Hétfő - „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van”. ( Mt 5, 37) 

 

    Olvasom az idei imahét programjának létrejöttével kapcsolatos háttér információkat: Indonéziában élő keresztyének állították össze, akik a 265 milliót számláló lakosság 10%-át teszik ki, nyilván különböző felekezetekben élve. 17. 000 sziget, 740 nyelv és nyelvjárás, elsöprő muzulmán többség. Toleranciára, szolidaritásra épülő hagyományok, amiket nagyon kikezdett a modern kor gátlástalan versenyszelleme, önzése, szabados gondolkodása. Jelen van a kisebbségben (és szegénységben) élő csoportok elnyomása, társadalmi igazságtalanságok, pártos jogszolgáltatás, korrupció. Nem szeretnék ott élni. Ha az imaheti program összeállítását történetesen ránk bízták volna, mi természetesen másféle körülményekről számolnánk be, de végül nagyjából ugyanazokat a problémákat említhetnénk meg. És talán indonéz testvéreink is ugyanarra a következtetésre jutnának: nem szeretnénk ott lakni. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hangzik a Jézus főpapi imájában, hanem, hogy őrizd meg a gonosztól.  Nem az a baj, hogy a világban élünk (sőt, ez a szolgálat alaphelyzete), hanem az, hogy a világ él bennünk: igazságtalanságával, hamisságával, képmutatásával, nagyravágyásával. A harc itt kezdődik, hogy aztán megtisztult lélekkel tudjunk kiállni a családban, az egyházban, társadalomban az igazság, jogosság, becsületesség, szeretet mellett, és minden ellen, ami ennek a fordítottja.

    A 2019-es imahét az igazságról szól. Minden igehirdetésnek arról kell szólnia: a Nagybetűsről, és az ő megismerésének és követésének következményeiről személyes, közösségi életünkben.  A Szentírásban úgy beszél Istenről, mint aki tökéletesen igaz: nem ember ő, hogy hazudnék (4 Móz 23, 19 – Bálám története). Szólt, és világosság lett. Parancsolt, és élet fakadt. Az igazság mindig az életet szolgálja. A hazugság a halál fegyverhordozója. A történelem során hány ember életébe került gonosz hazugságoknak bizonyos alattomos érdekekből történt kiötlése, terjesztése (az igazság van, mondta valaki, a hazugságot ki kell találni), hány kapcsolat romlott meg a hazugság miatt. A hazugságot mindennapi bocsánatos bűnöcskének tartjuk, pedig - mint minden bűnnek - a pokol a forrása és a célja is.

   Az imahét fő igei gondolatát az 5 Móz 16, 20 -ban találjuk: az igazságra és csakis az igazságra törekedj. Sem többre, sem kevesebbre. Többre nem lehet, kevesebbre nem érdemes. Törekedni arra kell, ami nem megy magától … Tudjuk (ha nem is ismerjük be), hogy nem könnyű kiállni az igazság mellett. Szóban, cselekedetben, magatartásban. Sőt, az igazság felismerése sem megy magától. Könnyen összetévesztjük saját véleményünkkel. Egyik gyülekezeti tagunk ezzel hívott meg egy otthoni beszélgetésre: elmondom magának az igazságot. A szomszédokról szólt. Ilyenképpen mindenki az igazságot mondja: a világ nagyjai, hatalmasai, befolyásos személyei éppúgy, mint mi, a kisemberek. A magunk igazát másokról. Ami köszönő viszonyban sincs az istenivel.  

   Az igazság teljességéhez (a teljes igazsághoz) hozzá tartozik saját gonoszságaink belátása, gyávaságunk bevallása is. Egy régi történet szerint: egy kereskedő az igazság ajándékát kérte Istentől. Rosszabbra fordultak üzleti ügyei. Társai elpártoltak tőle. Elszegényedett, családja elhagyta. Amikor panaszkodott, Isten azt mondta: az igazság olyan, mint a málha tevéiden. Nehéz teher. A tevék gyorsabban haladnak nélküle, szabadabban, könnyebben mozognak, de haszontalanul… Az igazságot szolgálva nem lesz könnyebb az életünk. Csak hasznosabb. Nem tudom, mi minden tartozik az igazság aktuális témájához itt nálatok, de Krisztusban mindnyájunknak ugyanaz az igazság kínáltatik fel. Ezt kell nekünk meghallani, szívünkbe fogadni, megélni. Ez maga a keresztyén élet. (Egyik lp. kezdte így prédikációját: testvérek, nem mondhatok szívderítő, szórakoztató dolgokat, be kell érnetek az igazsággal).

    Mai igénk a Hegyi beszédből van. Isten országának – aminek eljövetelét Krisztus kiáltotta ki azoknak, akik hisznek benne - az alkotmánya. A krisztusi életre tanít. Szívünket célozza meg, legbelsőbb indulatainkat, gondolatainkat. Letisztult érzésekből fakadó tiszta cselekedetekre ösztönöz. Szükségünk van-e tanácsára? A mai világ látszólag jól boldogul nélküle is. Más életbölcsességek irányítanak. „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” „Ameddig mások hibáiról beszélsz, addig hallgathatsz a tieidről.” „Ilyen a világ, nem akarok kilógni.” „Mondd és tedd azt, ami legelőnyösebb neked.” Stb. Biztos, kényelmesebb így élni, de vajon jobb is?

   Az előző versekben az esküvésről van szó. Ne esküdjetek, tanítja Krisztus Urunk, olyasmire, ami fölött nincs hatalmatok. Te magad kell szavaid garanciája légy. A beszédedet az életed tegye egyértelművé, ne az esküvésed. Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nem, az legyen nem. Öt pont és ellenpont köv..

1.Mondd igennek az igent. A valódit, az Isten akarata szerintit. Arra mondj igent, amin rajta van Isten igazságának pecsétje. Amit összhangban van Krisztus szeretetével, a Lélek bölcsességével. Gyakran igeneljük azt (és ebben még nagyon következetesek is próbálunk lenni), amire Isten nemet mond, amit tilt, ami nem jó az ő szemében. Érezzük, itt a lényeget érintő állásfoglalásról van szó.   

2.Ha igent mondasz, az legyen, maradjon is igen. Megfontoltan és meggyőződéssel mondd ki, és meggyőződéssel állj ki mellette. Kiállásodban ne a világ, ne mások magatartása befolyásoljon. Ne a divat. Ha igent mondtál, légy hűséges ahhoz… Holnap is. Nyilván, a külső körülmények változnak, ami tegnap fontos volt, az átértékelődhet … de vannak állandó, örök igazságok, értékek: szeretet, tisztesség, hit. (A fizika világában is vannak állandók. A technológia változik, de a fény sebessége ugyanaz marad.) Életformánk változhat, a szeretet ugyanaz marad.

3.Az igen ugyanaz legyen nappal és éjszaka, szélcsendben és viharban, békében és háborúban, Isten előtt és embertársaid között, jókedvedben és szomorúságodban, személyes beszélgetésben és társaságban.  Sok bajt okoz családban, közösségeinkben a kettős beszéd. Mást mondunk szemtől-szembe, és mást a másik távollétében. Ott van az igében egy „ha”. Ha szólsz, az igazat mondjad. Ha vállalod, ha megígéred, ha (jó szándékkal) bírálod. Szavaidnak legyen súlya, értéke.

