Gyülekezeti, közösségi életünk eseményeinek „dokumentálása” közbe jutott eszembe: egyre nagyobb az egy főre eső információ. Az internetes kommunikáció, a Facebook, Instagram, WhatsApp alkalmazások elterjedése korában egy szűkebb közösségről, családról, személyről is rengeteg bejegyzés, fénykép, felvétel kerül a nyilvánosság elé.

   Néhány évtizeddel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy-egy családi ünnepről, közösségi összejövetelről fénykép készült, az meg egyenesen szenzációnak számított, ha valakiről/valakikről „írtak” (az újságban). A templomjavítás okán régi felvételek után kutatva nem kis csalódásunkra arra az eredményre jutottunk: a 60-70-es évekből alig maradt fenn „fotográfiai adat” a templomról, templombelsőről. Pedig voltak akkoriban keresztelők, konfirmációk, esküvők szép számmal. Sokkal gyakrabban, mint manapság, és sokkal több résztvevővel.  

    Nyilván, ami ebben a gyülekezeti krónikában egyáltalán bemutatásra kerül, az csak töredéke annak az anyagnak, ami egy-egy alkalomról, rendezvényről rögzítődik...

   Az idei évben az építkezési fejezetet igyekeztük a minimálisra visszafogni. Még a tavalyi évről maradt ránk egy terasz (csapóeresz) megépítésének a terve. A IV. bergenyei tánctábor előtt huszárrohammal készült végül el. 

    A tánctábor bár nem gyülekezeti rendezvény, mégis „gyülekezeti jelleget” hordoz:  a vendégek jó része az egyház épületeiben kap szállást, itt zajlik az étkeztetés …

   Az ünnepi istentiszteletre az idén is sokan eljöttek, a szállóvendégek közül szinte mindenki. Meghitt, áhítatos alkalom volt. Valaki megjegyezte: az istentisztelet együttlét adja a tábor igazi hangulatát, mélységét.  

   Néhány sor a templomi köszöntőből:  „Minden okunk megvan arra, hogy szeretettel fogadjuk a vendégeket. Többen közülük visszatérők. Sok szép élmény köt össze. Köszöntjük tehát őket: Svájcból érkezett barátainkat (…), a kisgyőri testvéreket, a MMA képviselőjét (…), a tánccsoportokat, akik már jártak nálunk Újvidékről, Barcsról. Megtiszteltetés számunkra jelenlétük. Vannak, akik először látogattak Bergenyébe (és eddig nem is tudták, hogy van egy ilyen csodálatos hely a világon).  Nos, őket éppen ezért vesszük megkülönböztetett szeretettel körül. Üdvözöljük a kárpátaljaiakat (Mezőgecse). Megrendítő dolog: bár tőlük tényleg több határ választ el, mégis egyek vagyunk, ugyanaz a nyelv, ugyanazok a dallamok, ugyanaz a hit köt össze. Az Úr őrizzen benneteket! Tényleg többet kell vállaljunk, többet kell imádkozzunk egymásért! Az újak közé tartoznak a gyergyócsomafalviak is. Üdvözüljük őket is, a környékbeliekkel együtt. A protokoll szabályai megszegve az önkormányzat képviselőit a végén köszöntöm. És a helyi gyülekezetet is. Szinte idekívánkozik Dsida Jenő seregszemléje döbbenetes erejű költeményéből, a Psalmus Hungaricusból: Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,/üljetek mellém!/Magyarok ott a Tisza partján,/magyarok ott a Duna partján,/magyarok ott a tót hegyek közt/s a bácskai szőlőhegyek közt,/üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,/Párisban, vagy Amerikában,/üljetek mellém! …

Egy nagy, szent érzés kell betöltsön!

     Hallottuk az Igében: Isten népe vagyunk. Nemcsak kiváltság, hanem plusz megbízatás is ez számunkra. Fel kell nőnünk ehhez a küldetéshez hitben, lélekben, a krisztusi értékek felvállalásában, szolgálatban, szeretetben! ’Minden dolgotok szeretetben menjen végbe’, tanítja az Ige. Ha ebben erőssé, naggyá leszünk, akkor leszünk erősek és nagyok.”

A táborzárást követő napon svájci barátainkkal, Lottival és Estherrel Borszékre kirándultunk. Kellemes nap volt.

Hét közepén pedig a gyerekekkel kezdődött a hagyományos borszéki tábor a görgényi egyházmegye nyaralójában.

Galéria