Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5b)

 

 

 

M - 2020

2020

 

A csendről nem lehet beszélni. A csendről hallgatni kell.

 

Nem az a kérdés, hogy igazad van-e, hanem az: mit kezdesz az igazaddal.

 

A halállal mindenképpen szövetséget kell kötnünk: vagy önként, vagy kényszerből.

 

Uram, annyi jót adj nekem, hogy a szüntelenül jelentkező rosszat el tudjam hordozni!

 

„Nem ismertem a halottat, ő sem engem.”

 

Nekünk a profit prófétál.

 

Csak az áldozat(hozatal) mos tisztára. Az áldozatot is.

 

Annyira fájt az, hogy nem éreztem semmi fájdalmat!

 

„Pusztán hagyatik a házatok.” Sirassátok el már most magatokat, mert nem lesz majd, aki megtegye!

 

Közbenjárás a közbenjárónál.

 

Krisztus is függő: a kereszten.

 

Sok olyan kérdésen törjük a fejünket, ami nem a miénk.

 

„Többszörösen meghaltam.”

 

Depresszió: ahhoz sincs kedved, hogy jó kedved legyen.

 

Hitünk és hitetlenségünk is kegyelemért kiált!

 

Nézd, milyen komolyan veszik az emberek magukat (pl. társadalmi szerepükben)! Valaki igazgató lesz, mennyire megváltozik: kimért, elmélyült és megközelíthetetlen magatartást ölt fel. Pedig ez csak játék… Az egyetlen komoly dolog a szeretet.

 

Amikor rossz a hangulatod, bosszús és csalódott vagy, olyankor hajlamos vagy másokat is bántani, megéreztetni másokkal is saját sötét érzéseidet. Azt gondolod: ha te okozod a szenvedést, akkor már uralkodsz is rajta. (Pedig ha másokat magaddal rántasz az örvénybe, attól még te nem fogsz megszabadulni.)

 

Ha egy milliomost az üzletben becsapnak 10 lejjel, ugyanúgy felháborodik, mint a napszámosa.

 

Nem halt meg a régi éned. Abból is látszik, hogy állandóan bizonygatod a halálát.

 

A gonoszság gyakran használja a félreértés taktikáját.

 

Ha mindennek az ellenkezőjét mondtam és tettem volna, talán akkor sem lennénk rosszabb helyzetben.

 

A szerelem elfeledteti veled azt, hogy azért érzel úgy, ahogy, mert szerelmes vagy. A szabadság mámora elködösíti azt a tényt, hogy korlátok közt élsz. A valóságot érzelmeid értelmezik számodra.

 

Semmi idői átfedés nincs az élet és a halál között: az élet utolsó és a halál első perce nem esik egybe.

 

Ha egyszer elárultak, becsaptak, félrevezettek, megaláztak, akkor életed végéig azzal a tapasztalattal élsz: a világban árulás, gonoszság, erőszak van.

 

Sajnos, a jósággal és a szeretettel nem lehet embereket fanatizálni, csak a gyűlölettel. Persze, a gyűlöletet el lehet nevezni igazságnak, jóságnak, sőt szeretetnek is.

 

Krisztus Urunk példája is mutatja: az emberek nem bocsátják meg, ha megbocsátanak nekik.

 

Van olyan: a Krisztus nevében megtagadni Krisztust?

 

Az ostobákat tudással, tudománnyal nem lehet meggyőzni.

 

Minden szülői erőfeszítés és áldozat ellenére a cukros bácsi ajánlata izgalmas, vonzó és ellenállhatatlan lehet. Verejtékes munkával egy hatalmas virágos kertet szerezhetsz gyermekednek, egy szál rózsával elviszik mellőled.

 

Az univerzális öröm nem tudja feledtetni veled a lokális fájdalmat.

 

Két esetben élhetsz át igazi megkönnyebbülést: ha a halál, vagy ha az élet áll előtted.

 

Az életben megférnek az abszurdumok is. Pl. a szülők kijelentik a gyermekükről: nem a mienk.

 

Nem bölcs az, aki azt mondja: mindig bölcs voltam. A bölcsesség folyamatos mélyebbre jutás a megértésben.

