Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5b)

 

 

 

Mezőbergenyei Alkotótábor

A Mezőbergenyei Alkotótábor

 

   Megszervezésének ötlete 2002-ben vetődött fel a szomszédos falvak hasonló kezdeményezéseinek ösztönzésére (ekkor már működik Mezőpaniton az ismert marosvásárhelyi grafikus, Molnár Dénes nevét viselő alkotótábor, Mezőmadarason pedig a Czirjék Lajos festőművész által irányított képzőművészeti műhely).

   2003-ban Ősz P. Zoltán festő, nyugdíjas tanár szervezésében Mezőbergenye is művészvendégeket toboroz. A tábornak a református egyházközség svájci segítséggel felépített, modern gyülekezeti háza ad otthont.

   Eredetileg egyszeri alkalomra gondolnak a szervezők, ám a sikeren felbuzdulva – mind a meghívott művészek, mind a helyi lakosok részéről nagy volt a megelégedés, lelkesedés – a következő években (2008 kivételével) sorozatban összehívják a tábort.

   Az évek során közel 100 művész alkothatott Bergenyében nagyszerű körülmények között. Ma már méltán sorolják a bergenyeit a „hagyománnyal, múlttal rendelkező” erdélyi művésztáborok közé.

   2010-ben a Mezőbergenyei Alkotótábor csatlakozik a Czirjék Lajos festőművész vezette Maros- Mezőségi Művésztelephez, melynek az említetteken kívül a mezőbándi festő - és a csittszentiváni faragó-tábor is tagjai lesznek. Kárpát-medencei ritkaságnak számít az, hogy pár négyzetkilométeres körzetben öt alkotótábor működik.   

   A táborok lebonyolításához az anyagi hátteret évről évre a Mezőpaniti Polgármesteri Hivatal biztosította. Szinte évente akadtak nagylelkű támogatók is. A vendéglátás, sütés-főzés örömeiben, gondjaiban a mezőbergenyei asszonyok, a táborvezető családja, az utóbbi években a Kincsásó egyesület tagjai vállaltak részt. A szép vidék, a csendes környezet, a tágas műtermek lehetőségei mellett a szervezők minden évben igyekeztek valami meglepetést is kínálni a vendégeknek: egy-egy szórakoztató esti műsort, lovas-fogatos határjárást, helyi szokások bemutatását, néptánc előadást, stb.

   A táborzárás napja egyben kiállítás-megnyitó is: a vasárnapi istentisztelet után a hívek nagy része megtekinti a kiállított munkákat. A vendégeket, akik szép műalkotásokat hagynak hátra és szép emlékeket visznek magukkal, virággal és oklevéllel szoktuk jutalmazni.

   Az utóbbi években a záró-kiállítás legjobb képeit – a Maros-Mezőségi Művésztelep többi táborának válogatott anyagával együtt - Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, Brassóban és másutt is bemutatták.

A mezőbergenyei alkotótáborok résztvevői

 

2003 (I.):

Czirjék Lajos, Radu Florea, Mihai Frunza, Hadnagy Gabriella, Fábián Margit,

Fekete Pál, Fekete Zsolt, Elisabeta Merdar, Vasile Muresan, Cristina Petria,

Incze István Botond, Kulcsár Erzsébet, Sabina Ana Purcariu, Ősz P. Zoltán.

 

2004 (II.):

Incze István Botond, Hintea Máriusz, Kántor Zita, Muresan Gheorhe, Serban Maria, Fekete Zsolt, Banta Annamária, Lucia Calinescu, Muresan Raluca, Ősz P. Zoltán, id. Incze István.

-

2005 (III.):

Bálint Zsigmond, Fábián Margit, Gyenes Tibor, Horváth K. Szilárd, Iszlai Irma,

Király Péter, Ősz P. Zoltán, Sajgó Ilona, Sándor László, Székely Lajos, Czirjék Lajos,

Hintea Máriusz.

-

2006 (IV.):

Bálint Zsigmond, Fekete Zsolt, Gyenes Tibor, Hadnagy Gabriella, Iszlai Irma,

Károly-Zöld Gyöngyi, Nagy Katalin, Nemes-Nagy Zsófi, Suba Á. Piroska, Ősz P. Zoltán.

