Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

bibliaora, szombat este (7)

Archívum


2022.05.2

Domahidi Béla

 Lk 7, 11-17 (bibliaóra, vázlat)

 

11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!

14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 1Kir 17,23 ; 2Kir 4,36

16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

 

    Jézus elment egy Nain nevű városba - semmit nem tesz a maga akaratából, teljesen Istenre figyel. Minden szava, lépése: küldetés, szolgálat, a megváltásra tekint. A tanítványok is kísérik… és nagy sokaság. Jézus egyik legnagyobb csodája megy végbe ott. Az újszövetség három feltámasztás-történetről tudósít: Lázár, Jairus leánya és a naini ifjú. Jézus mindhárom esetben ebbe a földi létbe hív vissza embereket… Ez még nem az örökéletre néző feltámadás.

   Közeledik a város kapujához - és egy temetési menet jön kifele. Szoktuk mondani: Jézus szembe megy a halállal… Hármas értelemben is. 1) Nem tér ki a súlyos kérdések, problémák elől, szembenéz a mások gyászával, bánatával, az emberi élet mélységeivel. 2) Szembe néz a halállal, „megkóstolja” azt érettünk, vállalja annak minden kínját, rettegését és gyötrelmét (HK 37).  3) Szembeszáll minden pusztító, létünket fenyegető erővel, mert ő a gyásszal szemben a vigasztalást, a halál ellenében az életet képviseli.

   A gyászmenetet sokan követik. Igen, mi a halál útján járunk. Egy román mondás szerint: születésünk pillanatától kezdve beállunk a halálra várók sorába. Régi – tudósokról, bölcsekről készült - festményeken gyakran látni, hogy a gondolataiba merült híres ember íróasztalán ott van egy koponya. A bölcsességhez hozzátartozik a halál gondolatával való leszámolás. Úgy élni, hogy bármikor eljöhet a számonkérés pillanata. Ha ennek tudatában lennénk, akkor biztos, hogy sok mindent másként végeznénk. De az igazi, bibliai bölcsesség: az üdvösségre gondolni. Az örökélet perspektívájában élni. Mindnyájunknak vannak élményeink, tapasztalataink az elmúlással, a veszteséggel kapcsolatban (valóban: sok keserűséget okoz a halál), de vajon van-e reménységünk az örök életre nézve? 

    Jézus megszánja az egyetlen fiát elveszítő özvegyasszonyt, és szól is hozzá: ne sírj. Jézus szavában együttérzés és isteni hatalom van. Nem becsüli le az asszony fájdalmát, de nem becsüli túl a halál hatalmát sem. Mert azért jött az Emberfia, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt (Zsid 2,14). Odalép a koporsóhoz, és megérinti azt. Furcsa gesztus. A kegyelet mozdulata, a ragaszkodás, az együttérzés kifejezése, de Jézus esetében arról is szól: ebben a helyzetben is van még mondanivalója. Pál kérdi: halál, hol a te fullánkod? Jézusé az utolsó szó. Krisztussal a halálban is az élet lehetősége rejtőzik.

   Megállnak a koporsót vivők. Nem tudják, mit akar Jézus. Ő újból szól, immár a halott ifjúnak: neked mondom. Életünk el van rejtve Krisztus által Istenben. Ezért soha nem elveszett élet. Isten, aki szavával teremtett, szava által életre hív. Hatalma alá tartozunk - megszólíthatók vagyunk.

   Felült a meghalt ifjú, és elkezdett beszélni. Az élet biztos jele ez: újból kapcsolatba lép a környezetével, beszél, cselekszik. Aki Krisztussal kapcsolatban van, az valóban él: minden szava, mozdulata az életről tanúskodik, és arról, aki annak az ajándékozója. Jézus átadta a fiút az anyjának. Rábízta, szeretetébe ajánlotta. Drága pillanat. Az élet Istené, ő ránk bízza azt…

   Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent… íme, nemcsak a halál, hanem az élet hatalmától is meg lehet rendülni. Ámulatba lehet esni. És ebben a helyzetben nem lehet mást tenni, mint dicsőíteni az Istent. Mert nagy Próféta támadt, aki nemcsak kijelenti, de meg is mutatja Istennek megtartó, életre hívó hatalmát, kegyelmét. Ámen.     

 

Lk 9, 37-45 (szombat este, vázlat)

 

37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje.

38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem.

39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte.

40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.

41 Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!

42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.

43 Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.

Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:

44 Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!

45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy ne tudják megérteni. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.

 

   Lejöttek a hegyről. Nem lehet mindig ott maradni. Jó nekünk itt lenni. Kell az ünnep, de a hétköznapokban kell megélnünk hitünket. „Kell ott fent egy ország”, de azt kérjük az Úr imájában: jöjjön el a te országod... Reményik Sándor írja a Lefelé menet című versében:

„Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.”

  Igen, lent a problémák máris jelentkeznek… Egy ember kiált a sokaságból. A fiam, az egyetlen. Elszorul a szívünk. Jaj, csak a gyermek ne! Akinek a gyermekével baj van, az a lelkében sebet hordoz.

Az apa sorolja fia betegségének súlyos tüneteit. Abban az időben a belátható ok nélkül jelentkező betegségeket a gonosz lelkeknek tulajdonították. Valóban: minden, ami rossz, a bűn következménye. A betegség, a halál nem volt benne Isten teremtő akaratában (bár eleve elkészített válasza volt arra). Minden nyavalyánk arra emlékeztet: egy bűnös, hiányokkal küszködő, szenvedéssel átszőtt, tökéletlen világban élünk. Ne értsük félre: nem a beteg bűnös („a jók mennek el hamarabb”), hanem a betegség utal a bűnre, a rosszra.

  A tanítványaid nem tudták kiűzni. Van egy kis vád is ebben a ténymegállapításon túl. Jézus keserűen sóhajt fel. Csodálkozva kérdezzük: a tanítványoknak meg kellett volna tudniuk gyógyítani a beteg gyereket? A 70 tanítvány kiküldésének története előtt vagyunk.

Vagy meg sem kellett volna próbálniuk, türelemre, várásra intve az apát?  Mindenesetre a tanítványok kudarcot vallottak hitükben. Nem tudták megoldani a helyzetet. Pedig a Jézus közelében van megoldás… az ő ereje, szeretete által. Ezt mindig tudnunk kell!

   A fiút újabb krízis fogja el. Igen, a betegség az ördög műve, de az Isten eszközévé válhat. Áldásul volt nekem a nagy keserűség.  (És 38,17) Ha Isten kezében van az életünk – Jób esete is mutatja –, akkor énekünk szavaival: „nem árt nekem a Sátán, testem, lelkem békén marad.” Semmi sem szakíthat el az Isten szeretetétől.

   Jézus hatalommal rászól a betegség lelkére (a Biblia lelki okokra vezet vissza mindent), és meggyógyul a gyermek. Jézus ezzel gyógyító hatalmát és akaratát juttatja kifejezésre. Egy jel a gyógyítás: ő azért jött, hogy megszabadítson minket. E testben járván még a bűn törvénye alatt van az életünk, de valljuk azt: hogy ő mind testünket, mind lelkünket megváltotta. Ámen.                              

 

 

Lk 10, 1-20 (bibliaóra, vázlat)

 

1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2Móz 24,1

2 Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Mt 9,37-38 ; Jn 4,35

3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! Lk 22,35 ; 2Kir 4,29

5 Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!

6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza.

7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! 1Kor 9,5-14 ; 1Tim 5,8

8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek!

9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.

10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:

11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa. ApCsel 13,51 ; 18,6

12 Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak.

13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve.

14 De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek.

15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! Ézs 14,13-15

16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.

17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk!

18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.

19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. Mk 16,18 ; ApCsel 28,6 ; 5Móz 8,15 ; Zsolt 91,13

20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.

 

 

    72 tanítványt küld el Jézus maga előtt. Megbízatásuk az útkészítés, bizonyságtétel, a Krisztusért való követségben járás. Lehetünk mi is útkészítők, nyitogatva az emberek szívét, vagy úttorlaszolók, ha megbotránkoztatjuk egymást. Sok az aratnivaló: sok gabona van még kint a mezőkön. Isten ilyen értékesnek lát minket… De ha a gabona nem kerül csűrbe, akkor kárba megy. Sok önmagában értékes (mindenképpen annak teremtett), mégis elkallódó élet van: akik vagy nem hallották meg személyesen, hitelesen az evangéliumot, vagy nem vették azt komolyan.

   Nem veszélytelen szolgálat. A tanítványnak nincs más fegyvere, csak a hite… Sok mindennel szembe kell néznie. Farkas-lelkű világban élünk: önzés, irigység, rosszakarat fogadhat…

   Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! - semmi fölösleges dolgot. Ne földi kellékekkel biztosítsátok be magatokat, ne gyűjtsetek kincseket! Nem a felszereltségetekben, nem a gazdagságotokban kell bízzatok, nem azzal kell meggyőzzétek az embereket.

Lelki küldetés ez, lelkileg kell magunkat feltarisznyálni, felfegyverezni. Milyen nagy a hiányunk, erőtlenségünk ezen a területen! Csak a külső feltételeken akarunk javítani. Pl. szülőként „mindent” megadunk gyermekeiknek, aztán mégis valami rosszul sikerül: mert a legfontosabbat nem adtuk át. Nem tanítottuk meg gyermekeinket a hit útjára, a szeretetre, bizalomra, a közösségi elköteleződésre. Nem a vagyon, nem a jólét fog megtartani (Kalotaszeg, Ormánság…)!

   Meglepődünk a Jézus parancsán: ne köszöntsetek senkit… A ceremóniás köszöntésekre, udvariaskodásra kár időt fecsérelni, fontosabb a küldetésetek, mint a társadalmi illedelmességi szabályok betartása. Ha bementek valahova, hirdessetek, vigyetek békességet. Isten gyermekei a békesség emberei. Van, akinek nem kell. Ti őrizzétek meg azt a szívetekben!

   Még arra nézve is tanácsot ad Jézus, hogy tanítványai azzal is kifejezzék közösségvállalásukat, hogy azt eszik, amit eléjük adnak (Isten országában is együtt fogunk enni). Szolgálatban vannak,  ez jár is nekik, ezt meg is érdemlik. Lelkieket visznek, testieket kapnak. (Volt egy bölcs, aki úgy békítette a haragvó családtagokat, hogy rövidebb-hosszabb időre összeköltözött velük. Belülről kellett gyógyítania. Elkelne egy ilyen bölcs köztünk is. Szívesen etetnénk is.)

    Ne járjatok házról házra… Az emberek hírét veszik, hogy ott vagytok, és eljönnek hallgatni titeket: ne tegyétek olcsóvá az evangéliumot, ne legyetek hasonlók a portékáikat kínáló házalókhoz.

A tanítványok feladata a betegek gyógyítása és az evangélium hirdetése: elközelített az Isten országa. Ha nem fogadnak be, még a port is verjétek le… A por (és a hamu) az elmúlás jelképe. Ua. az ítéleté is: mondjátok meg nekik is: elközelített. Aki szembeszegül, annak ítélet a kegyelem… Könnyebb lesz a Sodoma sorsa.

   Jézus azokat a városokat említi, ahol szolgált, és ahol hitetlenül, visszautasítással viszonyultak hozzá.. A legnagyobb igehirdető, a Megváltó maga járt közük, és mégsem hittek. A küldöttek elutasítása egyenlő a Küldő elutasításával. Jézus sorsközösséget vállal övéivel, saját méltóságát ruházza a tanítványokra.

   A tanítványok örömmel térnek vissza. Megtapasztalták Isten oltalmát, vezetését. Megtapasztalták a Krisztus hatalmát. Még az ördögök is engedelmeskednek. A gonosz is meghunyászkodik.