 

Mi az újítás, a változás hagyományához ragaszkodunk.

 

Isten örül, ha jó lehet velünk, ha megbocsáthat. Örömének oka nem bennünk van, hanem önmagában.

 

Amit az ember elrontott, azt csak Isten teheti jóvá.

 

Minden ember más, másként reagál, értelmez. De egy dolog mindenkiben közös: szüksége van szeretetre és megváltásra. Ez a kettő pedig nem messze van egymástól.

 

Aki nem fogadja el hallgatásodat, az nem érdemli meg azt sem, hogy beszélj vele.  

 

A Sátán Isten világosságának árnyéka? A fényben a fény nem vet árnyékot.

 

A fegyver nem veszélyes önmagában, attól függ, kinek a kezébe kerül.

 

Minden szó, érv, sőt bibliai gondolat is kiforgatható, a gonosz ember ugyanúgy használja, mint a tisztalelkű. Nincs a nyelvnek, a logikának egy szent, a jó számára elkülönített, érintetlen szigete.

 

Az előfeltételezés (az emberek fejében) erősebb a bizonyítéknál: maga a bizonyíték. Aki azt elülteti az agyakban, az megkaparintotta a lelkeket.

 

Gyakran az igazságra hivatkozva keresünk kifogásokat az igazság ellen.

 

Egy járvány több embert vezet Istenhez, mint ezer lelkész.

 

A prédikáció „fizetett (ige)hirdetés”?

 

Nekünk még Isten szeretete is gyanús, megmentésünk jogát is elvitatjuk tőle.

 

Jézus velünk akar lenni mindenben: munkánkban, ünneplésünkben, családi életünkben. Nem ezek választanak el tőle (lásd a nagy vacsora példázatát), hanem bűneink. Ha a király betoppan hozzánk, vajon minden hely foglalt már mások (az üzlettársam, a partnerem, az ivócimborám, stb.) számára?

 

Isten haragját (már csak) Krisztuson láthatom.

 

A hit hősiessége, a hősiesség hite…

 

Ha elkezdek gyanakodni valaki szeretetének őszinteségében, szeretete bizonygatására kényszerítem, arra, amit tkp. szabadon (és nem kikövetelve) akarok tőle kapni.

 

Igaza van Krisztus Urunknak: ha benned van a vírus, a bűn, mind moshatod magadat.

 

Nem olyan rossz élni, nem olyan rossz meghalni.

 

A megtérés nem az igazság megszerzése, ellenkezőleg: az igazság elvesztése. Rádöbbenek: nincs, nem is lehet igazam.

 

Nem csak az lehet az Isten akarata, amit minden erőbevetésünk ellenére sem tudunk elkerülni, hanem az is, amire teljes erőbevetéssel törekszünk.

 

Isten többet tud kihozni belőlem, mint amennyi bennem van.

 

Elébe gyűjtetnek mind a népek… és mindenki cipeli magával jócselekedetei kisebb-nagyobb zsákját. Az Úr azt mondja: ma az a nap van, amikor mindenkinek kegyelmet hirdetek. Egyesek azt mondják: ez igazságtalanság. Mások: ez lehetetlen. Ismét mások – éppen azok, akik az éhező Úrnak enni adtak, akik szolgáltak neki, azaz kegyelemben éltek - ujjongva vonulnak be Isten országába. 

 

Aki még azt gondolja, hogy bármit hozzá tehet a kegyelemhez, vagy bármit tehet kegyelem nélkül, az nem ismerte meg annak lényegét, mindent átfogó nagyságát.

 

A pesszimistáknak igazuk van, az optimistáknak igazuk lesz.

 

Isten szabad… mint az igazság, mint a szeretet, mint a kegyelem.

 

A menny az a hely, ahonnan senki sem kívánkozik máshova, és senki sem akar más lenni.

 

Húsvét nem a hit győzelméről, hanem a győzelem hitéről szól.

 

Sem élet, sem halál… Immár nem a halál a legnagyobb ellenségünk, hanem az, ami/aki Istentől (az élet forrásától) elválaszthat minket.