4.Igened legyen egyértelmű. Úgy élj, hogy ne kelljen magyarázkodnod…  Látjuk, hogy mennyire elbonyolódott az élet: több tíz oldalas szerződéseket kötünk. Régebb egy kézfogás helyettesítette mindezt. Azért kell annyi külső kényszerítő eszköz megerősítse az igazságot, mert bent hadilábon áll. Miért mondunk igent, ha nemet gondolunk? Miért kell úgy körülírjuk? Attól függ? Vannak kérdések, amikre – természetesen - nem lehet egyértelműen igent vagy nemet mondani.  Szívesen prédikálok-e? Nem mindig. Általában örömmel, néha nehezemre esik. Megbízom-e a gyülekezeti tagokban? Egyesekben nagyon!  Vannak azonban lényegi kérdések, itt pedig ezekről van szó, ahol igennel és nemmel kell állást foglalnom. Igen, Atyám!

5.Igened legyen elkötelezett, krisztusi, a mások javát szolgáló. Ne hallgasd el, ha az fontos, ha békességet teremt, ha életet szolgál, ha megtisztuláshoz vezet. Legyen tájékozódási pont másoknak!  

   Az igen úgy érvényesülhet, ha ki tudjuk mondani az ellenkezőjét is: ha pedig nemet (mondotok), az legyen nem. Mióta bűn van a világon, az igazság szerves része a nem is, a hazugság megtagadása, a rossz visszautasítása.

1.Nemed legyen hiteles nem! Mondj nemet arra, mi nem Isten akarata szerint való. Ez válik a javadra, ha a helyzet mást is mutat. A fiatalnak az látszik nagyon vonzónak, hogy könnyelmű, szabados életet folytasson, de nem vezet jóra. Sokszor arra mondunk nemet, ami Isten szemében az igen kategóriájába tartozik. „Megfogadtam, hogy soha nem megyek templomba.” „Én soha nem adok senkinek semmit.” „Nem engedem, hogy akárki is beleszóljon: maximálisan kihasználom az életet.” Ez önmagunk átverése. Ez olyan, mintha megfogadnám, hogy a földterületemen gyomot termelek. Az megy magától. Ez egy hamis nem. Itt a kegyelemre mondok nemet, bűn törvényére igent. 

2.Nemed legyen határozott. Jakab apostol ír arról, hogy édesget a bűn… próbál meggyőzni. (Jak 1,14) Hát ne legyen könnyű dolga! Ez mindennapi harc. Bátorság kell hozzá. Kimondani egy baráti körben: nem tartok veletek, nem látom jónak. Nem fogom azt tenni, amit mindenki. Más az értékrendem, más a hitem, más az Uram. Miért olyan nehéz kimondani?  Pedig a nem megmentheti az életedet.  

3.Nem kell magyarázkodnod a felvállalt nem miatt. Néha belső szükségét, kényszerét érezzük ennek: megokoljuk, hogy ne nézzenek ostobának. Nem is kérik, és mégis magyarázzuk: sokszor valótlanságok állításába bonyolódva. Valaki azt mondta: a nem egy kerek mondat. (Nem iszol? Nem.)

4.Mondj nemet magadra, kicsinyességedre, önzésedre, hanyagságodra, hamisságodra, közömbösségedre. Ne a kifogásokat keresd! Bűnöd nem a mások bűnének, hanem Krisztus kegyelmének az összefüggésébe állítsd!

5.Vállald a felelős nemet a közösségben is! Akkor is, amikor nagy a közhangulat. (Mikeás próféta esete Akhábbal és Jósafáttal - 1 Kir 22.) Ez a féltő szeretetből, elkötelezettségből származó nem (csak úgy hiteles) ne a megrögzött ellenkezés, hanem felülről való bölcsesség szava legyen.

   Minden további szó a gonosztól van. Ismerős C.S. Lewis híres, tréfásan komoly könyve: Csűrcsavar levelei. Az ördögi gondolkodás: kimagyarázni bűneinket, szétválaszthatatlanul összekeverni az erkölcsi, hitbeli igent és nemet … bebizonyítva, hogy az igazság is relatív, plurális.

    Akarsz-e engedelmeskedni Krisztusnak? Szeretnék, de …  akármi következzék, a gonosztól van. Akarsz-e szakítani bűneiddel, a rád rossz befolyással levő barátságokkal? Akarnék, de … a folytatást már az ördög diktálja. A halogatás, a kimagyarázkodás, a kifogások keresése az ördög legjobb taktikája.

   Jó tudnunk, Isten Krisztusban nemet mondott a bűneikre, a Sátán minden gonoszságára, nemet a kárhozatra, a halálra, hogy az ő kegyelmének, szeretetének igenjében élhessünk. Ez a rossztól elforduló nem, Krisztust követő igen valósuljon meg az életünkben! Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, aki teljes vagy kegyelemmel és igazsággal, hálát adunk, hogy Krisztus jelenlétében, Igéd és Szentlelked közösségében lehetünk együtt. Köszönjük életünket, testi-lelki ajándékaidat, amivel gazdagítasz minket, oltalmadat, erődet, és kiváltképpen azt, hogy megváltó ígéreted, üdvözítő szent akaratod Krisztusban igenné és ámenné lett számunkra. Annak valóságát, igazságát semmi sem helyezheti hatályon kívül. Ezért valljuk: akár élünk, akár halunk, a tieid vagyunk. Arra is emlékeztettél minket Megváltó Urunk szavai által, hogy Hozzád tartozni nem csupán kiváltság, de drága kötelesség is. Nemcsak meghallanunk kell a te megbocsátó, megtartó igenedet, hanem azt fel kell hangosítanunk, tovább is kell adnunk családban, baráti körben, a világban. És ki kell mondanunk a nemet is mindenre, amit te rossznak nevezel, mert a mi romlásunkra van. Valóban, a bűn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk.   Bocsásd meg, ha olyan engedékenyek vagyunk saját gyarlóságainkkal szemben, meghunyászkodók a hamisság elleni harcban, és némák vagyunk a bizonyságtételben. Pedig Krisztus kiállt érettünk, életét adta, hogy nekünk igazságot szerezzen. Támogass abban minket, hogy beszédünk építő, megbízható, hiteles legyen, hogy felelősen és szeretetben elkötelezetten szóljunk embertársainkhoz. És adj bátorságot - Krisztusra figyelve - kimondani határozottan a szót, amit reánk bíztál, akkor is, ha ez nem jár dicsérettel. Őrizz meg az üres, haszontalan fecsegéstől, nagyotmondástól, álnok mellébeszéléstől, hazugságtól, egónk fényesítésétől. Segíts, hogy nemünk és igenünk a te értékrendedhez igazodjék!

   Te tisztítsd meg egyházunkat, társadalmunkat is minden hamisságtól, félrevezető beszédtől. Teremts bennünk tiszta szívet, ajándékozz meg tiszta ajkakkal minket.

   Imádkozunk ezért a gyülekezetért, minden családért, minden egyháztagért. Munkáld a békességet, hitben való megmaradást! Könyörgünk, éreztesd meg a betegekkel közelségedet, gyógyító hatalmadat! Légy a gyászolók vigasztalója, áldd meg őket benned való megnyugvással, élő reménységgel! Lelkeddel erősítsd a gyengéknek, támogasd és biztasd az egyedül valókat, bátorítsd a félénk szívűeket, őrizd a kísértésekben levőket, szabadítsd meg a megkötözötteket, légy megtartó Istene minden emberi léleknek!  Imádkozunk gyülekezeteink békességéért, az egész anyaszentegyház Krisztusban megtalált egységéért. Fohászkodunk, őrizd, áldó, megtartó kegyelmeddel vedd körül indonéziai keresztyén testvéreinket. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, könyörülj rajtunk, tarts meg minket örökkévaló közösségedben! Ámen.                         

