Meg fogjuk Őt látni - evangélizáció

"1.Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2.Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3.Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta."

Kedves testvéreim, örülök, hogy együtt lehetünk a mai estén. Istentiszteletünk, Krisztusban való közösségünk már most megsejtet valamit velünk a mennyország öröméből. Kálvin bűnbánati imádsága szerint hitben történő gyülekezeti együttlétünk „az idvezült lelkek” társaságában való részesedés.

Három megjegyzéssel kezdem a ma esti prédikációt:

1. nem fogok új, szenzációs dolgokat mondani a mennyországgal kapcsolatban, viszont határozottan rá szeretnék mutatni arra, hogy mennyire új és szenzációs a régi hír, ti. amit Isten igéje tanít nekünk az üdvösségről. Micsoda távlatokat nyit előttünk! Mennyi reménységet, optimizmust sugall, ajándékoz. Az evangélium drága ígérete nem kellene soha megszokottá váljon, olyan tanítássá, amin túllépünk, amire azt mondjuk: ó, ezt hallottuk már. Ha majdnem nagykorú gyermekem rám mosolyog, ugyanolyan boldogság számomra, mint amikor ezt először tette néhány hónapos korában: ugyanarról a szeretetről beszél. Isten szeretetét, kegyelmét – mit mást közölhetne velünk az igehirdetés - nem lehet megunni. Ha igen, akkor annak az afrikai testvérünknek a bírálata érvényes ránk is, aki szerint az európai keresztyének olyanok, mint a régóta vízben álló kő: kívül ugyan nedvesek, belül viszont száraz a lelkük.
2. nem tudom, miről volt szó az előző estéken, (textusokat igen, kedvencem: Kol 3, 1-4) bizonyára sok fontos, alapvető üzenet elhangzott, néhányat valószínű ismételni is fogok. (Az előbb állapodtunk meg abban, hogy az evangéliumot nem lehet megunni, annak hirdetését néha igen!). Nem baj tehát, ha ugyanazt mondjuk. Emlékezzünk, Pál apostol is együgyű ember volt: nem akart másról tudni csak Krisztusról, a megfeszítettről. Családban is sokszor szavakba foglaljuk egymás iránti szeretetünket, ragaszkodásunkat, mégsem veszít az a súlyából, jelentőségéből, aktualitásából. Mai estén mindenekelőtt Isten „nagy szeretetéről” hallunk … ami azt művelte, hogy Krisztus által ő gyermekei és Megváltó Urunk örököstársai legyünk. „Úgy szerette Isten e világot…”. Nem bánnám, ha istentisztelet végén azt mondanák a gyülekezet tagjai: annyit beszélt, hogy nem lehetett már követni, de hála az Úrnak a sok szöveg sem tudta feledtetni velünk a gyönyörű igét: nagy szeretetet adott nekünk az Isten. Nem az a fontos, hogy ki prédikál, hanem az, hogy kiről.
3. mentegetőzésnek tűnhet, de azt is el akarom mondani: nem könnyű a mennyországról beszélni: Pál, ahogy leírja a korintusiaknak, amikor elragadtatott a paradicsomba, kimondhatatlan beszédeket hallott. Egy olyan területe ez az igehirdetésnek, bizonyságtételnek, ahol nem a ráció, hanem az adoráció, a dicsőítő csodálkozás kell megszólaljon: „csodálva, imádva tekintek kegyelmének tengeribe” Örökéltem sem lesz elég. Töredékes, tükör által, homályosan… Két szélsőség mutatkozik meg itt: 1) agyonhallgatjuk a kijelentésnek ezt a fontos részét, illetve csak homályosan, bizonytalanul beszélünk róla. Gyakran éri a vád református egyházunkat, hogy nincs egyértelmű, határozott, világos tanítása az üdvösségről. Pedig hitvalló elődeink ugyancsak behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hitük sarkalatos pontjának tartották. Menet közben aztán egyre inkább a szolgálatot, a hit evilági harcát helyeztük előtérbe. A kettő nem zárja ki egymást, nem áll szembe egymással, sőt együvé tartozik mint az út és a cél. Jézus ismert példázatában halljuk: „jertek én Atyámnak áldottai”, „mert éheztem és ennem adtatok”. Krisztussal élni és hozzá készülni.  Péter apostol ebben az értelemben beszél arról, hogy Isten újjászült minket élő reménységre. Első keresztyének életében igen valóságos volt ez a reménység, de az új életforma is. Készek voltak mindent vállalni. 2) A másik szélsőség: emberi okoskodással kibővítjük az Isten országáról szóló ismereteinket, azt is mondjuk, amit Isten Igéje nem tanít. A titkok az Úréi, olvassuk a Mózes könyvében. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív meg sem gondolta: és mi emberi fantáziánkkal le akarjuk festeni a mennyország, különbejáratú feltételrendszereket állítunk fel. Nem a tudományos fantasztikus irodalommal kell felvenni nekünk a versenyt, hanem komolyan kell vennünk Jézus tanítását: Isten országa tibennetek van. (Ha Krisztus hit által a szívünkben lakik, akkor vele Isten országa is). Azaz annyit hisznek el belőle az emberek, amennyit életünkben látnak. Az evangélium mások számára annyit ér, amennyit megélünk belőle.