 

A jót sokszor nem kívánjuk, a gonosz elbűvöl… akkor minek alapján tájékozódunk?

 

Húsvét: együtt Jézussal, megbocsátott bűneinkkel (bűneink nem támadnak fel).

 

Aktuális: a (földi) halált csak egyszer kaphatod el. Húsvét: örök immunitás.

 

A jó hangszer rózsafából készül. Kérdezd meg a művészeket: olykor még érezni lehet (ki lehet tapogatni) rajtuk a töviseket.

 

Aki dolgozik, az téved, és ugyanő javítja ki a tévedést.

 

Olyan szép ez a világ, hogy meghalni is érdemes benne.

 

Van, aki egy életre a halált választja.

 

Amit Isten örökkévalónak szánt, azt mi átmenetivé nyilvánítottuk, amit mulandónak rendelt, azt mi örökkévalóvá tennénk. El kell vegye tőlünk a mulandót, hogy az örökkévalót adhassa.

 

Az élet teljességéhez hozzátartozik annak tökéletlensége is.

 

Nekünk Isten tökéletessége felé kell útban lennünk („míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus” - Gal 4,19). Ezen az úton legnagyobb segítségünk a kegyelem, ami megújul és megújít. A törvény nem változik, és nem tud megváltoztatni.

 

A vérbeli hitetlen a pokolban sem fogja elhinni: van ítélet.

 

Írj tele n lapot mindenféle betűvel, húzd ki a fölöslegeseket, és kész a remekmű!

 

Csak bűneim vannak: ha azokat elveszed, Uram, semmim nem marad.

 

Halálunk azt a célt szentesíti, amit életünkben követtünk.

 

Két nem közt vergődöm: nem tudok a jó mellett kitartani, és emiatt lelkiismeretem nem hagy nyugodni.

 

Légy jó, ha nem is érzel késztetést erre, ha nem is látod értelmét… Szíved és értelmed is becsaphatnak. Azt kérded, miért tennél így? Csak: mert Isten mondta. Igazságát úgysem foghatod fel, kegyelmét úgysem értheted meg.

 

Nem szeretek nyakra-főre kritizálni másokat, megrémülök attól a gondolattól, hogy én lennék az igazság képviselője. (Úgy gondolom, a diktátorok saját sebezhetőségük tényétől megrémülve, tűzzel-vassal az ellenkezőjét bizonygatták.)

 

A folyó ugyanaz, a víz nem.

 

Uram, taníts miket az örökkévalóságra készülni. Szinte mindegy, hogy néhány nap, vagy néhány év választ el attól. (Az örökkévalóságban az időnek nincs iránya.)

 

Divatos szlogen: légy önmagad. Az az érzésem, hogy ez a biztatás általában arra vonatkozik: kövesd, érvényesítsd céljaidat, ne engedd magad másoktól befolyásolni. Magad számára te légy a legfontosabb (mert csak magad számára lehetsz az)! Ám ahhoz, hogy ezt az igényt sikerüljön maradéktalanul megvalósítanod, ki kellene vonulnod a világból, hogy senkitől ne függj, senki ne függjön tőled. Mások között nem lehetsz abszolút önmagad.

 

Még Istenre – aki a legnagyobb – sem merem rábízni magam.

 

Világgá kürtölöm, hadd tudja meg mindenki: nem érdekel a mások véleménye.

 

Isten előtt, a világ szeme előtt… online haldoklás?

 

Istennek szüksége van rád, a világnak, pedig az ellenkezőjét harsogja, igazából nincs.

 

Ha bajod van magaddal, akkor másokkal is, ha bajod van másokkal, akkor magaddal is.

 

Életünk (eredete, értelme, célja) valamiképpen összefügg a boldogsággal: a miénkkel, másokéval. Lelkünk üzemanyaga a boldogság?

 

A bűntől nem a halál, hanem a Krisztus halála szabadíthat meg.

 

A fák a föld imádkozó kezei.

 

Nem baj, ha hasznot húzunk egy nehéz helyzetből - lelki értelemben.