  

Kedd (vázlat)– Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.  Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. (Zsolt 145,8-13)

    A Szentírás tanításának legfontosabb tételével szólít meg minket mai igénk. Kegyelmes és irgalmas az Úr. Jó ezt újból és újból tudatosítanunk, jó innen kiindulnunk. Az igéből az is kiderül: innen indult a világ teremtése, és tudjuk: megváltásunk is. Isten kegyelme, szeretettel teljes viszonyulása a teremtett világhoz a legnagyobb valóság. Minden belefér: az univerzum léte, személyes életünk nemcsak a puszta vegetálás értelmében, hanem örömünk, reménységünk, üdvösségünk. Beleférnek a nehézségek is… 

   Erről szól ez a szép vallomás… Isten természetének klasszikus leírása ez. Sok hasonlót találunk a Szentírásban (a kegyelem, irgalom kifejezésével több száz hely találkozunk). Mégis, érezzük, hogy nem csak egy kétségtelen igazságot ismétel itt a zsoltáros: valami nagy, egzisztenciális élmény mondatja ki vele. Megrendítő megtapasztalás. Így válik személyessé. Ha halljuk valakiről, hogy milyen önfeláldozó, akkor ezt a tényt elkönyveljük magunkban, de nem mozgat meg különösebben, nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, egészen addig, amíg rá nem szorulunk az illető segítségére, önfeláldozására. (Hegymászókról szóló film. A vezető önmagát feláldozva menti meg alpinista társát.)

   Kegyelmes, irgalmas … ismétlésnek tűnik, pedig tkp. fokozás. Valaki azt mondta: Isten irgalma az, hogy nem azt adja, amit érdemlünk, kegyelme, hogy megadja azt, amit nem érdemlünk. Egyszóval - a következő versben már ezt olvassuk - jó az Úr a szó legteljesebb értelmében. A legjobb szándékkal van irántunk, minden rossznak az ellensége, és végül mindent jóra fordít. „Jó az Isten, hogyha jót ád” (Petőfi). A hit mélyebbre lát. Nemcsak ajándékaiban, hanem akaratában, a keresztben meglátja a dicsőség útját. 

   Mindenképpen ez a három jelző szemben áll minden hamisságunkkal… Az imahét témája az igazság: az igazság fényében kiderül, hogy sok igazságtalanság van bennünk és köztünk. Nem csak úgy általában, hanem egészen konkrétan: szóban, gondolatban, cselekedetben. És még csak be sem látjuk. Minél több hamisságot követünk el, annál inkább jónak, helyesnek tartjuk… minél jobban belekeveredünk, annál kevésbé látunk tisztán.  Csak az igazsággal szembesülve. Azt hittük jól csináljuk, és akkor eljött Jézus. Leleplező megjelenés.

   Nekünk van tehát szükségünk irgalomra, kegyelemre. Menthetetlenek vagyunk. A bűn leteper minket. Isten irgalmának, kegyelmének, jóságának a megtestesítője Jézus Krisztus. Honnan tudjuk? Krisztusra nézve. Van rossz, van bűn, de van megváltás, van kegyelem is. Isten kegyelme, irgalma, jósága életté lesz.   

    Türelme hosszú. A szülő magatartása ez a gyerekkel… Csak ez a kapcsolat magyarázza meg. Mi megtagadjuk Istent, de ő nem tagad meg minket. Az adós szolga története mutatja be a mi hozzáállásunkat. (Hajótörött esete: soha nem kérném az állam segítségét…) A türelem – a mi részünkről – a kegyelem kivárása. Mennyire hiányzik ez a magatartás! Magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést (Saul története), aztán nálunk is marad. Isten nem tud megáldani abban, amit nélküle akarunk véghezvinni. De türelemmel vár – mint apa a tékozló fiút -, hogy visszatérjünk. Isten rendkívüli tiszteli szabadságunkat…

   Szeretete nagy. Nagyobb bűneinknél. A legnagyobb. Mindent átölel, mindent megbocsát, elhisz … remél.

  Ezért magasztal minden teremtményed. Nem tudom, ilyen zökkenőmentes-e a következtetés? A bűn az evidencia tagadása. A fehér befeketítése, s a fekete kifehérítése. Magasztalnunk kellene Isten nevét, ehhez képest, igaz, hányan káromolják Isten nevét. Nemcsak szavakkal, de tettekkel…

A teremett világ önkéntelenül is dicséri Istent, szépségével, mi pedig tönkretesszük azt, kizsákmányoljuk. Van valami szándékos ebben a rosszkedvű, gyűlölködő  hozzáállásban: csakazértis magunknak. Mert miénk az ország, a hatalom és a dicsőség. Isten őrizzen!

   Áldani, az áldást elfogadni, áldásért köszönetet mondani. Megvan az áldás, de nem lesz számunkra áldás belőle, megvan a gazdagság, de nem örülünk neki. Vized ne oltsa szomjadat, ne gyönyörködjék szemed, ne örüljön szíved. Ezt vette el a Sátán: a hála örömét.

   Elmondják … ez ránk vonatkozik. Beszédünk, cselekedeteink miről szólnak? Országod, azaz úrságod, uralkodásod, királyságod. Kérjük, sóvárogjuk, akarjuk, hogy Isten kegyelme, irgalma, jósága egyre jobban érvényesüljön bennünk, közöttünk! Ámen.    

 

Szerda – „A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13, 1-5)

 

   Az idei imahét fő témáját az 5 Móz 16, 20 fogalmazza meg: az igazságra és csakis az igazságra törekedj.  Valójában nagyon mélyen bennünk van ez a vágy: hogy életünk, munkánk, minden cselekedetünk igazolt, jogos, legitim legyen. Óriási energiát fordítunk arra, hogy magunknak, másoknak bebizonyítsuk: döntéseink, cselekedeteink megfelelnek az igazságnak (vagy annak az elvnek, amit mi igazságnak tartunk). 

   De a mi igazságunk, igazság-felfogásunk a bűn miatt nagyon el tud torzulni. Így válhat az önigazolás tkp. az igazság elleni harccá. Így tudjuk – saját igazságunk nevében – a legnagyobb gonoszságot is kimagyarázni. A történelem legnagyobb diktátorai, tömeggyilkosok meg voltak győződve: igazuk volt. Nem mindegy tehát, hogy mihez mérjük magunkat /kihez igazodunk! Nem mindegy, hogy mit és kit nevezünk igazságnak. Jézus mondja: én vagyok az út, az igazság és az élet. Mi tehát a neki való engedelmességben lehetünk az igazság képviselői… Nem vitás az, hogy az anyagi világnak az igazságai, törvényei meghatározzák létünket, mindennapjainkat. Pl. a föld forgása, vonzereje (a gravitáció), az oxigén jelenléte, az, hogy a víz lefele folyik, az elvetett mag kikel... Ezek olyan adottságok, amik életünk feltételei, amiket tudomásul kell vennünk. De hasonlóképpen megváltás nagy krisztusi igazsága (amiről pl. a Zsidókhoz írt levél előző fejezetei is szólnak) meg kell határozza gondolkodásunkat, életfolytatásunkat … Erről hallottunk a felolvasott igeversekben. 

   Első tétel a szeretet. Isten igazságának első mondata a szeretetről szól. Úgy szerette Isten e világot. Istennel csak a szeretet útján lehet találkozni. Az igazság az (János hangsúlyozza ezt nagyon nyomatékosan levelében), hogy szeretnünk kell egymást. Különben nem lehetünk az Isten népe. Tudom, sok minden megterheli életünket, kapcsolatainkat, régi panaszok, sérelmek (biztos itt is!), az, hogy vitáinkban meg vagyunk győződve, hogy igazunk van másokkal szemben.  Nos, az ige szerint annak van igaza, aki szeret. Mindenek fölött Istennek. Engedjük, hogy az ő igazsága érvényesüljön bennünk, közöttünk! Békesség, öröm, élet fakad ebből.

