Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

"Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent." (Kol 3,14)

 

 

 

keresztelési prédiációk (4)

Mt 28, 18-20  (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

   Sokatmondó az, ahogy a szereztetési ige kezdődik: „Jézus pedig hozzájuk lépett”. Ő jön a kegyelem ajánlatával, rajta fordul meg minden, amit ő tesz, ő mond, az a lényeg. Ő békességünk ajándékozója, üdvösségünk szerzője, életünk teljessége. Milyen jó tudnunk azt, hogy amikor ezt a kisgyermeket felvesszük az anyaszentegyház közösségébe a Krisztus szavának engedelmeskedve, akkor valójában ő hajol hozzá és hozzánk megtartó szeretetével, megújító Szentlelke által! 

   Kedves Szülők, Krisztus Urunk már harmadszor lép hozzátok keresztelés alkalmával. Nagy öröm számunkra (is), hogy vállaltátok harmadikként ezt gyereket… (Egyik apuka mondta: a második, harmadik, negyedik gyerek csak elméletben kérdés, a gyakorlatban már nem. Tudom, hogy nektek se, inkább nagy-nagy öröm.) Manapság szinte csodának számít. Tudjuk, hogy voltak és vannak nehézségek is. Egy családi beszélgetés során hangzott el, hogy téged, kedves Édesanya, a várandóság alatt jelentkező betegségedben mennyire motivált a születendő kicsi. Igen, a szeretet a legnagyobb motivációs erő. Istent is az ő örök szeretete motiválta, amikor elküldte értünk egyszülött Fiát értünk. 

   Halljuk a győzelmes, bátorító üzenetet: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Hitünk alapján nem kételkedünk ebben, mégis sokszor úgy tűnik, hogy ezen a földön mások birtokolják (vagy bitorolják) a hatalmat. A politikai és pénzügyi világ vezetői, az erősek, a gazdagok. De ez csak a látszat. Mennyen és földön Krisztus az Úr, az övé az utolsó, döntő szó: a megváltásé azoknak, akik hisznek, és az ítéleté azok fele, akik visszautasítják őt, akik csak magukban bíznak. Ezért számunkra mindennél fontosabb kell legyen, hogy személyes életünkben, családunkban, közösségeinkben a Krisztus kezébe összpontosuljon az irányítás: az ő békessége, szeretete uralkodjék bennünk, ne a harag, önzés, hitetlenség…

   Tegyetek tanítvánnyá minden népet! Házatok népével kezdődően. Szép család vagytok (keresztszülőkre nézve is igaz). Igyekezzetek a Krisztus tanítványai lenni, maradni! Vagyis: szerinte gondolkozni, szólni, cselekedni, jóságát, tisztaságát, igazságát megélni, képviselni a családban, munkátokban, a gyülekezetben. Sok minden próbál minket más utakra téríteni. Sokféle tanítás hangzik felénk. Más a világ értékrendje, kínálata. „Légy a magad ura (azaz saját magad tanítványa), ne törődj senkivel!” Idegen hangok hívhatnak: „légy az én követőm.”

   A Krisztus tanítványa mindenekelőtt rá figyel. Neki engedelmeskedik. Tőle kapja küldetését. Hozzá szabja magát. Talán nem tűnik annyira vonzónak vagy könnyűnek Krisztus követése, de a legszebb hivatás és feladat. A legnagyobb megtiszteltetés. Ez a legmagasabb szint, amire eljuthatunk. Bárcsak arra lennénk a legbüszkébbek, hogy a Krisztuséi vagyunk: szabad és boldog emberek, akik - hozzá igazodva - helyesen látnak, döntenek és cselekednek! Nem ezt akarjuk gyermekeinknek?

    Hogyan tehetünk mi másokat tanítványokká? Ha mi is azok vagyunk. A példamutatás, az élet bizonyságtétele által. A körülöttünk levőknek nemcsak hallaniuk, de látniuk, tapasztalniuk kell az evangélium igazságát. Kislányotok előtt szülők, testvérek, nagyszülők példája fog állni. 

