Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Lk 23,32-43 (nagypentek)

Ünnepi beszédek


2022.05.2

Domahidi Béla

Lk 23, 32-43 (nagypéntek de.)

32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Ézs 53,12 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. * Mt 5,44 ; Zsolt 22,19 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! Zsolt 22,8 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, Zsolt 69,22 37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. 42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

   A Jézus keresztre feszítése, kínszenvedése, halála ugyanolyan érthetetlen, felfoghatatlan titok, akár csodálatos születése vagy dicsőséges feltámadása. Hogy van az, hogy Isten Fiának a leggyalázatosabb bánásmódot, a legnagyobb tortúrákat kell elviselnie, a leggyötrelmesebb haláltusán kell átmennie? Két gonosztevőt is vittek, olvastuk. És ott van velük együtt Jézus, közéjük keveredve, osztozva sorsukban… Ha pedig van még nagyobb mélysége a bűnössel való azonosulásnak, akkor az Apostoli Hitvallás hozzáteszi: alászállt a poklokra. A kárhozat rettegéséig megy el a Megváltó a bűnös ember megmentéséért. Persze, van racionális, emberi magyarázat is a Jézus kivégzésére: a vezetők rögeszméig fokozódó irigysége, hatalomféltése, a nép befolyásolhatósága, manipulálhatósága, a gonosznak azóta is sokszor tapasztalt mesterkedése minden jó és tiszta szándék ellen. A történelem minden hamissága, álnoksága, gazsága és galádsága ott sűrűsödik a passiótörténetben. Jézus az ártatlanok képviselője – az igaz Ábeltől kezdve a vértanúk során át.

Mégis: hogy kerül Jézus, az egyszülött Fiú, a csodálatos tanácsos, a békesség fejedelme ebbe a mocskos történetbe? Akármekkora a bűn, vajon érintheti-e, zavarhatja-e az Isten örökkévalóságát, fenségét, tökéletességét? Bizonyára nem, csak akkor, ha Isten szíve megesik, könyörületre indul a reménytelenül eltévelyedett, bűnei szövevényébe belebonyolódott emberen, és végtelen irgalmából mindent kockázatot és áldozatot vállal, hogy saját képére teremtett embert megbékéltesse önmagával, felkínálja számára a bocsánat lehetőségét, megváltsa. A szeretet módszere pedig csak a szeretet nyilvánvalóvá tétele lehet. Isten atyai megindultságában a bűnben, gyűlölködésben tomboló emberhez elküldi azt, aki legközelebb áll a szívéhez, akiben a megtestesül az ő örök szeretete. Nézzétek, emberek: íme, az Isten! Isten, aki a legdrágábbat, a legnagyobb adja, aki a végsőkig elmegy értetek, a szeretet határtalanságáig. Ézsaiás azt írja (53. fejezet): az Úr akarata volt ez… hogy őt sújtsa mindnyájunk vétkéért. Megváltásunk áraként egyszülött Fiát kínálta fel… Csak halvány hasonlataink vannak e tény szemléltetésére. Odaadnám-e gyermekemet holmi elvetemült, magukból kivetkőzött emberekért, hogy ártatlan szenvedése által azok új esélyt kapjanak? Végig tudnám-e nézni, ahogy gyermekemet megalázzák, megkínozzák, drága testét cafatosra korbácsolják, szép arcát felismerhetetlenné torzítják, elvégzik rajta kegyetlen szertartásaikat?

Pál apostol írja – nincs más magyarázat, a tények döbbenetesek, csak felülről eshet rájuk valami értelmező fénysugár -, hogy Krisztus megüresítette önmagát, alázatos, szolgai formát vett fel, engedelmes volt halálig… A Koponya-helyre, a Golgotára érnek. Egy földrajzi pont, egy történelmi esemény – és örök jelentősége van. Ez a hely, ez az idő mindenütt és mindenkor jelen van, és az Isten végtelen kegyelmét hirdeti. Keresztre feszítik tehát, és Jézus így imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik. Ez a legelviselhetetlenebb a Jézus szenvedésében. Nem az ő fájdalmai, nem az ő haláltusája – hanem az ő jósága. Összetörik-e a szíved? Megtagadod, arcul ütöd, lehazudod, félvállról veszed, és ő azt mondja: Atyám, bocsáss meg neki. Én mégis szeretem őt, mégis a legnagyobb jót akarom neki. Nincs esélyed ekkora szeretettel szemben! Nincs az a gonoszság, keményszívűség, amivel le tudnád ezt győzni! Térdet kell hajtanod egyszer. Azt kell mondanod: Uram, kapitulálok szereteted előtt. Izzó gyűlöletem, lázadásom, hitetlenségem, káromlásom mind semmivé lesznek, porrá zúzatnak. Krisztusnak ez az imádsága az ellenállhatatlan kegyelmet hirdeti. Lehet, hogy hátat fordítasz neki, hogy durván visszautasítod őt, de a te történeted Krisztussal mégis ezzel a fohásszal zárul: Atyám, bocsáss meg neki. Ez égeti a lelked.