   Az ige külön említi a vendégek befogadását. Abban az időben – szegény világ volt – tényleg fontos, életmentő volt az atyafiak befogadása. János a harmadik levelében a vendégszeretet gyakorlását egyenesen az igazságban való járás kritériumává teszi. Angyalokat fogadtok be. Az angyalok Isten küldöttei. Mi is azok vagyunk, nemde? Vagy az Isten megbízottjai vagyunk, vagy az ördög szolgálatában állunk.

  Az együttérzés – az igazságban járó ember alapvető vonása. Ne feledkezzetek meg a foglyokról (hitükért szenvedőkről van szó), gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. Egymás megértésének kiindulópontja: emberi mivoltunk. Milyen sokszor megfeledkezünk erről. A nagyparancsolatban arról a mellékmondatról: mint magadat. Ezért ítélkezünk olyan könnyen, ezért szóljuk meg, ítéljük le, utasítjuk vissza egymást olyan könnyen. Nézz magadba, cserélj helyet a másikkal!  Krisztus ezt tette értünk. Azért vette fel a mi testünket, hogy megismerve nyomorúságunkat, könyörülni tudjon rajtunk. A teremtő – akármennyire képtelenül hangzik – hasonló lett teremtményeihez.

   A házasság tisztaságáról is beszél az ige. Ez is része az igazságnak, akkor is, ha posztmodern, posztkeresztyén korunkban az emberi kapcsolatnak ez a legmeghittebb formája nagyon relatívvá lett…(Az igazi szabadság végét jelenti az, ha minden szabad.) Isten törvényei igazak maradnak, ha meg is változott a világ. Meg lehet szegni azokat, akár filozófiát is gyárthatunk belőle – modernséget, felvilágosultságot, szabadságot, stb. emlegetve -, de kárunkra történik.  Legyen megbecsült! Azt becsüljük meg, ami méltó arra. Az legyen érték, ami valóban az. Nyilván, az ítélkezés nem a mi dolgunk. És elérkeztünk mai tételünkhöz.

  Az igazságban járás velejárója az, hogy megelégszünk azzal, amink van. Az, hogy nem vagyunk háládatlanok. Az, hogy nem nyúlunk tisztességtelen eszközökhöz a többért. Néha nagyon le tudjuk engedni az erkölcsi mércét abból a célból, hogy anyagi szinten feljebb jussunk. Biblia nem propagálja, nem dicséri a szegénységet, és főként nem semmittevésre és igénytelenségre ösztönöz. Káténk azt tanítja: hűségesen munkálkodjatok… De úgy kell anyagiakban is többre igyekeznünk, hogy – ha úgy van - a kevesebbel is beérjük. Van, aki a kevesebbnek sokkal jobban örül, mint más a sokkal többnek. A hajsza elégedetlenné teszi az embert. " Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót, hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. " (Préd 4,6) Megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett legyek. (Fil 4,11) Igen ám, de a másiknak több van, és rögtön hiányérzetem támad, megkísért a vágy: nekem is legyen. Megfigyeltétek, testvérek: anyagi komfortérzésünk fokmérője a másik ember. Van egy egyszerű, de kényelmes lakásunk, amit szépítgetünk, csinosítgatunk, elégedettek, boldogok vagyunk. Aztán a szomszéd felépít mellettünk egy kacsalábon forgó palotát… és a sajátunkat rögtön nem is látjuk olyan jónak, rögtön elégedetlenkedni kezdünk vele, rögtön nem is érezzük olyan jól magunkat. Pedig a mi életünkben semmi nem változott…  Akaratlanul is belekerülünk ebbe az ördögi körbe. A közfelfogásban is az van: a gazdasági előrehaladás abszolút pozitívum. Persze, jó a fejlődés. Nem baj, ha van, legyünk hálásak érte, de az Ige határozottan óv a pénz szerelmétől. A pénzsóvárgás már megszállottság. Minden annak rendelek alá. Az lesz az én vezérelvem, igazságom. Modern társadalmunk a pénz igazságának az alapjára épül. Folytathatsz kicsapongó, erkölcstelen életet, káromkodhatsz, amíg nem okozol kárt, senkit nem érdekel. De ha egy hónapban ne fizeted ki a számláidat, rögtön nagy baj lesz ….Ez európai társadalmunk értékrendje.

    Szóval, döntő az, hogy mire sóvárogsz, mi a legfontosabb törekvésed. Az Isten igazsága, a szeretet, az együttérzés, vagy önzésed, nagyravágyásod? Ne legyetek pénzsóvárak!  Egy szeretetből fakadó óvás, figyelmeztetés ez. Sok sebet szerez és okoz az ember a pénz miatt. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. (1 Tim 6,10)

   Hát nem öröm a pénz!? Hát nem arra vágyik mindenki?! Bizonyára áldása is van, de ha megkötözöttséggé válik, akkor olyan lesz, mint egy fájdalommal járó betegség. Akkor fontosabb lesz a családi kapcsolatnál, a barátságnál, akkor fontosabb lesz Istennél, a közösségnél. Önzés, durva anyagiasság hatja át… Erre mondta Jókai: szegény gazdagok.

   Elégedjetek meg azzal, amitek van … Először is sokkal többünk van, mint gondolnánk: nem éhezünk, nem fázunk, viszonylag biztonságban élünk, meglehetős egészségügyi ellátásban van részünk… Bár szeretünk panaszkodni, ezeket is meg kell látnunk! Bizonyos Afrikai országok lakosaihoz képest, még mi, átlagemberek is nagyon gazdagoknak számítunk. (+ Svájci nyugdíjas „56-os” doktornő mondta: megfizethetetlen, hogy otthon élnek.) Van szülőföldünk, anyanyelvünk, egyházunk.  Másodszor: ha istenfélő életet folytatnánk, anyagilag is előbbre jutnánk. Sokat költünk fölöslegesen, sok pénzt adunk ki arra, ami nem eledel. Szenvedélyeink, függőségeink nem csak károsak, hanem költségesek is. Ua. szót ejthetünk itt a nagyzoló, pazarló életmódról is. Harmadszor pedig beszélnünk kell lelki kincseinkről: hitről, a megváltás öröméről, az örökélet reménységéről, gyülekezet megerősítő közösségéről. Sokkal több hála kellene legyen ezekért az életünkben. Ismerjük a koldus történetét, aki végignyomorogta az életét, és amikor meghalt, lepusztult lakásán több tízezer dollárt találtak.

    Úgy törekedjünk többre, hogy közben értékeljük azt, amink van. Ismerek egy házaspárt, már nem is annyira fiatalok, de még nem akarnak gyermeket, mert évek óta építik a túlméretezett házat, és állandóan panaszkodnak, hogy még mennyi tennivaló van. … Ha tíz év múlva fejezik be, akkor még tíz évig elégedetlenkednek? Mindig úgy vagyunk: még ez sincs, még az sincs… persze, minden nem lesz soha. De – amíg esetleg meglesz - örüljünk annak, használjuk hálával, amink megvan.

   A megelégedés nagy dolog, nagy ajándék. „Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel; (1Tim 6,6) Gazdag az, akinek mindene megvan, amire szüksége van, szegény az, akinek nincsen. Néha olyan dolgokba fektetünk időt, pénzt, energiát, amire nincs is igazán szükségünk. Olvastam egy kedves történetet: szegény ember házába betört egy tolvaj, az éppen akkor érkezett haza, rajtakapta a betolakodót, aki nagyon megijedt. A házigazda látva, hogy a látogatója semmit nem talált, azt mondta a zsebébe nyúlva: üres kézzel nem engedhetlek el, neked adom utolsó filléreimet. Amikor a tolvaj tiltakozott, akkor azt mondta: nekem nincs szükségem rá. És hozzátette: bárcsak a szívemben levő békességet is neked adhatnám. Akkor rájönnél, neked sem arra van szükséged, amit keresel. Valóban!

