Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

„Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá.” (1Kor 1,30)

 

 

oldalmenu
A faluról

Isten hozott Mezőbergenye honlapján!


Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.

Története:
1334-ben Borgene néven említik először. Református temploma 1783-88 között épült a „megromlott és elsüllyedt régi ó-templom” helyére, melynek emlékét az 1530-ból fennmaradt harang őrzi. 1605-ben már iskolája volt. Ortodox temploma 1927-ben épült. 1910-ben 998 lakosából 695  magyar, 297 román, 6 más nemzetiségű. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint a lakosok száma összesen 1209, ebből 804 magyarnak, 404 román nemzetiségűnek, 1 személy pedig „egyébnek” vallotta magát.

 

Mezőbergenye az erdélyi Mezőség déli peremén, Marosvásárhelytől nyugati irányban 12 km-re fekszik. Szomszédfalvai: Mezőpanit, Náznánfalva, Csittszentiván, Sóspatak, Mezőbánd.

 

 A szájhagyományban a Mezőség kapujának nevezett település egy keletre nyíló völgyben található, ahová - egy régi krónikás önérzetes vallomása szerint - „idegen víz bé nem folyik.”

A helységen áthalad a Marosvásárhely – Nagysármás - Apahida/Beszterce országút, valamint az 1912-ben kiépített Marosvásárhely- Mezőméhes – Szászlekence keskenyvágányú vasút, amelyen azonban 1997. óta szünetel a forgalom.

Közigazgatásilag 1871-ig Marosszék, majd Maros-Torda vármegye, később Romániában a Magyar Autonóm Tartomány települése volt, ma Maros megyéhez, azon belül Mezőpanit községhez tartozik.

 A falu nevét először a pápai tizedszedők jegyzik fel az adólajstromokban, 1334-ben Borgene, majd 1335-ben Bergune változatban. Jó száz esztendő múlva bukkan fel újra adat a faluról: 1451- ben Hunyadi János kormányzó a szászsebesi országgyűlés egyik végzésében bergenyei birtokok ügyében hoz döntést. A helység neve itt már Bergenie-Bergenye alakban jelenik meg.

A falunév eredetét többen a mezőségi tájakon gyakran fellelhető, fanyar ízű gyümölcsöt termő cserje, a berkenye nevéből származtatják.

Mezőbergenye fennállását igazoló legrégebbi, dátummal ellátott „tárgyi bizonyíték” az 1530-ból származó harang, amelyet az első világháborúban elszállítottak a faluból, hogy aztán kalandos út után újból visszakerüljön ősi helyére. A jelenlegi református templom egy régebbi (egyes feltételezések szerint Árpád-kori) helyére és annak köveiből épült 1783 – 1788 között. Ekkor Incze Márton a megreformált egyházközség lelkipásztora.

Az egykori református felekezeti iskolaház úgynevezett millenniumi épület: 1896-ban adták át. Nyilvánvaló, az intézményes oktatás Bergenyében ennél sokkal korábban megkezdődött, kimutathatóan már 1605-ben.

A település lélekszámának alakulását csupán a XVIII. század közepétől tudjuk nyomon követni, hozzávetőlegesen felbecsülni. 1750-ben 400 körüli lehetett a bergenyeiek száma, 1849-ben 461. 1966-ban 1353- an laknak a faluban, az 1992-es népszámlálási adatok szerint a lakosok száma összesen 1209, ebből 804 magyarnak, 404 román nemzetiségűnek, 1 személy pedig  „egyébnek” vallotta magát.

  Mezőbergenye múltját tekintve kijelenthetjük, hogy e helység osztozott az egész országrész, Erdély viharos történelmében: szabadságharcok, világháborúk, diktatúrák próbáit állva ki.

  Az 1989-es romániai fordulattól számíthatjuk a falu jelenkorát, ami egy húsz éve tartó lassú átmeneti időszakot ölel át. Kétségtelen, hogy történtek változások. A település lakóinak mentalitásában egyre hangsúlyosabbá vált az önkormányzati látásmód, a polgári felelősség gondolata. A magántulajdonnak az őt illető jogokba történő visszahelyezése, az elkobzott földterületek, ingatlanok visszaszolgáltatása alapvetően új viszonyokat teremtett. A mezőgazdaságban – egyelőre - a régi struktúrák felbomlása, a visszaesés a szembetűnő. Az útkeresés nehéz kihívásaival kevesen tudtak, mertek szembenézni e területen.

A régi állami nagyvállalatok működésnek megszűntével többen próbáltak szerencsét külföldön: Magyarországon és Nyugat-Európa különböző országaiban. Az építőipar itthoni fellendülésével az aktív lakosság egy számottevő része ebben a gazdasági ágazatban keresett és talált munkát. Nem kevesen új szakmát tanultak, újabb képesítéseket szereztek. Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása - bár helyi szinten nem hozott radikális változásokat – mégis új távlatokat nyitott Mezőbergenye számára is.

   Az egyházi életre pozitívan hatott a szabadabb társadalmi légkör. Hirtelen kiszélesedett az egyházi tevékenység skálája: oktatás, szociális és kulturális tevékenység, különböző rendezvények szervezése.

A református egyház az utóbbi években gyülekezeti házat, ravatalozót épített, és a visszaszolgáltatott felekezeti iskola épületében egy diakóniai központot alakított ki.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.