Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

„Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá.” (1Kor 1,30)

 

 

Esketesi-predikaciok-1

És  62, 5  (eljegyzés)

 

Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.

 

   Kedves menyasszony és vőlegény!                                      

   Meg kell vallanom nektek, hogy erre az igeversre soha nem figyeltem fel különösebben. Most, erre a rövid áhítatra készülve lett elevenné előttem és bennem a Szentírásnak ez a gyönyörű kijelentése. Hát igen, Isten még tartogat meglepetést számomra, és a gondolatnál maradva: Isten tartogat meglepetést számotokra az ő Igéjében, kegyelme áldásaiban, egymás szeretetében. Növekvő, egyre teljesebbé, gazdagabbá váló kapcsolattal akar megajándékozni.

   Az ifjú elveszi a hajadont… ez olyan egyszerűen hangzik: fogja magát, megfogja a másik kezét, és elveszi, mint egy számára elkészített ajándékot. Most, hogy itt álltok, tényleg ilyen természetesnek tűnik, pedig tudjuk, hogy nagy titkok előzik meg mindezt.

  Mindenekelőtt a kegyelem nagy titka… Örökkévaló szeretettel szeretett titeket az Isten,  Jézus Krisztusban megváltott, az üdvösségre hívott el. Eláll az ember lélegzete, nincsenek szavaink. A miértre egyetlen válasz van: az egyszülött Fiú irántunk való szeretete.

   De ott van földi életetek titka is: mennyei Atyánk - a próféta szavaival - mielőtt az anyaméhben megalkotott, már ismert, már egymásnak rendelt. Könyvében megírta napjaitokat (139. Zsolt), elkészítette utatokat. Ott van – és ez sem magától értetődő – a szülők gondoskodása, emberi, nem tökéletes, mégis javatokat szolgáló szeretete, a testi és lelki értékek, amiket tőlük kaptatok. Ott van a család, a testvérek, rokonok, barátok, mindazok ragaszkodása, akik megértéssel, támogatólag vettek körül titeket… És ott van megismerkedésetek, jegyespárrá formálódásotok története. A Szentírás nem írja le azt, hogy pl. Ábrahám hogyan találkozott Sárával, de biztos, hogy az üdvtörténetre kiható jelentősége volt annak a mozzanatnak. Ha nem találkoznak, át kell írni a Bibliát! De kétségtelen, hogy az a pillanat, miként a ti sorsotok alakulása is Isten örök rendelése szerint történt, az pedig erősebb minden emberi érzelemnél, akaratnál.

   Mert, hallottuk, először Isten vesz el minket. Elgondolkoztató, ámulatra indító  kijelentés… Mennyei Atyánk, a mindenható, felséges Isten szíve arra indul, hogy elvegyen, örök közösségébe fogadjon.  Annyira fontosak vagyunk, hogy figyelemre, sőt szeretetre méltat. Mennyire valóságos ez a hitbeli kapcsolatunk Istennel! Sőt azt mondanám: egymás iránti szeretetetek, ragaszkodásotok akkor lesz valóságos, tartós, gazdag, ha ebből a függőleges kapcsolatból táplálkozik.

    Az ige egy kicsit – lehet, hogy nem a legmegfelelőbb, legadekvátabb kifejezés ez – szemérmeskedve fogalmaz. Először nem nevezi meg Istent: elvesz az, aki felépít. Igen, megvan ennek a bája, a bensőségessége. Kihez megy férjhez a menyasszony? Hát ahhoz a fiúhoz, aki régóta járt hozzá, akinek autója sokszor parkolt a Templom utcában.  Kit vesz el a vőlegény? Azt a lányt, akivel mindig együtt lehetett látni. Kit áldozott Isten értünk? Azt, aki bűnt nem ismert. Értjük ezt a kedvesen rejtjelezett, bizalmas közlést.

   Ahogy a vőlegény örül menyasszonyának… Olyan szép, szívet megejtő ez a mondat. Benne van a szeretet tisztasága, az egymás megtalálásának boldogsága. Nem jó az embernek egyedül. Ez lelki értelemben is igaz: boldog az az ember, akinek bizodalma van az Úrban. Boldog az az ember, akinek társa van, boldog a vőlegény, aki megtalálta menyasszonyát. Összetartozó, el nem választható fogalmak ezek: a vőlegény attól vőlegény, hogy van menyasszonya. És fordítva. Nem mondhatom, hogy a lányom menyasszony, de még nincs vőlegénye.  Egymást kiegészítve - ez ezután is így lesz. Férj és feleség – csak együtt lehetnek boldog pár. A házasságnak csak együtt, egymásra figyelve van értelme.

   Úgy örül Istened neked. Ez az egésznek a csattanója. Azért örülhetünk egymásnak, vőlegény a menyasszonyának, családunknak, barátainknak, most együtt nektek, mert Isten örül nekünk. Örül annak, hogy Fiában megváltott, örül annak, ha áldásait elfogadjuk, ha szeretetét megéljük, ha az övéi maradunk mindörökké. Ámen.   

 

 

 

  1. zsoltár (esketés)

 

1 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.

2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod.

3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték.

4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.

5 Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át,

6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!

 

 

    Egy nagyon régi bibliai részt, tanítást olvastam fel esküvőtök alkalmával. Érdekes arra gondolnunk, hogy ez az ige az évszázadok során sok esketési istentiszteleten elhangozhatott, és mégis mennyire időszerű, személyes. Változnak az idők, nemzedék nemzedéket követ, de Urunk kegyelme nem változik.  Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

    Boldog mindenki, hallottuk az első mondat elején. És rögtön arra gondolunk, hogy valóban mindenki boldog akar lenni, és mindenkinek joga van ehhez. Isten azért teremtett, hogy az ő dicsőségének részeséként örömben éljünk. Ti is boldogok akartok lenni, és ez teljesen egybecseng szüleitek, nagyszüleitek, a testvéreitek, a rokonok, a násznép szívbeli óhajával. Tudom, sok őszinte jókívánság hangzik el felétek ezen a szép ünnepen. Most a gyülekezet nevében is kívánom, hogy valóban legyetek boldogok, örüljetek egymásnak, a családnak, Isten minden áldásának, amiben részeltet titeket!

