Lk 12, 1-12 (bibliaóra, vázlat)

1 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! 

2 Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 

3 Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 

4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. 

5 Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek! 

6 Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. 

7 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! Lk 21,18

8 Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. 

9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. 

10 Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Mt 12,31-32; Mk 3,28-29

11 Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, Lk 21,14-15; Mt 10,19-20; Mk 13,11

12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell. 

   A múlt napokban olvastuk ezt a részt a bibliaolvasó kalauzt követve. Egyik imahéten mondta el a vendéglelkész: járt a kezében egy angol nyelvű Biblia, ahol a Jézus szavai piros betűvel voltak szedve. Egy piros betűs rész ez. Érezzük erejét, mélységét… Ha keresztyének vagyunk, akkor mindegyre hozzá kell mérjük magunkat… Aki GPS-t használ, annak állandóan figyelni kell az utasításokra. Sokszor mondjuk: mi már tudjuk. Ismerjük a tanítást, a bibliai információkat, aztán mégis másfele fordulunk, másként cselekszünk.

   Az ige mindegyre kiigazít, figyelmeztet, tanácsol. Nem régi intelmek ezek, hanem időszerűek. Hallottuk: nagy sokaság gyűl Jézushoz. Más világ volt, mondjuk. Az emberek „ingerszegény környezetben” éltek, Jézus tanítása a maga újszerűségével megragadta a figyelmüket. Ma már annyi lehetőség áll előttünk! De ugyanúgy szükségünk van Jézus útmutatásaira, vezetésére. A legokosabb telefonnal a kezében a mai fiatal vagy felnőtt ugyanolyan tanácstalan lelki kérdésekben, mint sok évszázaddal ezelőtt élt elődje. Akkor miért nem jövünk Jézushoz? A modern ember csapdája: mivel egyre több mindent el tud érni vagy meg tud oldani, azt hiszi, önmagában is boldogul. 

Valóban nem jellemző az igében leírt tömeges megmozdulás. Nekem is az volt az álmom ebbe a gyülekezetbe érkezve, hogy sokan elindulnak az evangélium, a közösség felé, megérezzük Krisztus szeretetének vonzását, és együtt, egymást biztatva, támogatva indulunk az ő követésére: egyetértésben, örömmel, békességgel. 

  Tudom, annyi más út (is) kínálkozik. Másért tapossuk le egymást. Az anyagiakért. Ezt látjuk „üdvösnek”. Szerezz minél többet! Vagy akár a karrierért, szórakozásért… Nem kárhoztatom ezeket a törekvéseket. Fontosak a maguk helyén, de csak pótlékok. Nem tekinthetjük végső célnak. Nem a boldogság feltételei… Ezer példa bizonyítja. Bár pillanatnyilag nyerőnek látszanak, mégis üresség van mögöttük.

  Jézus először a tanítványokhoz szól: óvakodjatok a farizeusok kovászától. És hozzá is teszi: a képmutatástól. A hit nem lehet képmutatás, színjáték. Nem másoknak kell megmutassuk… Nagyon őszintén a szívünkben kell megéljük. Egy mese arról szól, hogy az embereknek kristályból van a szíve. Bele lehet látni. Isten jól ismer minket, őt nem tudjuk megtéveszteni… 

   A kovász egyrészt megkeleszti, megerjeszti az egész tésztát (ez alapvetően hasznos folyamat, de itt Jézus a képmutatás fertőző hatásáról szól: még Péter apostol is elkezdett képmutatóskodni…), másrészt megnöveli a tészta térfogatát (ez is pozitív hatás, omlósabb lesz az, de itt Jézus a képmutatás nagyzoló vonásáról beszél: többnek akarunk látszani. Több van a kirakatban, mint a raktáron.)

  Isten jól tudja, hogy mi van az álarc mögött, és egyszer minden ki fog derülni rólunk. Az emberi tudomány is ebbe az irányba halad: hírekben olvassuk, hogy régi, 50-60 éves bűncselekményekre sikerül fényt deríteni… Még a világ szemében is sok hamisság lelepleződik. Úgy tegyünk, mondjunk akármit is, hogy azt vállaljuk mindenki előtt. Életünk filmje, videója egyszer nyilvános lesz: lehull a lepel hazugságainkról, csalásainkról, ravaszkodásainkról. Jó, ha azokat előre tisztázzuk az Úrral!

És az is be fog bizonyosodni végül, hogy Istennek igaza volt. Az ő igazsága fog diadalmaskodni (nemcsak az ítélet, hanem a megbocsátás tekintetében). Ezért érdemes amellett kiállni, ha hátrány, letácsolás, elnémítás jár is most érte.

   Jézus bátorítja az övéit: ne féljetek. Szükségünk van erre a biztatásra: annyi bizonytalanság, fenyegetés van világunkban. Újabban az atomháború réme… Világszerte keresztyénüldözés folyik… Jézus mondja ezt, aki nemcsak leszól a mennyből, hanem aki vállalta sorsunkat, aki szembesült a világ sokféle gonoszságával: üldözéssel, bántással, kínzással, halállal. Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg. Milyen vigasztalás volt ez az első keresztyének számára, akiket vágó juhoknak tekintettek, elfogták, börtönbe zárták, kivégezték őket, pogromokat szerveztek ellenük! És mégis kitartottak.

