A kérdés minden nap feltehető, mégis leggyakrabban a naptári újév kezdetén fogalmazzuk meg: vajon mit hoz ránk, családunkra, közösségünkre az elkövetkezendő időszak.

Ez a helyzetfelmérés és jövőbenézés, ha a hit realitásához ragaszkodunk, Isten színe előtt kell történjen. Ha pedig a már befutott, lezárult pályánkra nézünk vissza, akkor hálával állapíthatjuk meg: mind ez ideig megsegített minket az Úr.

    Az esztendő első felében a helyettesítő lelkipásztor látogatja, gondozza, szolgálja a gyülekezetet, istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági bibliaórákat tart, keresztel, temet, betegeket látogat, közmunkákat szervez, adminisztrál.

Istentisztelet előtt a svájci Seewisben és után Landqartban (Graubünden kanton).

Július közepén érkezik vissza svájci tanulmányútjáról a helybeli lelkész (közben még húsvétra is „hazaugrott”). Az itthon maradt családdal (felesége csak az utolsó hetekben utazhatott ki Svájcba), gyülekezettel megindítóan szép a találkozás. A távollét érleli meg ténylegesen az emberi kapcsolatokat. Család, barátok jelenlétének hiányában látjuk meg azok igazi értékeit.

    A nyár mozgalmasan alakul, holland fiatalok kisebb - többnyire a tavalyelőtti társaság tagjai közül toborzódott - csoportja érkezik ismét a gyülekezetbe. Kedves, nyílt természetű, jó kedélyű gyerekek, vagy már-már felnőttek, a faluban példaként emlegetik szorgalmukat, megfontolt magatartásukat. Megint aktív pihenéssel, tartalmas szórakozással akarják vakációjukat Bergenyében eltölteni („aki másokat felüdít, maga is felüdül”). A parókia udvarán szanaszét felhúzott, düledező ólak, ketrecek, a fából épített garázs lebontásánál segédkeznek, illetve az új, egybeszerkesztett melléképület- együttes alapjának megöntésénél.

    A nehéz munkálatok után jut idő a kikapcsolódásra is, tízegynéhány lelket számláló csapatukhoz a helyiek harmincas serege csatlakozik, így vonulunk Maroshévízre, a görgényi egyházmegye nyaralójába. Sajnos, nem magunkra vagyunk, egy gyerektábor résztvevőivel osztozunk a szobákon, konyhán. Padlón, folyosókon kell aludni. A tábori rend is megbomlik a kaotikus állapotok miatt, de semmi nem veheti el a fiatalos jókedvet, optimizmust.

Indulás előtt.

    Az idén rendhagyó módon augusztus végére - újzsenge vasárnapjára - „esik” a konfirmáció. Néhány évtizeddel ezelőtt – az idősebbek emlegetik még – a konfirmáció bevett alkalma volt ez a nyári ünnepnap. Az egyébként szegényes, munkás hétköznapokba vesző, gyér látogatottságú ünnepen – a konfirmáció okán – közel 250-en szorongunk - kitáruló lélekkel - a templomban. Felemelő, bizalmat sugárzó együttlét volt.

Újzsengei konfirmáció 1999. augusztusában. A Maros-mente és a Mezőség határán.

    A melléképület építési munkálatai késő őszig zajlanak, sok közmunkával. A betonlemez vasazását Nagy Árpádék vállalják, az tetőzet összeácsolását Gálfi J. Attila, vakolást Soós Elek, Lőrinczi László, Lőrinczi Károly. Természetesen a gondnokunk is – munkahelyi kötelezettségeit letudva - naponta eljön, építkezési, szervezési megbeszéléseket folytat a lelkésszel, szakemberekkel, közmunkásokkal. Soha nem marad el a tisztességes kínálás sem. Ha egész napos közmunka adódik, a gondnokasszony szervezésében a presbiterasszonyok, (néha mások is besegítenek) meleg ebédet, estebédet főznek.  Emellett jut energia – ugyancsak az asszonytestvérek részéről – a parókia udvarának, virágoskertjének és a lelkészcsalád konyhakertjének őszi „összegereblyézésére”, téli előkészítésére, rendbe szedésére is.