-

2007 (V.):

Bálint Zsigmond, Czirjék Lajos, Duha László, Fábián Margit, Gyenes Tibor,

Hadnagy Gabriella, Hintea Máriusz, Iszlai Irma, Iszlai István, Jámbor Rozália,

Károly-Zöld Gyöngyi, Király Péter, Nagy Katalin, Ősz P. Zoltán , Suba Á. Piroska, Dégi Éva.

-

2009 (VI.):

Bálint Zsigmond, Duha László, Hadnagy Gabriella, Iszlai Irma, Iszlai István, Király Péter, Kulcsár Erzsébet, Ősz P. Zoltán , Suba Á. Piroska.

 

2010 (VII.):

Bálint Zsigmond, Baranyainé Tóth Éva, Dr. Bíró Ernő, Éles Bulcsú, Fábián Margit, Gréczi Margit, Hangyási Anikó, Makkai József, Oláh Ildikó, Ősz P. Zoltán, Paksi Marica, Szőkéné Molnár Mária. 

-

VIII. MEZŐBERGENYEI ALKOTÓTÁBOR (2011. augusztus 22-28.)

 

   Résztvevők: Bálint Zsigmond (Mv.), Baranyainé Tóth Éva (Mo.), dr. Bíró Ernő (Mo.), Czákler Éva (Mo.), Fábián Margit (Mv.), Hadnagy Gabriella (Mv.), Hintea-Szabó Máriusz (Mv.), dr. Király Péter (Mo.), Ősz P. Zoltán (Mezőbergenye, szervező)

Sipos Loránd (Mo.), Sz. Nagy Sándor (Mo.), Székely Konrád  (Kv.).

   Támogatók:  Mezőpaniti Polgármesteri Hivatal, Mezőbergenyei Református Egyházközség, Kincsásó egyesület, Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány, Maros Megyei Tanács

   A kiállítást megnyitotta:  ifj. Molnár Dénes.

 

Meghívó a VIII. Mezőbergenyei Alkotótáborba

 

Nagyra becsült képző- és alkotóművész Barátunk,

 

tisztelettel hívjuk meg Önt a VIII. Mezőbergenyei Alkotótáborba,

melyet 2011. augusztus 22- 28 között szervez a Kincsásó Egyesület

és az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány

a helyi Református Egyházközség, a mezőpaniti Polgármesteri Hivatal és a

Maros Megyei Tanács támogatásával.

   A tábor célja erdélyi, közelebbről székely-mezőségi fogantatású alkotások létrejöttének ösztönzése, a tervezett állandó tárlat anyagának gazdagítása, és a helyi közösség érdeklődő tagjainak megismertetése az alkotás nehézségeivel, szépségeivel, titkaival.

   Éppen ezért – amennyiben a fent vázolt célok érdekében Ön kész vállalni ezt az áldozatot – a táborban való, teljes és térítésmentes ellátással járó részvétel díja gyanánt két „műbeccsel bíró” alkotás adományozását kérik a szervezők.

A festmények kellékeinek költségeihez szerény mértékben hozzájárulunk.

   A tábor helyszíne a Református Egyházközség új gyülekezeti háza,

2 drb. 3 ágyas és 3 drb. 2 ágyas szobával, egy közös fürdővel és egy mosdóval,

egy tágas konferenciateremmel, egy felszerelt konyhával,  szép udvarral, röplabdapályával, ezen felül a volt felekezeti iskola felújított épületében két hatalmas „műteremmel”.  A vendégek étkeztetéséről a falubeli asszonyok egy csoportja fog gondoskodni.

   A tábor közös kiállítással zárul, melyen a falu lakosai, marosvásárhelyi művészek, az önkormányzat és a sajtó képviselő vesznek részt.

 

  A VIII. mezőbergenyei alkotótábor szeretettel várja vendégeit!

-

 

A IX. Mezőbergenyei Alkotótábor  (2012. augusztus 18 -25.)

 

   Résztvevők: Baranyainé Tóth Éva, dr. Bíró Ernő, Duha László, Forró Ágnes, Gebora István, Huber Vilmos, Kántor József, dr. Király Péter, Lázár Szilárd, Ősz P. Zoltán, Ritók Lajos, Sipos Loránd.

