Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5b)

 

 

 

keresztelési prédikációk (3)

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

18 Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,

20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

 

    A múlt pénteki ifjúsági órán a megtérésről beszélgettünk (kedves anyuka, remélem még most is szívesen emlékszel a régi ifikre), és megállapítottuk, hogy minden ilyen, az egész életet átható megújulás egy találkozással kezdődik. A keresztség az Istenhez való tartozásunkat, Krisztussal való közösségünket pecsételi meg, és ez a szép – igazából örökké tartó – történet is egy találkozással indul: hozzájuk megy Jézus. Hozzánk jön a mi Urunk. A keresztségben tehát Krisztust kell meglátnunk, felismernünk, és róla kell bizonyságot tegyünk felnövő gyermekeinknek.

    Tudjuk: annak, hogy Krisztus eljön hozzánk, hatalmas, megrendítő előzményei vannak. Otthagyta a menny dicsőségét, kisgyermekként testet öltött, és vállalt értünk minden szenvedést, a megváltó halált is. Erre csak a határtalan szeretet képes. Arra is, hogy Jézus feltámadott, dicsőséges Úrként is fontosnak tartja, hogy az őt megtagadó, az olyan könnyen meghátráló tanítványokhoz menjen, és őket biztosítsa afelől, hogy mindig velük marad, és mindazokkal, akik az idők végéig hisznek benne.

   A keresztség erről a megtartó szeretetről beszél, ezt ábrázolja ki, ennek bizonyságát, pecsétjét helyezi életünkre, gyermekeink életére. Így szeret minket Isten! Milyen jó nekünk ezzel a biztos hittel indulni, vágni neki a jövőnek. Ismerve az emberi életet, kijelenthetjük, hogy ez a kisgyermek is sok nehézséggel kell majd szembenézzen, de hisszük, hogy nagyon mélyen ott lesz a szívében, amiképpen mindnyájunk szívében: Isten előbb szeretett és mindenek felett szeret minket. Számára fontosak vagyunk, ő – aki egyszülött Fiát adta – mindenen keresztül megtart bennünket.

   A keresztség ezt a mindent teszi nyilvánvalóvá, személyes, lelki kincsünkké, belső bizodalmunkká. Ez az isteni minden kötelez el minket a tanítványságra. Igaz, már mennyi mindent tanult kisgyermeketek! Napról napra növekvő örömmel nézitek, tapasztaljátok, hogy egyre többet tud: mosolyog, integet, mozgásban is egyre ügyesebb. Kitől tanulta mindezt? Tőletek, akik mellette vagytok, akik szeretettel veszitek körül. Így kell lelkiekben is tanuljunk, és tanítsuk a ránk bízottakat, hogy egyre inkább elsajátítsuk és gyermekeink lelkébe oltsuk Krisztus mozdulatait, indulatát, jóságát. Ezt jelenti az igének az a megjegyzése, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket. A Krisztus szeretete természetes módon erre ösztönöz.

   A keresztség – a miben most ez a kisgyermek is részesül - a kegyelem drága áron szerezett igazságát, meg nem fellebbezhető tényét deklarálja, pecsételi, erősíti meg az életünk fölött.

Krisztus parancsainak tanulása, tanítása pedig ezt az igazságnak a gyakorlattá válását segíti elő. Ha valaki trónörökösnek születik, az kegyelem. Királyi gyermekek vagyunk mindnyájan. De az uralkodás ismereteit, szabályait, módszertanát el kell sajátítani. Erre a királyi, krisztusi életre neveljétek ezt a gyermeket, így neveljük gyermekeinket! Úgy kikívánkozik belőlem a figyelmezetés is: vigyázzunk, annyi befolyás éri őket. Annyi másféle tanítás, ami igyekszik elfelejtetni velük ezt a mennyei kötődést, ezt a szép küldetést. Azokat a krisztusi értékeket, amiket kaptunk. Annál hangsúlyosabb kell legyen a felelősségvállalásunk, annál hitelesebb a bizonyságtételünk.