    Ennek külső jeggyel kiábrázolt, mégis felülről való megerősítését láthatjuk, élhetjük át a keresztségben, amely Isten kiválasztó kegyelmét pecsételi meg az életünkön. Krisztus mindenre elégséges áldozatát hirdeti. Olyan Megváltónk van, aki életét adta értünk, és aki legyőzte a halált. Ennek a hitelesítő, biztonságot, bizonyosságot adó bélyegét viseljük magunkon. „Homlokomon piros véred, tied vagyok, úgy ítélj meg.” A Szentháromság szentsége, közössége, üdvözítő ereje és oltalma alatt áll az életünk.

   Van azonban, ami ránk bízatott: tanítva őket! Sajnos, manapság olyan sok minden fontosabb lett! Annyi mindenre meg akarjuk tanítani gyermekeinket. Nehéz lépést tartani a felgyorsult világgal. Fenyeget annak a veszélye, hogy a legalapvetőbb értéket hagyjuk ki. (A mennyei faktort.) Megtanítjuk gyermekeinket kommunikálni a nagyvilággal, de nem tanítjuk meg imádságban odafordulni a világ teremtőjéhez, megtanítjuk idegen nyelvekre, a szeretet nyelvét azonban nem sajátíttatjuk el velük, megtanítunk nekik mindenféle törvényt, szabályt, a Krisztus parancsát nem. Pedig az életet szolgálja az. Tanítsátok a rátok bízottakat!

   Drága ígéret hangzik el. Veletek vagyok minden napon. Olyan kedves dolognak tartom: Krisztus napokra bontja az ő ígéretét. A Miatyánkban is mindennapi kenyeret kérünk. Mindennapi erőt. Az Ószövetségben minden nap áldozatot mutattak be. Sok igeverset, igehelyet idézhetünk: Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk (Zsolt 68, 20). Napról napra növekszik az üdvözülők száma, napról napra kutatták az Írásokat, olvassuk a Cselekedetek könyvében az első keresztyénekről. Napról napra megújul belső emberünk (2 Kor 4,16).

   Milyen erős biztatás ez! Lesznek életetekben szép, derűs napok, örömteljes alkalmak. Adjon az Úr minél többet ezekből! Legyetek hálásak egymásért, gyermekeitekért! Lesznek borúsabb napok is. Ne felejtsétek: akkor is veletek van az Úr, megsegít, megáld, tovább vezet békességben. Az ő szeretete soha el nem múlik. Ámen.

  

Örökkévaló Istenünk,

hálát adunk neked ezért az alkalomért, ünnepi eseményért, amikor gyülekezetünk egy új taggal gyarapodik. Hálát adunk, hogy nemcsak a család, hanem a gyülekezet öröme is ez. Hisszük, a mennyben is öröm van efölött. Hallottuk az Igéből azt, hogy a keresztelés nemcsak egy vallásos szertartás, nemcsak egy tiszteletre méltó hagyomány, hanem Krisztus rendelése. Hisszük azt, hogy hit által mi is megtapasztalhatjuk, hogy ő lép hozzánk, ő vesz körül jóságával, szeretetével, ő öleli át szeretetével ezt a kis gyermeket is, és pecsételi el a keresztség szent jegyével és Szentlelke erejével a maga számára.

   Köszönjük, mennyei Atyánk, hogy a Krisztusé minden hatalom mennyen és földön, hogy ő legyőzte a bűnt, halált, kárhozatot, úgyhogy mi teljességgel az övéi lehetünk, tőle senki el nem választhat. A Krisztus megtartó, megváltó hatalmába ajánljuk e kis gyermeket is. Hálát adunk, hogy már az ő élete, születése is a te csodádat hirdeti. Kérünk, légy megtartó Istene, oltalmazója, őrizője egész életében, áldd meg minden testi-lelki áldásoddal őt, hogy szép és másokat is gazdagító élete legyen! Áldd meg, őrizd meg a szülőket hitben, békességben, kitartásban! Adj nekik bölcsességet, hogy a rájuk bízottakat a Krisztus útjára tudják vezetni a te dicsőségedre, családjuk javára!  Kiváltképpen az édesanya egészségéért könyörgünk, te gyógyítsad őt, adj neki erőt gyermekei nevelésében, hitet, bizodalmat. Imádkozunk a testvérekért, nagyszülőkért, rokonokért. Kérünk, áraszt ki kegyelmedet a keresztszülőkre is, segítsd őket fogadalmaik teljesítésében, áldd meg őket családjuk körében, munkájukban, szolgálatukban!