   Láttam a Sátánt villámként leesni. Ez hatalma megtörését jelenti. Leáldoz a csillaga. Luciferos (Luceafar): fényhordozó, aki a sötétség képviselője lett.

   Hatalmat adok kígyókon, skorpiókon, minden ártalmas dolgon - lelki értelemben -, az ellenség minden erején. Szeretetlenség, gonoszság, hamisság: ha ezek fölött hatalmunk lenne! Többet érne mindennél. Annak örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva. Hogy Isten kiválasztott arra, hogy az övéi legyetek, neki szolgáljatok, részesüljetek az üdvösségben. Ámen.   

 

Lk 14, 25-35 (bibliaóra, vázlat)

 

25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:

26 Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.

27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.

28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?

29 Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,

30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.

31 Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?

32 Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.

33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?

35 Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!

 

   Jézus az ő követéséről beszél (miközben nagy sokaság követi őt). Egyelőre a csodákat látják, a hírnevet: milyen jó lenne, ha örökre így maradna. Felszínes lelkesedés. Szalmaláng. Sokszor megtörténik velünk is. Nagy lelki élmények, elhatározások, fogadalmak: pl. konfirmáció, aztán … ezer kísértés jön közbe. Úgy kihuny bennünk a belső tűz! Szembe kell nézzünk a nehézségekkel is. Készek vagyunk-e vállalni?

   Először magunkkal kell leszámoljunk: valami nem fontosabb-e? Vágyaink, kapcsolataink, megszokott életmódunk? Keményen hangzik: aki meg nem gyűlöli. Nem lehet másként értelmezni: miszeó (gör.) = gyűlölni. Apját, anyját.  Hogy mond ilyet Jézus, hiszen tanításának alapja: szeressétek még az ellenséget is?  Tiszteld! - hangzik az Ószövetségben is (nagyon szigorú törvény).  Aztán meggyűlölni sorra a feleséget, gyermeket (értük különösen felelősek vagyunk), testvért, saját lelkét (szeresd felebarátodat, mint magadat, mint saját lelkedet). Valami másról van itt szó. Az mindenképpen benne van:

a tanítványnak Jézus követése kell legyen az első. Talán az is: ebben az új életközösségben döbben rá az ember: eddig kapcsolatai – az önzés miatt - közelebb álltak a gyűlölethez, mint a szeretethez.

Krisztusban tudjuk igazán szeretni, elfogadni egymást. Hány megromlott szülő - gyermek, testvér - testvér kapcsolatot látunk! Nem működik automatikusan. Elég egy kis félreértés… Meg kell gyűlölnünk, hogy igazán szerethessük. Át kell értékeljük kapcsolatainkat! A helyes sorrend révén kerül egyensúlyba az életünk.

   A kereszthordozás is hozzá tartozik a tanítványsághoz. Mindenki a maga keresztjét: vállalva a nehézségeket is, amik rá vannak mérve a szolgálatban, az élet küzdelmében… Nem akárhogy: Krisztus után járva. Az ő lelkületével.  (Kereszthordozó szentek: évekig vonszoltak egy-egy testükhöz kötözött keresztet). Milyen sokszor elég egyetlen megjegyzés, és letesszük a követés keresztjét. 

   A számot vetés fontosságáról szólva két példára hivatkozik Jézus. Mintha azt mondaná: fel kell mérnünk, hogy ki fogunk-e tartani, hűséges tanítványok leszünk-e. Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, írja Pál apostol. Sok ilyen félúton megállt keresztyént látunk. „Végig megálld a nagy tusát!” – énekeljük.  A toronyépítésnél tényleg fontos, hogy az ember alaposan felmérje lehetőségeit. Különben félbe-szerbe marad a munkája, mindenki szeme láttára. Talán még fontosabb egy háború elindításánál. (Az első világháború befejezésének 100 éves évfordulója kapcsán egy filmet láttam: a Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolása csak ürügy volt. Osztrák és német mágnások nagyon akarták a háborút. „Mire a levelek lehullnak, katonáink otthon lesznek.” 17 millió ember halt meg, családok, nemzetek nyomorodtak meg.)

   Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. Mit vagyunk készek odaadni, feláldozni, mitől vagyunk készek megválni a Krisztus követéséért? Egyik legerősebb kötődésünk az anyagi. (Pedig az eszköz nem válhat céllá.) Pénzért, materiális előnyökért sokan még a hitüket is hajlandók elhagyni. (Egy megtért milliomos mondta: az gazdagság illúzió. Csak a számok, a részvényeid, bankbetéteid adatai jelzik, hogy sok mindened van, de a szíved üres. Őszinte pillanataidban egy megelégedett napszámossal is cserélnél.) Pál azt írja: akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik (1 Kor 7).

   Nem kötődni, szabad lenni. Nem az jelzi az értékedet, hogy mi a tied, hanem az, hogy te kié vagy. Feletted való jóm nincsen (Zsolt 16). (Persze, a reklámok mást mondanak, más a világ értékítélete. Aki csóró, az nem számít.) Vajon a vagyonunk tesz minket valakivé? Vagy anélkül is ugyanazok az emberek maradunk? (Vicc… Friss ismerkedés után mondja a férfi a fiatalabb lánynak: van egy rossz hírem, nős vagyok. - Jaj, megijedtem, hogy az, hogy nem a tied a Mercédesz.)

  A só feladata az, hogy sózni tudjon. Ha elveszíti ezt a képességét, akkor megszűnik sónak lenni. A tanítvány küldetése az, hogy Krisztus igazságát, szeretetét képviselje. Ha nem teszi, akkor csak a címkét viseli minden tartalom nélkül. Szívünk, értelmünk fülével halljuk ezt meg! Ámen.  

 

Lk 15, 1-10 (szombat este, vázlat)

 

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt.

2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.

3 Ő ezt a példázatot mondta nekik:

4 Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?

5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,

6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

7 Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.

8 Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? *

9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.

10 Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

 

    A Lk 15-ben három példázatot mond el Jézus. Mindhárom közös témája az elveszés és megtalálás. Van egy érdekes haladvány bennük: először 100-ból 1, majd 10-ből 1, végül a tékozló fiúról szóló történetben 2-ből 1 kallódik el. Egyre nagyobb arányú a veszteség. Summázva: ezeknek a példázatoknak az az üzenete: Isten számára fontosak vagyunk, és ő mindent megtesz, hogy visszakerüljünk az ő megtartó közösségébe.

   A példázat-sorozat előzménye az – sokszor nem figyelünk fel eléggé erre-, hogy vámszedők és bűnösök igyekeznek Jézushoz. A farizeusok és írástudók látva ezt zúgolódnak, háborognak magukban: ez bűnösöket fogad magához. Szerintük Jézus egy feje tetejére állított értékrendet követ: a jókat, a törvényt betartókat nem értékeli eléggé, a bűnösökért odavan. Jézus válaszként mondja el a példázatokba foglalt tanítást, elsősorban nekik. Ezekből az emberi léptékű hasonlatokból értsétek meg: ez az Isten hozzáállása.  A kegyelem vonzereje az eltévedteken, távol kerülőkön mutatkozik meg igazán. 

   Az első példázat egy kérdéssel indul: ha valakinek közületek… és innen kezdve már nem elméleti kérdést vizsgálunk, benne vagyunk a történetben.  Felületes ítélkezésünknek egyik oka az, hogy kívülről szemléljük a mások életét. Mintha nem lenne közünk hozzá. Így formálunk véleményt, minden elköteleződés nélkül. Mindent, amit másról mondasz, fogalmazd meg a magad címére is, meglepődsz, mennyire igaz így is.

   A gazda elveszít egyet juhai közül… nem esik szó arról, hogy hogyan… nem a juh eltévelyedésének a körülményei a fontosak, hanem a gazda szemszögéből halljuk a történetet. Az Isten szemszögéből. Mellékes, hogy sodródtál el, hogy jutottál mélyre vagy távolra: Istennek fáj, ő visszavár. Sőt: nem nézi tétlenül, elindul érted... Túl sok időt, energiát eltöltünk az ilyen-olyan okoskodással: hogy mennyiben volt hibás embertársunk… de ha bajban, ha lelki értelemben veszélyben van, akkor nem ez a legfontosabb kérdés. Sajnos, a kérdezés után arra következtetésre jutunk általában: ő az oka, nekem nincs semmi felelősségem/kötelességem vele szemben.

   Hát nem hagyja ott gazda a 99-et, és keresi az elveszettet, amíg meg nem találja? Nem ez a természetes, nem ezt teszi mindenki? Értjük hát, hogy Isten miért fordul olyan szeretettel a tévelygők fele.  És ha megtalálta, felveszi a vállára. Nem szidja, nem korholja, nem vesszőzi meg, nem tesz szemrehányást neki. Felveszi a vállára örömében. Honnan lehet megismerni a jó pásztort? Vállán viszi az elveszettet és megtalált juhát.

   És hazaér, összehívja barátait, szomszédjait… kicsit összeszorul a szívünk. Milyen világ volt az: az emberek még tudtak együtt örülni… egymás sikerének, örömének. Mai világunk mozgatórugója a versengés. Kiölte belőlünk ezt az együtt való örvendezést. Egy váratlan fordulattal Jézus a mennyei örvendezésre mutat rá: nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt.

   A drachma történetében hasonlóképpen… Itt egy asszony a főszereplő, akinek elgurul az egyik drachmája. Nem nagy érték, kb. 10 lejnek felel meg. De ha hiányzik! Azt értékeljük igazán, ami nincs meg. Az asszony szintén nem tétlenkedik… kisöpri egész házát, míg meg nem találja… Sikertörténetek. Isten (a kegyelem) részéről garantált a siker.  Megint olvasunk az együttörvendezésről. Így fognak örülni… mert mindenkit hiányolnak és várnak, „tartják” a helyét. Engedjünk a kegyelem vonzásának, engedjük, hogy megtaláljon, és öröm legyen földön és mennyben! Ámen.

 

 

Mik 2 (bibliaóra, vázlat)

 

1 Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Zsolt 36,5

2 Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. 5Móz 5,21 ; Ézs 5,8

3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mert gonosz idő lesz az! Ám 5,13

4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket!

5 Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében.

6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! Ézs 30,10 ; Jer 11,21 ; Ám 7,16

7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!

8 Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást.

9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre.

10 Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt!

11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek!

12 Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. Jer 31,10 ; Ez 36,37

13 Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr. Ézs 52,12

 

 

  Mikeás – nevének jelentése: ki olyan, mint Isten - Kr. e. a 8. században munkálkodott (Ézsaiás kortársa), a Jeruzsálem melletti Móresetből származott… Nem nevezi magát prófétának, nem hivatásszerűen gyakorolta ezt a tisztséget. A társadalmi igazságtalanságok ellen emeli fel szavát (mint Ámós).

  Az ítélet prófétája. Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek, és végre is hajtják! Az előre eltervezett bűncselekményeket a törvény is szigorúbban bünteti.

   Figyelmeztetés is: vajon min jár az eszünk, mire irányul a figyelmünk? Milyen gondolatokat melengetünk, azokból milyen cselekedetek nőnek fel?

   Megkívánják a mezőket… Írva van: ne kívánd (X. parancsolat). Még súlyosabb, ha teljesítik is saját gonosz kívánságaikat. Mert van hozzá hatalmuk. Nagy kísértés a hatalom. A napokban sok olyan írás, beszámoló került elém, ami a diktatúrákról szólt. Hogy a hatalom mámora mennyire meg tudja szédíteni az embert, mennyire érzéketlen lesz mások helyzetével, szenvedésével szemben (Sztálin, Rákosi, stb.)

