Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

2009

Historia Domus


2022.05.5

Domahidi Béla

    Január 9-én – súlyos betegség után - eltávozik a földön élők sorából a lelkész édesapja, Domahidi Ernő nyugdíjas lp. Utolsó szolgálati helyén, a magyarországi Biharnagybajomban tartott temetésen többen részt vesznek a hívek közül.

   Az év gyülekezeti eseményei címszavakban: imahét, családlátogatás, körzeti bibliaórák (a XIII. körzetben, a bárban is!), böjtfő nagyhete, konfirmáció, húsvét, a Diakóniai Központ előzetes terveinek elkészülése (Kali Ellák, tervező, egyházmegyei főgondnok jóvoltából), gyülekezeti gyermeknap, jó sikerült vakációs bibliahét (évek óta tartjuk a KOEN –program szerint, a legsikeresebb gyerek-evangélizációs alkalom gyülekezetünkben, a résztvevők száma meghaladja a 100% -ot az itthon vakációzó unokák, ortodox és adventista gyerekek révén, az ifi-csoport lelkesen besegít), szülő/gyerek- tábor, ifi - tábor, csodálatos svájci kirándulás Andreas Hess barátunk meghívására, művésztábor, idősek kirándulása (Maros-völgy, Borszék, Békási-tó és – szoros, Szováta), a hagyományos adventi vetélkedő megszervezése, fiatalok karácsonyi előadása, stb.

 Konfirmáció: az új nemzedék.

A ravatalozó alapjának megvetése

 

Újévi közgyűlés (Mezőbergenye, 2010. január 3.)

    2 Kor. 5, 17 – az ige újról beszél, olyan újról, amit nem külső feltételek (naptári forduló, kormányváltás, gazdasági fellendülés stb.) valósítanak meg, hanem amit Isten munkál bennünk Szentlelke által. Külsőképpen a megújuló évek hamis látszata ellenére nemhogy újulnánk, hanem éppenséggel „kopunk”, emésztjük esztendeinket, ám az ige tanítása szerint ha külső emberünk romlik is, a belső napról napra újul(hat). Isten úgy köti Krisztushoz életünket – ő a mi sorsunk! -, hogy Benne napról napra átélhetjük az ige realitását: megújulunk hitünkben, szeretetünkben, reménységünkben, erőnkben … Adja az Úr, hogy ezt megtapasztalhassuk napról napra ez esztendő során is!

   Lp. először az elmúlt év december 30-án az évzáró presbiteri gyűlésen tárgyalt és jóváhagyott lelkészi jelentést ismerteti a közgyűléssel a következők szerint.

A. Ennek első pontja a lélekszámmal foglalkozik. Nos, ezen a területen megszoktuk már a negatív számokat. Elmondtam a presbiter testvéreknek is, most ismétlem: bár évközben is nyilvánvaló volt, hogy több a temetés, kevesebb a keresztelő, a kijelentkezések száma is meghaladja a bejelentkezésekét, s ennek következtében apadást fogunk az idén is jegyezni, az év végi összesítés adatai mégis valósággal sokkoltak: alig maradtunk hatszázan. Valami ismert, már-már mindennapivá váló szorongató érzés fogott el: elfogy ez a drága nép! Ebben a jajveszékelésben van kicsinyhitűség is: Isten a keveset, a kicsit is képes megáldani, megszaporítani (Ábrahám egyedül volt, illetve idős feleségével, és nagy néppé lett, mert hitt Istenben), ám talán komolyabban kell vegyük Isten szavát a meglevő és születendő gyermekek iránti felelősségünket illetően.

Keresztelés:  9 (4 fiú, 5 lány), ebből 3 nem gyülekezeti tag

Ténylegesen: 6 (3 fiú, 3 lány). Az Úr oltalmazza őket, hogy növekedjenek testben és lélekben!

Konfirmáció: 10 fiatal (5 fiú, 5 lány), ebből 1 nem gyülekezeti tag

Ténylegesen: 9 (4 fiú, 5 lány). Isten áldja meg életüket, hogy valóban élő és hasznos tagjai legyenek gyülekezetünknek!