Nos, a hosszabb bevezető után három kérdéskörről fogok beszélni az Ige alapján: mit tudunk az Isten országáról, miként lehetünk a részesei, hogyan kell éljünk mi, akik várjuk ama boldog reménységet.

A. Alapigénk is beszél arról: még nem lett nyilvánvaló. Vannak titkok, amiket nem ismerünk, amik még nem lepleződtek le (apokalüpszo) … és arról nem érdemes beszélnünk. Arról jobb hallgatni. És van, amit tudunk – a legfontosabb, leglényegesebb igazságot: hogy Isten minket nem a halálra, hanem az életre rendelt Krisztusban - , és akkor ezt hinnünk és vallanunk kell. Az Ószövetség a mennyei világról szólván elsősorban Isten örökkévalóságát hirdeti, népe, gyermekei vonatkozásában pedig Isten földi áldásait hangsúlyozza. Ábrahám hitt és engedelmeskedett - nagy néppé lett, Józseffel vele volt az Úr - sok nehézségen keresztül megsegítette, Mózest - szabadítóvá tette, népének - országot adott, ill. visszahozta a fogságból. Isten történelmi szabadításai jelek arra nézve, hogy kegyelme is örökkévaló. Mégis az ószövetséget figyelmesen olvasva, gyökereiben már megtaláljuk az üdvösség hitét/reménységét: az asszony leszármazottja a kígyó fejére tapos (aki által bejött a bűn és halál), Jób eljut a vallomásig: tudom, az én megváltóm él. Ha megváltó … nemcsak földi elégtételt, kárpótlást ad.
Az Újszövetség már ezzel a kijelentéssel kezdődik: nevezd nevét Jézusnak, aki üdvözítő. Nemzetségtáblázat nemcsak visszafele, előre is mutat: akik hisznek majd őbenne. Urunk tanításának központi mondanivalója, de gyógyításai, csodái is arról szólnak ez: elközelített az Isten országa. Hogyan? Éppen Őbenne! Azzal, hogy eljött, hogy megváltsa népét annak bűneiből, Isten országa elérhető lett számunkra. „Akié a Fiú, azé az élet”, az élet a szó legteljesebb értelmében. Jézus példázatai is szinte kivétel nélkül az Isten országáról szólnak, annak egy –egy vonását villantva fel előttünk: nagy vacsora, tálentumok.
A Mt. 13-ban egyszerre 7 példázatot találunk: magvető, búza és konkoly, mustármag, kovász, szántóföldben elrejtett kincs, igazgyöngy, a tengerbe vetett gyalom. A legfontosabb dolgokat megtudjuk belőlük, és most ezek alapján sorolok fel néhányat.

