Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

Úrvacsora (karácsony)

Úrvacsorai prédikációk


2022.05.2

Domahidi Béla

Úrvacsora (1Kor 11, 23-29) - karácsony

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

   Az Úrtól vettem, írja az apostol. Krisztustól parancsunk van, hogy hozzá jöjjünk. Jöjjetek énhozzám… ez vonatkozik karácsonyunkra, ünneplésünkre, úrvacsoránkra, de hétköznapjainkra is. Csak aki találkozik vele, az veheti át ajándékait, áldását. A szeretet csak személyességben működik. Krisztust Krisztusban ismerhetjük fel a legjobban. Szükségünk van útjelzőkre is, de – akár Simeonnak – nekünk is Vele kell találkoznunk. Olvastam: amikor befogadjuk Krisztust a szívünkbe, akkor érkezünk el hozzá. „Ó, kedves vendég, nálam szállj!” Karácsonykor adni, ajándékozni szoktunk, de – halljuk - először az Úrtól veszünk.

   Pál az úrvacsora rendelkezéséről ír. Ez a sákramentum kiábrázolja Krisztus Urunk egész életét: testet öltését, váltsághalálát, feltámadását.

   „Éjszakai” textus ez, akárcsak a karácsonyi: Megváltónk nemcsak a csodálatos, gyönyörűszép, titokzatos, csendes és szentséges éjnek az örömét, dicsőségét vállalta, hanem a szenvedések, az árulás, a megkísértés éjszakáját is. Ez volt a küldetése. Azért született, azért jött a világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról (Jn 18,37).

   Veszi a kenyeret… A kenyér a testi táplálék gyűjtőfogalma, és mint ilyen a földi élet elengedhetetlen feltételéről szól. Nem élhetünk kenyér nélkül, nincs életünk Jézus megváltó halála nélkül. Vegyétek, egyétek! Ha élni akarunk, el kell fogadnunk a testi táplálékot, el kell fogadnunk a Krisztus saját életét adó, megmentő szeretetét.

   Ez az én testem, mely tiértetek megtöretik. Kenyérnek jöttél éhező világba, hangzik ez az egyik karácsonyi vers kezdősora (Túrmezei Erzsébet).  Jézus megtöri tehát tanítványainak a kenyeret, szétosztja közöttük, és így beszél az ő megtöretett testéről, az ő áldozatáról, odaadásáról. Ez a lényeg: amit Krisztus értünk tett, amit ez a sákramentum is hirdet.

   Vajon csak emlékezés az úrvacsora? Zwingli úrvacsoráról szóló tanításában ez a gondolat dominált. Vajon, csak emlékezés a karácsony? Igen, emlékezés is, de több annál. Nyilván, az Ige feleleveníti a testet öltés, a sákramentum a váltsághalál eseményét, hogy ne felejtsük, hogy mit vállalt értünk a mi Urunk, hogyan élte meg emberi sorsunkat és isteni küldetését, de ua. élő hittel oda is kapcsol a földi utunkat végigjáró, minket megváltó és feltámadott Krisztusunkhoz. 

   Aki új szövetségre hív minket. Mivel kezdődik az Újszövetség bizonyságtétele? Krisztus születésével. Miről szól? Megváltásunkról. Urunk vérrel megpecsételt üdvözítő szeretetéről.

   Az Ige felhívása szerint az úrvacsorában részesülve az Úrnak halálát kell nekünk hirdetni. Aki azért született, hogy meghaljon, azért halt meg, hogy feltámadjon, azért ment a mennybe, hogy majd visszajöjjön hatalommal és dicsőséggel.

   Az úrvacsorában felkínált kegyelemhez, ajándékhoz egyféleképpen lehet méltó módon viszonyulni: ha bűnbánattal és a bűnbocsánat örömével elfogadjuk, szeretetére szeretettel válaszolunk, és áldását, erejét, reménységét továbbadjuk – most, karácsonykor és midig - Isten dicsőségét, egymás épülését szolgálva. Ámen.

 

 

Úrvacsora (karácsony)

 

     Azon az éjszakán. Most, karácsonykor a szent éjszakára gondolunk. Amikor angyalok hirdették Jézus születését. Amikor bölcsek indultak el az ő imádására. De ez a csendes, gyönyörűséges, titokzatos  éjszaka  csak a földi út kezdete. Aztán eljön a menekülés éjszakája, az imádságok éjszakája, a viharok éjszakája is. És a szenvedések, az árulás, az engesztelő, bűnt eltörlő áldozat előkészítésének éjszakája.

