Ifi-óra (2017. jan. 6.)

Terveink

Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni. Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom. (Lk 14,25-33)

    Jó, ha vannak terveink, szép, nagyratörő elképzeléseink. Isten azért adott értelmet, hogy tervezzünk, hogy meggondoljuk, hogy mit akarunk, hogy számoljunk a következményekkel. Tervek nélkül sodródás az élet, ötletszerűség. A külső körülményeket nem tudjuk előre kiszámítani, jönnek váratlan dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk egy belső, irányadó törekvésre. Persze, rugalmasoknak kell lennünk, néha szükség lesz újratervezésre, néha igen fontos lesz a váltani tudás, az intuíció, improvizálás, de mindez egy jól meghatározott értékrend mentén. Krisztus példája a kitartó, tudatos életre akar nevelni. Jézus tudta, miért jött, tudta, mi a célja, és azt következetesen követte. Semmi nem tántorította el elhatározásától. Persze, közben a szeretet leleményességével használta ki az alkalmakat, mindent küldetésének rendelve alá. A cél biztos kell legyen, a menet közben adódó kihívásokat nem ismerhetjük, ám ha céltudatossággal szembesülünk azokkal, akkor jó eséllyel a helyes(ebb) választ tudjuk azokra adni. (Izraeli katona és az orvos.)

Küzdősportokban veszélyes, ha váratlanul, ha ellazult állapotban ér a támadás. Összeszedett, a célra összpontosító kell legyek.

   A tervezésnek három fontos mozzanatát szeretném kiemelni.

1. Az első a célra vonatkozik (mit?)

1. A cél konkrét meghatározása. Pontosan mit szeretnék elérni?  Egyetemi tanár, élsportoló, vállalkozó szeretnék lenni! Milyen területen? Van-e esélyem? 
2. A cél hitbeli, erkölcsi és anyagi megalapozása. Miért fontos ez nekem, tényleg egybeesik igazi vágyaimmal, rendeltetésemmel? 
3. A fenntarthatóság mérlegelése, a következmények felmérése. Ha elérem, amit akartam, akkor az tényleg jó lesz? Professzor, élsportoló, vállalkozó leszek, jól fogom érezni magam a bőrömben, ez az életforma az, ami igazán megelégedést ad? 

1. A második a magvalósítás mikéntjére vonatkozik (hogyan?)

1. Hogyan fogom (tudom) a kitűzött célt megvalósítani? Milyen képességeim, lehetőségeim vannak, milyen feltételeket kell teljesítenem? Milyen konkrét lépéseket kell megtennem? (Ha valaki orvosprofesszor akar lenni, komolyan kell vegye azt a feltételt, hogy el kell végeznie az orvosit. A sportoló kimagasló fizikai adottságokkal kell rendelkezzen, a vállalkozó otthon kell legyen a pénzvilágban.)
2. Mit kell megszerezzek (pl. milyen képesítéseket), miről kell lemondjak annak érdekében, hogy terveimet megvalósíthassam?

1.   A harmadik a rendelkezésemre álló, vagy elérhető erőforrásokról szól (mivel?)

1. Mivel rendelkezem, mivel tudok elindulni? Ha vállalkozóként pl. egy golfpályát akarok, akkor van-e területem, van-e pénzem a befektetéshez?
2. Kiknek a támogatására számíthatok?

A tervezést illetően Krisztus tanításában a bizalom és ráhagyatkozás, másfelől az átgondoltság és a tudatosság együtt munkálkodik. Az első megvéd az elbizakodottságtól, a másik a rajongástól!

A példázatban a cél világos. A miért kérdésre nem tudunk egyértelmű választ adni, de nézzük egy kicsit, milyen tornyok vannak (a torony nem lakóház): őrtorony, világítótorony, templomtorony, víztorony, TV-torony… közösségi, nemes célt szolgálnak, sokak számára jelentenek többletet, áldást. A példázatbeli ember szép célt kíván megvalósítani. (vannak gonosz célok is).

Krisztus követése. Tudom, kinek hittem és hiszek. Miért fontos nekem? Teljesebb élet (nemcsak az üdvösség perspektívája), másoknak való szolgálat (nemcsak a kispolgári életmodell). Kitartásra van szükség: „végig megálld a nagy tusát”. A versenyre úgy érdemes elindulni, ha az ember végigfutja. 

A feltételek. A példázatban alapot kell vetni. Munkásokat kell fogadni. Meg kell születnie egy elképzelésnek (goemetra).  Hinni kell abban, hogy torony lesz belőle. 

A lelki mondanivaló tekintetében: hinnem kell, hogy Isten elhívott (mások véleményére figyelek, de nem hagyom magam befolyásolni), akarja, hogy ezt az utat járjam. Szívem mélyén is érzem (ez a helyem).

Milyen eszközök? Van-e elég pénz? A példázatban fenyeget ez a veszély. Nem fúl-e kudarcba a vállalkozás, nem sül-e fel a kezdeményező? Félbe-szerbe hagyott épület – eléggé elszomorító látvány. Nagyzoló elképzelések, és derékba tört kivitelezés. Miről kell lemondani? Pazarlásról, kényelemről, oda kell állni, szenvedélyesen kell dolgozni. A toronyépítés nem üdülés (persze, lehet örömmel végezni.). Keresztyén élet. Milyen erőforrásaink vannak: Isten Igéje, Lélek ereje, a hit, a közösség. Neki lehet vágni! Miről kell lemondani: könnyelműség, önzés, stb. 

Ifi-óra ()

A megbékélésről

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! (2Kor 5, 18-20)

 „Mivel a Föld lakóit annyira bántotta a sok baj és nehézség, elhatározták, hogy máglyán mindent elégetnek. Kihordták házaikból a harácsolt kincseket, a pornófilmeket, fegyvert, alkoholt, dohányt és a tűzbe vetették. Egész éjjel hozták, míg közben az egészet egy idegen szemlélte. Éjfélkor odament a tűz körül álló emberekhez és megszólította őket: Van valami, amit elfelejtettek a tűzbe vetni. De mi lehet az? – kérdezték. - Mi mást, mint magát az emberi szívet, mert valahogy azt is meg kellene tisztítani, mondta az idegen.”                    (Nataniel Hawthorne – Holokauszt a Földön)

   A békéltetés szolgálata… valami, ami nemcsak a mi érdekünket szolgálja: a közösség javát is. Nem könnyű, mert szolgálat, és nem uralkodás, nem irányítás, nem feladatok kiosztása. Ahogy Isten mellénk állt, úgy kell nekünk is mások mellé állni: együttérzéssel, alázattal, segítő szándékkal. Az egyik legnagyobb szolgálat lenne egyházunkban.  Annyi a sérelem, harag, neheztelés van. Dsida Jenő soraival: házról házra, lélektől lélekig kellene járni, és prófétai szenvedéllyel belekiáltani a világba: béküljetek meg Istennel, egymással és önmagatokkal.

 Istennel… visszatalálni az elhagyott atyai házba, elfogadni a megbocsátást (aminek nem kis ára volt), Krisztusban élni, és bizalmas szívvel járni a világban. 

Másokkal … Ez a nehezebbik oldala. Nemcsak kár, de kárhozatos dolog is gyűlölködésben tölteni ezt a rövid időt. Mennyi fölösleges belső hadakozás, versengés dúlta, erőtlenítette közösségeinket. Ki tud már róluk? Nem lett volna fontosabb összefogni, együtt megerősödni, egymás lépcsőfokaivá lenni?

Önmagunkkal… csak Istenben (Krisztusban) találjuk meg magunkat. Nálad van az élet forrása, olvassuk (Zsolt 36,10). Bűntudatunkat, negatív érzéseinket nem elnyomni kell (példa), hanem megbékélni.

 Idézetek:

Hogyan győzhetné le az ember a saját árnyékát? Talán úgy, hogy elmenekül előle? Talán ha szembeszáll vele? Ha a történelem motorja a halál ellen való lázadás, lázadj fel most a csalódás és a bosszúállás ellen. Hagyj fel, először a történelemben, a bűnösök keresésével. Te és mások is felelősek vagytok azért, amit valamikor tettetek, de senki sem felelős azért, ami történt. (?) Bárcsak kijelenthetnénk ebben az egyetemes perben: „nincsenek bűnösök!”, és minden ember erkölcsi kötelessége lenne a saját múltukkal való megbékélés. Ez itt kezdődik, benned és bennem, és felelősek vagyunk azért, hogy ez folytatódjon a körülöttünk lévőkben, egészen addig, amíg a Föld legtávolabbi sarkáig is elér.

Őszinte megbékélés önmagunkkal és azokkal, akik bántottak minket azt jelenti: kilépek a neheztelés ördögi köréből.  Nem próbáljuk elfelejteni azokat a hibákat, melyek megtörténtek. Nem az emlékezet meghamisításáról van szó. Arról van szó, hogy megpróbáljuk megérteni azt, ami történt azért, hogy egy magasabb szintre jussunk el: a megbékéléshez. 

A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz. A valódi önbizalom sérthetetlen.

Soha ne ronts el egy bocsánatkérést mentegetőzéssel!

Ifi-óra (2017. febr.3.)

Szenvedélyeink 

Éppen ezért abban a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

(Gal 5,1)

    A szenvedély (passzió: a latin passio szóból származik, és szenvedést jelent) olyan kedvtelés, szokás, amihez fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is nagyon kötődünk, ami döntően befolyásolja időbeosztásunkat, életvezetésünket. Innen a függőség (addikció) kifejezés.

Van pozitív tartalmú szenvedély is: természetjárás, olvasás, sport, stb. Megfigyelhetjük, hogy ezek esetében nem „idegen” szer vagy behatás keltette mámorról, izgalomról van szó, hanem valami belső harmónia megtalálásáról, ami kifele is békességet, kiegyensúlyozottságot sugárzik.

Vannak etikailag semleges szenvedélyek, amik „csak” egészségkárosodáshoz vezetnek (és rendkívül költségesek lehetnek): pl. dohányzás, torkosság, shoppingolás, divat-hóbort.

Sajnos, szenvedélyeink egy része káros, romboló, egyéni és közösségi létünket megterhelő: alkoholizmus, droghasználat, szerencsejáték, internet-, pornófilm-függőség, stb.

   Szenvedélyeinkkel kapcsolatban az egyik alapvető szempont az idézett igevers szerint (úgy általában a Biblia tanítása szerint) a szabadság kérdése. Mennyire kötöz meg, mennyire ejti rabul gondolataimat, milyen mértékben határozza meg életvitelemet, és mennyire akadályoz meg abban, hogy Isten szerint éljek, másoknak hasznára legyek?

 Szóval a nagy probléma nem csak az, hogy egy-egy szenvedély irányítása alá kerülök (ami morálisan is leépít – pl. egy alkoholistára nem szívesen bíznád életed „piros gombját”, egy szerencsejátékosra a pénzedet, stb.), de arra sem leszek szabad, hogy másokkal szembeni feladataimat, küldetésemet betöltsem. A káros szenvedélyek (részben) kikapcsolnak a felelős közösségi életből. 

   Van egy szellemes megfogalmazás: ami jó, az vagy hizlal, vagy káros, vagy illetlen. Fel kell tegyük a kérdést, hogy valóban jó-e attól, hogy annak érzem. Ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy azért érzem jónak, mert megszoktam, mert egy függés-program íródott az agyamba. (Pl. a szintetikus kábítószereket alkotó kémiai anyag akár egyszeri „észlelése” után az agy már rögzíti a „kellemes” élményt, és kialakul a vágy, a függőség.) 

Az alkohol – amit az iszákosok nyilván jónak éreznek, különben nem használnák – abszolút elfogulatlanul, egy földönkívüli szemével nézve: büdös, ártalmas, arcot, fogakat, májat, idegrendszert tönkre tevő, drága, ön- és közveszélyes állapotot előidéző, akaraterőt felőrlő, egyéniséget leépítő, és irreális szükségérzetet kialakító anyag. Előnye – ennyi mellékhatás után - egy kis kábulat, lazulás, szédülés (súlyosabb esetben rosszullét, egyensúlyvesztés). Vajon, ezeket nem lehet más úton (olcsóbb, egészségesebb módon) elérni? Pl. közösségi élmény, találkozások öröme, meditáció…

   Persze, mindenki úgy indul neki: én majd kontroll alatt tartom. Láttam egy plakátot: tkp. egy profán szárnyas oltárt. Első kép: kis üveg, nagy ember. Az üveg fölötti szövegbuborékban: „ha gondolod, segíthetek”. Második kép: közepes méretű üveg, közepes méretű ember. Az üveg fölötti szöveg: „barátok vagyunk”. Harmadik kép: óriási üveg, kis ember. Az üveg fölött az üzenet: „most már én parancsolok”. Ez a folyamat nagyon könnyen, nagyon gyorsan lejátszódik. Ismertem olyan fiatalt, aki – miközben elegánsan nyakalta a sört és fújta a füstöt - nagyon elítélőleg nyilatkozott „hülye” apjáról, aki naponta berúgott. De néhány év múlva ugyanabban a helyzetben volt. Legjobb módszer a bibliai: „ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd” (Kol 2,21). 

DROGOK TEKINTETÉBEN ABSZOLÚT TARTÓZKODÁS, a cigaretta esetében hasonlóképpen, de az alkoholfogyasztás terén is nagyon szigorú szabályokat kell felállítanunk a magunk számára (ALKOHOLISTÁKNÁL EZ VILÁGOS: NULLA TOLERANCIA, de pl. internethasználatnál is határozott elveket követni). 

Ez az én felelősségem. Az én szabad döntésem, hogy szabad leszek. 

Nem az itallal, cigarettával, stb. van baj, hanem az emberrel, aki megissza, elszívja. 

Beszélnünk kell a kiváltó okokról is. Kultúra. Sajnos, az alkohol nagyon a kezünk ügyébe esik, népdalaink, népszokásaink jelentős részében találkozunk a bor, pálinka dicséretével vagy mókás emlegetésével (a következmények nem mókásak). A szeszes itallal való kínálás is egészen elterjedt. Családi modell. A szülők italfogyasztása szabaddá teszi az utat a gyerekek számára, persze, nem törvény (hála Istennek), hogy alkoholista szülők gyermekei is ebbe a függőségbe essenek.  Óriási hatással van - elsősorban fiatalkorúakra – a baráti kör. Ha ott az az úzus, hogy mindig előkerül az ital, akkor ez már szinte biztos belépő az alkoholizmus poklába. 

Személyes problémák. Csalódás, sikertelenség, frusztráció, konfliktusok. Alkohollal kezeljük. Pedig a problémákat nem oldja meg, sőt súlyosbítja. Valaki eladósodik, neki kezd inni, több pénze lesz??? De ideig-óráig elfeledteti a bajokat. Még azt a nyomorúságunkat is, hogy iszunk. (Kis herceg) Ördögi kör. Sajnos, aki megszokta az italt, annak mindig kéznél van ez a téves megoldás, és az okot is mindig talál. 

Megoldások 

1. Legjobb a megelőzés. Ne gyújts soha rá, nem leszel dohányos! Ne kóstolj alkoholt, nem leszel az ital rabja! Ne menj be játékterembe, ne lesz belőled szerencsejátékos!
2. Ha nem vagy függő (pl. szeszes ital esetében), akkor kérlelhetetlenül a mértékletesség elvét kövesd, tanulj meg határozott NEM-et mondani a kínálóknak (még ha valaki örök haraggal is fenyegetőzik).
3. Ha függő vagy (ha problémáid vannak az alkohollal, azaz szinte napirenden iszol, ha néha be is rúgsz, ha gyakran úgy érzed, a feszültséget itallal kell enyhítsed), akkor 

menekülj tőle, mint a tűztől, akkor végleg tedd le, légy szabad. Légy önmagad! SZESZ NÉLKÜL. 

1. Az Ige azt mondja: állj meg a Krisztus szabadságában. Csak úgy tudsz szabadulni, ha te valami erősebbe kapaszkodsz. Ragaszkodj teljes odaadással Krisztushoz, hozzá kötődj minden erőddel, hogy másféle káros kötődéseid elveszítsék feletted való uralmukat.   

Net- történetek (3 drb.)

A..Tibor és Kati házasok voltak. Tibor éjt-nappallá téve dolgozott, előbb a ház, majd a nyaraló ,,Pusztakuttykuruttyon" - tó mellett, saját stéggel... Egész héten a gürizés, túlóra, Katinak a munkáján felül a háztartás minden angyala és ördöge... Sietnie kellett, mert már péntek este rohanás a ,,tanyára". Ott aztán a folytatás... megspékelve gyomirtással, virágültetéssel, locsolással stb. stb. Kati fellázadt. Tibor fejet hajtott. Rendben. Eladták a tanyát, s vásároltak egy alig használt csillogó-villogó (csilivili) autót. 

