Zsolt 33 (óév, 2016)

 

1 Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Fil 4,4 ; Jak 5,13

2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!

3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Zsolt 40,4 ; Ézs 42,10 ; Jel 14,3

4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.

5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.

6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.

7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.

8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,

9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. 1Móz 1

10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. Péld 19,21

11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. 5Móz 33,29

13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.

14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.

15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.

16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.

17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.

18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.

19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.

20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.

21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.

22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

 

    Testvéreim, minden istentiszteletünk, de a mai különösen a kegyelemre emlékeztet. Kegyelem az, hogy megvagyunk, hogy összegyűlhetünk, hogy hangzik az Ige. Kegyelem egész életünk, és Krisztusban adott megváltásunk, üdvösségünk.

   Isten előtti örvendezésre, nevének dicséretére, éneklésre szólítanak fel a zsoltár első sorai. Biztos, hogy nincs mindenkinek most felhőtlen jókedve, sok minden nyomaszthat minket (a hátunk mögött maradó esztendőnek a terhe is), de itt nem is felpörgetett, szilveszterező hangulatról van szó, hanem arról a mély háláról, ami még a gondok között is betölti a szívünket. Lehet énekelni a szomorúságban is, a nehézségek között is lehet áldani az Úr nevét megújuló reménységgel… hogy mind testestől, mind lelkestől hozzá tartozunk,  tudhatjuk: atyai kezéből senki ki ne ragadhat minket.

  A hála, a lelki örvendezés fő okát így nevezi meg a zsoltáríró: mert az Úr szava igaz és mindent hűségesen cselekszik. Nemrég hallottuk karácsony örök üzenetét: az Úr szava testet öltött, az igaz beszéd/ígéret megváltó Igazsággá lett, hogy általa mi is megigazuljunk. Isten szava nélkülünk is igaz, de ő nem akar kihagyni minket az ő igazságából, nem tagadja meg hűségét hűtlenkedő gyermekeitől. Atyai hűséggel hordozott minket ebben az évben (a Káté szavaival valljuk: még a rosszat is javunkra fordította és fordítja), és hisszük, kísér további útjainkon. Igazsága minket igazságra, hűsége hűségre oktat.

    Isten kegyelmével, szeretetével van tele a föld. Nem lehet nem észrevenni, nem szembesülni vele. Krisztusban értjük meg ezt igazán. Benne ennek a kegyelemnek, szeretetnek a teljessége személyesen jelent meg. 

   Isten teremtő hatalmáról  áradozik a zsoltáros a következő sorokban. Év végén toplisták születnek, többek között az év legnevezetesebb tudományos felfedezéseiről is. Olvastam, ezen a területen 2016 egyik legnagyobb szenzációja a gravitációs hullámok kimutatása volt (létezésüket már Einstein megsejtette, megjósolta). Szóval, egyre jobban rácsodálkozunk a teremtett világ csodáira, ámulatra indító, izgalmas jelenségeire. Egyre jobban rácsodálkozunk Isten bölcsességére, Krisztusban pedig az ő üdvözítő szeretetére.

   Vajon az ember hogyan viszonyul a teremtő, megváltó Istenhez? Hogyan hallgattunk Isten igaz szavára, hogyan simultunk bele akaratába ebben az évben? Az két lehetőséget említ. A) Az elsőről, a lázadó hozzáállásról az tanítja: a nemzetek terve, tanácsa, a népek gondolatai hiábavalók. Ha az ember önmagából indul ki (és önmagához akar érkezni), akkor alapvetően nem a jót, hanem a rosszat követi. Az ősi engedetlenség reprodukálása ez. Aki pedig a teremtő ellen lázad, az a teremtményei ellen is, végső soron önmaga ellen. A Bábel tornya történetének szereplőjévé válik. A nagyra jutott az ember saját pusztulását készíti elő.  A rengeteg erőszak, háború, terrorcselekmény, környezetszennyezés, stb. ezt bizonyítja. 

A másikról azt olvastuk: boldog az a nép, aki az Urat Istenének tartja. Akiben megvalósul az ő „szíve szándéka”. Aki Krisztusban felismeri megváltóját. Testvéreim, úgy szeretném, ha boldog, erős, megtartásra való nép, egyház, gyülekezet, közösség lennénk! Hát nem ez mindenkinek a legfőbb vágya!? Vajon jó helyen keressük a boldogságot, boldogulást? Mert megcsal a ló, megcsal a nagyravágyás, a saját magunkkal való dicsekvés, a pénz: világméretekben és egyéni életünk szintjén.

De Úr szemmel tartja az őt félőket. Jó volt nekünk érezni Isten oltalmazó, gondoskodó tekintetét ebben az évben is, és jó hinni azt, hogy az új évben is elkísér minket. Ránk ragyog az új arca, békessége körülvesz minket.

   Kimenti lelküket a halálból. Az Ószövetségben ez egy megsejtett reménység volt, számunkra élővé lett. Krisztusról énekeltük karácsonykor: „született, hogy meg ne haljunk, született, hogy feltámadjunk, született, hogy szülessünk, új életet nyerhessünk.”  Sok rossz hírről hallhattunk az idén is (haláleset, veszteség, gazdasági problémák), lehet, hogy közelről is érintettek vagyunk, de mindezeket felülírva hangzik a jó hír: ő mindezek között megtart, és végül megment a halálból.

   Nagyon szép hitvallással zárul a zsoltár: az Urat várja lelkünk szüntelen. Azt az Urat, aki közben segítségünk és pajzsunk. Aki mindig velünk van. Ezzel a hittel indulunk az új esztendő fele. Őt nem hiába várjuk. Eljön, mint a hajnal az éjszaka után. Ezért reménységgel, sőt örömmel végezzük munkánkat és tekintünk előre. A jövőben az Eljövendőt várjuk. Csak bízzunk benne szüntelen! Ámen.

 

Imádság (óév)

   Hálával a szívünkben állunk meg előtted, mennyei Atyánk, és megköszönjük oltalmadat, kegyelmedet, minden áldásodat, amiben részeltettél ebben a befejeződő évben. Köszönjük, hogy miközben múlnak napjaink, telik a lelki javak tárháza, ha valóban mennyei kincseket gyűjtünk. Valóban, néha nehéz úton jártunk, talán csalódások, veszteségek értek, de tudjuk, hogy ezek közt is hűséges atyai kezed vezetett, és adtál erőt, bizodalmat, reménységet. Köszönjük azokat, akik mellettünk voltak, szeretetükkel, megértésükkel támogattak, és akikkel mi is megoszthattuk szeretetünket: családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, baráti közösségben.

