Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

"Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent." (Kol 3,14)

 

 

 

M - 2018

2018

 

A mások véleménye úgy befolyásol minket, mint a méheket az illat-ingerek.  

 

Az előítélet veszélye: megakadályoz minket abban, hogy meglássuk a másikban jó lehetőségét, őt pedig - általunk - elgáncsolja annak kibontakozásában.

Újat kezdeni csak előítélet-mentes, támogató környezetben lehet.

 

Nem a mosolyt - a kedves, meleg szavakat, nem a jó kedélyt - a szívbeli jóindulatot akarom.

 

Mindenki – bizonyos értékrend szerint – helyesen cselekszik, mindenki – bizonyos elvárásokhoz igazodva – jónak, értékesnek és főleg fontosnak akar látszani, olykor a legnagyobb gonoszságokat követve el.

 

Az egyénitől (amikor is azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe) az általános fele haladunk (belátjuk, olyanok vagyunk, mint mások). A halál az általánosság beteljesítője.

 

Az igazságnak csak egy szeletét, egy pillanatát ismerjük, és ahhoz ragaszkodunk körmünk szakadtáig.

 

A rosszat néha meg kell szoknod, de a jót soha ne szokd meg: légy hálás érte.

 

Amiért ellenfeled hazudott, attól még nem biztos, hogy neked igazad van.

 

Jézus nem válaszol mindig a kérdéseidre: azok nem mindig az igazságot keresik.

 

A kérdéseket, amiket másoknak teszel fel, neked kell megválaszolni.

 

A hőstörténeteket nem a hősök írják.

 

A semmi is hordoz jelentést: túlmutat önmagán.

 

Énünk gravitációs mezejében elhajlik az igazság egyenes sugara.

 

Annyit beszéltünk, most már hosszú-hosszú ideig hallgatni kellene, és csendben tenni azt, amiről annyit beszéltünk.

 

A rézkígyó története: az élő kígyó halált, a halott életet szerez.

 

Válaszd el az embert a hatalomtól, hogy meglásd, mennyit ér!

 

Amire nem figyelünk, az nem lehet hatással ránk.

 

Önmagad becsülöd másokban.

 

 „Vérenvesztett országunk.”

 

Mindig tudtam, hogy ki vagyok, csak nem mindig jól.

 

Liberalizmus: a szentségtelen szentesítése.

 

Meg kell halnom, hogy élhessek. A halál a látszat: a valóság az élet.

 

Isten látta, hogy jó. A bűnbe esett ember pedig azt, hogy nem jó, ha látja az Isten.

 

Állj tótágast a feje tetejére állított világban, és egyenesbe kerül minden!

 

Légy nyitott arra is, hogy néha nem kell nyitottnak lenned!

 

Higgyük a jót! („A dolgok úgy történnek, ahogy, akármit hiszel róluk.”)

 

Túl tökéletes: hiányzik belőle a hiány.

 

A gyakorlat 100%-ban ellentmond neki, mégis igaz. A 100% a kivétel.

 

A gőg egy olyan betegség, amelynek hordozója a legegészségesebbnek képzeli magát.

 

Tanult-e valaki a büntetésből? Csak félelmet.

 

Haragszom a világra, de a világ változik, közben és is más ember leszek… Tehát haragomnak is progresszíven változnia kell.

 

Valamit kezdenem kell magammal (mások között), állást kell foglalnom (másokkal szemben), bizonyítanom kell létjogosultságomat (mások előtt). A megnyilvánulás, a cselekvés kényszere ez: Wille zum Machen.

 

Szembe kell néznünk nemcsak a halállal, hanem az élettel is.

 

A passiótörténet (a Krisztus elleni per) tovább folytatódik. A mai embert már a kereszt is zavarja. Azt is keresztre feszítené.

 

Csak a saját életedet van jogod feláldozni. Tudsz-e élni azért, amiért kész lennél meghalni?

 

Az belső egyensúlyra törekvés törvénye: az ember saját világa megteremtésében, azaz tetteinek értékelésében, mentegetésében (akármire hivatkozva), bírálatában (v.ö. bűnbánat) szereti saját szerepét jónak, fokozatosan javulónak látni. 

 

Talán nehéz meghalni, de halottnak lenni nem olyan rossz.

 

„Ha megérem, hogy meghalok, ide temetkezem.” (B. D.)

 

Piros-fehér-zöld imádság…

 

Vannak az életnek oly kérdései, amire csak a halál válaszol.