    Mégis, miért van annyi baj az emberek között, meg nem értés, békétlenség? Az ige nem csak arról beszél, hogy mindenkibe bele van táplálva a boldogság utáni vágy, hanem arról is, hogy ennek lelki feltétele az istenfélelem, az Úr útjainak követése.  Mi többet törjük a fejünket a külső feltételeken: ház, autó, kényelmes élet. Ezek is fontosak, és egyáltalán nem bűn, ha ezekre törekszünk, csakhogy közben el ne feledkezzünk a lelkiekről.

     Azt helyezzük most a szívetekre, hogy legyen fontos számotokra is: tényleg minden dolgotokat a mennyei Atya akaratához igazítsátok, igaz hittel ragaszkodjatok Hozzá, és kövessétek Krisztust, megváltó Urunkat, példája szerint éljetek szeretetben és békességben. Legyen hely számára éltetekben, családotokban! Akik őt befogadják, azok a jót, a békességet, az életet választják. Akik az Urat szeretik, azoknak minden javukra van.

    Az ige felsorolja a boldogságnak néhány lényegbeli, biztos jelét.                                                                                   A) Kezed munkája után élsz…, munkádat pedig boldogan, vidáman végzed …, és ennek következtében jól megy sorod.  Érdekes gondolatsor! A Szentírás – és annak alapján hitvallásaink is - egyértelműen azt tanítják, hogy hűségesen, nem zúgolódva, hanem hálás szívvel kell munkálkodnunk, hogy a magunk, sőt a mások szükségeiről is gondot viseljünk. Amikor boldogságot kívánunk nektek, ezzel együtt az is kérjük Istentől, hogy áldja meg a ti lelkiismeretesen, örömmel végzett munkátokat, adjon nektek jó előmenetelt földiekben és lelkiekben egyaránt.                                                                                                                                             B) A boldogság kritériumainak felsorolásánál hallunk a feleségről és a gyerekekről: a családról tehát. A jegyes-beszélgetés során szóba került, hogy egyéni, közösségi életünkben milyen fontos szerepet tölt be a család. Gondoljunk csak arra, hogy mi mindannyian annak köszönhetjük életünket, hogy elődeink családot alapítottak, hogy szüleink igyekeztek gondoskodni rólunk. Ki kell jelentenünk, hogy a családon Isten áldása van, és jaj a családot lebecsülő társadalomnak, mert előbb-utóbb felszámolja magát!

   Földi életünk kibontakozása, emberi küldetésünk beteljesedése a család. Olyan szép ez a kép!  Kedves vőlegény, szeretnénk, ha mindig ezzel a bibliai romantikával gondolnál feleségedre: mint a termő szőlőtő… És ott vannak az asztal körül a gyermekek. Az asztal fontos szerepet kap a Szentírásban. Gondoljunk Jézus példázataira, az utolsó vacsorára. Legyen családi asztalotok a békesség, az őszinte beszélgetés, a vendégszeretet helye, ahol a gyermekek is helyet kapnak, mint olajcsemeték. Ahol nem ülnek gyermekek az asztal körül, ott megszűnik a jövő, ott a család eltűnik. Legyetek részesei a szent asztal közösségének is, erőt, reménységet merítve!                                                                                     

  1. C) Ilyen áldásban részesül az ember. Mert mindez áldás. A boldogság legfontosabb feltétele: fogadjátok be életetekbe az Isten áldását. Legyen nyitva a szívetek! Valaki azt mondta: Isten sokkal többet szeretne adni nekünk, mint amennyit befogadunk. Legyenek ott életetekben a Lélek gyümölcsei!

   Ezért hát áldjon meg titeket az Úr, hogy örömötök a család, a gyülekezet számára is hálás elégtétel legyen. Erős, boldog családokból állhat össze erős, az Úrban örvendező, nekiszolgáló gyülekezet. Népünk megmaradásának is ez az útja.

Figyelemreméltó, ritkán olvasunk ilyet a Szentírásban: lássátok meg unokáitokat is. Milyen öröm a nagyszülőknek, hogy nemcsak titeket láttak meg, hanem házasságkötéseteket is megérték. Különös áldás ez. Isten akarata szerint adassék meg nektek is!

   És Isten békessége maradjon veletek, legyetek a békesség emberei: a jövendő, az üdvösség részesei! Ámen.

 

 

 

Ef 6, 23-24            (esketés)

 

23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.

 

 

    Kedves menyasszony, vőlegény, kedves násznép, keresztyén gyülekezet!

A jókívánságok, az ajándékozás napja mai. Így van ez rendjén, de bár jutna a kedves, biztató szavakból, az odafigyelésből, segítőkészségből házaséletetek minden napjára!  

   Három drága ajándékot kínál fel számotokra az ige. Olyanokat, amik igazán széppé, értékessé teszik az életet, a családi közösséget. Olyan lelki javak ezek, amiket Isten készséggel ad nekünk, ha szívünket megnyitjuk. A házasságba a legnagyobb kincset a szívünkben visszük. Sok mindenre szükség van, de ez a legfontosabb.

   Testvérekként szólít meg az ige. Hitben valóban testvérek kell legyetek. Egy Atyához tartozva, egy Urat szolgálva, egy lelki család tagjaiként. Baj, ha ez nincs így. 

    Az első ajándék a mindennapjainkban, családi életünkben nélkülözhetetlen békesség. Hivatalos egyházi üdvözlésünkben is benne van. Milyen jó lenne, ha valóban életünk, életetek része lenne az Istentől kapott békesség!

   A békesség igazából nemcsak annyi, hogy pl. egy családban nincs lárma, hangoskodás (bár ez esszenciális külső jele a harmóniának): annál gazdagabb, mélyebb jelentésű.