   Egy szívet megindító, szép ígérettel zárul a szereztetési ige, és kezdődik, folytatódik a mi tanítványi utunk, küldetésünk: íme, tiveletek vagyok minden napon. Krisztus megtartó szeretetét ígéri nekünk minden napra. Erről soha ne feledkezzünk el! Legyen ez valóság, mindennapi boldog, erőt adó tapasztalat számotokra is! Hitünk a Krisztussal való találkozással indul, és az ő drága jelenlétében, közösségében folytatódik és ér célhoz. Ez a legdrágább ajándék. A legnagyobb áldás. Az Úr adja meg gyermeketeknek, nektek, mindnyájunknak! Ámen.

 

Öröm és hála van a szívünkben, drága Urunk, örökkévaló Istenünk, ezért az alkalomért, ünnepért, keresztelésért, amely által újból megmutattad ajándékozó szeretetedet és megváltó kegyelmedet. Köszönjük neked ezt a kis életet, aki elsősorban szülőknek, nagyszülőknek az öröme, de mindnyájunknak is, hiszen általa is beteljesedik a te ígéreted: napról napra növeled gyülekezetet az üdvözülőkkel. Köszönjük a családot, és köszönjük a lelki családot is, amelybe ez a kisgyermek is felvétetik a keresztség által. Hallottuk, hogy ennek a közösségnek a feje Jézus Krisztus maga, aki nem aranyon vagy ezüstön, hanem drága vérén szerezte országát, váltotta meg népét, személyesen a mi életünket.

 Minden keresztelés megindít és elgondolkoztat minket: valóban, mennyei Atyánk, Fiad szent élete árán váltottál meg, tettél gyermekeiddé, és arra hívsz minket, hogy az ő tanítványai legyünk, egyre jobban elsajátítsuk szeretetét, egyre jobban beteljünk indulatával, egyre hűségesebben vigyük véghez az ő akaratát. Ebben a tanítványságban erősítsd a szülőket, keresztszülőket, és adj nekik hitet, bölcsességet, hogy ebben neveljék a rájuk bízottakat is. Hogy Krisztus igazsága nyilvánvalóvá legyen az életükben, áldás, öröm és békesség hordozói legyenek.

Áldd meg, neveld testben-lélekben ezt a kis gyermeket, őrizd és vezesd a te útjaidon, hogy életében a te dicsőséged tükröződjék, áldd meg szülőket, segítsd, hogy egymásra és rád figyelve békességben, egyetértésben töltsék be szülői hivatásukat, áldd meg a keresztszülőket, hogy kegyelmed eszközei legyenek, áldd meg a nagyszülőket, rokonokat, a nagyobb családot, egész gyülekezetünket! Légy velünk, mennyei Atyánk, üdvözítő irgalmaddal ígéreted szerint szent Fiadban, minden napon a világ végezetéig!  Ámen.    

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

     Nagyon szép alkalom ez: együtt lenni, hálát adni az élet ajándékáért, hogy megszületett ez a kisgyermek, aki – földi értelemben – a jövő letéteményese, az ígéreté, hogy lesznek újabb nemzedékek. De tudjuk, hogy nemcsak a földi életért, hanem az üdvösségért, az örök életért is hálát adunk, hiszen a keresztelés Urunk megváltó szeretetét hirdeti, amelybe felvétetünk mindnyájan.

   Hisszük, nemcsak magunkban ünneplünk, nemcsak egy emberi összegyülekezés ez, nemcsak egyházi szertartás: Krisztus van köztünk Igéje és Lelke által. Ezért mennyei esemény is: öröm van a mennyben is.

   Jézus először arról beszél, hogy neki adatott minden hatalom. Ha Megváltónk életére nézünk, akkor abban nem látjuk a hagyományos értelemben vett hatalom jeleit, megnyilvánulásait. Nem hódított meg országokat, nem voltak palotái, nem vezetett győztes hadjáratokat, nem irányította korának politikáját. Más hatalom volt az övé: „királysága égi, belső”.  Az alázat hatalma, a szolgálat hatalma, a szereteté, amellyel önmagát adta, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen… A földi hatalmak eltűnnek, váltják egymást, de ez a hatalom megmarad, végső diadalra jut. Bűnt, halált legyőző erő a Krisztusé, ezért bízhatunk benne, reá bízhatjuk magunkat, gyermekeinket. Mi is oltalma, irgalma, uralma alá tartozunk. Megvéd, hordoz, áldásával tölt el.