   Ezért így szól az Úr: most én tervezek rosszat ellenetek. Nem vonhatjátok ki magatokat, nem fizethetitek le… Mindenki szeme láttára történik. Példabeszéddé lesztek… Igen, a nagyok is elbuknak, megszégyenülnek. Lehet, nem mindig úgy, ahogy áldozataik szeretnék.

   Népem öröksége gazdát cserél. Elgondolkoztató. A mi örökségünk – gondolva itt keménynyakú, magát lassan felszámoló népünkre is - a bitorlók kezébe kerül. Sokszor támadtunk egymás ellen fennhéjázva… a gazdagok elnyomták a szegényt, nem engedtek volna semmit se a másiknak… Aztán kihullt  a kezünkből minden. (Aki semmit nem enged, mindent elveszít.)

   A próféta osztályrésze a gúny. „Ne prófétálj, nem érhet minket szégyen!” „Szabad-e ilyet mondani?”  Hamis biztonságtudatban ringatják magukat… még Isten türelmére is hivatkoznak. 

   A próféta válaszol… Nyíltan felemeli szavát a gazdagok ellen, akik kifosztják a szegényt… letépitek a ruhát,.., gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre.

El fogtok pusztulni a tisztátalanság miatt, ami teljesen áthatja magatartásotokat, még vallásosságotokat is.  Nektek olyan próféta kell, aki borról és italról prófétál. A mi népünknek is nagy nyomorúsága ez. Nem baj, ha hazudik, csak szépet és hízelgőt mondjon.

  Mégis szép ígérettel zárul ez a rész: Isten összegyűjti, összeszedi népét, összetereli, mint jó pásztor az ő juhait… És ő maga vezeti őket, utat tör nekik: így azok átjutnak minden akadályon. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr. Ha élünkön az Úr áll, akkor milyen akadály tarthat vissza? Csak kövessük őt teljes hűséggel! Ámen. 

 

 

Lk 18, 9-14  (vázlat)

 

9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:

10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.

11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.

12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.

13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Zsolt 51,3

14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. Lk 14,11 ; Mt 23,12

 

    Jézus azoknak mondja a példázatot, akik elbizakodtak, magukat igaznak tartották, másokat lenéztek. Nekünk tehát. Emberként ki vagyunk téve ezeknek a kísértéseknek, és bár másokban jobban, hamarabb felismerjük, bennünk is ott van.

   A farizeus felmegy a templomba imádkozni. Jó kezdődik! Hát nem erre buzdítjuk az embereket, nem ezért törjük magunkat? De ez csak az első lépés. A külső lépés. Persze, jó, ha időt szánunk, jó, ha odatartozik életritmusunkhoz, hogy meghallgatjuk Isten igéjét, elébe állunk… De kérdés, hogy valóban ez történik-e, amikor úgymond Isten közösségét keressük. Ezt mondta magában… szinte így is fordíthatnánk: magának. Nem Istenre figyelt, hanem magára, vallásossága saját tetteinek az igazolását jelentette, eszébe se jutott, hogy valamiben meg kellene változnia, csak azt tartotta szem előtt, hogy saját kiválóságában tetszelegjen. Aki nem úgy áll Isten elé, hogy kész a megszólítottságra, kész a megfordulásra, élete felülvizsgálatára, átértékelésre, az tényleg magában áll, az magának beszél, magát ünnepli.

   Idézőjelbe tett imádsága tkp. vádaskodás és önmaga dicsérete. Ez a nem Istenre figyelő ember magatartása. Köszönöm, hogy nem vagyok olyan... Magunkat jobbnak látjuk. Ez a kisebb baj. Azt gondoljuk, hogy magunkat akkor láthatjuk jobbnak, ha másokat rosszabbnak minősítünk. Régi lelki génhiba ez nálunk. Torzít a látásunk… Az ún. szálkakereső program.  Holott nem attól leszek jobb, ha a másikról - legalább magam előtt - bebizonyítom, hogy rosszabb. Attól leszek jobb, ha a másokat jobbnak tudok látni, jobbá tudok tenni. A jó tesz jóvá, hát nem? (Ne azért szeresd, mert jók, hanem azért, hogy jók legyenek, jók lehessenek.) Amilyen a lelkünk, olyan a látásunk. Ha rossznak látom, nem biztos, hogy vele van baj. De az imádságban Istenről és rólunk van szó. Pál írja: nincs semmi mentséged magadban. (Másfelől: semmi kárhoztatásod Krisztusban). Magamat kell számba vegyem… saját hibáimat meglássam. Az imádság az őszinte önvizsgálatról szól. Egyik orvosprofesszor mondta a medikusoknak: amikor műtét előtt szappant nyomnak a kezetekbe, nem azért kapjátok, hogy a beteget mossátok meg, hanem elsősorban magatokat: csak tiszta kézzel lehet gyógyítani. Csak tiszta szívvel…

Mondjatok valami rosszat, amit átéltetek - biztatta a tanár a diákjait. A 30 gyerekből egy volt, aki magáról beszélt: megsértettem édesanyámat. A bűnt igazán saját magamban érhetem tetten. 

   Innen érthető és hiteles a vámszedő imádsága: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. A vámszedő önnön bűnei megismerésével, azok kínzó tapasztalatával járul Isten elé, nem próbál a mások bűnével takarózni. Nem mentegetőzni akar, hanem meggyógyulni. Mi csak a Krisztus vérével takarózhatunk. Amikor fájni kezd a bűnöm, és lelki nyomorúságommal Isten kegyelméhez fordulok, akkor léptem a gyógyulás, tisztulás útjára. Jézus megigazulásnak nevezi.

   Mai világunkban a bűn nyilvános beismerése kudarc és felsülés (általában kényszerhelyzetben vallják be tévedéseiket az emberek), Isten színe előtt megigazulás. Nem akkor vagyok igaz, ha megjátszom, hogy soha nem vétkeztem, hanem akkor, ha bátran, férfiasan, megbánással és alázattal megvallom: tévedtem, rosszul cselekedtem. Isten nem fejcsóválással fogadja: hogy tudtad megtenni, hogy jutottál ide (ahogy sokszor mi emberek reagálunk), hanem azt mondja: igaz ember vagy. Felnézek az alázatosokra.

  Van egy kacsás történet: a két unoka a nagymamánál nyaral… a fiúcska megdob egy kiskacsát, az elpusztul, húgocskája meglátja, és azt mondja, hogy nem szól senkinek, ha a testvére teljesíti a kéréseit. Aztán sok minden következik: mosogatás, takarítás a másik helyett, otthonmaradás... A fiúcska nem bírja, tovább, és mindent bevall a nagymamának, aki azt válaszolja:  tudom, én is láttam, mi történt, kíváncsi voltam, meddig engeded zsarolni magadat.

Ne engedjük, hogy bocsánatra előjegyzett bűneinkkel zsaroljon minket a kísértő, tegyük le azokat az Úr előtt, és menjünk haza otthonunkba, családunk körébe megigazulva, békességgel! Ámen. 

 

 

Zak 14, 6-9 + 20 - 21  (szombat este, 70 évesek találkozója)

 

6 Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy.

7 Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is.

8 Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át.

9 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név…

20 Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek.

21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.

 

Kedves testvéreim, kedves 70 évesek!

   A mai napra kijelölt bibliai részből, a Zakariás könyvéből szól hozzánk Isten igéje. Már a próféta neve is üzenet: az Úr megemlékezik. Isten megtekintette népe nyomorúságát, nem feledkezett el örökkévaló irgalmáról, és a fogságból szabadulást adott. A mi életünkben is sokszor megemlékezett Isten az ő kegyelméről: küzdelmeinkben, bajok és örömök között. 70 év sok mindenről tanúskodik. Vajon mi nem feledkeztünk-e el őróla? 

    Zakariás könyve általánosságban szólva a helyreállításról, újjáépítésről szól. Nem volt könnyű a fogság után talpra állni, újraszervezni mindent. Soha nem könnyű! Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor újat kell kezdeni. Túl kell lépni a régin. Isten új lehetőségeket mutat, új feladatokkal bíz meg. Akkor az újjáépítés mindenekelőtt a külső építkezésre vonatkozott, templom, várfalak helyrehozatalára, de a belsőre is: hitben, reménységben, a közösségben való megerősödésre. Ma is együtt jár a kettő. Úgy látjuk, a külső könnyebb. Nem kis áldozatok árán renováltuk a templomot, de ez még mindig könnyebb volt, mint belsőleg, közösségben megújulni. Összefogni, Krisztust követni, kitartani a hitben, hűségben, szeretetben élni. Pedig szívünk szerint ezt akarjuk! 

   Isten a mi segítségünk. Ő munkálkodik bennünk és általunk. „Az Úr csodásan működik.” De nekünk is engedelmeskedni, vállalni kell. Akármilyen erős egy áramforrás, ha nem csatlakozik hozzá a fogyasztó, energiájából semmit nem tud felhasználni. Sok mindent elvégzett az Úr mindnyájunk életében. A tietekben is, drága 48-as nemzedék. Voltak sikerek és bukások is, nehézségek és boldog időszakok, de hisszük, hogy minden javatokra és áldásul szolgált. Isten még a rosszat, a pokol hatalmát is fel tudja használni.  Nem tökéletes az életünk, de Isten véghez viszi a jó dolgot bennünk. Kapcsolódjunk be az ő kegyelmébe!

   Az igében olyan jelekről hallunk, amik már az üdvösség örömét vetítik elő.

Nem lesz hőség sem hideg. Nem lesz sötétség. Folyóvíz fakad. A meleg, a világosság, a víz az életet jelenti. Eszünkbe jut a Jézus tanítása: én vagyok a világ világossága. Vagy az, amit a samáriai asszonynak mond: az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz kútfejévé lesz. A külső feltételek is szükségesek, de nem elegek az élethez, a jövőhöz. Európa sorsa mutatja. Sokkal több mindenünk van, mint amire szükségünk volna, egy hónap alatt annyit vásárolunk, mint annak idején egy év alatt. Mégis fogyunk, mégis szétesőben a társadalmunk. A belső emberben (ahogy Pál apostol írja) kell megerősödjünk. 

  Az Úr lesz a király. Az ő akarata érvényesül. Belső világunk egyik fő vonása az uralkodni akarás. Gyermekkorunktól kezdve megvan bennünk ez a törekvés: ha nem is a világon, de a magunk körében. Aztán egyre jobban belátjuk: nem mindig jó, amit tűzön-vízen keresztül megvalósítunk. Isten akarata a jó. Az a jó, ha rábízzuk magunkat az ő irányítására. Az ő akarata: békesség és megtartatás.

   Minden és mindenki Isten tulajdona lesz. A HK sorai jutnak eszünkbe (nagyobbrészt ebben a templomban mondtátok el). Még a lovak csengettyűin is ez áll.

A fazekak is szentek lesznek. Szent: az Úr számára elkülönített, az ő dicsőségét szolgáló. Értjük az Ige üzenetét: életünk, dolgaink, beszédünk, cselekedeteink, anyagi javaink Isten dicsőségének az eszközei kell legyenek. Akkor töltik be rendeltetésüket.  „Amit át tudunk adni Istennek, az marad a mienk”. Amit magunknak tartunk meg, azt elveszítjük.

Az Isten szolgálatában nincsen nyugdíjas kor. Nem olvassuk, hogy valamelyik próféta vagy tanítvány nyugdíjba vonult volna. Sőt, egyre jobban odaszánták az életüket.

   Legyen szent az életetek ebben az értelemben: Isten dicsőségét hirdető.

