Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ef 1,20-22; Dán 7,14

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ApCsel 1,8

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

    Ritkán kerül szóba az a kontextus, amelyben a keresztelés szereztetési igéje elhangzott. Közvetlenül a két megelőző mondatban olvassuk, hogy a tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek (Mt 28, 16-17). Máté evangélista arról ír, hogy a tanítványok Galieába mentek (igazából saját hazájukba), és Jézus utasítása, parancsa szerint egy hegyen gyűltek össze. Először engedelmeskednünk kell ahhoz, hogy Isten üdvözítő akaratát megismerjük. Lépnünk kell Isten fele, hogy meglássuk, megértsük: ő már megérkezett hozzánk. Így jöttetek el ti is, hogy Isten megtartó kegyelmének, Krisztus megváltó szeretetének és Lélek megszentelő munkájának pecsétje gyermeketek életére kerüljön, és az Úr drága ígéretei elhangozzanak személyesen számára is. 

   A hegy az Isten közelségének, az elcsendesedésnek, az áhítatnak jelképes és valóságos helyszíne. Szükségünk van olyan alkalmakra, amikor tisztázni tudjuk, hogy kik és kiéi vagyunk, mi az életünk rendeltetése és célja, mit akarunk kezdeni magunkkal, mi a legfontosabb számunkra.

   A tanítványok leborulnak Jézus előtt, de megjegyzi az Ige: némelyek szívében kételkedés van. Szinte megbotránkozunk: milyen tanítványai voltak Jézusnak! Nos, hozzánk hasonlóak. Mindnyájan abban a helyzetben vagyunk, mint az evangélumbeli apa, aki ezt mondta Jézusnak: hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben. Jó lenne lélekben mindig erősnek lenni, de nem vagyunk azok. Ezért kell nekünk szüntelen Krisztusra nézni. A hitnek a mozdulata ez. (A kételkedés befele fordul, a hit Krisztus fele).

    Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ilyen Urunk van! Övé az életünk, neki van hatalma legyőzni gondjainkat, bajainkat, bűneinket is, és minket csodálatosan vezetni, hit által megőrizni… Rá bízhatjuk magunkat, gyermekeinket. Gyakran szorongva beszélünk arról mi, szülők, hogy egy irányt tévesztett, feje tetejére állott a világban élünk, hogy ki tudja milyen nehéz idők jönnek. Isten mindig megtartja az övéit.

   Ezért érdemes Krisztus tanítványának lenni. Ha megkérdezné tőlünk valaki, hogy tanítványok vagyunk-e, akkor nehezen mondanánk azt, hogy igen. (Talán könnyebben válaszolunk arra a kérdésre, hogy Barcelona avagy Real Madrid rajongók vagyunk.) Hiányzik belőlünk az igazi lelki elköteleződés. Talán van érdeklődés, tisztelet. De az nem elég. Még az egyháztagság sem. Ha valaki tanulni akar egy neves professzornál, kevés az, ha tiszteli. Hallgatnia kell őt, látogatnia az előadásait, tudományos eszmecserét folytatnia vele... A személyes, hitbeli kapcsolat megspórolhatatlan. Igazán továbbadni is azt tudjuk, ami megérintette a szívünket.

   A tanítvány bizonyságtevő ember. Életünk mindenképpen üzenet a környezetünk számára. Szülőként gyermekünk lelki fejlődésének legfontosabb tényezői vagyunk. Mennyiben tanúskodnak mindennapjaink, családi közösségünk Krisztusról? Tegyetek tanítványokká minden népeket: megkeresztelvén és tanítván őket. Azaz először bekapcsolva őket külsőképpen is Isten gyülekezetébe (a keresztség azt adja tudtunkra mindenekelőtt, hogy mit tett Isten megváltó akarata szerint Krisztus értünk – szent, isteni életét áldozta, hogy minket megváltson), és másodszor hirdetve, személyes példánkkal is hitelesítve Krisztus tanításának igazságát.   Higgyétek el, ez az élet legfontosabb tudása, legalapvetőbb ismerete! Vagy megtanuljuk és megtartjuk, vagy a magunk választotta úton fogunk - egyre nagyobb veszélybe jutva - eltévelyedni. Akár a repülő radar-irányítás nélkül.