    Nemcsak belső bizalom, elrejtettség, hanem feladat, küldetés, misszió is ez. Tegyetek tanítványokká minden népeket! Túl nagynak érezzük ezt a megbízatást. De kicsiben kell kezdenünk. Családunk az első szolgálati terület, aztán ismerőseink, barátaink. Nyírő József egyik ismert írása a Jézusfaragó ember… Külső küzdelmeink, belső harcaink között nem mindig sikerül hiteles Krisztus-képet felmutatni, csak akkor, ha rátalálunk szeretetére, békességére. Ma egyre kevésbé szavakkal, mint inkább életfolytatással, odafordulással, segítőkészséggel lehet másokra hatással lenni. Gyermekeinkre is... 

   Megkeresztelvén és tanítván őket. Az első egyszeri esemény, Isten kegyelmének deklarációja és kiábrázolása, megpecsételése a mi életünkön. Isten avat be minket kegyelmének, a Krisztusban véghezvitt megváltás titkaiba.

Nem a keresztelés külsőségei a fontosak, hanem az, hogy mind testestől, mind lelkestől hozzá tartozzunk, szeressük, kövessük, másokat is hozzá vezessünk. Mint áldott Orvoshoz, jó Pásztorhoz, örökkévaló Királyhoz.  A tanítás elsajátított ismeretek továbbadása. A leghíresebb professzorok is tanultak valakitől. Ézsaiás írja: mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Krisztusban még inkább megtanultuk Isten örökkévaló jóságát, irgalmát. Hát akkor ezt kell továbbmondani, továbbadni, megélni a családban! Ennek a kis gyermeknek is sok mindent meg kell tanulnia, („amit megtanult Jancsi, annak veszi hasznát János”), de a lelkiket is: hogy bizalmában, hitében erősen álló személy legyen, Istennek áldott eszköze.

   Tiveletek vagyok. Annak a Krisztusnak a közösségébe vétetünk fel -  a keresztség ezt fejezi ki -, aki mindig velünk van, aki mindig szeret, aki mindig felemel, erőt ad, megáld, megtart, és végül üdvösséget ad. Legyen áldott az ő neve most és mindörökké! Ámen.

 

Örökkévaló Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk Krisztus Jézusban, ami Urunkban a Szentlélek által. Hálát adunk azért, hogy végtelen szereteted jelét láthatjuk ebben az új életben, ebben a kisgyermekben, akivel megajándékoztad a szülőket, nagyszülőket, családot és gyülekezetet, és megtartó irgalmad bizonyságát szemlélhetjük a keresztség sákramentumában. Köszönjük, hogy nem csupán külső szertartás az, mert Krisztus megváltó áldozatát hirdeti, annak pecsétjét helyezi ránk és gyermekeinkre.

   Köszönjük, hogy a tied minden hatalom mennyen és földön, és mi is a tieid lehetünk, rád bízhatjuk életünket, gondjainkat, jövőnket, mert te, Urunk, ígéreted szerint velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Őrzöl a kísértések között, Szentlelked által erősítesz, békességgel és örömmel töltöd el szívünket. Így légy a mi kis testvérünkkel is, aki a kegyelmedből, a keresztség által is megerősítve a te anyaszentegyházadnak, az üdvösségre elhívottak seregének a tagja lett! Te áldd meg életét, cselekedd, hogy a szeretet és bizalom légkörében nőjön fel, adj neki jó előmenetelt földi dolgokban, és gyarapodást lelkiekben is! Légy a szülőkkel, tartsd meg őket testi-lelki egészségben, egy akaratban, a te félelmedben, áldd meg a testvért, hogy jó közösségben, egyetértésben, boldogságban töltsék együtt gyermekkorukat, áldd meg a nagyszülőket, add, hogy hála és öröm legyen a szívükben unokáikra tekintve, segítsd őket mindennapjaikban, adj testi-lelki erőt nekik! Áldd meg a keresztszülőket, hogy megbízatásukat komolyan véve, a hit útján kitartva tudjanak eleget tenni kötelességüknek, amit ma vállalnak, de a családban, minden egyéb szolgálatukban is! Áldd meg a rokonokat, ismerősöket, barátokat, hadd tudjanak mindnyájan jóságod, békességed hordozói és eszközei lenni!         

   Mennyei Atyánk, örökkévaló kegyelmedből könyörülj gyülekezetünkön, népünkön, anyaszentegyházunkon Jézus Krisztusért. Ámen.