A tervek óriásiak voltak! Kirándulás - bel- és külföld – a csilivilivel. Székesfehérvárra és Aligára el is jutottak, tovább nem. Miért? Sok pénzbe kerül a benzin!- morgott Tibor. - Inkább veszünk egy számítógépet, s hozzá a net-et. Majd virtuálisan utazunk, Drágám... Csilivili a garázsban pihent. Egyszer csilivilit a szomszéd kölcsönkérte, Kati is elkísérte a szomszédot a nagy útra, nehogy baja legyen csilivilinek... Ez egyre többször megismétlődött. Tibor mind több és több időt töltött a gép előtt. Olyan barátokra lelt, akikkel jól kivesézték a lakásfelújítást, s közben leszakadt a bejárati ajtaján a kilincs, mert nem ért rá felszerelni... Elváltak. Kati a szomszédban, Tibor a gép előtt. Pizzát eszik, nem bíbelődik a főzéssel. Otthoni munkát vállalt, így kitölti napjait, éveit a net... Közben váltakoznak az évszakok, s ő már soha nem hallja ,,élőben" a madárcsicsergést…

B.. Paula egyedül maradt. Először per hecc, majd szükségből, majd kényszerűségből válaszolgatott a társkereső hirdetésekre. Sőt, maga is feladott. Találkozgatott mindenféle ,,népekkel", - ahogy az anyja mondta. - A sok közül nehéz a választás! - panaszkodik.  Sajnálatra méltó asszony, mert nem tudja: ahol túl sokan vannak, arrafelé soha nem jár az igazi. A szívet megdobogtató, bizsergető szerelem nélkül mit sem ér a testi kapcsolat... 

C.. Egy férfi, egy nagy ember, egy szabadságharcos utazott a hegyekben. Egy karavánszerájban szállt meg éjszakára. Meglepetten látta, hogy a karavánszerájban élt egy aranyketrecbe zárt gyönyörű papagáj, aki folyamatosan azt ismételgette:

"Szabadság! Szabadság!"

És olyan hely volt ez, hogy amikor a papagáj elismételte a "szabadság" szót, az tovább visszhangzott a völgyekben, a hegyekben.

Azt gondolta a férfi: "Sok papagájt láttam már, és mindig azt éreztem, hogy szeretnének kiszabadulni a ketrecükből... de sosem láttam még olyan papagájt, aki az egész napot, reggeltől estig, amíg aludni nem megy, azzal tölti, hogy szabadságért kiált."

Támadt egy ötlete. Felkelt az éjszaka közepén, és kinyitotta a ketrec ajtaját. A tulajdonos mélyen aludt, ő pedig azt suttogta a madárnak:

- Na most, mehetsz!

De meglepetten látta, hogy a papagáj erősen kapaszkodik a ketrec rácsaiba. Újra és újra megkérdezte tőle:

- Megfeledkeztél a szabadságról? Egyszerűen repülj ki! Az ajtó nyitva áll, a tulajdonos mélyen alszik; senki sem fogja megtudni. Egyszerűen repülj fel az égbe; az egész ég a tiéd.

A papagáj azonban olyan mélyen, olyan erősen kapaszkodott, hogy a férfi értetlenül kérdezte:

- Mi a baj? Megőrültél?

Megpróbálta kézzel kihúzni a madarat, de az csipkedni kezdte, és közben azt kiabálta:

- Szabadság! Szabadság!

A völgy az éjszakában újra és újra visszhangozta a kiáltást. A férfi is megmakacsolta magát, hiszen szabadságharcos volt. Kirántotta a papagájt, feldobta az égbe; és nagyon elégedett volt, bár sajgott a keze. A papagáj a ketrecben teljes erőből támadt rá, ő azonban tökéletesen elégedett volt, hogy megszabadított egy lelket. Elment aludni.

Reggel, amikor felkelt, hallotta, hogy kiabál a papagáj:

- Szabadság! Szabadság!

Azt gondolta, talán egy fáról kiabál vagy egy szikláról. De amikor előjött, a madár a ketrecében ült.

Az ajtaja nyitva állt.

Beszélgetés:

• Az ital, drog „szabadságot” ígérnek. Repülni fogsz! De a legnyomorultabb rabságba, nyomorúságba taszítják az embert. 
• Sajnos, éppen akaraterőnket bénítják meg, amire a leginkább szükségünk lenne a szabaduláshoz.
• A függőség utáni fizikai- pszichikai hiányérzetet valami értékkel kell pótolni. 
• Szenvedélyeink rólunk szólnak, küldetésünk másokról. Mi lett volna, ha a penicillin, az autó, a telefon stb. feltalálói az alkoholt választották volna? 

Ifi-találkozó 

Szerelem

1Kor 13 

    Definíció? „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem”, mondja egyik népdalunk. 

Valóban átok? Vagy a természet trükkje, hogy a reprodukció, az utódok pótlása megtörténjen? Szerintem: Isten ajándéka. Persze, lelki fájdalommal, vívódással járhat, de egy olyan érzés, ami gazdagítja, megszépíti, elmélyíti emberi életünket. Mi lenne az irodalomból, művészetből a szerelem témája nélkül, miről szólnának a zeneszámok? Két véglet: a szerelem istenítése, abszolutizálása, másfelől lebecsülése, érzékeny széplelkek ábrándozásának minősítése. Szólnunk kell a szerelem racionalizálásáról is. Vannak, akik a szerelmet kémiai folyamatok lezajlására redukálják. Persze, ez is hozzá tartozik, nem árt, ha ezt az oldalát is ismerjük. (Olvastam: a szerelem biokémiája, egész „slamasztikája” mögött három vegyület áll. Első a phenyl-etil-amin - PEA - a szerelem hormon, hatására emelkedik a dopaminszint, ami kikapcsolja a józan gondolkodást. Az endorfin  boldogság-hormon, valóságos kábítószer, a  testi közelség/közösség során szabadul fel óriási mennyiségben. Az oxitocin - kötődési hormon, nyaktól fölfele is hat: a memóriára, pl. szüléskor is termelődik, és minden pozitív tartalmú érintés vagy egymásra figyelés során).

   Mi nem a szerelem? 

Nemcsak a másik iránti testi vonzalom, gerjedelem. Meglátok egy csinos, vonzó lányt, jóképű, elegáns, gazdag fiút (egy félig leeresztett BMW-autóablak sokszorozza a hatást), megtetszik nekem, nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok. Pedig valami érzek. (Bibliai történet: Amnón és Támár – 2 Sám 13,15.)

Nem sajnálatból fakadó vonzódás: a gyerekszerelmek egy része ilyen természetű. Szegényke elmeséli az életét, megesik rajta a szívem, nyilván egyfajta vonzalom, szimpátia alakul ki, de ez más. 

Nem is hálaérzés. Segít rajtam, nagylelkű, gavallér, önfeláldozó, és úgy érzem, hogy valami köt hozzá. Szeretném testestül-lelkestül kifejezni köszönetemet. 

Nem csodálat, rajongás- sztárokkal, hírességekkel szemben érezik ezt gyakran a fiatalok. 

   Az igazi szerelemben mindez benne van/lehet, de nemcsak ennyi.

   Hanem?

Nem egyszerű meghatározni. Valakinek a lénye, megjelenése elbűvöl, betölt, mássá tesz. Áthangol. Ennek vannak külső jelei is: hevesebben ver a szívem, örömmel vegyes izgalom fog el, ha látom, ha találkozom vele, szívem „olvadozni kezd”. De belső jelek is vannak: komolyabban veszem az életet, tervezek (nemcsak álmodozom), kész vagyok felelősséget (és áldozatot is) vállalni, kiszélesednek életem perspektívái. 

  Na és ha nem viszonozza?

Vannak reménytelen szerelmek. Van, amikor be kell látnunk, hogy egy kapcsolatnak nincs jövője. Igen, akkor le kell győznünk magunkban. Van egy jó hírem: lehet. Nem könnyű. Ismerjük a nótát: „édes fiam, azt a kislányt verd ki a fejedből”. De jó esélyem van, hogy sikeresen kerüljek ki belőle. Van néhány szabály: nem járok olyan helyekre, ahol találkozhatom vele, ha ez elkerülhetetlen, akkor a hétköznapi dolgokra redukálom a társalgást. Elfoglaltságot keresek, lekötöm időmet, energiámat, valami kreatív dolognak fogok neki: tanulok, sportolok, kirándulok, naplót, blogot írok. A fizikai, érzelmi eltávolodás segít abban, hogy rendet teremtsek gondolataimban, hogy reálisan átlássam a kapcsolatot (V.ö. A szerelem utolsó, a háború első éjszakája c. regény). 

   Egy személyes példa. Mielőtt megismertem volna az „igazit” (a feleségemet:), volt egy kislány, akibe eléggé bele voltam zúgva. Háromszor-négyszer találkoztunk, a kézfogásig jutottunk el, ez abban az időben már nagyon bizalmas dolognak számított, pár levelet váltottunk. Nem mondom, hogy már az első pillanattól, de hamar kiderült, hogy ez az alakuló kapcsolat nem a jövőről szól. Bűbájos és csinos volt, de biztos, hogy nem akart feleség lenni. Nem volt könnyű az érzelmi leválás. Végig kellett szenvedni, vajúdni azt, hogy véget érjen, hogy le tudjam zárni. Számomra hatásosnak bizonyult a böjt. Nem ettem 3 napig. Három nap után egyetlen vágyam volt: enni valamit. Amikor az első falatokat magamhoz vettem, azt éreztem, hogy jó élni. Tavaszodott, elmentem sétálni. A tavasz olyan szép, biztató. Van élet a csalódással járó szerelem után is. Sőt. Akkor kezdődik az igazi. Bölcsebb lettem. Kigyógyultam a csőlátásból. Utólag sokszor hálát adtam Istennek, hogy így alakult a sorsom. Higgyétek el, ti is sokszor megköszönitek majd egy-egy nagy szerelem lecsengését.

   Vannak extrém feldolgozási formák. Azok közül az egyik legelfogadhatóbb manapság már ritka: kolostorba vonulás. Ami gyakoribb: alkoholba fojtott bánat. Nagy veszélye az, hogy elmúlik a bánat, és marad az alkohol. Leépül az élet. Semmi és senki nem éri meg, hogy értelmetlenül tönkre tedd érte magad. Ha elhagyott, akkor érte már nem tehetsz semmit (ha kikényszerítem, hogy mellettem maradjon, annak általában nem jó a folytatása). Vigyázz hát magadra! Ami nem öl meg, az megerősít. Erősödnünk kell, levonnunk a tanulságokat (sokat lehet fejlődni), és nem belepusztulni. Van, aki a visszahúzódást választja. Csalódott egyszer, többet nem akar. Milyen versenyző az, akik egyet bukik, és feladja? Tovább kell menni, érettebben, magabiztosabban.   Szerintem aranyszabály az, hogy akármennyire beleestem valakiben, vagy akármekkorát csalódtam, ne dobjam sutba a józan eszemet, ne veszítsem el teljesen a fejemet. Tudom, nehéz olyankor reálisan mérlegelni a helyzetet, de életbevágó. A szerelem nem egy fatális, végzetes érzés (azzá válhat). A szerelem elmúlik, a szeretet soha. (Gyűrűs történet.) 

   A Biblia beszél arról: ne költsétek föl a szerelmet (Énekek éneke).

Igen, vannak esetek, hogy – egy eleve életképtelennek látszó - kapcsolat lezárásának kezdeményezését a kezembe kell vennem. Magyarán: le kell hűtenem magam. Érzem, hogy valami nagyon ébredezik bennem, a szívem olvadozik, de valami tiltakozik bennem (pl. diáklány és a sármos, fiatal, családos tanár közti szimpátia esete), akkor konzultálok józan eszemmel, bölcs emberekkel és mindenképpen Istennel. Nem lovalom bele magam, nem ábrándozom, kerülöm az olyan helyzeteket, beszélgetéseket is, amik elmélyíthetik, fellobbanthatják az érzelmeket. Van egy „point of no return”, ahol már túlságosan belebonyolódom az egészbe. Hogy nem volt eszem? - kérdezik sokan utólag. Volt, szegény a helyén is volt, de én kalandoztam másfele (ész nélkül).

Igen, kontroll alatt tarthatom. Sőt úgy kell tartanom. Önmagamat kímélve. És vigyázni arra, hogy – lányainknak szoktuk mondani - ne menjek bele „hülye” kapcsolatokba. Tragikus példák.

   Vannak a szerelemnek nem megszokott formái. Nagy korkülönbség (pl. Czeizel Endre), nagy vallási különbség (ritkán vezet jóra, ha nem maradhatok önmagam, ha fel kell adjam identitásomat, akkor az nem az igazi), vagy azonos neműek közti szerelem. Világátlag a 2-3 %. 100-ból 2 fiatal saját neme iránt vonzódik. Nagy neveket említhetünk: Pilinszky, Csajkovszkij, Freddie Mercuy, és mások. Persze, ahogy Pál írja: mindezek keresztre szegzik magukat. Kérdés-e, hogy érdemes-e vállalni??

   Mi érzelmes nép vagyunk. Impulzívak, mindent vagy semmit mentalitásúak: népdalaink is erről tanúskodnak. Halálba menő nagy szerelmekről szólnak. Petőfi írja egyik túlfűtött romantikus versében: „ha, leányka, te vagy a pokol, hogy egyesüljünk, én elkárhozom.”A történelmi tapasztalat azt mutatja, az érzelem-mentesebb népek sikeresebbek: pl. angolok, németek. A zsidó fiatalokat a szülők boronálták össze. Hasonlóképpen a kínaiakat is, még gyermekkorukban. (Kínai mondás a fazékról.) Szép dolog szerelemből házasságot kötni, de nem teljes garancia a szép házaséletre (nagyteremei eset).

De nyilván, egyéni vérmérséklet, temperamentum és genetika kérdése is. Vannak kimértebbek természetű személyek. Idős korú férfi mondta el: soha nem volt szerelmes. Szerencsés ember, vagy „szegény feje!”?

   Persze, az nagyon jó, ha két fiatal szerelmes lesz egymásba, és az ásó, kapa és a nagyharang. 

De nem minden jó kapcsolat, házasság születik szerelemből. (Szüleim példája – három találkozás és kb. ugyanannyi levélváltás után kitűzték az eljegyzés időpontját. Azt mondták, nem voltak szerelmesek, de rokonszenvesnek találták egymást. Úgy gondolták, le tudnak élni együtt szépen, békességben egy életet. És úgy lett. Plusz 6 gyerek.) 

Az igazi, tiszta, nemes szerelem néhány vonása (avagy mire kell odafigyeljek, mielőtt szerelmes leszek):

• egymás messzemenő tisztelete, megbecsülése (lányoknak szoktam mondani: legyetek nagyon figyelmesek, érzékenyek arra, hogy a barát vigyáz a ti becsületetekre, tiszteletben tartja véleményeteket, önérzeteteket, erkölcsi elveiteket). A lekezelés, durvaság komoly vészjelzés. 
• kölcsönösen a másik javának, érdekeinek a feltétlen szem előtt tartása. A szerelemben mindig van önzés is (pl. kiharcolom, hogy a másik hagyja abba tanulmányait, mert ez most éppen jobb nekem, de nem számolok azzal, hogy mi lesz később). Ha a fentebb említett elv nem érvényesül, akkor tkp. kihasználom a társamat
• a másik egyéniségnek, értékrendjének, családi kapcsolatainak megértő elfogadása, támogatása. Általában nem végződnek jól az agymosásos kapcsolatok (egyik fél igyekszik a másikat mindenkitől elszakítani). Ez tipikusan a dominancia, erőszakosság, féltékenység tünete. 
• az egymással szembeni feltétlen őszinteség. Ha már kezdettől mellébeszélés van, az öreg hiba egy kapcsolatban. Az egymás átejtése - még a legártatlanabb dologban is - komoly figyelmeztető jel. Hazudozás, megbízhatatlanság lesz belőle.
• lemondás, áldozatkészség. Ha semmit nem vagyok hajlandó feladni, sem változtatni az addigi életformámon (pl. nekem a hétvégét mindig a barátokkal, barátnőkkel kell tölteni), akkor valami hibádzik az egészben. Ha bevállalok egy ilyen kapcsolatot, akkor gyakran át fogom élni később azt, hogy mellőznek, elhanyagolnak. Egy őszinte, mély barátságban, szerelemben – bár maradnak az életemben fontos pontok - igazából minden átértékelődik. 
• gyöngédség, odafigyelés, kedvesség. Lényeges megnyilvánulások ezek, és akkor igaziak, ha szívből fakadnak.  Ha hiányzik, akkor könnyen helyet kap a bántó viselkedés, megalázás. (Ezt nem érdemes tűrni). 
• lelki kiegyensúlyozottság, önállóság. Igen, ezek személyiségi, és nem kapcsolati vonások, de döntő jelentőségűek. Egy instabil lelkivilágú embert nem könnyű elhordozni (nem lehetetlen), egy szokásaihoz, szenvedélyeihez betegesen kötődő emberrel együtt élni hasonlóképpen nagy keresztet jelent.