   Amit én parancsoltam nektek… Tudjuk, hogy itt a szeretet, békesség, öröm, alázat, tisztaság megéléséről, gyakorlásáról van szó. Nagy szüksége van ilyen tanítványokra ennek a világnak. Az antikrisztus kifejezésre utalva: olyan sok „anti-tanítvány” van, a hitetlenség, harag, önzés értékrendjét képviselő ember. Ha meg akarunk maradni mi és gyermekeink igazi küldetésünkben, Istentől kapott méltóságunkban, akkor vállalni kell a tanítványi mivoltot. Hiszem, kis testvérünknek is akkor lesz boldog, kiegyensúlyozott, kiteljesedett, áldott élete, ha a szó nemes értelmében tanítvány tud lenni.

   Krisztus Urunk egy ígérettel zárja ezt a tanítását, egy ígérettel nyitja meg az ő követésének csodálatos pályáját előttünk: én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ezzel tovább lehet indulni. Nektek, drága szülők, a gyereknevelés, a jövő-építés nem könnyű, de szép feladata felé, nektek is, kedves keresztszülők, munkátok, terveitek megvalósulása felé… gyermekeinknek is jó reménységgel egy gyümölcsöző, áldott élet felé. És mindnyájunknak - végső soron az üdvösség öröme felé. Mert tudjuk, kinek hiszünk, tudjuk, kihez tartozunk, kitől kaptuk küldetésünket és kihez érkezünk meg. Ámen.

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

  Az igehirdetésben is hallottunk a keresztségről. Arról, hogy bár Krisztushoz tartozásunknak fontos bizonysága , de nem elég annak csupán külső formája. Szükségünk van a belsőre, a Lélek szerintire. Nem elég a tanítás, élő hitre van szükségünk, nem elég a Krisztusról való beszéd, az ő személyes közösségében újulhat meg az életünk.

   A szereztetési ige szerint Jézus maga megy a tanítványokhoz, és hit által ma is ezt élhetjük át. Ha majd elmondjátok kisfiatoknak, hogy kik vettek részt a keresztelőjén (ma már fényképek segítenek … a tegnap egy családi beszélgetésből tudtam meg, hogy a keresztelésemen részt vett feleségem nagybátyja), akkor ne felejtsétek el hangsúlyozni, hogy az egész Krisztus jelenlétében történt. Ő nem látható a fotókon, de szeretete, kegyelme betölti szívünket, közösségünket. De nemcsak keresztelésünkkor, hanem – ígérete szerint – minden napon.

   Nekem adatott minden hatalom. A jászolbölcsőre nézve ezt nehezem tudjuk elhinni. Mégis Isten az ő alázatának, jóságának hatalmát ott mutatta meg igazán. Milyen hatalmas kellett legyen az Isten kegyelme, milyen hatalmas kellett legyen az Egyszülött szeretete irántunk, hogy így megüresítette magát, a mindenható Úr kisgyermekként jelent meg világunkban! Mennyei Atyánk könyörületének, bűnbocsátó irgalmának, a Fiú engedelmességének a nagyságát csodáljuk a golgotai kereszten, ugyanakkor Isten halált legyőző erejét, Krisztus dicsőségét látjuk a húsvéti feltámadásban.

   Így igaz tehát: neki adatott minden hatalom. Ezért jó ennek a dicsőséges Úrnak a tanítványául szegődni. Tegyetek tanítványokká minden népeket! Sokan büszkék arra, hogy egy- egy híres tudós vagy mester tanítványai voltak… Tudatában vagyunk-e annak, hogy mi annak a Krisztusnak a tanítványai, a követői lehetünk, aki az út, igazság és az élet, aki az örökkévaló Isten megváltó akaratát jelentette ki és vitte véghez, akinek adatott minden hatalom? Nagyon boldogok lehetünk ezért. Ez kellene legyen a legfőbb dicsekvésünk! És sokan szégyellik, vagy nem törődnek vele.

   Megkeresztelvén és tanítván őket. A keresztség, tudjuk, Krisztus értünk elvégzett áldozatát hirdeti és jeleníti meg. Azt, hogy ő az Istennel való szövetségünk helyreállításának minden feltételét magára vállalta. Nem aranyon vagy ezüstön váltott meg, hanem drága vérén. Ennek igazolását kapjuk a keresztségben. A keresztség nemcsak egy szertartás, hanem bekapcsolódás ebbe az élő szövetségbe. (Az eljegyzés sem csupán egy szertartatás - jó, hogy lejárt, túl vagyok rajta, aztán semmi közöm senkihez - hanem elköteleződés. Valakivel összekapcsoltam az életem.)