  1. a) Először azt jelenti: békességem van Istennel. Az ő színe előtt a bűnbocsánat örömével élek. b) Ebből következik, hogy magammal is megbékéltem. Tudom, hol a helyem mi a feladatom. c) Harmadszor: békességben élek másokkal: hitvestársammal, családtagjaimmal, felebarátaimmal. A békesség nem egy mozdulatlan, passzív állapot, hanem odaadással, jó lelkiismerettel végzett szolgálat. (Jézus nem csupán a béketűrésre, hanem a békesség megteremtésére tanít a Hegyi beszédben.) Ennek része a bocsánat is.

   Az egyre gyorsabbá váló élettempó nem kedvez a békességnek. Annyi kihívás, feladat, tennivaló van otthon, a munkahelyen. Sok minden próbára teszi majd a ti békességeteket is. De ne felejtsétek, hogy annak ajándékozója Isten, ezért tőle mindig kérni lehet, és ne felejtsétek, hogy törekedni lehet (és kell) arra gondolatban, szóban, és cselekedetben. Isten Ádámnak és Évának nem egy terített asztalt kínált fel, hanem egy gyönyörű kertet adott, amit művelniük és őrizniük kellett.

Ezt kívánjuk nektek először. Krisztus által uralkodjék szívetekben az Isten békessége.

   Szeretet - a lelki ajándékok között középen áll. Az élet közepe, a kapcsolatok éltető ereje, a házasság szíve. A legnagyobb, olvassuk az igében. Nem kell félteni azt a házasságot, családot, ahol szeretet van. A régi házi áldás mondja: hol szeretet, ott áldás, ott Isten, ott szükség nincsen. A szeretet nemcsak meleg érzelem, hanem kiállás, áldozatvállalás, megértés. Hatalmas lelki energia… Igazi forrása Isten maga. Ezt kívánjuk nektek másodszor. Ezt az erős, soha el nem múló, kitartó, egymást támogató szeretetet. A szeretet gazdagít és gazdaggá tesz. Ennél többet nem lehet adni egymásnak. Kislányunk mondta: ha férjhez megy, szív formájú házban fognak lakni. Szép gondolat. De azt kívánjuk, hogy szeretet-formájú, szeretet- hangulatú legyen életetek, minden napotok. 

   Hittel együtt. Bár eddig is hivatkoztunk rá…, ez kapcsolataink mennyei dimenziója. Ez az alap, amiről Jézus beszél. Amit – mélyre ásva - meg kell keresni. Nem bizonytalanra építünk. A házasság nemcsak emberi vállalkozás. A jó házasságok az égben köttetnek. Isten parancsára épülnek, Isten áldása van rajtuk. A liberális világ gonosz támadást intéz  a házasság ellen … Olvastam, hogy „a keresztyén képmutatás omladozó bástyája a házasság”. Hát ne legyen képmutatás! Van igazi békesség, igazi szeretet - hit által. Ez az a hármas kötél, ami nem szakad el. Hiszem, hogy Isten megtartó akaratából mindig lesznek családok (ha nem is tökéletesek), lesz hűség, kitartás, lesz áldozatvállalás, közösen viselt felelősség. Ha ezek megszűnnek, akkor az a világ káoszba fulladásának a pillanata lesz.

   Szóval, drága ráadás ez. Hit, Istenre figyelés, az ő segítségének kérése, áldásának elfogadása. Ha nincs hit, akkor nincs szárnya a házasságnak. Hit által értjük meg, hogy milyen feladatunk, rendeltetésünk van, hogy Isten gyermekei, hogy az üdvösségre elhívottak vagyunk. Ezt kívánjuk nektek harmadszor: hogy Isten áldása alatt álljon az életetek. Így tudjátok együtt Krisztust, megváltó Urunkat szolgálni, egymás szeretni, békességben élni.

   A záró mondatban hallottuk: „kegyelem legyen mindazokkal… Hát szeressétek, kövessétek hűséggel a mi Megváltó Urunkat, és legyen Isten kegyelme rajtatok, és Krisztus el nem múló szeretete szívetekben! Ámen.

 

   Köszönjük, Istenünk, hogy te vagy az élet ajándékozója, és hogy minket is arra rendeltél, hogy tőled kapott szent megbízatással védjük, szolgáljuk azt. Köszönjük ifjú testvéreink életét, hálát adunk azért, hogy megismerték, megszerették egymást, és megszületett az elhatározás szívükben, hogy egybekössék sorsukat. Köszönjük a szülők gondoskodó szereteték, amellyel nevelték őket, a testvérek ragaszkodását, a család oltalmazó közösségét,  add, hogy most, gyermekeikre tekintve, szívükben hála legyen, és ugyanezt érezzék, tapasztalják meg gyermekeik részéről is.

  Hálát adunk most az új családért és azokért drága lelki ajándékokért, amiket igéd által kínáltál fel számukra. Cselekedd, hogy a te békességed uralkodjék a szívükben Krisztus által, és ők maguk is a békesség emberei legyenek! Áldd meg őket igazi, tőled származó, gazdag és gazdagító szeretettel, amely együtt tud örülni és tűrni a másikkal, amely állhatatos marad mindvégig!  Kérünk, te gyújts élő hitet szívükben, hogy mindig reád tudjanak nézni, akaratodat cselekedjék egymás javára, te a dicsőségedre.

   Te légy velük az élet küzdelmeiben is, áldd meg fáradozásukban, adj jó előmenetelt minden igyekezetükben! Add, hogy az élet eszközei legyenek, és áldássá váljanak egymás számára, de az anyaszentegyház közösségében is!

   Azért is fohászkodunk, hogy úgy munkálkodj Lelked által életükben, hogy hit által mindig ragaszkodjanak megváltó Urunkhoz, és általa maradjon megtartó, megáldó kegyelmed ővelük.

   Áldd meg jelen levő rokonaikat, barátaikat, adj most szép együttünneplést, és a továbbiakban is békességet mindnyájuk számára, Krisztus Jézusért pedig megtartatást és üdvösséget családjainknak, népünknek, egyházunknak! Ámen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jer 32,39     (esketés)

 

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is.