A nép ott áll (van, akit a szenzációéhség, másokat a káröröm, némelyeket a sajnálat indít), a főemberek gúnyolódnak. A katonák is csúfot űznek belőle. A hatalom, a politika képviselői és az istenadta nép, az egész társadalom rosszindulattal nézi a Krisztus ártatlan szenvedését – félelmetes kép ez. Benne azt Istent csúfolják. Ismerjük a helyzetet. A nagypénteki jelenet azóta sokszor megismétlődött. Másokat megmentett, mentse meg magát. Nem értik, hogy Jézus azért nem menti meg magát, hogy másokat megmenthessen: a büntetéstől, az örök haláltól. Valójában őket is. (Történet…) Három nyelvű feliratot helyeznek feje fölé: ez a zsidók királya. Az egyik gonosztevő is gúnyolja őt. Szinte érthető: elkeseredés, frusztráció tölti el, kibírhatatlan szenvedés gyötri, ilyenkor mások ellen fordulunk, másba marunk bele. Ő is így könnyített terhelt, sötét lelkén. Vajon milyen megoldásokat keresünk? Amit a világ kínál (sikereinkben vagy éppen nehézségeinkben)? Amit másoktól látunk? Vagy a Krisztus példáját próbáljuk követni. A másik gonosztevő egészen másként viszonyul a helyzethez, és főként Jézushoz. Vajon mi a magyarázata ennek? Ugyanaz a sors, mégis a jobboldali gonosztevő más igazságokat, összefüggéseket ismer fel.

Egyik legmegrendítőbb mozzanata ez a szenvedéstörténetnek. Egy megtérés története, lélekrajza. Istenfélelemmel indul. Társától kérdi: nem féled az Istent? Kizárhatjuk őt az életünkből, ez nem változta a tényen, hogy az ő uralma, fennhatósága alá tartozunk. Majd a bűnbánat. Szembe kell néznünk önmagunkkal. Addig nem látunk helyesen. Sajnos, mi sokszor kiéljük magunkat a mások ítélgetésében. (Sajnos, református egyházunkban nincs gyónás. Szolgálatom alatt rengeteg embert hallottam másokra panaszkodni, de alig emlékszem olyan esetre, amikor valaki magát hibáztatta volna. A gyónás: panasz, vád önmagunk ellen.) Mi méltán szenvedünk. Nem egy könnyed megállapítás ez. Sok keserűség van ebben a felismerésben. Más utat szánt nekem az Isten, de valamit végzetesen elrontottam. Tönkre tettem. Aztán a Jézus meglátása, ártatlanságának, bűnt eltörlő tisztaságának a megvallása: ő nem tett semmi bűnt. Bűneim szennyében Jézus tisztasága a megoldás. Valaki közülünk mégis tiszta, akivel takarózni lehet. Jézus… Addig nincs megújulás, hitre jutás, amíg nem tűnik el minden, hogy Jézus és én maradjak. Itt dől e minden. Mondhatnánk, hogy– földi szemmel nézve – a gonosztevő esetében már eldől. De nem! Élete legfontosabb döntését ezekben az utolsó pillanatokban hozta meg. És végül a bizalom, a hit. Meglátja a vonagló, vele együtt haldokló Krisztusban a győztes Urat. Isten örökkévaló Fiát. Ahol nincs emberi reménység. Hisz a hihetetlenben. A legnagyobb hit ez.

Emlékezzél meg rólam! Biztos hallott már az Isten országáról, de fontosabb volt egyéb… Most azonban kikerülhetetlen ez a szembesülés. Nem maradt más. Arra érdemes tekinteni, ami megmarad. Igazából minden pillanatunkban ebben a „kritikus” helyzetben vagyunk. Azt mondja Jézus: még ma velem leszel. Még ma – mi halogatunk, Isten nem. A kegyelemben nincs elodázás. Készen van. Még ma meg kell ragadnunk. Velem… nincs üdvösség Jézus nélkül. Az üdvösség: Jézussal együtt lenni. Már most e földi életben elkezdhetjük. És te leszel velem. Egészen személyesen. Jézus az egész világ bűnéért eleget tett, de az univerzális történet perszonálissá kell legyen. A megváltás története személyessé. A Biblia szerint a Paradicsomban indul az ember története. És a mennyei Paradicsom a végső cél. A kettő között vagyunk. Ez a reménység vezet… Vigyázzunk, ne állja utunkat semmiféle ál-paradicsom (ami a pokol) az igaziba történő belépésünknél. Krisztus a biztos jel. Krisztus a biztos út. Ő maga az üdvösség. Ámen.