   Tanítván őket… ez a ti felelősségetek. Nagy dilemma, hogy mit és hogyan. Egyre bonyolultabbnak tűnik ez a kérdés. Fontos, amint a tegnap is beszéltünk róla, hogy lelki értékekre is oktassuk gyermekeinket. Hűségre, odatartozásra, elköteleződésre. Arra, hogy hit nélkül elsodor minket a semmi szele, beőröl a világ. Arra, hogy életünkben, halálunkban a legfőbb vigasztalásunk, erőforrásunk az, hogy a Krisztuséi vagyunk. Arra, hogy benne lesz áldott, tartalmas, értelmes az életünk. Hogy Isten egymásra bízott, felelősek vagyunk egymásért. Hogy a szeretet a legfőbb érték az életünkben. Hogy Krisztusban az üdvösség reménysége a miénk. Tőle senki el nem szakíthat.      

   A tanítványságra elhívott minden népek közé kisfiatok is bekerül. Neve: erős vadász (íme, a tanítványok között nemcsak halászok, hanem vadászok is vannak.) Legyen igaz az ő életében, a tietekben is, szülők, keresztszülők, nagyszülők, a Krisztus ígérete: tapasztaljátok meg jelenlétének áldását, erejét, örömét minden napon. Ámen.

 

 

Urunk, kegyelemes mennyei Atyánk, megváltó Jézus Krisztusunk, megújító Szentlélek Istenünk!  Áldjuk szent nevedet azért, hogy te előbb szerettél minket, előbb határoztál el és tettél meg mindent megváltásunkért egyszülött Fiadban. Ő már régóta vár minket kegyelmével, szeretetével, mielőtt mi elindultunk volna feléje. Köszönjük, hogy keresztelésünket az ő jelenléte szenteli meg, teszi áldottá. Köszönjük, hogy az ő ígérete vonatkozik erre a kisgyermekre és mindnyájunkra: tiveletek vagyok…

   Hálát adunk ezért a kisgyermekért, a neki ajándékozott földi életért, de a neki ajándékozott üdvösségért is. A keresztség az ő életén is azt ábrázolja ki, pecsételi meg, annak a bizonysága lesz, hogy őt is drága áron váltottad meg, tetted a magad tulajdonává és hívtad el az örök életre. Áldd meg őt, hadd növekedjék testben és lélekben, legyen számára Krisztus az út, az igazság és az élet!

   Hálát adunk a szülők szeretetéért. Kérünk, adj nekik lelki bölcsességet, hogy gyermekük lépteit a Krisztus útjára tudják irányítani, tanítva őt, és életük példájában megmutatva neki azt, amit te parancsoltál, reánk bíztál. Hadd legyen engedelmes, hűséges gyermeked, akinek az élete dicsőségedet tükrözi vissza, és áldás, öröm lesz a család, a közösség számára.

   Hálát adunk a nagyszülők, rokonok ragaszkodásáért, segítsd őket, hogy a szeretet és békesség áldását tudják továbbadni. Imádkozunk a keresztszülőkért, segítsd őket magukra vállalt megbízatásuk teljesítésében, áldd meg életüket, szolgálatukat.

  Áldd meg, örökkévaló mennyei Atyánk, gyülekezetünket, népünket, anyaszentegyházunkat, új esztendőnket! Adj megmaradást, jövendőt nekünk itt s a te országodban!  Szaporítsad seregedet minden napon az üdvözülőkkel! Ámen.        

 

 

 

Mt  28, 18-20  (keresztelés)

 

   Minden élet unikum: egyedi, megismételhetetlen, sajátosan értékes. Mi vagyunk a világegyetem legfinomabb szerkezetei, és ez nem véletlen: a Teremtőre hasonlítunk.

   Ritkán szoktuk az előző verset hozzáolvasni a szereztetési igéhez…          nem vet túl jó fényt a tanítványokra, ránk. Csak azért utalok rá, hogy hangsúlyozzam, Jézust nem a mi hitünk, kitartásunk indítja el felénk, hanem az ő jósága és kegyelme. Ő nem érdemeinkért szeret minket, hanem azért mert az övéi vagyunk. Kedves fiatal testvéreink, szülőként ezt megértitek. Gyermekemet elsősorban nem azért szeretem, merthogy milyen ügyes, tudom is én miket produkál - persze, nagyon aranyosak tudnak lenni - hanem, mert a gyermekem, a lelkem része. Isten szívének, lelkének a legdrágább kincsei vagyunk – hiszen a legdrágábbat adta értünk. Az árverések gyakorlatából tudjuk: pl. egy művészi alkotás annyit ér, amennyit adnak érte. A keresztelés – életünk értékének felbecsülése is.