 

   Kedves ifjú testvéreink, szeretettel köszöntünk titeket életeteknek ezen a jeles alkalmán itt a mezőbergenyei gyülekezet közösségében. Megható és példaértékű ez a ragaszkodás a saját vagy a hitvestárs elődeinek szülőföldjéhez, templomához, és ezáltal tkp. ahhoz az Úrhoz, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, aki Bergenyében és Budapesten is ugyanolyan csodálatosan munkálkodik. 

   A tegnapi jegyes-beszélgetésen hangzott el az ige: boldog az az ember - az a házaspár, gyülekezet, nép -, aki tud erről a mennyei kötődésről, küldetésről. Hisszük, hogy számotokra is egy megtartott és megtartó lelki kötelék marad mindig. Szülők, testvérek, rokonok, barátok jókívánságán túl most Istennek egy nagyon drága ígérete hangzik el felétek, amellyel elindít benneteket a házasélet útján.                                                               

   Így hallottuk: „adok nekik egy szívet.”  Magyarul ezt kétféleképpen lehet olvasni.             1) hangsúlytalanul: egy szívet. És ebben az értelmezésben a földi életre, mint kivételes, drága ajándékra gondolhatunk, amit Isten kegyelme által szüleitektől kaptatok, gondolunk a családi háttérre, a gondoskodó, védelmező, biztató légkörre, a gyermekkor és ifjúkor éveire, tanulásra, terveitekre, vágyaitokra, egyéniségetek kialakulására, megismerkedésetekre, egymás iránti érzelmeitekre, a bennetek megszületett szeretetre. Hálásak lehettek mindezért Istennek. A hű, mennyei kéz vezetése mutatkozott meg sorsotok alakulásában. Valóban, amint énekeltük: „a sok jót, mellyel áld, ki sem mondhatja szánk”.                                                                                                                        2) Aztán a hangsúlyos olvasatban egy szívről van szó, életetek egybefonódásáról, az „én” és a „te” csodálatos összekapcsolódásáról a „mi” közösségében, amiről a Biblia azt tanítja, hogy „felette nagy titok”.  Isten olyan szívet ajándékoz nektek, melyben kibontakozik az egymás iránti ragaszkodásotok, bizalmatok, és amelyben helye van a hitnek, a reménységnek is. A bibliai matematika szerint ez az egy, közös szív sokkal több, mélyebb értelmű és tartalmú, mint a kettő külön-külön. Annál inkább, hogy Isten adománya, végtelen szeretetének a műve az.

   Ebben az egy szívben, szeretetközösségben teljesedtek ki igazán egyenként is, lesztek önmagatok, ebben tudjátok egymást gazdagítani, és ebben árad ki rátok az Úr kegyelme. Akkor lesz szép, tartalmas házasságotok, ha nemcsak egymáséi, de az Övéi is vagytok.

   Az egy szív, az említett családi közösség erősítése, táplálása állandó feladatotok kell legyen. Gyökössy Endrét, a neves budapesti orvos-lelkészt egy fiatal házastárs kereste fel, aki kihűlő családi viszonyukra panaszkodott, miközben – az udvaron beszélgetvén – egy kavicsot emelt fel, és azt a kezében szorongatta. Bandi bácsi egy idő után váratlanul rászólt, hogy vegyen fel egy másik kavicsot, és mondja meg, mi a különbség a kettő között.  „Amit a kezemben tartottam, az meleg” - jött a tétova válasz. „Nos, tartsd a kezedben, szeretetedben házastársadat is, fel fog melegedni!” - fogalmazta meg a tanulságot az idős, bölcs lelkigondozó. Vigyázzatok arra, hogy Istenhez és egymáshoz való tartozásotok naponként megújuló kapcsolat legyen!

  “És adok nékik egy utat.” Isten egy, áldott, közös utat ígér. Gondolom, nem is akartok kétfelé indulni, hanem együtt terveztek jövőt, számítotok otthont építeni. Milyen csodálatos hallani, hogy Isten egy utat készített számotokra! Azaz Isten is így akarja látni immár az életeteket: kettesben egy cél fele haladva, közösen hordozva a terheket és osztva meg az örömeket. „Egy jó párkapcsolat éppen olyan műalkotás, mint egy vers, egy tánckettős vagy egy hegedű-zongora szonáta. Sajátos belső rend és valami intelligens lelki kultúra működteti.” (Müller Péter)

   Szomorú az, ha a házastársak külön utakon akarnak járni. Ha más és más célt tűznek maguk elé. Szomorú, ha párhuzamosak ezek az utak, ha úgymond „elélnek” egymás mellett a házasfelek. Csehovnak, a neves orosz írónak egyik novellája szól arról, hogy egy férfi súlyosan beteg feleségével igyekszik csikorgó hidegben szánon a kórházba jutni. Útközben meghal az asszony, ő mégis tovább folytatja útját, és megérkezve könyörög az ügyeletes orvosnak, hogy tegyen valamit élete párjáért. Ebben az abszurd helyzetben döbben rá arra, hogy a 40 esztendő alatt igazából alig voltak együtt, szinte semmit nem tud arról az asszonyról, aki sorsát az övéhez kötötte …, mert őt mindig a baráti társaság, a szórakozás, italozás érdekelte.

   Ha az Isten által nektek ajándékozott közös úton játok, akkor megtanuljátok, milyen fontos a másik, ki tudtok egymás mellett tartani, akkor készek vagytok egymásért örömmel mindent vállalni, mert az egy utat csak együtt lehet járni.

   Az Istentől ajándékba kapott egy út célba vezet. Az út és a cél összetartoznak. Az út nélkül nem lehet elérni a célt. Mi ez a cél? Az istenfélő, testi-lelki javakban bővelkedő élet, egymás mellett kivirágzó boldogságotok, a másoknak való szolgálat, és végül az üdvösség.

   Ezen az egy úton nemcsak elindít, de el is kísér titeket az Isten. A Szentírás tanítja: Jézus maga az út, aki szeretetével és békességével vesz körül, és az örök mennyei hazába vezet minket. Vele járjatok ezen az úton, hogy szép földi és lelki stációkon át haladjatok együtt!