- Isten az Ige által végzi a maga munkáját (tetszett neki, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket /1Kor 1, 21). Sokan megkongatták már nemcsak a vész-, hanem a gyászharangokat is az ige és igehirdetés fölött: lejárt az idejük. Azt tartom: amíg gondolatainkat írásban és szavakban közöljük egymással, addig Isten üzenetének is ezen az úton kell eljutni azokhoz, akik nyitott szívvel készek azt meghallgatni. Amíg lesz földi vetés és aratás, addig lelki is. A hit hallásból, belső hallásból van.

-  Folyik körülöttünk egy ellenséges magvetés is. Ez mindig így volt. A fénynek van árnyéka is. Jó és a rossz együtt van,  és egymás ellen küzd. Körülöttünk és bennünk is. Sötétség és világosság állandó harcban áll egymással. Einstein szerint a sötétség a világosság hiánya, tkp. a semmi. Ne legyünk a semmi szolgái! Legyünk Isten Szentlelkének értékes termése.

-  Isten országa – mint a mustármag – kis kezdetből növekszik naggyá, Isten kegyelme által. Nagy fává lesz. Gyermekeket kérdeztem, meglepett: nagy. Nagyobb a mi szívünknél.  Tudjátok, hogy mi kell ahhoz, hogy egy mag kikeljen? Rengeteg minden: csíraképesség (ha itt növényi DNS szintjéig megyünk, akkor már a teremtett természet csodáinak legnagyobb rejtélyeinél vagyunk), megfelelő klíma, talaj … mindezek Isten bölcsességét hirdetik. Isten országa az ő kegyelmén nyugszik, és kegyelme által növekszik

- De ez nem jogosít fel minket a tétlenségre. Isten minket is felhasznál, munkatársaivá tesz országának terjesztésében. „Nem nálunk nélkül” akarja tervét véghezvinni. Csodálatos ua. döbbenetes felismerés. Isten minket az ő áldásának hordozóivá, Krisztus megváltó munkájának tanúivá tett: rajtunk keresztül jut el másokhoz. Eszközök, vagy akadályok vagyunk? A kegyelem vagy a gonosz kovászai?

- Isten az üdvözítő kegyelmét ingyen kínálja, nem nekünk kell kiharcolni, kiérdemelni: valósággal ránk köszön (a földművesre rámosolygott a szerencse: kincset talált. Gyakran használjuk ezt a kifejezést: valaki milyen mázlista, bejött neki, földi sikerekre gondolva. Ritkán mondjuk, hú, de szerencsés vagyok, egy egész országot örököltem, mégpedig örökkévalót). Ehhez viszont félre kell tennünk, el kell hagynunk mindent. Úgy tele van a kezünk, a szívünk, az agyunk mindenfélével. Keressétek először! Szükségünk van a szántóföldre is (a gazda azt is megvásárolja!), de legfontosabb a kincs, ami értékrendjét meghatározza.

- Adva van, valaki megszerezte – az ingyen kegyelem mögött hatalmas áldozat áll - mégis: keresnünk kell. Mint az igazgyöngyöt. Gazdag tartalmú szó ez a Szentírásban: igaz. Nem emberi kategória: „az igaz Jézus Krisztus”, „mint igaz a nem igazakért”. (Egyik kitért atyafi – nem megtért -  így ajánlotta egyházát: nálunk megmondják az igazat. Az teljes igazságot Isten már kimondta, csak elfogadni lehet.). Keresnünk kell tehát. Vágyakoznunk utána. Meghallani a hívást. Meglátni Isten végtelen kegyelmét! Lássátok, milyen nagy szeretetet! Figyeljetek fel! 