-

 

A X. Mezőbergenyei Alkotótábor (2013) résztvevői:

Bálint Zsigmond, Bánházi Gyöngyi, B.Tóth Éva, Dicui-Tövisi Adrienn, Dr. Bíró Ernő, Dr. Király Péter, Fábián Margit, Forró Ágnes, Gebora István, Hadnagy Gabriella, Ősz. P. Zoltán, Pekó Zsolt, Répás Adrienn, Ritók Lajos, Sipos Loránd, Varga Anikó, Zoltai Attila, Zsidákovics Mihály.

-

 

A XI. Mezőbergenyei Alkotótábor (2014) résztvevői:

 

Bálint Zsigmond, Balló Andrea, Bánházi Gyöngyi, Czirják Lajos, Dicui-Tövisi Adrienn, Dudás László, Fábián Margit, Hadnagy Gabriella, Kassay Zsuzsánna, Kelemen Attila, Kökény Marianna, Kulcsár Erzsébet, Ősz. P. Zoltán, Simon Miklós.

 

M e g h í v ó  a  XI. Mezőbergenyei Alkotótáborba

Kedves Alkotóművész Barátunk,

 

tisztelettel hívjuk/hívunk meg a XI. Mezőbergenyei Alkotótáborba,

melyet 2014. augusztus 17- 24 között szervez a KINCSÁSÓ EGYESÜLET

a helyi Református Egyházközség, a mezőpaniti Polgármesteri Hivatal és a

Maros Megyei Tanács támogatásával.

   A tábor célja erdélyi, közelebbről székely-mezőségi fogantatású alkotások létrejöttének ösztönzése, állandó tárlatunk anyagának gazdagítása, és a helyi közösség érdeklődő tagjainak beavatása az alkotás szépségeibe, titkaiba.

   A résztvevők a fentnevezett célok megvalósulásához inspiráló és értékteremtő jelenlétükkel, illetve  (lehetőleg) két műalkotás adományozásával járulnak hozzá.

Ennek alapján természetes, hogy nincsen részvételi díj. Költségvetésünk szűkössége miatt azonban az idén nem tudunk a festményekhez, rajzokhoz, stb. kellékeket biztosítani.

   A tábor helyszíne a Református Egyházközség új gyülekezeti háza,

egy 3 ágyas, három 2 ágyas és egy 1 ágyas szobával, közös fürdővel és egy mosdóval, tágas konferenciateremmel, felszerelt konyhával,  szép udvarral, röplabdapályával, ezen felül a volt felekezeti iskola (Diakóniai Központ) felújított épületében két hatalmas „műteremmel”.  A vendégek étkeztetéséről a falubeli asszonyok egy csoportja fog gondoskodni.

   A tábor közös kiállítással zárul, melyen a falu lakosai, marosvásárhelyi művészek, az önkormányzat és a sajtó képviselő vesznek részt.

 

  A XI. Mezőbergenyei Alkotótábor szeretettel várja vendégeit!

 

Ui. Ezt a meghívót csak 10 meghívottunknak küldtük el, ezért kérjük

a (lehetőleg) biztos részvétellel kapcsolatos visszajelzést.

 

 

Mezőbergenye, 2014. június 27.                    Tisztelettel:

 

                                    Nagy Árpád, a KINCSÁSÓ egyesület elnöke                                          

                                        Ősz Zoltán, táborvezető

                                             Domahidi Béla, ref. lelkész

-

 

A XII. Mezőbergenyei Alkotótábor (2015)

 

Résztvevők:

  1. Bálint Bea - Nagyvárad
  2. Bánházi Gyöngyi - Margitta
  3. Bara Barnabás – Csíkszereda
  4. Kelemen Attila - Marosszentkirály
  5. Kovács Ildikó – Székelyudvarhely
  6. Kökény Marianna – Budapest
  7.  Marian Noémi Éva  - Nagyvárad
  8. Nagy Annamária - Aranyosgyéres
  9. Ősz Zoltán – M.bergenye/Rábacsanak
  10. Réthi Botond – Gyergyószentmiklós
  11. Váncsa Mónika  - Csíkszereda  
  12. Zsigmond Márton – Csíkszereda

 

 

Meghívó a XII. Mezőbergenyei Alkotótáborba

 

Kedves Alkotóművész Barátaink,

tisztelt Meghívottaink!