  Hanem a lelketeket féltsétek! Attól féljetek, aki a kárhozatra tud vinni… Titeket, akik megváltottak vagytok. A Sátán megpróbálja letagadni a Krisztus megváltó munkáját. Lehet, hogy nem is az üldözésekkel próbál megfélemlíteni, hitünkben megingatni, megtántorítani, hanem hízelgéssel, nagyszerűnek látszó ajánlatokkal, kényelemmel, közömbösséggel. Európa lakosságát nem valamilyne járvány fenyegeti eltűnéssel, hanem saját elpuhultsága, kényelmessége, hitének feladása. Ezt a veszélyt kell felismerjük: magunk, gyermekeink életében. „Jaj, de jól van a fiam, lányom, külföldön dolgozik, jó fizetése van!” De gyakorolja a hitét, a Krisztus gyermeke? Ha nem, akkor nincs jól, akkor életveszélyes állapotban van. Ettől kell féljünk, azért kell imádkozzunk, hogy az Úr növelje hitünket. (Jó, ha a nyugdíj is nő… vajon, ha egyből háromszorosára nőnének a nyugdíjak, fizetések, boldogabbak lennénk, jobban tisztelnénk egymást, kevesebb lenne a baj, több időnk lenne egymásra, Istenre?) 

   Mi lehet a mi bizodalmunk? Az, hogy Isten számára drágák vagyunk. Ő számon tart minket. Ő legkisebb, legértéktelenebb teremtményeiről sem feledkezik el.  Öt veréb két fillért ér (étkezési célból is árusították őket – nem volt nagy a bőség!). Egy sem esik azok közül a földre… Isten gondviselésének a szűrőjén még egy veréb, sőt még egy hajszálunk sem „csusszan ki”. Nincs olyan kicsi dolog, amivel ő ne törődne… (Verebes történet.)

   Hajatok szála is számon van tartva. Jelképes beszéd, arra utal, hogy Isten figyel sorsunk minden kis mozzanatára. A részletekre is, mert a célt már bebiztosította számunkra. Örökkévaló tanácsában elhatározta megváltásunkat… Ismerjük a mondást: hajszálon múlt az élete. Isten tud ezekről a „hajszálakról” is. A mi életünk pedig végső soron az ő örök kegyelmi szövetségén múlik, amit Krisztus által erősített meg. 

  Fontos erről tudnunk, és megváltó Urunkról vallást tennünk. Ez természetes megnyilvánulásunk kell legyen… Nem hallgathatjuk el ezt a tényt, mintha mellékes volna. Az hogy egyáltalán élünk – és ez valóban minden egyébnek a feltétele – Isten jóságát hirdeti. És kegyelmét az, hogy Krisztusban az üdvösségre hívott el. Ezt nem lehet letagadni, ahogy azt sem, hogy pl. egy súlyos betegségből felépültünk. Egybevágnak-e szavaink is ezzel az igazsággal? A szív teljességéből szól a száj. Mivel van tele a szívünk? Miről beszélünk? Sportról, politikáról, hírekről, mások életéről, akár bibliai kérdésekről - de a személyes vallástétel szóhoz jut-e? 

   Aki megtagad… Lehet, hogy verbálisan nem tagadjuk meg Krisztust, de életformánkkal, közömbösségünkkel. Aki soha nem keresi társaságát, aki nem hallgatja igéjét… Van csendes árulás is. Ha egy orvos, aki sokakat kezelt és gyógyított a falunkból, eljönne egy találkozóra, és üres terem fogadná, mire gondolhatna?  

  Nem könnyű tanítás a Szentlélek elleni káromlásról szóló. Arról van szó: nem egy személyben, egy igazságban kételkedem, hanem Isten bennem való munkája ellen fordulok, azt utasítom vissza a legdurvább, legcsúnyább módon. A velem közölt kegyelmet zárom ki a szívemből átkozódva. (Erőtlen hasonlat: nemcsak hogy nem bízom meg egy orvosban, aki a legjobb indulattal és tudással fáradozik gyógyításomon, hanem az ő rajtam végzett gyógyító munkáját hárítom el gonosz makacssággal, kitépem az életmentő műtét utáni szálakat, csöveket…) 

  Halljuk: a Szentlélek tanít meg titeket, hogy mit mondjatok, hogyan álljatok meg nehéz helyzetekben.

A Szentlélek erősít meg Krisztusban való hitünkben, Isten iránti hűségünkben, az üdvösség reménységében. Ne vágjuk el magunkat ettől a mennyei segítségtől! Engedjük, hogy tanácsoljon, pártfogoljunk, Krisztushoz kapcsoljon, isten útján vezessen, ahol semmi sem tartóztathat fel abban, hogy megérkezzünk az ő országába. Ámen