   Hálát adunk szent Igéd világosságért, tanácsáért, biztató üzenetéért, amelyre ha figyelni tudtunk, akkor megtaláltuk a helyes utat, döntést, a szerinted való célt. Értékelni sem tudjuk igazán azt, hogy szabadon szólhatott a te igéd közöttünk, hogy közösséget rendeltél számunkra a hitben való épülésre. Áldott legyen ezért a te neved!

   Bocsásd meg, ha kemény maradt a szívünk megtérésre hívó szavadra, ragaszkodtunk bűneinkhez, régi természetünkhöz, magunk kicsinyes igazához, haragunkhoz, előítéleteinkhez, és nem engedtük, hogy Krisztus szeretete, igazsága, jósága uralkodjék bennünk. Pedig Benne, az ő alázatában, megváltó szeretetében a te országod jön el hozzánk, bocsánatodat kínálod fel, az üdvösségre hívsz meg minket.

    Adj engedelmes szívet nekünk, add Lelked megújító tüzét,  hogy kövessük azt, aki az út, igazság és élet, és ha ellenállnánk, akkor figyelmeztess a te ítélő szavaddal!

   Imádkozunk gyülekezetünkért. Azokért, akik számára ez az év betegséget hozott, vagy gyászt, vagy nehézségeket: atyai irgalmaddal légy velük, gyógyítsd, vigasztald, emeld fel, erősítsd őket. Fohászkodunk azokért, akik lelkiekben, a bűnnel való harcban vallottak kudarcot: hadd tudjanak hozzád fordulni győzelemért, szabadulásért. Imádkozunk azokért, akik testi-lelki áldásaidat tapasztalhatták meg, adj nekik hálás szívet, és a segítsd, hogy a kapott ajándékokkal a te dicsőségedre, mások javára éljenek.

   Lelked által kovácsold erős közösséggé ezt a gyülekezetet, hogy hitben egymást építve megmaradjanak a te kegyelmedben, a Krisztus követésében, az ő szeretetében és békességében! Ámen.

 

 

(Imádság – újév, éjfél)

Urunk, örökkévaló Istenünk, az újév első órájában hálával állunk meg szent színed előtt, és magasztalunk Téged kegyelmedért, jóvoltodért, sokszor megtapasztalt segítségedért. Köszönjük, Urunk, hogy Te napjainkhoz napokat adsz. Köszönjük, hogy úgy járhatjuk ennek az évnek az útjait, mint akik tudjuk, hogy Krisztusban megváltott gyermekeid vagyunk. Valóban nagy titok ez, amit a bölcsek és értelmesek, akik saját értelmükre támaszkodnak, nem érthetnek, de a kisgyermekek is elfogadhatják, és teljesen részük lehet benne.  Ez az új esztendő, amelybe átjuttattál minket, s ennek minden napja új lehetőség és új alkalom számunkra, hogy életünkkel neked szolgáljunk, hogy szavainkkal, tetteinkkel rólad tegyünk bizonyságot. A zsoltárossal együtt mi is fohászkodunk hozzád: taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Az ige tanítására hivatkozva kérünk: add nekünk a samaritánus alázatos lelkületét, hogy szeretettel, segítőkészséggel fordulva másokhoz, egymást erősítve a te jóságodat és igazságodat képviseljük ezen a világon. Így terjedjen, növekedjék országod közöttünk, mi pedig legyünk méltók krisztusi küldetésünkhöz. Te nevelj minket a neked való engedelmességre, te erősíts hitünkben, te segíts, Istenünk, úgy élni, hogy meglátsszon rajtunk, hogy a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak hűséges tanítványai vagyunk! Hadd legyen ő az út, a cél számunkra.

Most, Urunk, amikor előre tekintünk az újév napjaira, mint még ismeretlen útra, ott van a szívünkben a félelem, a szorongás. Vajon mi vár ránk, vajon milyen terheket, nehézségeket kell majd elhordoznunk? De szívünk aggodalmait alázatosan eléd hozzuk, Urunk, és kérünk, hogy Igéd és Szentlelked által te adj szívünkbe erős bizodalmat és reménységet. Hadd legyen meggyőződésünk, hogy Tőled senki és semmi el nem szakíthat. Te, aki megváltottál, megtartsz a magad számára. Senki meg nem foszthat a nekünk szerzett üdvösségtől. Ha élő bennünk ez a szívbéli bizodalom, hogy te mindenkor velem vagy, és hogy a Te akaratodon kívül nem történhet semmi velem, akkor valóban nincs ok a félelemre, az aggodalomra. Segíts naponta megtapasztalnunk megtartó szeretetedet, adj jó előmenetelt munkánkban, áldást szolgálatunkra!

 A Te gondviselő szeretetedbe ajánljuk szeretteink és a magunk életét. Mint a mi jó Pásztorunk vezess és oltalmazz minket! Légy oltalom gyermekeinknek, bölcsesség fiataljainknak, békesség minden családnak, erő, támasz minden erőtlennek, egyedül valónak, betegnek! Áldd meg egész anyaszentegyházunknak, népünknek is. Könyörülj nyugtalan, békétlen világunkon. Ó, add, hogy minden hiábavaló dolgot, gyűlöletet félretéve az egy szükségesre tudjunk törekedni!  Kérünk, Urunk Igéd világossága által mutasd előttünk az utat, most ebben az új esztendőben is. Ámen.

 

1Thessz 1 (újév, 2017)

 

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem nektek és békesség. *

2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül

3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát;

4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben,

6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. ApCsel 17,5-9

7 Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában,

8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk,

9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,

10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

 

   Egy nagyon ismert, nagyon szép, minden jót magába foglaló köszöntéssel szólít meg az Ige az új esztendő első napján: kegyelem és békesség. Erre volt, és erre lesz a legnagyobb szükségünk. Felülről való áldás ez, amit Krisztusban, megtartó szeretetének elfogadásában tapasztalhatunk meg igazán. 

   Az apostol először hálát ad. Ha mai igénket az új évre vonatkozó programnak tekintjük, akkor annak első pontja így hangzik: törekedjünk tudatosabban megélni, gyakorolni a hálaadást, engedni, hogy hálával teljen meg a szívünk, és kiűzze az aggodalmakat, a keserűséget. (Nem mindig annak van tele hálával az élete, akinek tele van a kamrája, a pénztárcája, stb.). A hálás ember nemcsak pozitívan, hanem a maga teljességében (Isten kegyelme perspektívájából) látja a világot.