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

   Hozzájuk ment Jézus… Vajon észrevesszük-e közeledését? Elgondolkoztam azon, hogy régebb talán könnyebb volt, elődeink nyitottabbak voltak a lelkiekre, nem töltötte be őket annyira a földi élet. Több minden emlékezette az embereket a mennyei kapcsolatukra…

Mi jobban kötődünk ehhez a világhoz, sőt, sokszor teljesen. Pedig az élet lényegében nem változott: születünk, felnövünk, dolgozunk, gondokkal, félelmekkel küszködünk, gyermekeket nevelünk, megöregszünk. Az élet káprázata azonban jobban eltereli figyelmünket.

Pedig számunkra is a legdöntőbb mondat ez, ami most elhangzik: hozzánk jön Jézus. Krisztus keres, megváltó közösségébe hív, szeretetével akar megajándékozni.

   Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Sokan elvitatják ezt tőle. Hatalom a gazadagság, a befolyás, a tekintély, az elismertség, vagyon. Valóban: igen, ideig-óráig. De világosan látnunk kell: csak átmeneti birtokosai vagyunk ezeknek. Tkp. nem is mi rendelkezünk velük, hanem fordítva, a világias gondolkodás rendelkezik velünk, kihasznál, lecserél.

Jó meglátnunk Urunk megváltó, bűnt, halált legyőző hatalmát. Vallani azt, hogy tőle senki és semmi el nem szakíthat. Jó megtapasztalni békessége hatalmát, amellyel minden aggodalmaskodást le tud csendesíteni, jó eltelni a tőle való reménység erejével, a hozzátartozás örömével.

   Mint hatalmas Úr küld el arra, hogy tegyünk tanítványokká minden népeket. Küldetésünk lényege ez: családban, egyházban. Mit jelent Krisztus tanítványának lenni?

  1. Hozzá tartozni, az övé lenni (mind testestől, mind lelkestől), szívbeli bizalomban élni. Csak Vele teljes, kerek az életünk, így találhatjuk meg helyünket, rendeltetésünket. Gyermekeink számára fontos ez a tudat, nagyon mélyen befolyásolja őket: örök szeretet öleli őket körül (a mienk is része annak).
  2. Rá figyelni, neki engedelmeskedni. Ez nagyon fontos jellemzője a tanítványnak. Sokszor csak elméleti kérdés, eldarált fogadalom marad, pedig tkp. nagyon konkrét magatartást jelent: döntéseimben, kapcsolataimban szem előtt tartom, ahhoz szabom magamat. Mit vár el tőlem az én Uram? Mi azt akarjuk, hogy Isten járjon a kedvünkbe. Áldás azon van, ami szerinte történik.
  3. Követés. Krisztus útjának vállalása. Nem biztos, hogy ez a közgondolkodás fő sodra, a main stream. Egyáltalán nem! De ez a helyes (mert Krisztushoz igazodó) irány. A Golgotáé, ami a feltámadás előfeltétele. Ha leszavazzuk is Istent, neki van igaza.

   Megkeresztelvén és tanítván. A keresztség bekapcsolódás a megváltás történetébe, amit nem mi kezdeményeztünk, nem mi valósítottunk meg. Amit Isten kegyelme készített elő, amit Krisztus Urunk vállalt. A tanítás a mi feladatunk. Nem kis felelősség: tudatosítani gyermekeinkben, lelkükbe írni: ne felejtsétek, áron vétettetek meg, ne adjátok fel hiteteket, Istentől kapott ajándékaitokat! Nem könnyű. Sokan tanítják gyermekeinket: a világ (ez egyre inkább a világhálót jelenti), a barátok, környezet. Elemei jelentőségű a lelki értékek szívükbe ültetése, hogy azok szerint tájékozódjanak. Nem elvont, dogmatikai kérdések ezek, hanem nagyon is személyesek. Azt jegyzi meg legjobban a gyerek, ami személyekhez kötődik. Biztos azoknak sokkal magasabb szintű megfogalmazásait is hallottam, de édesanyám hármas intelme volt a legnagyobb hatással rám: ne hagyjátok el a hiteteket, szeressétek egymást, és ne dobjátok el soha az életet magatoktól … Még megrendítőbb a Krisztus tanítása, aki életét adta, megváltott, üdvösséget ajándékoz.