- Végül: van szétválasztás. Nem áll meg a lábán az üres pokol elmélete. Én szeretném, ha üres lenne a pokol. De ennél fontosabb: Isten is szeretné. Pál athéni beszédében: Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. De mi van, ha az érintett ember nem akarja? Ha azt mondja: nem kérek belőle! Hitler töltheti-e örökkévalóságát együtt azokkal, akiket ártatlan áldozatokként kivégzett? Van szétválasztás. Meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt (Róm. 14, 10/II. Kor. 5, 10). Nem könnyű dolog. Bibliaórán mondta egyik kedves asszonytestvérünk: sokszor elképzelem, milyen rettenetes lesz. Valóban az: szembe kell néznünk bűneinkkel. Ahhoz, hogy megértsük Isten szeretetének mélységét és magasságát. És felfogjuk annak értelmét: valaki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, rólam minden kárhozatást elvett. Van felmentő ítélet is.

Még annyit: az Isten országa - Krisztussal való együttlét. Mindenkor az Úrral leszünk (1 Thessz 5, 17). Hasonlókká leszünk őhozzá, meg fogjuk őt látni, amint van. Csak próbálkozunk ezt szavakkal leírni: „Ó, mily dicső!”- mondja egyik énekünk.  Senki ki nem ragadja őket az én kezemből (Jn 10). Teljességre jutott szeretet állapota. A szerelmes mennyasszony szerelmes Vőlegénye ölében. Ennél többet nem bírnak el emberi szavak. 

Mikor? Két válasz: a) még ma velem leszel. Halálunk pillanatában. Kívánok elköltözni és Krisztussal lenni, írja Pál (Fil 1, 23). Máris. Életünk el van rejtve a Krisztusban, hallottuk (Kol). Akik elaludtak közülünk, azok az Úrnál vannak. Szép hitvallás… Ennyi. Újsághirdetésekben ilyeneket olvashatunk: a csillagokból néz le, stb. – erőltetett, nem biblikus. b) Az idők végezetén. „Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik,  akkor ti is, Ő vele együtt megjelentek dicsőségben.”  A földi idő, látható világ elmúlik. Nem tudjuk mikor. Jelek vannak … Jézus a fügefa példáján keresztül az évszakok váltakozására utal. Változás és romlás dúl mindenen. Személyes életünkben minden betegség annak a jele, hogy nincs itt maradandó városunk, a világon újabb, kezelhetetlen betegségek megjelenése azt hirdeti: elvégezett dolog, hogy az emberek meghaljanak (Zsid 9, 27). Anyagi gondjaink azt jelzik: hiányok között élünk, nem ez a teljesség, a globális gazdasági krízis arra utal: nem tudunk földi mennyországot létrehozni. 2012-re a világ végét jósolják. Nem az első, minden bizonnyal nem is az utolsó alkalommal. Legyen rajtunk az üdvösség sisakja, hogy ne kólintson fejbe minden rémhír (Ef  6, 17). Isten időszámításába nincs betekintésünk. Két dolog biztos: eljön földi életünk vége, eljön Krisztus, új életünk kezdete. Ebben a tudatban, biztos reménységben, rendíthetetlen bizalomban éljünk. Isten gyermekei vagyunk. Nem kis szó ez! Neki gondja van földi életünkre és üdvösségünkre. „A nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.”