"A tömbházunkban lakott egy idős hölgy. Férje öt éve meghalt, egyedül élt. Amikor jöttem a munkából hazafelé, a földszinten láttam egy hirdetést, amire az volt írva : ”Elvesztettem 2000 Ft- ot, aki megtalálja, hozza vissza, legyen szíves, a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíjam, alig jut a szükséges dolgokra.” Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre. Amikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt: ”Te vagy a harmadik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.”
Elmosolyogtam magam, és odamentem a lifthez, mikor a nénike az ajtóból így szólt:”Lányom, vedd le azt a hirdetést, nem is én írtam, biztos valamelyik szomszéd tette fel.” Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből. Vannak emberek, akikben még maradt jóság és együttérzés. A szeretetnek ereje van! " 

Urunk, Istenünk, mindenható mennyei Atyánk,

hálát adunk ezért az alkalomért, minden áldásodért, amit tapasztaltunk, és hálát adunk a jubileumot ünneplő testvéreinkért, minden segítségért, amit tapasztaltak. A szülők szeretetéért, a gyermekkor gondtalanságáért, az ifjúkor lelkesedéséért, a munkáért, családért, gyermekekért, unokákért, minden előmenetelért, megvalósításért, és a lelkiekért is, hogy te hordoztad őket, adtál erőt küzdelmekben, bajban is, nehézségek között, és adtál örömöt, elégtételt. Köszönjük a hit, szeretet, reménység drága ajándékait, amivel gazdagítottad testvéreinket, hogy megálljanak, hűségesek maradjanak egyházhoz, néphez, családhoz. Azt kérjük tőled, mennyei Atyánk, hogy adj erőt a továbbiakban is, ha kell, az újat kezdéshez, az elvégzendő feladatokhoz. Óvd meg testvéreinket a csüggedés lelkétől, biztasd őket, hogy mindig érdemes, soha nem hiábavaló a szolgálat az Úrban!

A te akaratod jusson érvényre bennük, te uralkodjál szívükben békességeddel! Imádkozunk az elhunyt kortársak családjáért, de azokért is, akik ebben a csoportban viselnek gyászt, valami lelki terhet. Emeld fel őket, bátorítsad! Ajándékozd meg kitartással a földi élet dolgaiban, és élő reménységgel az üdvösségre nézve! Áldd meg hitvestársakat, családtagokat, áldd meg, tartsd meg gyülekezetünket, népünket, anyaszentegyházunkat nemzedékről nemzedékre! Ámen.   

 

 

Lk 23, 44-49 (bibliaóra, vázlat)

 

44 Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. Ám 8,9

45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. 2Móz 36,35

46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. Zsolt 31,6 ; ApCsel 7,59

47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.

48 És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.

49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

 

   Luther azt tanította: a hívő embernek minden nap meg kell emlékeznie Krisztus haláláról és feltámadásáról. „Szemem elé állíts szenvedésidet, vérrel koronázott szent keresztedet.”

A mai igeszakasz Jézus halálát írja le: nagyon röviden, mégis drámai módon.

   A Szentírásban sok személy haláláról olvasunk: vagy egy tömör mondatban, vagy bővebben (pl. Saul. Dávid, stb.), de egyik sem tesz ennyire mély benyomást ránk. Valami több történt a Golgotán minden előző halálnál.  Nemcsak az a rendkívüli, hogy erőszakos halál volt a Jézusé, nem is csupán annyi (ami emberi mértékkel a legmagasabb önzetlenség), hogy valaki másokért áldozta az életét. Jézus az egész világ bűnéért, megváltásáért adta önmagát.

   Sötétség lesz. (Krisztus világosság az örök világosságból.) Ez a sötétség a bűn órája. Ha kiűzzük életünkből Isten világosságát, akkor csak a sötétség marad. 12 órakor a leghevesebben kellene süssön a Nap, a nappal legfényesebb időszaka kellene legyen… A külső homály a belső sötétséget, ürességet jelzi. A Nap az éltető erőforrása a Földnek. Nap nélkül nincsen élet. Krisztus nélkül nincs üdvösség.

De a sötétség nem végleges. Isten akarata a világosság. Isten első szava: legyen világosság.

   A templom kárpitja, ami elválasztotta a szentek szentjét a templom többi részétől, középen kettéhasadt.  Az emberi gonoszság eljut az Isten szívéig? Az emberi bűn behatol az Isten szentségébe?

Vagy az örökkévaló Isten indul el – Fia szerelméért - kegyelmével a lázadó ember felé?

   Lukács feljegyzése szerint Jézus utolsó mondata halála előtt: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Példa számunkra: életünket Isten kezére bízni a végső harcban is. Ott van az a gondolat is: az Istenéi vagyunk. E világban való forgolódásunk sokszor elfeledteti ezt velünk. Sok ember számára az utolsó szakaszban világosodik meg az életnek ez a titka, csodája: „akár élek, akár halok…” Istentől a halál sem választ el… Jézusnak ez a mondata erre is tanít. Ezt pecsételi meg örök érvénnyel az ő feltámadása. (A posztmodern ember önérzetesen „kikéri magának”: a magamé vagyok. Magamnak élek, magamnak halok meg. Reménytelenül.)

   És ezt mondva meghalt. Rettenetes szó. Egy-egy balesetben, műtét során… mindig megdöbbent, megbénít, eltölt a tehetetlenség keserű érzésével. Nem tudunk mit kezdeni a véggel. Jézus is meghalt. Emberileg visszafordíthatatlan állapotba került. Milyen súlyos élmény volt ez a tanítványok számára!  Jézus, az Isten Fia, aki gyógyított, tanított. Mégis a halálé az utolsó szó! A földi élet vonatkozásában: igen. Jézus sorsa is ezt bizonyítja. Csak isteni erővel lehet innen tovább lépni.

    A százados dicsőítette az Istent. Nagy hatással volt rá, ami történt. Személyes üzenet, tanulság lett számára: most már tudom, hogy van igazság. Sok hamisságot, bűnt, gyalázatot láttam, de íme, van igaz élet. Van reménységet hirdető halál. Áldott legyen az Isten neve! Szép bizonyságtétel.  

   A nép bűnbánatra indult. Helyes reakció. Jézus halála minket is erre kell indítson. Már az ott jelenlevők megérezték: közük van hozzá. Nekünk is. Jézus halála azóta is nyugtalanító tény, de ua. felszabadító igazság is.

  Az asszonyok távolról szemlélik. Megrendülés van a szívükben. Döbbenet. Fájdalom. Mély szomorúság. Összetört, célját vesztett hit, szeretet, reménység. Értetlenül, zavart rémülettel szemlélik. Nem hiszik, amit látnak. Nem hisznek abban, akit látnak? Megfeszítve, halálra kínozva. De valami ébredezik a lelkükben… Húsvét csodája érik. Ámen.   

   

 

Zsolt 91 (2018.okt. 20. - szombat este, vázlat)

 

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

2 az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!

3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Zsolt 124,7

4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.

5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,

6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.

7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.

8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.

9 Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,

10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, Zsolt 34,8 ; Mt 4,6

12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. Jób 5,22 ; Lk 10,19

14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.

15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Zsolt 50,15

16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

 

    Az Istennél, Istenben való oltalomról szól ez a zsoltár… Érdekes kifejezéseket találunk mindjárt az elején: a Felséges rejteke, a Mindenható árnyéka. Mindkettő a közelségről, a bizalomról szól. Azt üzeni a zsoltár: aki az Isten közelében marad, az mondhatja, hogy ő az oltalmam és váram. Törekszünk-e az Isten közelségére, akarunk-e igéje mellett megmaradni? Mi sokszor hátat fordítunk Istennek, elszakadunk, eltávolodunk tőle, és panaszkodunk, hogy nincsen velünk. Aki ragaszkodik hozzá, aki ráfigyel, az tapasztalja meg védelmét, áldását.

   Isten megtartó hatalmáról beszél a továbbiakban a zsoltáros. Csapdától, dögvésztől ment meg ő. Szárnyával takar be. Szemléletes kép: a madár így védi kicsinyeit, fiókáit. Aztán a harcászatból vett hasonlat következik: pajzs és páncél hűsége. Mindig lehet rá számítani. Kivédi az ellenséges csapásokat, leszereli a kísértéseket, az alattomos támadásokat. Éjjeli rémségekről, suhanó nyílról hallunk. Dögvészről, ragályról. Az akkor élt ember rettegett „ellenségei” voltak ezek. Nemcsak testi fenyegetettségre kell gondoljunk, hanem lelkire is. Annál veszélyesebb, mert nem vesszük észre. Hány ember veszíti el lelki szabadságát, békességét, hitét… és még nem is tudatosodik benne, hogy milyen állapotba jutott. Teréz anya mondta európai látogatóinak: itt szembeötlő a testi nyomor, de hasonló méretű önöknél a lelki.

    Ha ezren esnek is el melletted, tízezren jobbod felől… Nagy számok ezek a Bibliában. Azt a tanítást közvetítik: ha emberileg nincs is esély rá… Isten ad kiutat, ad megoldást.

Tedd, ami lehetséges, Isten hozzáadja a lehetetlent. Ha Isten meg akar tartani, akkor megtart. Az Újszövetség felől olvasva: Isten akarata a mi üdvösségünk. Krisztusban megtart mindenen keresztül. Sem halál, sem élet… A zsoltár hozzáteszi: látni fogod…

    Ismétlődik a tanítás: ha az Urat tartod oltalmadnak… ha közel maradsz hozzá, nem érhet baj, csapás. Ami ér, amit ő megenged, az nem baj, nem rossz: javadra szolgál.

Szép tanítás: parancsol angyalainak (v.ö. megkísértés története). Szép kép: kézen fogva vezetnek téged. Átgázolsz akadályokon, ellenségen, észre sem veszed. Az Úr hordoz. Kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik (Mk 16,18). A feltámadott Krisztus ereje által.

    Az utolsó részben Isten szólal meg: igent mond erre a bizalomra, megerősíti (konfirmálja) a hitvallást. Oltalmazom, megmentem. Meghallgatom, vele leszek. Megdicsőítem. Az üdvösség ígérete. Nemcsak hosszú élet (áldás), hanem Isten örök szabadítása. Ámen.  

 

 

Mk 10, 35-45 (egyháztört. tantárgyverseny, Mezőpanit)

 

35 Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.

36 Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?

37 Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.

38 Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?

39 Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, ApCsel 12,2 ; Jel 1,9

40 de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.

41 Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.

42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük.

43 De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok;

44 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!

45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

 

   Elgondolkoztam azon: mi lenne, ha átszerveznék az iskolarendszert. Szeretnétek? Lennének olyan sulik, ahol gazdagokat képeznének ki (beiratkozol, garantáltan gazdag leszel), máshol sztárokat nevelnének, világhírű embereket. Máshol a legmagasabb szintre fokozott szórakozást oktatnák, vagy azt (szintén 100 %-os sikerrel), hogy miként lehetsz a legdivatosabb, legelegánsabb. Aztán lennének olyan sulik is, ahol a felnőtt korukban nagycsaládot vállaló diákokat készítenének fel, olyanok is, ahol azok tanulnának, akik megbecsült munkások, valamilyen területen jó szakemberek szeretnének lenni. És talán olyan iskolák vagy legalább osztályok is, ahol a tanárok keze alól keresztyén értékeket valló fiatalok kerülnének ki. Ti melyik tanintézménybe iratkoznátok be? Vajon milyen lenne a jelentkezések megoszlása?

   Mik a céljaink – rendkívül fontos kérdés ez. Milyen alapvető törekvés él bennünk? Mert ez nagymértékben meghatározza azt, hogy kik vagyunk és kikké válunk.  Amilyen gondolatmagot elvetsz ma a szívedbe, holnapra az fog kikelni belőle.