   Megemlékezünk rólatok imádságban. Ezzel az ige az egymásra való messzemenő odafigyelésre buzdít. Látjuk közösségeink kiüresedését, meggyengülését. Ennek egyik oka, hogy sok minden elvonja a figyelmünket egymásról (ne soroljuk!). Szülőknek kevesebb az ideje a gyerekekre (ezt aztán gyakran rosszul próbálják kompenzálni), rokonoknak a rokonokra, szomszédnak a szomszédra. Akire ne figyelünk, azt elveszítjük (nemcsak a szemünk elől). Még imádságainkból is kimaradoznak mások. Magamon tapasztalom: többet panaszkodom az emberekre, mint amennyit imádkozom értük. Neveljük, és az Ige által neveltessük magunkat arra, hogy jobban, több megértéssel figyeljünk egymásra. (A figyelem a lélek szeme, írta Simone Weil.)

   Pál felemlegeti a gyülekezet munkáját, fáradozását. Biztatja, bátorítja, dicséri őket. Egzisztenciálisan fontos, hogy értékeljük egymást, egymás munkáját. Minket, embereket úgy teremtett Isten, hogy szükségünk van elismerésre, biztatásra, arra, hogy visszaigazolást kapjunk: van értelme küzdelmünknek, egyáltalán életünknek. Egy lovas bajnokot kérdeztek meg, hogyan sikerült elérnie a szép eredményt. Azt válaszolta: minden reggel a lovam fülébe súgtam: meg fogod nyerni. Nem tudom, hogy valóban ez volt-e sikere kulcsa, de a mi sikerünk kulcsa biztos az, hogy támogatjuk, erősítjük egymást a jóban (figyeljük csak, miket sorol fel az apostol: hitből eredő munka, szeretetből jövő fáradozás, stb.) Tehát ezekre kell buzdítanunk egymást, a kis dolgokban is meglátva a jó szándékot: családban, gyülekezetben, társadalomban.

   Kiválasztottak vagytok. Jaj, de fontos ez a tudat, ez a krisztusi hit: Isten a kegyelmébe fogadott, tőle egyenként különös megbízatást kaptunk! Van egy nagyon biztos kiindulópontja, és egy nagyon biztos célja az életünknek. Ezért biztos értelme, értéke is.

Az idén 500 éves lesz a reformáció, és úgy látom, sok református egyháztagból hiányzik az elhívatottságnak, kiválasztottságnak ez a bizonyossága, ami nagyon erős volt elődeinkben. Sokat beszélünk a lelki identitás megőrzésének fontosságáról, de ha kihal belőlünk, akkor nem lesz mit megőrizni. Mit jelent kiválasztottnak lenni? Azt (mai nyelven szólva), hogy Isten Krisztusért beválasztott engem is a szolgálat, a szeretet, az üdvösség döntőjébe, és kegyelmével győzelemre segít. Csak bátran ki kell tartanom a Krisztus követésében. Tennem kell, amit ő mond, amihez ő ad erőt. Ezáltal az én életem is a helyére kerül, kibontakozik, bővelkedővé, másokat is gazdagítóvá lesz. Aki szembemegy kiválasztottságával, az küldetését, értékeit, valójában önmagát adja fel (v.ö. véka alá tett gyertya, nem világító fény). Kérjük Istent, ébressze, gerjessze fel bennünk ezt a hitet!

   Ami nem csak szavakban, hanem erőben és Szentlélekben kell megnyilvánuljon. Sok szép köszöntés, jókívánság hangzik el ezekben a napokban. Szép és jó ez. De a szavak ne maradjanak csak kiadott hangok, hanem érjenek el a szívekig, legyen belőlük öröm, reménység, és főként cselekedet!

Testvéreim, igaz marad az idénre vonatkozóan is: Isten Szentlelke nélkül nem tudjuk mindezt megvalósítani. Fontos, sőt elengedhetetlen feltétel az emberi akarat, de nem elég. Az emberi igyekezetnek rá kell hangolódnia Isten akaratára, a Szentlélek indíttatására. Megbízatásunk így lesz bizonyossággá bennünk, és másokat erősítő bizonysággá. Életünk pedig példává. A miként élünk (gazdagság, kényelem, jólét, stb.) mellett óriási súllyal esik latba a hogyan élünk (milyen lelkülettel, indulattal, milyen üzenetet „sugározva”) kérdése. Az emberek önkéntelenül is „lecsekkolnak”, beazonosítanak. Vajon felismerik-e Krisztust?  Az év nagy feladata, megbízatása: példává lenni, a krisztusi életmodellt felmutatni.

   Másokat is megnyerni. Ti követőivé lettetek…  Az Ige testté lett, bennünk is konkretizálódni akar. Hallgatókból követőkké kell válnunk. Általános, szomorú tendencia, hogy csökken gyülekezeteinkben az igehallgatók (templomba járók) száma, még tragikusabban az igecselekvők száma.   Ezen a területen is fogyasztók lettünk. A szerecsen komornyik egyetlen prédikációt hallott, és az egy életre motiválta, erősítette abban, hogy keresztyén (krisztusi) életet folytasson.

Követés… újra kell értelmeznünk ez a fogalmat: régi értelmét kell felfedeznünk, gyakorlatba ültetnünk. Nyilván, ez az út nehézségekkel, zaklatással is járhat. Nem egy olyan pálya, amelyen tapsviharban vonulunk végig. De erőt kapunk felülről. Isten csak a végzett munkára, csak a vállalt feladatokra adja áldását, amire szívünket tesszük rá.

   Mert van áldás. És lesz áldás. Ha van vetés, van aratás is. A jó is tovább terjed. Mi terjed, testvéreim, a világon? Az erőszak, különböző testi-lelki betegségek, biológiai és digitális vírusok, egy csomó rossz hír (a sötét hírek is fénysebességgel haladnak), hitetlenség, elidegenedés, a mesterségesen megvilágított sötétség.

Mit terjesztünk a családban, szűkebb környezetünkben? Szeretetet, békességet, evangéliumot? Derűt a sok panasz között, bizodalmat a nagy bizalmatlanságban, reménységet a nagy kiábrándulásban? A lelki túlélés kérdése ez. Egyéni és közösségi értelemben. Tetszik nekem a gondolat (Klaus Douglas): mi vagyunk a keresztyénség utolsó nemzedéke. Ha nem a jó hírt terjesztjük, éljük, akkor bizonyság nélkül hagyjuk az utánunk jövőket.

A jó hírnek is van visszhangja (?), és életeket újít, bátorságot ad, Krisztusra mutat. Ó, mennyire szükségünk lenne erre! Nem hatásvadász módon (nem is kell mindig beszélnünk róla, az életünk a legigazabb tanú), hanem olyan természetesen, ahogy a felkelő nap megvilágítja a tájat.