       Idézetek:

       „A szeretet nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok önzetlen megcselekvése. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek? Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben. Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat!”

 

      „Elfogadni egymást olyannak, amilyen: hallgass a szívedre és ne légy türelmetlen!  Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet, de a szemeink soha nem hazudnak!”

 

      „Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet!” 
 

      „A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"!
Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, sok mindent elmulasztunk az életben!”

 

Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
Rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
S éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
A ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

József Attila: Óda (részlet)

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak. 

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt. 

       Horváth Tamás:

Hazudtam másoknak, hazudtam eleget.
Hazudtam magamnak is mindent, amit lehet.
Elmondtam százszor, hogy minden frankó és kerek.
Nem voltam más, csak egy szélhámos kis gyerek.
Túlzott egoizmus, önbizalomhiány.
Szeretetre éhes ember, ki azt hitte, hogy zsivány,
de nem voltam az, inkább csak egy bolond.
Hitevesztett, aki minden álmáról lemond.
Aztán jöttél te, halálos tavasz.
Minden megváltozott, nem hittem, hogy te is akarsz.
Mert én akartalak téged, ez nem volt kérdés.
Szerelmes lettem, ez volt a legelső lépés.

A szeretet szó jelentése a Magyar nyelv értelmező szótára alapján: „valamely személy vonzó tulajdonságainak felismeréséből vagy természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításában, ill. neki való alárendelésében nyilvánul meg”; 

míg a szerelem: „a fajfenntartás ösztönén alapuló érzelem, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való önfeláldozásban vagy odaadásban nyilvánul meg”.

William Shakespeare:

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok. 

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok, és mindig szomjazom.

Ifi óra 

1. Isten ismer minket. Mi ismerjük-e őt? 

Zsolt 139

• Megvizsgál, azaz szemmel tart… jó magunkon érezni az ő irgalmas tekintetét (Istennek nem kell bemutatkoznunk: alkotónk, teremtőnk ő) 
• A mindennapokban, ülésünkben, felkelésünkben, járásunkban, pihenésünkben (szórakozásunkban) – nincs életünknek Isten nélküli területe
• Szándékunkat (a mi kérdésünk mindig az, hogy mások milyen szándékkal közelednek felénk, de vajon mi), gondolatainkat (gondolataink visszahatnak ránk és visszaköszönnek környezetünkből), beszédünket (a beszéd ingyen van – gyógyító erő, vigasztalás, valóságos segítség: mégis milyen sokszor nem élünk ezzel a lehetőséggel), útjainkat…
• Minden oldalról körülfogtál (Luther imádsága)

1. Ismerjük egymást  

ApCsel 1, 23-26

• A második részhez érkeztünk: ismerjük egymást. Együttélésünk fontos aspektusa: ki az, akiben megbízhatunk, számíthatunk, ki az, akitől óvakodnunk kell.
• Minek alapján alkotunk véleményt másokról? Beszéd, magatartás, hozzánk való viszonyuk. Egész tudománya van már ennek: pszichológiai eszközök által – a másik ember reakciója, megnyilvánulásai… stb. alapján. Persze, a legdöntőbb a tapasztalat. A mások ismeretének alapja az önmagunk helyes ismerete. Erről később.
• Sokszor félre ismerjük egymást pozitív vagy negatív értelemben. Valakiről feltételezzük, hogy megbízható, stb., aztán csalódunk benne… (egyik oka az, hogy nem lényeges dolgokra, hanem benyomásokra figyelünk, azaz a látszat alapján ítélünk – v.ö. Isten nem azt nézi, ami a szem előtt van -: a megnyerő stílus, öltözet, jó modor még semmit sem árulnak el valakinek igazi jelleméről, vagy a szimpátia befolyásol véleményalkotásunkban: pl. egy ártatlan tekintetű, szép nőnek inkább hitelt adnak a férfiak, még ha hazudik is, mint egy nem túl szimpi kollegának, aki az igazat mondja).  Pozitív meglepetések is érnek: valakire gyanakodva nézünk, mindenfélét, rosszindulatot, stb. kiolvasunk gesztusaiból, aztán kiderül: egy korrekt, segítőkész embertársról van szó
• + számolni kell a kilengésekkel, a „rossz napja” van jelenséggel, és abból nem szabad általánosító következményeket levonni
• + extrém helyzetek extrém dolgokat hoznak ki az emberből (önzésben és áldozatvállalásban).
• Külön területe ennek a kérdésnek a párkapcsolat. Vajon igazán megismerjük-e egymást? Milyen tényezőkre figyelünk, mi az, ami alapján megrajzoljuk magunkban a másik képét? Idealizálunk? Vagy ellenkezőleg - gyanakvók vagyunk? Sok rossz kapcsolat, válás ide vezethető vissza. Kiderül, hogy a hangulatos ember milyen problémás, kiderül, hogy a társaság szórakoztatója milyen érzékeny, a nagylelkűt megjátszó milyen önző, a csendes, jámbor milyen erőszakos tud lenni, vagy éppen az, hogy a szerényebb megnyilvánulású milyen nagylelkű ember, a hallgatag milyen lelki értékekkel rendelkezik, a társaságból alig kitűnő, „átlagos” ember milyen hűséges
• A Júdás helyének betöltéséről hallunk. Kiválasztottak kettőt… akiket a legalkalmasabbnak találtak. Akiket úgy ismertek: szolgálatuk, kiállásuk alapján. Ez az ő felelőségük volt. Biztos, megtusakodták, biztos tárgyaltak róla. Egy közösség helyesebben dönthet. Több szem többet lát. Érdekes hallani, hogy milyen kritériumrendszer alapján. Mégis, apostolságról volt szó! Hit, megbízhatóság, szolgálat, bátorság. 
• Az imádságban elhangzik: te ismered. És ez igaz. Mindennel kapcsolatban, amit elmondtunk… Fontos lépés: imádkozni, Istentől bölcsességet kérni. Sokszor elhangzik a szemrehányás: kellett volna lássad, észre kellett volna vegyed. Nem tudunk eléggé bölcsek lenni.
• Közösségi, szolgálati döntésekben lehet jó lépés a sorsvetés, egyéni döntésekben nem ajánlott. Persze, lehetnek jelek…

1. Ismerjük önmagunkat 

Lk 9,55/1Pt 2,9 

• egy Ghandi- idézet: „Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” Két nagy zavaró tényező áll önmagunk igazi megismerésének útjában: az egyik az igében megszólaló, az elhangzott idézetben is kifejezésre jutó rejtett része énünknek (valaki azt mondta: amit tudunk magunkról, az a jéghegy csúcsa), illetve a környezetünk nagyon is evidens, markáns, de nem mindig hiteles visszajelzése, elvárása, normarendszere. Két helytelen viszonyulás adódik ebből: túlbecsüljük, vagy alábecsüljük magunkat. Tudnunk kell a bennünk lappangó hajlamokról, sérelmekről, traumákról, agresszióról (vajon, a tanítványok miért reagálnak ilyen hevesen? Mi van ennek a hétterében?), illetve képességekről, pozitív tulajdonságokról, ua. szükségünk van a környezetünk visszajelzéseire, bírálatára és dicséretére, de ezeket szűrnünk kell. (V.ö. Johari-ablak)
• Isten Igéje egy objektív képet: benne van a bűn, de Isten szeretete, az, hogy többre rendelt, kiválasztott, megbízik bennünk, sokra tart. Emberek vagyunk, de isteni küldetésünk van. Krisztus világosságát hordozzuk.
• Ez a tudás óv az elkeseredéstől, attól, hogy értéktelennek érezzük magunkat, de attól is, hogy elszálljunk, hogy nagyon meg akarjuk mutatni magunkat, hogy hibásan kompenzáljunk, stb.

Egy hadvezérről mondják: segítségét kérték egy vár védelméhez, kemény küzdelemben megfutamította az ellenséget, ám súlyos sebeket szerzett a csatában. A várbeliek nem fogadták be a haldokló parancsnokot. Attól tartottak, hogy rajta bosszút akarván állni, netán visszatér az ellenség…

Ifi-óra

A békességről 

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.(Lk 2,14)

    A békességről fogok nektek beszélni. Arról beszél az ember, amit fontosnak tart, aminek a hiánya - saját életében, a közösségben, ahol él - szorongató élmény. Személyes indíttatás is van a témaválasztás mögött. Mostanában sok belső önváddal kellett szembenézzek: vajon jól tanítlak titeket, vajon mindent tőlem telhetőt megteszek, hogy a Krisztus útjára irányítsalak (terelgesselek)? A válaszom – az eredményeket látva- meglehetősen bizonytalan. Bár amit mondok, képviselek, ahogy hozzátok viszonyulok, azt törekszem jó szándékkal, szeretettel, hittel tenni. Nem hirdetek mást, mint amit Krisztus Urunk tanított, igyekezve meggyőzni titeket a jóról, tiszteletben tartva személyes szabadságotokat. Ez a küldetésem. Persze, ezt akár másként is lehet értelmezni. (Halottam olyan esetről, hogy a sürgősségin egy népes család súlyosan bántalmazott egy orvost, mert az megpofozta a hozzátartozójukat. Szerencsétlen ügyeletes csak próbálta ébren tartani a pácienst, hogy ne essen kómába …)

    Sok szó esik a békességről egyházi és világi körökben. Nagy ajándék, és akkor érezzük, mennyire fontos, amikor békétlenségben kell éljünk: önmagunkkal, környezetünkkel. Ajándéknak neveztem, és ezzel arra is utaltam: vigyázni kell rá. Tőlünk is függ. A kisebb- nagyobb háborúk a szívekből indulnak.

   A békesség kérdése a legélesebben éppen a háborúk kapcsán vetődik fel. A világ sok pontján dúl napjainkban is fegyveres konfliktus. (Az utóbbi 2.000 évben alig pár évtized volt, amikor nem zajlott valami hivatalos hadviselés a földgolyó valamelyik pontján.) Nagyon makacs bennünk ez a genetikai, igazából életellenes kódhiba. Az ember szeret háborúzni. (Történet a háborúsdit játszó gyerekekről.)   

   Ha a szívekből indul (honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? - kérdi Jakab is), akkor ott kell leküzdeni. Magunkban. Nem elég a saját erőnk. Az Isten békessége uralkodjék a ti szívetekben! Vagy ennek a békességnek az erejét fogadjuk be, vagy az ellenségeskedés lelke fog irányítani.

   A Sátán stratégiája (kell ismerni az ellenség módszereit) a megosztás, az egymás ellen fordítás, az ellenségeskedés. Legnagyobb ellenségünk egyik taktikája az ellenségkép kialakítása, ezzel a gyűlölködés ördögi folyamatának az elindítása. (Az ördög legnagyobb kedvét asz ördögűzésben leli. Amikor emberek egymásra mutogatnak: benned van, benned van.)

    Az ellenségképpel az embereket csatarendbe lehet állítani, a háborús pszichózist be lehet indítani. Történelmi példák: keresztyénüldözés, náci Németország, kommunisták, a román-magyar konfliktus, iszlám állam (dzsihadista ideológia), szélsőséges mozgalmak, szekták. Mindenütt van egy megnevezett ellenség (vagy egyszerűen a többiek, akik nem hozzánk tartoznak), akik megvetni valók, akiktől el kell határolódni, akikkel harcolni kell, akiket fizikai vagy szellemi értelemben likvidálni kell. Akik alacsonyabb értékűek, mert mi valami magasabb eszmeiséget képviselünk. Máris létrejön a gyűlölködés csapatszelleme. Döbbenetes igazság: a gyűlölettel sokkal jobban lehet motiválni embereket, mint a szeretettel. 

   Holott az ellenség közelebb van, mint gondolnánk, mibennünk, ellenségeskedő gondolatainkban, indulatainkban. Nem egymás ellen kell nekünk kardot rántani, nem egymást kell nekünk kárhoztatni, hanem magunkban kell felvegyük a harcot a szeretetlenség minden formájával. Isten békességének erejével. Krisztusban Isten ezt akarja nekünk ajándékozni. (HK – az óember megöldöklése.)

   Egyházi köszönésünkben is benne van ez a szó, az apostoli köszöntés kulcsfogalma. De, nyilván, nem elég a szó. Békesség és biztonság. Sőt, ha valaki túl sokat ismételget valamit, azzal gyanússá teszi magát és azt az üzenetet is, amit hangoztat.     

   A karácsonyi üzenetben is elhangzik: dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön békesség. Sok nyugtalanság volt akkor is világban, egyéni életekben. Idegen elnyomás, szegénység. A békesség a boldog élet feltétele. Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. De van egy tény, ami mindent megváltoztat. Ez az Isten szeretete. Belülről kell keressük az utat. 

    1.Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön békesség. A két dolog összefügg. Csak Istennel való kapcsolatunkból származhat igazi békesség. Ráhangolódás, megnyugvás, védelem, elrejtettség. 

    A békesség Isten kezdeményezése. A maga képére és hasonlatosságára, a vele való közösségre teremtett, nyitottá a vele való kapcsolatra. Isten-szerűek vagyunk. Sokat beszélünk az Isten képének hordozásáról… méltóság, felelősség ez. Arról is, hogy megromlott, eltorzult ez a kép … a harag, gyűlölködés, önzés miatt. A Biblia összefoglalólag bűnnek nevezi. Olvastam: nincs bűn, ez csak egy játszma, amivel Isten nevében emberek embereket manipulálnak. Előfordulhat, hogy valaki bűnösség tudatát valóban befolyásolásunkra használja, de kétségtelen, tapasztaljuk: van engedetlenség, irigység, rosszindulat, stb. Tapasztaljuk, elsősorban önmagunkban (vicc: félek kimenni…)

(Történet az agyondobott kiskacsával, avagy ne engedd, hogy bűnöd zsaroljon.)

  - Nos, belső békességünk egyik feltétele: bűnterhünk átadása, a bocsánat átélése, felszabadult élet. Békességünk van Istennel Krisztus Jézusban. Nem a mi teljesítményünk, Isten ajándéka. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk. 

  Fontos ennek a békességnek a tudatosítása, megélése. Biztos, hogy ezt nem lehet megélni a harc továbbfolytatásával, mások feletti ítélkezéssel. Csak szeretetben, megbocsátásban.

    - Békességünk megszilárdulásához hozzá tartozik az a felismerés is, hogy fontosak vagyunk Isten számára. Van feladatunk, értékes az életünk. Néha nem így érezzük, de így kell hinnünk, mert ez az igazság. Néha önértékelési gondjaink vannak… de életünk árfolyamát a Krisztus áldozata jelzi. Tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem odaadta. 

Karácsonykor, nagypénteken. 

    - A reménység is fontos eleme a békességnek. A HK azt mondja: a múltra nézve hálás, jelenben bizakodó, jövőre nézve tele reménységgel. Isten mindent megtett. Megváltott. Hívő szívvel elfogadni. 

    2.A másik oldala a békességnek a másokkal, embertársakkal való megbékélés, kiengesztelődés. Tudjuk, milyen feszültségben élni, haragban, bántásban, állandó kritizálásban (összeszorított ököl próbája). Fekete szenvedély, fekete energia. Ott sötétlik sok ember szívében. (Az univerzum nagy része fekete anyag, fekete energia.) Az élet a világosság. Egy rossz szó el tudja rontani, egy jó fel tudja dobni a napunkat.

A békességet nem várni kell.  Munkálni. A békességnek szabályai vannak, konkrét lépései.   

   - Boldogok a békességet teremtők, mondja Jézus a Hegyi beszédben.  Boldogok, akik nemcsak elmerülnek valami belső békességben, csendben, megelégedettségben, hanem mennek, fáradoznak, áldoznak. A békességnek ára van. Békességünk büntetése rajta van.   

Karácsony ezért a békesség ünnepe, és nem a lágyan hulló hóesés okán. 

Ez felhívás is ez egyben: légy a békesség embere családban, baráti körben. Sokat tehetünk pro és kontra. Nagyon könnyű egymás ellen fordítani az embereket (nagyon könnyű felszítani az indulatokat, kialakítani egy ellenségképet, meghasonlást okozni), de lehet az egyetértést, az összetartást megbékélést is munkálni. (Gyökössy története.) Az oszd meg és uralkodj, a manipuláció módszere.

    - Be kell látnunk: sok minden kimozdít béketűrésünkből. Mások viselkedése, veszekedés, harag. Békétlenségre hajlamos emberek vagyunk. Néha kis dolgok váltják ki, néha minden valós ok nélkül üti fel a fejét.  Nem értjük eléggé egymást. Lelki kommunikáció hiány.

Fontos vonása a tolerancia, egymás megérése, elfogadása, a szeretetlen kritizálás kerülése, tisztelet, támogatás. A külső körülmények is hatással vannak: munkahelyi feszültségek, anyagi gondok („éhes kutyák sokat marakodnak”), kimerültség.