    Minden jól végződő történet úgy kezdődik, hogy hozzánk jön Jézus. Ha ő ott van, akkor örömünk teljessé lesz, a küzdelmekben győzni tudunk, viharokban is békességre találunk, a kereszt megváltást jelent. Akkor célt kap az életünk. Akkor az üdvösség fele haladunk.

    Jézus szól. Tudtunkra adja megtartó akaratát, megerősíti az ő ígéreteit, reménységet ébreszt, feladatokat bíz ránk. Észrevesz, odalép hozzánk, megszólít, megbízatással ruház fel. Ilyen nagyszerű terve van velünk. Ilyen nagyra értékel. Hát ne licitáljunk alá, ne mondjuk, hogy márpedig mi olyan senkik vagyunk… Ha Krisztus mondja, hogy neki drága az életünk, akkor úgy van. Úgy tekintsen ránk minden ember. A keresztség ezt a tényt is megpecsételi, rögzíti. Diplománk van arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Egy kijelentés, egy parancs és egy ígéret hangzik el. 

   1.Nekem adatott minden hatalom. Bár a Miatyánkban elmondjuk, hogy tied a hatalom (ez nem kérés, hanem állítás), mégis úgy benne van a gondolkozásunkban az, hogy ezen a világon de facto mások birtokolják a hatalmat. Az állam, a politikum, a gazdaság, vezető körök, a pénz, a fegyverek, a hamisság, a kapzsiság, a szenvedélyek. Tagadhatatlan, hogy mindezek hatalmat, befolyást gyakorolnak ránk. De nem ezek irányítanak. A gabonamag sorsát, ami ott szunnyad most a fagyos földben, nem a gravitáció, hanem a Nap vonzereje határozza meg. Mi valljuk a világosság, a szeretet, az élet végső győzelmét Krisztusban.

   2.Aztán a parancs: menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Tisztázzuk: csak a tanítvány lehet hűséges bizonyságtevő, Krisztusra mutató ember! Tanítványokra van szükség a családokban, a gyülekezetekben.  Európának országunktól Németországig (ahol a következőkben élni fogtok) tanítványokra van szüksége. Mi lesz ezzel a világgal, ha Krisztus igazságát, kegyelmét hirdető, másokat az ő tanítványaivá tevő tanítványok nélkül marad?

   Milyen módszereket ajánl Jézus a missziós parancs végrehajtásához?  Nem bíz hatalmas tőkét, pénzalapokat a tanítványokra, nem adja a a legmodernebb fegyvert a kezükbe, nem fanatizálja őket. Halljuk a Jézus szelíd szavát: megkeresztelvén, és tanítván őket arra, amit én parancsoltam. Megkeresztelni őket: kézzelfogható módon kiábrázolni, nyilvánvalóvá tenni az elhívottak élete fölött azt az igazságot, hogy Krisztus áldozatáért Isten kegyelmében részesülünk (az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre). Persze, nem tehetünk többet Keresztelő Jánosnál, mi csak vízzel keresztelünk. A Szentlélek kapcsol be valósággal Krisztus megváltó halálának erejébe, ezt tényt a keresztség szent jegye által is megerősítve, a Szentlélek részeltet Urunk győzelmében, iktat be az anyaszentegyház tápláló közösségébe, a Szentháromság csodálatos szeretet-univerzumába. A legmagasabb körhöz tartozunk: nehogy valaki ezt elvitassa tőlünk, nehogy lemondjunk róla. 

  A keresztséghez kapcsolódik a tanítás: keresztség akkor éri el célját életünkben, akkor lesz sikeres, eredményes, ha taníthatók vagyunk. Ez a gyermeki nyitottságot jelenti - akár felnőtt korban is. Baj van azzal a gyermekkel, amelyik nem akar tanulni, azzal a felnőttel, aki mindent tud. Amikor az Újszövetség tanításról beszél, akkor ez nem is annyira a tudásra, mint inkább az ismeretre vonatkozik. (Persze, állandóan frissített tudásra is szükségünk van, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a világban.) Ez az ismeret egészen személyes: Krisztus, és általa önmagunk és mások helyes megismerését jelenti. (Olvastam valakiről: mindent tudott, de nem ismert sem Istent, sem embert.) Ha ismerem Krisztust, mint Megváltómat, akkor igyekszem megtartani azt, amit ő parancsol, amit elvár tőlem – az én javamra és általam a másokéra is. A Krisztussal való „ismeretségből” áldás származik: családban, közösségben.