   Jakab és János, akikről a történet szól, Jézus tanítványai voltak. Remélem, ti is tanítványnak valljátok magatokat. Krisztus követőjének.  Csapatához tatozónak. Ezt az értékrendet képviselitek családban, iskolában. Melyik tanítvány alakját lehetne megmintázni rólatok: a kételkedő Tamásét, a néha rámenős Péterét, a szelíd Jánosét, anyagias és végül árulóvá lett Júdásét, a szorgalmas Mátéét, a feltűnés nélkül jelen levő Jakabét, a panaszkodó Mártáét, az engedelmes Máriáét? Jó ezen elgondolkozni. (Egy történet arról szól: egy híres festő modellt keresett egy nagyszabású,  bibliai témájú képhez. A János alakján dolgozott éppen. Egyik félreeső faluban rátalált egy angyali szépségű, tiszta tekintetű, egész lényében szeretetet sugárzó fiatalemberre, akiről végül megmintázta a tanítványt. A művész lassan haladt a munkájával, évek teltek el, és már csak egyetlen alak, a Júdásé hiányzott a képről. Karaktert keresve, ugyanabba a faluba ment vissza, ahol évekkel azelőtt járt, és a kocsmában meglátott egy férfit, aki a festő szemében hitelesen testesítette meg Júdást: sötét, kiismerhetetlen arc, cinizmust, gyűlöletet sugárzó tekintet, eldurvult vonások. Odalépett hozzá, hogy engedélyt kérjen arra, hogy megfesthesse, amikor az – keserűen, harsányan felnevetve, így szólt hozzá: rólam már festett egy képet, mester. Évekkel ezelőtt én voltam János, a szépen fésült tanítvány.)          

    Halljuk, hogy Jakabnak és Jánosnak van egy nagy kérése. Szép dolog, hogy együtt mennek Jézushoz, hogy közös elképzeléseik vannak, de aztán kiderül: nem is annyira tiszta a szándékuk. Kiváltságot, előnyt kérnek a többiek ellenében, a tanítványtársakat kissé mellőzve. Készülnek az örök életre, de beleviszik szívük nagyravágyását. Azt hiszem, ez a jó kifejezés. Nem baj, ha törekszünk, ha előbbre akarunk jutni, ha tálentumainkat kamatoztatjuk: tanáraitok ezért küzdenek (Jézus is arra biztat, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból), de az már baj, ha törtetés van, ha csak a saját érvényesülésünk a cél, ha a tisztességtelen módszerektől sem riadunk vissza. Ha a mások rovására, másokat félrelökve tesszük mindezt. Van-e ilyesmi köztetek? Hogy nagyobb legyek, hogy kitűnjek, képes vagyok másokba gázolni. Lehet, csak egy icipicit. (Hallottam egy esetről: a tanár kiosztotta a kijavított felmérőket, egyszer csak az egyik diák elkezdte lobogtatni hiányzó padtársának a lapját: tanár úr, rosszul tetszett összeadni a pontokat, egy fél jeggyel kevesebb jár neki. Talán igaza volt a gyereknek, de a lelkülettel már nem érthetünk egyet.) Ugyanez a helyzet akkor, ha rosszat mondunk egymásról (sokszor alaptalanul, azaz hazudva), hogy magunkat fényezzük. Amikor kigúnyolunk, megalázunk másokat, hogy mi vagányabbnak tűnjünk. Én ezt nagyon általános, elterjedt magatartásnak látom, remélem, rátok nem jellemző. Egy kis epés megjegyzés, egy kis sár a másikra, egy kis káröröm, amikor valami rossz történik a társammal.

   Jézus azt mondja a két tanítványnak: nem tudjátok, mit kértek. Nagyravágyásunkban tényleg sokszor nem tudjuk, hogy mit is akarunk. Nem csak evangéliumi mértékkel, sokszor még emberi logika szerint is sem ésszerű, amit az akarnok ember tesz.

Jézus megkérdi a tanítványokat: ha már ennyire az első helyre vágytok, ki tudjátok-e inni a poharat. El tudjátok vállalni azt, amit én vállalok. Jézus útja az alázaté, a szenvedésé, az áldozaté. Mi sokszor csak az eredményt látjuk és kívánjuk, a munkát nem. Szeretnénk pl. híres tudósok lenni, de tanulni már nem annyira, sikeres sportolók, edzés nélkül. Talán jó keresztyének Krisztus alázata és tisztasága nélkül.

    Csodálkozom, hogy a tanítványok olyan lazán válaszolnak: meg tudjuk tenni. Nagyon elszántak. De a keresztyén élet nem saját dicsőségünk hajszolása!  A jutalom az, hogy jót tehetsz... Jézus nem száll vitába velük. Igen, bizonyára komolyan gondoljátok. Jó, ha nagyot akartok a szolgálatban, az áldozathozatalban, de ne saját a felemelkedésetekért, hanem  a mások felemeléséért tegyétek. Isten világában másként történik a jutalmazás. Nem a nagyravágyás szerint, még csak nem is teljesítményünk alapján: hanem kegyelemből. Nem rég tartottuk a reformáció ünnepét. Hadd idézzük fel az alapigazságokat: Isten Igéje azt tanítja, hogy kegyelemből hit által Krisztusban az Isten dicsőségére. Vajon ez eléggé motiváló?

   A többiek, olvastuk, megharagszanak. Hát ez természetes. Nem tűnik teljesen korrektnek a Jakab és János lépése. Képzeljétek el azt, ha két barát az osztályból odamenne az oszihoz, és azt mondaná neki: úgy gondoljuk,  mi ketten kellene elmenjünk arra Kanári-szigetekre szervezett tanulmányi kirándulásra, amit az iskolánk nyert. Szeretjük, tiszteljük a többieket, tudjuk, sokan megdolgoztak ezért a jutalomért, de mi lefoglalnánk a két helyet magunknak.

   Jézus közbeavatkozik: odahívja őket. És csodáljuk a Jézus pedagógiai érzékét. Nem teremti le Jakabot és Jánost, nem szidja meg a többieket sem, hanem együtt tanítja őket.

Túl sok energiát fordítunk a kritikára, keveset a megoldások megtalálására a testvérekkel, osztálytársakkal, stb. való konfliktusban. Szívesebben mondjuk: te mindig rendetlen vagy, rád nem lehet számítani, mint azt: miben tudok segíteni, gyere, beszéljük meg.

  A világban a nagyok hatalmaskodnak, zsarnokoskodnak. Soha még egyik király sem mondta valamelyik szegény bányásznak: egy hónapig helyettesítelek, te helyezd magad kényelembe a palotámban. A mi világunkban a hatalom az uralkodásról szól. Minél magasabbra jut valaki, annál jobban eltávolodik embertársaitól. Isten világában a hatalom a szolgálatról, a szeretetről szól.

   Ezért mondja Jézus: de nem így van köztetek. Értitek: ez nem parancs, ez megállapítás. (A kis veréb a fészekből megpillantott egy nagytermetű kutyát. Milyen hatalmas, milyen erős! Szeretnék olyan lenni. Mi repülünk, válaszolta az anyuka. Ez a természetünk.)

A mi természetünk az, hogy odafigyelünk egymásra, hogy segítünk, hogy nem gúnyolódunk (így van?), szolgálunk a kisebbeknek, a kiszolgáltatottaknak. Nem az a nagy, aki másokat megaláz, hanem aki felemel másokat. Aki első akar lenni, ebben jusson előbbre! 

   Úgy tudom, valami vetélkedőre gyűltetek össze. Igyekezzetek minél jobb eredményre! Büszke vagyok, ha hallom: a marosvásárhelyiek és környékiek országos versenyeket nyernek meg. De soha ne nézzétek le egymást, legyetek készek egymás mellé állni, összetartani… maradjatok barátok, testvérek, tanítványok!

   Mert az ember Fia sem... Ellenállhatatlan motiváció ez, a szeretetnek az ereje, hatalma. Az jusson diadalra bennetek, bennünk! Ámen.

 

Urunk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

köszönjük ezt a szép napot, ezt a sokat ígérő találkozást, olyan felemelő az, hogy ilyen sok helyről és ilyen sokan vagyunk együtt. Valamennyien Krisztus tanítványaiként. Persze, tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, de egyformán értékesek vagyunk számodra. Hálát adunk az evangélium tanításáért. A figyelmeztetésért. A Jakab és János magatartásában magunkra ismertünk. Bocsásd meg, ha nagyravágyásunkban elfeledkezünk másokról. Pedig Te, Urunk, nem egymás ellen, hanem egymásért akarsz minket felhasználni. Hogy ne lenyomjuk, hanem felemeljük egymást, ne átnézzünk embertársainkon, hanem meglássuk bennük a testvért. Add nekünk ezt a lelkületet! Köszönjük, hogy Krisztus Urunk ezt az utat járta, az alázatét, a szolgálatét, és így váltott meg minket.  Segíts minket, hogy mi is ebben legyünk nagyok, sikeresek! Mert könnyebb megbántani egymást, mint megvigasztalni, könnyebb félrelökni, mint támogatni.

Áldd meg most a különböző helyekről ide egybegyűlt fiatalokat, diákokat! Add a te bölcsességedet a kérdések megválaszolásához, és Lelked erejét ahhoz, hogy mindennapi életükben is meg tudják oldani feladataikat családban, baráti körben a mások javára, a te dicsőségedre! Ámen.      

 

 

Ef 5, 1-13 (szombat este, vázlat)

 

1 Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei,

2 és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. 2Móz 29,18 ; Zsolt 40,7

3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó,

4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás.

5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában.

6 Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait.

7 Ne vegyetek tehát részt ezekben!

8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.

9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

10 Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak,

11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.

12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen,

13 de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.

 

    Legyetek Isten követői. A lehetetlent ostromlónak tűnik ez felszólítás… Még a földi testünket magára vevő, hozzánk közel jövő Krisztus követése is olyan magas feladat nekünk, de hogyan követhetnénk az örökkévaló, megközelíthetetlenül dicsőséges Istent.

Egyetlen módon, derül ki a következő sorból. Ha szeretetben járunk. Igen, Isten elképzelhetetlen dicsőségben él, de közel van ahhoz, akinek szívében igazi alázat, szeretet van. A szeretet közel visz Istenhez. Erre az életformára a Krisztus szeretete tanít meg és szabadít fel, aki önmagát adta értünk áldozatul.

    A szeretet közel visz, a bűn eltávolít Istentől. Paráznaság, tisztátalanság, nyerészkedés, szemérmetlenség, ostoba beszéd nem illik a szentekhez, hanem inkább a hálaadás. Az előbbiek tehát a hálátlanság jelei. Isten szeretetének, megváltó kegyelmének a megtagadását, semmibe vételét jelentik. Ha valakivel jót teszünk, akkor annál rosszabbul esik, ha valamiben megsért, ellenünk cselekszik. Ha Krisztus önmagát adta mi érettünk, akkor kirívó gonoszságnak számít, jósága megcsúfolásának, ha a szeretetlenség szolgálatába állunk.

   Ha pedig egyedül kegyelemből van üdvösségünk, akkor a kegyelem lábbal tiprása, megtagadása az üdvösség visszautasítását jelenti. Nincs más esély. Egyszer valaki nehéz jogi ügyet tisztázni utazott a fővárosba vonattal. Barátjával a kérdés bonyolultságáról, kilátásokról beszélgettek, amikor egy kopott ruhás férfi azt mondta: uram, én segíthetek önnek. Az ember büszkén felnevetett: maga lesz az utolsó, akit meg fogok kérni erre. Másnap a tárgyalóteremben döbbenten látta, hogy a kigúnyolt férfi maga a bíró volt. Krisztus az első és egyben az utolsó segítség is: az egyetlen. „Akárki bármit is beszél, Jézusra vágyom, ő a cél.”

