Mk 13, 21-37  (vas.de.)

    21 Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek! 

22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat. 5Móz 13,2-6

23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent! 

24 Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, Ézs 13,10; Ez 32,7; Jóel 2,10; Jel 6,12 

25 és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. Ézs 34,4-5

26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Dán 7,13; 1Thessz 4,15-16; Jel 1,7

27 És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig. Zak 2,10

28 Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 

29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! 

30 Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 

31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Ézs 51,6

32 Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 

33 Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. 

34 Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. 

35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; 

36 ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! 

37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! 

   Olyan tanítás hangzik el ebben az igerészben, ami a mai ember számára - akit láthatóan egyre jobban lekötnek az evilági elfoglaltságok, tervek, lehetőségek - eléggé idegen, távoli, amiről még egyházi, gyülekezeti körben sem szívesen, vagy csak úgy érintőlegesen beszélünk. Másfelől vannak, akik valósággal vesszőparipaként használják Jézusnak ezeket a kijelentéseit, egyfajta bennfentességgel, mások felett ítélkező lelkülettel, képmutató kegyeskedéssel hivatkoznak itt elhangzott szavaira. Mert nincs rendben az, ha vallásos narratívánkban elsődleges szerepet kap a világ végéről szóló üzenet, miközben életformánkat nagyon is a földi gondolkodás, anyagiasság jellemzi. 

    Kétségtelen: Jézus határozottan és egyértelműen beszél az utolsó időkről. Mi sem kerülhetjük meg ezt a témát. Tudnunk kell róla, számolnunk kell vele. A Jézus visszavárásáról szóló bizonyságtétel hitvallásunk sarkalatos pontja. Sokszor mégis elfeledkezünk róla, kiiktatjuk az életprogramunkból. Ha a mi Urunk visszajövetelére készülnénk, tele lenne a templomunk. (Egy élcelődő történet szerint egy hajó  nagy viharba keveredett, egy lelkész is volt az utasok között, aki aggódva kérdezte a kapitányt a kilátások felől. Az azt felelte neki: „úgy néz ki, nemsokára mindnyájan az Úr színe előtt leszünk”. Mire a lelkész rémülten azt mondta: „Isten őrizzen ettől!” ) 

   Jézus először az ő megjelenésével, visszajövetelével kapcsolatos tévtanításokra hívja fel a figyelmet. Azt mondják: íme, itt vagy amott van. Azt mondják: nálunk van! Krisztust nem lehet kisajátítani. A benne való hit kapcsol minket hozzá. Krisztus ott van, ahol hisznek benne, szeretik őt és engedelmeskednek neki (Jn 14,23). Hamis Krisztusok (megváltók) és próféták támadnak… A keresztyén egyház történetét nézve megállapíthatjuk: az idők során sokan léptek fel a Krisztus nevében, sok emberi gondolat rakódott rá az evangélium tiszta üzenetére: hagyományok sallangjai, egyházalapítók elképzelései, meglátásai, különféle mozgalmak néha önérdekű célkitűzései.

   Jeleket, csodákat tesznek – ez a megjegyzés elgondolkoztat. A csoda azonban még nem bizonyíték. (Akármilyen csodás, mesés sikerekkel kecsegtet valaki, nem lenne méltó és tisztességes dolog azért megtagadni a családomat…) A lelkület, a tényleges cél árulkodik a tanítás igaz vagy hamis voltáról. A hamis tanítók célja a megtévesztés, félrevezetés. Ti azonban vigyázzatok! Nem szenzációt kell keresnetek, hanem bensőséges hitbeli kapcsolatot. Nem a jelek kell elkápráztassanak, hanem Krisztust kell a legfőbb nyereségnek tartanotok. A Lélek bölcsességére van szükségetek. 

  Azokban a napokban a nap elsötétedik, a hold nem fénylik... Ezek az égitestek a teremtésben éppen azt a szerepet kapták, hogy világítsanak. Az említett fejlemények bekövetkezése azt jelzi: a teremtett világ számára kiszabott idő a vége felé közeledik. A csillagok lehullnak (augusztus van, „csillaghullás” ideje), az egek láthatatlan tartóoszlopai megrendülnek. Felbomlik a világmindenség adott rendje, az univerzumot a teremtés óta fenntartó erők megszűnnek, mert a teremtő Isten elhozza az általa alkotott világ végét, mintegy kivonja azt a forgalomból.

   És akkor meglátják az Ember Fiát - ez valójában örömhír a választottak számára. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen (Jn 6,40). Az a pillanat ez, amiről Jézus így beszél a tanítványoknak (a HK szép hitvallása is hivatkozik rá): emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok (Lk 21,28). Jézust látni igazi, beteljesült öröm. Csak annak nem az, aki nem hitt benne. A végső pusztulás, kataklizma közepette, amikor minden kézzelfogható bizonytalanná válik, a látható világ összeomlik, megjelenik az, aki tegnap és ma, és örökké ugyanaz, akiben van a mi váltságunk, bűneink bocsánata. 