 

Egy üzletembereket szállító repülőgép zuhanni kezd. A társaságban egyetlen személy van, akinek van valamiféle kapcsolata a vallással. A többiek kérlelik: imádkozzál az Istenhez, hogy szabaduljunk meg. Az tétovázva nekikezd: Uram, ha megsegítesz, és túléljük ezt a nehéz helyzetet, felajánljuk neked vagyonuk 10%-át. Egyszerre szakítják félbe: állj le, ember, a mi nevünkben ne nyilatkozz: mi nem adunk annyit!

 

„Még a port is verjétek le lábaitokról…”Olyanok hivatkoznak erre a jézusi tanításra, akik - ha te mennél térítgetni hozzájuk -, úgy kidobnának, hogy a lábad sem érné a földet!

 

Terveztem, hogy a járvány után meglátogatom a barátaimat, de közben kiderült: nincsenek!

 

Jézus mindig testközelben van…

 

Szeretném, ha közvetlen, akadálytalan lenne az Istennel való találkozásom: bűneim, békétlenségem, aggodalmam nélkül. Felismerem, hogy a „közbevetés” bennem van.

 

Ami nem megy ki a fejedből, az a szívedből sem.

 

Még elrettentő példának sem jó!

 

A mulandóból nő ki az örökkévaló…

 

Aki szőlőt eszik, nem gondol a szőlőtőre.

 

Jusson győzelemre kegyelmed, Uram, nemcsak az utolsó ítéletkor, hanem életem minden napján!

 

Az Atya teremtő ereje, a Fiú végtelen szeretete, a Lélek öröme, illata…

 

Magasra kapaszkodtunk, és nem találjuk a helyünket.

 

Csak azt láthatod meg, ami benned van.

 

A fejed fölött mások döntenek, de a fejedben te.

 

Jézus nem saját kezeink, hanem mások lábának a megmosására tanított. Hány betegség lenne elkerülhető így!

 

Amint a korsót hóna alá fogta, és szöszmötölve töltött belőle, amint komótosan, szertartásosan elrendezte tányérja mellett a kenyeret… látod, testben élünk.

 

Sokszor nem azt választjuk, amire szükségünk van.

 

Miért nincs ilyen mondat: addig nem nyugszom, amíg (keservesen) meg nem fizetek mindenért, amit elkövettem? 

 

Hiába várjuk az embereket a templomba: lelki karanténban vannak.

 

Nem a bűn maga, hanem annak kezelése (a kimagyarázás, az önigazolás szemfényvesztése, hamissága) tesz igazán bűnössé.

 

Nem az alany a hibás, ha az állítmány helytelen, nem a téma, ha nem jó a kifejtés.

 

Ha fent van az ember, nagyobb az esélye annak, hogy „lenézzen”, ha lent van, akkor nagyobb az esélye annak, hogy felfele tekintsen.

 

Igazolta a cáfolatot.

 

Isten mind a szenvedéssel, mind a szerencsével magához akar közelebb vezetni, a Sátán ugyanezekkel igyekszik eltávolítani Istentől.

 

Jézus teremtménnyé lett, hogy minket visszavezessen a Teremtőhöz.

 

Mindenki önmagához hasonlóan értelmezi a kapott információkat (a kétszínű kétszínűen, a rest restül).

 

Ugyanaz a Megváltó és a megváltottak öröme?

 

Egész tudományunk gazdag, imponáló variáció a nem tudás témájára.

 

A problémák nem a világgal, hanem önmagunkkal kapcsolatosak.

 

A kétségbeesés bénult nyugalom.

 

Minden embernek hozzávetőleg egyformán régi múltja van.

 

Mindenki a világot akarja megváltoztatni, pedig csak önmagát kellene ahhoz, hogy megváltozzék a világ (hogy több világosság legyen benne.)

 

Az emberi igazság 1/7.500.000.000 – ed részét birtoklom.

 

Minden, ami történik, az értelmezésünkben (értelmünkben) bonyolódik el.

 

Csak akkor érzed igazán a béke ízét, ha megkóstoltad a háborúét is.

 

A lelkiismeret-furdalás nagyságát nem az elkövetett bűn mértéke, hanem a lélek érzékenysége adja. (Sok tömeggyilkost egyáltalán nem gyötört ez az érzés.)