 

Az igazi kérdések hosszas töprengésben, vívódásban születnek, az igazi válaszok hasonlóképpen.

 

Jobb hamarabb, mint későn, jobb későn, mint soha, jobb soha, mint soha sem.

 

Nem biztos, hogy érték az, amit az emberek lázasan keresnek.

 

Indulj befele: végtelen út áll előtted.

 

Nem a keresztek érdekelnek, hanem a Krisztus keresztje.

 

Sok kereső lélek van az egyházban. A kijáratot keresik.

 

Isten csak a temetést bízta ránk, a feltámadást majd ő celebrálja.

 

Isten fájdalomküszöbe…

 

Csak akkor találsz magadra, ha teljesen odaadod magad.

 

Pályázzunk a kegyelemre: Isten előtt 100 százalékos az esélyünk.

 

Ha hinni akarsz, 1000 érvet találsz a Bibliában, ha nem akarsz hinni, akkor is.

 

Aki hallgat, az tökéletes a beszédben.

 

„Legalább száz éves!” „Még több: már meg is halt.”

 

Megkezdtük a templomunk fokozatos átadását a hitetlen világnak: lásd az üres padokat.

 

Aki el akar jutni a célig, vállalnia kell az utat is.

 

Isten, akár a bölcs, nagylelkű szülő, teljesen nélkülözhetővé tette magát (hogy teljesen szabadon szeressük őt).

 

Mit tesz az ember, ha Isten a kezébe adatik? Lásd nagypénteket! Mit tesz Isten, ha az ember a kezébe adatik? Lásd nagypénteket!

 

Jákób küzdelme az Úrral: Isten hozzánk hasonló lesz, olyanná, hogy egyenlő féllé váljon.

 

Az élet értelme az élet.

 

Krisztus sebeiben sebezhetetlenek vagyunk.

 

Érzékenyek vagyunk arra, ami a „miénk”, miközben gátlás nélkül használjuk azt, ami a másé. Mindenkiben eltorzul a törvény (mint prizmában a fény).

 

A testiek akkor fontosak, ha testi módon látunk, ha a lelkiekre figyelünk, akkor az előbbiek mellékessé válnak. (Láss tisztán, és minden tiszta lesz! A tekintetedet kell megmosnod!)

 

A jó társ nemcsak tűzbe hoz, hanem melegít is.

 

Az ördög előtt sok jó pontot szereztem prédikációimmal: bizonyítani tudom, hogy nagyon kevés embert érintettek meg.

 

Az alkohol elviselhetővé teszi az adott helyzetet, de neked nem elviselni kell azt, hanem megváltoztatni.

 

Ellenkezni a barátokkal, barátkozni az ellenséggel?

 

Az igazság az, ami az Igazságot szolgálja. Csak az igazlelkű előtt derülhet ki az igazság. Amilyen vagy, olyan az igazságod.

 

Olyan gonosz, hogy a pokolba is csak protekcióval juthat be.

 

Tőled függ: illatozó virágot, vagy fojtó szagú gyomot teremsz a szívedben. 

 

Ha nem tudod megtartani hitedet, legalább elveidet őrizd meg.

 

Az idő nem a henyélőket igazolja. Az időjárás olykor a szorgalmas embert is megszégyeníti, a lustát mindig.

 

Más törvények uralkodnak a viharban, mint a napsütésben. Úgy harcolj, hogy azt békeidőben se szégyelld!

 

Az erősek, a nyertesek „isteni igazsága” marad fenn?

 

Isten nem változik, csak a róla alkotott elképzelésem. „Mikor gyermek voltam…”

A világ számomra akkora, amekkorát ismerek belőle. Ez a világ az elmémben él.

 

Belefér Isten dialektikájába az, hogy mindkét (egymással küzdő, egymást pokolba kívánó?) csapat igaz hittel és istenfélelemmel a győzelemért imádkozik?

 

Az üdvösségben értelmetlenné válik minden „Uram, hogyan engedted meg?” kérdés.

 

Ha nem lenne akaratom, véletlenül is ugyanaz történne meg velem, általam?

 

Nem segítségre, segítőre van szükségünk.

 

Felismerés: kint a természet, bent az ember, fent az Isten. A többi hozzátoldás.

 

A vizet csodáld, ne a köré épített infrastruktúrát!