   Tiveletek vagyok… Isten szeretetének tapasztalatában élünk… Sokszor felemelt, megáldott… Legyen ez mindennapi élmény számtokra! Ámen.

 

Kegyelmes Urunk, megtartó Istenünk,

dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás illesse szent nevedet igazságodért, jóságodért, irgalmadért, irántunk való szeretetedért, amely által Krisztusban megváltottál minket, gyermekeiddé fogadtál! Köszönjük, hogy drága ígéreted szerint örökkévaló, üdvözítő hatalmadban őrzöl meg minket és utódainkat.

  Olyan jó hallani ezt szent igédből, olyan megindító látni/átélni ennek bizonyságát a keresztségben. Hálát adunk e kisgyermek életéért. Köszönjük, hogy megajándékoztad vele a szülőket, a családot és a gyülekezetet. Cselekedd, hogy élete valóban a te dicsőségedet hirdesse, öröm, áldás legyen a szülők, a rokonok számára!

Őrizd őt minden rossztól, vezesd minden jóra, és munkáld Lelked által, hogy legyen megváltó Krisztusunk hűséges tanítványa! Járjon az ő nyomdokain, hordozza az ő szeretetét, békességét, bővelkedjék élete a kegyelemben, minden testi – lelki áldásodban. Adj a szülőknek egészséget, lelki bölcsességet, hogy szeretetben, békességben neveljék gyermekeiket! Segítsd őket Lelked által, hogy az idegen környezetben is megőrizzék hitüket, megváltó Uruk iránti hűségüket! Légy a keresztszülőkkel, hogy vállalt megbízatásukat lelkiismeretesen és kész szívvel teljesítsék! Áldd meg a nagyszülőket, akik hálás szívvel tekintenek a kis unokára, add, hogy sokáig örülhessenek övéiknek! Áldd meg a rokonokat, egész gyülekezetünket, hogy életünk példázza: szeretet az Isten.

Köszönjük, hogy ezt a kisgyermeket, a szülőket, keresztszülőket, de mindnyájunkat egy csodálatos ígérettel indítasz tovább: hogy megváltó Urunkban, Jézus Krisztusban velünk vagy életünk minden napján. Oltalmazol, tanácsolsz, megáldasz, és az üdvösség felé vezetsz. Ez által adj nekünk kitartást a hitben, szeretetben, reménységben! Áldd meg gyülekezetünk gyermekeit, családjait, egész közösségét, anyaszentegyházunkat az idők végezetéig! Ámen.

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

    Nemcsak a szereztetési ige, hanem a keresztelő maga is Krisztussal kezdődik. Persze, sok külső feladat van (és mind fontosak): szervezés, az ebéd előkészítése, család összetoborzása, vendégek meghívása, mégis a lényeg ezen a megváltásunkról, e kisgyermeknek Isten szövetségébe történő befogadásáról szóló ünnepen a Megváltó jelenléte, kegyelmének és szeretetének megtapasztalása, áldásának elfogadása.  Dicséretes a törekvésünk, hogy ezen az alkalmon minden legyen rendben, és hogy később is mindent megkapjanak gyermekeink - beszélünk tanuláshoz, biztonságos, kényelmes élethez való jogról -, és jó, ha igyekszünk ezt biztosítani nekik, nem elfeledkezve a békességhez, az igazi reménységhez, hithez való jogról sem, mert ha ezeket elhanyagoljuk, akkor valami belső hiánnyal fogunk élni, és így nőnek fel gyermekeink is.

   „Megtanítjuk őket sokat kapni, nem tanítjuk meg hálásnak lenni, megtanítjuk az internet használatára, és nem tanítjuk meg a mennyei kapcsolat ápolására, megtanítjuk érvényesülni, nem tanítjuk meg másokat is előbbre segíteni, megtanítjuk arra, hogy hogyan lehet kényelmesebbé, dúskálóbbá és izgalmasabbá tenni az életet, és nem tanítjuk meg arra, hogy hogyan kell élni azt.”