 

A mulandó (a pillanatnyi) megsemmisítő kritikát gyakorolhat az örökkévaló felett. (Az igazságtalanság hatékony kifogást emelhet az igazság ellen.)

 

Kegyelem az, hogy azt is adhatod, ami nem a tied.

 

A legszebb kép is semmitmondó pontokból áll.

 

Ne várd az utolsó pillanat megvilágosodását: egész életünk testamentum.

 

Elméleteink foglyai vagyunk. Magunk, mások, a világ értelmezésére elméleteket agyalunk ki, amik egyben kifogások is ott, ahol nem tudunk, nem akarunk változtatni.

 

Ne a köveket nézd, hanem a cél felé kanyargó utat. Ha egy probléma megoldható szeretettel, akkor összpontosíts ez utóbbira.   

 

Ádám bűnét az is mutatja, hogy nem ismeri fel bűnösségét (az asszonyra hárítja a felelősséget). Ha bűntelen lenne, felismerné?

 

A legtöbb a baj nem abból származik, hogy az emberek különböznek, hanem abból, ahogy a különbséget kezelik.

 

Egy gonosz ember betörte egyik szomszédja nappalijának minden ablakát. Ettől az teljesen összeomlott. A másiknak a házát gyújtotta fel: az újat épített.

 

Úgy tanítsd a fiatalokat, hogy rászorulsz még tőled szerzett tudásukra (rajtad fogják gyakorolni azt az életbölcsességet, amire példát mutattál).

 

Ha figyelnénk másokra is (nem csak magunkkal lennénk elfoglalva), bölcsebbek lennénk.

 

Azzal védekezel, támadsz, ami a szívedben van.

 

A törvény segít győzni ösztöneid, a szeretet a törvény fölött.

 

Jelenlétedbe öltözöm…

 

A szeretet: amikor a másik boldogsága miatt kezdek aggódni.

 

Tévedés a tévedést nem ismerni be.

 

Öröm van a mennyben – hát nincs ott mindig öröm?

 

Keresztyén sírfelirat: már csak egyet alszunk, és eljön az Úr.

 

Vannak, akik nem tűrnek ellentmondást maguk körül, csak magukban.

 

Hangot adni a némaságnak.

 

Akármennyit tanul a macska, nem lesz oroszlán belőle.

 

Az igazi hegymászót az a hegy vonzza, amit nehéz megmászni, az igazi szeretetet azok, akiket nehéz szeretni.

 

A szeretet leginkább Krisztusra hasonlít.

 

A rend és rögeszme között egy hajszál a különbség. A rend javára. 

 

Miről fog mesélni a pszichológusoknak a tiltások nélkül felnövő, frusztrációktól óvott nemzedék?

 

A bűn-bűnhődés gondolatát száműzte a modern gondolkodás, de csak a lélek még mélyebb zónáiba.

 

Nem az a kérdés, hogy van-e Sátán vagy nincs, hanem az, hogy - akár van, akár nincs - hogyan védekezzünk ellene.

 

A rossz mellett egyszer kell dönteni, a jó mellett állandóan.

 

Az őrültséggel szemben nincs más fegyver, mint a fegyver?

 

Minden célhoz út vezet, de nem minden út vezet célhoz. Ha nem a saját utadat járod, nem a saját célodhoz érkezel.

 

A betegség tünetetek produkál, a tünetek betegséget okoznak…

 

Aki nagyon bizonygat, az bizonytalan.

 

Nem létező veszélyek árnyékát hordozzuk agyunkban.  

 

Mindenütt bűneim helyszínén járok…

 

„Te nem az igazi szabadságot vallod”, mondta, és börtönbe zárt.

 

Ugyanarról beszélünk, és mégis reménytelenül másként.

 

Átvettük az irányítást a természettől, a törvénytől: de vajon bölcsen járunk-e el, jó döntéseket hozunk-e? Az evolúció erkölcsös folyamat mérhetetlen önzésünkhöz képest!

 

Hiába van kint fény, ha benned sötétség honol. A látás nem a fény érzékelése, hanem befogadása.

 

A fényt (a jót, az igazságot) nem elég elképzelni.

