Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

2004

Historia Domus


2022.05.5

Domahidi Béla

 

    Új harangozónk kerül. Soós Irén néni 16 évi szolgálat után nem tudja vállalni tovább a harangozást. Kora is előrehaladt, betegsége is kezd elhatalmasodni rajta. Kibúcsúztatásával mintha egy kort is lezárnánk: az egyházi szolgálatot kitűntetett módon megtiszteltetésnek tekintő közgondolkodás korát. Január 1-től vasárnaponként köszöntjük azokat, akiknek a megkezdődő hét valamelyikén születésnapjuk van. Igeverses könyvjelzőket, kis evangéliumi könyveket adunk, küldünk ajándékba. A gyülekezet létszámához képest heti 10-15 az ünnepeltek száma. Sajnos, van olyan alkalom is, amikor senki sincs jelen közülük.

Év elején nagyobb volumenű favágás zajlik a visszaszolgáltatott egyházi erdőben. I. Nagy Zoltán és Soós Elek presbiter testvéreink felügyelik a munkálatokat, a lelkész is szinte naponta „tiszteletét teszi” az irtásnál.

    Imahét, majd családlátogatás következik (a lelkészt már mindenütt ismerősként fogadják, szinte minden háznál megvan a törzshelye). A családlátogatás emberi, lelki összefüggéseiről sokat lehetne (kellene) írni. Nem tudom, illik-e ide a párhuzam: az orvos alapos feljegyzést készít betegei állapotának alakulásáról. Jó szemtől szembe látni egymást, bár sok esetben a találkozás öröme hamar múló felbuzdulás csupán. Az emberi kapcsolatokban megmutatkozó áldása (haszna?) azonban vitathatatlan. Böjtfő nagyhete ebben az évben is vendégszolgálatokkal (kolozsvári teológusok utaznak le a messzi Bergenyébe) telítődik, jó hagyomány alakult ki ebből. Közben folytatódnak a gyülekezeti (korosztályos) találkozók. Virágvasárnap a mindig felemelő, lélektől telített ünnepi hangulatával köszönt be.

Falukép temetővel, templommal. A 2004-es konfirmandus nemzedék.

    Húsvét nagyhetét még (miért kell mindig odabiggyeszteni ezt a kicsinyhitűségről valló szócskát?) tartják a gyülekezet tagjai. Nagypéntek inkább teológiai üzenetében nagy, bár jó néhányan eljönnek a délelőtti istentiszteletre is. Húsvét, karácsonyhoz hasonlóan, lassanként családi ünneppé alakul át. Sokan külföldről is hazajönnek erre az ünnepre, de az „ősi” templomba, az „ősi” evangéliumot hallgatni már nem érkeznek el.

    A svájci testvérgyülekezettel meg a hollandiai Houten gyülekezetével való baráti kapcsolat valamely nemzetközi tekintélyű idegen nyelv tanulásának szükségességét plántálja el a fejekben. Nyelvtanfolyamok indulnak (angol, német órák, utóbbit a lelkész tartja). Az első lelkesedés után megcsappan az érdeklődés, nyár elejére már csak néhány elszánt „diák” marad. Tavasztól, több évtizedes hallgatás után újból működik (pontosabban: üt) a toronyóra Gálfi Imre presbiter testvérünk alapos, minuciózus, hozzáértő munkájának köszönhetően.

    Májusban a fiatalokkal Sáromberkén veszünk részt ifjúsági találkozón. A Retyezát hegységbe szervezett kisbuszos kirándulásra sokan jelentkeznek, végül csak 8-an vesznek részt. Hazafele Algyógyra is betérünk. 

    Az idén is megszervezzük a gyermek-bibliahetet, nagyon sok gyerek részvételével és sok ifis közreműködésével. Most már két nagy csoportba oszthatók a gyerekek: egy részük a templomban, a többiek a gyülekezetei házban van együtt. Ez a holland kezdeményezésű evangélizációs hét színes, érdekes, a gyerekek érdeklődéséhez szabott programjával nem csökkenő népszerűséggel szerveződik már évek óta. Talán az egyetlen gyülekezeti esemény, amelyen az utóbbi években nem romlott a részvételi arány.

    A helvét testvérgyülekezet 22 személyt hív meg tapasztalatcserére Svájcba (főként presbiterek, és akik az építkezésben kivették a részüket). Ahogy a zsoltáros írja (126. Zsolt): olyanok voltunk, mint az álmodók. Minden képzeletet felülmúlt Svájc szépsége és a Bubikon-Wolfhausen- i gyülekezetek kedvessége. Magas szintű állami delegációnak kijáró tisztelettel fogadtak minket, járatlan erdélyi embereket. Pár nap alatt igyekeznek az alpesi ország természeti és építészeti ritkaságait bemutatni (Zürich, Luzern, Klausen-hágó, stb.). Díszebédek, díszvacsorák terülnek nemcsak az Ökumenikus Központban, hanem családoknál is (az elszállásolás is családoknál történik.) Mindez a gazdagnak, az elidegenedettnek, fennkölten tartózkodónak titulált Svájcban! Könnyek között búcsúzunk, elvarázsolva térünk haza. Csodálatos, felejthetetlen volt. Az Úr áldja gazadagon vendéglátóinkat!

Felejthetetlen svájci élmények … a mennyország előszobája

    Nyár végére a második alkotótábort toborozza össze Ősz Zoltán. A vendéglátás gondját ez alkalommal felesége és családja veszik nyakukba. A résztvevők megelégedéssel nyilatkoznak a körülményekről. A tábor az ismerkedésre, alkalomadtán a lelkigondozói beszélgetésre is lehetőséget nyit. Ennek egyik „következménye” egy katolikus házaspár (mindkettejük első házassága felbomlott) polgári törvények által és egymás iránti ragaszkodásukkal hitelesített kapcsolatának egyházi (református) megáldása egy szerény szertartás keretében.  

Az ősz beálltával ünnepélyek, rendezvények (adventi vetélkedő, szavalóverseny gyerekek számára), pingpong-bajnokság helyszíne a gyülekezeti ház. Minduntalan hálásak vagyunk a lehetőségért, a kényelmes körülményekért.

Asztalitenisz-bajnokság a gyülekezeti házban

    Nagy élmény karácsonykor gyermekeink műsora, illetve – másodnapján -  Kilyén Ilka bensőséges, áhítatos, szívet megérintő műsorának meghallgatása.

Képek


image083.pngimage087.pngimage085.png