    Isten a legnagyobb értéket, vagyont ígéri nekünk: az ő közösségét. Mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Kell-e ennél több? Ha velünk az Isten, akkor a legnagyobbat kaptuk. Így is olvassuk: (Krisztus által) minden a tietek (1 Kor 3,21). Szülők szokták mondani gyermekeikkel kapcsolatban: odaadnánk értük a világot. Isten egyszülött Fiát adja a világért.

  Vajon mi jelent többet: sok-sok pénz, ami emberileg évtizedekig biztosítja jólétedet, vagy Isten mindennapi gondoskodó szeretete? Te mit választanál? Isten áldó jelenlétét kínálja fel. Mózes ezt mondja a Sínai hegynél: ha nem jössz velünk, nem érdemes tovább mennünk. Nem gazdagságra, fegyverekre van szükségünk, hanem Rád, aki szüntelen megmutatod szereteted, törődésed, gondviselésed csodáját. Ez lehet megelégedésünk, hálánk alapja. Az Úr van velünk. Mindennap megújul rajtunk irgalma, kegyelme. Benne gazdag, áldott az életünk.

   Bőven kijut a mindennapi kenyér, a mindennapi békesség, öröm, hála. Áldott legyen az ő neve! Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban, aki teljes vagy kegyelemmel és igazsággal, hálát adunk, hogy Krisztus jelenlétében, Igéd és Szentlelked közösségében lehetünk együtt. Köszönjük életünket, testi-lelki ajándékaidat, amivel gazdagítasz minket, oltalmadat, megtartó erődet, és kiváltképpen azt, hogy megváltó ígéreted, üdvözítő szent akaratod Krisztusban valósággá lett számunkra. Ezt az igazságot semmi sem helyezheti hatályon kívül, ezt a kincset senki el nem veheti tőlünk. Ezért valljuk: akár élünk, akár halunk, a tieid vagyunk. Arra is emlékeztettél minket, hogy Hozzád tartozni nem csupán kiváltság, de drága kötelesség is. Segíts, hogy megmaradjon közöttünk a testvéri szeretet, megmaradjon az egymás iránti tisztelet, a másik megbecsülése a családokban, közösségekben. És adj nekünk kegyelmed és egymás befogadására nyitott szívet. Mert az a boldog ember, aki tőled kapván, adni tud. Taníts minket egymás megértésére, együttérzésre, hogy biztató szóval, támogató tettekkel álljunk egymás mellé. Csak így erősödhetünk meg.  Te tisztítsd meg életünket minden hamisságtól. Teremts bennünk tiszta szívet! Most különösképpen azt kérjük tőled, hogy őrizz meg minket a pénzsóvárgástól, a gazdagság szerelmétől, megszállottságától, amely képes megvakítani minket, annyira összekeveri az értékeket bennünk. Hanem adj nekünk hálás, megelégedett szívet. Hadd vegyük észre áldásaidat életünkben, hadd lássuk helyesen, hogy mi az, ami igazán fontos, és tudjunk a ránk bízott javakkal hűségesen, felelősen sáfárkodni.  

   Imádkozunk ezért a gyülekezetért. Könyörgünk a betegekért. Áldd meg őket közelségeddel, gyógyító hatalmaddal, élő reménységgel! Légy a gyászolók vigasztalója, áldd meg őket békességgel, benned való megnyugvással, élő hittel! Légy társa az egyedül valóknak, támasza a gyengéknek, bátorsága a félénk szívűeknek, gazdagsága a szegényeknek, szabadítója a kísértések közt levőknek, békessége az egész világnak, megtartója minden emberi léleknek!  Szentlelked által munkáld gyülekezeteinkben a békességet, a hitben való növekedést, és az anyaszentegyházban a Krisztusban megtalált testvéri egységet! Fohászkodunk indonéziai keresztyén barátainkért: oltalmaddal, jóságoddal, áldásoddal vedd őket körül.  Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, könyörülj rajtunk, őrizd meg világszerte gyermekeidet a te végtelen kegyelmedben és örökkévaló közösségedben! Ámen.                 

Csütörtök - „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.”  (Lk 4, 18)

      Az Indonéziában élő keresztyének által összeállított 2019-es ima-heti program az igazság nagy kérdésével foglalkozik. Vezérigéje az 5 Móz 16, 20 –ban található: az igazságra és csakis az igazságra törekedj. Sok igazságtalanságot, visszaélést tapasztalunk környezetünkben. Ha most prédikálás helyett egy beszélgetést kezdeményeznék ebben a témában, biztos sok minden szóba jönne: kisebbségi sorsunkból fakadó hátrányos megkülönböztetés, a hatalmon levők túlkapásai, az igazságszolgáltatás visszaélései. Talán még olyan is elhangzana, hogy bizony a családban is tapasztaltunk igazságtalanságot.

    Indonézia társadalmát kiáltó ellentétek jellemzik: bár régóta lezárult a gyarmati korszak, a szegények kizsákmányolása, munkaerejének kihasználása tovább folytatódik. Átszövi a társadalmat a korrupció, gátlástalanság, kapzsiság… De arról is beszélnünk kell, hogy mi magunk is gyakran vagyunk igaztalanok és igazságtalanok beszédünkben, megnyilvánulásainkban. Bántott-e már valakit közülünk az, hogy egy bizonyos ügyben nem járt el egyenesen, valakivel szemben nem volt becsületes, valamit hamissággal ért el? Vagy nekünk mindig igazunk van?  A magunk szempontjai szerint lehet, de Isten Igéjének igazságához képest? („A törvény én vagyok”, mondhatjuk, de elítélhetjük-e a törvényt?) Vajon van-e alázat bennünk, hogy belenézzünk a szabadság tökéletes törvényébe? (Jak 1,25) Nem könnyű kérdés. Tudatosságra, élő hitre van szükség. Annak beismerésére: nem vagyunk az igazság birtokosai. Isten egyedül igaz. Rá figyelve, neki engedelmeskedve törekedhetünk az igazságra, békességre. Aki Úton van az Igazság felé, az az Életet találja meg.

   A mai igénkben megszólaló drága kijelentés Krisztus nyilvános szolgálata megkezdésekor hangzott el először. Azóta is érvényes. Tudjuk, Krisztus azért született, azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról (Jn 18, 37). Az örökkévalóról. Életét tette rá erre.

   Az Úrnak Lelke van énrajtam. Megváltó Urunk kihangsúlyozza itt azt: nem a maga ügyét, igazságát képviseli: szent megbízatása van. A mindenható Isten irgalmát, kegyelmét, jóságát jött kijelenteni nekünk, közölni velünk a legszemélyesebb módon. Isten megváltó akaratát jött megvalósítani számunkra. Szeretetből elvállalt küldetés, a Lélek hitelesítő erejével végzett szolgálat az övé. Úgy kell mai is Jézusra nézzünk, mint aki megváltásunkat nemcsak kihirdette, de el is végezte. Nemcsak megígéri, de nekünk is ajándékozza. Ó, mennyire szükségünk van erre a mennyei hírre, erre az élő reménységre és boldog bizonyosságra sokféle küzdelmünk, csalódásunk között! Halljuk meg Krisztus győzelmes üzenetét, és éljünk annak valóságában, a kegyelem örömében! Ne várjunk arra, hogy a világ majd igazságos lesz: kezdjük el a jót a szívünkben.