Házasságkötés: 2 pár (1 egyező, 1 nem egyező vallású, egyik új család el is költözött). Isten áldása, békessége legyen házasságukon!

Temetés: 14 (8 férfi, 6 nő).

Isten adjon vigasztalást, igazi reménységet a gyászolóknak.

A természetes apadás: 8.

Bejelentkezett: 8 személy (3 férfi, 5 nő), kijelentkezett (hivatalosan): (5 férfi, 3 nő).

Kijelentkezett (nem hivatalosan): 10 férfi, 3 nő

A különbség: 13

Gyülekezetünk lélekszáma 2009. december 31-én: 624.

A lélekszám adatainak néhány sajátossága: névjegyzékünkben 637 személy szerepel, ui. 10 nem református személy fizet rendszeresen egyházfenntartói járulékot (róm. kat. + ort.), ezen felül három, nem a reformátusoknál keresztelt gyermeket is számon tartunk.

A 624 gyülekezeti tagból 59-en nem tartózkodnak itthon. Marad 565.

Ha évtizedekre bontva vizsgáljuk a lélekszám összetételét, akkor azt láthatjuk:

a 2000- 2009 közöttiek száma 56, az 1990-1999 közöttiek száma 69, az 1980-1989 közöttiek száma 99. A legtöbben az 1950 és 1959 közöttiek vannak: szám szerint 108-an.

B. A lelki élet ismertetésével folytatjuk. Itt nyilvánvalóan gyülekezetünk lelki életének mérhető aspektusai kerülnek szóba. Hisszük, hogy ezekben, de ezeken túl is végezte az Úr az ő csodás, nem mindig látható, de valóságos munkáját.

Hála Istennek az elmúlt évben akadálytalanul folyhatott a lelki jellegű tevékenység gyülekezetünkben, a külső feltételek mondhatni ideálisak voltak. Békességes időket értünk, vallásunkat szabadon gyakorolhattuk, meleg templom, gyülekezeti ház, irodahelyiség áll rendelkezésünkre (sőt egy újabb istentiszteleti hely is épülőben van).

A lelkészi munkanaplóban a 2009-es esztendőben 361 bejegyzés található, azaz majdnem minden napra jutott egy istentisztelet. Sok vendégszolgálat is volt (imahetek, stb.), helyettesítés, én magam is több fele szolgáltam.

Vasárnap délelőttönként átlag 93 – an vettünk részt az istentiszteleten, ez – a lélekszám csökkenés miatt - valamivel jobb, mint az előző évben. A vasárnap délutáni istentiszteleteken átlag 14-en voltunk jelen, ez az egyáltalán nem nagy szám – amit még növelt a pár délutáni rendezvény –, a tavalyi közelében van. A szombat esti istentiszteletek látogatottsága látványosan romlott, annyira, hogy tovább már nem is csökkenhet, hiszen az 5,7 – es átlag azt jelenti, hogy a lelkészen, kántoron, harangozón kívül általában 2-3 személy vesz részt (de voltunk 2 - en is (!), ez a jézusi minimum!). A bibliaórákon átlag 11-en vagyunk (körzeti bibliaórákat is beleszámítva). Az általány számítás eredménye szerint az ifi-órákat 15 fiatal látogatta, ez a szám magasabb, mint a tavalyi, ha lehet így fogalmazni: sikeres évet zártunk, gyülekezetünk fiataljainak egy jó része rendszeresen jelen volt, tényleg hűségesen jártak, fiúk közül is többen újból bekapcsolódtak, nagy örömömre.

Egyetlen dologról szólnék még: az úrvacsoráról. Átlag 80-an éltünk e sákramentummal, nem túl magas ez a szám. Szeretném, ha többen részesülnénk az úrvacsora áldásában (Kálvin).

Természetesen az istentiszteletek mellett nem kevés egyéb alkalom, rendezvény is szerveztetett. A gyermekekkel: farsangi ünnepély, gyermeknap, vakációs bibliahét, nyári tábor, adventi vetélkedő.                                                            

Bergenyeiek Zürichben.

Nyári tábor Maroshévizen.

