Az esztendő a mezőbergenyei gyülekezet számára a váltás-változás bizonytalanságával és kihívásával kezdődik. Miután előző év decemberében a hét évet itt szolgált Gede Sándor  Aranyosegerbegyre távozik, január 14-én lelkészválasztó közgyűlésre kerül sor. A választók többsége Domahidi Béla, nagyteremei lelkipásztor meghívása mellett dönt. Az új lelkész egy hózivataros február végi napon, a hónap 26-án, böjtfő szombatján érkezik meg a gyülekezetbe feleségével és egy éves kislányával. Az időjárás zordságát enyhíti az őt fogadó presbiterek és presbiterasszonyok meleg jóindulata, őszinte kedvessége. Este 110-en gyűlnek össze istentiszteletre. Vajha minden bűnbánati hét ilyen népes, sűrű gyülekezet közösségében záródna! Sajnos, az alkalom egyedinek bizonyult, miképp a lelkész is csak egyszer, az első időszakban „új”. Az általa hirdetett üzenetnek mégis mindig annak kellene lennie.

    A hivatalos átadásra egy jó hónap múltán kerül sor. Azonban az „átvétel” sohasem jogi aktus csupán, azon túl lelki vállalás is. Az eső hetek, hónapok az ismerkedés jegyében telnek, és a „néped az én népem…” erősödő bizonyossága felé vezetnek.

   Virágvasárnap a konfirmáció ünnepe is egyben, életképes csoport tesz hitvallást: 16 fiatal. Felkészítésükre a lelkészcsere és a szentesített időpont miatt nagyon kevés idő jut. A konfirmandusokat meghallgató presbitereknek el is mondja a lelkész: most különösen erős lelkiismeret-furdalást érez. Isten azonban a rosszul, elhirtelenkedve végzett munkát is megáldhatja (igaz, ez sohasem lehet mentség, netán ürügy a hanyagságra). Csakugyan, a frissében konfirmáltak az új lendülettel beindított ifjúsági óráknak – több, előző korosztálybeli fiatallal együtt - derékhadát alkotják.

Az 1996-ban konfirmáltak.

    1996 tavaszán a gyülekezet egyházmegyei lelkészértekezletnek ad otthont, a vendéglátás a parókián történik, az presbiterasszonyok kitesznek magukért, a falu, az új lelkész becsületéért. A találkozó egyfajta beiktatásnak könyvelődik el.

Lelkészértekezlet Mezőbergenyében 1996 tavaszán.

    A melegek beálltával a presbitérium a parókián kisebb – nagyobb munkálatokba kezd: kimeszelik az irodát, előszobát, a kamra egy részét leválasztva belső mosdót alakítanak ki WC- vel (ennek használhatóságához emésztőgödröt is kell ásni).

Kiderül – lehet, az itt élők számára ez mindig is világos és természetes volt -, hogy a bergenyeiek (presbiterek és mások is), milyen szívesen jönnek, segítenek! Valami zsigerekbe ivódott kötelességtudattal, pazar nagylelkűséggel, egyházuk iránti kétséget nem ismerő becsületes lelkiismeretességgel teszik ezt. A közösségi szellem szinte romlatlan formája ez.

     Az esztendő második halottja egy öngyilkos fiatalember. Két kislány marad árván utána. Az indítóokok nem egyértelműek. Voltak feszültségek a családban (mindenütt vannak), az ital is szerepet játszott. Jellemző módon az érintettek és a kívülállók tartózkodó diszkrécióval nyilatkoznak az ügyről. Természetesen az ítélet nem a mi tisztünk. Sajnos, sokan választják életük problémáinak megoldására a visszahozhatatlant, a meghívott halált.

Nyár közepén a volt gondnok, a gyülekezet kántora, id. Soós Pál beteg lesz, helyettesítéséről kell gondoskodni. Egy temetésre a mezőpaniti kántort hívják el, de nemsokára kerül egy bergenyei fiatalember – ifj. Lőrinczi Károly -, aki rendelkezik némi zenei képzettséggel, jól tangóharmonikázik és megjárósan játszik az orgonán is. Egy rögtönzött „audíció” után ideiglenesen őt kéri-fogadja fel a presbitérium a kántori teendők végzésére.

Az ősz folyamán a lelkipásztor holland ismerősei – 1990. januárjában alakult ki kapcsolat egy Houten-i egyházi csoporttal - tesznek látogatást családjánál, ugyanakkor a gyülekezetben is. Az ő ösztönzésükre és támogatásuk ígérete mellett beindul a gyülekezetben a diakóniai munka. (A szeretetszolgálati bizottság tagjai: Szabó Margit, Gagyi Anna, Birizdó Gyula és Böjthe Zoltán.) Az is szóba kerül, hogy fiataljaik 17-18 éves nemzedéke a következő évben eljönne vakációzni Bergenyébe, ugyanakkor valamit tevékenykedni is a gyülekezetben. Hisszük: a lendületes terveket Isten áldása kíséri.

    Karácsony első napján délután a gyerekek ünnepélye (előző évekből, évtizedekből maradt ez az időpont az általánosabban elterjedt karácsonyestit helyettesítendő) rengeteg egyháztagot vonz az istentiszteletre. Ünnepi keresztyének? Hátha valami megérinti a szíveket abból a szeretetből, amiről a testet öltött Ige tesz bizonyságot. Másnap délelőtt sebtében összeverbuvált felnőtt-kórus énekel a templomban. Az ünnep igazi gyülekezeti alkalom, köszöntésekkel, kántálással (gyerekek, presbiterek, fiatalok), látogatásokkal.

   Helyi szokás az, hogy az  új évet a férfiak egy csoportja a toronyból köszönti énekléssel.