   És várjátok. Mit várunk (pl. ettől az évtől)? Jó, ha vannak terveink. Gyerekek, nektek is, és fiatalok, felnőttek. Baj, ha tervek nélkül sodródunk, tengődünk. Legyenek szép, nagyratörő terveitek! De közben ne felejtsük, ne felejtsétek el várni Jézust, aki eljött, aki megváltott.  Hát nem ez a fő célunk? Rommel, a legendás német hadvezér életéről néztem egy filmet a napokban: megvádolják a Hitler elleni merényletben való részvétellel, és felajánlják neki, hogy nem indítanak eljárást ellene, ha mérget vesz be. Családjától ezekkel a szavakkal búcsúzik: eddig tartott, vége.

  De a mi utolsó mondatunk nem ez. Hanem: most kezdődik. Nem csak egy – majd szintén elmúló – új év. Karácsonykor Krisztusban egy csodálatos, kegyelmi, üdvösséges történet kezdődött, ami nem ér véget. Jönnek bajok, gondok, de várjuk – jaj, nem a világ végét, azt legfeljebb a hitetleneknek, a hiszékenyeknek kell várniuk -, hanem felemelt fővel Jézust, a megtalálásunkra megszületőt, megváltásunkra megfeszítettet és megtartatásunkra feltámadottat, aki mindenen át megőriz minket az üdvösségre.

   A nagy csata el van döntve, a mindennapiakhoz kérjük az Úr erejét, áldását. Ámen.

 

Urunk, mindenható, örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

hálát adunk Neked, magasztaljuk, dicsőítjük szent nevedet ezen az újévi ünnepen.

Hála van a szívünkben megőrző kegyelmedért, Krisztusban kijelentett üdvözítő szeretetedért, otthonunkért, családunkért, a gyülekezet közösségéért, azért, hogy gyermekeidként hozzád és egymáshoz tartozhatunk. Hála van a szívünkben teremtő, megújító szent Igédért, melyet továbbra is szólsz minekünk, amely által tanácsolsz, vezetsz, oktatsz a jóra, az üdvösség útjára.

   Urunk, azt helyezted most különösképpen a mi lelkünkre az új évre vonatkozó parancsként, hogy figyeljünk jobban Rád, keressük odaadóbban szent akaratodat, és figyeljünk jobban, több megértéssel, szeretettel, nyitottsággal egymásra.  Ó, add, hogy így erősödjünk a közösségben,  hogy senki el ne szakadjon Krisztus testétől, az anyaszentegyháztól!  Abban is segíts minket, hogy egymást támogassuk a jóban. Annyi rossz hatás ér minket, hadd legyünk mi jó hatással egymásra, tudjuk egymást felemelni, bátorítani, erősíteni. Nem csak szavakkal, de cselekedetekkel, magatartásunkkal, egymás mellé állásunkkal, a szeretet erejével. Annyi küzdelmünk van, sokszor elcsüggedünk: tégy minket egymás támaszaivá. És áldd meg úgy életünket, hogy mi is áldássá legyünk a családban, munkánkban, baráti körben, hogy Krisztus követőként lelkesítsen, inspiráljon másokat is az életünk! Óvj meg a közömbösségtől, korunk nagy lelki betegségétől, az önzéstől, az öncélú élettől!

  Emlékeztess arra, hogy kiválasztottak vagyunk: elhívtál a Krisztussal való közösségre, a szolgálatra, és csak akkor lesz teljes, értelmes az életünk, ha ezt komolyan vesszük! Őrizz meg minket minden erről az útról eltéríteni akaró kísértéstől, minden tévelygéstől! Szentlelked által tégy éberré minket, tudatossá, hogy Krisztus példája szerint éljünk, és őt várjuk, Istenünk!

   Könyörülj gyülekezetünkön, gyermekeken, fiatalokon, felnőtteken! Emlékeztess arra, hogy felelősek vagyunk egymásért!  Adj bölcsességet a szülőknek, hogy a te félelmedben neveljék gyermekeiket, adj tisztánlátást, kitartást a fiataloknak, hogy legszentebb megbízatásuk szerint éljenek, őrizd őket a sokféle kísértéstől!  Add, hogy törvényed legyen életük mértéke! Könyörülj minden családon, munkáld az egyetértést, egymás tiszteltét! Imádkozunk betegekért, gyászolókért: vigasztald őket Lelked által.  Mennyei Atyánk, munkáld köztünk az életet, adj erős családokat, gyermekeket, hogy megmaradhassunk, a jövendőt építsük! És mivel életünk mulandó, készíts az üdvösségre! Köszönjük, hogy ezzel a reménységgel indulhatunk tovább. Dicsőíttessék, magasztaltassék neved mindörökké! Ámen.

 

 

 

Mt 3, 1-12 (vas. de. – szilveszter, 2017)

 

1 Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában:

2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mt 4,17 ; Mk 1,15

3 Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Ézs 40,3

4 János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz. 2Kir 1,8

5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;

6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.

7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Mt 12,34 ; 23,33

8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,

9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. Jn 8,33 ; Róm 9,7-8 ; Gal 4,21-31

10 A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Mt 7,19 ; Lk 13,7

11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. ApCsel 1,5

12 Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

 

 

   Azokban a napokban – a mai igeszakaszunk kezdő szavai – az év utolsó vasárnapján, utolsó 24 órájában – az idő múlására is emlékeztetnek minket. Egyik nap a másik után, év az évre… és fogy a kirendelt idő. De nemcsak fogy, hanem telik is! Hát nem úgy mondjuk: telik az időnk? Milyen érzékletesen fejezi nyelvünk azt a bibliai igazságot, amit az 1Kor 15 utolsó versében olvasunk: munkálkodásotok nem hiábavaló. Van valami, ami megmarad, sőt, ami gyarapszik, amiben gazdagszik az életünk… Mi marad meg? Az Ige szerint 3 dolog: a hit, remény, szeretet. Az, amit szeretetből, jó szándékból teszünk. Ami hitből fakad. Ami az igazi, élő reménységről szól. Nos, testvéreim, ha számadást készítünk: mi az, ami megmarad, mennyi marad meg ebből az évből? Mit cselekedtünk önzésből, irigységből, nagyravágyásból, anyagias lelkülettel, és mi az, ami magán hordozta a tiszta szeretet bélyegét? Mennyit tettünk be a mennyei bankba?

   Előáll Keresztelő János – és tudjuk, hogy nem saját elhatározás alapján, hanem mennyei indíttatásra –, és elkezd prédikálni. Úgy leértékelődött, megkopott ennek a szónak a jelentése: ebben a nagy értékválságban, amit magunk körül fokozódó mértékben tapasztalunk, ahol nem számít a becsület, tisztesség, hűség, hanem csak az egyéni érdek… ebben a nagy információáradatban, ahol nehéz a fontost a kevésbé fontostól vagy éppen a fölöslegestől és ártalmastól elválasztani. Néha ironikusan mondjuk is egymásnak: nekem te ne prédikálj. De már az igehirdetés sem kell, vagy ha igen, akkor csak kellemes, semmire sem kötelező beszédként. Úgy látom, hogy híveink, fiataljaink jó része elherdálja az evangélium drága kincsét, nem fogadja a szívébe, a tudatába. Érdemes-e akkor szólni, hirdetni, prédikálni?  Szoktuk mondani: a szavaknak súlya van. Isten szavának pedig felemelő ereje, biztató, békességet teremtő, tanácsoló áldása. Legyen számunkra fontos: higgyük el, az életet munkálja! Akarunk-e élni, megmaradni?