    Urunk szól az Ige által, és hisszük, tanítása érvényes ma is, hiszen ugyanazok maradtunk: szeretetre, megértésre, reménységre, biztos cél megtalálására vágyó emberek. Krisztus hatalomról beszél. Ennek a kifejezésnek negatív konnotációi vannak: a pénz, a fegyverek, a befolyás hatalma, az információé, a versenyképességé… De Jézus nem ezekről beszél, hanem a szeretet, a békesség, a jóság, az irgalom, a kegyelem hatalmáról. Ez nem hódító, hanem ajándékozó, nem leigázó, hanem szabadító hatalom. Ismertessük meg gyermekeinkkel, hogy nem az a legerősebb, a legnagyobb, a legértékesebb, amit annak neveznek, vagy aki annak látszik. Ha Krisztushoz tartozunk, akkor benne kimondhatatlan gazdagság, általa megtartó lelki hatalom részesei leszünk. A hit legyőzi a világot: a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. Családjainknak, népünknek, a népeknek, az egyháznak ezt kell megtanulni, gyakorolni.

   A tanítványság emberi sorsunk velejárója. Valakinek, valaminek a tanítványai vagyunk, ha nem is tudatosítjuk ezt mindig. Nemcsak a szakmában - ha túl is nőttünk mesterünkön -, hanem a gondolkodásmódban, életvezetésben. Szüleink példája – pozitív vagy negatív értelkemben – tanító erővel hat ránk (kicsit nyugtalanítóan hangzik ez reánk nézve).   Egyik könyvben olvastam: az anyuka azon döbben meg, hogy mindenről érdeklődő gyermekének igazából akármit mondhat: azt is, hogy rosszak az emberek, hogy senkiben sem lehet megbízni, hogy csak magaddal törődj, hogy minden bajnak az okai az idegenek, vagy ennek az ellenkezőjét… Egy szűz kert a gyermek lelke. Mit vetünk bele?

   Jézus azt mondja: tegyétek őket az én tanítványaimmá, ti, akik az én tanítványaim vagytok. Nem feledkezzetek el erről a megbízatásotokról, méltóságotokról, felelősségetekről! Vállaljátok ezeket az értékeket! Adjátok tovább! Szeretni jó, szeretni szép. A reménység nem szégyenít meg. Higgy az Úr Jézusban!  A tanítványt nem könnyű megvezetni. Tudja, kinek hisz. A világ káprázata nem vakítja el, nem teszi félre lelki identitását pillanatnyi érvényesülésért. A virágot át lehet ültetni, más klímát lehet biztosítani számára, illatát, színét magával viszi. Ez valami mélyebb, lényegibb kapcsolat, ami igazi önmagamhoz, Megváltómhoz és Teremtőmhöz köt.

   A keresztség… külső szokás, mély belső tartalommal. Külső szokás pl. az esküvő is, ám két ember egymást vállaló, az életet szolgáló szeretetét pecsételi meg.

A lényeg az, amit a keresztség hirdet, amit kiábrázol: hogy ti. új életünk van, megtisztíttattunk minden bűnünktől, semmi el nem választhat Krisztus szeretetétől. Drága ára van ennek: megváltó Uram miattam, helyettem és érettem halt meg. Életem - Isten szemében – egyenértékű a Krisztuséval. Ezt az igazságot nem lehet csak úgy félreseperni. Ezzel kezdeni kell valamit, hogy bizalom legyen belőle, tudatos, értékes, hálás élet.

   Tanítván őket arra, amit parancsoltam néktek. Ha egy kérdőív a családi prioritások rangsorolását kérné, akkor örülnék, ha az első 5-be bekerülne a keresztyén hitben való nevelés egy átlag református család esetében. Persze, nincs pénzben mérhető haszna. Mégis rendkívül fontos. Egy-két mondat erejéig a nagypolitika vizeire kievezve: szerintem Európa lelki nyomorúsága az, hogy már csak elfojtott emlékeiben keresztyén. Már a hivatkozások szintjén sem vállalja ezt a minőségét. Az uniós zászlón a csillagkör közepén és a lelkekben nagy üresség tátong. A hit valami privát dolog lett, nagyon mélyen elásva. Akár a Jézus példázatában az a bizonyos 1 talentum… Nem használjuk, el is feledkezünk róla… Talán nagy napokon elővesszük. Holott mindennapi életünk, gondolkodásunk, életformánk része kellene legyen. Tudniillik Krisztus tanítása a békességről, jóságról, irgalmasságról, igazi barátságról, tisztaságról, szentségről, áldott életről. Kívánom, családotokban legyen igazzá ez az igazság!