   Tartsd meg, növeljed anyaszentegyházunkat, őrizz minket minden kísértés között, erősíts a hitben, összetartásban, tégy késszé Megváltó Urunknak való engedelmességre, egymás iránti hűségre! Köszönjük, hogy ő velünk van minden napon. Áldott legyen neved ezért! Ámen.             

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

     Jézus húsvéti győzelme, feltámadása után ad parancsot a tanítványoknak a keresztelésre.  Az első századok keresztyén gyülekezeteiben általános volt az a gyakorlat, hogy húsvét hajnalán keresztelték meg az új tagokat, éppen azt hangsúlyozva, hogy e sákramentum által nemcsak egy földi társaságba vétetik fel valaki, hanem a feltámadott Krisztus követésére és közösségébe kap meghívást. A Mo-i keresztelési liturgiában ez a mondat áll: "A feltámadott Krisztus, mielőtt átment a mennyei dicsőségbe, e szavakkal küldte el tanítványait az evangélium hirdetésére és hatalmazta fel őket a keresztség sákramentumának kiszolgáltatására…”

    A szereztetési ige az üdveseményeket leíró evangélium végén található, azt sugallva: azok tovább hatnak a hívők életében, a Krisztus egyházában. Bár a keresztség a Jézus megváltó áldozatára utal, mindazáltal nem egy halott Megváltó emlékére, hanem az élő Úr nevére keresztelkedünk meg. A keresztség az ő megtartó közössége való befogadtatásunkat és belépésünket fejezi ki. Ezért kapcsolódik hozzá az üdvösség ígérete. Vagyis: a keresztséggel egy örök érvényű (az örök életre szóló) szerződést köt velünk - most ezzel a gyermekkel is - a mi mennyei Atyánk. Mindent ő fizet, ő fizetett meg Krisztusban. Nekünk a tiszta nyereség marad. A kegyelem ajándéka. És az, hogy hit által, hálás, engedelmes szívvel elfogadjuk.   

   Olyan szép, hogy ezt a húsvétot egy keresztelővel ünnepelhetjük! Ez is jelzi: Krisztus munkálkodik, gyűjti, gyarapítja az ő seregét: nemcsak a látható, hanem a láthatatlan egyházat is. Megfigyelhetjük: ő a kezdeményező, ő lép a tanítványokhoz immár örökkévaló királyként, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Meg kell hallanunk, tudnunk kell, soha nem szabad elfelednünk: hatalmas, győzedelmes, csodálatos Urunk van. Hozzá tartozni kiváltság. (A váltság kiváltsága.) Ő megerősít a hitben, szolgálatunkban, a reménységben, éljünk akárhol. Nincs kitől félnünk, az ő segítsége elég nekünk ahhoz, hogy megálljunk minden küzdelemben, és kitartsunk mindvégig.  

   Benne van ebben a „hatalmi nyilatkozatban” az is, hogy Krisztus Urunk legyőzte legrettegettebb ellenségünket, a halált is. Hozzá ragaszkodva, oltalma alatt élve az üdvösség biztos célja fele haladunk.

   Ennek a dicsőséges Úrnak a tanítványai lehetünk. Vajon érdemes-e mást „opciókat”keresni? Mégis milyen sokan a földi lehetőségek bűvöletébe, szédítő örvényébe kerülnek, és elfeledkeznek a Krisztus megváltó szeretetéről. Olvastam, hogy Németországban az utóbbi években felerősödő jelenség lett az egyházból való kilépés. (Lassan már nálunk is beszélni kell erről a témáról.) Ám ha elszakadok Isten népétől (a szereztetési ige többes számban fogalmaz, közösségre utal), ha kiiktatom életemből az evangélium igazságát, akkor számomra a húsvét csak a nyusziról szól, akkor reménységem csak mulandó dolgokra tekint. 

