Kereső
Dátum / Névnapok
Napi ige

„Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá.” (1Kor 1,30)

 

 

Június-július, 2019

Pünkösd az ötvenedik nap, a Lélek ünnepe.

Lélek szerint élni tehát annyi, mint tudni mennyei kapcsolatunkról, a megváltás igazságáról, az üdvösség ajándékáról, és – éppen ebből kiindulva - komolyan venni a szeretet küldetését. Nem ragadni meg a földinél, csak a láthatónál, nem csak a kézzelfoghatókba kapaszkodni. Szomorú dolog, ha valaki csak a testit ismeri”- hangzott az egyik pünkösdi prédikációban.  Pedig egyre inkább lekötik figyelmünket, energiánkat az evilágiak. Egyre kényelmesebben helyezkedünk bele ebbe az egyre többet (de nem értékesebbet) kínáló világba. Sok gyülekezeti tag talán tudomást sem vesz arról, hogy ezekben a napokban egyházi időszámításunk valamiféle ünnepet jegyez.

 

   Lassan 30 éves hagyománya van a környékbeli gyülekezetek által szervezett Szentháromság-vasárnapi kórustalálkozónak. Az idén mi lehettünk a házigazdák.

Áldott, felemelő, énekkel gyönyörködtető, örömteli esemény volt.

Néhány sor a köszöntőből.

„Szeretettel köszöntjük a környékbeli gyülekezetek énekkarait … Mindig ünnep az, amikor találkozunk, amikor az Úr nevét magasztaljuk. Rajtunk is múlik, hogy ne legyen ünneptelen az életünk, ne hagyjuk elhalni szívünkben és közösségeinkben az éneklést. A közös éneklés hitvallás, biztatás, reménységben való erősödés. 

A Heidelbergi Káté azt tanítja: Isten arra teremtett, hogy őt dicsérjük és magasztaljuk. Az énekesmadarak természete az, hogy énekelnek. Ha a pacsirta elfelejti vagy abbahagyja az éneklést, akkor önnön létét tagadja meg.

 Ne delegáljuk, de intézményesítsük a gyülekezeti éneklést!  Ne csak a pap és kántor „feladata” legyen, hanem kapcsolódjon be mindenki! 

„Mely igen jó az Úristent dicsérni!” Az idei kórustalálkozó mottója ez.

Azért jó Istent dicsérni, mert ő jó, örökkévaló az ő kegyelme. Azért, mert úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Azért, mert élő reménységre szült minket újjá Szentlelkével Krisztusnak a halálból való feltámadása által.

   Mert őt dicsérve az ő dicsősége, hatalma, kegyelme előtt nyitjuk meg szívünket.

   Úgy gondolom, minél előbbre jutunk Isten megismerésében, Krisztus szeretete átélésében, a Lélek munkája megtapasztalásában, annál kevésbé kérdés az, hogy miért kell Istent dicsérni. „Ó, de a hegyek magasak, tenger zúgó árja mély, ámde még nagyobb szerelmed, üle teljes győzedelmet”, vall erről a felismerésről egyik „hallelujás” énekünk.

   Ha nem kérdés a miért, akkor a hogyan sem! Persze, igyekezzünk minél szebben, ütemesebben, ahogy az énekszerzők azt elképzelték, kottába vésték … de a szív őszinteségét semmi nem pótolja.

   Isten a szíveket vizsgálja, szívünk énekét, dicséretét hallgatja. Szálljon hozzá örömmel, hálával a magasztalás!”

 

A vakációs bibliahetet gyülekezetünkben több mint 20 év óta tartjuk, népszerűsége pedig töretlen. Csak azért csökken kissé évről évre a résztvevők száma, mert egyre kevesebb a gyerek. Az idén július 1-5 között zajlott le ez a színes, örömteli gyülekezeti esemény.

  Az idei – nagyon gyakorlatias - programot kárpátaljai testvéreink dolgozták ki. A hét mottója így hangzott: Gyere utánam. A téma a követés és a példaadás volt. Az 1 Tim 4,12 alapján az öt nap üzenete rendre így fogalmazódott meg: légy példa a beszédben, légy példa a magaviseletben, légy példa a szeretetben, légy példa a hitben, légy példa a tiszta életben.

  Már egy hónappal a bibliahét előtt elkezdődött a készülődés. Az idén is besegített az ifis csoport jó néhány tagja (rendhagyó módon jórészt a frissen konfirmáltak): lelkesen, odaadóan. Megbeszéltük a napok témáit, kiosztottuk a „szerepeket” (a történet elmondása, elmélyítése, szemléltetése, aranymondás megtanítása, kézimunka irányítása, játékok levezetése a kis- és nagycsoportban), előkészítettük a szemléltető anyagokat, az aranymondások megtanításának kellékeit, feldíszítettük a termet. Rengeteg munka volt.

De bőven kárpótolt az, hogy nagyon sokan eljöttek (46-54 között mozgott a létszám), és kedvesek, érdeklődők, aktívak voltak a gyerekek. A szülők délutánján 100%-ban megszavazták a bibliahét megismétlését még ezen a nyáron (jól esett a lelkesedésük).

  Reméljük, nemcsak egy jó hangulatú program volt ez gyerekeink számára, hanem valóban közelebb kerültek Jézushoz, szívükbe vésve a „mennyei mintát” ők maguk is igyekeznek jó példával elöl járni, megmutatva mindenkinek, hogy a Krisztus követői.