   Egy drága ígéret hangzik el: tiveletek vagyok… Nemcsak leszek… Már ez a mostani pillanat is  benne van… Csodálatos az, hogy akkor érezzük igazán, amikor nagyon szükségünk van rá (mint a gyermek). Jézus akkor is velünk van, amikor mi nem figyelünk rá. Közelünkben marad akkor is, ha eltávolodtunk tőle. Bízzuk rá magunkat, gyermekeinket!  Isten kegyelme áldjon mindnyájatokat!  Ámen.   

 

 

 

Mt 28, 18-20 (keresztelés)

 

     Ritka alkalom: ugyanazon az istentiszteleten két gyermeket keresztelünk, mégpedig két testvér gyerekeit. Egy család, egy közösség életében valóban a legszebb pillanat, amikor új életekért adhatunk hálát, akikkel Isten megajándékozott, és akik a jövő ígéretei. Öröm van a szívünkben.

   Életünk lényegéhez, teljességéhez tartozik azt, hogy a Krisztuséi vagyunk, hogy ismerjük megváltó szeretetét, megtartó békességét és tudjuk: ő az üdvösségre hívott el minket. A keresztelés ezeket az igazságokat hangsúlyozza és ábrázolja ki.  Krisztus, a feltámadott Úr nevére kereszteljük gyermekeinket, általa az örökkévaló Isten közösségébe ajánljuk, kegyelmére bízzuk. Jobb dolgot nem is tehetnénk.

   Krisztus a szereztetési igében először azt jelenti ki a tanítványoknak, hogy az övé minden hatalom mennyen és földön. Először azt halljuk meg ebből a kijelentésből, hogy Krisztus az összekötő kapocs a menny és föld között. Általa részesei vagyunk az Isten országának, földi életünk is benne lesz igazán áldott. Benne találjuk meg helyünket itt és az üdvösségben. Aztán azt is üzeni ez az ige: ő legyőzte a bűnt, és annak legsúlyosabb következményét: a kárhozatot, a halált is. Mindenütt és minden helyzetben az ő oltalma alatt élhetünk: örömökben és a gondok között, Bergenyében és Németországban is. Hadd említsek egy személyes példát ezzel a krisztusi védelemmel kapcsolatban.  4-5 éves koromban egy téli időszakot paniti nagyszüleimnél töltöttem, óvodába is jártam. Az első napokban nagyon féltem az idegen helytől, a sok ismeretlen gyerektől. Pár évvel idősebb unokatestvérem, aki a szememben már nagy és erős fiú volt, iskolásként ugyanabba az épületbe járt. Szünetekben néha megkeresett. Ettől teljesen megnyugodtam. Valaki szemmel tart, vigyáz reám, megvéd, ha kell. Nem történhet baj velem… Jó ebben a hitben élni: Krisztus végtelen szeretettel és isteni erővel őriz minket, gyerekeinket. Az ő kezéből senki és semmi el nem szakíthat.

   Elmenvén azért. Ez a küldetés. Nemcsak annyiból áll keresztyéni létünk, hogy örülünk magunkban a Krisztus szeretetének. Benne való bizalommal, hittel vállalnunk kell a szolgálatot is. Gyerekeink élete sem abból áll, hogy csupán élvezik a szülői oltalom melegét. Persze, fontos, hogy meglegyen ez a biztos háttér, de majd ki kell lépniük a tanulás, a munka, felelősségvállalás területére. Feladataik lesznek. Megváltónk áldozata arra kötelez, hogy másoknak is felmutassuk az ő jóságát, továbbadjuk békességét. Nagyon sok az ún. fotel-keresztyén, aki inkognitóban, észrevétlenül éli meg hitét. Ez is valami, de többre rendelt az Isten. Milyen orvos lenne az, aki mindig csak otthon ülne, és elmélyülve tanulmányozná a betegségeket, de soha nem gyógyítana? Milyen építész lenne az, aki bámulatos szakismereteket halmozna fel, de soha nem ültetné gyakorlatba?

