyemen, nem tudom kivárni, valósággal elébe akarok vágni az Isten tervének. Isten igéjét összekeverem saját elképzeléseimmel, váradalmaimmal, jóslataimmal. Pedig nem az a megoldás, hogy kiforgatom Isten szavát, hanem hogy az forgat ki, fordít oda engem Krisztushoz.

   Ti tehát szeretteim, akik ezt előre tudjátok) ismeritek a veszélyeket, kihívásokat (e világon nyomorúságotok lesz…), vigyázzatok, hogy mások tévelygései el ne sodorjanak titeket. A betegség természete az, hogy terjed a szervezetünkben, sok esetben fertőz is… Ha egy egészséges embert befektetünk a sárgaságosak közé, akkor nagy valószínűséggel nem azok fogják tőle az egészséget elkapni, hanem fordítva. Annyi a hamis tanítás, a rémhír! Vigyázzatok, el ne veszítsétek biztos meggyőződéseteket!  A biztos meggyőződés itt a hit szinonimája, aminek hátterében személyes tapasztalat, élő kapcsolat áll. 

  Hanem… és elhangzik a megerősödés, a megújulás adventi receptje (érdemes ezt – nemcsak háziasszonyoknak – kipróbálni): hanem növekedjetek a kegyelemben. Olyan elvontnak tűnik. Hogyan tehetem? Vajon magától megy (ahogy a gyereknek mondjuk: pl. nőjj nagyot!). Úgy gondolom (az ige is ezt erősíti): törekednem kell erre. Ki kell lépjek a fényre, hogy megvilágosodjék az arcom, keresnem kell a Krisztussal való találkozás alkalmait, oda kell figyeljek az ő szavára. Ki kell tárnom a szívem az ő szeretete előtt! (Ez bűnbánatot is jelent. Ha megnyitom az ajtót valakinek, akkor bevállalom előtte: lásd, ilyen körülmények vannak nálam.) Növekednem kell a Krisztus megismerésében. Szorosabbá fűznöm a kapcsolatot vele. A legszemélyesebben fel kell fedeznem benne megváltómat, üdvözítőmet.     

   Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! Egy rövid, de gyönyörű dicsőítő mondattal zárul ez a szakasz, ez a levél. Ez nemcsak szép zárás akar lenni, hanem felszólítás a folytatásra: életem, minden cselekedetem azt hirdesse, azokban az tükröződjék, hogy Krisztusé, az eljött és eljövendő Úré a dicsőség most, és majd kibeszélhetetlen módon az örökkévalóságban. Ámen.

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk Krisztusban, hálát adunk ezért az ünnepi alkalomért, a gyülekezet közösségéért, Igéd köztünk is megszólaló üzenetéért. Köszönjük, Istenünk, hogy emlékeztettél minket ígéreteidre, azokra is, amik erre a jelenvaló világra vonatkoznak, gondviselő irgalmadra, gondok, nehézségek, kísértések között is megőrző hatalmadra, áldást osztogató jóságodra, és azokra is, amelyek majd a te eljövendő országodban fognak beteljesedni. Adj nekünk bölcsességet, hogy helyesen lássuk mindkettőt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hogy hűséggel, odaadással végezzük a jelenben munkánkat, mutassuk meg szeretetünket, felelősségünket, ugyanakkor adj bizodalmat, hogy kitartással, felemelt fejjel várjuk Krisztus visszajövetelét! Ebben a kettős kitekintésben áldd meg mostani adventünket is.

 És kérjük Lelked erejét, hogy ebben az átmeneti időben, amit nekünk komolyan kell vennünk, amelyben ki kell használnunk a szeretet, a szolgálat alkalmait, tisztán és feddhetetlenül őrizzük meg magunkat. És mindenekfölött kérjük a te békességedet, Urunk, igéd drága tanítása szerint: békességet adok nektek… 

   Hadd értsük meg azt hit által, hogy türelmed minket megtérésre indít. Őrizz meg minket attól, hogy állhatatlan, öntörvényű emberek befolyása alá kerüljünk, hanem tartsd meg minket Krisztus élő közösségében, hogy mindenben rá figyeljünk, hozzá ragaszkodjunk, ő legyen a mérték számunkra.

Olyan jó volt hallanunk: nekünk úgy lehet őt igazán várnunk, ha bele maradunk élő kapcsolatban. 

   Krisztusunk, adj nekünk növekedést a kegyelemben, a te egyre mélyebb megismerésedben, hogy betöltsön világosságod, szereteted, és megértsük, hogy eljött Úrként mit vállaltál értünk, és eljövendőként mit fogsz nekünk ajándékozni! Add éreznünk már most az üdvösség elővételezett örömét, boldogságát! És hadd hirdesse egész életünk, hogy tied a dicsőség.

   Könyörgünk, áldd meg, újítsd meg gyülekezetünket, az ünnepi időszakban gyűjts össze minket a te Igéd köré, adj közösségünkben, családjainkban egyetértést, egymás iránti tiszteletet. Erősítsd hitünket, ébreszd reménységünket, tedd gyümölcsözővé szeretetünket! Elődbe hozzuk személy szerint betegeinket, könyörülj rajtuk végtelen irgalmad szerint, szüntesd fájdalmaikat, csitítsd félelmeiket, hordozd testi, lelki erőtlenségüket, és mutasd meg rajtuk gyógyító, megtartó dicsőségedet. Fohászkodunk a gyászolókért, szomorkodókért, légy mellettük, vigasztaló irgalmaddal öleled át őket. Könyörülj a bajban levőkön, az élet harcában megfáradtakon, a bűn megkötözöttségében veszteglőkön, és légy minden munkálkodó, fáradozó, szolgálatot végző testvérünkkel is, adj nekik kitartást, jó előmenetelt. Irgalmazz a háborúk miatt szenvedőknek, hozd el számukra és egész világunk számára Krisztusban a békesség idejét! Őérette hallgass meg! Ámen.