"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5b)
Isten hozott Mezőbergenye honlapján!
Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Az Erdélyi Mezőség dél-keleti peremén fekszik. Közigazgatásilag Mezőpanithoz tartozik.
Története:
1334-ben Borgene néven említik először. Református temploma 1783-88 között épült a „megromlott és elsüllyedt régi ó-templom” helyére, melynek emlékét az 1530-ból fennmaradt harang őrzi. 1605-ben már iskolája volt. Ortodox temploma 1927-ben épült. 1910-ben 998 lakosából 695 magyar, 297 román, 6 más nemzetiségű. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. Az 1992-es népszámlálási adatok szerint a lakosok száma összesen 1209, ebből 804 magyarnak, 404 román nemzetiségűnek, 1 személy pedig „egyébnek” vallotta magát.
Mezőbergenye az erdélyi Mezőség déli peremén, Marosvásárhelytől nyugati irányban 12 km-re fekszik. Szomszédfalvai: Mezőpanit, Náznánfalva, Csittszentiván, Sóspatak, Mezőbánd.
A szájhagyományban a Mezőség kapujának nevezett település egy keletre nyíló völgyben található, ahová - egy régi krónikás önérzetes vallomása szerint - „idegen víz bé nem folyik.”
A helységen áthalad a Marosvásárhely – Nagysármás - Apahida/Beszterce országút, valamint az 1912-ben kiépített Marosvásárhely- Mezőméhes – Szászlekence keskenyvágányú vasút, amelyen azonban 1997. óta szünetel a forgalom.
Közigazgatásilag 1871-ig Marosszék, majd Maros-Torda vármegye, később Romániában a Magyar Autonóm Tartomány települése volt, ma Maros megyéhez, azon belül Mezőpanit községhez tartozik.
A falu nevét először a pápai tizedszedők jegyzik fel az adólajstromokban, 1334-ben Borgene, majd 1335-ben Bergune változatban. Jó száz esztendő múlva bukkan fel újra adat a faluról: 1451- ben Hunyadi János kormányzó a szászsebesi országgyűlés egyik végzésében bergenyei birtokok ügyében hoz döntést. A helység neve itt már Bergenie-Bergenye alakban jelenik meg.
A falunév eredetét többen a mezőségi tájakon gyakran fellelhető, fanyar ízű gyümölcsöt termő cserje, a berkenye nevéből származtatják.
Mezőbergenye fennállását igazoló legrégebbi, dátummal ellátott „tárgyi bizonyíték” az 1530-ból származó harang, amelyet az első világháborúban elszállítottak a faluból, hogy aztán kalandos út után újból visszakerüljön ősi helyére. A jelenlegi református templom egy régebbi (egyes feltételezések szerint Árpád-kori) helyére és annak köveiből épült 1783 – 1788 között. Ekkor Incze Márton a megreformált egyházközség lelkipásztora.
Az egykori református felekezeti iskolaház úgynevezett millenniumi épület: 1896-ban adták át. Nyilvánvaló, az intézményes oktatás Bergenyében ennél sokkal korábban megkezdődött, kimutathatóan már 1605-ben.
A település lélekszámának alakulását csupán a XVIII. század közepétől tudjuk nyomon követni, hozzávetőlegesen felbecsülni. 1750-ben 400 körüli lehetett a bergenyeiek száma, 1849-ben 461. 1966-ban 1353- an laknak a faluban, az 1992-es népszámlálási adatok szerint a lakosok száma összesen 1209, ebből 804 magyarnak, 404 román nemzetiségűnek, 1 személy pedig „egyébnek” vallotta magát.
Mezőbergenye múltját tekintve kijelenthetjük, hogy e helység osztozott az egész országrész, Erdély viharos történelmében: szabadságharcok, világháborúk, diktatúrák próbáit állva ki.
Az 1989-es romániai fordulattól számíthatjuk a falu jelenkorát, ami egy húsz éve tartó lassú átmeneti időszakot ölel át. Kétségtelen, hogy történtek változások. A település lakóinak mentalitásában egyre hangsúlyosabbá vált az önkormányzati látásmód, a polgári felelősség gondolata. A magántulajdonnak az őt illető jogokba történő visszahelyezése, az elkobzott földterületek, ingatlanok visszaszolgáltatása alapvetően új viszonyokat teremtett. A mezőgazdaságban – egyelőre - a régi struktúrák felbomlása, a visszaesés a szembetűnő. Az útkeresés nehéz kihívásaival kevesen tudtak, mertek szembenézni e területen.
A régi állami nagyvállalatok működésnek megszűntével többen próbáltak szerencsét külföldön: Magyarországon és Nyugat-Európa különböző országaiban. Az építőipar itthoni fellendülésével az aktív lakosság egy számottevő része ebben a gazdasági ágazatban keresett és talált munkát. Nem kevesen új szakmát tanultak, újabb képesítéseket szereztek. Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása - bár helyi szinten nem hozott radikális változásokat – mégis új távlatokat nyitott Mezőbergenye számára is.
Az egyházi életre pozitívan hatott a szabadabb társadalmi légkör. Hirtelen kiszélesedett az egyházi tevékenység skálája: oktatás, szociális és kulturális tevékenység, különböző rendezvények szervezése.
A református egyház az utóbbi években gyülekezeti házat, ravatalozót épített, és a visszaszolgáltatott felekezeti iskola épületében egy diakóniai központot alakított ki.