Tit 3, 3-15  (vas.de., vázlat)

3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 

4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 

5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Jn 3,5; Róm 6,4 

6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 

7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. 

8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. 

9 De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 1Tim 1,4 

10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, 

11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét. 

12 Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. ApCsel 20,4; Ef 6,21-22 

13 Zénászt, a törvénytudót és Apollóst gondosan ellátva engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. ApCsel 18,24; 1Kor 16,12 

14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 

15 Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal! 

   Akkor lépünk a hit útjára, amikor a megváltás nagy igazsága személyessé lesz számunkra, amikor a hallásból találkozás lesz, az ismeretből szívbeli bizalom, keresztyén életelvekből Krisztus követése. Olvashatsz megható könyveket a barátságról, csak akkor tudod meg, hogy mi is az tkp., amikor valakivel igazi, őszinte baráti viszonyba kerülsz. 

     „Valamikor mi is”… Tudunk-e csatlakozni ehhez a többesszámhoz, volt-e olyan döntő fordulat az életünkben, olyan megrendítő élmény, aminek következtében megváltozott a gondolkodásunk, magatartásunk? Döntéseinkben, cselekedeteinkben kik befolyásolnak minket, kikhez igazodunk? Kiknek az értékrendjét követjük? Többnyire a környezetünkét. Nemcsak a fiatalok, idősebbek is igyekeznek valamiképpen megfelelni mások elvárásainak, menőnek mutatkozni.   

   „Valamikor mi is”… Látjuk, hogy az igazi változás az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel kezdődik … hadd tegyük hozzá, Isten szeretetének a világosságában.  El lehet tölteni egy egész életet anélkül, hogy igazán megismernénk magunkat. Mert énünk kényszeresen mentegeti, védi, igazolja önmagát, saját sötétségét. Vajon hogyan hallgatnánk azt, ha valaki a fejünkre olvasná: esztelenség, amit csinálsz, engedetlen vagy, tévelyegsz (bár nagyon igaznak képzeled magad), kívánságaid és vágyaid irányítanak, a gonoszság és az irigység indulata tart kötve, gyűlöletre méltó és gyűlölködő vagy?  Igaz, ismerünk embereket, akikre illik ez a jellemzés. Igaz, magunkról nem ezt képzeljük. 

    Az apostol múlt időben fogalmaz: ilyenek voltunk, DE… És ez a fordulat nem a mi hősies emberi küzdelmünkről szól, amelyben sikerült legyőznünk a rossz cselekedeteket, és a jót kezdtük el követni, hanem Istentől indult, azáltal, hogy megjelent jósága és emberszeretete. A hit úgy születik, hogy megrendít minket Istennek Krisztusban megjelent szeretete. A Krisztusban beteljesedett üdvtörténeti esemény személyes tapasztalattá lesz. 

    Újjászült (aki nem született meg, annak fogalma sem lehet az életről, igaz ez a lelkiekre vonatkozóan is), és megújított minket (a fürdő hasonlata nemcsak a keresztség szertartására utal, hanem annak lényegi üzenetére, a belső megtisztulásra is)… a Szentlélek által, akit Isten kitöltött ránk gazdagon Krisztusban. Tudod-e, milyen az, amikor Isten Lelke megérint, és Krisztushoz kapcsol téged? Tudod-e, milyen az, amikor megtisztít? (A tékozló fiú apja házába belépve, bocsánatát elnyerve, nemcsak külsőképpen tisztul meg, hanem új identitást is nyer: disznópásztorból egy gazdag ember fiává lesz.) 

   Gyönyörű a 7. vers: „hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek”. Az apostoli levelekben sokat olvasunk a megigazulásról. Ez nemcsak egy passzív történést jelent (hogy ti. felmentenek a vád alól), hanem az igazság cselekvésére való felhatalmazást is. Isten úgy igazít meg, hogy ua. az igazság szolgálatába állít, az ő szeretetének képviselőjévé tesz. (Jézus ismert példázatában vallási szempontból mind a pap, mind a lévita sokkal igazabbnak számított a samaritánusnál, aki a „korcsitúra”, a törvényen kívüli kategóriájába tartozott, mégis ő cselekedett igazságosan a bajba jutottal – és Jézus ezt emeli ki.) 

    Szóval megigazulva, a krisztusi igazságot követve és megélve, reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek… Ha Isten szeretete örök, akkor hozzá tartozásunk sem lehet csak átmeneti. Isten nem szeretne minket igazán, ha csak erre a földi életre választana el magának. Jézus mondja: ismerem az én juhaimat, életemet adom értük, és senki ki nem szakíthatja őket az én kezemből (Jn 10).  

  Milyen biztató ez! Az apostol hangsúlyozza: igaz (Krisztus halála és feltámadása által megerősített) beszédről van szó… Ezért szilárdan tanúskodj emellett, hogy igyekezzenek jó cselekedettel elöl járni. A megváltás igaz, hiteles beszédéből nem vallásos gőg, nem ítélkező hozzáállás vagy hasonlók, hanem jó cselekedetek származnak. Sokszor megfeledkezünk erről. A kegyelem igazi gyümölcsei ezek, amik jók és hasznosak az embereknek. Ez a leghatásosabb bizonyságtétel. Egymás támogatása, megsegítése, bátorítása. Ez hasznos, építő.

   Ellenben kerüld a vitatkozásokat… nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a törvényeskedő szócsatákat. Heves vallásos vitákba tudunk bocsátkozni, de van-e valami értelme azoknak?

Régi történet: két fiútestvér szénát hordott a mezőről, a szekerük valahogy megbillent, felborult, nagyon csúnyán összekaptak, hogy te nem figyeltél oda, te nem vigyáztál, odament egy idősebb férfi, és azt mondta nekik: majd eldöntitek otthon, hogy ki volt a hibás, előbb rakjuk vissza a szénát a szekérre, segítek nektek… 

   Nem véletlenül említi az ige ennél a pontnál a szakadást okozó embereket, mert aki állandóan vitatkozik, kritizál, okoskodik, az meghasonlást kelt. Ismertem valakit, aki a legjobb hírt is el tudta rontani valami tudálékos, lebecsülő megjegyzéssel. Az ilyen szándékú embert legjobb kerülni, mert csak a maga véleménye és büszkesége érdekli… és magában hordja ítéletét. 

  Érdekes Nikopolis említése: erről a dél-görögországi városról csak itt olvasunk, nevének felbukkanása valószínűsíti Pál kettős római fogságának az elméletét… E szerint rövid ideig tartó szabadon bocsátása során, Kr. u. 63-64 ben jutott volna el ebbe a városba (amit Augusztus alapított győzelme emlékére, ahol olimpiai játékokat is szerveztek). Mindenesetre valós élethelyzettel találjuk szemben magunkat, és látjuk, hogy Pál mennyire számít munkatársai segítségére. 

  Még egyszer megismétli, nyomatékosítja: tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedettel járjanak elöl, kivált ott, ahol gyors segítségre van szükség (és nem dogmatikai csörtékre)… hogy ne legyenek gyümölcstelenek. Számunkra is felhívás ez. A keresztyénség kríziséről beszélnek, beszélünk, egyre kevesebben vagyunk… jó cselekedetekre azonban mindig szüksége lesz az embereknek, a társadalomnak. Ebben kell kitartanunk. A HK tanítja: ez része a háládatosságnak, megerősít minket is hitünkben, és ilyenképpen embertársainkat is megnyerjük a Krisztusnak. Ebben segítsen minket a mi megváltó Urunk! Ámen.