    Tegyetek tanítványokká minden népeket! Megbízatásunk van. Isten dicsőségének, Krisztus megváltó irgalmának, a Szentlélek erejének a tanúi vagyunk. A családban, a munkában, mindenütt, ahol megjelenünk. Úgy tekintsen ránk minden ember, mint a Krisztus szolgáira, írja Pál (1 Kor 4). Komolyan vesszük-e eléggé? Akarjuk-e valóban, megtesszük-e azt, ami ránk tartozik azért, hogy - amint meg is fogadjuk a kereszteléskor - gyermekeink Krisztus követői legyenek, az ő tanítása és értékrendje szerint éljenek, az anyaszentegyház élő tagjaivá váljanak? Isten Igéje ezt köti a lelkünkre.

   Tanítványságunk két fontos pilléren nyugszik. 1)Megkeresztelvén őket. Ez arról szól, amit Krisztus tett értünk, és aminek pecsétje, bizonysága a keresztségben rá tétetik, áldása pedig kiárad a mi életünkre. Ez a jegy az értékünket is jelzi. Ha Isten tulajdon fiának nem kedvezett, hanem Őt értünk adta, akkor valóban drága kincs vagyunk mennyei Atyánk szemében. Ennek tudatában kell lennem, ezt gyermekeinknek is tudniuk kell.

   2) Tanítván őket. A másik pillér tehát a tanítás. Szükségünk van arra, hogy egyre többet megismerjünk Isten kegyelméből, egyre jobban elsajátítsuk az ő igazságát, egyre inkább engedelmeskedni tudjunk. Ez a lelki tartalmú tanítás, a Krisztus parancsainak, igazságának megismertetése elsősorban a szülők kötelessége. De nyilván a keresztszülőké, az egyházé is. Nagyon elítélnénk azt, ha valamelyik családban a gyermekeket nem járatnák iskolába. Azonban nem hanyagolhatjuk el a lelki nevelést sem. Hiszen Krisztus a legfontosabbat nekünk: a szerinte való, áldott életet itt ezen a földön, és a tökéletesen boldogot az ő országában.

   Egy ígérettel zárul az ige: tiveletek vagyok minden napon. Ünnepi csengése van, de a

mindennapokra vonatkozik: családi életünkre, munkánkra, gyerekeink nevelésére. Derűs és borús napokban is igaz: velünk van Megváltó Urunk, kegyelmében hordoz mieinkkel együtt, megtart az üdvösségre. Ezt tapasztaljátok meg ti is mindenkor! Ámen.

 

Urunk, kegyelmes mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

legyen áldott  örökké szent neved, hogy te az életet munkálod közöttünk. Földi értelemben is, amikor gyermekekkel ajándékozol meg családokat, általuk a gyülekezetet is, de lelki értelemben is, mert Igéd és Szentlelked által az üdvösség reménységében erősítesz meg minket. Köszönjük, hogy a keresztségben is ezt az igazságot pecsételed meg. Most öröm és hála van a szívünkben, hogy két kisgyermek fölött is elhangzott Krisztus Urunk drága evangéliuma, és életükre rákerül az ő megváltásának drága, szent jele. Ezáltal mindnyájunkat buzdítasz hitünkben, bizonyosságunkban, a Krisztushoz tartozás boldog tudatában.  Köszönjük, hogy az övéi vagyunk, hogy tudhatjuk: megváltott életünk van, és drágák vagyunk a te szemedben. Segíts abban, hogy keresztyéni küldetésünket komolyan vegyünk, a te kegyelmeddel teljesíteni tudjuk: megélve a Krisztus békességét, jóságát, szeretetét a családban, gyülekezetben!  

Téged kérünk, áldd meg a szülőket, tartsd meg őket egészségben, egyetértő szeretetben, bizalomban, adj bölcsességet, hogy gyermekeiket akaratod szerint felelősséggel neveljék, tanítva őket a hit útjára.  Áldd meg a nagyszülőket, akiknek szíve-lelke tele van hálával, boldogsággal unokáikra tekintve, segíts őket minden dolgukban, családjukért való fáradozásukban! Hadd lássák szeretteiken a te kegyelmed gazadag kiáradását.

   Légy a keresztszülőkkel, adj jó előmenetelt munkájukban, és áldást családjaikban, szolgálatukban, ennek az újabb megbízatásnak a vállalásában!

Tartsd meg gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat, Jézus Krisztusért! Ámen.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.