B. Talán Spurgeon mondta: mivel Isten mindent megtett, nekünk is mindent meg kell tennünk. Mi ez a minden? Isten részéről tudjuk: azért küldte Jézust, hogy megtartassék a világ általa. Ő azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1 Tim 2, 4). Hogy mindenki megtérésre jusson (2 Pét 3, 9). Kiválasztott minket, meg is erősített. Mit kell tennünk? Szorongató kérdés! Az üdvösség óriási lehetőség, amit el is játszhatunk. Hogy senki el ne vegye a te koronádat! (Jel 3, 11) Minden erre megy ki: pozitív és negatív értelemben is. Isten Szentlelke erősít, a Sátán ezer cselvetéssel próbál elszakítani a kegyelemből. (Magvető példázatában: hogy ne üdvözüljön.) Nem teheti, csak a mi cinkos közreműködésünkkel. Csak ha a hitetlenség útját választjuk. (Délibáb-történet). Isten nem kényszeríti ránk az üdvösséget, hanem felkínálja azt, és kér, szinte unszol bennünket. A vőlegény-menyasszony példájára utalva: a vőlegény kéri, megkéri a menyasszonyt. Csak kérés formájában hangozhat el: jössz-e hozzám vagy sem. Születésünktől a halál jegyesei vagyunk. Isten kérés mögött  megváltó szeretet van. „Arra vár, hogy könyörülhessen” (Ószöv.).  (Túsz-történet. Turista-csoport … északír fiú … ő volt a közvetítő …  akinek nagyon tetszett egy lány, azt mondta, hogy a barátnője, … nyilván a lány belegyezett, drámai napokat éltek át, kiszabadultak … a lány azonnal felbontotta a formális kapcsolatot.) Krisztus felkínálja: jössz-e hozzám? Isten hív, döntés a mi kezünkben. Nem kell emberi szerepünket túlhangsúlyozni, mégis ez reánk bízatott: megismerve Isten kegyelmét, igent mondani. Szívemmel, tudatommal, egész életemmel. Számmal is, a bibliai feltétel mellett: a szív teljességéből szól a száj. Különben jobb, ha hallgatok. (Igen, azt tanítja az ige, együtt említve: szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk vallást az idvességre/Róm 10, 10). Az üdvösség megszerzése tehát nem rajtam áll, de az üdvösség elnyerése rajtam is: az Úr kegyelme döntésemben is segít. (Élet-vonat Olaszországban).

C. Hogyan éljünk, ha Isten üdvösségre hívott el? Ugyanúgy, mint akárki, mégis másként. E világ polgárai vagyunk, feladataink vannak, szükségeink is, abszolút normális emberekként élünk. Nem tarthatjuk magunkat többre másoknál, sőt az alázatosakhoz kell szabnunk magunkat. Semmink sincs, amit ne kaptunk volna, az üdvösség bizonyosságát is beleértve. Isten mindenkinek adja, hálásak vagyunk, hogy nekünk, idétleneknek is.

Mégis másként kell élnünk: mint akiknek reménysége van. Ez nem látszik sokszor!  Soroljuk a tüneteket: görcsös ragaszkodás földi dolgokhoz, keserű harag és civódás, nagy harc a földi igazságért, békétlenség. Nem látják mások rajtunk Isten gyermekeinek békességét, szabadságát, reménységét. Mintha nem élnénk e világgal, írja Pál… Élünk, de az örökélet levegője. Krisztusi élet lelkülete. Mivel „őt várjuk idvességünkre”, nem kell itt mindent elérnünk, mindent fogcsikorgatva megvalósítanunk, nem kell mindent megszereznünk. (A leégett ház.) Nagyvonalúság, belső békesség, méltóságtudat, felelősség kell jellemezze a boldog reménységet várókat. (Hajós történet.) Olyan kicsinyesek vagyunk, a világ fiai – így nevezzük (az Úr ismeri az övéit) – sokkal bölcsebbek. „Örökéletet már e földi életben elkezdjem”. Már most Krisztussal. Tkp. az folytatódik, csak tökéletes formában. Hogyan akarunk Krisztussal élni, ha most nem követjük. (Történet a szerzetesről…) Hit következetes kell legyen, különben képmutatók leszünk. Meggyőző, vonzó élet fakad ebből. (Spanyol hódítók: inkább a pokol.) Jelen van-e életünkben. Krisztus, aki által Isten országa mibennünk van, jelenléte áttör-e emberi természetünkön, indulatainkon. Már most vele járunk, hogy egykor mindörökké vele élhessünk. Aki igazán hisz, nem is az üdvösség jutalmáért: Krisztusért. Ha választanom kellene.

   Akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát … ő is tiszta. Hozzá hasonlítani! Ha az angol királynő családommal meghívna magához, akkor rendbe szednénk magunkat, áttanulmányoznánk, gyakorolnánk a királyi etikettet, tanulnánk angolul. Ha Krisztus hív és vár, akkor már most. Kivált, hogy ő velem van. Vezet útjain, hogy hozzá érkezzem. Ámen.