  3.Végül az ígéret: tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig… Gyerekekkel beszéltünk a tegnap a vallásórán arról, hogy milyen sokat jelent, ha valaki mellettünk van. Már a sötétségtől sem félünk annyira, pedig pl. a nagyobbik testvér nem „világít”, csak velünk van. Bent gyúl világosság. Mennyivel inkább, ha a világ világossága van velünk, akiben békességünk van, akiben megerősödhetünk, aki üdvösséget szerezett nekünk. Kívánjuk, kérjük, hogy kis testvérünk boldogan tapasztalja meg egész élete során a Krisztus áldó, megtartó közelségét, jelenlétét, és ti is, szülők, keresztszülők, család, mindnyájan. Így lesz ő, leszünk mi is az áldás, a kegyelem emberei Krisztus által. Ámen.

 

 

Urunk, irgalmas, kegyelmes Istenünk, örökkévaló mennyi Atyánk megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban a Szentlélek által, hálát adunk azért, hogy ezen az alkalmon is Krisztus jelenlétében vagyunk együtt, valóságosan megtapasztalhatjuk kegyelmedet. Hálát adunk a hallható igéért, és a keresztség látható szent jegyéért, hálát adunk ezért a kisgyermekért, akinek életére rákerül Krisztus megváltó halálának pecsétje.

Köszönjük, Istenünk, hogy drágák, értékesek, becsesek vagyunk a szemedben, hogy nemcsak számon tartasz, de számítasz is ránk, szép célokat tűzöl ki számunkra, nagyszerű feladatokat bízol ránk! Egyszülött Fiadért, az ő keresztig elmenő szeretetéért és engedelmességéért úgy tekintesz ránk, mint gyermekeidre. A keresztségben ezt az igazságot is megerősíted életünk fölött. Tudatosíts azt egyre jobban bennünk, a családtagokban, és felnővén ebben a kisgyermekben is: a Krisztus útja a mienk, őt követve, parancsait megtartva bontakozik ki életünk, leszünk örömöt munkálva boldogok, áldást továbbadva áldottak!

   Így légy, mennyei Atyánk, ezzel kisgyermekkel, vezesd őt áldott utakon, légy a szülőkkel, hogy szeretetben, békességben élve valóban a Krisztus példáját tudják a család közösségében felmutatni!  Légy a keresztszülőkkel, segítsd őket lelki kötelességeik vállalásában is, áldd meg a nagyszülőket, add, hogy hálásak legyenek övéikért! Imádkozunk az egész családért, tedd kegyelmedben bővelkedőkké őket, légy gyülekezetünkkel, és mindazokkal, akik itt most együtt vagyunk. Őrizz mindentől, ami (vagy aki) el akarna szakítani tetőled, el akarná feledtetni velünk igazi küldetésünket, krisztusi méltóságunkat, és vezess minden jóra, állhatatosságra, hűségre, szolgáló, dicsőségedet hirdető életre, és végül üdvösségre Krisztus Jézusért! Ámen.

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

     Örülünk minden keresztelőnek. Az idén – lassan lejár az első félév – ez az első gyülekezetünkben. A mi örömünknél még többet mondó, hogy Isten örül minden életnek, mindenkinek, aki Krisztus érdeméért az ő mennyei családjának a tagja lesz. A keresztség erről szól, ezt ábrázolja ki.

    Szép a szereztetési ige első gondolata: hozzájuk megy Jézus. Jézus keres minket, számára fontosak vagyunk. Nem akarja, hogy nélküle éljünk: lelki sötétségben, tudatlanságban, közömbösségben és reménytelenségben. Drága történet kezdődik ezzel számunkra: a megváltásé, az üdvösségé. Krisztusban felismerjük Megváltónkat, akire mindig számíthatunk, aki mindig velünk van. A legnagyobb lehetőség ez számunkra, gyermekeink számára.

    Krisztusé minden hatalom. Nemcsak a mennyben, a földön is. Hajlamosak vagyunk a hitet csak lelki dolgokra vonatkoztatni. Nem, a leghétköznapibb dolgokra, gondokra nézve is igaz: Krisztus a mi segítségünk, támaszunk, oltalmunk. Családunkban, munkánkban, az élet kihívásai között.

