Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

ApCsel 17,1-15 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

 ApCsel 17, 1-15   (vas.de.)

 

    Pál thesszalonikai és béreai szolgálatáról hallottunk az igefelolvasásban ill. az alapigében. Az apostol sok mindent vállal: hányattatást, utazást, nélkülözést, veszélyt.

Mi már amolyan tévés, számítógépes keresztyének lettünk. Mindent megkapunk otthon, ki sem kell mozdulnunk. De vajon jó-e az, ha nem mozdulunk ki? Élő kapcsolatok csak élő találkozásokból jönnek létre. Ha már iskolakezdés van, akkor így is mondhatjuk: a tanítványi képzésben nincs távoktatás. Mégis milyen sokan távol maradnak! Ha elmennénk az orvoshoz, és azt mondaná: szerveztünk csak 10%-ban működik, akkor az nagyon rossz hír lenne. Gyülekezetünk lelki kórképe nem mutat fel sokkal optimistább eredményt ennél.

   Thesszalonikában zsinagógájuk volt a zsidóknak, Pál három szombaton át vitába szállt velük az Írások alapján, és magyarázta, bebizonyította, hogy Krisztusnak (azaz Isten Felkentjének, ahogy Róla az Ószövetség beszél) szenvednie kellett, és feltámadnia. Ő pedig ezt a Krisztust hirdeti. Néhányan a zsidók közül hívőkké lettek, és sok istenfélő görög, illetve többen az előkelő asszonyok közül is.

   Milyen nagy titok az, hogy kinek a szívét érinti meg az Ige, ki fogadja be Isten Lelkének világosságát, erejét!

   A zsidók megtelnek irigységgel (a jó nem örülhet a rossz győzelmének, és fordítva). Az irigység, a gyűlölet, a harag nem egy passzív érzés: hanem mindig ki akar törni, valami gonoszt akar művelni. Bántani, legyűrni, ölni akar, így szerezve gonosz elégtételt magának. Van egy ilyen mondás: az élet élni akar. A halál pedig halált okozni: halált vetni és aratni.

   Az ellenség semmiféle módszertől nem riad vissza. Így olvastuk: felbéreltek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert. Kíméletlen, sőt egyenesen durva jellemzés ez! Semmittevő, rosszindulatú, mindenre kapható emberek... Vannak ilyenek. Úgy ódzkodunk kimondani, néven nevezni a dolgokat (liberális világunk megtanított erre). Tömeggyilkosok válnak médiasztárokká, a hamisság, tisztátalanság elfogadott életformává. Nem gyönyörködik ezekben az Isten. Nem az ítélkezés a feladatunk, hanem az, hogy rámutassunk a krisztusi alternatívára. 

  Fellármázták a várost, felvonultak egy Jászón nevű atyafi házához (azt gondolva, hogy ott van Pál társaival). Csődület hamar támad. A hangulatot nagyon hamar fel lehet szítani. A délszláv háború korából (csak néhány éve volt) vannak olyan történetek, hogy békességben, barátságban élő szomszédok váltak egyik napról a másikra (anélkül, hogy köztük valami történt volna) halásos ellenséggé, sőt egymás gyilkosaivá. 

  Kemény vádak hangzanak el az apostol és munkatársai címére: ezek felforgatják a világot (ez még hagyján), de a császár ellen cselekszenek. Ez már főben járó bűncselekmény. Mert mást tartanak királynak: Jézust. Megtudjuk tehát, hogy az első keresztyének Jézusnak erre a tisztségére, felségjelzőjére hivatkoztak a legszívesebben. Népét az önmaga élete árán megváltó, hatalmával védelmező király ő, az üdvösség nagylelkű, bőkezű ajándékozója.

   Aztán a kedélyek lecsendesednek, és a testvérek még aznap éjjel elküldték Pált és Szilászt Béreába. Ott pedig nem rejtőzködnek, nem bujkálnak, hanem az első adódó alkalommal folytatják a bizonyságtételt. „A virágnak megtiltani nem lehet”, hogy illatozzon, a fénynek, hogy világítson, a nemes növénynek, hogy gyümölcsöt hozzon.