   Veszi Jézus a kenyeret… és a poharat. Először az utolsó vacsora hangulatára figyelünk. A szomorúság ellenére van valami meghittség ebben a jelentben. Együtt vannak: Jézus és a tanítványok. Jó együtt lenni, találkozni, hazajönni, leülni, elbeszélgetni, köszönteni egymást. Valaki azt mondta: már az sincs, akitől elbúcsúzzam. Hála Istennek, itt és most együtt lehetünk. Nem vagyunk egyformák, emberi gyarlóságaink, külső, belső hiányosságaink vannak. De az együttlétben van valami több, van valami szent… Legyen áldott az Isten neve, hogy közösséget vállalt velünk, és minket is közösségre hívott el!

   Jézus szavai súllyal hullnak a tanítványok szívére. Ez az én testem. Ő testben jött el, alázatos, szolgai formát vett fel. Igazából nem tudunk eljutni e titok teljes megértéséig. Isten hogy veheti fel a teremtmény formáját? Csak azt tudjuk, hogy értünk történt, akik testben élünk. Jézus azért öltött testet, hogy ebben a testben aztán feláldozza magát.

Hús-vér valójában van ott tanítványai között, együtt fogyasztják a páskabárányt, hálát adnak Istennek szabadító hatalmáért… Jézus a kovásztalan kenyeret vévén, felmutatja, és azt mondja: vegyétek, egyétek, ez az én testem. Ebben a jegyben ismerjétek fel az értetek felvett, az értetek vállalt áldozatban halálra adott, megtört testemet, keresztig menő, valóságos, megtartó szeretetemet, és fogadjátok el azt! Csak megtestesült szeretet létezik. Karácsonykor az Ige testté lett, nagypénteken a test lett Igévé, bűnbocsátó kegyelemmé. Krisztus áldozata szent jegyében részesülve, hit által elfogadva megmentő szeretetét, annak bennünk és általunk is testet kell öltenie: családban, a gyülekezetben.

  A pohár az új szövetséget hirdeti. Az új szövetség Krisztusban köttetett, születésével kezdődött, vérével hitelesíttetett. Ez a szövetség Isten bocsánatáról szól, és a mi megváltásunkról.

   Soha ne felejthetjük el, mit tett értünk a mi Urunk: karácsonyi aláhajlását és nagypénteki felemeltetését! Vele élve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ő az élet számunkra.

   Az Úr halálát hirdessétek! Furcsa a születés ünnepén ezt hallani. De Krisztus azért jött. Meghalni született, és feltámadni halt meg, hogy mi születésünk ne csak a halálig nyisson utat számunkra, hanem az üdvösségre, az örök életre.

    Lehet-e ekkora szeretetet semmibe venni, hálátlansággal kezelni, karácsonykor meg lehet-e csúfolni az Isten szeretetét, ki lehet-e zárni életünkből az istállóban született Messiást, aki életét adta, hogy nekünk békességünk, megtartatásunk legyen?  És ki lehet-e zárni egymást, amikor mindnyájan e kegyelemből élünk? Isten Krisztusban befogadott minket. Áldott az ő neve örökkön örökké.  Ámen.

 

 

Úrvacsora (karácsony)

     Az úrvacsora magába foglalja Krisztus sorsunkat vállaló, önmagát áldozó szeretetének mélységét, magasságát, hosszúságát és szélességét. Megszólal benne a halál és az örökélet nagy témája.

   Krisztus a világosságot hozta el erre a világra, a mennyei reménységet, békességet, földi küldetése során mégis gyakran találkozott sötétséggel, gyűlölettel, haraggal, árulással, képmutatással, haszonleséssel. Azon az éjszakán nemcsak a természetben van sötét, hanem a lelkekben is: félelem, kicsinyhitűség. 

  Jézus együtt ünnepel a tanítványokkal.  Igaz, milyen szép! Hogy örül a lelkünk, amikor az ünnepen együtt van a család! A közösség nagy áldása Istennek: csak ne kísértsen abban az árulás szelleme. Figyelmeztet az Ige: a legnagyobb szeretettel szemben is el lehet követni a legnagyobb szeretetlensége…  Ó, bárcsak ezen az ünnepen csupa jó dolog, gondolat, indulat, Krisztust befogadó elhatározás születne a szívünkben! 