   Keresztelő Jánosnak nagyon egyszerű, világos az üzenete.  Az evangélista egyetlen mondatba foglalja össze: térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. Egy felszólítás, és annak indoklása. Egy hívó szó, és annak nyomatékosítása. Térjetek meg! Forduljatok Istenhez! Sokszor hallhattuk: a megtérés görög szava a metanoia, ami a gondolkodás megváltozását, gyökeres átformálódását (reformálódását) jelenti. Megtérni, azaz Isten színe előtt – embertársaimra is figyelve - átgondolni, átértékelni az életemet. Meglátni benne bűnbánattal mindazt, ami rossz, ami Isten, mások és – éppen ezért – önmagam ellen is történt. Ám nem elég csak meglátni, hanem el is szakadni ettől, elfogadva, átélve Isten kegyelmét, bocsánatát, és végül felismerni igazi küldetésemet, feladataimat.

Elszakadni és odafordulni: szívbeli folyamat ez, Krisztus általi megvilágosodás, aminek következményei külső dolgokban is meglátszanak.  Szabó Dezső írja le Az elfelejtett arc című novellájában, hogy egyik faluban – amelyik éli a maga életét – megjelenik egy idegen, aki mennyei szelídségével, tiszta, jóságos tekintetével  gyűlölködő szíveket csitít le, igazságot szolgáltat, haragot szűntet meg … és észrevétlenül tűnik el. „A népek felnéztek. Tizenkét keresztről nézett rájuk egyformán - szelíden, jóságosan, a világgá ment vendég. Akkor háromszáz szív mélyén elsüllyedt harang nagy lóbálással zúgni kezdett. És sírni kezdett a falu, sírni.”Megváltozott a világ? Nem, az emberek változtak meg, és általuk a világ. 

   Érdemes-e megtenni, érdemes-e Krisztust követni?  Nem érdemes, ezt mondja a világ, ezt mondja a mi emberi természetünk is. Miért legyek becsületes, ha gonoszak az emberek, miért bocsássak meg, ha a következő alkalommal ugyanúgy megbántanak, miért tegyek jót, ha nem azt kapom vissza? Ha az érvényesülés, akaratom keresztülvitele, szenvedélyeim kiélése a cél, akkor nem éri meg. Miért engedelmeskednék Istennek?

János azt mondja: azért, mert elközelített az Isten országa. Mert eljött valaki… aki hozzánk hasonló lett, és mégis másként élt, aki nem egymás legyőzésére, hanem egymás felemelésére, aki nem a versengésre, hanem a békességre, aki nem az önzésre, hanem szolgálatára tanít. Aki nem a maga hasznát kereste, hanem a miénket. Aki imádkozott hóhéraiért.   Egy rövidfilmet néztünk meg a fiatalokkal: két testvérről szólt, akik árvaházban nőttek fel, onnan kikerülve pedig más-más úton indultak el. Egyik lelkész lett, a másik drogkereskedő. Ez utóbbi gyilkosságot követet el, a rendőrök elől a testvéréhez menekül, amikor pedig megérkeznek a hatóság emberei, akkor a tiszta lelkű testvér várja őket a másik véres ruháiban, így őt ítélik halálra öccse helyett. A tékozló testvér érzi, tudja: nem lehet tovább úgy élnie, mint addig… Értitek, testvérek?  A megtérés nem lelki fényűzés, hanem belső kényszer. Krisztus szeretete szorongat minket, írja Pál.  Ezt nem lehet semmibe venni.

   Eljött Krisztus, és benne az Isten országa. Már most dereng annak a fénye: amikor szeretni tudsz, amikor megbocsátasz, Isten országának dicsősége ragyog fel rajtad.

   János küldetése az volt, hogy az embereket figyelmeztesse az útkészítésre. Látjátok, ennyi a mi feladatunk: odafordulni, megüresíteni magunkat, hogy Krisztus szeretete betöltsön, hogy az ő uralma kezdődjék el bennünk. Ha az életünkben, a családunkban, ha a gyülekezetben ő lesz az első, akkor helyére kerülnek a dolgok. Nem az én akaratom, vágyam, önzésem, ítélkezésem érvényesül. Kitérni, áttérni könnyű, akár életstílust, életmódot is lehet változtatni, de nincs igazi megtérés Krisztus nélkül. Vele pedig az az új élet kezdődik, amelyben az ő indulata uralkodik. 

  János teljesen azonosult küldetésével. Nagyon egyszerűen élt, hogy se neki, se másnak semmi ne vegye el figyelmét a lényegről. Külön téma lenne az, hogy mennyi jelentéktelen dolog köti le a figyelmünket. Valaki azt mondta: nem tudtam eljönni a templomba, mert mostam az autómat. Hát nem azért van az autó, hogy könnyebben eljussunk a fontos helyekre? Nem mentem el senkihez az ünnepen, mert egy nagyon érdekes műsort néztem a tévében arról, hogy milyen szép, amikor az emberek meglátogatják egymást.

   Sokan kimennek Jánoshoz, megvallják bűneiket, új életre szánják el magukat, a keresztség pedig megerősíti, megpecsételi bennük ezt a belső elhatározást. Kegyelmi, messiási idők voltak azok. Nálunk nem nagyon mozdultak tömegek. De mindenképpen jó az ünneplésben és a bűnbánatban is együtt lenni. Megerősödni a hitben, egymás iránti bizalomban. Vajon csak a sokszor gépiesen elmondott bűnvalló imádságig jutunk le, vagy a valóban mély, őszinte, szívünket-lelkünket érintő, következményekkel járó bűnbánatig?  Be kell ismernünk, hogy az idén is sokszor voltunk engedetlenek és – a költő szavaival – voltunk botránkozásul egymásnak. Isten bocsássa meg nekünk…

   Kemény ítélet hangzik: viperafajzatok. Ez is a prédikáció része. Nem éppen hízelgő, de igaz reánk nézve is, ha őszinték vagyunk. Bántjuk egymást, méreg van a szavainkban, gesztusainkban. Teremjetek hát jó gyümölcsöt!  Új évre készülünk. Ilyenkor kérni szoktuk Istentől a bő termést. Legyen szép, gazdag a lelki termés is: legyenek nyilvánvalóak közöttünk a hit, szeretet, békesség, az egyetértés gyümölcsei!  Nem elég a dicsekvés. Ábrahámmal, őseinkkel. Nem a falvédőről szálltunk le, mondjuk önérzetesen. De csak a falvédők, egyházi terítők fognak rólunk tanúskodni, ha nem erősödünk meg a hitben.