   Megváltó Urunk be akar venni minket is megváltó hatalmának oltalmába, sőt azzal bíz meg, hogy másokat is az ő tanítványaivá tegyünk. Minden népeket. Elsősorban a közvetlenül hozzánk tartozók iránt vagyunk felelősek. Kedves szülők, keresztszülők, azzal, hogy elhoztátok ezt a kisgyermeket, ezt a

vágyatokat, szándékotokat  fejeztétek ki. Az igehirdetésben is hallottuk: az élet lényege, igazi értelme a Krisztus követése. Nélküle minden próbálkozásunk tévelygésnek fog bizonyulni.

   A keresztség azt fejezi ki: az ő megváltó közösségébe kapcsolódik az életünk. Ez nem természetes jogunk, ez nem jár ki nekünk. Ezt a lehetőséget Urunk az ő kereszthalálával szerezte meg számunkra. Eleget tett minden bűnünkért. Isten érte megbocsát, kegyelmébe fogad. A keresztség ennek a bizonysága, pecsétje, garanciája.

    Boldog, egész életünket meghatározó élmény ezt felismerni, elfogadni, ebben a hitben kitartani. Egyik evangéliumi énekünkben hangzik el: „mondjatok akármit, Jézusé vagyok”. Ha ez így van, akkor nem maradhatunk némák. Ezt a felemelő, felszabadító igazságot kell képviseljük családban, munkánkban, mindenütt.   Életünk bizonyságtétel kell legyen erről az örömről, békességről. Ezt tovább kell mondanunk, tanítanunk gyermekeinknek, hogy ők is a Krisztus parancsa és példája szerint éljenek. Ebből áldás, megtartatás származik. Ha jövőt tervezünk, akkor ezt az utat kell követnünk, illetve azt, aki maga az Út, az Igazság és az Élet. (Annyi mindenre oktatjuk, neveljük gyermekeinket, ez sokszor kimarad.)

   Egy ígéret hangzik el: tiveletek vagyok minden nap. Jó mindnyájunknak arra gondolni, hogy ez az ígéret személyesen is elhangzott fölöttünk a kereszteléskor, de azóta is érvényes, és Isten napról-napra megerősíti, megmutatja annak valóra válását mi életünkben. Jó nektek arra gondolni, hogy szól ez az ígéret gyermeketeknek is: Krisztus vele lesz minden nap, megőrzi, megáldja, és őt is – hit által – minden megváltottjával együtt az ő örök dicsőségébe vezeti. Áldott legyen az ő neve!  Ámen. 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

   Olvassuk az Ószövetségben, hogy megújul rajtunk Isten irgalma, jósága, hűsége minden nap. És olyan öröm látni, hallani a keresztségben azt, ahogy Krisztusa drága, megváltó ígérete megújul a mi gyermekeinken. Ahogy ezek a régen elhangzott szavak feltámadott Urunk élő üzenetévé válnak, biztatássá, áldássá e kisgyermek élete felett is. Annak bizonyosságává, hogy Krisztus áldozata reménység, megtartatás, bűnbocsánat, üdvösség mindazok számára, akik hisznek benne. Így válik ez a keresztelés is mindnyájunkat megerősítő cselekménnyé.

   Ez a sákramentum tehát erről szól, ezt a nagy igazságot pecsételi meg, ábrázolja ki konkrétan, személyesen egy gyermek életén, ahogy annakidején mindnyájunkon. Ennek az eseménynek nem az egyház a főszereplője. Mégcsak nem is a gyermek, hanem Krisztus.

 Ő életünk középpontja, forrása. Ő szólít meg, Ő beszél nekünk az ő bűnt eltörlő áldozatáról, az ő végtelen szeretetéről. Egyedül rá kell figyelnünk.

    Nekem adatott minden hatalom. Ha egy közvélemény-kutatást végeznénk, hogy az emberek mit gondolnak arról, hogy ki birtokolja a hatalmat ezen a földön, akkor sokféle választ kapnánk: a világ vezető birodalmait, politikusait, a gazdasági potenciált, a pénzt  kezükbe tartó személyeket, csoportokat, erős katonasággal, fejlett fegyverekkel rendelkező országokat említenék meg az emberek. Ki mondaná azt, amit itt az igében hallunk? Pedig hisszük, hogy Krisztusé a végső szó: a megváltásé, a szereteté, az üdvösségé. Ő az, aki a halált is legyőzte. Rá bízhatjuk életünket, gyermekeinket. Majd ahogy növekszik, tanítsátok meg neki: hatalmas, dicsőséges, örökkévaló Urunk, Királyunk van, aki élete árán váltott meg. Ennek jelét, ennek bélyegét hordozzuk magunkat. Szent billogot viselünk: a Krisztuséi vagyunk. A keresztség egy mennyei jegy rajtunk.

