Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

2002

Historia Domus


2022.05.5

Domahidi Béla

 

    Az újévi beszámoló két létfontosságú kérdést taglal különös hangsúllyal. A (kevés) gyerekvállalás az egyik, ami kikerülhetetlenül gyülekezetünk távlati elöregedéséhez, elnéptelenedéséhez vezet (számtalan figyelmeztető, vagy egyenesen megdöbbentő példát lehetne itt felemlegetni), a lelki élet hanyatlása, a közömbösség, az elidegenedés a másik. Ez utóbbi a kiüresedés, széthullás, közösségi felszámolódás, lelki értékeink feladásának irányába mutat. Pedig, nyilvánvalóan élni akarunk, hiszen építkezünk.

    Ez utóbb említett témáról a csodálkozás és hála hangján kell szólani. Isten minden elképzelést felülmúló kegyelme, a svájci testvérgyülekezet nagyvonalú segítsége, a munkacsoport igényes hozzáállása és a hívek messzemenően támogató viszonyulása, ezek azok a mennyei és földi tényezők, amelyeknek eredménye szemünk előtt van.

Közben lelkiekben is igyekszünk épülni: konfirmáció és nyári gyerek-bibliahét 2002-ben.

    A folytatás következik. Megrendelődnek az ajtók, ablakok (Böjthe Sándor, jeddi asztalosnál).  A téli-tavaszi fagyok után Lőrinczi László és mestertársai (Lőrinczi Károly, Soós Elek) a vakolásnak fognak neki. Jó ütemben haladnak, minőségi munkát végeznek jutányos áron. A kiadások túlnyomó részét az építőanyagok beszerzése emészti fel. Sok az utánajárás (a múlt esztendő munkálataihoz: cement, betonvas, kő, homok, tégla, általában több rendben, különböző helyekről, cserép, faanyag, szeg, és ezerféle dolog, a belső szerelésekhez – ha lehet – még több „kellék” szükségeltetik, járólapok, csempe, ragasztó, gipszkarton, falburkolat, csövek lépcsőhöz, vízszereléshez, fürdőszoba-berendezés, festékek, drótok, csavarok és millió-egy apróság). A felső szint mennyezetének gipszkartonozását Gálfi J. Attila és csoportja végzi, ez a különítmény próbálja megoldani a pincehelyiség szárazzá tételét, lecsapolását (a falakon csorog a víz, a padló is víz alatt áll). Több komoly erőfeszítést, munkabefektetést igénylő kísérlet után az akciót siker koronázza. A gyülekezeti ház vízszerelését Soós Imre oldja meg.

    Ebben az évben is önfeláldozóan végzi a szervezést a gondnok, Borbély Ferenc. A faluban a közmunkázó kedv kissé alábbhagy, így többször a presbiterekre jut a sor.

Az ifjúsági csoport szenzációs ajánlatot kap a hollandiai, magyar származású Bán családtól: 30 fiatalnak biztosítanak 10 napos balatoni nyaralást (útiköltség, ellátás, zsebpénz). Nagy várakozással vágunk neki az útnak, csodálatos napokat töltünk a festői Badacsony vidékén, rendkívüli élményekkel térünk haza. Az Úr áldja áldozatos szívű patrónusainkat! Az említett család a gyülekezeti (ifjúsági) ház számára négy nagyteljesítményű számítógépet is ajándékoz, ezen kívül nem csekély pénzösszeget a pincehelyiségben berendezendő sportterem felszereléséhez. Az ő angyalainak parancsol, olvassuk a Bibliában.

Holland patrónusaink: Giti és Jocó Bergenyében.

A Bán család jóvoltából, Isten kegyelméből a Balatonon nyaral ifi csoportunk.

    A masszív pénzbeli segítséget a jócselekedetben meg nem restülő svájci testvérgyülekezet megtoldja egy segélyszállítmánnyal, főként az új épület berendezésére küldenek bútorféléket, világítótesteket, edényeket, ágyneműféléket, de sok egyéb holmi is érkezik, amit nem lehet a gyülekezeti házban felhasználni, így a már kitapasztalt, jól bevált módszerekkel értékesíti azt a presbitérium. A bevétel jól fog az építési kiadások fedezésére.