  Az egymás szívritmusához, Isten mennyei akaratához igazított közös utat áldás koronázza: “hogy jól legyen dolgotok nektek és utódaitoknak”. Kérhetünk, kívánhatunk-e többet? Én magam gyakran köszönök el így: a legjobbakat. Vajon mi is a jó, sőt, a legjobb? Nyilván, több, nagyszerűbb mindannál, ami csak a mi elképzeléseinket, törekvéseinket foglalja magában. Tartalmazza mindazt, ami testünkben-lelkünkben, rövid és hosszú távon javunkra szolgál, sőt ami másokat is előbbre segít. A krisztusi értékekre épülő család - immár a ti családotok is – áldás a benne élőknek, áldás a társadalom számára – megmaradásának feltétele –, de áldás Isten előtt is, hiszen az ő szeretetének dicsőségét tükrözi.

   Még egy dolgot említ az ige: utódaitoknak … Böjthe atyát idézem: aki 1 napban gondolkodik, az vesz egy üveg sört, aki egy évben, az gabonát vet, aki több évben, fát ültet, de aki igazán jövőt tervez, az gyermekeket nevel. Gyermekekként, hiszen még a szülők nektek szorító, biztató tekintete kísér, de már önálló családként most ti veszitek át az élet továbbadásának felelősségét, szent megbízatását.

    Az ige szavával kívánjuk: egy szívvel, egy úton járjatok, legyen együtt, egymás mellett jól dolgotok, sok örömben, sikerben részetek, és megtartatásotok itt a földön és Isten országában, Jézus Krisztusért.     Ámen.     

 

 

 

 

Mt 7, 24-29     (esketés)

 

24 Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.

25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.

26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.

27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.

28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, Mk 1,22 ; Lk 4,32

29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

 

 

    Kedves vőlegény és menyasszony, nem az írástudók okoskodásával, de a Krisztus hatalmával, az ő szeretetét hirdetve szeretnénk hozzátok szólni. Valóban, nem emberi nagyotmondásra, cifra szavakra van szükségetek, hanem mennyei áldásra, tanácsra, útmutatásra, és biztos alapra, amire házasságotokat felépíthetitek.

   Sokféle jókívánság, kedves gondolat fogalmazódik meg a mai napon felétek a szülők, a testvérek, barátok, ismerősök részéről, és ha megvizsgálnánk, hogy ezek a jó házasságnak milyen alapvető feltételeit nevezik meg, akkor közöttük bizonyára sok fontos dolgot találnánk: igen, az egészség, az anyagi jólét mellett bizonyára a megértés, a békesség, a szeretet is belekerül a gratulációkba. De honnan kaphatjuk ezeket a lelki értékeket?

    Jézus legismertebb tanítása, a Hegyi beszéd végén, ahol az igazi boldogságról, az istenfélő életről, a szeretet és békesség útjáról beszél, mintegy összefoglalásként, nyomatékosan a szívünkre helyezve mondja el azokat a szavakat, amiket hallottunk az igéből. 

   Először hallani, meghallani kell tehát. Házasságotokban nagyon fontos, hogy halljátok meg egymást, a kimondatlan érzéseket is, hogy szeretetteljes együttérzéssel figyeljetek egymásra. Elszomorító ilyen panaszt hallani: nem tudok beszélni a házastársammal, nem érdekli, amit mondok. És szívet vidámító, ha az ellentéte hangzik el: mi minden meg tudunk egymással beszélni. Valaki így fogalmazott: a beszélgetés a házasság lélegzetvétele.

   Ám fontos az is, hogy meghalljátok a felülről való üzenetet. Az élet több, nagyobb rejtély, nagyobb csoda és érték, mint amennyi földi síkon látható belőle. Erről a felső rendeltetésről nem szabad elfeledkezni. Legyen fületek, legyen kifinomult hallásotok a mennyei tanítás meghallására is! Úgy lesz igazán mélysége, szépsége házasságotoknak.

   Aztán cselekedni kell. Egyik férfitestvér mondta dicsekedve: én mindig meghallgatom, amit a feleségem mond, aztán azt teszek, amit én jónak látok. A családban nem egyik vagy másik fél konok szándéka, hanem a közös, mindenkit előbbre vivő akarat, elhatározás kell érvényesüljön,  de ehhez az szükséges, hogy azt cselekedjük, ami ránk bízatott,  amit Krisztus Urunk példájával megmutatott. Manapság egyre többen vannak, akik tudják, hogy mit kell tenni, és egyre kevesebben, akik teszik is azt. Isten akarata nyilvánvaló: szeretetben járni, tisztességben, békességben élni, felelősséget vállalni és hordozni, hűségben kitartani.

   Az ige okos döntésről, magatartásról beszél. Ennek a bibliai „okosságnak”, bölcsességnek a házasságban is érvényesülnie kell. El kell mondanom, rokonszenves volt nekem, ahogy a jegyes találkozások során megértéssel, kedvesen beszéltetek egymással, valamiféle belső összhangot sugározva… Okos dolog, ha ez mindig így marad, ha soha nem válik nyersebbé a szó, közömbösebbé a szív, megfáradtabbá a ragaszkodás.

   Az igaz bölcsesség az Isten szerinti, Krisztust követő élet. Sokan megpróbálták másként, emberi értelemmel felállított szabályok, világi értékrend szerint. Isten nélküli számításainkba mindig valami hiba csúszik. Boldog az az ember, aki az Istenben bízik, olvassuk. Nincs más igazi alapja életünknek.

   Épületekről szokták mondani: földrengés-biztos. Nos, ez a fundamentum pedig válság-, és kísértés- biztos. Sőt Krisztusban: halál-biztos. Kőszikla. Román testvéreink menyegzők alkalmával kőházat (casa de piatra) kívánnak az új párnak. Ez a kifejezés a jólétre, tartós kapcsolatra, a biztonságos otthonra utal… Azonban ezt a gratuláció-formát hadd egészítsük ki azzal a megjegyzéssel: nem mindegy, hogy milyen alapra épül a ház. Voltak imponáló külső feltételekkel induló kapcsolatok, amik idő múltán ingatagnak bizonyultak, és hála Istennek voltak/vannak olyan házasságok, ahol két hűséges szív a krisztusi alapra építve minden vihart, nehézséget ki tudott állni.