   A keresztség a megváltás igazságát és annak áldásában való részesülésünket pecsételi meg. Kétségtelenül végbement, és nyilvánvalóan a javunkra történt. Külsőképpen csak egy szertartás, de hatalmas esemény van mögötte. Képzeljük el: valaki reménytelenül eladósodik, ezzel a nyomasztó gonddal kel és fekszik, és akkor egyik barátja rendezi helyette tartozását, és átadja neki a kifizetési számlát. Csak egy papír, de sok mindenről tanúskodik: nagylelkűségről, szabadságról, új esélyről, örömről, háláról.

   A keresztelés jegyének felvételét követnie kell a tanításnak… Krisztus mindent megtett értünk, és ez engedelmességre kell indítson minket, titeket, kedves Szülők, Keresztszülők. Azt kell továbbadnotok, amit Krisztus parancsolt. Amit ti is megtanultatok tőle. Az ő törvényei nem régi előírásokat jelentenek: hanem élő igét, a szeretete, békesség és üdvösség útjának szabályait. Ő tegnap, ma és örökre ugyanaz.

  Drága ígéret hangzik el: tiveletek vagyok. Nem egy üres biztatás. Megváltónk szívéből fakad. Még az is sokat jelent, ha emberek mondanak jó szándékkal szépet egymásnak. Krisztus azonban teljhatalommal és végtelen szeretettel szól. Kegyelme megtapasztalt erő a mindennapokban, és biztos ígéret az üdvösségre. Ámen.

 

Áldjuk, mennyei Atyánk, szent nevedet, hogy a keresztségben Krisztus áldozatát ábrázolod ki számunkra, annak hitelesítő pecsétje kerül e kis gyermek életére is. Köszönjük, hogy húsvét kiváltképpen hirdeti: győzelmes, minket életen, halálon keresztül megőrző Megváltónk van. Add, hogy teljes szívvel ragaszkodjunk Hozzá!

Áldd meg ezt a kis gyermeket, oltalmadban, irgalmadban hordozzad őt, Lelked megszentelő erejével vedd körül, hadd legyen Krisztus hűséges tanítványa, így váljon áldássá az ő élete!

Áldd meg a szülőket, hadd neveljék őt hitben, szeretetben, a békesség eszközeiként legyenek példaképek számára minden jóban, betöltve tőled kapott megbízatásukat! Őrizd őket minden kísértéstől, legyen nyilvánvaló rajtuk kegyelmed gazadagsága! Imádkozunk a keresztszülőkért, segítsd őket, hogy fogadalmukat őszinte szívvel igyekezzenek teljesíteni, áldd meg őket családjukban, munkájukban. Légy a nagyszülőkkel, rokonokkal, valamennyiüket a maguk helyén is hivatásában áldd meg, Istenünk!

   Tartsd meg, növeljed gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat, hogy nagy neved dicsőségét tudjuk hirdetni, egymás javát munkálni, amire el is rendeltél minket! Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, hallgass meg minket! Ámen.  

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

   Olvassuk az Ószövetségben, hogy megújul rajtunk Isten irgalma, jósága, hűsége minden nap. És olyan öröm látni, hallani a keresztségben azt, ahogy Krisztus drága, megváltó ígérete megújul rajtunk és a mi gyermekeinken alkalomról alkalomra. Ahogy ezek a régen elhangzott szavak feltámadott Urunk élő üzenetévé válnak, biztatássá, áldássá, most e kisgyermek élete felett is. Annak bizonyosságává, hogy Krisztus áldozata reménység, megtartatás, bűnbocsánat, üdvösség számunkra, akik hiszünk benne. Ahogy a keresztség vize kiábrázolja azt a szent áldozatot, amely kiapadhatatlan erejével felüdíti, megtisztítja, élteti a mi lelkünket. Így a keresztség mindnyájunkat megerősítő eseménnyé lesz.

   A keresztség tehát erről szól, ezt a nagy igazságot jeleníti és pecsételi meg, ábrázolja ki konkrétan, személyesen kis testvérünk életén, ahogy annakidején mindnyájunkon. Ennek a cselekménynek nem az egyház a főszereplője. Mégcsak nem is a gyermek. Hanem Krisztus. Ő életünk középpontja, forrása. Ő szólít meg, Ő tesz bizonyságot az ő bűnt eltörlő áldozatáról, az ő végtelen szeretetéről. Egyedül rá kell figyelnünk.