   A fejsze a fák gyökerére vettetett. Ez a kép a végső számonkérésre utal.  János nem ezzel kezdi: ez csak amolyan intő záradék. Nem ez kell motiváljon. De a teljes képhez ez is hozzátartozik. Nem félelem lelkét adta nekünk az Isten, de néha szükségünk van arra, hogy Isten Igéje figyelmeztessen. Ha nem a bölcs belátás, felismerés, akkor az ítélettől való félelem indítson el Isten felé. „Ijessz rám, Istenem!”, írja József Attila. Sokszor csak akkor hagy fel valaki egészségtelem életformájával, amikor az orvos ultimátumot fogalmaz meg. Év vége van. Gondolnunk kell a lelki számadásra is. Mit viszünk, mi marad utánunk? Mi az, ami megállhat Isten előtt. Csak az, amit Krisztus szerint cselekedtünk.

  Nem elég a vízzel való megkeresztelés: Szentlélek erejére, lelkületére, lendületére, bölcsességére van szükségünk. Ezzel induljunk az új év felé: megújult hittel, megtisztult indulattal Krisztus nyomdokaiban. Ámen.

 

Imádság (óév)

   Hálával a szívünkben állunk meg előtted, mennyei Atyánk, és megköszönjük oltalmadat, kegyelmedet, minden áldásodat, amiben részeltettél ebben a befejeződő évben. Köszönjük, hogy miközben múlnak napjaink, telik a lelki javak tárháza, ha valóban mennyei kincseket gyűjtünk. Valóban, néha nehéz úton jártunk, talán csalódások, veszteségek értek, de tudjuk, hogy ezek közt is hűséges atyai kezed vezetett, és adtál erőt, bizodalmat, reménységet. Köszönjük azokat, akik mellettünk voltak, szeretetükkel, megértésükkel támogattak, és akikkel mi is megoszthattuk szeretetünket: családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, baráti közösségben.

   Hálát adunk szent Igéd világosságért, tanácsáért, biztató üzenetéért, amelyre ha figyelni tudtunk, akkor megtaláltuk a helyes utat, döntést, a szerinted való célt. Értékelni sem tudjuk igazán azt, hogy szabadon szólhatott a te igéd közöttünk, hogy közösséget rendeltél számunkra a hitben való épülésre. Áldott legyen ezért a te neved.

   Bocsásd meg, ha kemény maradt a szívünk megtérésre hívó szavadra, ragaszkodtunk bűneinkhez, régi természetünkhöz, magunk kicsinyes igazához, haragunkhoz, előítéleteinkhez, és nem engedtük, hogy Krisztus szeretete, igazsága, jósága uralkodjék bennünk. Pedig Benne, az ő alázatában, megváltó szeretetében a te országod jön el hozzánk, bocsánatodat kínálod fel, az üdvösségre hívsz meg minket.

    Adj engedelmes szívet nekünk, add Lelked megújító tüzét, hogy kövessük azt, aki az út, igazság és élet, és ha ellenállnánk, akkor figyelmeztess a te ítélő szavaddal!

   Imádkozunk gyülekezetünkért. Azokért, akik számára ez az év betegséget hozott, vagy gyászt, vagy nehézségeket: atyai irgalmaddal légy velük, gyógyítsd, vigasztald, emeld fel, erősítsd őket. Fohászkodunk azokért, akik lelkiekben, a bűnnel való harcban vallottak kudarcot: hadd tudjanak hozzád fordulni győzelemért, szabadulásért. Imádkozunk azokért, akik testi-lelki áldásaidat tapasztalhatták meg, adj nekik hálás szívet, és a segítsd, hogy a kapott ajándékokkal a te dicsőségedre, mások javára éljenek.

   Lelked által kovácsold erős közösséggé ezt a gyülekezetet, hogy hitben egymást építve megmaradjanak a te kegyelmedben, a Krisztus követésében, az ő szeretetében és békességében! Ámen.

 

 

Mt 4, 12-17 (újév, 2018)

 

12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,

14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált:

15 „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! Ézs 8,23-9,1

16 A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”

17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mt 3,2

 

 

    Egy új naptári évbe léptünk, és ilyenkor talán még élesebben tevődik fel az örök kérdés: vajon mi vár ránk egyéni, közösségi életünkben, hogyan alakul a világ sorsa. Most nem akarok sem optimista, sem pesszimista emberi véleményeket idézni, hanem két igeversben rámutatni arra az igazságra, ami biztatást, igazi reménységet jelent számunkra. A. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ugyanaz az isteni kegyelem hordoz minket továbbra is, amelyik élettel ajándékozott meg, amelyik megváltott.  B. Én élek, ti is élni fogtok. Mulandóságunk is az életről szól Krisztus által. És ez igazi jó hír, evangélium.

   Heródes Keresztelő Jánost fogságra vetette. Itt Heródes Antipászról van szó, aki a gyermek Jézust megöletni akaró Nagy Heródes fia volt. Úgy tűnik, az Isten akaratával való dacolás családi hagyomány volt náluk. Milyen hagyományokat követünk az új évben? Milyen gondolkodás-, viselkedés- minták érvényesülnek családunkban? Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, tanítja az ige. Krisztusban újat lehet kezdeni.

János fogságra vettetése része az ő szolgálatának, mártíriumának, ahogy a kereszt is a Krisztus útjának. Pál írja: az evangélium nincs bilincsbe verve. Nem tudjuk, milyen idők elé nézünk, milyen esetleges korlátozásokat vezet be a liberális világkormányzat, de lelkünkben mindig szabadok lehetünk.

   Jézus – megkeresztelése és megkísértése után - visszatér Galileába. Elindul az evangélium hirdetésének útjára. Jó hír, hogy az evangélium sokfele eljut. Hozzánk is. Hogy szól az ige itt ebben a gyülekezetben is. Halló fülekre, engedelmes szívekre van szükség.  Sokszor a rossz hírek, vagy a világ szerinti jó (sőt, legjobbnak nevezett) hírek úgy lekötik figyelmünket, hogy ezt az igazit nem halljuk meg. Olyan hosszú a panaszlistánk, hogy nem jutunk el a hálaadásig.  Olyan sok minden után rohangálunk, hogy az igazi utat vétjük el. Annyi kihagyhatatlan ajánlat van, hogy az egy szükségesről feledkezünk el. Áldott legyen Isten neve a testet öltött jó hírért! Engedjük, hogy betöltsön, hogy annak továbbadó legyünk!