 

   A XII. Mezőbergenyei Alkotótábor – melynek szervezői a KINCSÁSÓ EGYESÜLET és a helyi Református Egyházközség - 2015. augusztus 23-30 között várja vendégeit.

   A tábor fő célkitűzése: erdélyi, közelebbről székely-mezőségi fogantatású alkotások létrejöttének ösztönzése, falunk/vidékünk természeti, építészeti, kulturális értékeinek megörökítése, állandó tárlatunk anyagának gazdagítása, és a helyi közösség érdeklődő tagjainak beavatása az alkotás titkaiba, szépségeibe.

Az idei táborunknak tematikus címet is adtunk: ITTHON.

   Elképzeléseink szerint a résztvevők a fentnevezett „tábori alapelvek” megvalósulásához inspiráló és értékteremtő jelenlétükkel, illetve (lehetőleg) két műalkotás adományozásával járulnak hozzá.

Ennek alapján természetes, hogy képzőművész vendégeinktől nem kérünk részvételi díjat. Költségvetésünk szűkössége miatt azonban az idén nem tudunk a festményekhez, rajzokhoz kellékeket biztosítani.

   A tábor helyszíne a Református Egyházközség gyülekezeti háza és diakóniai központja: egy 4 ágyas mini-apartmannal, egy 3 ágyas, három 2 ágyas és egy 1 ágyas szobával, 3 fürdőszobával, tágas konferenciateremmel, felszerelt konyhával,

szép udvarral, röplabdapályával, ezen felül a volt felekezeti iskola (Diakóniai Központ) felújított épületében két hatalmas „műteremmel”. 

A vendégek étkeztetéséről (naponta reggeli, ebéd, vacsora) a falubeli asszonyok egy csoportja fog gondoskodni.

   Az alkotótábort „hivatalosan” f.év. augusztus 23-án, vasárnap 11 órától nyitjuk meg templomi istentisztelettel (majd azt követően ebéddel), és augusztus 30-án,vasárnap 13 órától közös kiállítással  (majd azt követően ünnepi ebéddel) zárjuk, melyen a falu lakosai, marosvásárhelyi művészek, az önkormányzat és a sajtó képviselő vesznek részt.

Támogatóink: a helyi református gyülekezet, a Mezőpaniti Polgármesteri Hivatal és a Maros Megyei Tanács.

 

  A XII. Mezőbergenyei Alkotótábor szeretettel várja vendégeit!

 

 

Mezőbergenye, 2015. máj.1.          Tisztelettel:

 

                                        Nagy Árpád, Lőrinczi Ede, Gálfi József Attila -

                                                    a KINCSÁSÓ egyesület elnöksége 

                                                         Domahidi Béla - ref. lelkész

 

 „A művészet – és ebben az általános értelemben a mindennapi munka is benne van – ráhangolódás Isten teremtő gondolatára, hogy valami szépet és jót hozzunk elő az örök értékek kincstárából”. 

-

 

A XIII. Mezőbergenyei Alkotótábor (2016) résztvevői:

 

Bálint Bea, Bánházi Gyöngyi, Kovács Ildikó, Nagy Annamária, Nagy-Imecs Zsuzsa

 

Tárlatnyitás

     Köszöntöm a megjelenteket a XIII. Mezőbergenyei Képzőművészeti Alkotótábor tárlatának megnyitásakor … Az idei táborunk egy kicsit bizonytalanul indult a hiányzó anyagi keretek miatt, de végül mégis - bár sokkal kevesebb résztvevővel, mint eddig – sikerült  tető alá hozni. Köszönöm a szervezők és kivitelezők áldozatát, a résztvevők hűségét és bizalmát, a támogatók nagylelkűségét. Gondolom, senki nem bánta meg, hogy mégis megtartatott ez a művészhét.

   Van-e szükség táborokra? Mi a hasznuk, hozadékuk? Megy-e a világ/a mi kis világunk elébb általuk? Ezek a kérdések ötlöttek fel bennem, amikor erre a megnyitóra készültem.

    A köztudat hajlamos a szépet fölösleges cifraságnak, nélkülözhető fényűzésnek tartani. Ami nélkül igazából boldogan lehet élni. Pedig életünknek szerves része, éltető eleme az.   A kenyérnek nemcsak finomnak, de szemet gyönyörködtetőnek is kell lennie.