Fiatalokkal: több találkozón való részvétel (mi is szerveztünk egyet „Dohány, kábszer, alkohol nyomán ezer baj lohol” jeligével), húsvéti színi előadás, nyári sátortábort, pizzázás, sikeres karácsonyi műsor, egyebek.

Szeretetvendégség az előadás után.

Szalárdi táborozás.

Fiatalokkal: több találkozón való részvétel (mi is szerveztünk egyet „Dohány, kábszer, alkohol nyomán ezer baj lohol” jeligével), húsvéti színi előadás, nyá

A felnőttekkel: szeretetvendégség (több alkalommal), idősek kirándulása, egy kisebb csoporttal svájci kirándulás, egyházmegyei közgyűlés megszervezése.

 

Idősek kirándulása.

Sok más dolgot is lehetne szervezni, ami közösségünk erősödését szolgálná: hitépítő tanfolyam beindítása, gyülekezeti kirándulás, körzeti találkozók.

C. Diakóniai munka – két csoport végezte: a „régi” Diakóniai Bizottság, és a svájci támogatású Kuratórium. Köszönöm szolgálatukat, fontos tevékenység, szerves része gyülekezeti létünknek. Mindkét csoport – külön-külön - 5.000 – 6.000 lejes költségvetéssel dolgozott.

D. Anyagi élet . Az országos, sőt a globális pénzügyi válság ellenére azt kell mondanunk (és hála Isten különös kegyelmének, hogy ezt tehetjük): bővelkedő esztendőnk volt. Ha minden ilyen jól menne közöttünk! Az Úristen csodákat tett velünk, persze, emberi eszközöket is felhasznált ebben, és itt elsősorban a gyülekezet tagjaira gondolok. Nagyszabású építkezésnek fogtunk – kicsit összeszorult a szívem, amikor a tavalyi közgyűlés nagy bátran megszavazta a ravatalozó építését, annak ütemtervét -, a nehezén túl is vagyunk (az impozáns, igényes kivitelezésű, stílusos épület már be is van fedve), más, kisebb munkálatokat is végeztünk, minden pénzbeli kötelességünknek eleget tettünk, és az évet mégis elég jó pénztármaradvánnyal zártuk. Egyházközségünk pénzbeli összvagyona 2009. december 31-én: 12.755 RON. Az Úristen eszközei között meg kell említenünk külföldi barátainkat és a Mezőpaniti Polgármesteri Hivatalt, ahonnan, mint építő és újabb építkezéseket tervező egyházi közösség 10.000 lej támogatást kaptunk. A külföldi támogatók közül hadd emeljem ki Gerrit barátunk nevét, aki újabb szállítmányt „rendezett” Bergenyének.

Hálás köszönet azért, hogy várakozásunk felett, kicsinyes aggodalmainkat meghazudtoló módon szívesen és készségesen adakoztak a hívek. A presbiterekkel állapítottuk meg, magyarázatot keresve (az ilyen dolgot könnyebb magyarázni): bizonyára látták a hívek az adakozás eredményét, magukévá tették az építkezés ügyét. A közmunkát is nagy lelkesedéssel vállalták a gyülekezeti tagok. Rengeteg pénzt spóroltunk így meg. (Illetve: nem is tudtuk volna kifizetni ezeket a munkálatokat). Öröm volt látni, ahogy saját kezünk munkája nyomán, Isten segítségével hogyan nő ki a földből az épület. Az összefogással, közös munkával végzett alkotás boldog élménye, öröme ez.

68.371 lej - pillanatnyilag „ennyiben áll” a ravatalozó épülete. Annak az 1 lejnek is megvolt a helye. A közmunkáról még egy szót. 425 közmunkanapot jegyeztünk. Rengeteg. És ennek egy része szakmunka volt. Hálás köszönet presbitériumnak, közülük és mások közül is külön a szakembereknek, akiknek odaadó hozzáállása nélkül távolról nem jutottunk volna ennyire.