   Nincs jobb választás, mint ennek az Úrnak a követésére indulni, mint az ő tanítványainak lenni. Ha szívünk szerint Krisztus követői vagyunk, az ő szeretete tölt be minket, neki engedelmeskedünk, az ő békességét hordozzuk a családban, akkor tudjuk gyermekeinket is jól, helyesen, hitben, az életre, szeretetre, hűségre nevelni. Hogy öntudatos keresztyének, tanítványok legyenek.

   Megkeresztelvén őket… Fontos tudnunk, hogy Krisztus keresztig menő szeretetéből van mindez, és fontos a keresztség révén ennek bizonyítékát magunkra vennünk (a jel által a jelzett személyhez kötődnünk), és fontos a keresztség által bekapcsolódnunk Isten Anyaszentegyházába. Közösségben akar megtartani minket az Isten. Ha ma itt lenne mindenki, akit megkereszteltek (és nem lenne más akadálya az istentiszteleten való részvételnek), akkor nem férnénk el a templomban. És akkor sokkal erősebbek lennénk, egymást sokkal jobban segítenénk… több lenne köztünk a békesség, kevesebb a lelki baj.

  Tanítván… ez mindnyájunk feladata. Tietek, elsősorban, szülők, de a nagyszülőké, keresztszülőké is… Most a Krisztus tudományáról beszélünk. Drága lelki örökségünkről, kincsünkről. Annyi minden mellett sokszor ezt nem adjuk át. A békesség, az üdvösség útját hallgatjuk el. Azt a hitet nem ültetjük el gyermekeink szívébe, hogy ők Isten gyermekei. Ne feledkezzetek el erről! Krisztus parancsa az életről szól: az igazi, boldog, áldott életről. Beszéljetek erről! Mutassátok meg számukra!

   Egy ígéret hangzik el. Tiveletek vagyok. Nem lesztek soha egyedül, ez a kisgyermek sem. Jöhetnek nehezebb időszakok, bizonytalanság, de egy dolog biztos marad: senki és semmi el nem szakíthat minket Isten szeretetétől. Az Úr legyen veletek! Ámen.

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

   Van egy mondás: minden születéssel újrakezdődik a világ (a megszületett számára mindenképpen). Valóban nagy csoda az élet, mégpedig olyan, amiben mindnyájan részesültünk. Szülőként pedig újból átéljük ezt.

    Ha pedig az előbbi gondolat lelki módon fogalmazzuk át, akkor azt mondhatjuk: minden születésben megismétlődik Isten teremtő hatalma, szeretete. Valljuk, hogy ő az élet forrása. Bár gyermekeink – emberileg – tőlünk vagy általunk kapják az életet, tudjuk, hogy mi csak eszközök, közvetítők vagyunk.

   A keresztség egy még mélyebb titokra mutat rá. Éspedig arra, hogy nemcsak a földi élet ajándékát kapjuk, nemcsak egy földi küldetést: Istennek magasabb céljai vannak velünk. Minden keresztelésben Krisztus megváltó, üdvözítő szeretete lesz nyilvánvaló.

   Ugyanolyan személyesen szólít meg a mi Urunk, mint akkor a tanítványokat, hiszen ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.  Irántunk való szeretete soha nem változik. Így szólít meg minket, így részesít megváltó áldozatának szent, elpecsételő, magának elkötelező jegyében. Életünk mátkaság: el vagyunk jegyezve neki.

    Adventi idő van.  Nagyon „adventiesen” hangzik: hozzájuk megy Jézus. Immár nem kisgyermekként, hanem dicsőséges, halált legyőző Úrként. (Fontos: a kicsiben meglátni a nagyot, a nagyban a kicsit.)

Most hozzátok is, drága kisgyermek, kedves szülők , keresztszülők… Egy felejthetetlen hitesemény kell legyen ez számotokra.

   Hallottuk az igében: Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem zsarnoki hatalom ez, hanem a felemelő alázat, a megtartó jóság, a megbocsátó igazság hatalma. Kinek az uralma alá szeretnénk tartozni? Kinek az irányítására bíznánk rá életünket? Tanítsátok meg ennek a kisgyermeknek, hogy a Krisztus uralma alatt érdemes élni, a szeretet erejét képviselni! Wass Albert írja: „Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.”