    A szépnek ígérkező nyarat a presbitérium, a gyülekezet körében egy incidens terheli meg. Nagy Péter nyugdíjas tanár – aki 1990. után hűségesen bekapcsolódik az egyházi életbe, rendszeresen jár templomba, közmegbecsülésnek örvend – és a presbitérium között indulatokat felkavaró vita lángol fel egy bizonyos régi egyházi telek tulajdonjoga kapcsán. Hány család, közösség életét mételyezték meg hasonló perpatvarok az utóbbi években!? A lelkészre nehéz szerep hárul. Jó, sőt baráti viszonyban van a tanár úr családjával. Az utóbbi évek legtöbb vívódást hozó problémájává nő az ügy. Több gyűlés, megbeszélés követi egymást, telekkönyvi okmányok kerülnek elő, sőt még egy ad-hoc földmérésre is sor kerül. A tanár úr nyilatkozatban ígéri, hogy telekelés után a vitatott kertrészt önként átadja az egyháznak, a lelkipásztor jó megoldásnak látja ezt az ajánlatot, a presbitérium kételkedve fogadja. Polgári per beindulása lóg a levegőben. Többen ezt a lépést tartják az ultima rationak. A lelkipásztor a gyülekezetből való távozását helyezi kilátásba a presbitereknek: inkább elmegy innen, semhogy ebben a csak feszültséget hozó, kapcsolatokat elmérgesítő kezdeményezésben részt vegyen. Fájó ez az eredendő bizalmatlanság, a régi sérelmek ilyen éles felhánytorgatása. A sokat hirdetett keresztyéni megbocsátás és békesség az események forrongásában, az indulatok viharában látszólag teljesen feledésbe merülnek.

És mégis bekövetkezik a kegyelem csodája. Megállapodás születik. Helyreáll a békesség, bocsánatkérések hangzanak el. A tanár úr a területnek kb. felét telekeli, a kert továbbra is az ő és családja használatában marad, bérlési szerződéssel. A sok álmatlan éjszakát okozó ügy ilyentén történő megoldása végső soron megnyugtató eredményt hoz mindkét fél számára, törvénykezés nélkül. A szóban forgó családnak is jó, előnyös, hogy jogilag tisztázódott a telek helyzete, az egyház (melynek ők maguk is hűséges, áldozatos tagjai) sem szenvedett kárt.

Soli Deo gloria! A megbékélésnek konkrét jelei vannak: a tanár úr új lendülettel folytatja a Bergenyéről szóló falutörténet megírását, és az esztendő végén tartott tisztújító közgyűlésen pótpresbiterré választják fiát, Nagy Leventét (neve már azelőtt is felmerült, a bonyodalmak között nagyon higgadt, korrekt, nyitott magatartást tanúsított).

    A balatoni nyaralásra kapott adomány olyan bőkezű volt, hogy még futja belőle egy hazai kirándulásra is a festői Fogarasi havasokba (a Balea-tó melletti hotelben szállunk meg). Még a törcsvári kastély megtekintése is belefér a háromnapos, kissé rohanós kiruccanásba. 

    A presbiteri választások előkészítése során szinte bénítólag hat a gondnok bejelentése: nem vállalja tovább ezt a felelős megbízatást. Feleségének betegségére, ingatag egészségi állapotára hivatkozik. A lelkipásztor személyes unszolására, rábeszélésére (ha a munka terhét hordozta, akkor tartson ki legalább a 2003-ra tervezett avatási ünnepig, így méltó ez), de a gyülekezet széleskörű rokonszenv-nyilvánításának hatására is visszamarad.

Az egyházi erdő hivatalosan is visszakerül ősi tulajdonosához, de az erdészeti hivatal gondozásában marad. A presbitérium erdőirtás engedélyezését kéri, részben a hívek megsegítésére, részben a halmozódó építkezési költségek fedezését könnyítő bevétel reményében.

  Még a nagyobb hidegek beállta előtt egy szentiváni fiatalember beszereli a gyülekezeti házba a földgázvezetékeket, az engedélyt is sikerül megszerezni. Soós József presbiter atyánkfia Gálfi Bélával a falburkolatot, Péter Lőrinc presbiter atyánkfia a gondnokkal a lépcsőkarzatot készíti el, így a tél folyamán már részben használni lehet az épületet.

   Az évzáró presbiteri gyűlésen, amelynek helyszíne az új épület alagsorában kialakított sportterem, már a következő esztendő nyarára tervezett szentelés és gyülekezeti találkozó hogyanjáról szól a megbeszélés.

Évzáró presbiteri gyűlés, 2002. december végén az új Gyülekezeti ház alagsorában.

Képek


image055.jpgimage059.pngimage053.pngimage057.png