    Ömlik a zápor, jön az árvíz. Jöhetnek/jönnek események, idők, amik próbára tesznek: szükség és bőség, siker és csalódás, öröm és bánat. Van 3 jó hírünk ezzel kapcsolatban. 

  1. a) Együtt kell hordozzátok! Együtt szebb az áldás és könnyebb a megpróbáltatás. b) A másik az, hogy Isten rendel mindig megértő embereket, akik mellétek állnak. Szülők, testvérek, igaz barátok - számíthattok rájuk. Nem lesztek soha csak ketten a világ ellen. c) A legnagyobb jóhír: Isten maga áll mellettetek. Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk. Egyik ifis énekünk fennen hirdeti: „Velem vagy minden helyzetben …” Úgy legyetek kincs egymás számára, hogy mindkettőtök legnagyobb lelki kincse az legyen, hogy Krisztus megváltott gyermekei vagytok.

   Jézus a feni tanítás negatív változatát is elmondja. Figyelmeztetésként. Aki csak hallja, de nem cselekszi meg …, az bizonytalanra épít. Lehet fényes palotát, ragyogó karriert, stb. építeni, de valami hiányzik… Lent az alap gyenge, csak emberi. 

   Helye van a figyelmeztetésnek is, pedig csak a jóról szeretnénk nektek szólni, de ugyanakkor óvunk a rossztól is. Mint amikor a szülő ilyen a szavakkal engedi el a gyermekét: érezd jól magad, de vigyázz, nehogy valami bajod essen. Annyi elkeserítő példát látunk arra, hogy emberek hajótörést szenvednek a házasságban. Vannak buktatók, vannak viharok, örvények. Soha ne felejtsétek, hogy biztos alapra építettetek! Isten hatalma, Krisztus szeretete, a Lélek bölcsessége a garancia. Aki benne hisz, meg nem szégyenül.

    Krisztus hatalmával, szeretetével kívánunk Nektek sok áldást, örömet, békességet. Ámen.

 

 

 

1 Jn 4, 7-12      (esketés)

 

7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;

8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.

9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

10 Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Mk 10,45 ; Róm 3,25

11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

12 Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Jn 1,18

 

 

   Kedves menyasszony, vőlegény, kedves szülők, testvérek, násznagyok, rokonok, együtt ünneplő násznép, keresztyén testvéreim!

   Jó nekünk együtt lenni, együtt örülni elinduló házasságotoknak, kérni az Úr áldását rátok és minden egyes családra, minden személyre. Megvallani azt, hogy Krisztus megváltott népe vagyunk, akik földi és mennyei jövőnket is az ő kezébe tesszük le. Megérteni és megérezni azt, hogy ünnepeken és hétköznapokon Isten szeretete hordoz minket. Jó lenne mindig ebben a hitben megmaradni, jó lenne, ha ez hatná át minden napunkat, közösségünk életét.

   János apostol Krisztus szeretetének erőterében, valóságában él. Szinte nem is tud másról beszélni. „Lássátok, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya, Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk!” Nem dicsekedhetünk azzal, hogy tökéletesek volnánk, de az igének megállapítása mindig igaz marad. Ez adja igazi értékünket. Ezt kell vallanunk magunkról, és egymásban is ezt kell meglátnunk.

   Az Ige így szólít meg titeket, minket: szeretteim. Ez az Istennel és egymással való kapcsolatunk lényegére mutat rá. Sokat jelent önmagában is, hogy van családom, van hitvestársam, vannak rokonaim, de még többet, ha szeretnek, megértenek. Ti ezután hivatalosan is házastársak lesztek jogi, egyházi, társadalmi szempontból, mindazáltal a szeretet kell a legnagyobb összetartó erő legyen köztetek.

   Ezek után mit is köthetne először az Ige a lelketekre, mint azt, hogy szeressétek egymást!? Ha ez a lényeg, akkor erre figyeljetek, erre igyekezzetek! Lehet-e parancsra, biztatásra tenni? Igen, lehet és kell is törekedni erre. Van szeretetben való megújulás. Van újat kezdés. Van növekedés a boldogságban. Vajon hiába szól az ige?  Nem azt kell várnunk, hogy majd környezetünket megváltoztatja, hanem engedni, hogy minket változtasson meg.

   A szeretet legfőbb megnyilvánulása az, hogy szeret. Nem csupán érzelmekről van szó, nem csak meghatódottságról, hanem arról a cselekvő, bevállaló szeretetről, amely Istentől van, aki ilyen cselekvő, bevállaló szeretettel elfogadott minket bűneinkkel együtt, megváltott egyszülött Fiát adva értünk.

   Aki ennek a szeretetnek a vonzáskörében él, az Istentől született és ismeri Istent. A szeretet életre hívó, újjászülő erő. Családok, közösségek születnek hatására, áldás hull a szívekbe, reménység fakad. Gyökössy Endre ír le egy esetet egy nyugdíjba vonult tanítónőről, aki kórházba került, napról-napra gyengült, bár komolyabb betegséget nem fedeztek fel nála. Aztán egyik, immár felnőtt tanítványa megtudta, hogy beteg, és megbeszélte a régi osztálytársakkal, hogy napokra beosztva egyenként látogassák meg a tanító nénit. A látogatások gyökeres fordulatot hoztak a beteg egészségi állapotában. Nemsokára felépült. A ragaszkodás, a hála gyógyította meg. A szeretet felemel.

   Aki pedig nem szeret… Nem részletezi az Ige, hogy ez konkrétan mit jelent, hiszen nyilvánvaló az, ha valakinek cselekedeteiből, életéből hiányzik ez a felülről való lelki áldás. A szeretetet nem a szavak teszik, hanem az odaadás. Ezt semmi sem pótolhatja.

   Aki nem szeret tehát, az nem ismerte Istent, nincs kapcsolatban vele, mert ő szeretet. Másként nem lehet hozzá tartozni - igazából egymáshoz sem -, csak szeretet által… Mindig szeretetettel nézzetek egymásra, és meglátjátok a másik igazi, szeretetre méltó arcát a néha nem rokonszenves megnyilvánulások mögött is.

   Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az egyszülött Fiút küldte, hogy éljünk.

A szeretet az életet szolgálja. Ez a természete. Ha létszámbeli, hitbeli fogyatkozásunk okait vizsgáljuk, akkor az ige ezzel válaszol: nincs elég szeretet bennünk. Ezt az életet óvó, kiteljesítő szeretetet Isten képviseli tökéletesen. De nekünk is ehhez kell igazodni, ez kell legyen a mértékünk. A bűn minden formája az életet rombolja, a szeretet minden megnyilvánulása az életet erősíti, oltalmazza. Minden rossz gondolat, szó, cselekedet a házasságban is annak minőségét, lelki tartalmát gyengíti, ami pedig tiszta szívből fakad, az építi, gazdagítja azt. Az esküvő nem a megérkezés: ez a kapu, amit az a közös út követ, amelyen Isten titeket vezetni akar, áldásait adva. 

   A szeretet az, hogy Ő szeretett minket: ez az alfája hitünknek, reménységünknek, igazából emberi szeretetünknek is. A ti szeretetetek is ezzel kezdődött, és ez marad az alapja. Akkor épül biztos sziklán a házasságotok. Mert Isten szeretete abban valósult meg, abban konkretizálódott, hogy elküldte egyszülött Fiát. A szeretet nem adhat mást, csak szeretetet. Isten a nagybetűs Szeretetet adta nekünk, akiben az Írás szerint mindent nekünk ajándékoz.  

   Ő engesztelő áldozat. Ez a kijelentés bűneinket juttatja eszünkbe. Nem kellene ünneprontónak lenni. De van bűn, hiba, vétek. Nem vagyunk tökéletesek. Kedves menyasszony, ha ezt a szép fehér menyasszonyi ruhát soha nem vetnéd le, akárhogy vigyáznál rá, összepiszkolódna. Igaz ez a vőlegény öltözékére is.  Kapcsolatainkra is sok minden rárakódik: sértődés, indulat, bántás, neheztelés, kifakadások. A szeretet megbocsát. Nem túllép a problémákon, hanem túlsegít. Van engesztelés: mindig gondoljatok erre. Lesznek szép utak, és lesznek nehezebbek is, de Isten kegyelme mindig kész megújítani titeket. 

   Ha így szeretett Isten, tartozunk mi is. Nem szeretünk tartozni. Pedig ti mostantól kezdve tartoztok. Szójátékkal azt mondhatnánk, hogy egymáshoz. De egymásnak is. A házasság felelősségvállalás. Talán azért ment ki divatból. „Nem kötöm le magam.” Hát nem édes teher?! Nem áldott, szent küldetés, amin Isten különös áldása van? Amihez az élet ígérete is kapcsolódik.

   Ha így szeretett Isten… Amilyen mértékben befogadjátok az ő szeretetét, olyan mértékben tud egymás iránti szeretetetek kibontakozni.

   Ha szeretjük egymást, Isten - akit soha senki nem látott – lakik bennünk. Óriási ígéret ez házasságotok számára, minden keresztyén ember számára.  Ahol szeretet van, ott jelen van Isten, ahol Isten jelen van, ott a szeretet uralkodik és egyre teljesebbé lesz!

   Maradjatok meg a szeretetben, Isten lakjék Krisztus által szívetekben, otthonotokban, és legyetek áldásaiban gazdagok és másokat is gazdagítók. Ámen.

 

 

Örökkévaló mennyei Atyánk,

 

dicsérünk és magasztalunk téged, hogy szeretetedben, örökkévaló kegyelmedben lehetünk most együtt.

Megköszönjük azt először, hogy örök szereteted indította el egymás felé ifjú testvéreink életét, te juttattad őket arra a szent elhatározásra, hogy sorsukat egybekapcsolják, és együtt járjanak útjaidon. Segítsd őket, hogy legnagyobb ajándékodban, a szeretetben bővelkedjék az életük. Tiszta szívből tudják mindig egymást szeretni, és szeretettel tudjanak másoknak is szolgálni. Hisszük, hogy ezen felül minden egyéb is megadatik nekik. Magasztalunk téged, mennyei Atyánk, hogy te előbb szerettél minket, és ez abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiadat küldted, hogy éljünk általa. A te végtelen szereteted és minden abból táplálkozó emberi szeretet is az életet munkálja. Tedd ezt nyilvánvalóvá ifjú testvéreink házasságában is! Add a te áldásodat életükre! Áldd meg a szülőket, akik féltő szeretettel nevelték őket, a nagyszülőket, akik meghatódottsággal néznek unokáikra, a testvéreket, rokonokat, ünneplőket… Értesd meg mindnyájunkkal, hogy csak a Szeretet, csak Krisztus által tartozhatunk hozzád, és élhetünk igazi, tartalmas kapcsolatban egymással! Ő az engesztelő áldozat, akiben megbocsátasz, és akinek tisztasága, ártatlan áldozata minket is megbocsátásra indít.

   Írd az új pár szívébe, mindnyájunk lelkébe: ha te ennyire szerettél, akkor tartozunk mi is azzal, hogy szeretetben éljünk, hogy megbecsüljük, támogassuk, felemeljük egymást! Így erősödhetnek meg családjaink, gyülekezeteink, népünk, anyaszentegyházunk. 

   Te tedd örömünket tisztává, reménységünket állhatatossá, hitünket élővé, munkánkat áldásossá, és mindnyájunk életét szeretetben teljessé, Krisztusért!  Ámen.

 

 

 

1János 4, 12b  (esketés)

 

 Ha szeretjük egymást, Isten szeretete lakik bennünk és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

 

Kedves ifjú pár, kedves rokonok, barátok, násznép!