   A Szentírásban a szép kifejezés először az Éden kertjéről szóló leírásban fordul elé, másodszor az Ábrahám történetében, hogy ti. felesége, Sára szép ábrázatú volt, a harmadik említése Józseffel kapcsolatos, akinek szép volt a termete. A képzőművészet nagy témái ezek azóta is. A szép teremtettségünkhöz tartozik tehát, lelkünk elemi igénye, nem flancoló ráadás.

A virág nem tékozló tobzódás, hanem a gyümölcs feltétele.  Ezekben a táborokban ennek a hozzánk tartozó, környezetünkben megtalálható vagy épen rejtve maradó szépnek a feltárása, művelése történik.

   A falakon levő képeken is ezt szemlélhetjük: akár természetábrázolás az, akár csendélet (Van Gogh napraforgói ragyogják be ezt a szép világos termet, visszasugározva a napfény melegét), akár absztrakt , elvontabb gondolatiságot hordozó műalkotás. A stílus, az ábrázolás technikája sem egyforma – kívülállóként is meg tudjuk ítélni ezt –: vannak akvarellek, pasztellképek, olajfestmények … azon belül is a kifejezésmód egyéni sajátosságaival.  Egy-egy vers, költemény mindenik festmény, a szépről, a jóról, a vágyakról vallanak, és egy kicsit rólunk is, bergenyeiekről, ha nem is a fényképek éles hitelességével.

   Öt művészhölgy volt a vendégünk az idén, és senki ne sejtsen semmiféle feminista összeesküvést … férfiak is voltak a meghívottak között, de nem tudtak eljönni. Erdély és a Partium különböző régióiból, városaiból: Nagyvárad, Margitta, Székelyudvarhely és Aranyosgyéres.  Nagy - Imecs Zsuzsa az új ember, őt külön köszöntjük …

Nem elemzem a munkákat, beszéljenek magukról, a maga nemében mindenik egyedi, és így ebben a formában egy kerek kiállítás szemlélői lehetünk. Mégis néhány észrevételt hadd tegyek a képekkel kapcsolatban. Nem szakemberként, hanem a rácsodálkozás naivságával és őszinteségével.

   Először is: az az érzésem, illenek ide. Itt születtek, besimulnak a környezetbe, mintha mindig itt lettek volna. A sokféleségben is van valami erős harmónia. Persze, tudjuk, sok vívódás, munka van e szép összhang mögött. Olyan ez, mint a kenyér: meg kell dolgozni vele, de amikor elkészül: örömet sugároz és ünneplésre hív.

   Másiodszor a munkák közösségi vonását emelném ki. Bizonyítom is ezt az állítást. Mivel mással kezdhetném, mint a templommal, kék sugaras éjben (Nagy Annamária munkája). Van valami belső kiáramlása, fénye. Aztán a Táncos pár (Bánházi Gyöngyi alkotása), dinamikus mozgásban, az orsó pörgését idéző dőlésszögben, és ugyanattól a szerzőtől egy csellózó nő virággal.  Majd három kompozíció  Kovács Ildikótól: Harmónia és nyugtalanság, szakrális érzés és annak megtörése, közelség és távolság, az egész csodálatosan kimunkálva, megszerkesztve (József Attilásan „gondom és fájdalmam kicifrázva”), a kisebb méretűt találom a legdrámaibb erejűnek: a megtört boltívekkel, és a régi falakra írt friss üzenettel. Itt láthatjuk még Nagy-Imecs Zsuzsa absztrakt művét, egymásba boruló vonalakkal, egymást kiegészítő, egymással harcoló színekkel (Michelangelo: „a boltív két gyengeség erőssége”), vagy a másik kép, aminek jelképei könnyebben megfejthetőek. Fenyőerdő, bújkáló hold, két egymásra találó állat (), Erdély.