Látjuk a végét, testvéreim! Nem kis teljesítmény! Egyedül Istené a dicsőség, azonban örülök annak, hogy jó híre van a gyülekezet összefogásának, a közösségért vállalt áldozatának. Ami még hátra van: torony építése, vakolás, ajtó-ablak, berendezés … Hiszem, hogy ugyanilyen jókedvvel, hálával fogjuk befejezni.  Ezer köszönet mindenkinek, aki többel-kevesebbel hozzájárult az építkezéshez. Külön köszönjük az úrvacsorai adományokat, de a pénzadományokért, a közmunkákban vállalt szolgálatért, és a konfirmandusok nagyon hasznos, praktikus és értékes adományáért (hangosító berendezés a templom részére) is hálásak vagyunk.

Isten kegyelme, áldása legyen az adakozók életén, munkáján, adományain!

Lp. ismerteti a közgyűléssel az új esztendőre vonatkozó terveket. Jó lenne minden szinten előrelépni, Isten akarata szerint cselekedni.

A lélekszám tekintetében megfontolni a következőket: az anyaméh gyümölcse jutalom, a család az egyik legfőbb érték, egy (vagy két) gyermek számára a legnagyobb ajándék, a legjobb játszótárs a testvér. Jó lenne, ha a társadalmi nyomás ellenére közösségünkben vissza tudnánk állítani a tisztességes házasság (családi élet) becsületét. Tudom, anyagi feltételei is vannak. Sok pénz kell a családhoz, de ahhoz, hogy család nélkül éljünk, még több. Aztán: minden református felelős minden reformátusért. Jobban odafigyelni, többet áldozni a kallódó hívekre. Ahogy az igehirdetésben hallottuk: középre állítani őket. Nehéz feladat, sok rossz tapasztalatunk is van. Mégis, megtenni, amit megtehetünk.

A lelki életre vonatkozóan: jöjjünk, biztassunk másokat is. Legyünk befogadó, egymást támogató közösség, érezzük és éreztessük: jó együtt lennünk, ünnepelnünk (Isten igéje erre a Krisztussal való ünneplésre szólított fel).

Az anyagi élet összefüggésében: maradjon meg adakozó szeretetünk. Családi költségvetésünkben is: ne adjunk pénzt azért, „ami nem eledel”, ami fölösleges, sőt káros.

    Lp. közli a közgyűléssel a presbitérium javaslatát: maradjon a felnőtt egyháztagonkénti 40 lejes egyházfenntartói járulék (70 éven felüliek ennek 10 százalékát kötelesek befizetni), maradjon az egyházi szolgáltatások díja, különböző bérek mértéke is, és ne módosuljon a ravatalozó építésére a tavalyi közgyűlésen az idei évre előre megszavazott, minden felnőtt egyháztagra érvényes második (egyben utolsó) részlet - 50 lej - összege.

Lp. felkéri a az egyházi szolgálatokat, szolgáltatásokat végzőket, elfogadják-e a presbitérium „válság”- ajánlatát, azaz, hogy a havi – tényleg nem sok, szinte csak jelképes – juttatások összege ne változzék. A kántor és harangozó testvéreink jelzik, hogy vállalják a szolgálatot az eddigi feltételek mellett, temető-gondozó atyánkfia kéri, hogy ha lehetséges, az egyházközség fizesse a havi egészségügyi biztosítását. Szóba kerül, hogy ha elkészül a ravatalozó, kívánatos lenne egy személy hivatalos alkalmazása ún. fél normával, és Málnási Attila testvérünk alkalmas is lenne erre. Nyilvánvaló, hogy ez többletkiadást jelent majd a gyülekezetnek, de a ravatalozó működése révén bevételeink is lesznek. Az épület működtetésének feltételeit, az alkalmazás kérdését majd egy külön közgyűlésen kell eldönteni.

Lp. megköszöni a kántor, harangozó, temető-gondozó lelkiismeretes, hűségés  munkáját, és sok erőt kíván számukra a továbbiakban is.

   Lp felveti, hogy annyi vajúdás után most már nagyon komolyan kell beszélnünk, gondolkoznunk az ún. diakóniai központ építéséről. Egy csomó kérdés merül fel itt. Kezdettől sok volt a bizonytalanság bennünk: érdemes-e, kifizetődő, stb.