 

Ahogy nem kérted az életet (egyszerűen csak elkezdtél élni), úgy a halált sem kell kérned (egyszerűen csak…). Mindkettőt jól kell csinálni: nem kapsz több esélyt.

 

Születésében és halálában mindenki azzá válik, ami: emberré.  

 

Maradj mellettem: várjunk együtt téged.

 

A hit: tudatosan elfogadom, megélem azt, ami természetes.

 

Az önzés, a félelem csapdáját, minket egész életünkön át kísérő és kísértő nyomorúságát csak úgy kerülhetnénk el, ha első pillanattól tudatosan vállalnánk a szenvedést, vagy teljesen immunisak lennénk azzal szemben.

 

Házastársak: néha a lélek útján érkeznek a testhez, néha fordítva.

 

Jogod van nemcsak a halálhoz, hanem az élethez is.

 

Nem annyira nehéz, mint amennyire sokan képzelik, és nem annyira könnyű, mint amennyire sokan képzelik.

 

Nem tudom, a megfelelő szavakat használom-e? Van-e még értelme a szavaknak?

 

Amikor be kell ismernem, hogy nem tudok tovább menni, vissza még kevésbé: az a halál.

 

Ostobaság valamit csak azért megtenni, mert képes vagy rá, vagy éppen lehetőséged adódott.

 

Kapcsolataink olyanok, mint az egyenletek: az egyik oldal értékéről szóló kijelentés a másik révén válik igazzá. Úgy viszonyulj embertársadhoz, hogy igaz legyen a vele kapcsolatos elismerő megállapítás.

 

A bölcs ember vigyáz magára. A még bölcsebb másokra is.

 

Tégy jót másokkal: magaddal teszed!

 

A népirtás legalattomosabb formája: nem vállalunk gyereket (megfojtjuk a születésnek még a gondolatát is, megöljük jövőnket).

 

Nem egyformán éljük meg a hitünket. Híveink 90%-a úgy, hogy nem jár istentiszteletre. Senki sem tarthatja vissza őket, hogy ne jöjjenek a templomba.

 

Nem Krisztus a hibás, ha nem hiszünk.

 

Mit tudsz – békében élve – arról, hogy milyen küzdelmek előzték meg jelenlegi helyzetedet? Ki érez egész lényét átjáró hálát az elődök áldozatáért? A tudatosság nem könnyíti, hanem mélyíti az életet.

 

A léleknek is megvannak a törvényei: még ha bizonyos mértékű szabadságunk is van azokkal szemben.

 

A történelem tanulsága szerint legtöbbször rossz lett a vége annak, ha valaki a törvényeket félretéve, az emberek jóindulatára alapozva akart egy közösséget megerősíteni.

 

Az állatok csak élni akarnak, az ember ezen felül még szórakozni, önmagát megmutatni, igazát bebizonyítani, másoknak tetszeni, megfelelni, másokat megelőzni, hírnevet szerezni, Isten kegyét elnyerni…

 

Nem a kenyeret és bort: aki mögötte van. Nem az örömet: aki szerzi. Nem a világot: aki betölti.  

 

Még az emberek tekintete is befolyásol. Hát az Istené!

 

Mi a különbség az üdvösséget nyert és az elkárhozott ember között? A kegyelem.   

 

Nem rendelkezünk az Isten erejével, csak a jó hír (evangélium) hatalmával.

 

Sokkal rokonszenvesebb az ellenség, ha mi magunk testesítjük meg azt (pl. ha mi tékozoljuk el a pénzünket, mi tesszük tönkre saját életünket).

 

A jó tanács nem mindig esik jól.

 

Csak azt bántsd meg, akit meg tudsz vigasztalni, azt kritizáld, akit jobbá tudsz tenni, azt öld meg, akit fel tudsz támasztani.

 

Nagy problémák nagy szenvedélyeket kavarnak és fordítva (pl. nemzetszocialista őrület).

 

Nem(csak) a szöveghez kell hűnek lenned, hanem a hívekhez. Elvégre nem a Bibliának prédikálsz.

 

Isten alkotta a törvényeket, és ő azokhoz tartja magát.

 

Ha azt mondják rólad: messze elmaradsz a tökéletestől, lehet, hogy a „tökéletes” értelmezésével van baj, és nem veled.

 

Hulló véred miatt hulló könnyeim.

 

„Vártam, hátha könyörül rajtam az Isten.” A kegyelem is időfüggő? Ki kell tartani, míg megérkezik?