   Jézus letelepedik Kapernaumban. Otthonává válik ez a hely. (Mk 2,1: meghallották, hogy otthon van.) Milyen szenzáció lenne: Jézus hozzánk költözne! Özönlenének az emberek. Nem lenne harag. Mennyei örömben élnénk. De mit olvasunk a Jn 14,23-ban: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Boldog az az ember, a család, közösség, ahol Jézus otthon van.  Sokszor idézzük Tamási Áront: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Az ige alapján megtoldhatjuk azzal: azért vagyunk a világon, hogy otthonná tegyük azt. Az által, hogy otthonná leszünk Krisztus és egymás számára. Ahol őt befogadják, ahol rá figyelnek, ahol neki engedelmeskednek, ott békesség, megértés, egymás iránti tisztelet uralkodik. Ott más lesz az élet.

Látszik-e rajtunk, családunkon, gyülekezetünkön, hogy Krisztussal élünk, hogy ő nálunk lakik? Ő mindenekfölött arra emlékeztet minket, hogy Isten szeret és a szeretetre hívott el minket. Ez a sokszor háttérbe szorul az önzés, a bűn miatt, de ez az igazi rendeltetésünk. 2018-ban is. 

   Próféta úgy beszél erről a vidékről, mint a pogányok földjéről. Vegyes lakosságú terület volt. Jézus nem a kifogástalan származásúakhoz jött, nem az igazakhoz. Nem azokhoz, akik önmagukban, érdemeikben, pénzükben bíznak, akiknek nincs szükségük Istenre. 

Be kell látnunk, sok pogányság van bennünk, bűnök, hiányosságok: de Jézus éppen az ilyenekhez jön. A sötétségben ragyog fel a világosság.

A nép, amely sötétségben él… Az ige itt a lelki sötétségről beszél. Nem látjuk Istent, nem látjuk egymás, nem látjuk igazi hivatásunkat: önzés, irigység van a szívünkben. Megvakít a nagyravágyás, önzés, versengés lelkülete: azt sem látjuk, hogy sötétségben vagyunk. (Rabbis történet: mikor kezdődik a nappal?)  Jézus mondja: én vagyok a világ világossága. Mi marad, ha kivesszük őt a világból, életünkből? Negatív értéket kapunk.  Gyűlölet, harag, hamisság, szeretetlen, kegyeltlen tülekedés. Krisztus jelenlétének világossága bizalmat, reménységet ajándékoz. Látod ezt a világosságot? Mások látják rajtad? Az Úr adja meg ebben az esztendőben is!

   Jézus hirdetni kezdi: térjetek meg. A tegnap hallottuk, hogy Keresztelő János ezzel a felszólítással jelenti be a Messiás közeledtét. Jézus is ezt az üzenettel kezdi szolgálatát. Nagyon fontos, az Isten üdvözítő akaratához kapcsolódó hírről van tehát szó. Térjetek meg! Nem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül anélkül, hogy Isten akaratát meg ne tagadnánk. A megtérés személyes, egzisztenciális döntés: nem valahova, hanem valakihez térünk. A Szentháromság Isten közösségébe lépünk. Új kapcsolatok alakulnak ki: Isten mennyei Atyám, Krisztus megváltóm, a Szentlélek pártfogóm lesz. Az én döntésem, mégis – mindenek fölött -  Isten kegyelmének a munkája. A megtérés 3 vonásáról beszélek:

1. egy belső, radikális felismerés, meglátása, megbánása annak, ami rossz – nem Isten szerint való - az életemben. Szakítás a bűneimhez való ragaszkodással. Nem mentegetem, nem próbálom kimagyarázni, hanem nevükön nevezem, és harcolok ellenük hit által, Isten erejével. Bűneinket nem tudjuk csak úgy lerázni. De belátjuk: nem tartoznak hozzánk (Pál apostol írja: nem vagyunk a bűn szolgái).
2. kötődés Krisztushoz, elköteleződés mellette (nincs igazi megtérés enélkül). Legfőbb vágyam, törekvésem az, hogy kiábrázolódjanak a vonásai rajtam. Szeretnék lenni, mint ő. Mester és tanítványa. (Történet: gazdag szülők egyik híres mesterhez küldték gyermeküket. Amikor hazalátogatott, megkérdezték: milyen titkos igazságokat ismertél meg. Azt válaszolta: nem igazságokat ismertem meg, hanem a mestert.)
3. küldetés vállalása, felelősség. Krisztus követője: megbízott, misszióban levő ember. Az emberek azt mondják, hogy „éljünk magunknak”, és mindenki panaszkodik, hogy milyen önző a világ. Jézus azt mondja: élj nekem, hogy igazán másokért élhess. Hogy áldás legyen az életeden. A szeretet mások által érkezhet el hozzánk, Isten áldását csak a másoknak való szolgálatban tapasztalhatjuk meg. A Krisztusé áldott élet, mert nem magának szolgált…

   Elközelített a mennyek országa. Krisztusban eljött. Szemlélhetjük benne. És van egy idői vonatkozása is ennek a mondatnak. Pál írja: közelebb van hozzánk az üdvösség (Róm 13,11). Egy évvel közelebb. Milyen jó, hogy az üdvösség fele haladunk. Ezért lelki békességben élhetünk.

   Isten országa, úrsága - ahol ő uralkodik. A Miatyánkban kérjük: legyen meg a te akaratod. De ne csak kérjük, hanem akarjuk, igyekezzünk, ne váljon hamissá az imádság ajkunkon!  Közeledjen el az Isten országa hozzánk is (családunkra, gyülekezetünkre is gondolva) szeretetben, békességben, a jónak cselekvésében! Ámen.