   Krisztus felhatalmazással jött erre a világra. Senki nem lehet orvos, ügyvéd, de gépkocsivezető sem, ha nincs képesítése és hivatalos megerősítése erről. Jézust az Atya kente fel: ő Isten igazságát, hatalmát és jóságát képviseli, teljes hitelességgel. Ő az elesettek, szegények, foglyok, vakok, megkínzottak, kiszolgáltatottak mennyei közbenjárója.

   Jézus az ő küldetéséről szólva, először a szegényeket említi, akiknek evangéliumot jött hirdetni. A Hegyi beszéd boldogmondásai is velük kezdődnek (Lukács még a lelki jelzőt is elhagyja). Mindig úgy volt – demokráciánkban sincs másképpen – a szegénynek nehezebb volt érvényesítenie jogait, igazságát. A szegénység, sajnos, negatív minősítéssé lett, pedig csak valakinek az anyagi lehetőségeiről beszél. Az, hogy valaki szűkös körülmények közt él (elképzelhető az is, hogy önként), még egyáltalán nem mond el semmi lényegest róla: attól még lehet nagyon becsületes, tisztalelkű, tehetséges. Sajnos a mi gondolkodásunkban is így van: az emberek értékét nem abban mérjük, akik, hanem abban, amijük van. Jézus korában a szegényeknek még nagyobb elnyomatásban volt részük. Nem volt szavuk a törvény előtt. (Egyik ügyvéd mondta: a sok pénz átírja az eseményeket. Be tudjuk bizonyítani, hogy a gyalogátjárón 5 km/óra sebességgel megállni készülő autóba a megsérült gyalogos 50 km/óra sebességgel rohant bele.) Senki nem törődött velük. Annál hangsúlyosabb: Krisztus először hozzájuk jött. Először mellettük áll meg. Nem a hatalmasok barátságát, támogatását keresi, hanem ő kínálja fel hatalmát a szegényeknek.

   Akkor is, ma is érvényes: a szerényen élők nyitottabbak az Ige meghallására. Szabadabb a lelkük. Tisztább a hallásuk. Nem tölti be őket annyira a pénz szerelme, nem foglalja le a vagyon gondja… Jézus első követői ebből a rétegből kerültek ki.  Pál írja: (1 Kor 1, 28): nem gazdagokat, nem előkelőket, hanem a világ szegényeit, nemteleneit választotta ki Isten, hogy senki ne dicsekedjék. Mert amíg van dicsekednivalónk, addig nincs szükségünk igazán az evangéliumra, a kegyelemre.

   A szegénység nemcsak anyagiakban való szűkölködést jelent, hanem mindenféle nyomorúságot. Mit mondunk arra, aki súlyos beteg - lehet milliomos is? Szegény! Aki elveszíti gyermekét - ha a legnagyobb sztár is? Szegény! Az evangélium, a megváltásunkról szóló hír őket szólítja meg először. 

    Az evangélium arról szól, hogy Isten örök szeretettel szeret minket, hogy Krisztus mindnyájunkért feláldozta magát, és mindnyájunknak felajánlja szívét, megváltó irgalmát. Mi az övéi vagyunk, Ő a miénk, és általa Isten áldásai áradnak ránk.  Az evangélium arról szól – nekünk, önmagunkban szegényeknek-, hogy benne végtelenül gazdagok lehetünk. Hogy erejével legyőzhetjük a kísértéseket, amik testileg és lelkileg is szegénnyé teszik az életünket.  Az evangélium Isten kegyelméről, igazságáról szól, melyet Krisztusban nekünk ajándékoz. (Mi az: minél több pénzed van, annál nehezebben szerezheted meg?) Arról szól, hogy Krisztusban minden a mienk. Ha nincs Vele tele a szívünk, hiába van tele a pénztárcánk, bankszámlánk, kamránk. Ne vágyjunk hiábavaló dolgok után, ne a világ értékrendjéhez igazodjunk!   Éljünk hűségesen munkálkodva, mértéktartóan, nem fölösleges, hiábavaló dolgokra költekezve. Éljünk hálás szívvel, vegyük észre azt, amit kaptunk, éljünk a hit, szeretet, reménység kincseiben bővelkedve! 

   Foglyoknak szabadulást. Nagy vita alakult ki országunkban az ún. amnesztia-törvény körül. Hogy sok köztörvényes bűnözőt kiengedtek, hogy közülük sokan újabb bűncselekményeket követtek el… Jézus nem ilyen szabadulásról beszél, hanem lelkiről. Hiába vagyunk szabadok, ha megkötözöttségben élünk. Az irigység, harag, gyűlölet, önzés, aggodalom, szenvedélyek, függőségek (alkohol, drog, egyebek) -  ezek valósággal bilincsben tartanak, lekötik gondolatainkat, energiáinkat… Nem lenne jó szabadulni? Nem lenne jó hálás szívvel, derűs lélekkel élni? Megéri önként magunkra venni ezt a nehéz rabságot? Halljuk meg: van szabadulás, mert van szabadító! Csak Krisztust követve szabadulhatunk meg és maradhatunk szabadok.

   A vakok szemének megnyílását. Nagy nyomorúság a testi vakság. Valamennyi érzékelés közt a látást értékeljük a legtöbbre. „A gyermek s a szemed” - így bízták ránk a szülők kisebb testvéreinket. „Szereti, mint a szeme világát.” Egy kedves történet arról szól, hogy vonaton utazik egy asszony serdülő fiával, aki lelkendezve fel-felkiált: milyen szép zöld a fű, jaj, milyen pompásak a virágok, színesek a házak, milyen gyönyörű kék az ég… Aztán amikor kimegy a fiú a folyósóra, akkor egyik útitárs megkérdi az anyukától: mentálisan baj van a gyerekkel? Nincs, válaszolja az anya, pár napja műtötték meg a szemével… Egészen pici korában egy baleset következtében megvakult, és most egy híres professzornak sikerült egyik szemét helyrehoznia. Azért örül annyira mindennek, amit lát.

Örülünk-e? Mi tükröződik tekintetünkben? Az ige beszél a lelki vakságból való gyógyulásról Krisztus által. Hogy rányíljon a szemünk Isten csodáira, kegyelmére, rányíljon a szemünk egymásra hittel, szeretettel. Az igazi látás belülről fakad, a szívből. Jól a szívével, a hitével lát az ember (Jn 6,40). Krisztusra nézve gyógyul meg a látásunk…

    Szabadon bocsássam a megkínzottakat. Vannak írásmagyarázók, akik azt mondják: itt azoknak szólt Jézus biztató üzenete, akik a megszálló római hatalom igáját nyögték, megtorlásait szenvedték. Nem könnyű idegen hatalom alatt élni. Van némi fogalmunk erről. De nemcsak külső tényezők, hanem belsők is megnyomorítanak minket. Arra is gondolnunk kell, hogy Jézus azt tanítja: aki bűnt cselekszik, az szolgája a bűnnek (Jn 8,34). A bűn megkínoz. Sok szenvedést okoz: saját életünkben, környezetünkben. Bár látszólag önként vállalja az ember ezt a szolgaságot, mégsem tud saját erejéből szabadulni. Igazából csak az első lépésre igaz: azt csinálok, amit akarok… Valakinek segítenie kell nekünk. Valaki ki kell emeljen, meg kell mentsen. Ezért jött Jézus. Ezért érkezik el hozzánk is Szentlelke által.