    Senki ne tévesszen meg titeket. Ne vegyetek részt eszekben. Amiben részt vesz az ember, annak részévé válik. Egykor sötétség voltatok, most világosság. Gondoljátok meg! Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. Emlékeztetni kell minket. Ua. tudatosítanunk magunkban. Mi Krisztus világosságát kaptuk, nem járhatunk úgy, mintha sötétségben élnénk. Az apostol sorolja is a világosság jellemzőit: csupa jóság, igazság, egyenesség. Szembe nézhetünk egymással: jó szándék (nem bizalmatlanság), igazság (nem hamiskodás), egyenesség van a szívünkben. Ha körülöttünk sötétség is van, bennünk legyen világosság! Azt éljük meg!

   Ez kedves az Úrnak. A sötétség cselekedeteit nem is érdemes sorolni. Mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvaló lesz, ami nyilvánvaló, az világosság. A világosság teszi nyilvánvalóvá, hogy mi van bennünk (ha a villanyt felkapcsoljuk, akkor derül ki, mi van a szobában).  Bűneink lélektana ez. Ha megvalljuk, ha engedjük lelepleződni, megbocsáttatnak (a mai ember szeret dicsekedni megszerzett anyagi javaival, és titkolózik azzal, amit lelkében halmozott fel). Ámen.   

 

 

1Pt 2, 1-6

 

1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,

2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Zsolt 34,9

4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”;

5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

6 Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.”

 

   Ugyanazt olvassuk, ugyanarról beszélünk: ugyanaz a feladatunk, ugyanaz a célunk, reménységünk, erőforrásunk…

  Kedves szolgatársak, lelkészi és presbiteri, régi és újonnan megválasztott tisztségviselők, közgyűlési-, gyülekezeti- és családtagok! A mai napon Isten különösen meg akar erősíteni, fel akar készíteni az építésre, a szolgálatra. Munkát lehet végezni kötelességtudatból, ambícióból is, szolgálatot csak ezzel a mennyei erővel.

   Először önmagunkon kell túljussunk: kicsinyhitűségünkön, előítéleteinken. Gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység – csúnya szavak, és ezek ellen elsősorban magunkban kell harcolnunk. Hogy gyermeki bizalommal, tiszta szívvel, megújult lélekkel tudjunk egymás mellé állni. Jót gondolva és szólva, a közösségben megerősödve, a közös ügyre tekintve. Nemcsak ezen az ünnepi alkalmon, úgy gondolom, Isten nekünk naponta megadja az újat kezdés esélyét. Vajon – a kegyelem erejével – akarunk-e változtatni sokszor önző gondolkodásmódunkon, megrögzött viselkedésmintáinkon? Úgy adhatom tovább az evangéliumot, ha az engem is megérintett meg, átformált. Tanítványi küldetésem a Mesterrel való kapcsolatból fakad. 

   Ő a biztos alap, tanítja az Ige… akin élő kövekként lelki házzá épülhetünk. Lelki otthonná, közösséggé. Egyrészt Krisztushoz kötődve, másrészt egymáshoz kapcsolódva.  Így tudunk Isten dicsőségére élni, lelki áldozatokat áldozni. Másokat megszólítani. Krisztus szeretetét felmutatni. Erre van nagy szükség egyházunkban! Megújulásra, küldetésünk felismerésére, régi magatartás, közömbösség leküzdésére a gyülekezetekben, az egyházban. Ebben a folyamatban a kiindulópont, a sarokkő: Jézus Krisztus. Mindennek hozzá kell igazodnia. Szerinte kell történnie. Akkor lesz Isten áldása egyházi szolgálatunkon, életünkön.

    Ezekkel az igei gondolatokkal köszöntök mindenkit, és most az egyházmegyei tisztségekre megválasztottakhoz fordulva, kérlek, hogy ezt a lelki építést tekintsétek a legfontosabb feladatotoknak. Igyekezetünket a Krisztus indulata, a békesség lelkülete határozza meg. Jó építőcsapat vagyunk: vigyázzunk arra, hogy ne az emberi terveket, hanem az istenit kövessük. Az Úr áldja meg mindnyájatok szolgálatát!

   Az Úr hallgassa meg fogadalmatokat, és adjon erőt és áldást a szolgálatban! Ámen.   

   

Urunk, Istenünk, mindenható, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

áldjuk és magasztaljuk szent nevedet, hogy Lelked erejében, Igédnek drága ajándékában és a közösség örömében részeltettél, és azzal a meggyőződéssel mehetünk tovább, hogy neked gondod van reánk, a te népedre. Köszönjük, hogy minden időben rendeltél és rendelsz szolgálattevőket, akik hivatalos vagy nem hivatalos módon, de a te megbízatásod alapján végzik feladataikat családban, gyülekezetben. Most hálát adunk egyházmegyénk közösségéért, az itt folyó munkáért, mind a 29 gyülekezetért, a megválasztottak személyéért. Segítsd őket, hogy ki-ki a maga feladatkörében hűségesen és szeretettel végezze szolgálatát, egyedül Krisztusra figyelve, az ő evangéliumának utasításait követve.

Hallottuk, ő az alap, a sarokkő, az út, az igazság és az élet. Cselekedd, mennyei Atyánk, Lelked által, hogy ebben a krisztusi életben újuljunk meg, legyőzve mindent, ami elválaszt tőled és egymástól: hitetlenséget, irigységet, önzést, hamisságot, hogy igaz hittel és jó szándékkal egymás mellé állva szolgáljuk dicsőségedet és népünk megmaradását!

   Áldd meg az előttünk álló, immár adventre tekintő időszakot minden gyülekezetben, hadd tudjunk Igéd köré gyűlve megerősödni hitünkben, küldetésünkben, közösségünkben! Gyógyítsd betegeinket, vigasztald gyászolóinkat, támogasd az erőtleneket, ajándékozz szabadságot a megkötözötteknek, és békességedben, örök kegyelmedben tarts meg minket Krisztus Jézusért! Ámen.

 

 

1Pt 2, 1-6 (szombat este, vázlat)

 

1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,

2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Zsolt 34,9

4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”;

5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

6 Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.”

 

   Az Ige először önmagunkkal szembesít. Be kell látnunk, hogy az Isten akarata szerinti jó bennünk és általunk való megvalósulásának a legfőbb akadályai mi magunk vagyunk. Mi sokszor másokat okolunk azért, hogy ilyenek vagy olyanok lettünk, hogy nincs békességünk, pedig akármi is történjen velünk, az arra adott reakció a mi döntésünk és cselekedetünk. A változás, a gyógyulás belülről indul. Valaki azt mondta: Isten patikájában csak olyan gyógyszerek vannak, amiket nem másoknak kell beadnunk, hanem nekünk kell bevennünk.  

   Ahhoz, hogy előbbre jussunk a hit útján, először önmagunkon kell túllépjünk: kicsinyhitűségünkön, előítéleteinken. „Gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység” – csúnya szavak ezek, és ellenük elsősorban magunkban kell harcolnunk. Hogy aztán gyermeki bizalommal, tiszta szívvel, megújult lélekkel tudjunk egymás mellé állni: jót gondolva és szólva, a közösségben megerősödve, a közös ügyre tekintve. Isten nekünk naponta megadja az újat kezdés esélyét. Vajon a kegyelem erejével akarunk-e változtatni sokszor önző gondolkodásmódunkon, megrögzött viselkedésmintáinkon? Úgy adhatom tovább az evangéliumot, ha az engem is megérintett, átformált. Tanítványi küldetésem a Mesterrel való kapcsolatból fakad. 

   Ő a biztos alap, tanítja az Ige… akin élő kövekként lelki házzá épülhetünk. Lelki otthonná, közösséggé. Egyrészt Krisztushoz kötődve, másrészt egymáshoz kapcsolódva.  Így tudunk Isten dicsőségére élni, lelki áldozatokat áldozni. Másokat megszólítani. Krisztus szeretetét felmutatni. Erre van nagy szükség az életünkben! Megújulásra, küldetésünk felismerésére, a régi magatartás, közömbösség leküzdésére a gyülekezetekben, az egyházban. Ritkán használjuk a teljes nevet: anyaszentegyház. Ez a megnevezés arra utal, amiről az igében is hallottunk, hogy az egyházhoz tartozók, mint az édesanya közelségét, jóságát sóvárgó gyermekek, vágynak az Isten közelségére, Krisztus szeretetére, a Szentlélek által itt közölt javakra, áldásokra. Milyen sok hívünk szívéből kiveszett ez a vágy, ez az odatartozó ragaszkodás! Aki elszakad ettől a lelki közösségtől, az elidegenedik, gyökértelen lesz. Milyen jó lenne visszatérni, a közösségben megerősödni, szeretetben összefogni, hitvallásban és szolgálatban példát mutatni! Vajon csak egy álom ez? Hát nem erre akar segíteni Isten Igéje, nem ezt munkálja közöttünk a Szentlélek? Csak legyen engedelmes a szívünk.

    Ebben a lelki folyamatban a kiindulópont Jézus Krisztus maga. Kiválasztott, drága sarokkő, mondja az Ige. Isten rendelte igazságul és váltságul számunkra. Ő az élet, a megmaradás garanciája számunkra. Mindennek hozzá kell igazodnia. Szerinte kell történnie. Akkor lesz Isten áldása egyéni és családi életünkön, gyülekezetünkön, egyházunkon. Akkor ragyog fel az ő világossága és uralkodik az ő békessége közöttünk. Akkor haladunk biztos reménységgel az üdvösség fele. Ámen.

 

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, ami megváltó Urunkban,

hála, dicséret és magasztalás illesse háromszor szent nevedet minden áldásodért, segítségedért,  amiben ezen a héten is részeltettél minket. Megköszönjük mindenekfölött azt, hogy gyermekeid lehetünk, ha sokszor engedetlenek is voltunk, a magunk útjain jártunk. Adj belátást nekünk és erőt, hogy ki akarjuk és tudjuk vetni az életünkből mindazt, ami rossz, ami elválaszt Tőled és egymástól, ami irigység, önzés, hamisság. És adj őszinte és erős vágyat a szívünkben arra, hogy a te tiszta Igéd iránti engedelmességre, Krisztus szeretetének követésére törekedjünk, abban tudjunk növekedni.

Legyen áldott a neved, hogy biztos alapot rendeltél számunkra, aki a mi Urunk Jézus Krisztusban adatott számunkra. Hadd járuljunk hozzá bizalommal és hittel, hogy élő kövekként rá épüljünk, lelki házzá legyünk, megtartó közösséggé, akiket Szent Lelked ereje tölt be minden áldással.

Arra biztatsz Igédben, hogy aki hisz Egyszülött Fiadban, ez nem szégyenül meg. Azt te kegyelmedben megtartod mindenen keresztül.

   Légy velünk az éjszakában oltalmaddal, irgalmaddal, tartsd meg, áldd meg szeretteinket, őrizd az úton levőket, békességeddel, örök szereteteddel végy körül minket! Ámen.   

      

Tit 2,1-8 (vázlat)

 

1 Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, 1Tim 6,20

2 hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek;

3 ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra;

4 neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket,

5 és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.

6 Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben;

7 te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, 1Tim 4,12 ; 1Pt 5,3

8 beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.

 

  Előző vers: azt vallják… de cselekedetükkel tagadják. Meghasonlás: egyet mond, mást igazol az élete. Jézus ezért tanítja: nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram… „Fa, ce zice, nu cea ce face popa.” Ez a képmutatás, félrevezetés, színjátszás.