 

 

Urunk, irgalmas, kegyelmes, szerető mennyei Atyánk megváltó Jézus Krisztusunkban a Szentlélek által, az új esztendő első napján hálával, dicsérettel állunk meg színed előtt itt a gyülekezet közösségében, és megköszönjük gondviselő jóságodat, amelyben hordoztál és hordozni, őrizni fogsz ezután is. Megköszönjük, hogy te az életet szerezted meg számunkra Egyszülött Fiad által, és még a napok, évek múlása, sőt a halálunk is erről az életről szól. Ebben a reménységben, bizalomban vezess minket ebben az új évben is. Magasztaltassék neved, hogy nekünk ajándékozott kegyelmedről, az életről szóltál hozzánk igédben is: mert ahol Krisztust befogadják, ahol otthon lehet ő, ott békesség és megtartatás van. Ott a szeretet uralkodik, ott áldás árad ki, ott lelki világosság ragyog fel. Ó, tedd valósággá ezt a csodát közöttünk is! Indíts Lelked által, hogy életünk sokféle sötétségétől elszakadva ehhez a világossághoz forduljunk, annak forrásához, Krisztushoz térjünk, és közelében meglássuk, felismerjük bűneinket, mindazt, ami megkötözi lelkünket, ami szembeállít egymással, és azoktól egyre inkább elszakadva a szeretet szolgálatába lépjünk! Hadd legyen igaz a mi életünkben is: mögöttem a világ, előttem Jézus! Bár sokszor elbukunk a kísértésben, mégis tudjuk, kihez kell fordulnunk, kit kell követnünk. Köszönjük, hogy közel van a te országod hozzánk: már most érezhetjük szívünkben annak örömét, hordozhatjuk békességét, megtapasztalhatjuk erejét, és áldásait megoszthatjuk másokkal is. Adj bölcsességet nekünk, hogy ne csak várjuk Krisztust, ne csak beszéljünk róla, hanem vele is éljünk.

    Áldd meg életünket, családjainkat, barátainkat, ismerőseinket, te lágy támaszunk, oltalmunk, menedékünk, győzelmünk az új évben! Segíts, hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, a jövőre nézve pedig jó reménységünk legyen… És mindenekfelett adj nekünk szeretet, hogy az által szolgáljunk, építsük egymást!

   Irgalmadba ajánljuk betegeinket, gyászolókat, gondok, nehézségek közt levőket, a kísértésekkel, bűnökkel viaskodókat, csüggedőket, megfáradtakat, békétlenségben élőket: adj vigasztalást, gyógyulást, szabadulást, erőt, reménységet. Ölelj minket át örökkévaló atyai kegyelmeddel és megtartó szereteteddel Jézus Krisztusban! Ámen. 

 

 

Imádság (újév - éjfél)

 

   Urunk, örökkévaló, teremtő mennyei Atyánk, megváltó Krisztusunk, megelevenítő Szentlélek Istenünk, az új esztendő első perceiben itt a gyülekezet közösségében első szavunk a hála és magasztalás dicsőséges nagyságodért, csodálatos voltodért, gondviselő jóságodért, megváltó szeretetedért, megújító jelenlétedért. Nem is tudjuk elmondani, hogy mekkora kiváltság és kegyelem számunkra az, hogy a tieid lehetünk, törődsz velünk, hogy Te, az örökkévalóság Ura irgalommal tekintesz ránk, mulandó emberekre, atyai szívedben hordozol, minden lépésünket követed, minden hajszálunkat számon tartod. És nem tudjuk megköszönni, hogy egyszülött Fiadban megváltottál, a halál hatalmából kimentettél és örökkévaló közösségedbe hívtál el.

Úgy állunk most előtted a múló időnek ezen a fordulópontján, mint akik egykor a te országodban mondhatunk hálát érthetetlen, végtelen szeretetedért.   

    Áldott Istenünk, őszinte szívvel megköszönjük neked, hogy mindez ideig megsegítettél, vezettél, ezer kísértés közt megőriztél, a nehézségek közt is erőt adtál, csalódások közt is felemeltél, veszteségeinkben is te vigasztaltál. Megköszönjük szeretteinket, akik körülöttünk lehetnek, családunk tagjait, barátainkat, akikkel azért kapcsoltad össze sorsunkat, hogy amíg itt vagyunk, szeretetben és békességben, egymás javára éljünk. Megköszönjük a gyülekezet közösségét, azt, hogy te hoztad létre és Szentlelked által te tartod fenn anyaszentegyházadat, úgy munkálkodva benne, hogy minket hitben megőrizve az üdvösségre vezess. Tedd nyilvánvalóvá számunkra szent akaratodat ebben az évben is! Ellenállhatatlanul szólj az evangélium szavával, érintsd meg gyermekek, ifjak, felnőttek szívét, hadd halljuk meg, lássuk be, értsük meg, vegyük a lelkünkre, hogy nincsen másban megtartatásunk, egyedül a mi Urunkban! Ne szóljon igéd hiába, ne hulljon útfélre, kövek, tövisek közé, hanem jó földbe, sok gyümölcsöt teremve! Győzd le köztünk a közömbösséget, a széthúzást, fordítsd a fiak szívét az apákhoz, vezesd vissza azokat, akik eltávolodtak, elidegenedtek.

   Adj nekünk kitartást a Krisztust követésében, bölcsességet az ő cselekedeteit véghezvinni, értelemet, mely megnyílik megváltó áldozatának titka előtt, indulatot, mely az ő jóságát adja tovább! Egyedül Őbenne és őáltala, aki az út, az igazság és az élet, lehetünk hitben erős közösséggé, ahol egyetértés van, egymás iránti tisztelet, az egymásért való szolgálat lelkülete, ahol békesség uralkodik a szívekben és az otthonokban, a dicséret szava hangzik a gyülekezetben. Segíts Lelked által, hogy egyre teljesebbé legyünk a szeretetben, a kísértések között is vezess minket a hitben való győzelemre!

   Urunk, az új évre nézve kérünk, hogy Igéd és Szentlelked által te adj szívünkbe erős bizodalmat és reménységet! Hadd legyen erős meggyőződésünk, hogy Tőled senki és semmi el nem szakíthat. Te, aki megváltottál, megtartsz mindenen át a magad számára. Senki meg nem foszthat a nekünk szerzett üdvösségtől. Támogass, hogy erősen álljon hitünkben, Krisztus szerinti elhatározásunkban! Segíts naponta megtapasztalnunk jóvoltodat, kegyelmed bőségét: adj áldást, jó előmenetelt munkánkban, tanulásunkban, szolgálatunkban! Tedd szerinted valóvá, boldoggá, örvendezővé ennek az évnek napjait!

   A Te gondviselő szeretetedbe ajánljuk szeretteink és a magunk életét. Mint a mi jó Pásztorunk vezess és védelmezz minket! Légy oltalom gyermekeink, bölcsesség fiataljaink, békesség minden család számára, erő, támasz minden erőtlennek, egyedül valónak, betegnek, gazdagság a szegényeknek, menedék az üldözötteknek, szabadulás a megkötözötteknek!

   Áldd meg egész anyaszentegyházunkat, népünket is! Könyörülj nyugtalan, háborgó világunkon! Ó, add, hogy minden kicsinyes, hiábavaló dolgot, gyűlöletet, önzést félretéve az egy szükségesre tudjunk törekedni!  Kérünk, Urunk Igéd világossága által mutasd előttünk az utat most ebben az új esztendőben is, és taníts parancsaid szerint élni, hogy megmaradjunk tebenned Krisztus által! Ámen.