   Ezért hirdeti az evangéliumot, ezért emel fel, vigasztal, gyógyít, tölti be életünket gazdagságával. Fogadjuk el, legyünk igazsága követői!  Egyetlen igazi szabadság van: az, amire Krisztus megszabadított (Gal 1,5). Vele élhetjük meg! A szőlővessző szabadsága az, ha a szőlőtőkén marad. Akkor tölti be rendeltetését, akkor terem sok gyümölcsöt. Krisztusban lehet teljes az életünk. Ámen.

 

             

Péntek - „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16, 14-15)

 

    Az idei imahét ige alapgondolatát az 5 Móz 16,20-ban találjuk megfogalmazva: az igazságra és csakis az igazságra törekedj. Nem könnyű parancs ez. Még két ember között is milyen nehéz megtalálni az igazság útját. Hát még a népek között, vagy világméretű kérdésekben! Mennyi igazságtalanság, visszaélés, elnyomás volt és van az emberiség történelmében!

    A legfőbb baj, a bajok gyökere az, hogy rossz a kiindulópont. Ha saját énünk, önzésünk, szűklátókörűségünk diktál, akkor csak a magunk igazát találjuk meg, ami legtöbbször nagyon távol áll a valódi, hiteles igazságtól. Meg kell találjuk a közös alapot, a biztos értéket, amihez igazodunk! Valaki mondta: nekünk nem jó az, ha nekünk van igazunk. Engedjük, hogy Isten igazsága érvényesüljön, az befolyásoljon minket! Két nagy felismerés vezethet közelebb a célhoz: a. Isten a világ teremtője, alkotója, életünk forrása, b. ő nemcsak teremtett, hanem megváltott Krisztusban. Erről a kettőről fogunk hallani.

   A mai nap témája a teremtett és megváltott világ védelme, megőrzése. A mai alkalomra kijelölt másik igerész a Jer 10-ből van: az Úr alkotta a földet... Ő a mindenség formálója. Seregek Ura a neve. Nem a magunkéi vagyunk, és nem a magunkét birtokoljuk. Életünket, a minket körülvevő, az élet feltételét biztosító világot ajándékba kaptuk. Ott lüktet benne az Isten szíve. Gondoskodását, jóságát tükrözi. Felelősséggel tartozunk. Az Éden kertjének története az ősi harmóniát, rendet hirdeti. Amikor még tökéletesen megvalósult az Isten dicsérete, a neki való engedelmesség. Ott élt az emberben a mély tisztelet  teremtő Istene és a teremett világ iránt. Az embertárs iránt.

Ez most nagyon hiányzik.  A bűn miatt kiestünk a rendből. Elveszítettük a kapcsolatot, Istennel, egymással és a teremett világgal is. Mintha egyre rosszabbá válna a helyzet. Magunknak élünk, Isten nélkül akarunk boldogulni, kihasználjuk egymást, kizsákmányoljuk, kiszipolyozzuk, tönkretesszük, romboljuk, szennyezzük a természetet… saját pillanatnyi érdekünkért, hasznunkért. Van egy szellemes mondás: bár földet elődeinktől – szüleinktől, nagyszüleinktől - örököltük, valójában utódainktól – gyermekeinktől, unokáinktól - vettük kölcsön.

És Istentől kaptuk megbízatásba. Azért, hogy örüljünk, hogy hálásak legyünk.  Igaz, milyen rosszul esik, ha valaki elherdálja azt, amit adtunk neki. Istennek is fáj, ha meggondolatlanul bánunk a ránk bízott élettérrel és az embertárssal. Az ige emlékezetet arra, hogy az Úré a föld és annak teljessége. Ne sajátítsuk ki, ne feledkezzünk el arról, hogy ő számon kéri rajtunk! Tudatos magatartásra, hívő felelősségvállalásra van szükség… Amikor Jézus rámutat a búzamezőkre, az égi madarakra, virágokra, akkor azok megbecsülésére emlékezet, a teremtő iránti szeretetre.

Még személyesebb lesz ez az üzenet a missziói parancsban.

    A feltámadott Úr „szerte a világba” küldi ki tanítványait: ezzel azt hangsúlyozza, hogy számára fontos minden ember, fontos az egész világ. Az ő megváltó szeretete győzelmének a fényében újra kell értékeljük viszonyunkat egymáshoz, környezetünkhöz. Feltámadásával új utat nyitott számunkra, új reménységgel tölt el, és az örök élet távlatába helyezte emberi létünket, ezért még nagyobb meggyőződéssel kell az Isten igazságát képviseljük.

    Az igében azt hallottuk: Jézus megjelenik a tizenegynek. Krisztus követésének nincs más módja, formája, csak a tanítványság. Küldetésünk van. Milyen orvos az, aki soha nem gyógyít, milyen szülő, aki nem nevel gyermeket, milyen futballista az, aki nem rúg labdába? Nem lehetünk passzív résztvevői a megváltásnak. Nem lehetünk csak fogyasztók. Csak hallgatók, semmit nem vállalók. Nagy a kísértése a közömbösségnek. Nem a gonoszok miatt pusztul el a világ, hanem a jók érdektelensége és közönye miatt. Családban, gyülekezetben, társadalomban... Kinek fáj, hogy közösségeink évről évre gyengülnek, széthullnak, nincs utánpótlás, nincs, aki odategye a vállát, a szívét? 

    Mintha valami nagy öntudatlan kábulat ülne rajtunk. Lelki álomkór. Jézus megjelenik. Ő küldetéssel jött erre a világra, amit ránk is ruház. Fel akarja rázni, ébreszteni lelkiismeretünket. Tudatosítani bennünk: mi vagyunk az ő követei. Krisztus keze, lába, szája. Ha elhallgatunk, a kövek fognak már csak beszélni. A keresztyénség utolsó generációja vagyunk: ha nem éljük meg hitünket, nem vesszük komolyan, nem adjuk át, nem lesz, aki tovább vigye. 

   Tizenegy - tudjuk, nem teljes a szám. De akik vannak, azoknak kell meghallani, elvállalni. Templomot javítottunk, közmunkákat szerveztünk. Többen szóvá tették: ez és az miért nem jön soha. Azt mondtam: a templomot is azok építették fel, akik jöttek. Nem a távolmaradók. Mindig így van. „Ha nincs is társam, követem mégis őt.” Ha mindenki más értékrendet követ is, én a Krisztusét vallom és igyekszem megélni.

    Jézus szemükre veti hitetlenségüket. Vajon nem lett volna jobb, ha megdicséri, megbíztatja őket? Milyen jó, hogy itt vagytok, stb. Jézus örül a tanítványoknak, szereti őket, és éppen ezért nem hallgatja el hibáikat, botlásaikat. Tisztázni kell, hogy tiszta lélekkel indulhassanak tovább. Annyi lelki terhet cipelünk, amik meggátolnak szolgálatunk végzésében. Családjainkban, gyülekezeteikben sok is beteg góc van: neheztelés, harag, irigység, rosszindulat, megszólás, vádaskodás, bizalmatlanság. Le kell tenni a bűn nyűgét, koloncát. A tékozló fiúnak is be kellett ismernie: vétkeztem, hogy valóban befogadtassék, hogy ne csak testileg, de lelkileg is megérkezzék az atyai házhoz. Hogy a bocsánat felszabadító erejével, örömével tudja folytatni életét.