A békesség keresésének lényeges lépése a beszélgetés és meghallgatás. Tisztázni a helyzetet, határokat, igyekezni megérteni a másik szempontjait, kompromisszumokat kötni. Ha nagyon egyoldalúan látjuk, akkor a kommunikáció is egyoldalú lesz, süketek párbeszéde. Jó, ha valaki irányítja ilyenkor. Egymás hibáztatása nem vezet eredményre, látnom kell a magam mulasztásait is.  Ünnep után, újév előtt… 

   3.Békesség önmagammal. Sokszor azt vetítjük ki, ami magunkban van. Igazából magunkkal van bajunk (mert valami nem sikerült, mert valamit elmulasztottunk, mert valami balul ütött ki, mert rosszkedvünk van, mert frusztráltak vagyunk), ezért mindenkivel kötekedünk. A békesség felülről származik, és szívünkön keresztül jön napvilágra. 

Nagyon fontos, hogy magunkkal rendben legyünk. Ne becsüljük le és túl magunkat. Legyünk tisztában érzéseinkkel, összhangban a természettel. 

Isten gyermeke vagyok, megváltott életű ember. 

Meditációs gyakorlat:

• Gyertyát gyújtani, bölcső formájában lerakni. 
• Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt! (És 57,19)
• Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. (Lk 2,14)
• Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. (Jn 20,21)
• Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben. (Róm 14,17)
• A békesség Istene legyen mindnyájatokkal! Ámen. (Róm 15,33)
• Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. (2 Kor 13,11)
• A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség. (Gal 5,22)
• Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. (Ef 4,3)
• És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. (Fil 4,7)
• És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak! (Kol 3,15) 

• Egy ajándék haragosunknak 

Közös játék: a békesség kapu

                     emóciók… (mimikával kifejezni)

                     füllentős … (2 igaz, 1 hamis)

                     folytasd az akciót…

                     székfoglalás (kiválasztja, a feltételeket az ülő szabja meg)

Hóból az erdő, ködből a felhő,
Hó esik, tél szele fújja.
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra.

Száll csuda híre szívből a szívbe
Kétezer év tanú róla:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra.

Angyalok ajkán, emberek hangján
Csendül a csillagos ének.
Kétezer éve mennek elébe
Boldogan, ki neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,
Életed Krisztusa vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog!
Zengje a szíved a hálát!

Hóból az erdő, ködből a felhő,
Hó esik, tél szele fújja.
Kisgyermekként eljött,
Megváltóként elment,
Királyként visszajön újra! 

Idézetek:

„Jézus születése idején szeretet és békesség legyen köztünk és egész bolygónkon. S ez az óhajunk ne csak karácsonyra vonatkozzék, hanem múló életünk minden napjára.”

„Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel.“

„Lehet-e ma karácsonyt ünnepelni? Van-e még békesség a földön? Hiszen annyi minden vesz bennünket körül, ami ennek ellentmond. Az emberek közti viszálykodás, az önzés, a fukarság. Életveszélyes lett élni! Hisz naponta döbbentenek meg borzalmasabbnál borzalmasabb események. Embereket ejtenek túszul, másokat pedig lemészárolnak. Terjed az erőszak nemzetközi méretekben, de kicsiben is. A városokban a sötétség beálltával már nem szabad bemerészkedni egyes negyedekbe. Százezrek ülnek igazságtalanul börtönben, milliók éheznek. Lehet-e ma karácsonyt ünnepelni?“

„Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó
művészkeze
s valami újat kezdene,
(...)
békegalambot festene
a táblára, de úgy, hogy többé
ne legyen kéz, mely letörölné...
s békesség lenne mindörökké!“

„A veszekedéshez legalább kettő kell, de a békesség elkezdéséhez egyetlen jó szándékú ember is elegendő.“

„Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.“

„Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt.“

„Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük.”

“Ahol a fény, ott az Isten. Ahol az Isten, ott a békesség. Ahol a békesség, ott nem születhet bűn.”

“Egyre sürgetőbb, hogy felismerjük a szellemi élet fontosságát, mert csakis a szellemi, a lelki élet adhatja meg a békesség és az igazi boldogulás szilárd alapját.”

“A türelem nem azt jelenti, hogy ‘a békesség kedvéért’ úgy teszünk, mintha egyetértenénk. A türelem párbeszédre ösztönöz, hogy jobban megértsük a másik fél gondolatait, érzéseit és magatartását.”

“Becsületen nyugszik a pusztai békesség.”

“A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”

“A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

“Jobb egy száraz morzsa és hozzá békesség, mint az áldozattal és viszállyal teli ház.”

“A boldogság a nyugodt elme gyümölcse. Kösd gondolataidat a békesség, kiegyensúlyozottság, nyugalom, biztonság, isteni útmutatás eszméihez, és elméd boldogságot terem.”

“Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a felvilágosodás értékes drágakövével.”

“Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.”

“A békesség élő, ki nem apadó mély forrása Isten, de ennek a forrásnak másokat kínáló öble, edénye te vagy.”

“Nem tehetsz szert igazi lelki békességre mások szívének összetörése, békességének megrontása árán.”

“A hamis békesség valójában háború.”

Ifi óra

„Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett,megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” (Zsidók 12, 2) 

  Lemondás – több értelme van a szónak. A) Beletörődés, a harc feladása B)Valaki lemond a hivataláról (politikusok), nem kívánja tovább betölteni. C)Valaki – alázatból – lemond bizonyos jogokról, előnyökről, javakról. Ez utóbbiról fogunk beszélni. 

      Böjti időszak van… ez a lemondásról is szól. Persze, tudjuk, mindenekelőtt arról, hogy Jézus mondott le – ahogy az igében is hallottuk – az előtte levő örömről. A menny dicsőségéről.  Gondoljuk el, olyan helyen/társaságban vagyunk, ahol maradéktalanul jól érezzük magunkat, és akkor valaki szól, hogy egy fickónak segítségre lenne szüksége. Igen veszélyes ügy, az életünk kockáztatásával jár, ráadásul az illető egy rovott múltú, sok gazemberséget elkövető fráter. Mit tenne az emberek 100%-a? Mit tett Jézus?

     A böjt tehát Jézusról beszél, arról, amit ő vállalt érettünk, és másodsorban annak az elvárható következményéről bennünk. Erre a Jézusra kell nézzünk! Ez a rátekintés bizalom megnyilvánulása is. Amikor nehéz helyzetben vagyok, akkor jó olyan valakire ránézni, akiről tudom, hogy velem tart, szorít nekem. Ebből erőt, bátorságot merítek. 

     Aztán azért nézek rá, hogy tanácsoljon. Szelíd szemed, Úr Jézus, énekeljük az egyik énekben. Elítél, figyelmeztet, a jó útra terelget. Baj az, sőt nagyon veszélyes dolog, ha senkire sem nézünk, senkire sem hallgatunk. Azt mondjuk: öntörvényű ember. Saját elképzelései szerint él. Nem szabad engednünk, hogy mindenki befolyásoljon, de szükségünk van felülről való vezetésre. Minden embernek szüksége van erre. 

    Ha Jézusra nézünk, őt követjük, akkor ebből az is következik, hogy nem magunkkal foglalkozunk. Sok keresztyénnek ez a gyenge pontja. Maga körül forog, a maga problémái kötik le figyelmét, energiáit. A Krisztustól kapott feladatokról megfeledkezik.

    Azért is Jézusra kell nézzünk, hogy példáját kövessük. Ellessük mozdulatait, magunkévá tegyük gondolkodásmódját, befogadjuk indulatát. Az az indulat legyen bennetek. Gy.E. szerint, amire nézünk, azzá válunk (ez negatív értelemben is igaz). 

Amikor az ige a Jézus példáját állítja elénk, akkor különösképpen az ő alázatát hangsúlyozza. Azt, hogy kész volt értünk lemondani a menny dicsőségéről. Tkp. mindenről. Szolgai formát vett fel, engedelmes volt halálig. Nem a maga akaratát és tetszését kereste. (Pl. VIII. Eduárd angol király lemondott a királyi rangjáról, csakhogy feleségül vehesse szerelmét. Schweizer Albert lemondott fényes akadémiai karrierjéről, hogy afrikai szegény betegeket gyógyíthasson.)

Jézus nem kér tőlünk semmi olyat, amit előbb ő ne vállalt volna értünk. Előttünk jár, velünk van ezen az úton. 

    Nem könnyű az önmegtagadás, a lemondás. Manapság különösen az a trend, hogy mások fölé kell kerekedni, másokon uralkodni. Az egyéni érdek a legfőbb érték. Nem a lemondás, hanem a szerzés a mai ember ideálja. A lemondás ennek az uralkodó szemléletmódnak a kritikája, a legyőzése. 

     Lemondhatunk bizonyos dolgokról, megzabolázhatjuk vágyainkat egyéni célokért. Ez a lemondásnak egy alacsonyabb szintje. Persze, dicséretes, ha egy magasabb célért (sportteljesítmény, tanulás, tudományos fokozat megszerzése, stb.) képesek vagyunk a lemondásra. 

     De a lemondás bibliai szintje az, amikor másokért teszem. Az elméletet ismerjük, mit jelent ez konkrétan?

• lemondok – szigorú összeszedettséggel, odafigyeléssel – a másokat kritizáló, lebecsülő gondolkodásról, beszédről, magatartásról
• lemondok saját igazam mindenáron való érvényesítéséről (akkor is, ha lenne módom rá): nem beletörődés ez, hanem önkéntes lépés
• lemondok saját előnyömről mások érdekében (pl. Ábrahám)
• lemondok anyagiakról, hogy mások javára fordíthassam
• lemondok időm egy részéről a közösségért (az idő – bár ajándékba kaptam – a legszemélyesebb értelemben életem része. Valóban igazi áldozat. Időt adni = önmagunkat adni.)
• lemondok bűnös szenvedélyeimről, megkötözöttségeimről, hogy szabad lehessek a Krisztus szolgálatára (ez nem megy magától, csak általa vagyok képes)
• lemondok önmagam érzékenységéről, hogy az ügyre, igazi feladataimra figyeljek

„A vágytól, hogy megbecsüljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy dicsérjenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy előnyben részesítsenek, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tanácsomat kérjék, - szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy igazat adjanak nekem, - szabadíts meg Jézusom!
a vágytól, hogy elismerjenek legyek, - szabadíts meg Jézusom!

A félelemtől, hogy megaláznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy lenéznek, vagy leráznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megvetnek, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy korholnak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy megütnek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy megrágalmaznak, - szabadíts meg Jézusom!
A félelemtől, hogy kigúnyolnak, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy mellőznek vagy elfelejtenek, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy igazságtalanság ér, - szabadíts meg Jézusom!
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak, - szabadíts meg Jézusom!

Hogy másokat nálam jobban szeretnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam többre becsülnek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy a világ szemében más növekszik és én kisebbedem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat magasztalnak, míg engem észre sem vesznek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy másokat nálam jobban előnyben részesítenek,
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!
Hogy mások szentebbek, jobbak nálam, és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem
- add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Ámen.”

Ifi óra

Az igazi vakáció ill. kikapcsolódás 

Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. (Mk 6, 31)

     Kérdés:  - mi a kedvenc kikapcsolódásod?

• vannak-e mindennapi feszültség-levezető szokásaid?
• hány százalékban vagy megelégedve szórakozási lehetőségeiddel?

Vakáció – latin szó, jelentése: v-nek a hiánya, szünetelése, megüresedése. Vacatio scholis  (iskolai szünet, 1787-ből származó kifejezés). Egyébként ebből a latin szótőből ered a vákuum szavunk is: légüres tér.

1. Szükségünk van pihenésre. A teremtés történetében olvassuk: Isten is megpihent. Abban az értelemben: abbahagyta munkáját. Jézus is – valóságos, igaz ember lévén – elfáradt (samáriai asszony, passió története), ő maga is pihent. Sem fizikai, sem szellemi értelemben nem jó túlfeszítenünk magunkat. A pihenés nem a lustaság jele, hanem lehetőség a feltöltődésre (favágó története).
2. A pihenés nem lehet öncélú. Nem azért dolgozunk, hogy pihenhessünk, hanem fordítva: azért pihenünk, hogy jókedvűen, összpontosítva tudjunk dolgozni, tanulni. A 4. parancsolat így kezdődik: hat napon át munkálkodjál. A jó pihenés feltétele az odaadó munka, és viszont. (Gy. E. - autó és töltőállomás)
3. Arra figyeljünk, amit éppen végzünk. Nem jó, ha már hétfőn a hétvégi szórakozáson jár az eszünk, fantáziánk, amiként az sem, ha a kikapcsolódás óráiban az elvégzendő munkán agyalunk. Mindkettő veszít igazi értékéből. Dolgozni és pihenni is teljes odaadással érdemes.
4. A pihenésben is fontos azonban egyfajta rendszeresség. Ma nem csinálok semmit, csak lustálkodom. Néha nem árt spontánnak lenni, de a kikapcsolódásban is jó ötletesnek lenni, tervezni, célokat kitűzni, különben összefolyik az egész. Vakációban kapjon helyet egy-két könyv elolvasása is, az is, hogy önként segítek szülőknek, barátoknak, templomba megyek, hogy eljutok egy-két helyre. Ezzel magam is értékesebbnek, tartalmasabbnak fogom érezni az egészet. Az „ahogy esik, úgy suppan” – féle hozzáállás, vagy a „semmi nem számít, csak sok pia legyen”-szerű gondolkozás nem az igazi, valóban felüdítő kikapcsolódás feltétele
5. Itt is érvényes: ne csak magadra gondolj. Pl. egy közös vakációs út, vagy akár egy buli megtervezésénél hajlamosak vagyunk csak a saját szempontjainkat szem előtt tartani. Tegyük fel a kérdést: ez jó-e azoknak, akik velem tartanak? Vagy azoknak, akik a környezetemben vannak. Legtöbb szülő traumaként éli meg a vakációt: jaj, ilyenkor több a baj velük! 
6. Figyeljetek oda: legyen alkalom az elcsendesedésre, elgondolkozásra, magtokkal való foglalkozásra! Szembenézésre, értékelésre. Az összefüggések keresésére. Sokszor úgy agyontervezzük a szabad időnket, hogy nem éppen magunkra nem tudunk figyelni. Beiktatni egy-egy sétát, egy-egy imádságot, csendes percet. Úgy pörög az élet, mi pedig olyan felszínesek vagyunk sokszor. 
7. Minden vakációs, szórakozási programunkban egyeztessünk a főszervezővel: Istennel! Olyan dolgokat, ami igazodik hitünkhöz, elveinkhez. Vakáció: pihenés, lazítás, nem kivetkőzés magunkból. Nem baj, ha külső szokásainkat egy kicsit elfelejtjük (mezítláb járunk, földre ülünk, stb.), de lelki szokásainkat ne hagyjuk. 
8. Vigyázzunk magunkra! Az előbb említett ok miatt – mert az ember kötetlenebbnek érzi magát – vakációban, szabadságok idején több baleset történik. Nem kell kerülnünk a kemény igénybevételt, de a túlzásokat igen. A „szabadmellű örömök” (Ady) eszünket vehetik. 
9. Ne felejtsünk el hálát adni! Amiért hálát adunk, az szebb, értékesebb, jobb. 

Kedves fiatalok, 

rendületlenül küldöm nektek az ifis tartalmakat, nem tudom, hogy követi-e, olvassa-e valaki közületek, egyetlen visszajelzést sem kaptam. 

   A most csatolt dokumentum a vasárnap (március 29-én) este elhangzott online ifi szövegét tartalmazza. Azokra gondoltam, akik talán nem néznek végig egy 40 pereces videót, de 5 perc erejéig szívesen beleolvasnak az ifi óra jegyzeteibe.

    A járvány még tart, talán számunkra a neheze ezután következik. Kívánok nektek kitartást, türelmet, és mindenekfelett bizakodó reménységet, békességet.

    A több szabad időt használjátok ki a jóra, olvasásra, tanulásra, a ház körüli munkálkodásra, és arra is, hogy hitben – mint ismeretben és szívbeli bizalomban – is jussatok előbbre. 

Azt is kívánom, hogy érezzétek át (most, a hiányban), hogy milyen nagy áldás a közösség, amit nem mindig értékeltünk, nem mindig erősítettünk jelenlétünkkel.

   Csak lejár ez a vészhelyzet, és akkor tartunk egy hálaadó ifit… Addig még várni kell. Egy hét múlva nagypéntek, hagyományosan ilyenkor köszöntöttük a frissen konfirmáltakat (egykor – 1,2,3,10,20 évvel ezelőtt) titeket is. Ez az alkalom most későbbre marad.

    Szóval, egy hét múlva megint kapjátok, olvashatjátok az új üzenetet. 

Az Úr áldjon, és őrizzen titeket! 