A szemközti oldal a virágos felület. Derűt, lila nyugalmat és békességet sugároz. A virág Isten mosolya. Bálint Bea, Bánházi Gyöngyi és Nagy-Imecs Zsuzsa festményeit látjuk … Egy szép napraforgós képet látunk itt ebben a sarokban is. Jelképes üzenetet, a napraforgók a remény követei …

Két kiegyensúlyozottságot sugalló akvarell: meghitt tájat ábrázolnak, egy kis nosztalgia, romantika is van bennük. Aztán egy sötétebb árnyalatú kép … elborult fényekkel, néhány napraforgó már el is száradt, szorongatja szívünket a kérdés: fog-e még lakni itt valaki, a nyitva felejtett kapun jön-e még be valaki?

Székely kapu, kopjafa jelképei köszönnek ránk egy kollázson, a háttér a jelképek távlatait jelzi, aztán egy másik kompozíció, és a sarokban a gyermekek színes, tarka, önfeledt rajzai. Minden a helyén, telefestve, a váza a középen, sokszínű virággal. Jó így is látni. Minden gyermek művész, sajnos, a művészek nehezen tudnak gyermekké lenni.  

   Kívánunk egészséget, alkotó kedvet, ihletet, inspirált pillanatokat, és a munka szép gyümölcseit, tükröződjék vissza valami Isten rejtett, szép világából,

a vendégeknek örömteljes szemlélődést (a művek egyik célja, hogy gyönyörködtessenek, elgondolkoztassanak), magunknak pedig bölcsességet, kitartást, ha folytatni fogjuk.

-

 

A XIV. Mezőbergenyei Alkotótábor (2017) résztvevői:

 

B.Tóth Éva, Fazakas Margit, Farkas Tibor, Gebora István, Kelemen Attila, Kiss István, Mindszentiné Kun Mandula, Nagy Annamária

 

Köszöntés:

 

    Köszöntöm a jelenlevőket a XIV. Mezőbergenyei Alkotótábor alkotásaiból nyílt kiállításon. Nálunk 14 éves korban kapnak személyi igazolványt gyermekeink. A bergenyei alkotótábornak is kezdenek kialakulni személyi vonásai, kezd megmutatkozni igazi karaktere. Minden évben valami plusz értékkel gazdagodott arculata. Így az idén is.

   Ezennel egy jó hangulatú és termékeny tábor zárul, amelyen főleg anyaországi, Kalocsa környékéről és Verőcéről érkezett művészek vettek részt, de a vidékünk sem maradt képviselet nélkül: Kelemen Attila Marosszentkirályról, illetve kicsit távolabbról, Aranyosgyéresről  Nagy Annamária volt jelen.

Ha már neveket említettem, és nem egészen udvariasan a hazaiakkal kezdtem, akkor soroljak fel mindenkit, pár utalással összekapcsolva a művészeket a műveikkel.

Belépve a terembe, mi vonta a figyelmüket elsősorban magára? Hát a Kálvin-szobor!

Alkotója Farkas Tibor szobrászművész, aki katolikus emberként nagyon jól ráérzett nagy egyházi tanítónk kérlelhetetlen igazságszeretetére, és kivételes szakmai tudással ezt sikerült is kifejeznie, megajándékozva minket – ref. 500. évfordulóján – ezzel a szoborral.

Nagy Annamária szimbolikus üzenetet hordozó, finom, érzékeny technikával készült művei önmagunkért beszélnek (szuggesztív hatásuk van),   B. Tóth Éva belülről sugárzó, derűs alkotásait ismerjük már, most is szívesen látjuk itt a falon (ezenkívül gyermekeinkkel foglalkozott, illetve pazar ajándékként pólókra festett tüneményes rajzokat, a tábor művészeti vezetője volt. Jövőben a konyha irányítását is rábízhatnánkJ). Kiss István tanár úrnak a műremekei megfogják a tekintetet. Nem a nagy méreteket, nem a bombasztikus témákat keresi, hanem a református művész puritán szemlélete, nagy szakmai tudás tükröződik képein. És egyéni színfoltot jelentett – valóban, kedves egyéniségét, de műveit is tekintve –Mindszentiné Kun Mandula művésznő, aki míves tusrajzaival, ragyogó akvarelljeivel, pasztelljeivel örvendezteti meg a nézőket. És amit a szószékről hirdetünk, a megbékélés, egymás tisztelete, megbecsülése, ökumené, íme, testet öltött formában: falunk ortodox temploma. 