   Ez a Jézus célja: hogy ne cipeljünk fölösleges terheket, ne fordítsuk energiánkat kimagyarázkodásra, mentegetőzésre, versengésre, egymás elleni harcra. Így – egymással bajlódva, egymásra mutogatva - nem tudunk közös feladatainkra összpontosítani. Belső vívódásaink elvonják figyelmünket külső feladatainkról. Olyan ez, mintha ócska holmikkal megpakolt csomagot cipelnénk állandóan magunkkal. Ugyanígy nyomja lelkiismeretünket minden eltussolt, elkent vétkünk. Szembe kell nézzünk azokkal, hogy szembe nézhessünk egymással, Istennel. (Egy írás arról szól, hogy a háborúban egy nehéz csata előtt két katona beszélget. Ugyanabból a faluból származtak. Az egyik azt mondta a másiknak: sokáig haragudtam rád azután, hogy azon a mulatságon a barátaiddal rám támadtatok és alaposan helyben hagytatok. Az arcomon még látszanak a forradások. A társa megrendülten, könnyeivel küszködve szólalt meg: köszönöm, hogy szóba hoztad, én kellett volna megtegyem, csak gyáva voltam. Nagyon nyomta a lelkemet. Bocsáss meg, elvette az eszem az ital és az irigység, merthogy – tudod - az a lány téged szeretett, téged szeret... Megérdemled őt, mert nagyon rendes fiú vagy. És a két katona őszinte szívvel fogott kezet és ölelte át egymást. Utoljára. Az ütközetben az egyik barát megtisztult szívét halálos lövés érte.) ű

   A megújulás, a békesség, sőt a szolgálat feltétele tehát a bűnbánat. Péter apostol példája is ezt mutatja: tagadása után, rádöbbenve arra, hogy milyen hamar hűtlen lett, milyen könnyen megtagadta Mestere szeretetét, mély bűnbánat ébred a szívében, keserves sírásra fakad. És ennek nyomán átélheti a Krisztussal való kapcsolata rendeződését. Bocsánatot, békességet nyerve kaphat megbízatást: legeltesd az én juhaimat.  Fel kell adjuk keményszívűségünket, önzésünket, hogy Isten kegyelmes akarata, békessége érvényesüljön közöttünk és általunk. Ez a megmaradás útja!

   Ezután szólt Jézus hozzájuk: ha helyreállt a rend, a békesség, ha nincs takargatnivaló, akkor jön a megbízatás: menjetek el szerte e világra. A mi küldetésünk sem kisebb: világra szóló. Ez azt jelenti: minden helyzetben Krisztus igazságát képviseljük. A világ – egy keresztyén tanító szerint - ott kezdődik, ahol vagyunk. Amit teszünk, annak messzemenő kihatása van. Egyik neves fizikus felállított egy elméletet: pillangószárny-effektusnak nevezte el. A legkisebb változást, akár egy pillangószárny rebbenését - az egész univerzum megérzi. „Megtelt a föld erőszakoskodással”, olvassuk a Nóé története előtt. Lekicsinyeljük szerepünket, pedig minden rossz gondolat, szó, cselekedet hatalmas következményekkel jár. Ugyanúgy a jó is, az imádság, a biztatás. Komolyabban kell vegyük. Minek a terjesztői vagyunk? Krisztus erejével, lelkével, indulatával járunk? Erre kaptunk felhatalmazást.

   Menjetek! Minden szavadban, mozdulatodban, gesztusodban, megnyilvánulásodban legyen ott az ő jósága, szeretete. Nemcsak a templomban kell nekünk keresztyénekként viselkednünk. Az egész világ templom kell legyen.  A dicséret és bizonyságtétel helye.   Abban, ahogy munkádat végzed, ahogy családodhoz viszonyulsz, ahogy beszélsz, ahogy az élet kis és nagy dolgaidban döntesz.

   Hirdessétek az evangéliumot! Az evangélium arról szól, hogy Isten örök szeretettel szeret minket, hogy Krisztus mindnyájunkért feláldozta magát, és mindnyájunknak felajánlja szívét, megváltó irgalmát. Mi az övéi vagyunk, hozzá tartozunk, irgalmában élünk, Ő a miénk, és általa Isten áldásai áradnak ránk.  Az evangélium arról szól – nekünk, önmagunkban szegényeknek-, hogy benne végtelenül gazdagok lehetünk. Hogy erejével legyőzhetjük a kísértéseket. Az evangélium Isten bocsánatáról kegyelméről, igazságáról szól, melyet Krisztusban nekünk ajándékoz. Arról szól, hogy Krisztusban minden a mienk. Óriási kijelentés ez.

    A háború után Németországban intézményekbe gyűjtötték azokat a gyermekeket, akik

elveszítették a szüleiket, otthonukat, akik közül a legtöbben – kivált az utolsó hónapokban – a nagyvárosok utcáin éltek, rengeteget éhezve. Egy ilyen kezelőközpontban, ahol 10-12 éves fiúkat próbáltak testileg, lelkileg rendbe hozni, a pszichológus megfigyelte, hogy a gyermekek éjszaka gyakran felriadnak, és rémülten ordítani kezdenek… Egy egyszerű módszert talált ki: amikor lefektették a gyermekeket, mindeniknek a kezébe adtak egy szelet kenyeret… így a gyermekek nyugodtan aludtak, mert sok hónapi éhezés után kezükben tartották a holnapi kenyér bizonyosságát.

   Drága kincset tartunk a kezünkben, a szívünkben. Legyünk hálásak, éljünk annak erejével, megosztva annak áldását egymással is! Erre hívattunk el. Ámen.

 

Urunk, teremtő és megváltó Istenünk, köszönjük, hogy mint üdvösségre elhívott, és szolgálatra elküldött gyermekeidet szólítasz meg minket. Hallottuk, hogy felelősek vagyunk a teremtett világért, annak tisztaságáért, épségéért, de felelősek vagyunk egymásért is a családban, a gyülekezetben. Bocsásd meg, ha sokszor közömbösség van a szívünkben, ha olyan könnyen kimondjuk: nem érdekel semmi, csak a saját kényelmem és előnyöm,  vajon őrizője vagyok-e én az én atyámfiának. Köszönjük Istenünk, hogy a te atyai szíved nem közömbös irántunk, hanem örökkévaló irgalommal hajoltál hozzánk. Így küldted el egyszülött Fiadat, hogy élete árán megváltson minket.

  Arra tanítottál szent igédben, hogy az ő követői és követei vagyunk ebben a világban. Emlékezettél bűneinkre és gyarlóságainkra is: hitetlenségünkre, keményszívűségünkre, mert amíg ezeket takargatjuk, nem lehet igazi békességünk, és nem tudunk teljes szívvel szolgálni neked. Hallottuk, hogy küldetésünk az egész világra kiterjed, mert amit a magunk körében teszünk, annak messzemenő hatása van. Segíts Lelked által, hogy Krisztus indulatát, jóságát, szeretetét hordozzuk, azt képviseljük, azt adjuk tovább, hogy szebb, jobb, áldottabb legyen világunk, életünk.    

   Imádkozunk ezért a gyülekezetért, ebben minden személyért, minden családért.  Könyörgünk a betegekért. Áldd meg őket közelségeddel, gyógyító hatalmaddal, élő reménységgel! Légy a gyászolók vigasztalója, erősítsd szívüket a te békességeddel, élő hittel! Légy társa az egyedül élőknek, támasza a gyengéknek, reménysége a csüggedőknek, gazdagsága a szegényeknek, szabadítója a kísértések közt levőknek, békessége az egész világnak, megtartója minden emberi léleknek!  Imádkozunk gyülekezeteink megmaradásáért, békességéért, az anyaszentegyház Krisztusban megvalósuló egységéért. Fohászkodunk, áldd meg, őrizd meg, erősítsed indonéziai keresztyén testvéreinket, és a te választott népedet, megváltott gyermekeidet mindenütt ezen a világon. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, legyen tied a hála, dicsőség és magasztalás most és mindörökké! Ámen.