    Szeretettel gondolok rátok (személy szerint, sorolhatnám is a neveket), hiányoztok. 

Lk 20, 1-8 

Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat? Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem: Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt. Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 

     Kedves fiatalok, az ifi órák különös formáit gyakoroljuk az utóbbi időben: levelezőlistákon, facebook-on, stb. Úgy gondolom, az a lényeg, hogy a megváltás, a szabadítás jó híre eljusson hozzánk, a szemünkig, fülünkig, értelmünkig, a szívünkig, és biztasson, reménységet adjon, megerősítsen abban a belső bizalomban, hogy mi a Krisztuséi vagyunk. Olyan időket élünk, amilyeneket soha, ez a világjárvány valami módon mindnyájunkat érint, elgondolkoztat. Gyakran halljuk ezeket a kifejezéseket: durva, drámai, drasztikus… 

    Böjti időben vagyunk, Krisztus világmegváltó szenvedésére gondolunk, amelyre szintén illettek ezek a jelzők. Ő azért vállalta a keresztet, hogy mellettünk legyen minden helyzetben. Miért vannak a nehéz helyzetek, miért szabadul rá az emberiségre pl. egy ilyen vírus, miért vannak természeti katasztrófák, miért vannak betegségek, gondok, bajok? Ha ezeket a kérdéseket feszegetjük, tudjuk, valamiképpen beleütközünk a bűn témájába, de sokkal inkább a kegyelemébe. (Amikor bűnről beszélünk, akkor különösen vigyázzunk arra, hogy ne a romlott világra, ne másokra mutogassunk. Nehogy azt gondoljam, hogy nekem bárkinél kevesebb bűnöm van! Azt hihetem – másokkal együtt – hogy a legnagyobb kegyelemben részesültem.) 

   A múlt alkalommal hangzott el (a kolozsvári FIKE online bibliaóráján) a vak meggyógyítása történetében a tanítványok másokban okot kereső kérdésére a Jézus felelete: azért, hogy Isten dicsősége nyilvánvaló legyen. A bűn abszurditásának a menny felől nézve egyetlen logikája van: mozgásba hozza Isten kegyelmét. Hogy Isten dicsősége nyilvánvaló legyen - meg kell tanuljunk ebben a perspektívában látni, élni. Krisztusra, mint szabadítóra tekinteni. Hiszünk az ő szeretetének hatalmában. Hiszünk az ő szeretetének hatalmában? 

   Alapvetően erről szól a mai, a református bibliaolvasó kalauz szerinti igeszakasz. Az előző (19.) fejezet utolsó versében hangzik el: egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt… Van ilyen? Érdekli az embereket a Jézus mondanivalója? Talán ebben a kritikus időben, ebben az általános, globális fenyegetettségben kissé több figyelmet szentelünk a lelki kérdéseknek. Pl. mi a családban mostanában naponta Bibliát olvasunk, imádkozunk, sok ismerősnek telefonálunk (amire a mindennapi rohanásban nemigen jutott idő). Jó lenne mindig arra figyelni, ami fontos, mert az lesz fontos, amire odafigyelünk. Ha értéktelen dolgok kötik le figyelmünket, akkor számunkra azok lesznek elsődlegesek, jelentősek. Amire nézel, az tölt be, az határoz meg. 

   Jézus a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot. Az jut eszünkbe, hogy tkp. az ő templomában az ő népével az ő evangéliumát közölte. (Jézus nem sokkal előbb idézi Ézsaiás prófétát: „az én házam imádság háza”, a Jn 2-ben pedig „az én Atyám házának” nevezi a templomot… akkor tehát a Fiú totál otthon van benne). Az ő népéhez szól, mert az Atya mindent/mindenkit neki adott át, hogy üdvözítse. És a saját evangéliumát hirdeti, mert benne lett igazzá és ámenné Isten minden igéje, kijelentése, ígérete, jó terve, akarata. 

   Szóval, Jézus teljes joggal lép itt fel. Ez vonatkozik a mi életünkre is. Elfogadjuk-e vagy kérdőre vonjuk Isten Fiának ezt a jogát? Engedjük-e őt szóhoz jutni? Annyi kétség, bizonytalanság erősödött fel bennünk mostanában, engedjük-e, hogy megszólaljon ez a bűneinkre is emlékeztető, de a bocsánat békességét hirdető hang? Minek alapján kéri ezt tőlünk Jézus?     

    A főpapok, az írástudók és a vének megkérdezték tehát őt. A Lukács evangéliuma 20. fejezetében (amelyikben az evangélista Jézus Jeruzsálemben töltött napjait írja le a bevonulás és az elárulás története közt) nagyon sok kérdés elhangzik Jézus felé, de az ő részéről is.  3 alkalommal kérdezik meg Jézust a nép vezetői (az ő hatalmának eredetéről, az adófizetésről és a feltámadásról).  Jézus kétszer visszakérdez, kétszer pedig ő tesz fel kérdést (pl. a gonosz szőlőmunkások példázatában). Ez ritkán jut eszünkbe: lázadó, vádoló kérdésekkel ostromoljuk az eget, röpködnek a miértek, de a mi Urunk is visszakérdez: te mit gondolsz az egészről?   

   Provokálás az egyik részről, elgondolkodtatás a másokról. Nyilván, vannak kérdéseink, de vajon milyen lélekkel tesszük fel azokat? Olvastam, hogy sokan csak azért kérdeznek, mert már a fejükbe vett meggyőződésükre, bebetonozott álláspontjukra nézve akarnak újabb megerősítést kapni. Ilyenkor a kérdés eleve a véleményüknek ellentmondó válasz visszautasítása. Lehet-e így párbeszédet folytatni? Miért bocsássak meg, kérdezzük? Miért legyek önzetlen ebben az önző világban, hát megéri áldozatot vállalni, lelkiismeretesnek lenni? A kérdések sokat elárulnak rólunk. (Olykor többet, mint válaszaink).

    Vannak értetlenkedő kérdéseink is: miért vannak nehézségek, betegségek, bajok, csalódások, mi a célja az egésznek? Szerinted mi a célja számodra? Mire akar tanítani, felkészíteni Isten általuk? Mire akarja ő felhasználni azokat nemcsak saját életedben, hanem mások javára? 

   Itt a kérdés az, hogy Jézus milyen hatalommal cselekszi ezeket. Valószínű, a nép elöljárói Jézusnak arra a tettére utalnak, hogy – ez a bevett kifejezés - megtisztította a templomot. Nem csoda történik, csak nagyon határozott, radikális fellépés. A csodákkal még kiegyezünk, de ha valaki a mi hatalmi szféránkba hatol be, privát életünkbe szól bele, azt nem toleráljuk. Ki hatalmazta fel erre, milyen tekintéllyel, autoritással műveli ezt? Honnan szerezte a mandátumát? 

    Milyen hatalma van Jézusnak? Milyen alapon kér tőlem, kötelez engem, tiltja meg számomra, parancsol nekem, hogy térjek hozzá, hagyjak fel bűneimmel, kövessem őt, mondjak le saját hatalmamról, és engedelmeskedjem neki? Kicsoda ez a Jézus? 

    Kinek a hatalma alá szeretnénk rendelni, kinek az irányítására szeretnénk bízni az életünket? 

A saját magunkéra? Jó kezekben lesz? Jó, ha magunkban bízunk, úgymond legjobb belátásunk szerint intézzük dolgainkat? Elég erősek és bölcsek vagyunk? Mennyi bizonytalanság fogalmazódott meg mostanában bennünk, és világszerte embertársainkban. Ennél azért többet képzeltünk magunkról! Kire bíznád rá magad életre, halálra? 

   Milyen hatalom a Jézusé (tied a hatalom, mondjuk a Miatyánkban is)? Csak mennyei, láthatatlan, vagy földi, látható is? Csak univerzális, vagy személyesen megtapasztalható?  Ha ő legyőzte a halált, miért halunk meg mégis (A HK azt válaszolja, hogy „halálunk nem bűneinkért való megfizetés, hanem meghalás a bűnre nézve, átmenetel az örök életre”). Áldott orvosa ő a lelkünknek, de a testünknek is? Szabadítónk a bűntől, de földi nyomorúságunkban is? 

  Úgy érezzük, hogy a nép vezetőnek a kérdése nem őszinte. Kívülről kérdeznek. Csak úgy hiteles a kérdés, ha mi is benne vagyunk. Csak az a kérdés igazi, amiben benne vagy testestől, lelkestől, ami 100%-ban érint, amihez egész valóddal közöd van. Vajon ugyanígy foglalkoztatna ez az egész járványügy, a bajban levők sorsa, ha tudnánk, hogy mi garantáltan nem kapjuk el soha?   

    Jézus visszakérdez. El akar gondolkodtatni. Rá akar ébreszteni, tudatosítani akar. Olyan hatalom az övé, aminek én is alá vagyok vetve, ti is, mindnyájan. A János keresztsége mennyből vagy emberektől? Emberi vagy mennyei? Egyáltalán elfogadjuk-e azt a kategóriát, hogy mennyei, vagy csak emberi hatalmat, ismeretet, észt, stb. tartunk számon? Van-e „mennyei” számunkra? Van-e üdvterv, van-e megváltás?  Nem túl sok a kérdés? Te mit válaszoltál volna? Én mit válaszoltam volna? Mit válaszolnék, mit válaszolok? Az sem baj, ha azt mondom, hogy Uram, nem tudom, adj hitet, bölcsességet nekem titkaid megértéséhez. 

   És akkor elkezdődik az írástudók és társaik mérlegelése. A taktikázás. Ha ezt mondjuk, ha azt mondjuk… Krisztus azt tanítja, hogy válaszotok – Isten igazságának dolgában – legyen igen, igen, vagy nem, nem. A föld és az ég között különbséget lehet tenni. De azt is fel kell ismernünk, hogy Krisztusban – születésében, kereszthalálában, feltámadásában, mennybemenetelésben - éppen ez a különbség szűnt meg. Amint a mennyben, úgy a földön is. Krisztushoz való viszonyomban nem a mások véleménye kell befolyásoljon, hanem egyedül az ő szeretete. Nem értelmem büszke kardcsörtéjében, hanem hozzáfordulásában (ez a megtérés, a metanoia) értem meg az ő földi és mennyei titkait, velem kapcsolatos üdvözítő akaratát.

    Nem taktikázva, hanem őt hittel megragadva. Nem okosan visszafeleselve (erre mindig készek vagyunk, megmondjuk mi Istennek is…) Ismeritek azt a szellemes graffitit: Isten halott, aláírás Nietzsche. Nietzsche halott, aláírás Isten. Ismeritek azt a király idézetet a János evangéliumából: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Aláírás: Jézus Krisztus. 

   Történetünkben a Jézus válasza visszautasítónak hangzik: én sem mondom meg nektek. Miért ez a Jézus felelete? Mert – joggal gondoljuk ezt - beszélőtársait nem érdekli az ő válasza, akármit szól, nem fogadják el (olvassuk előbb: arra törekedtek, hogy minden áron – akármit mond, akármiről hallgat - elveszítsék őt.) Jézus mondhatta volna a legszívhezszólóbb szavakat, a legsúlyosabb ítélettel inthette volna őket - ők már megkeményítették szívüket. Hát ettől őrizzen minket az Isten! 

   A választ csak Jézushoz csatlakozva kaphatjuk meg. Mert ő maga a válasz. Ő az Igazság. Az ő keresztjénél (szenvedésében is osztozva), az ő húsvéti üres sírja mellett (dicsőségében is részesülve) ragyog fel az evangélium igazsága, felszabadító jó híre: Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, és ő a keresztig alázva magát megváltott minket, hogy mi az ő tanítványai legyünk, neki szolgálva áldott, szép életünk legyen, és benne pedig üdvösséget nyerjünk. Ámen. 

Örökkévaló mennyei Atyánk, áldjuk szent nevedet, hogy megváltott gyermekeidként jöhetünk hozzád minden helyzetünkben, minden kérdésükkel, minden örömünkkel és csalódásunkkal, visszahúzódó félelmünkkel és merész tenni akarásunkkal, pesszimizmusunkkal és optimizmusunkkal. Köszönjük, hogy a te kegyelmedben mindnyájunknak helyünk van, sőt a te irgalmad nagyobb minden erőtlenségünknél és bűnünknél is. Hála neked, hogy most a te békességed tölthet el minket. 

  Urunk, megváltó Krisztusunk, köszönjük, hogy megérthetjük az evangéliumból, hogy mi is kikerülhetetlenül odasodródunk melléd, de talán igazabb azt mondani, hogy te kerülsz közel hozzánk, mert mennyei, megváltó szereteted – érthetetlen módon – a bűnöshöz, az erőtlenhez vonzódik, hogy könyörülj azon, felemeld, magadhoz fogadd. Bocsásd meg értetlenkedő, talán okoskodó, vagy hitetlenül tagadó kérdéseinket, őrizz meg minket a mi megrögzött válaszainktól, előítéleteinktől, az igazság keményszívű visszautasításától, hanem indíts minket arra, hogy elfogadjuk szelíd, alázatos, és mégis eget-földet bíró hatalmadat, megértsük, hogy te a megváltás jogán szólsz bele a pusztulás útján járó életünkbe, a megmentés jogán figyelmeztetsz, kérsz, intesz, bátorítasz.

  Szentlélek Isten, erősíts minket kétségeink, félelmeink, bizonytalanságaink közt, adj nekünk igazi, élő, Krisztusra tekintő reménységet, taníts a békességre és a hosszútűrésre! Emlékeztess szüntelen az Ige szavára, hogy az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk! 

  Örökkévaló Istenünk, könyörülj járvány sújtotta világunkon, különösképpen azokon a közösségeken, ahol magas a betegek száma, ahol sokan estek és esnek áldozatául ennek a ragálynak, légy az orvosokkal, kórházi személyzettel, kutatókkal, felelős vezetőkkel, a lakossággal, hogy mindenki a maga helyén tegye meg a tőle telhetőt! Hisszük, mennyei Atyánk, hogy te mellettük, mellettünk állsz, és szabadulást szerzel ebből a nyomorúságból. Légy a félelmes szívűek bátorítója, a magányosok támasza, a csüggedők vigasza, az erőtlenek ereje, és mindnyájunk megtartója Krisztus Jézusért! Ámen. 

Kedves bergenyei fiatalok,               (márc.20.)

tudjátok, nem vagyok a modern kommunikációs eszközök nagy rajongója és használója, 

de a mostani rendkívüli helyzetben én is élek ezzel a lehetőséggel, mert nincs más módja annak, hogy „találkozzunk”.

    Ez a világjárvány sok mindenre megtanít minket:

1. arra, hogy teljes szívvel, lélekkel Istenben bízzunk, mert, íme, magasan fejlett civilizációnkban is könnyen felborul a társadalom „kalkulált” rendje, egyik napról a másikra kiszolgáltatottakká leszünk 
2. arra, hogy hálásabbak legyünk egymásért, mert a legfontosabb személyek számunkra szeretteink, barátaink, a legnagyobb érték pedig a szeretet
3. arra, hogy jobban odafigyeljünk a lelki dolgokra, Isten igazságára, Krisztus követésére, mert a földi célok hamar bizonytalanná válnak
4. arra, hogy a fenyegető hírek ellenére is jó reménységgel legyünk, tudva, hogy Isten az életre rendelt minket, és tőle senki és semmi el nem szakíthat
5. arra, hogy különbséget tudjunk tenni a lényeges és a kevésbé lényeges dolgok között

   A LOSUNGEN (német bibliaolvasó kalauz) két mai igeversét osztom meg veletek. 

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.” 

(Zsolt 27,5) 

„Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” 

(2 Kor 12,10)

    A MAI IGÉ-ben pedig ez az aktuális üzenet olvasható: „Közösségi létre lettünk teremtve… Ne az ítélkezés lelkületével viszonyuljunk egymáshoz. Valami miatt jobbnak akarjuk mutatni magunkat azzal, hogy mást leszólunk… De senki nem nyer, hiszen mind egy csapatban vagyunk.”

    Látjátok, érzitek ti is, hogy ebben a közös nyomorúságban teljesen fölöslegessé és értelmetlenné válik minden versengés (akár vallásos természetű), harag, ellenségeskedés, vita, kritizálás, okoskodás, egyetlen dolog számít az emberek között: az egymás iránti tiszta, őszinte, megbocsátó, segítőkész szeretet. Hát ezt gyakoroljátok!

  Kérem az iskolásokat, hogy közben tanuljanak (mert nyilván, lejár ez a szükség-vakáció, és folytatódik az élet), és egyáltalán mindenkit, hogy töltsétek hasznosan a szabad időtöket: olvassatok, segítsetek otthon, beszélgessetek, tartsatok csendes perceket, imádkozzatok a bajban levő világért, a betegekért, az orvosokért, Isten oltalmáért, békességéért!