    Tanítványnak lenni… Ez nagyon személyes ügy. Nem egyházi odatartozás kérdése. Az csak a külső feltétel. Sokkal fontosabb a belső. Az elköteleződés, az élő kapcsolat. A ráfigyelés, az engedelmesség. Kik a mestereink? Fiatalok sztárokat imádnak, hírességeket próbálnak utánozni… Olyan hamisak ezek az eszményképek! Mindegyre kiderül, hogy a hírnév, a csillogás mögött nyomorult emberek vannak. Krisztus legyen a Mesterünk! Döntéseinkben, életvezetésünkben, egymással való kapcsolatunkban. „Szeretnék lenni, mint ő…” Ilyen emberekre van szüksége a világnak. 

  A tanítványságnak két kritériuma van: megkeresztelvén és tanítván… A keresztelés külsőképpen egy szertartás, de kihatása van egész életünkre, hiszen testünkre helyezi, értelmünkbe vési, lelkünkbe írja,   hogy mit tett Krisztus értünk… Hogy drága isteni életét adta, hogy nekünk békességet, igazságot, üdvösséget szerezzen.

   A tanítás arra vonatkozik, hogy mit kell nekünk tenni érte, aki mindenét adta. Nem érdemgyűjtésként, hanem hálából. Tanítván, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.  Érdekes: az nem kétséges számunkra, hogy szükség van az evilági ismeretek elsajátítására. Melyik szülő mondja azt: gyermekemet nem fogom iskolába küldeni, mert semmi értelme?  De a lelkiek tanulását és tanítását mégis sokan elhanyagolják… Sokan megrekednek csecsemő szinten: haragba, gyűlölködésben, ítélkezésben… Tanulni kell a lelkieket is!  Krisztus parancsait, az ő példáját. Egy életre szóló feladat, kihívás ez. Mert könnyebb megsérteni, mint megbocsátani, könnyebb (de nem jobb) bántani, mint megvigasztalni, könnyebb nem törődni, mint odahajolni. („Volt képe a másik orcáját is odatartani.”)

   Drága ígéret hangzik el. Ez már eleve beteljesedett. Abban, hogy az Úr eddig megsegített, sok mindennel megajándékozott (e drága gyermekkel is), hogy az ő békességében élhetünk. És be fog teljesedni… hisszük, sok áldásban e kisgyermek életében (neve azt jelenti: fejedelemasszony), örömben, szeretetben, és egykor abban az üdvösségben, amire elhívott, elpecsételt minket a mi Urunk. Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, mennyei édes Atyánk Jézus Krisztus által,

legyen áldott háromszor szent neved végtelen kegyelmedért, amelybe minket és gyermekeinket is elválasztottál, és amelyet napról napra megtapasztalhatunk, átélhetünk.

   Magasztalunk téged ezért a kisgyermekért, akin – ahogy neve is utal rá – ott ragyog a te dicsőséged, és akin kiábrázolódik a keresztség által Krisztusban megjelent megváltó szereteted. Köszönjük, hogy megajándékoztad vele a szülőket, rokonokat, hogy vele sok öröm, nevetés érkezett a családba. Köszönjük, Urunk, hogy a távol levőket is hazavezetted, és most hálás szívvel együtt lehetnek. 

   Téged kérünk, áldd meg kis testvérünk életét minden jóval, egészséggel, tehetséggel, hittel, bizalommal, reménységgel, hogy kibontakozó életével a családban, az egyházban, környezetében te világosságod eszköze tudjon lenni. Áldd meg a szülőket testi-lelki javaiddal, békességgel, egyetértéssel, hogy hűséggel, szeretettel, bölcsességgel, a te félelmedben, Krisztus tanítása szerint tudják nevelni gyermeküket.

    Jóságoddal vedd körül a család minden tagját, őrizd, oltalmazzad őket, áldd meg munkájukban, fáradozásukban, és tartsd meg közösségedben, hogy senki és semmi el ne szakíthassa őket tőled! Vezesd őket útjaidon, hordozd kegyelmedben, és erősítsd meg a hitben, az üdvösség reménységében!

   Könyörülj gyülekezetünkön, anyaszentegyházunkon, ebben a nehéz időben erős karral védelmezz minket, hogy sem testi, sem lelki veszedelmek ne árthassanak nekünk: hűségesen végezzük szolgálatunkat, megálljunk a hitben, hozzád és egymáshoz való ragaszkodásunkban, az üdvösség bizonyosságában. Krisztusért kérünk. Ámen.