 

  1. A házasság dicséretével kezdem.

   Nemrégiben egy gyülekezeti találkozó során a családalapításra terelődött a szó, és egyik idősebb atyafi valami ilyesmit mondott: nem érti a fiatalokat, miért olyan házasságellenesek: nem is gondolják, hogy az életnek milyen gazdagságáról mondanak le. Nem egy vallásos szellemeskedés volt a részéről…, példás békességben megélt, szép családi élet hitelesíti a szavait. Ha most szüleinkre gondolunk, akkor az előbb említett gazdagsághoz feltétlenül mi is hozzá tartozunk. Kivált ti, akik most ilyen kiemelt szerepben álltok előttünk. És továbbmenve: akkor ti most egy további gazdagodás útjára léptetek…  Ezen felül – mintegy ráadásként -  ott van a házasság mennyei dimenziója. 

   A Bibliában a teremtés egészére vonatkozó „” minősítést szinte rögtön követi egy „nem jó” megállapítás: ez az ember egyedüllétére vonatkozik. Nem jó az embernek egyedül. Istenről is valljuk a kijelentés alapján, ahogy azt „hitvalló őseink” latinul megfogalmazták: Ő unus, de nem solitarius. Egy, de nem egyedülálló.  Isten a szeretet csodálatos közösségében, harmóniájában él.

   Az ő szeretete – hallottuk az igében - nemcsak „van” - filozófiai fogalomként, eszmeként, teológiai princípiumként (egyébként a szeretet soha nincs mint olyan, önmagában)-, hanem lakik. Igen, bennünk, bennetek. És teljessé akar lenni. Az apostol határozottabban fogalmaz: teljessé lett. Itt Krisztus teljes odaadásában megmutatkozó szeretetéről beszél, ami bennünk is növekszik, erősödik. Kicsit prózain, szinte materiálisan hangzik, de ki kell mondanunk: amennyire engedjük.

   Kívánjuk, hogy Isten szeretete legyen mindig teljes bennetek, akkor – értelemszerűen - semmi másnak nem jut hely. Sem aggódásnak, sem kicsinyhitűségnek. És ha ezek meg is akarnák vetni a lábukat kapcsolatotokban, akkor tudjátok, mi az ellenlépés: szeretni egymást, hogy Isten szeretete teljesebbé legyen bennetek. A szeretet leginkább a szeretettel erősödik. Milyen egyszerű, és mennyire elfeledkezünk erről! Ha két ember szereti egymást, és kivált ebben a szent kapcsolatban, akkor egyre jobban kell szeresse egymást. Hát nem erre törekszik a szeretet?

  1. E kiváltképpeni lelki ajándék növekedésének a bennünk, körülöttünk jelentkező, bujkáló akadályairól is szeretnék szólni.

   Azt látjuk, hogy a) nem könnyű nekünk egyről kettőre jutni, ahogy mondani szoktuk. Az ember mindig önző volt, ám kivált a mai életszemléletben a közösség (a család) csak feltétel, háttér, de nem életcél, nem a személyes kibontakozás maga. Ha mindent az önmegvalósításban, külső sikerekben, kényelemben, stb. mérünk (ezek is szükségesek, de nem a legfontosabbak!), akkor család, közösség, nemzet, egyház csak járulékos elemek, olykor ballasztok lesznek, amiket előnyösebb nem vállalni. Pedig az Ige azt tanítja: „jobb dolga van kettőnek, mint egynek”. Olvastam valahol: „kettőnek édesebben lehet aludni, vidámabban vándorolni.” Még veszekedni is jobban lehet!

  1. b) Nem könnyű kettőről egyre/egységre jutni. Ismerjük a Szentírás első definícióját a házasságról: elhagyja a férfiú apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, lesznek egy testté (1Móz 2,24). Egy teljesen új életformáról van itt szó, melynek összetartó ereje a ragaszkodás, és meghatározó sajátossága az egység. A test szó gazdag jelentéstartalmú, akár így is fordíthatnánk: egy életté. Közös célok, tervek, örömök, közös felelősség. És mégis felmerül a kétségeskedő kérdés: ebben az egységben mi lesz az én érdekeimmel, jogaimmal, szabadságommal? Egy igazi szeretetközösségben, házasságban olyan egységről van szó, ami az egyéniséget nem megszünteti, hanem igazi értékeibe helyezi. Akár egy duó lejátszásában, két artista mutatványában, a páros táncban. Az Újszövetségben olvasunk egy csodálatos ígéretet erről: ha ketten egy akaraton lesznek mindenben e földön. A csodák földjére léptetek! Van valami plusz ebben a kettős egységben. Ez több mint 2x1. A jó házasság Isten szívéből indul. Azt írja Pál apostol: felette nagy titok, és hozzá teszi: Krisztusról és az egyházról (is) mondja ezt.
  2. c) Nem könnyű ebben a kettős egységben, egybekacsolódó kettőségben a nagybetűs harmadikat megtalálni. Azaz mindezt Istennel megélni. Hármas kötél nem hamar szakad, tanítja az Ige, és pontosan erről beszél.
  • És végül néhány közvetlen, baráti gondolat.

   Kedves menyasszony, vőlegény! Szerettem volna nektek ezen az alkalmon valami személyeset, egyedit mondani, valami zeneien-líraian szépet.  A zene és a költészet arról szól, hogy az élet több annál, mint amit fel tudunk fogni belőle, és amit el tudunk mondani róla. Ez a több, ez a belső sodrás - a Szentírás szerint - a szeretet. Erős a szeretet, mint a halál, olvassuk az Énekek énekében.  A szeretet a legnagyobb szenvedély a földön.  Lesznek fáradt, keserű napjaitok is, de ezt soha ne felejtsétek, ne adjátok fel.  A szerelem lehozza a ragyogó csillagot az égről (és az is szép), de mindennap tüzet gyújtani csak a szeretet képes. Az pedig a legszebb. Ezt a tüzet ne hagyjátok kihunyni!

    Szerintem a szeretet útja (aminek par excellence esete a házasság) legizgalmasabb kaland, amely ua. az élet ígéretét hordozza. Áldozatról is szól, melynek nyomán jövő virágzik. Itt már zenélni kellene. Az angyalok muzsikáját hallani. Hallgassátok azt is (ne csak most), és hallgassuk mindannyian! Arról szól, hogy Istennek csodálatos, megtartó terve van veletek, mindnyájunkkal. Ámen.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.