 

Nem a távolság választ el igazán egymástól, hanem az idő…

 

Isten sokkal több szeretetet adott nekünk, mint amennyit felhasználunk.

 

Néha nem én hordozom a keresztet, a kereszt hordoz engem. Terheim szárnyakat adnak. Erőtlenségemből merítek erőt.

 

Nézz vissza: szép napodat sokszor hálátlanságod, türelmetlenséged, kicsinyhitűséged miatt nem élted meg szépnek!

 

A jó és rossz kiagyalásához, megvalósításához is időre van szükséged.

 

Angyalok vagyunk, akikből néha kibújik az ördög, vagy ördögök, akikben néha megmutatkozik az angyal?

 

Az alázatot alázattal, szeretetet szeretetben lehet igazán gyakorolni. Lehetünk-e rámenősek az alázatban, kíméletlenek a szeretetben?  

 

Vannak elméletek, amiket cáfolatai tartanak életben.

 

A teológia olyan, mint a szerelem: nem biztos, hogy minél többet megtudsz a tudományos oldaláról, annál jobban műveled.

 

Sok lelkész kikel a pszichologizálás ellen, miközben beszédeit masszívan meghatározza önnön pszichológiai alkata. Mindenki önmagát is prédikálja. Nem az Írást, lelkünket kell Isten Lelkének átformálnia!

 

Elkeserítő, mennyire türelmetlen vagyok az emberek türelmetlenségével szemben.

 

Zavar, ha az emberek jobbak, az is, ha rosszabbak, mint mi. A legidegesítőbb, ha ugyanolyanok.

 

Szomorú rádöbbenni: nincs igazi, önzetlen szeretet. És ezt magadban (is) meglátni.

 

Szavainkba menekítjük eszményeinket a valóság elől.

 

A felnőtté válás hátránya: elfelejtünk gyermekek lenni, a tudásé: elfelejtjük a tudatlanok ártatlanságát.

 

„Vita témája lehet az, hogy van-e helyük a gyülekezetben a ’pogányoknak és vámszedőknek’, az viszont nem, hogy kell-e rajtuk segíteni, ha elesetté válnak?”

 

A pokol az az állapot, amikor nem tudunk bocsánatot kérni (különben Isten megbocsátana), amikor a totális szabadság hamis, sátáni ígéretének bedőlve, elveszítjük szabadságunkat.

 

Szeretet teszt: szeretnéd-e, ha ő (embertársad) lenne Krisztus, aki visszajön ítélni eleveneket és holtakat?

 

Pillanatokból lesz az örökkévalóság.

 

Hibáinkkal még elbánunk, de „erényeinkkel”?  A sikeres bűn a legveszélyesebb.

 

A rossz illetve a jó valamilyen szempont alapján minősül annak… Szinte nincs az a rossz, amit valaki ne tartana jónak. A nézőpontokat kell egy helyre terelni.

 

A magam módján járok a Krisztus útján, a magam útján követem Krisztust?

 

Hogyan hihetném, hogy Isten meghallgat, amikor ilyen kisszerű bűnök élnek bennem, hogyan hihetném, hogy Isten nem hallgat meg, amikor ilyen nagyszerű kegyelem él benne?

 

Dilemma: látogassam meg szeretteim sírját, vagy halasszak/várjak a mennyei találkozásig?

 

Uram, ha én boldog vagyok, te is örülsz annak?

 

Nem az a fontos, hogy ki vagy, hanem az, hogy mit adsz.

 

Nem mindegy: otthon vagyok, vagy hazaérkezem.

 

Csak a testben megjelenő, és a Szentlélek által velünk maradó Fiú hívő felismerésében juthatunk el Istenhez.

 

A holtpontnál a rossz irány is jobb.

 

A zene: az energia.

 

Van valami mély összefüggés akenyér és bor és testi mivoltunk között, ahogy adjuk, vesszük az úrvacsora szent jegyeit: csak a testen, csak Krisztuson, csak a kereszten keresztül érkezik hozzánk a kegyelem, és vezet az út… az igazságra, az életre.

 

Igent mondani az Isten akaratára, ahogy ezt vagy azt az embert ide vagy oda állította a szolgálatban, ilyen vagy olyan képességekkel ruházta fel. Legyőzni a benned (önző éned miatt) spontán fellépő ellenérzést, averziót, és belátni (a helyébe gondolva magad): valójában te is őt kérnéd fel: légy szíves, vállald. Láss az Isten szemével!