    Az ige szóhasználata szerint a felhőkön jelenik meg. A felhő a Szentírásban gyakran Isten jelenlétének, közelségének a jelképe: pl. a pusztai vándorlás, megdicsőülés története… Dániel próféta írja: „jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt” (Dán 7,13).

    Nagy hatalommal és dicsőséggel. Nem erőtlenségben, nem alázatban, mint először. De ugyanazzal a szeretettel. Önmaga megüresítéséért nyert felmagasztaltatása teljes ragyogásában. A szeretet győztes erejével, ami által az övéit megtartja, ellenségeit pedig örökre elnémítja. (Aki nem ért a kegyelem szavából, azt az ítélet szava fogja helyre tenni. )

   Összegyűjti a választottait… Előbb az áldást jelentő termést kell betakarítani („a gabonát csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” – Lk 3, 17).  Az ítélet félelmetes eseményei között megnyugtató tudni, hogy „ismeri az Úr az övéit” (2 Tim 2,19), akiket magához, kegyelmének megtartó oltalmába gyűjt. Senkit sem felejt ki, egy sem vész el közülük… 

    Krisztus a fügefa példájára hivatkozik: amikor ága rügyezik, zsendül és levelet hajt, akkor tudjátok, hogy bár még nincsen itt, de már közel van nyár. És egészen biztosan megérkezik. Egyértelmű jel ez. (Ahogy most is, amikor már az első sárga levelek megjelentek… tudjuk, hogy küszöbön áll az ősz, és nemsokára be fog köszönteni. ) 

  Amikor ezeket a jeleket látjátok, akkor tudnotok kell, hogy közel van ő. Nem az ítélet, nem a világvége, hanem ő, a mi megváltó Urunk. Aki velünk van mindennap. Akiben bízunk. Aki hit által a szívünkben lakik. Ott van az ajtó előtt. Nem ellenségként, hanem szabadítóként… 

   Nem múlik el ez a nemzedék… Különös kijelentése ez Jézusnak. Sok spekuláció született ezzel kapcsolatban (pl. hogy Jézus itt arról beszél, hogy ezek a folyamatok még az ő nemzedéke életében elkezdődnek… De Jézus megtörténésről beszél.) A görög „geneá” szó nemcsak nemzedéket (generációt), hanem nemzetséget, családot, népet is jelent. Másrészt, ha úgy vesszük, mindenki csak egy nemzedék idejét élheti meg. Egy nemzedék (sajátunk) szolgálata bízatik reánk. Ilyen értelemben minket egy nemzedéknyi idő (a mi életszakaszunk) választ el Krisztus visszajövetelétől.  Aztán, hogy konkrétan melyik nemzedék idejében következik az be, az nem a ránk tartozik. A következő mondatokban figyelmeztet is Jézus: azt a napot és az órát senki sem tudja, egyedül az Atya. Nekem a magam idejét, korát, megbízatását kell komolyan vennem. Annál is inkább, mert tudom: az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. (Földi életemet is ennek tudatában tudom bölcsen „vezetni”.)

  Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mivel Urunk megérkezése bizonyos, ezért számunkra a rá figyelő, neki engedelmeskedő, szeretetét gyakorló várakozás a helyes, a megfelelő magatartás, gondolkodás, mentalitás. Vigyázunk-e? Sokszor úgy belemerülünk a földi szenvedélyekbe, harcokba, küzdelmekbe! Mintha örökké ezen a földön élnénk. 

(Egy hegymászó megcsúszott, egy szakadékba zuhant, illetve félúton sikerült egy kis fába megkapaszkodnia, de annak a gyökere lassan szakad ki a sziklából. Kétségbeesetten kiáltozni kezdett. Egyszercsak megjelent egy kötél a feje fölött, és egy hang hallatszott: fogd meg a kötelet. De ki tartja? – kérdezte a mi emberünk.  Ne törődj vele, csak fogd meg, és megmenekülsz. A bajba jutott azt felelte: van annyi eszem, hogy a biztosat nem hagyom el a bizonytalanért. És néhány másodperc múlva lezuhant a halálos mélységbe.) Mibe kapaszkodunk? Csak földiekbe? Mintha örökké itt élnénk? Pál apostol beállítottsága, hozzáállása ennek az ellenkezője: mintha nem is élnénk itt. És akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik.(1 Kor 7, 31) Ui. ez a látható világ átmeneti, a végleges ezután jön. 

  Jézus szemléltetésként az útra kelő gazda példáját hozza fel, aki megbízza a szolgáit, és közülük kinek-kinek személyre szabott feladatot ad. A várakozás megbízatást jelent… a magunk felelősségi körében. Vajon ezzel a tudattal végezzük munkánkat, neveljük gyermekeinket, szervezzük meg életünket? Nem a magunkéi vagyunk. Pedig mi nagyon is magunknak akarunk élni. Istent sokszor csak amolyan kezesként akarjuk használni terveink kivitelezésében. Pedig teljesen az övéi vagyunk, ő rendelkezik velünk. (Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem, kérdezte Pál a damaszkuszi úton, és nem azt mondta: Uram, szeretném, ha ezt vagy azt megtennéd nekem.) 

  Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jön el. Kérdezhetnénk: vagyon miért akar a mi Urunk készenlétben, úgymond „feszültségben” tartani. Azért, mert ismer. Mert a javunkat akarja, mert meg akar tartani, menteni. Mert ha ránk lenne bízva, akkor nagyon könnyelműen kezelnénk ezt a kérdést. Ha tudnánk, hogy az Úr még sokáig nem jön vissza, akkor elhanyagolnánk az ő ügyét, akkor belekeverednénk a világ dolgaiba. Sokan ezt teszik, Urunk határozott figyelmeztetése ellenére is. Ha gyermekeink szabadon dönthetnének, vajon hányan járnának iskolába? 

  A példázatban a szolgákat az a veszély fenyegeti, hogy elalszanak… Minket az, hogy elnyom a közömbösség, hitetlenség, anyagiasság álma, mámora. Sok baleset történik az elalvás miatt (olvastam: egyik diák elaludt a vizsgán, azért nem sikerült az érettségije). 

   Vigyázzatok! Háromszor hangzik el ez az életmentő, hitre buzdító figyelmeztetés. Vegyük komolyan, hogy reménységgel várjuk a mi Urunkat, és amíg időnk van, szolgáljunk neki, munkáljuk egymás javát! Ámen. 

Örökkévaló, teremtő Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, vigasztalónk a Szentlélek által! Hálát adunk ezért a napért, ünnepért, hogy időt rendeltél számunkra a találkozásra, az előtted való megállásra, igéd meghallására. Bocsásd meg, hogy sokszor nemhogy áron vennénk meg, hanem még ingyen sem használjuk ki az alkalmakat. Úgy teszünk, mintha földi életünk soha nem érne véget, mintha mindig ebben a látható világban maradnánk. Úgy teszünk, mintha nem ismernénk Krisztus Urunk tanítását, ígéretét az ő visszajövetelével kapcsolatban. 

    Hallottuk a figyelmeztetést: vigyáznunk kell arra, hogy a mi Urunktól, aki megváltott, és egymástól, akikkel felelősségben, hitben, együvé tartozásban összekötötted az életünket, senki és semmi el ne szakítson. Sem a világ csábítása, sokféle, színes kísértése, sem a Jézus nevére hivatkozó, de alázatát, keresztjét megtagadó tanítások, sem megtévesztő ajánlatok, akár elkápráztató csodák. Hanem egyedül Krisztushoz ragaszkodjunk, akiben van a mi váltságunk az ő vére által, és egyedül az ő akaratát kövessük, az ő lelkületét hordozzuk. 

   Hallottunk igédben a félelmetes jelekről is, az utolsó idők nyomorúságáról, de olyan jó volt megértenünk, hogy akik a Krisztuséi, azok a legnagyobb nehézségek közt is megtartatnak, az ítélet megrendítő eseményeiben is őt fogják meglátni, mint szabadítójukat. Olyan jó ezt személyes biztatásként meghallanunk: „emeljétek fel fejeteket, mert elközelített a ti megváltásotok”. Add nekünk, Urunk, már most ezt a bizonyosságot!

    Köszönjük, Krisztusunk, a bátorító, győzelmes üzenetet, hogy te hatalommal és dicsőséggel fogsz megjelenni, hogy tieidet megtartsad, ellenségeidet pedig megítéljed. A te szereteted és kegyelmed ugyanaz marad. Éppen ezért segíts minket Szent Lelked által, hogy hűségesek maradjunk tehozzád, és engedelmes lélekkel várjunk téged… Hadd figyeljünk a külső, de a belső jelekre is, a világban zajló folyamatokra, de a te hangodra is szívünkben. Hadd mondjuk mi is a mennyei látnokkal együtt: bizony jövel, Uram Jézus. 

  Taníts minket éberségre, józanságra, hogy okosan kihasználjuk a nekünk adott időt, odaadóan munkálkodva, tévén a jót a te példád szerint. Őrizz meg a lelki alvástól, közömbösségtől, anyagiasságtól, hitetlenségtől! Igéd által ébresztgess minket szüntelenül!

   Mennyei Atyánk, áldd meg gyülekezetünket! Adj nekünk lelki megújulást, hozzád térést, győzd le a hitetlenséget, közömbösséget, vonj minket közelebb magadhoz! Mutasd meg nekünk az igazi értékeket, amik nem vesznek el, és indíts arra, hogy lelki kincseket gyűjtsünk az örök életre!

  Könyörülj betegeinken, szenvedőkön, erőtleneken, vigasztald a gyászolókat, szomorkodókat, erősítsd az erőtleneket, adj élő reménységet a csüggedőknek, adj bölcsességet a döntés előtt állóknak, előmenetelt a munkálkodóknak, és tarts meg minket békességben, hitben, szeretetben, hogy a te népedként a te dicsőségedet tudjuk hirdetni! Ámen.