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással. Arra kell gondolnunk, hogy itt az apostol az élet bizonyságtételére utal: azt hirdesd beszédeddel, magatartásoddal. Isten Igéjét nevezi egészséges tanításnak - lelkünk épségét, integritását szolgálja. Nem élünk egészséges világban… igaz ez szellemi vonatkozásban is. Annyi hamis tanítás, életmodell…

   Korosztályonkénti gyakorlati tanácsok hangzanak el. A keresztyénség vagy praxis, vagy csak üres elmélet. Idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek, józanok (ebben az életkorban is jelentkezhet a kísértés az erkölcsi „lazításra”), és a lelki dolgokban egészségesek. Szaporodnak a külső, egészségügyi bajok, de lélekben egyre egészségesebb lehet az ember: megértőbb, bölcsebb. Sajnos, sokszor nem ezt tapasztaljuk. Az anyagiasság, az önzés, rágalmazás, keserűség kap erőre.

   Az idős asszonyok szentekhez illő (Istenhez tartozókhoz illő) viselkedést tanúsítsanak: ne pletykálkodjanak, ne rágalmazzanak, ne legyenek borivás rabjai (jelenség lehetett Kréta szigetén), inkább példamutatóak. Persze, akkor más volt a kapcsolat a generációk között, de ma is szükség van példamutató életre, odaadásra, tisztaságra…

   Fiatal asszonyok is: szeressék férjeiket és gyermekeiket… íme, ezt tanítani kell, és tanulni lehet. Nem végzetszerű, hogy annyi rossz házasság van. Odafigyelés, lelki fejlődés, tudatosság… Tudunk-e harcolni rossz szokásainkkal? Ha nem, akkor nem vagyunk keresztyének… Akkor miattunk gyalázat éri Isten Igéjét. Méltán vetik a szemünkre: lám, ti sem ügyeltek erre. Nem vagyunk tökéletesek, de a törekednünk kell annak követésére, aki tökéletes. „Kevésre vagyok képes hitem által, de hit nélkül semmire.” Józanság – ez mindenik kategóriánál kiemelt elvárás. Helyes gondolkodás, higgadtság, megfontoltság, mértékletesség. 

  Az ifjak is… legyenek  józanok mindenben … ne veszítsék el a fejüket: sem az indulat, sem a szenvedélyek, sem az anyagiasság, sem a nagyravágyás, dicsekvés ne ragadja el őket.

  Te magad légy példaképük… kérdés, hogy manapság hat-e a példa. Azt látjuk, hogy még az sem. A mai ember kész semmibe venni, akár ki is gúnyolni mások önfeláldozását, tisztaságát. Van valami ördögi ebben. (Egy idős néni a vagyonát 200 fele osztotta… )

   … a jó cselekedetben. Mert erre mégis mindenkinek szüksége van… Ez a bizonyságtétel leghitelesebb, legmeggyőzőbb formája. Mutass nekik a tanításban komolyságot. A másik szó, ami megállít.

A mai ember már-már semmit sem vesz komolyan. Viccet gyárt mindenből. Félvállról vesz mindent. Két dolgot vesz komolyan: a pénzt és önmagát. Európa nem erkölcsi, hanem gazdasági törvényekre épül. Adók, szabad piac… A mi életünk is egyre inkább ekörül forog. Fiataljaink elmennek a világ végére is, ha többet keresnek. Más nem számít.

   Egymást, mások érzékenységét nem vesszük komolyan, de a magunkét nagyon is. Komolyabban vesszük mindennél. (Sokkal komolyabban vesszük saját önérzetünket, igazunkat, mint Isten igéjét.)

   Vigyázz a beszédedre! A kiöntött vizet és a kimondott szót nem lehet összeszedni. (Lelkésztalálkozó: évtizedekig hathat egy mondat, egy megjegyzés.)

   Akár akarsz, akár nem: valamilyen példát mutatsz. Családtagjaid, embertársaid nézik az életedet. Ne botránkoztasd meg őket, inkább gondolkodtasd el azzal, hogy Krisztus jóságát, tisztaságát képviseled! Ámen. 

 

 

 

Tit 3, 1-7

 

1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Róm 13,1-7 ; 1Tim 2,2 ; 1Pt 2,13-14

2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.

3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.

4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,

5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Jn 3,5 ; Róm 6,4

6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,

7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

 

    A mai napra kijelölt igeszakaszt olvastam fel. Isten Igéje mindig mai, aktuális üzenet: Bergenyében és Bándon, fiatalnak, középkorúnak, vagy éppen 70 évesek találkozójára összegyűlteknek. Adjon az Úr nekünk nyitott szívet, halló füleket, áldjon meg minket a befogadott ige cselekvésében!

   A Tituszhoz írt levél alapgondolata az ismert igeversben fogalmazódik meg: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket… (Tit 2,11). Egy kijelentés, és egy ebből fakadó következtetés. Lehet, betéve tudjuk, mégis van, amit tanulnunk belőle.

   Isten kegyelme Krisztusban megjelent, nyilvánvalóvá, a napnál világosabb ténnyé lett (), és ennek egyértelműen döntő befolyása van életünkre. A Miatyánk kérésében is összekapcsolódik ez a kettő, Isten cselekedete és annak hatása: legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Istennek megváltásunkról szóló örökkévaló, mennyei akarata tagadhatatlan valóság lett Krisztusban számunkra, itt a földön élő emberek számára.  Máshol így olvassuk: Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által (Róm 5,5).  A kegyelem nagy műve nem csak megtörtént, hanem újjáteremtő erővel bennünk szüntelenül történik. Valaki így mondta: Isten egész életünkben az örökkévalóságra nézve formál, alakít. Mennyire engedjük érvényre jutni ezt a kegyelmi akaratot? El tudjuk-e képzelni azt, hogy valaki felépül egy betegségből, haza mehet, dolgozhat, de továbbra is ott marad a kórházban?

   Az üdvözítő kegyelem nevel: az üdvösség tudatával, reménységével élő emberekké tesz minket. Megváltozik gondolkodásunk, magatartásunk. Ennek a változásnak vannak nehezebb fejezetei is: igénkben a felsőbbség iránti engedelmességről hallunk, a másoknak szolgáló jó cselekedetre való készségről. Arról a felsőbbségről van szó, amely – az Újszövetség értelmezése szerint - a köz javát akarja. Sok vitát váltott ki ez a tanítás. A német evangélikus hitvalló egyház egyik mártír lelkésze, D. Bonhoeffer is felette a kérdést: kell-e engedelmeskedni az istentelen hatalomnak. Számára egyértelműen nem volt a válasz. Az Istennek való engedelmesség felülír minden más kötelességet.    Vannak azonban társadalmi kötelességeink, amiket hívő emberekként még inkább komolyan kell vennünk, nemcsak a törvény miatt, de lelkiismeretünkre hallgatva. Mindenképpen a jónak, a békességnek az eszközei kell legyünk! Személyes érdekeink nem lehetnek fontosabbak, mint a közösség előmenetele. Privát önzésünket feladva a közösség épüléséért kell fáradoznunk.

   A másik tanács: senkit ne szóljatok meg. A mások kritizálása közben nem jut időnk arra, hogy szeressük őket. A megszólás igazából a magunk fényezését jelenti. A viszálykodás egyik népbetegségünk. A semmiért is képesek vagyunk veszekedni. Értelmetlen dolgokért, amiknek nincsen tétje. Pusztán a haragért. Egyik gyülekezetben két presbiter összeveszett: egyikük azzal vádoltra a másikat, hogy a felbomló kollektív gazdaságból hazavitt egy boronát, ami őt illette volna. A presbitérium elhatározta, hogy megtéríti a feltételezett kárt. De a harcot már nem lehetett megállítani.  Már nem az adott munkaeszközről szólt az egész, hanem a gyűlölködésről, a haragról. Az igazság mindig Istennél van. Én csak az én igazamat birtoklom. Szelídség lelke. Krisztusi vonás. Boldogok a szelídek. Pillanatnyilag úgy tűnik: az erőszakosoké a világ, de a szelídeké lesz. Isten országa mindenképpen.

    Valamikor mi is. Visszakísért ez a „valamikor”. Ó emberünk, mint egy árnyék, elkísér minket. Úgy vagyunk vele, mint a kertben, mezőn levő gyommal: soha nem szabadulunk meg tőle.  Soha nem fejezzük be a harcot. Nem éppen hízelgő jelzők hangzanak el: esztelenek, tévelygők, kívánságok rabjai, gonoszságban, irigységben élők, gyűlölködők. Észrevettük-e: ez földi emberi természetünk rövid körülírása? Lelki röntgenképünk. Ilyenek vagyunk magunkban… Ebből az állapotból akar Urunk kiemelni, megújítani, megszentelni.

   Azt hallottuk az elején: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Jelenvalóvá lett, belépett az életünkbe. Akkor tehát vagy neki kell távozni, vagy nekünk változni. (Van egy mesés történet: betyárok egy rablás során egy álmából felébredő kisgyermeket ragadnak magukkal. A gyermek tiszta ártatlanság, aki nem ismeri a gonoszt, mindenkiről csak jót feltételez: a marcona rablókat is szegény, de jószándékú embereknek látja … Jelenlétével, naiv kérdéseivel teljesen zavarba ejti a gonosztevőket, eszükbe juttatja a szívükbe elrejtett jóságot, tisztaságot. És már nem lehetett úgy folytatni tovább, ahogy addig. Nem lehet erőszakoskodni, embereket bántalmazni, káromkodni, ölre menni egy nagyobb darab kenyérért. Amire e törvény nem tudta rákényszeríteni, arra rávette a gyermek: becsületes életet kezdtek.) A Gyermeket várjuk…  

   Nem az általunk véghezvitt cselekedetekért, hanem az ő irgalmából () üdvözített. Előbb Isten a legdrágábbat adta, a legnagyobb jóban részesített. És ezt elfogadva, kezdődhet el a változás. Krisztussal nem lehet úgy, mint eddig. Nem lehet rosszindulattal, haraggal, nehezteléssel, önzéssel, bántva, kritizálva egymást. Ezek a régi ember vonásai. Isten Krisztusban, az Egyszülöttben egyszersmind újjászül és megújít a Szentlélek által. A Biblia üzenetének a lényege hangzik itt el. 

  Hogy az ő kegyelméből megigazulva - megigazulva, azaz Isten megigazító kegyelmét elfogadva és az ő igazságában járva - részesei legyünk az örök életnek. Szinte nem érdemes számolni az éveket, az életkort: az csak egy átmeneti állapotot rögzítő adat, amikor ilyen távlat áll előttünk. A java hátra van. Minden erről a reménységről kell szóljon: munkánk, igyekezetünk, szolgálatunk, ünneplésünk… Az Úgy kegyelme legyen veletek! Ámen.

 

Urunk, Istenünk, mindenható mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, magasztalunk, dicsőítünk Téged, és hálát adunk neked, hogy megsegítettél minket ezen a héten: szüntelenül éreztük gondoskodó szeretetedet. De kiváltképpen azt köszönjük meg, mindnyájunk számára megjelent a te üdvözítő kegyelmed. Hogy Krisztusban megváltott gyermekeid vagyunk. Ezzel a bizalommal állhatunk meg előtted most is.

Te taníts, nevelj minket engedelmességre! Adj bölcsességet, hogy felismerjük minden helyzetben megbízatásunkat, és készséggel vállaljuk a másoknak, családunknak, a közösségnek való szolgálatot! Ebből származik áldás.

   Óvj meg minket a mások megszólásától, a szeretetlen kritikától, ítélkezéstől, tudva azt, hogy mi is gyarló emberek vagyunk, ugyanazon bűnökkel, amiket másokban bírálunk! Győzd le a köztünk levő békétlenséget, viszálykodást, ajándékozz meg a te drága békességeddel, add nekünk a szelídség krisztusi lelkületét, hogy te igazságod, jóságod jusson érvényre bennünk és általunk! És a bennünk vitézkedő ó emberünket te fegyverezd le, hogy ne annak indulatai irányítsanak minket, hanem Szentlelked újjáteremtő ereje formáljon, alakítson minket: tegyen alkalmassá a jónak cselekvésére, indítson megbocsátásra, adjon tiszta gondolatokat! Cselekedd, Urunk, hogy a Gyermeket várva, befogadva, az ő szeretete, irgalmassága, jósága hasson át, töltsön be minket! És járjunk az üdvösség reménységében. Már most áradjon ki ránk annak öröme, szent békessége.