   Nekem adatott minden hatalom. Ha egy közvélemény-kutatást végeznénk, hogy az emberek mit gondolnak arról, hogy ki birtokolja a hatalmat ezen a földön, akkor sokféle választ kapnánk: a világ erős gazdasággal, ütőképes katonasággal, fejlett haditechnikával rendelkező vezető nagyhatalmait, az azokat irányító politikusokat, a gazdasági erőforrásokat, a nagyvállalatokat, multinacionális cégeket, egyszóval a pénzt kezükben tartó személyeket, csoportokat említenék, neveznék meg az emberek. Vajon ki válaszolná azt, amit itt az igében hallunk? Pedig hisszük, hogy Krisztusé a végső szó: a megváltásé, a szereteté, az üdvösségé. Ő az, aki a halált is legyőzte. Ezért teljességgel rábízhatjuk magunkat, gyermekeinket, mánkat és holnapunkat.   

  Kedves Szülők, Keresztszülők, hadd nőjön fel e kisgyermek is abban a bizonyosságban: hatalmas, dicsőséges, örökkévaló Urunk, Királyunk van, aki élete árán váltott meg, aki kiharcolta nekünk az igazi szabadságot, megszerezte az örök életet! Ennek jelét, ennek bélyegét hordozzuk magunkat. Meg vagyunk jegyezve: a Krisztuséi vagyunk. A keresztség egy krisztusi szent stigma rajtunk.

   Nincs jobb választás, mint ennek az Úrnak a követésére indulni, mint az ő tanítványának lenni. Tegnap a beszélgetés során elmondtam, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol megkövetelik, hogy a szülők, keresztszülők néhány hétig eljárjanak egy ún. keresztelési felkészítőre.  Megszívlelendő gyakorlat. Mindenképpen tudatában kell lennünk: Isten azt várja tőlünk, hogy ne csak formálisan, hanem szívünk szerint legyünk a Krisztus követői, az ő szeretete töltsön be minket, neki engedelmeskedjünk, az ő jóságát, békességét képviseljük a családban, munkában… Akkor tudjuk gyermekeinket is helyesen: hitben, a szeretetre, a hűségre, az életre nevelni. Hogy öntudatos keresztyének, tanítványok legyenek.

   Megkeresztelve őket… Fontos megértenünk, hogy Krisztus keresztig menő szeretetéből van mindez, és fontos a keresztség révén ennek jegyét, bizonyítékát magunkra vennünk, és fontos a keresztség által bekapcsolódnunk Isten Anyaszentegyházába. Közösségben akar megtartani minket az Isten. Ha ma itt lenne gyülekezetünk minden megkeresztelt tagja (akik de facto itt lehetnének), akkor nem férnénk el. És akkor sokkal erősebbek, bizakodóbbak, boldogabbak lennénk, több lenne a békesség közöttünk, kevesebb a lelki baj.

  Tanítva… Ez mindnyájunk feladata. Tietek elsősorban, kedves Szülők, de a nagyszülőké, keresztszülőké, mindnyájunké… (Egy tehetséges, de hányatott sorsú gyerek intézetbe került. Egyik nevelője mondta nagyon bölcsen vele kapcsolatban: nem az a kérdés, hogy ki tanította rosszra ezt a gyermeket, hanem az, hogy ki nem tanította meg a jóra.) Itt most a Krisztus tudományáról beszélünk. Drága lelki örökségünkről, kincsünkről. Annyi minden mellett sokszor ezt nem adjuk át. A békesség, az üdvösség jó hírét hallgatjuk el, a Krisztus útját takarjuk el. Azt a hitet nem ültetjük el szívükbe, hogy ők Isten megváltott gyermekei. Ne feledkezzetek el erről! Krisztus parancsa az életről szól: az igazi, boldog, áldott életről. Tegyetek bizonyságot erről tieiteknek: beszédetekkel, magatartásotokkal!