  Jézus – az ünnep szokása szerint - veszi a kenyeret, megtöri, odaadja a tanítványoknak, és akkor - túllépve a hagyományokon - váratlanul különös dolgot mond. Ez az én testem.

Krisztusban valami új történik. Karácsonykor valami radikálisan új kezdődik. A réginek teljes átértékelése.

Ez az én testem. Rólam szól az egész, és rólatok, sőt: az egész világról. A páskabárány szertartása egy régi szabadulásra emlékeztet, de igazi szabadulást én szerezhetek nektek. Az Ige testté lett bennem, és íme, most megtöretett testem a megváltás Igéjévé lesz. Odaadom önmagamat a világnak, benne nektek is: értsétek, érezzétek ezt meg. Vegyétek, egyétek, igyatok ebből mindnyájan! Én vagyok az Isten Báránya, akit miattatok, helyettetek és érettetek áldoztatik fel. (Csak ami megtöretik, kiontatik, odaadatik, lehet javunkra.) Diadalra jutó áldozatom jelei szabadulásotokat hirdetik. Velem közösséget vállalva az életet, az üdvösséget fogadjátok el.

   Jézus beszél az új szövetségről.  Az Istennel kötött új békeszerződésről, amit vérével hitelesít, pecsétel meg. Amire az életét teszi le kezesség gyanánt: ki van fizetve tartozásunk, szabadok vagyunk…

   Karácsonyt ünneplünk, töltse el szívünket hála és öröm, hogy megszületett értünk az Isten Fia, aki így váltott meg minket.

    Csodálatos születése megváltó halálát hirdeti, halála pedig dicsőséges feltámadását. Áldott legyen az Isten neve, hogy ilyen alázatos Megváltónk és ilyen dicsőséges Urunk van!  Ámen.

 

Úrvacsora (karácsony)

 

   Krisztus születése egy határozott célra tekintve történt. Ezért az evangélium nemcsak a karácsonyi csodás éjszakáról tudósít, mert el kellett jönnie annak az éjszakának is, amiről a szereztetési ige beszél. Az árulás, a cserbenhagyás, az elfordulás, a szenvedés, a megvetés éjszakájának. Jézus megtapasztalta a sötétséget, amiben a bűnös ember él.

   Jézus a világ világossága, üdvözítője. Azért éli át a sötétséget, hogy annak foglyait világosságra vezesse. Hogy felragyogjon mindenki számára a kegyelem, a megváltás nappala.

   Jézus a páska szertartás gyakorlata szerint veszi a kenyeret és a bort. Az Ószövetségből indul ki, hogy átvezessen az újba. Nem az egyiptomi szabadulásról beszél, hanem arról, hogy ami következik, ami elvégeztetik, az tiértetek történik. Megdöbbentően személyes. Nem általános dolgokról van szó, hanem az én bűneim kifizetéséről. Gonoszságaim eltörléséről. Karácsony a mi örömünk, nagypéntek a mi reménységünk.

  Ez az én testem. Az Ige testté lett, Krisztus pedig feláldozza magát. Teste és vére, szent élete tehát a legbeszédesebb bizonyítékai annak, hogy miért küldte őt Isten, mit akar benne véghezvinni értünk.

   Csodálatos születése és csodálatos halála is: pedig gyötrelmes az, tele testi-lelki kínokkal. Hátat fordítanak neki a tanítványok, még Isten is elhagyja. De engesztelő áldozat lett. Megfizetette, kiegyenlítette tartozásainkat.

   Ezt cselekedjétek! Valamit nekünk is tenni kell… A pásztoroknak menni kellett, tanítványoknak követni őt, nekünk hálás szívvel jönni, venni a szent jegyeket, gyógyulni, erősödni a hitben, őt követni.

    Krisztus halálát hirdessétek. Most születéséről szól az ünnep, de halálát is hirdetjük. Mert azért született, hogy meghaljon értünk, hogy nekünk életünk legyen. Jászolbölcső és kereszt összetartoznak, és összetartozik a Krisztus születése, áldozata, és a mi megváltásunk is. Áldott legyen az Úr neve! Ámen.