   Imádkozunk gyülekezetünk betegeiért, a gyászolókért, sírókért, külső nehézségek és lelki próbák közt levőkért. Légy velünk az éjszakában hatalmaddal, oltalmaddal! Atyai irgalmaddal, Krisztus szeretetével, a Szentlélek vigasztalásában őrizz minket! Ámen. 

 

 

Tit 3, 8-15 (vázlat)

 

8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.

9 De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 1Tim 1,4

10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki,

11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.

12 Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. ApCsel 20,4 ; Ef 6,21-22

13 Zénászt, a törvénytudót és Apollóst gondosan ellátva engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. ApCsel 18,24 ; 1Kor 16,12

14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

15 Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

 

    Igaz ez a beszéd. Az apostol nyomatékosítani akarja: az Isten megjelent üdvözítő kegyelméről, a Lélek újjászülő erejéről, a Krisztusban való megigazulásról és örök életről szóló tanítás igaz. Hitelt érdemlő, komolyan veendő. Életre vezető. Bölcs döntésekre, helyes cselekedetekre ösztönző. Ennek a beszédnek az igazsága mellett kell nekünk szilárdan tanúskodni. Hogy érdemes hinni benne, ésszerű követni tanácsait. Miről tanúskodik az életünk? Milyen üzenetet közvetít ennek az adventi nyugtalanságban élő világnak? Pál este a süllyedő hajón… Az a meggyőződés sugárzik-e rólunk, hogy van Üdvözítője az életünknek. Isten igazságából annyi a mienk, amennyit befogadunk.  

   A jó cselekedetre törekvés a Titusz levelének egyik visszatérő gondolata (1,8 – jóra hajlandó, 2,7 - te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, 2,14 – jó cselekedetekre igyekszik, 3,1 – legyenek készek minden jó cselekedetre.) Valószínű, hogy ez hiányzott. A gyakorlat. A szép beszédet követő cselekedetek. Itt újból elhangzik: a hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni. A világ gonoszságával szemben csak ezzel tudjuk felvenni a harcot. Elöl járni a békességben, a megbocsátásban, türelemben, jóságban, alázatban… másokat is erre biztatva.

   Ez hasznos másoknak. Érdekel ez még valakit? Hogy mi jó másoknak. Nem arról szól a világ: neked legyen jó? A te érdeked érvényesüljön. „Az önző gén.” De nemcsak génállományunk, hanem lelkünk is van. Isten szeretete által megérintett, másokra figyelő lelkünk.

   Kerüld az ostoba vitatkozásokat. A törvényeskedő harcokat, nemzetségtáblázatokról folytatott vitákat. Milyen bölcs tanács! Annyi energiánkat fecséreljük értelmetlen dolgokra. Kisszerű versengésre, magamutogatásra, egymás ellene versengésre. Ami nem visz elébb, az fölösleges, értelmetlen dolog. Mások leszólása, kárhoztatása, meddő szellemi párbajok… Amikor sokkal fontosabb dolgok vannak. Móricz Zsigmond egyik novellájában egy falu fiatalságát mutatja be, akik értelmetlen virtusoskodásban élik ki magukat, miközben nagyot fordult a történelem kereke, és az életük, a közösség van immár veszélyben. 

   A meghasonlást keltő ember elől térj ki. Az okosabb enged. Nem tudunk mindenkit meggyőzni. Van, aki nyilvánvalóan más úton akar járni, más értékrendet követ. Van, akinek semmi nem tetszik, ami mástól származik. Az ilyen ember kivetkőzött önmagából.  A lelkünk mélyén jók vagyunk (Isten az embert jónak teremtette – ennek vágya mélyen ott van mindenkiben), amikor egymás ellen fordulunk, igazából önmagunkat tagadjuk meg. Emberi mivoltunkat. Teremtettségünket. Nem arra rendeltettünk, hogy bántsuk egymást, mégis gyakran ezt tesszük.

  Pál hívja Tituszt. Gyakorlati kérések: lásd el bőségesen. Légy bőkezű, adakozó. A lelki gazdagság külső dolgokban is megmutatkozik. Ezt tapasztaltuk, bárcsak… 

   Még egyszer: tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl. A hit vagy praxis, vagy szédelgés. Ne legyenek gyümölcstelenek. Gyümölcstermésre hívott el az Isten (és hogy gyümölcsünk megmaradjon – Jn 15. rész). Ámen.

 

 

2Pt 1, 12- 21 (vázlat)

 

12 Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a megismert igazsághoz szilárdan ragaszkodtok.

13 De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. *

14 Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.

15 Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.

16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. *

17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, Mt 17,1-5 ; Mk 9,2-7 ; Lk 9,28-35

18 mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.

19 Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.

20 Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, *

21 mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. *

   

   Az Ige emlékeztet. Az ünnepek emlékeztetnek. Krisztus eljött, megszületett, elvégezte megváltásunkat. De nekünk emlékezni kell. Tudatosítani. Átélni. Hitben, bizonyosságban erősebbé válni. Az igazsághoz szilárdan ragaszkodni.

    Mert e földi porsátorban vagyunk. Kitéve kísértéseknek, bajoknak. Jézus éppen ezt a mulandó testünket vette fel… a mi bőrünkben élt… példát mutatott. Péter apostol ennél a témánál megemlíti, hogy ő már készül… Arra törekszik, hogy amikor már elköltözött… Különös tanítás. Igyekszem, amíg időm van arra, hogy megerősítselek, hogy amikor már nem leszek, akkor is kitartsatok a hitben. Ne kötődjetek a mulandókhoz. Tanuljatok meg Krisztusra, az üdvösség kezesére tekinteni. Mennyi nyugalom, békesség van az apostol soraiban! Az Úr kijelentette nekem.  

   Nem kitalált mese ez: Krisztus hatalmát és megjelenését ismertettük meg veletek. Mint akik szemtanúk voltunk. A mai világban a Biblia tanítása mesének tűnik. A komoly dolgok: a pénz, gazdaság, siker. Csupa komoly dolog tartja távol az embereket a hittől, az istenfélő élettől, a közösségtől, templomtól.  Sokan mondják: „nekem ilyesmire nincs időm”. De vajon nem éppen ez a Sátán nagy hitetése? Hogy a lényegest, az egy szükségest fölöslegesnek tűnteti fel.   

   Péter hivatkozik a megdicsőülés hegyének élményére: Isten hatalmasan kijelentette, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Ott voltunk: halottuk, láttuk, megismertük benne az Egyszülöttet. Micsoda kijelentés, micsoda titok feltárulása! Milyen ígéretek birtokosai vagyunk mi is!

    Bizonyos a prófétai beszéd, figyeljetek rá, mint sötét helyen világító lámpásra. Amíg felvirrad a nap. Ha felragyog a nap, nincs szükség lámpásra. Adventi gyertyák fénye. Ma hallottuk C.S. Lewis szép gondolatát: azt, hogy felkelt a nap nem feltétlenül abból tudom, hogy látom a napot, hanem látom, ahogy megvilágosít mindent. Már nem Mózes, nem a próféták, nem angyalok, immár hit által mi magunk tudhatjuk. Élek többé nem én, él bennem a Krisztus. Samáriai asszony: már nem a ti beszédetekért. Nem azért, mert a lelkész mondja, hanem azért, mert személyesen megismertem, megszólított az Úr, mert Krisztus lett az én Megváltóm.

   Minden prófétai szó Isten akaratából (gondoljunk a Jézus születésével kapcsolatos jövendölésekre)… Nem önkényesen. Nem a próféták fantáziája. Szentlelke által indíttatva szóltak. A Lélek a mennyei titkokat jelentette ki földi emberek számára. Léke által értjük meg. A szólókat ihlető tudja a hallgatókat is megihletni. Kérjük ezt a megérintettséget! Ámen.  

 

 

Zsid 6, 9-12 (vázlat)

 

9 Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is.

10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.

11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik,

12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

 

     Az előző versekben arról ír a levél szerzője, hogy a hittel kapcsolatos kezdetleges vitákon túllépve el kell jutniuk a gyülekezet tagjainak a lelki nagykorúsághoz illő tanításokhoz. Fontos kérdés a belső növekedés. Néha úgy tűnik: egy helyben topogunk, vagy éppen visszatérünk régi dolgokhoz. Ha egy gyermek meg van győződve arról, hogy a tankönyvet betéve a párna alá, a tudomány a fejébe megy, az még hagyján, de ha felnőttként hisz ebben, akkor baj van. Nagyon kicsinyes dolgokon meg tudunk akadni.

   Aztán figyelmeztet az ige a visszaesésre. Aki elfordul a hittől, az újból megfeszíti magának Krisztust, meggyalázza őt. Aki megismerte szeretetét, és azután tagadja meg az élet Urát: az súlyosabb állapot minden hitetlenségnél. Emberi kapcsolatokban is így van: ha valaki közel áll hozzánk, sokat teszünk érte, a szívünket adjuk, de ellenünk fordul – azzal jobban megromlik a viszonyunk, mint egy ezer idegennel.

    Felőletek jobbat gondolunk. Közel vagytok az üdvösséghez. Mit jelent közel lenni az üdvösséghez? Közel lenni az Üdvözítőhöz, aki közel jött hozzánk. Őt befogadni. Ő nemcsak földi életünket akarja gazdagabbá, szebbé, áldottabbá tenni, hanem üdvösséget akar nekünk ajándékozni.

   Érdekes gondolat itt a Zsidókhoz írt levélben: Isten nem feledkezik el jó cselekedeteitekről.  Vajon, jó cselekedeteink közelebb visznek az üdvösséghez? Hitvallásunk szerint nem: minden kegyelemből van (itt is úgy olvastuk: az ő nevében, azaz általa), de a jócselekedetek megerősítenek minket. A kegyelem bizonyságai, amiket Isten is számon tart. Igyekezzünk tehát Krisztus szeretetét, Isten kegyelmét kamatoztatni az életünkben! A Szentlélek erejével minél több jót tenni. Krisztus sem azért jött, hogy megmutassa magát a világnak, hanem, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Nekünk is az a feladatunk, hogy szeretetet tanúsítsunk. Rengeteg szeretetre van szüksége ennek a világnak. Többre, mint amennyit mi adni tudunk. Néha nekilelkesedünk… aztán hamar letörik kedvünket a csalódások, a háládatlanság. Nagy a gyűlölet, a gonoszság hatalma, csak egy még nagyobb pozitív erő tudja azt legyőzni. A Krisztusé.

   Ugyanazt az igyekezetet tanúsítsátok, amíg reménységünk teljesen be nem teljesedik. Az üdvösség reménysége nem passzív érzés - aktív szolgálatra ösztönöz.

A napokban gondolkoztam el azon, hogy (persze, vannak kivételek) igazából nagyon kevés olyan ember van, aki azt mondja: éltem magamnak eleget, most már teljesen másoknak szeretnék élni, teljes bevetéssel a mások javát munkálni. Így hát nem érdekel a mások sértése, gúnyolódása sem, semmi, ami velem történik, mert már nem magamnak élek. Krisztus Urunk mutatott ebben nekünk példát!

   De az Ige hivatkozik emberi példaképekre is: kövessétek azokat… akik hit és türelem által nyerik el az ígéreteket. Jó olyanokat látni, akiknek arcán, szívében a mennyei jóság, világosság, szeretet tükröződik.  Aki az igazi célt követi, az maga is irányjelzővé, biztató üzenet hordozójává válik. Ámen.