  Három szép jellemzést olvasunk a béreai zsidó diaspóra közösségről.

a)Nemesebb lelkűek, mint a thesszalonikaiak. Nagyon sokszor alkalmaztuk ezt a jelzőt – nem tudom, mennyi joggal – magunkra. A meleglelkű Mezőség. Van valami ebben a meghatározásban. Nincsenek nagy, szikrázó harcok, konfliktusok köztünk, egymás ellen acsarkodó pártoskodások, úgy általában csendben, visszafogottan élünk, van tisztelet, segítőkészség. Másfelől elég sok lelki gond, nyomorúság, békétlenség van a családokban, családok közt.

Nagyon kikezdte közösségünket a közömbösség (és ez már nem a nemeslelkűség jele). Sokan úgy belenehezedtek különböző szenvedélyekbe, az értékeiket tékozló életformába. Nyilván, fájdalommal beszélünk erről. Nemrég mondtam valakinek: félek attól, hogy ha nem halok meg, vagy nem megyek el innen a közeljövőben, nagyon keserű dolgokat kell megéljek!

b)A másik szép megjegyzés: készséggel fogadták az igét. A problémák (megoldásának a) gyökerénél vagyunk. Kevés a mi természetünk, lelkületünk … Isten tarthat meg. Halálosan fontos az, hogy rá figyeljünk, hogy engedelmeskedjünk neki. Komolyan vegyük szent szavát: ha megtérésre int, ha figyelmeztet, bocsánatra tanít, összegfogásra ösztönöz.

c)A harmadik: napról napra kutatták az Írásokat. Isten igéjét… Napról napra nézzük a híreket, a sorozatfilmeket, a facebook – bejegyzéseket, napról napra űzzük kedvteléseinket, napról napra elmegyünk ide-oda (persze, vannak kötelességeink: iskolásoknak iskolába, alkalmazottaknak a munkahelyre el kell járni), de kimarad valami életbevágó. Isten akaratának keresése. A felülről való bölcsesség. Ez a hiány, mulasztás meglátszik gyermekeink, fiataljaink, családjaink életén.

   Csak határozott értékrendet valló és vállaló közösségek fognak fennmaradni. (Az sem mindegy, hogy milyen előjelű az.) Úgy látom, sokan eltávolodtak a hittől, megtagadták keresztyén örökségüket. Kiléptünk az Isten szövetségéből (súlyos vétség ez), ki-ki a maga útjára tértünk. Divatos, tetszetős elméleteket, irányzatokat követünk: mert izgalmasabb a pogány-magyar mitológia megváltásunk történeténél, érdekesebbek a keresztyén tévtanítások a Krisztus igazságánál, a keleti vallások kíváncsiságunkat csiklandó misztikája a Lélek munkájánál. Mi lesz velünk? Ha elszakadunk a Főtől, Krisztustól, akkor reménytelenül széthullunk.

   Ott Béreában, ahol nemeslelkűek voltak, ahol készséggel fogadták az Igét, ahol naponta kutatták az Írásokat, sokan hittek. Mert a megmaradásnak, az értelmes, tartalmas életnek a hit, mégpedig az igaz hit a feltétele. Hinni abban, aki megváltott.

   Sokan… Nem a számokat kell nézzük, bár a számok is jelek (a szó tényleges és átvitt értelmében is). Nem az a fontos, hogy hányan vesznek részt az istentiszteleten, de ha nullára apad a jelenlevők ill. a jelen nem levők száma, akkor az nagyon kegyetlen tény.

   A gonosz, nyilván, nem nyugszik bele a vereségbe. A Sátán nem szívesen ad fel területeket, életeket. Ha előbbre jutunk az ismeretben, növekedünk a hitben, akkor számolnunk kell azzal, hogy kísértésekkel szembesülünk. A régiek mondták: ahol fény van, ott az árnyék is megjelenik. Átjönnek a thesszalonikai polgárok (nem sajnálják a fáradságot), és zendülést szítanak. A rossz sokszor szívósabb motiváló erő tud lenni, mint a jó. (Háborúkra az országok micsoda energiákat mozgósítanak, miért nem teszik ezt pl. az éhség felszámolására?)

   Pál lemegy a tenger partra, Szilász és Timóteus maradnak még. Az evangélium, a megváltás jó híre tovább terjed, továbbra is igaz marad, ha sokan vissza is utasítják. Így van ez ma is.    

  Pált Athénig kísérték. Bizonyára missziós útitervének egyik célpontja volt. Nem gondolta, hogy ilyen módon fog megérkezni. (Rómába is eljut, bár fogolyként). Ha Isten kezében van az életünk, ő mindenképpen fel tud használni. Legyünk engedelmesek, hogy áldást örököljünk és megtartassunk! Ámen.