 

Az igazság védelme, kinyilvánítása, és ne a mások meggyőzése legyen az célod. (Túl sok energiát fordítunk ez utóbbira. Két különböző dolog.)

 

A legszentebb értékeket is le lehet sajnálni, nevetségessé lehet tenni, divatjamúltnak lehet nevezni… A vélemény győzelme ez az igazsággal szemben.

 

Az élet az igazság szüntelen halála révén jut előbbre. Vagy az az igaz, ami túlél?

 

A gonosznak néha kifogástalan stílusa van.

 

Ha valaki a fényt sötétségnek nevezi, akkor ne az elméletén csodálkozz, hanem rajta.

 

Ha nincs Isten, akkor nincs szükség a tagadására. Az ateizmus egy olyan vallás, amelyik semmilyen (más) vallás létjogosultságát nem ismeri el.

 

Amikor érzelmeid, indulataid befolyásolnának – tehát mindig –, figyelj a törvényre!

 

A harag, az előítélet eltorzítja látásodat, akaratodat: nem tudod a jót kérni, akarni, adni annak, akire neheztelsz.

 

Életfilozófia: „tedd a rosszat, és érezd jól magad”. Vagy: „a rossz – miként a jó is – értelmezés kérdése”. „Ne a hagyomány, hit, stb. mondja meg neked, hanem pillanatnyi érdeked, hogy mit minek tartasz.” Legsötétebb cselekedeteinkre is a legvilágosabb magyarázatot tudjuk adni. Legalantasabb tetteinket is össze tudjuk hangolni a legmagasabb erkölcsiséggel.

 

Napsütésben állunk, vagy sötétbe húzódunk: ezzel nem befolyásoljuk (csak saját életünkben) a Nap munkáját, hatását. Az Isten igazsága ellen semmit sem tehetünk, csak a magunk és – sajnos - környeztünk életében.

 

Csúnya írással is lehet gyönyörű üzenetet közölni.

 

Az erős ember ismeri erőtlenségeit.

 

Ha hamissággal nyersz, akkor is azt mondod (önelégült lélekkel): győzött az igazság. Minket jobban érdekel a győzelem, mint az igazság.

 

„Sokat harcolt az eredményért?” „Nem, az - szívós, kemény munka közben - spontán jött.”  

 

Krisztus által Isten személyesen érintett lett bűn-ügyeinkben.  

 

A törvénybe nem fér bele az igazság.

 

A lelket a testen át lehet szeretni? Meg lehet simogatni a leket?

 

Könyveket írtak a háborús pszichózisról, pedig a képlet egyszerű: valami nagy közös frusztráció kell hozzá, egy ellenség(kép), és valaki, aki levezényli.

 

Az embertárs diszkreditálásának egyik legsikeresebb, bár legalattomosabb módja: feltételezett gondolatait hamis módon tolmácsolni. Nem kritizálod, hanem úgymond belülről feded fel lelki világának sötétségét, gonoszságát, ezzel legyűrhetetlen ellenszenvet ébresztesz iránta. Sem ő, sem a célközönség nem tud védekezni ez ellen.   

 

Gyermekkoromban volt két verekedős kakasunk. A nagyobb állandóan rátámadt a kisebbikre, leteperte, csípte, vágta, szemmel láthatólag a másik puszta jelenléte is irritálta. Belső igazságérzetemet nagyon zavarta ez a helyzet. Egy szép napon - szüleim elutaztak valahova – elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy helyreállítsam a rendet és a méltányosságot a tyúkudvaron, hogy – úgymond - rehabilitáljam az elnyomott kisebbség jogait.  Nagy nehezen sikerült elkapnom az agresszív kakast, rátérdeltem, egy nagy fadarabot kötöttem a lábára, hogy ilyen módon sportszerűtlen előnyét lefaragjam, és kiegyenlítsem az erőviszonyokat. Az áldozat hátrányát biztosan túlkompenzáltam, mert mire visszatértem, hogy igazságot teremtő közbeavatkozásom eredményességét számba vegyem, a nagy kakas csurom vér volt, alig pihegett - kisebbik társa teljesen szétverte. Legszívesebben fejbe kólintottam volna pártfogoltamat. Csak annyit tettem, hogy szabadon engedtem a dicstelenül megalázott elnyomót. Másnapra kiheverte a fizikai és pszichikai sérüléseket, és újból átvette következetes terrorral gyakorolt uralmát.