 

Így csak a magukat tévedhetetleneknek tudók kérnek bocsánatot (ez a bocsánatkérés felér egy sértéssel).

 

Királyod érkezik hozzád.” (Zak 9,9) Ha földi uralkodó látogat el valahova, akkor a külső környezetet igyekeznek széppé tenni, elrendezni. Krisztus az emberekkel való viszonyunk rendezettségére kérdez rá (v.ö. Mt 25): mit tettünk az éhezőkkel, hogyan bántunk a szegényekkel.

 

Győzött a legyőzött.

 

 Az eszünket könnyebb idomítani, mint a szívünket.

 

Időt fogyasztva élünk.

 

Az áldozatok (túlélők) őszinte érzéseit, gondolatait - vallomásiakból - ismerjük, az elkövetőkére csak propaganda ízű nyilatkozataikból, vagy a mások által megfogalmazott feltételezésekből következtethetünk.

 

A mások tévedése tévedhetetlenségem illúzióját kelti bennem.

Amikor mások felett ítélkezünk, másokat kioktatunk, helyre rakunk egy helyzetben, akkor a magunk örök győzelmét, fölényét, igazát ünnepeljük.

 

Nézz kívülről, ha bent is vagy!

 

Nem olyan szeretetre van szükséged, ami a világot, hanem ami (csupán) a szívedet tölti be!

 

Jobb Krisztussal a kocsmában, mint nélküle a templomban.

 

A kegyelem mindig jelen idejű: Isten ígéretének úgy örülhetek, mint amit máris megkaptam. 

 

A testi egészséged érdekében figyelj magadra, a lelkiért másokra.

 

A bűnvallásnak csak a bűn konkrét, elkövetett formájára nézve van igazán értelme. Paradoxon azt mondani: nagyon bánom, hogy/de én mindig hazudok. Akkor tehát most is.

 

Csak az tartozik hozzánk és az marad meg belőlünk, amit Isten teremtett, amit Krisztus megváltott: a többi csupán hozzánk tapadt. El kell határolódnunk bűneinktől, mindentől, amit szeretetlenül gondoltunk, mondtunk, tettünk.

 

Való igaz: a történelem (miként a jelen is) csak a tudatunkban él, csak egy szellemi konstrukció. Ám ami megtörtént, az „sebet üt, jelet tesz a tér és idő testén”, része a valóságnak. Az, hogy több millió ember meghalt a második világháborúban: tény. Hogy milyen üzenetet hangosítunk, erősítünk fel ebből (áldozatok tiszteletét, a hősök mítoszát), az szubjektív.

 

Elmisztifikáljuk Istent: pedig Ő a legnagyobb valóság.

 

Utolsó alkalmakból tevődik össze az életünk.

 

A Bibliában ne a választ keresd: Jézust, aki választ ad.

 

Minden betölt az üresség.

 

   Igaz lehet: rajtunk (magyarokon) Isten is nehezen tud könyörülni. Legjobb szándéka mellett... A lelki őrállók kitartó, szívet tépő, eget ostromló esdeklése után elküldi az Úr legerősebb angyalát a „múltat és jövendőt megbűnhődött” néphez, felkínálva a nagy esélyt a megmaradásra, az anyagi, szellemi, lelki felemelkedésre. A mennyei követ ezen szavakkal áll a nép vezetői elé: az Úr meghallgatta váteszeitek imádságát, most tehát kérjetek akármit: ami a legjobb nektek,  ami a leginkább a szíveteken van, ami igazán naggyá teheti, megdicsőítheti nemzeteteket, és az Örökkévaló megadja azt nektek Fiának szerelméért.  

A Jobbik

a kormány föld színéről való eltörlését kérte, a Fidesz az ellenzék teljes elsorvadását, az SZDSZ a vallás és minden nemzeti érték felszámolását.

   Urunk, igaz, te is úgy látod: jobban jársz, jobban járunk, ha nem szívünk kérése szerint cselekszel velünk, hanem ítéleted alatt őrzöl bennünket.

 

Hiába nyitunk egybe két sötét szobát, nem lesz sem több, sem kevesebb a sötétség.

    

Két örökkévalóság közt töltjük mulandó életünket. A mulandóban az örökkévalóság pillanatait élhetjük át.

 

Csak azt adhatod, ami a tied, csak az a tied, amit odaadsz.

 

A szélsőségek összeérnek?

 

Isten el akarja tőled venni a semmit, hogy a mindent adhassa.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.