Tények:

+ visszakaptuk, valamit kell kezdenünk vele

+ a meglevő épületrész tatarozása is megoldódna az új beruházással

+ van szociális szükség arra, amit a Diakóniai központ nyújthat

+ támogatóink akcióban vannak, komolyan veszik terveinket

+ sok mindent bele lehet tervezni, építeni, ami még jövedelmet is hozhat

- nincsenek világos elképzeléseink (pályázatoknál 3 éves üzemeltetési tervet kérnek!)

- az érintettek nem biztos, hogy igénybe veszik a szolgáltatásokat

- felelős személyekre van szükség az intézmény irányításához (ez nem nagy gond)

- valószínű több pénzt fog elvinni, mint hozni

- kényszerhelyzetbe kerülünk külföldi támogatóink előtt is: bizonyítanunk kell

- nincs viszonyítási alapunk

Variáció: szociális lakásokat képezünk ki.

Többen hozzászólnak. Egyesek szerint az új épületszárnyat akár bérbe is adhatjuk magánszemélyeknek, intézményeknek, mások ezt nem látják életképes változatnak, ui. ki jön ki Bergenyébe lakást bérelni. Nagy Eszter szerint az idős személyek nappali gondozása jó ötlet, de nem fognak jönni az öregek, inkább otthon ülnek, Nagy Árpád  presbiter testvérünk felhívja arra a figyelmet, hogy külön kell választani az építkezés és a majdani működtetés kérdését: a volt felekezeti iskola egy részét már lebontottuk, így nem maradhat, persze, ehhez pénz kell, ám ha nem fogunk neki, nem lesz semmi, ugyanakkor fontosnak tartja a cél, egy konkrét vízió kialakítását is. Gondnok atyánkfia is azt látja jónak: neki kell fogni, s a többi menet közben ki fog alakulni.

A közgyűlés (látszólag nem teljes meggyőződéssel) egyhangúlag megszavazza az építkezés megkezdését.

Végül a lp. néhány nem hivatalos mondatot fogalmaz meg.

 - A panaszlistám elveszett, pedig év közben egy pár dolgot jegyezgettem. A tegnap éppen ennél a pontnál lepett meg az áramszünet. A kifogásaimmal kapcsolatban - József Attila verssorával - mondom: „érted haragszom, nem ellened.” Nincsenek személyes sérelmeim, inkább olyan megjegyzéseim, amik közösségi életünkre vonatkoznak. „Béküljetek meg egymással”. Kár haragban élni. Olyan kevés az időnk. Ne mondjunk rosszat egymásról („felebarátom jó hírnevét és tisztességét tőlem telhetőleg megoltalmazzam”), lássuk meg a jót egymásban, a fájdalmat is a másik ember szívében. Legyünk készek segíteni azokon, akik rászorulnak. Sok mindent szeretnék még elmondani (a páli szándékkal: amíg Krisztus kiábrázolódik rajtatok), remélem Isten még ad alkalmat. Itt mondom el, és ez önmagam elleni panasz. Néha el-elfog, bánt egy gondolat: úgy érzem, nem sok „eredményt” érek el szolgálataimmal. A fiataloknak szoktam mondogatni: az Úristen majd számon kér: itt voltak ezek a drága fiatalok, mire mentél a tanításukban, mire jutottak lelkiekben irányításod mellett, kerültek-e közelebb hozzám? Súlyos kérdés, amit magamban sokszor nemmel válaszolok meg. 

Köszönöm családommal együtt a mellénk állást, a messzemenő támogatást. A békességeknek, szeretnek azt a légkörét, ami körülvesz, amit nem lehet eléggé értékelni, amiért nem lehet eléggé hálás az ember. Jól érezzük magunkat a gyülekezetben. A gondok eltörpülnek az örömök mellett. 14 év után nagy szó ez. Gyermekeimnek szoktam mondogatni, Anna lányunk selypítős korából származó kifejezést felhasználva: a földi paicsomban éltek.

A röplabdapálya „teljes gőzzel üzemel”

Képek


image139.jpgimage133.jpgimage131.jpgimage135.jpgimage143.jpgimage147.jpgimage149.jpgimage129.jpgimage141.jpgimage145.jpgimage137.jpg