   Vegyétek komolyan a hatósági előírásokat (a tapasztalat azt mutatja: ahol a lakosság fegyelmezetten viselkedik, ott lehet a járványt gyorsabban visszaszorítani), vigyázzatok magatokra, egymásra!

Még egy imádság Barth Károlytól:

„Urunk, Istenünk, ha félelmeink vannak, ne engedj minket kétségbe esnünk, ha csalódunk, ne engedd, hogy keserűekké váljunk, ha elesünk, ne engedd, hogy fekve maradjunk, ha erőnk végéhez érkeztünk, ne engedj elvesznünk. Nem, hanem add, hogy megérezzük, megtapasztaljuk közelségedet és megtartó szeretetedet. Ámen.” 

Végül, áldásként:

"Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek." (2 Kor 13,11 – Károli fordítás)

Ui.

Nem tudom, hányan olvassátok, de talán többen, mint ahányan az utóbbi időben ifire jártunk. Remélem, majd a posztepidémikus (járvány utáni) időben megint többen leszünk. 

Az Úr őrizzen titeket!     

Kedves bergenyei fiatalok,       (márc.27.)

eltelt egy újabb „karanténos” hét,  lehet, hogy még néhányra fel kell készülnünk.

    Imádkozzatok ti is, hogy Isten kegyelméből kíméljen meg minket a nagyobb bajtól, megpróbáltatástól. Látjátok, olvassátok a hírekben, hogy sokfele drámai a helyzet. Könyörüljön az Úr minden nehézségbe jutott embertársunkon, az orvosokon, kórházi alkalmazottakon, akik teljes erővel küzdenek a kór ellen!   

    A múltkor is írtam: biztos, hogy Urunk valamire tanítani akar minket mindaz által, ami most körülöttünk történik, csak legyen nyitott a szívünk. A több szabad időnkből fordítsunk arra is (el lehet tölteni akár egy félévet, sőt egy egész életet is felszínes dolgokkal), hogy foglalkozzunk az ő igéjével, vegyük számba magunkat, gondolkozunk el azon, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben. 

   Ha közelebb kerülünk hitben Krisztushoz, szeretetben, segítőkészségben, megértésben, szolidaritásban egymáshoz, ha bölcsebbek, komolyabbak, felelősségteljesebbek leszünk, akkor nem hiába telt el ez a – történelmi - időszak számunkra.

   Hát vigyázzatok magatokra és egymásra, otthon legyetek segítőkészek, türelmesek családtagjaitokkal, tanuljatok, olvassatok, nézzetek jó filmeket, és kövessetek végig egy-egy istentiszteletet is!

  Vasárnap (márc.29-án) a Kolozsvári FIKE facebook-oldalán este 7 órától a bergenyei lelkészcsalád fog online ifi órát tartani. Szóljatok másoknak is!

   Tudjátok, nekem nincs saját facebook-címem, így ott nem vagyok jelen, de örülnék, ha egy-egy SMS-t elküldenétek a 0740 041 053 –as telefonszámra. 

   A mellékletben megtaláljátok 2017. első félévének néhány ifi órai vázlatát. Olvasgassátok haszonnal! 

Az Úr oltalmazzon titeket!  (Domahidi Béla lp., 2020.márc.27.)

Kedves fiatalok, 

köszönöm a visszajelzéseket (ami 1-nél több, az már többes szám),

remélem, jól vagytok.

Néha kinézek a faluba, szinte senkivel nem futottam össze közületek,

de most valóban az otthon maradás ideje van.

Tanácsos nem koslatni, hogy lassuljon, s aztán

végleg eltűnjön ez a járvány.

Ma nagypéntek van, egy régi nagypénteki ifi-óra jegyzetét osztom meg veletek,

olvasgassatok bele, 

gondoskodjatok nemcsak testetek (az sem mellékes), hanem lelketek egészségéről is.

Kívánok nektek ebben a furcsa helyzetben, bezárkózásban is 

(pünkösdre hátha mi is kinyitjuk az ajtókat, mint a tanítványok) 

áldott, lélek szerinti húsvéti ünnepet

feltámadott Urunk, Krisztus közösségében!

Ifi-óra (nagypénteki meditáció)

 Töviskorona, kereszt (szimbólum)

   Nagypéntek vízválasztó a hitünkben. Valami univerzális jelentőségű esemény zajlott le. Péter pünkösdi beszédét erre építi fel, Pál bizonyságtételének kiindulópontja (nem akarok másról tudni…). Hitvallásunkban is sarkalatos kérdés. Keresztség, úrvacsora. Valaki – az Isten Fia - úgy szeretett, hogy önmagát adta, ezzel bűnbocsánatot, üdvösséget szerezett nekünk. 

   Nagypénteken megmutatkozik az ember igazi arca.

Tanítványok gyávasága, tagadása… Amikor baj van, meghátrálnak, szétrebbennek. Ne ítélkezzünk fölöttük! Gyarló az ember. Talán ennyire éles helyzetben nem voltatok, de gondoljatok arra, hogy milyen sokszor hallgattatok, amikor, nem álltatok ki, ha veszélyesnek látszott. Könnyű hinni, amikor rendben minden, amikor ezért még dicséret is jár. 

Látnunk kell a tanítványok csalódását is. Jézus számukra csodatevő rabbi, hős, aki senkitől sem fél, gyógyító Isten Fia, aki előtt nincs akadály, 5000 embert is jól tart, lecsendesíti a vihart. Belelát a szívekbe. Azt mondja: ne félj te kicsiny nyáj, tietek lesz az ország. De elfogják, megkötözik, ott áll megalázva, kiszolgáltatva. Teljesen összetörik a hitük. (Elie Wiesel írja le az egyik könyvében azt a történetet, amikor a koncentrációs táborból néhányan szökni próbálnak, elkapják és elrettentésként felakasztják őket. Az egész tábornak ki kell vonulni, és végignézni, hogy mi történik azokkal, akik szökni merészelnek. Az egyik fiatal lengyel fiú nem hal meg azonnal, pehelysúlya miatt sokáig vergődik a bitón. Valaki felsóhajt a rabok közül: hol van ilyenkor az Isten? Egy másik hang válaszol: ott lóg az akasztófán.)

    A farizeusok és írástudók – úgy gondoljuk, hogy ők abszolút a másik táborban vannak. De vonásaikat megtaláljuk magunkban: irigység, hatalomvágy volt a szívükben. Most pedig alkalom adódott riválisuk félreállítására. Nem válogatnak az eszközökben, manipulálnak, hamis vádakat fogalmaznak meg. Ez teljesen idegen tőlünk? Nem mondtunk soha túlzó megjegyzéseket ellenfelünkről, nem éltünk vissza hatalmunkkal? Nem próbáltuk félreállítani azt, aki pozíciónkat, tekintélyünket veszélyeztette? 

    Pilátus… a hatalom embere. Még ő a legrokonszenvesebb. Művelt ember, higgadt, a józan érvekre figyel. Valami megérinti a Jézus személyéből. Próbál szóba állni vele. De nem következetes, befolyásolható. Amikor azt mondják: nem vagy a császár barátja, megijed. Enged a tömeg nyomásának. Mi mindig következetesek vagyunk? Kitartunk az igazság mellett akkor is, ha semmi érdekünk nem fűződik hozzá? 

    A tömeg.  A „vérszomjas zsidók”. Olyan könnyű valakit áldozati báránnyá tenni. Egy gonosz rágalom, és már úgy néznek az emberre akár egy véres rongyra. A tömegpszichózis egy új fogalom, de régi jelenség. (Kísérlet diákokkal… Egy izolált területre vitték, majd két csoportra osztották őket: ha kellemetlen, negatív esetek történtek, amik gondot okoztak valamelyik csoportnak, a „másikokat” nevezték meg azok okának… Elkeseredett gyűlölködés lett az eredménye. Külön buszokkal kellett hazaszállítsák. )

 (A középkorban járványok idején előfordult, hogy egy-egy népcsoportot neveztek ki bűnbaknak… elszabadultak az indulatok, a legszörnyűbb atrocitások történtek.) Vajon mi nem gyűlölködtünk? A gyűlölet elvakítja az embert. Vajon nem befolyásol minket sok minden? (Pl. divat, trendek, sztárok, reklámok).

  Nagypénteken megmutatkozik az Isten igazi arca is. 

Az, hogy mennyire szereti az embert. Hogy mennyire drágák vagyunk neki. Ő elküldte azt, akit a legjobban szeret, hogy az Isten békességét, országát elhozza közénk. És amikor szembeszegülünk vele, amikor visszautasítjuk, amikor azt mondjuk, hogy nekünk nem kell, amikor megöljük, nem áll bosszút, hanem ezt a nagypénteki eseményt a bocsánat, a vele való közösség új kiindulópontjává teszi. Kész megbocsátani! A legmegrendítőbb mondat a passiótörténetben: Atyám, bocsáss meg nekik 

… Krisztus alázata.
   Ha meg akarjuk ismerni Istent, abban tudjuk megismerni, amit ő maga mutat magából: ezt az ő szeretet. Ezt az ő irgalmat, az, hogy a saját Fiát adja értünk. Én a Fiamat adtam értetek, te mit tudsz felmutatni? János evangéliumában van ez a nagyon sokat idézett mondat, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Isten megismerése nagypéntekkel kezdődik. Ua. az önmagunkkal való szembenézés is. 

Kedves fiatalok, 

még mindig csak ez az útja adott a kommunikációnak.

Félek, hogy megszokjuk,

s ha majd lehetőség lesz rá, akkor sem

mozdulunk ki otthonról, még azok sem, akik eddig megtették. 

Jó, hogy így virtuálisan kapcsolatot tarthatunk, de az élő közösséget,

a találkozást semmi nem pótolja. 

A húsvét másodnapi lelkigondozói falujárásom során 

találkoztam némelyekkel közületek. Örültem nektek.

Köszönöm, hogy Sárának páran visszaírtatok.

Vasárnap megint az Úr napja van, ráadásul 

húsvét az ortodox egyházban. 

Tudjátok, minket minden vasárnap,

sőt, minden új nap Krisztus feltámadására emlékeztet. 

Az ő szeretetében maradjatok meg! 

MEGBOCSÁTÁS – ifi óra (átdolgozás)

   A téma mindig aktuális, hiszen kapcsolatainkat mindig szükséges megújítani.  Ha a testünk nem regenerálódna a sérülések után, nem sokáig maradnánk életben. 

A BOCSÁNATKÉRÉS 5 NYELVE c. könyv alapján (Gary Chapman)

Bevezetés:

Mindig érdemes időt és figyelmet szánni a kapcsolatok rendezésére, karbantartására. 
Közösségi életünkben gyakran adódnak feszültségek (családban, baráti körben és a tágabb környezetben). Érdemes végiggondolni, hogy mit jelent megbocsátani, vagy épp bocsánatot kérni.  Vajon ez neveltetés kérdése? Vagy meggyőződésé? Netán vérmérsékleté?  Miért van, hogy valaki képtelen megbocsátani, más pedig könnyen? A vétek nagyságán múlik ez? Isten hogyan bocsát meg?
   Vajon nem a megbocsátás (amit Istentől kaptunk Krisztus által, és amit gyakorlunk egymással szemben) különböztet meg minket minden más világvallástól? Hogy lehetséges, hogy annyi háborúság volt/van a keresztyének között a világban, a felekezetek között, de a gyülekezeten belül is? Mintha nem vennénk komolyan a MIATYÁNK kérését!                                                                         

Ráhangolás:
(Kérjük meg az ifi tagjait, hogy álljanak fel, és helyezkedjenek el sorban a válaszuk alapján.)
Hány haragosod van? (akikre neheztelsz + akik haragszanak rád)
Gondolkozz el! Te hol állsz most? Miért állsz itt? Minek kellene történnie, hogy máshova állhass? Könnyű-e megtenni ezt a lépést? Ha nehéz, akkor miért az? Igaz, legtöbbször ott blokkol le az egész, hogy nem tudjuk, ki kezdje a békülést? És ha elég ideig hallgattunk megsértődve, makacskodva, akkor már nem tudjuk, hogyan kezdjük. Nem tudunk kitörni saját harag-börtönünkből.    
Elmélyítés:
Adjunk mindenkinek egy kis cetlit és tollat, s kérjük meg, hogy írják le, hogy szerintük mi a megbocsátás.

Áhítat: “Amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!” (Róm 12,18) 

 A. A fő mondat az, hogy éljetek békességben. Ez alapvető célunk, törekvésünk kell legyen. Jézus azt mondja: boldogok a békességre igyekvők. Isten is mindent megtett, hogy helyreálljon a vele való békességünk. Pedig ő volt a sértett fél. Mi vétkeztünk ellene, mégis ő vállalt mindent magára, hogy a vétek következményét elhárítsa. Fia életébe került. 

B. A békességet meg kell élni. Nem elég beszélni róla. Nem elég kidolgozni a módszereit. Magatartás kell legyen. Belső törekvés, tudatosság, nyitottság. Isten megbékélt velem, nekem is a békességet kell követnem, a békességet kell szolgálnom. Nagy kérdéseim megoldódtak, a kicsiken nem bukhatok el. Ha egy tócsába követ dobok, felkavarodik. Ha a tengerbe – semmi sem történik. 

C. Az Ige bizonyos értelemben felmenti a lelkiismeretemet: ha mindent megteszek is, nem biztos, hogy lesz készség a másik emberben a békességre. A másik ember békétlensége – bár fáj nekem – nem kell az én békességemet megrontsa. Isten békessége megőrzi szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Fil. 4, 7)

Beszélgetés: (a bocsánatkérés öt nyelve).
Az öt alapszó: 1/ SAJNÁLOM 2/ BOCSÁNATOT KÉREK 3/ HOGY TEHETNÉM JÓVÁ? 4/ ÍGÉREM, TÖBBÉ NEM FORDUL ELŐ  5/ HIBÁZTAM 
   Mindenki karikázza be az öt kifejezés egyikét, ami rá a leginkább jellemző, amit ha meghall, akkor meg tud bocsátani! Vagy amit akkor szokott mondani, ha valakivel szembe igazságtalanul, bántón viselkedett, és ki akar békülni vele.

  Lehet, hogy a kiengesztelődés 5 nyelvéről is beszélni kellene. Mit mondunk, amikor a másik bocsánatot kér, vagy valamiképpen jelzi, hogy szeretne kibékülni velünk. (lehetséges válaszok: NEM TÖRTÉNT SEMMI / RENDBEN, MEGÉRTELEK, VELEM IS MEGTÖRTÉNT, HOGY IDEGES VOLTAM, STB:, / HA ILYEN ŐSZINTÉN KÉRED, MEGBOCSÁTOK/ TUDD MEG, NEM MEGY KÖNNYEN, DE PRÓBÁLOM MEGNYITNI A SZÍVEM/ NAGYON FÁJT, AMIT TETTÉL, IDŐRE VAN SZÜKSÉGEM, HOGY KIENGEDJEK IRÁNYODBA)  

Összefoglalás:
Mindenki mondjon egy mondatot arról, hogy mi gondolkoztatta el, mit visz magával haza erről az alkalomról. Lehet egy kérdés, lehet egy fontos szó, lehet egy megértett üzenet, lehet igevers, ami közben eszébe jutott. 

   Egy afrikai törzsnél az a szokás, hogy ha valaki megbántott a közösségből valakit, körbe ülnek, a vétkest középre ültetik, és mindenki tesz mellé egy fekete követ. Aztán addig beszélgetnek, míg a fekete követ rendre mindenki elveszi, elhajítja, és egy fehér követ helyez helyébe. Dobjuk el a fekete köveket, engedjük, hogy szívünk fehér legyen (szimbolikusan).
Ezután a záró-kör után mindenki,  aki úgy gondolja, hogy szüksége lenne rá, hogy megbocsásson valakinek vagy bocsánatot kérjen valakitől, válasszon ki egyet. 

Zárás:
Közös imádságban vigyük oda Isten elé magunkat, állapotunkat, haragunkat, neheztelésünket, fájdalmainkat, azt is, ha mi viselkedtünk szeretetlenül másokkal, s imádkozzunk egymásért is, családjainkért, barátainkért, egyházunkért, a sok békétlenség, harag meggyógyulásáért, a keresztyénség hitelességéért. 
A végén  együtt mondjuk el a MIATYÁNKOT.

ÁLDÁS

IDÉZETEK

1. A megbocsátás új építkezési engedély a bizalom számára.
2. Nem az bocsát meg, akinek kevesebb a sérelem, hanem akiben több a szeretet a szívében.
3. A harag magasabb szinten történő megoldása: ez a megbocsátás.
4. A megbocsátás nem a múlt tisztázása, hanem továbblépés a közös jövő felé.
5. Ha valaki megsért, megaláz, megbánt, beleránt a harag örvényébe. Ha megbocsátasz, kiléptél ebből az örvényből. Talán csak egyedül. 
6. A Miatyánk azokat szólítja megbocsátásra, akik ellen vétkeztek. 
7. Isten nem tünteti el, de meggyógyítja a sebeket. 