Közmunka az udvaron és őszi betakarítás a kertben.

   A november 3-ára beütemezett esperesi vizitáció napjára az utolsó simításokkal, az építkezés utolsó árulkodó nyomainak eltüntetésével is készen van a presbitérium. Egyfajta elégtétel költözik a szívekbe, ül ki az arcokra: „ez jó mulatság, férfimunka volt.”

A parókia udvarának, melléképületeinek régi és megújult arca.

    Az ősz jeles eseménye a svájci társgyülekezetek, Bubikon-Wolfhausen küldöttségének látogatása. A lelkész svájci tartózkodása során ismerte meg a HEKS segélyszervezet, közelebbről annak főtitkára Andreas Hess révén a nevezett gyülekezetek elöljáróit, akik egy kelet-európai református közösséget kerestek testvér-gyülekezeti kapcsolat kialakításának szándékával. Az ismeretségből elmélyülő rokonszenv, barátság lett. A látogatás hivatalosan is szentesített – szerződéses, „testamentumos” - kapcsolatfelvételt eredményezett. A gyülekezet ígéretet kap valamely nagyobb szabású tervének támogatására. A presbitérium első, spontán ötlete: építkezni fogunk (mint a környékbeli gyülekeztek zöme). A svájci vendégek között van egy orvos is, aki tekintélyes mennyiségű gyógyszert hoz magával – javarészt növényi kivonatú készítmények: a gyógyszertárrá avanzsált lelkészi iroda előtt hosszú sor kígyózik. Úgy tűnik: sok a beteg, kevés az orvos, az orvosság (inkább nincs pénz a megvásárlására).

A svájci csoport látogatása 2000-ben.

    A télelő a presbiteri bibliaórák, különböző gyülekezeti rendezvények (történelmi –  veterán-estet szervezünk, azon gyülekezeti tagok meghívásával, akik túlélték az „orosz fogságot”, pl. Szabó Balázs, Monostori Károly, Székely Sándor, Kovács Ferenc, megrendítő beszámolók, helyzetjelentések hangzanak el a földi pokolról, bajtársakról, akik, belepusztultak a szenvedésekbe, nélkülözésekbe, a szabadulás leírhatatlan öröméről, stb. – irodalmi, egészségügyi előadások hangzanak el a vasárnap délutáni istentisztelet vagy a csütörtök esti bibliaóra keretében), a szeretetvendégségek évada. Új divat, hóbort terjed el a fiatalok között: az asztalitenisz. A lelkész a fiatalok ösztönzésére beszerez egy pingpong-asztalt, felállítják a nyári konyhában (nem túl tágas a hely), és hirtelen nagyon népszerű lesz a sportág. Esténként 20-30 fiatal tolong-szorong a szűk helyiségben, valóságos népmozgalommá fejlődik a dolog. Házasemberek is bekapcsolódnak, nemegyszer jó éjfél után fejeződnek be a partik.

    A tél beálltával – svájci élmények sugallatára – öt-hat pár sílécet szerez be a lelkész a fiatalok számára, kedvez az időjárás is, naponta forgalomban vannak ezek az eddigelé szinte ismeretlen sportszerek. A templom fölötti dombon szabályos sípálya verődik.

Jobb mozogni, sportolni, mint a kocsmában üldögélni, iszogatni, fogalmazódik meg az esetek tanulsága presbiterekben, gyülekezeti tagokban is.

December 5-én tisztújító közgyűlésre kerül sor. A templomot leghűségesebben látogató presbiter, Birizdó Gyula, betegsége miatt nem vállalhat további szolgálatot. A presbitérium két új névvel gazdagodik: Lőrinczi László és Péter Lőrinc pótpresbiteri illetve egyházfiúi megbízatást kapnak.

A lendület, a közösségi felújulás éve volt ez, emberi megítélés szerint. Jó lenne, ha maradandó lelki haszna mutatkoznék ennek!