Kelemen Attila a szomszéd faluból jött, örülünk, hogy itt volt, hogy úgy jön, mint haza. Bár kikéri magának, hogy ő csak tanonc, képei viszont mély látásmódról, és annak érdekes művészi interpretálásáról szólnak. Nem fogjuk elfelejteni csacsis képét – aminek sarkába, finom öniróniával, saját nevét írta.

   Gebora István nevét is jól ismerjük (nyilván, nem csak mi, nemcsak értékes művész, hanem maga is – miért, még ki? - híres táborszervező). Soha ennyi templombelsőt ábrázoló alkotás nem született (vallásos téma – minden este az istentiszteleteken is jelen volt, innen a festményeiről áradó áhítat:). Nem tudom kielemezni, a világot sajátosan láttató, kissé átformázó, belső erőteret megvalósító képek. 

Fazakas Margit – ha szabad mondanom – személyiségében is, alkotásaiban is visszafogott, elmélyülő, a részletekben a lényeget kereső, meglátó, kiábrázoló művész … talán jelkép a gyönyörűen díszített kapu, amin be kell lépni.

    Hát, elnézést, hogy a művészet rendjét megzavartam tudatlan beszédemmel.

Mindenesetre köszönet vendégeinknek, hogy jöttek, láttak és alkottak nálunk. Köszönjük nagylelkűségüket … a szokásosnál jóval több kép marad itt. Köszönöm a szervezők munkáját, fáradozását, a konyhaművészet nem könnyű, de örömmel vállalt szolgálatát, és azt, ahogy eljöttünk, hogy ennyi munka, odaadás gyümölcsét szemügyre vegyük. Isten jóra vezető, a művészeket alkotásra ihlető, mindnyájunkat békességre indító kegyelme legyen velünk! 

-

 

A XV. Mezőbergenyei Alkotótábor (2018) résztvevői:

 

B.Tóth Éva – Verőce

Bánházi Gyöngyi – Margitta

Czeglédi Dezsőné Ágnes - Kisgyőr

Farkas Tibor - Kalocsa

Gebora István - Verőce

Gyulay Erika – Budapest

Kelemen Attila - Marosszentkirály

Kiss István - Kalocsa

Szabó László - Budapest

Szottfried Zsófia - Vác

Szabó Magdolna – Budapest

 

 

Köszöntés

 

   Élmény volt ez a tábor is: értékes, kedves emberekkel találkozunk újra ill. ismerkedtünk meg. Most már, 15 év után meggyőződéssel állítjuk: kopárabb lenne az életünk a nyári alkotótábor nélkül.

   Nem voltam állandóan jelen, csak át-átugrottam egy szóra, egy pillantást vetni. A munkák önmagukért beszélnek. Három szubjektív megjegyzés. 1) Egyik legszínesebb kiállítás - ez volt az első  benyomásom. Sok szín bújt elő, tele lett a terem virággal, manókkal. Fénnyel. Még Gebora István sötét tónusú képei is – az alkotó vallomása szerint -  a fényről beszélnek. Azért van sötétség, hogy örüljünk a fénynek, azért van magány, hogy hálásak legyünk egymásért. 2)Sok ünneplés volt: aug. 20., István- napozás, születésnap, a gyümölcsérés és erjedés ünneplése, Kelemen Attila érkezése, malacpecsenye. De azt tapasztaltuk, hogy ami  más területen – pl. Attila vállalkozásában - katasztrófa lenne, egyházi körökben is határozott rosszallást eredményezett volna, az itt … az ihlet forrásává vált. Közben ment, ért a munka. Magától, vagyis kegyelemből.  3) A régi igazság itt is bebizonyosodott: van, aki azért ír (alkot), hogy kifejezze, más azért, hogy elrejtse, amit érez, gondol, átél. Hiányolom pl. a létramotívumot. Bizonyos sportjátékok mozdulatainak ábrázolását. Pedig nagy téma volt.

   Isten gazdag áldását kívánjuk, sok örömet alkotásban, munkában, a családban, és legyenek a jónak, a fénynek, a szeretetnek eszközei.

   Köszönet a szervezőknek, sok munka, erőfeszítés áll a háttérben, köszönet a konyhán szorgoskodóknak, támogatóknak. Soli Deo gloria!

 

 

 

 

 

 

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.