Ifi-óra: 

„FELEMELT FŐVEL VÁROM ŐT AZ ÉGBŐL ÍTÉLŐ BÍRÁMUL”

                                              (Heidelberi Káté, 52. kérdés-felelet)

1. Milyen emberi tulajdonságra gondoltok, amikor ezt a kifejezést halljátok: felemelt fejjel? Büszkeség, gőg, dac, öntudatosság, határozottság, bátorság, kitartás, stb.?
2. Antropológusok szerint az ember egyik sajátos jellemzője a felemelt fej. Fontos szerepe van ennek a figyelésben, de a kommunikációban is. Ha beszélünk egymással, fontos, hogy lássuk egymás arcát (tekintetét) is. 
3. Mire gondolhattak a szerzők, amikor ezt a kifejezést használták? A Bibliában először a Káin és Ábel történetében olvasunk arról, hogy „Káin lecsüggesztette a fejét”. A harag, a csalódás jele volt ez, de jelképes értelmű: aki a földet nézi, az elveszíti a kapcsolatot a mennyel, Istennel. Isten azt mondja Káinnak: ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz! Ha bent rendben van minden, ha békesség van a szívemben, akkor a külvilággal is, akkor Istennel is jó viszonyban vagyok. Nem kell lesütnöm a szemem. Jézus azt tanítja az utolsó időkről, hogy amikor azok elkezdődnek, akkor az övéi felemelhetik fejüket, mert elközelített az üdvösségük (Lk21, 28). A felemelt fej a reménység „testtartása”, a bizakodásé. Amikor valakit/valamit nagyon várunk, akkor nem ülünk magunkba roskadva, hanem élénken, felemelt fejjel szemlélődünk.
4. Mit üzen számunkra ez a „református” kifejezés? 1)Beszél mindenekelőtt az Isten kegyelmére, Krisztus szeretetére alapozó reménységünkről. Hogy ti. tőle sem élet, sem halál el nem szakíthat minket. Ebben erősen kell álljunk, mozdíthatatlanul.

2)Beszél a belső tartásról: nem meghunyászkodó, megalkuvó emberek vagyunk, mert tudjuk, kinek hiszünk, tudatában vagyunk értékeinknek, amiket ránk bízott megváltó Urunk. 3)Beszél felsőbb céljainkról: nemcsak a földieket látjuk, hanem magasabb elhivatottságunk van. 4)Beszél a kitartásról: néha lenyomják a fejünket, megaláznak, de mi akkor is – Isten segítségét várva- fölfele nézünk. Egy híres ökölvívó mondta. Nem az győz, aki soha nem esik el, hanem az, aki mindig felkel.

5)Beszél ez a kifejezés öntudatosságunkról, a világban való helyünk megtalálásáról. Tudjuk, kihez tartozunk, tudjuk, hogy mi a feladatunk.

6)Beszél arról, hogy vállaljuk küldetésünket, nyíltan szembenézünk a kihívásokkal, nem nézünk sunyin félre, amikor ránk van szükség. 7) És – nyilván – beszél arról a teljes bizalomról, reménységről, amit a Káté részletesen ki is fejt: Krisztus megfizetett értem, nekem nem kell félni, biztos cél, az üdvösség fele haladok. 

Úgy gondolom, mindez benne van ebben a kifejezésben. Valljuk, vállaljuk hittel, reménységgel minden helyzetben!  

Ifi-óra

Újrakezdés (tanító történet)

A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. 
Az egyik szép sárga virágú,  fejlettebb volt, mint a többi. 
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. 
Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. 
Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál, mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.

Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.

Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.

 
Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva!

IDÉZETEK

"Tarts az álmodozókkal. A hívőkkel. A bátrakkal. A vidámakkal. A tervezőkkel. A csinálókkal. A sikeresekkel, akiknek fejük a fellegekben, két lábuk szilárdan a földön. Hadd gyújtsanak szikrát a lelkedben, amivel jobb hellyé varázsolod ezt a világot, mint ahogy kaptad!" (Wilfred Peterson)

"Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ." (Lucy Maud Montgomery)

"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni." (Napoleon Hill)

"Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem tettél meg, mint azokat, amiket igen." (Mark Twain)

"Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának." (Popper Péter)

"A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni." (Nelson Mandela)

"Nemcsak az a nagy sportoló, aki nyerni tud, hanem az is, aki egy pofon után fel tud állni." (Egerszegi Krisztina)

"Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől." (Gary Chapman)

"Nincs olyan pillanat az életünkben, amikor ne tudnánk új utat törni magunknak." (Charles de Foucauld)

"Egy korabeli szóbeszéd szerint Sir Christopher Wren, a londoni Szent Pál katedrális építésze egy alkalommal a kőfaragók között járva arról faggatta őket, hogy mit csinálnak.

- Követ faragok - jött az első, gondterhelt, kissé ingerült válasz. 

- Keményen dolgozom, hogy eltartsam a családomat” - felelte a második munkás. 

A harmadik kőfaragó viszont boldogságtól kicsattanó arccal ezt válaszolta: - Katedrálist építek!"

      Miért érdemes ifire járni?

• A lelki továbbfejlődés miatt. A hit egy út, amin növekedés van: nemcsak ismeretbeli, hanem spirituális. 
• A másféle lelkiség miatt. Hisszük, hogy az Igére figyelve a krisztusi gondolkodásban, és olyan belső elhatározásban erősödünk meg, ami tartást és tartalmat ad az életünket Környezetünk sóvárogva várja a krisztusi értékrendet képviselő embereknek. 
• A közösség miatt. Kölcsönösen szükségünk van egymásra, hogy egymást erősítsük. Ne piás társaságba, hanem egy ilyen terápiás csoportba járjatok! 
• A szolgálat lehetősége miatt. Krisztus elkötelezett emberekké akar tenni minket, akik nem csal magunknak élünk (az ilyen embertípusból van elég), hanem készek vagyunk másokért is tenni valamit
• Hisszük, hogy érdekes, tanulságos, hasznos alkalmakat szervezünk, jó programokkal, kirándulásokkal.

Kedves fiatalok, 

április 24-e, szent György napja van,

a ma esti ifin már terveznénk a május 1-i 

ünnepi alkalmat, a szabadtéri,

csórékolbász-sütős, tábortüzes ifjúsági órát.

Hát, az idén nem lesz belőle semmi!

Viszont jó lenne egy virtuális találkozót szervezni,

ennyi idő után  látni egymás arcát. 

Van egy alkalmazás (a Zoom), ami alkalmas lenne erre.

Nem tudom, hányatoknak van meg?

Eléggé egyszerűen letölthető. 

Ha sikerül megoldani, akkor a következő pénteken 8-tól

meghívlak egy ilyen találkozóra. De szólok majd előre.

Pár nappal ezelőtt egyik éjszaka azt álmodtam, 

hogy ifi-órára gyűltünk össze az irodában.

Nagyon sokan voltunk, még máshonnan érkező fiatalok is.

Nagyon boldog voltam.

Az álom is jelzi, hogy nekem már hiányzik a találkozás.

Remélem nektek is. 

Használjátok ki értelmesen a több szabad időt, ami most

rendelkezésetekre áll: tanulásra, olvasásra, jó filmek nézésére, segítésre, 

és elcsendesedésre, lelkiekben való növekedésre is. 

Az Úr őrizzen titeket testetekben, lelketekben!

Örülnék, ha SMS-ben pár szóban leírnátok, hogy

a közösségi életből mi hiányzik nektek igazán.

Remélem, a válaszotok több lesz a „semmi”-nélJ 

Ifi-óra:

Milyen a református fiatal profilja?

„A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jakab 3,17)

    Az internet világában (ahol kapcsolataink jórészt látszólagosak) identitásunk meghatározó eleme az a profilkép, amit felteszünk magunkról a facebook-ra, más közösségi oldalakra. Ez a rólunk készült, sokszor nagy körültekintéssel elkészített, kiválasztott, olykor kozmetikázott felvétel azt is üzeni, hogy milyennek szeretnénk látszani, milyennek szeretnénk mutatni magunkat mások számára. 

  Olvasom, hogy híres személyek, sztárok egy-egy jól sikerült fotóját akár több millióan is tetszikelik (vagyis „lájkolják”). Persze, mutatós lehet egy-egy jól fésült, előnyösen beállított, menő profilkép. De vajon milyen a lelki arcképünk? Hadd vegyük most ezt vizsgálat alá!

   Nyilvánvaló, hogy a lelki nem tárul azonnal a szemünk elé. Isten az, aki igazán ismeri. Ő az, aki tudja, hogy mit takar a külső, hogy lelki arcunkon milyen vonásokat hordozunk, és mennyit érnek szívünk rejtett kincsei. A belső szépség nincs mindig összhangban a külsővel, de sokkal értékesebb annál.

  Megdöbbentő lehet, de sokszor mi magunk sem ismerjük igazán legbelsőbb szándékainkat, vágyainkat, hamis képet alakítunk ki magunkról (a saját szemei előtt többnyire mindenki „rendes ember”, de ez gyakran nem fedi a valóságot). 

A 139. zsoltárban olvassuk: Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Ez kell önvizsgálatunk kiindulópontja legyen. 

   A címben szerepel a „református” jelző - tehát hitünk, hitvallásunk, hovatartozásunk sajátosságaira, többletére kérdezünk rá.   

    A református név egy rövidítés. Eredeti változata „az evangélium szerint megreformált” volt, vagyis az Isten Igéjéhez igazodó (egyház, gyülekezet). Ez mértékadó szempont kell maradjon számunkra is. A jó értelemben vett egyházi hagyományápolás azt jelenti: „nem a hamut őrizzük, hanem a tüzet adjuk tovább”.

  Milyen lelki kép rajzolható meg a református fiatalról? Milyen a bibliai modell? Hát annak megvalósulása? Három alapvonást emelnék ki.

1)Teremtettségünk: Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett: ez a mi emberi méltóságunk, értékünk alapja. Többek vagyunk önmagunknál. A bűn eltörli ezt az istenképűséget, lehúz, a kegyelem helyreállítja, felemel. Milyen egymás iránti tisztelet kellene ebből fakadjon! (A történet szerint egy monostor kihalófélben volt. A lelkesedés csak pislákolt, a jövő reménytelennek látszott. Elkeseredésében az apát meglátogatta bölcs barátját, a rabbit, hogy tanácsot kérjen. A rabbi együtt érzően meghallgatta és elmondta, hogy a rabbi- iskolában is kevés tanuló van. Amikor az apát távozni készült, halkan odasúgta neki: „Monostorotokban egyikőtök a Messiás.” Az apát visszatért a monostorba, és beszámolt a szerzeteseknek a talányos kijelentésről, amit nem tudtak mire vélni. Egyikük sem látszott hihető jelöltnek. Az öreg Benjamin kedves ember, de borzasztó lusta; ő biztos nem az. Antal jó ember, de nagyon szereti az italt, ezért ő sem jöhet szóba. Eduárd engedelmesen megtartja a szabályokat, de nagyon mélabús, így valószínűleg ő sem lehet a Messiás. Valamelyiküknek azonban mégis annak kell lennie. Azonban a történet szerint ettől fogva új módon kezdtek egymásra nézni. A szentség és a jóság jeleire kezdtek felfigyelni egymásban, amelyeket eddig nem vettek észre. A monostor lassanként barátságosabb és boldogabb hellyé vált. Az emberek, akik meglátogatták őket, ott maradtak, és a közösség újra növekedni kezdett.)

2)Megváltásunk: új, belső értéket ajándékoz. Azt a hitet, tudatot erősíti bennem: fontos, drága vagyok. Isten Egyszülött fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta. Krisztus élete, áldozata, feltámadása mutatja azt, hogy Isten mennyire taksál engem. Gyakran küszködünk kisebbrendűségi érzéssel. Sok lelki bajnak a gyökere ez: érzékenység, sértődés, tövis-természet.  Az önpusztító szenvedélyek hátterében is gyakran ez áll. Hiányzik az egészséges önbecsülés és életszemlélet. A csalódás – kompenzálás ördögi köre ez.  Az Ember Fia azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Azért, hogy megváltson, hogy biztosítson afelől, hogy a magáénak tart, neki rendkívül fontos vagyok.

3)Megbízatásunk. „Nem a magamé”, mondjuk a Heidelbergi Káté szavaival. Ajándék az életem. Mégpedig céladomány: valamiért, valamire nézve kaptam. Felelős vagyok. Szolgálatra hívattam el. Ez ad igazán súlyt, tartalmat földi létemnek. Ha nem a magamé vagyok, akkor nem élhetek (csak) magamnak. Ebből a felismerésből elköteleződés származik. Közösségben élek, másokért is kell dobogjon a szívem.  

„Ne arra gondolj, hogy mit kaphatsz másoktól, hanem arra: mit adhatsz másoknak”. Nem hiába élek, van célom, van bennem lelkesedés, szolgáló kedv. 

   Lássuk az alapigében a jakabi jellemrajzot! Erre a bibliai profilképre kellene nekünk egyre jobban hasonlítani. Így ábrázolódhat ki Krisztus rajtunk. 

Tiszta (nem külső minősítés) = becsületes, egyenes. Vigyázzunk, a világnak való megfelelés kényszere beszennyezheti jellemünket is (túlélés, megalkuvás, menőnek, élelmesnek látszani). A kétszínűség szintén a lelki tisztaság hiányát jelzi. Maradjatok tiszták, hogy Isten jósága tükröződhessen rajtatok!  

Békeszerető – a békesség bennünk kell legyen. A kintit nem tudjuk garantálni. Ott sokszor háborgás van. Sajnos, olyan hamar átvesszük a hangulatot, kiborulunk. Törékeny a békességünk. Erőforrásra van szükség. A békesség tenger, és nem tócsa. 

Méltányos – igazságos, mások érdekeit (is) szem előtt tartó. Azonos önmagával. Ide tartozik a hit vállalásának a bátorsága is. Méltányos lenni Krisztus iránt, aki a keresztig menően vállalt engem, még bűneimet is. „Itt állok, másként nem tehetek.” (Luther Márton) Hugenották példája: nem alkudtak meg, inkább menekültek. Nyakukba vették a világot. De Krisztus mindig a szívükben maradt. 

Engedelmes – nem mindenkinek tartozunk engedelmességgel. Istennek mindenképpen. Az engedelmesség a lelki növekedés feltétele. Velejárója a kitartás, a hűség, ragaszkodás. Nem a meghátrálás emberei vagyunk. 

Irgalmas, jó gyümölcsökkel teljes. Lelkület, spiritualitás van ennek hátterében. Krisztusi indulat, cselekedet. Boldogok az irgalmasok. Az irgalmasság nem egy passzív viszonyulás, hanem aktív kiállás (lásd irgalmas samaritánus).  A gyümölcsterméshez odafigyelésre, munkára, odaadásra van szükség. 

Nem kételkedő… Isten fele sem. Erős hittel, bizalmas szívvel él. 

Nem képmutató: kicsinyes emberek tud igazán nagyzolni. A hiteles ember nem kell mást mutasson, mint ami a szívében van. Nem kell – jelképesen szólva - fotoshopot használjon. Vállalja értékeit és gyengeségeit. Vállalja Megváltó Urát, aki nem színlelt, hanem igazi, örök szeretettel szereti őt. Aki megbocsátja bűneit. Ezt – így, együtt - boldogan lehet vallani. 

  Milyenek vagyunk? Milyen a lelki profilképünk? Ezt nekünk kell megválaszolni. Nem érdemes szebbet mutatni annál, ami van. Isten úgyis ismer. 

    Ez a kép - ahogy a neve is mutatja – valójában csak belülről formálható, alakítható. Krisztusra figyeléssel, neki való engedelmességgel, indulatának, szeretetének gyakorlásával, imádsággal. Ha ifis énekük szerint Jézussal járok minden nap, ha rá figyelek, akkor egyre jobban hasonlítani fogok hozzá. Nincs ennél nagyobb „siker”!     

Ef 5, 15-17 (ifi-óra)

   Ünneprontó téma kerül az asztalra. Hanyatlás van, kedves fiatalok. Jó szándékúak vagytok, tisztelettudók, rokonszenvesek, de a szétomlás jelei mutatkoznak. Egyházi téren, közösségi téren egyaránt. Valami gond van a cél felismerésével, a tudatossággal, a felelősségvállalással, az összefogással. Ki-ki a maga útját járja (járnunk is kell, de nem megfeledkezve egymásról, közösségi megbízatásunkról), túlságosan a kísértések, lehetőségek befolyása alá kerülünk (használnunk kell, de úgy, hogy mégis mi döntsünk…). Hiányokról fogok beszélni, amik – ha ráerősítünk, ha engedjük, hogy Isten megerősítsen ezekben – többletté válhatnak, pozitív oldalunkká.