 

Nem vonhatod ki magad a gonoszságnak hatása alól, akárhol történjen is az.(A hóhér igazságtalanul lesújtó bárdjának szele az egész világ nyugalmát felkavarja.)

 

Az embereket két dologgal lehet a leginkább motiválni: saját sikerüknek, és ellenfeleik elgáncsolásának gondolatával.

 

Uram, a tied minden Golgota.

 

Le kell hajolnod, hogy felemelhess!

 

Néha nagyon emberi, földhözragadt személyes vagy kollektív érdekek alakítják a „hagyományt”.

 

A szavakkal gondolataink elviselhetetlen pőreségét öltöztetjük fel… Rongyokba a borzalmakat, díszesebb ruhákba a jókedvet.

 

Uram, tudom, a te területeden járok…

 

Nincs benned semmi hiány…

 

Hogy hallgatod, ha ellenséged buzgó szívvel dicséri Istent?

 

Agyunk is hozzáöregszik arcunkhoz (minél ráncosabb az arc, annál simább az agy?). Ha gyermekkoromban egy szép reggelen mai arcom néz szembe velem a tükörben, kiszaladok a világból…

 

Annyira ragaszkodunk a kérdéseinkhez, hogy nem vesszük észre a választ.

 

Ünnep előtti és utáni böjt…

 

A törvény reménytelenül betölthetetlen szigorában reménykedett.

 

Egyre több mindent felfedezünk: egyre több tévutat.

 

Minél több kényelmi cuccot gyűjtünk magunk köré, annál soktényezősebb lesz a boldogságunk, annál több üzemzavar, bosszantó dolog jelentkezhet (…)

 

Az időnek csak az egyik végét nyújthatod: az elejét (azzal, hogy előbb kezdesz).

 

„Nem erkölcsi kötelesség.” Aki nem akarja úgy tekinteni, annak biztos nem.  Ezzel nem lehet vitába szállni. Az érvek rólunk szólnak, nem az igazságról.

 

A gyengeségeink erőszakos megélése… A kiskaliberű embereknek van szüksége nagy kaliberű lelki fegyverekre: rágalmazás, hazugság, kárhoztatás.

Otthagyod az út szélén állókat, mert senkit nem ismersz fel. Ha gyermeked ott lenne csata után a felismerhetetlen arcú sebesültek között, nem keresnéd-e kétségbeesve, nem segítenél-e a hozzá hasonlókon is? Kit ismerünk fel egymásban?

 

Az igazi engedelmesség akkor mutatkozik meg, ha másként is dönthetsz. Sőt, ha nehezebb az engedelmességet választanod… Miért adott Isten esélyt az embernek bűnbeesésre? Gondold el: barátod, akiért mindent megteszel, nagyon ragaszkodik hozzád. Ám ha egyszer valami csábítóbb lehetőség nyílik, akkor faképnél hagy. Őszinte volt-e hűsége? Nem az igazság próbája lett-e a másik ajánlat? (Amíg pl. általános szokás volt az egyházi házasságkötés, sokan reflexből, a hagyomány sodrának engedve…., most lett valóban személyes a kérdés: kérjük-e házasságunkra az Isten áldását?)

 

Az igazi befogadásban nincs semmi érdek. Egyedül a szeretet felismerése motiválja. Ezért jött el Jézus teljes alázatban. Aki nem veszi észre benne Isten kegyelmét, végtelen jóságát, az nem fogja azt hatalmában és dicsőségében sem meglátni.

 

Amilyenekké napjaidat alakítod, olyan lesz az éved. Boldog új évet, azaz élj Isten áldása szerint!

 

Attól lesz út, hogy végigjárod.

 

A sokat nehéz helyesen beosztani. Amit átad nekünk, azzal nehezen tud gazdálkodni az Isten.

www.bergenyei-reformatus-egyhaz.ro © Minden jog fentartva.