   Egy ígérettel indít tovább a mi Urunk: tiveletek vagyok. Nem lesztek soha egyedül, ez a kisgyermek sem. Jöhetnek nehezebb időszakok, bizonytalanság, de egy dolog biztos marad: senki és semmi el nem szakíthat minket megváltó Urunktól. Ő legyen veletek! Ámen. 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

   A keresztelési ige először Krisztusra mutat. Életünk vele kezdődik, és benne éri el célját. Pünkösd is róla szól. Figyeljünk rá!  Jézus pedig hozzájuk lépett. Kívánjuk, kérjük, hogy a Szentlélek tegye ezt az üzenetet személyessé számotokra: tihozzátok jön Jézus, kedves Szülők, Keresztszülők, ehhez a drága kis gyermekhez, aki ezen a szép ünnepen a keresztség szentségében, sákramentumában részesül.

   Krisztus úgy szólít meg, úgy pecsétel el magáénak, mint akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Néha kérdések éberednek bennünk ezzel a kijelentéssel kapcsolatban. Annyi rosszat, bajt látunk magunk körül vagy éppen magunkban. Hogy van ez? Kétségtelen, hogy a bűn világában élünk, de Krisztus Lelkének ereje le tud győzni minden negatív dolgot azoknak életében, akik az övéi, és hisszük, hogy az ő szeretete egyszer mindenütt teljes diadalra jut. Fontos tehát az, hogy az ő akaratát, az ő békességét, jóságát engedjük uralomra jutni magunkban. Legyen Krisztus az Úr családotokban, az ő Lelke irányítson titeket!  Vele a földi és a lelki kérdések is megoldódnak, a vele való hitbeli közösségből erő, áldás fakad.

   Ez a közösség jelenti a tanítványságot. Tegyetek tanítvánnyá minden népet! Nemcsak az apostolok megbízatása volt ez, hanem a mienk is. A Krisztus közösségébe való belépésnek ez a célja. Nem könnyű tanítványnak lenni: elsősorban nem tanulást jelent, hanem életközösséget, ráhangolódást. Volt egy régi iskola, ahol az első éveseket bölcseknek, a másodéveseket tudósoknak, a harmadéveseket tanítványoknak nevezték. A tanítványság a Krisztussal való azonosulás. Az ő megismerése, szeretetének elsajátítása, indulatának hordozása. Milyen szükség lenne ilyen tanítványokra! Krisztus ilyenekké akar formálni Lelke által: titeket is, ezt a kisgyermeket is. Igazi, értékes élet ez! Másoknak is örömet, áldást jelentő. A tanítvány nem önmagának él.

   Hogyan lehetünk tanítványok? Két feltételt említ az Ige. Megkeresztelve, és tanítva. Az első arra utal, amit Isten tett értünk Krisztusban. A keresztség annak kiábrázolása, hogy Megváltónk vére árán szabadított meg minket. Ez a kegyelem, amit mi csak elfogadhatunk. Ahogy a kisgyermek is csak elfogadhatja, hogy születésével bekerül egy családba, megkapja szülei családnevét, részesül gondoskodó szeretetükben.

   A második feltétel már rajtunk múlik. Tanítani és tanulni a Krisztus igazságát, azt, amit ő parancsol nekünk, ő vár el tőlünk. Komoly kérdés, hogy megvan-e bennünk a tényleges szándék, kitartás, odafigyelés, hogy gyermekeinket tanítsuk a Krisztus útjára? Nagyon fontos tudás ez, életbevágó, életet mentő! Tudni Isten szeretetéről, megváltásunkról… E nélkül hiányos, üres az életünk. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt szenved? Hány szülő mondja: mindent megadtam, miközben a legfontosabb kimaradt.

  Krisztusba oltott életünkre szent ígéret vonatkozik. Minden kereszteléskor elhangzik, most is, egészen személyesen: tiveletek vagyok minden napon. Pünkösdkor talán még jobban megértjük ennek hátterét, aktuálisát. A mi Urunk Szentlelke által szüntelenül velünk van. Érezzétek, tapasztaljátok ezt meg, legyen boldog, hálás, áldásokban gazdag, Krisztus közösségében megmaradó életetek! Minden napotokat ő töltse be fénnyel, reménységgel! Ámen.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.