   Legyetek józanok! Valaki azt mondta, hogy a legnagyobb tévedés az, ha azt gondoljuk, hogy az emberek észszerűen gondolkoznak. Hát, tényleg nem! Egyszerű példát: cigaretta, ital, drog. Aki ezeknél leáll, az saját kezével tekeri élete minőségjelzőjét a nullára. Pedig ennél többre rendeltettünk. Lelkibb területről is hozok példát: pletyka, harag… Újból idézek: az emberek nem rosszindulatból teszik a rosszat, hanem azért, mert az könnyebb, kevesebb energiát igényel. A földön feküdni kevesebb energiát igényel, de így az ember nem jut messzire. Tévét nézni, sehova nem járni… ez a kényelmesebb, csak semmi eredményt nem produkál. Légy tudatos (mert szükséged van az eszedre), légy jelen (mert szükség van rád)! 

   Jó irányba változni tudás. Aki lecövekel egy magatartásforma mellett, az képtelen lesz választ adni a kihívásokra („olyan szomorúan ül a lovas a nyeregben, amióta megdöglött a lova”). Kell legyen egy biztos értékrendünk, kompromisszumot nem ismerő etikai tartásunk, de a változó élethelyzetben meg kell találnunk a „modus vivendit”, hitünk, értékeink megélésének módját.  A negatív én-tapasztalatból tanulni, igyekezni fejlődni, növekedni, kicsit más lenni. Reformáció: megújulás. Több odafigyelés, több türelem, több kitartás, több szolgálat, több megértés. Több békesség, több szeretet.

   Tanulás. Értem ezt a szó klasszikus értelmében is. Széleskörű ismeretekre van szükségünk. Szaktudásra is, hogy megbecsült emberek legyünk. Nem diplomákra gondolok, hanem nagyon megalapozott kompetenciára és elkötelezettségre abban a munkakörben, ahol tevékenykedem. Martin Luther King mondta egyik híres beszédében: úgy kell végeznünk a munkánkat – akárhol, utcán, mezőn, tanteremben, gyárban, templomban -, hogy Isten gyönyörködjön benne. Igényesen, pontosan, lelkiismeretesen. A legjelentéktelenebbnek tűnő dolgot is. A reformáció ezt a szemléletet erősítette meg: a munka keresztyén szolgálat, Isten dicsőítésének egyik formája (miért a protestáns államok lettek a világ vezető gazdasági hatalmai?). Ha a munkádat jól végzed, mások is értékelni fogják, hitelesebb egész életed. 

   Belső békesség, stabilitás. Erősen álljatok, mozdíthatatlanul! Az első keresztyének állandó veszéllyel néztek szembe. Bizonytalan volt a helyzetük, de biztos a hitük. Ma fordítva van. bebiztosított az életünk, és olyan ingadozó a hitünk. Kételkedés, tanácstalanság, félelem. Hiszel Krisztusban? Hát nem is tudom.  Nem túl meggyőző. A panaszkodás is elbizonytalanító módon hat. Reánk, másokra. Saját kedvünket vesszük el. Milyen ostobaság! A panaszkodó, nyavalygó keresztyének nem keltenek jó benyomást. Persze, a gondokat, bűnöket látni kell. Nem a szöveget kell kozmetikázni, hanem alaphozzáállásunk kell megváltozzon. Legyetek erősek, határozottak, derűsek, tettre készek. 

   Kezdeményezőkészség. Luther példája nagyon világosan mutatja: ha újítani akarunk, ha ifis életünket fel akarjuk frissíteni, akkor bátor, merész ötletekre, vízióra, kezdeményezőkészségre van szükség.  Pál apostol világkeresztyénségben gondolkozott (ez teljesen ellenkezett az apostolok többségének elképzelésével). Ehhez, igaz, tervezni kell, imádkozni, nagyon akarni azt, amit Isten akarataként felismertem, és vállalni, tenni. Két visszahúzó tényező van itt: mások – munkatársak, a célcsoport – közömbössége vagy negatív reakciója. Pálnak is volt gondja mindkettővel, de kitartott (nem fordult vissza az első csalódás után). Csak aki kitart az úton, annak van esélye legalább megpillantani a célt. A másik félelem, hogy egyedül maradok, senki nem áll mellém. Pál munkatársakat keresett. Ez volt az ő sikerének kulcsa. Hasonló meggyőződésű, hasonló indíttatású embereket keresni. 

   Következetesség. A krisztusi értékrendhez való hűséges ragaszkodás. Önmagunkkal való meg nem alkuvás. Szavak és tettek kongruenciája. Ide sorolnám a pontosságot is. A közös szabályok tiszteletben tartása. 

   Határozottság. Ez keményen is tud hangzani.  Ebben benne van a „nem” is. Amivel nem értek egyet. Benne van a számonkérés: ne haragudj, nem erről volt szó. Szeretnélek emlékeztetni, ezt te vállaltad. És ezt te mulasztottad el megtenni. Ezt azonnal meg kell oldani. 

   Törődés. Odafigyelés. Annak észrevétele, ha valaki szomorú, gondja van. Az elvégzett munka értékelése. Véleményének meghallgatása. Annak éreztetése: fontos vagy, számítunk rád. 

Tit 2, 11-14 (ifi-találkozó – karácsony)

   Egy „fiatalos” textus, Pál apostol ifjú munkatársának írta. És a karácsony lényegét fejezi ki (gyakran idézzük is ilyenkor), mert arról szó, hogy Krisztusban – az ő testet öltésével - megjelent az Isten kegyelme. Három témáról szeretnék beszélni ezzel kapcsolatban: életünk, küldetésünk, célunk.

   Életünk – karácsony, a születés témája felveti az élettel kapcsolatos kérdéseket. Hogy van az, hogy vagyunk (ahelyett, hogy nem lennénk.)? Vajon, annyira természetes ez? Még ha a tudományos, a biológiai hátterét nézzük, akkor sem az. Egy csoda. Titok. Bámulatos konstrukciók vagyunk. Nincs az univerzumban még egy ilyen bonyolult, finom szerkezet, mint mi magunk. És ráadásul érzünk, gondolkodunk, szeretni tudunk, és – ez az abszolút többletünk- ismerhetjük Istent. Ezáltal azt is leszögezhetjük, hogy nem véletlenül vagyunk ezen a világon. Benne voltunk az Isten tervében, kegyelmében. Kivétel nélkül mindnyájan. Minden embernek. 

Isten az életet akarja. Kis túlzással azt mondhatnám: életünk terve a mennyben készült, és – szüleink révén – a földön valósult meg. Közel járunk ahhoz, hogy kimondjuk: életünk hasonlít a Krisztuséhoz. Ő azért jött, hogy emlékeztessen: sorsunk hozzá kötődik. A Krisztus születése, eljövetele pedig mennyei távlatba helyezi az életünket. Életünk tehát több annál, mint amit látunk, vagy mások látnak. Könnyen odamondjuk: ez az ilyen és olyan fráter (frájer?). Ilyenkor elfeledkezünk a háttérről. Életünk ajándék. Hálásak kell lennünk, és nagyon vigyáznunk kell rá. Nemcsak testünkre, hanem a lelkünkre is. Mert ua. megváltott élet. Nagy érték (nem aranyon, vagy ezüstön). Nem csinálunk vele, amit akarunk. (Nagybácsis történet). Aki azt mondja: az valami lényegest hagy figyelmen kívül. Nem az ajándékozó akarata szerint használja életét. 

   Küldetésünk. Krisztus azért született, azért jelen meg, hogy tanítson, szolgáljon, életét áldozza. Volt egy megbízatása, küldetése, feladata. Benne nyilvánvaló lesz a mi rendeltetésünk is. Nekünk is van küldetésünk. Nem öncélú az életünk. Kaptuk, akkor valamire nézve. Ez azt is jelenti: nem értelmetlen. Soha. Nem véletlen, de nem is értelmetlen. Néha annak érezzük. Barátaink hátat fordítanak, szerelmi csalódás ér, nem sikerül valami, megaláznak, és akkor könnyen azt mondjuk: nem ér semmit. Ez egy hitetlen mondat. A hitetlenségből nem származik jó. Persze, nem vagyunk mindig a csúcson. Nem övez mindig siker, elismerés. Van, amikor semmi visszajelzést nem kapunk, illetve csak negatívakat. Sokszor lenulláznak, leminősítenek. De ebben ne hallgassatok soha az emberekre. 

Senki nincs, akinek ne lenne feladat, aminek ne lenne értékes és hasznos az élete. A legnagyobb veszély az, ha mi mondunk le. Ha mi jelentjük ki: semmit sem érek. Nézd magad az Isten szemével! Egy gyermek is, egy idős is, egy beteg is – roppant fontos feladatokat vihet véghez (repedt korsó története). Krisztus példája áll előttünk. Az ige azt mondja, hogy az a feladatunk, hogy józanul, igazságosan és kegyesen, azaz istenfélő módon éljünk. Hadd fűzzek ehhez néhány gondolatot: józan – nemcsak azt jelenti, hogy tudatmódosító szerek nélkül (nagy téma, erről fogok még beszélni, tudjátok milyen óriási probléma, sokkal több fiatal életét tönkre tette, mint a világháborúk, ha azt mondom, hogy szabad nekem … akkor a legnagyobb megkötözöttségbe viszem az életem). Azt is jelenti: megfontoltan, bölcsen, mérlegelve, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem indulataink mámorában, nem haraggal. Igazságosan … Krisztusi gondolkodással. Igazságos ez a világ? Nem. Mi igazságosak vagyunk? Nem. Az önzés miatt. Egyáltalán emberi természetünk miatt. Az igazság olyan, mint a fénysebesség. Csak közelíteni lehet, de elérni nem. De közelítjük-e? Megvizsgáljuk-e tetteinket? Megbánjuk-e tévedéseinket. Az ember sokkal jobban fél hibái beismerésétől, mint hibáitól. Pedig a lelki nagyság jele az, ha belátjuk. Tagadni mindenki tud: a legelvetemültebb ember is. Beismerni csak a nagyok. 

Kegyesen: istenfélelemmel. Mint akik kegyelmet kaptunk. Megértéssel, irgalmat gyakorolva, segítve egymást. Nem ellenséget látva egymásban. Isten Krisztusban megjelent üdvözítő kegyelmét csak kegyes lélekkel lehet elfogadni. Ünneplem a karácsonyt, és bosszúvágy van bennem,  szívtelen vagyok. Akkor csak külsőség az egész. 

  Mindehhez le kell győznünk a hitetlenséget. Egy harc magunkkal. Sok a bűnünk, mondja az egyik karácsonyi vers. Kérdés, hogy mennyire harcolunk ellene. Mindenkiben van. Krisztus szeretetével le tudjuk-e győzni? Hogy be tudjuk tölteni küldetésünket.

   Célunk. Már az út maga része a célnak. De többről is beszél az Ige. Üdvözítő kegyelem. Boldog reménység. Tudnotok kell, bár fiatalok vagytok. Jó ebben a reménységben élni. A Krisztust követő ember az üdvösség bizonyosságát hordozza szívében. Ez erőt ad, felszabadít. Nem kell mindent kipréseljek a pillanatból. Carpe diem. Akik csak ebben a földi életben reménykednek, azoknak az életében megfigyelhetjük a kétségbeesést: csak egy életünk van, mindent bele. És általában rosszul sikerül. Sztárok élete, depresszió. Persze, örülni kell, élvezni kell, gyönyörködni kell, de hálával és reménységgel. Nem egy életünk van. Illetve nem csak ez a földi életünk van. (Kiskanalas történet) 

Meditációs gyakorlat

1. gyertya … a hitről és háláról szól … gondoljunk életünkre, arra, hogy Isten akaratából, mennyei tervéből születtünk, nem a semmiből jövünk, hanem Isten szeretetéből … ennek fényét, melegségét hordozzuk a szívünkben, az ő kegyelmének megnyilvánulásait szemlélhetjük életünkben … gondoljunk gyermekkorunkra, szép élményekre, napsütésre, játékra, régi karácsonyok élményeire, adjunk hálát … kapcsolódjunk be az angyalok dicséretébe  … gondoljunk arra, hogy Isten azért adta az életünket, hogy örüljünk és örömet szerezzünk, hogy a jót tegyük. Jónak lenni jó! Jó szeretetet adni át, kedvesnek lenni, mosolyogni, biztatni egymást, segíteni, valami szép dolgot elvállalni. Ezek által jobbak leszünk mi is, egyre jobban hasonlítunk Krisztushoz, és jobb lesz körülöttünk a világ. Belső békességben, tiszta lelkiismerettel, felszabadultan, boldogan élhetünk.

2. gyertya … a reménységé: gondoljunk földi céljainkra, terveinkre, a cél fele haladás lelkesedésére,  a nehézségeket is legyőző erőre, amit Istentől kapunk, és engedjük, hogy Isten Szentlelke betöltse szívünket az üdvösség reménységével. A reménység nem szégyenít meg soha. 

3. gyertya … a szeretetről szól. A legnagyobb ajándék, mindennek a lényege, célja. Életünk Isten szeretetét hirdeti, de megtapasztalhatjuk azt a családban is, barátok, az emberek részéről. A szeretetnek az a törvénye: add, és akkor fogod kapni. Krisztus példája a legmeggyőzőbb. Önmagát adta, hogy életünk legyen. Járjatok szeretetben, amiképpen Krisztus is szeretett minket.

Játék:  3 csoport (Gáspár, Menyhért és Boldizsár)

1.Toronyépítés (Bábel tornya a negatív példa, de gondoljunk a védelmet biztosító várakra, a hegyen épített városra. Jézus azt tanítja, hogy aki tornyot épít, az vessen számot. Hát gondoljátok át, hogy a 3 narancs és 3 mandarinból hogyan építhető a legmagasabb torony. A déligyümölcsökkel azt kezdetek, amit akartok, más segédeszközt nem használhattok.)

2.Karácsonyi puzzle. Már a próféták azt jövendölték, hogy Jézussal fény ragyog fel az emberek számára. Lelki világosság. Nem véletlen, hogy tudós hódolói napkeletről jöttek egy csillagot követve, hogy megtalálják a világ világosságát. Ez a külső történet. Néha érdemes a másik, a mennyei oldalát nézni.

3.Szaloncukor-gyűjtés. Isten ajándékai nem hullnak az ölünkbe. Van, amikor el vannak rejtve. Utánuk kell járni, keresni, kutatni, ahogy a bibliai asszony az elgurult pénzt. Ne felejtsétek: angyal-hozta cukorkákról van szó, ezek repülni is tudnak.

4.Célbadobás. A mozgó célpontot nehezebb eltalálni. De csak abban az esetben, ha az ellenkező irányba mozog. De ha a célzó és a céltárgyat tartó személy ugyanazt akarja, vagyis, hogy a kehelybe kerüljön a leves gyümölcs, és minél több, akkor nem lesz nehéz a próba. Ami a földre esett, az sajnos kárba megy.

5. Öltözz karácsonyfának! Sok minden díszítenek ki karácsonykor az emberek: legfőképpen a fenyőfákat, de épületeket, hidakat, szobrokat is. És élő embereket is. Nem könnyű egy személyt díszes karácsonyfává változtatni. Mozgassátok meg a fantáziátokat, és használjátok kreatívan a rendelkezésetekre álló kellékeket. A vendégek csak a mi termékeinket fogyaszthatják! 

6.Origami- csillag.

Miről mondunk le? (ifi-óra)

A böjt mindenképpen lemondás, de nem öncélú. Nem versengés, nem érdemszerző cselekedet. Belső szükség. Célja: közelebb kerülni Istenhez és egymáshoz. 

  a.Lemondani arról, ami ártalmas. Ha pl. negyven napig nem mondanánk rosszat egymásról (inkább semmit, beszéd nélkül meg lehet élni), az alkoholfüggők nem fogyasztanának szeszes italt, a kötekedők mindenkinek békét hagynának … Ki kellene próbáljuk negyven napig. Persze, tudom, rögtön az a gondolat merül fel bennünk: nos, én hiába, ha mások nem. Ez részben igaz. De nem mások véleménye kell irányítson (szamaras példa). Negyven napig csak Isten véleményére kellene figyeljünk. Megér egy próbát. 

  b.Lemondani arról, ami fölösleges. Kiadások. Időtöltés. Hasznosabban beosztani pénzünket, időnket, lelki projekteket is bevenni programjaink közé. Úgy gondolom, nem bánnánk meg. Anyagilag is jobban járnánk. Általában a nagy adakozók nagyon pontosan beosztották a pénzüket. A böjt nem fösvénykedés, de bölcs mérlegelés. Az idő nem tágítható, nem sűríthető… de spórolható. Tévézés, shoppingolás. 

  c.Lemondani valamiről, ami tkp. fontos, valami fontosabb érdekében. Mondjuk egy zajos találkozásról egy csendes áhítat kedvéért. Fészbuk-frissítésről egy-egy látogatásért. Egy programról egy másikért, ami fontosabbnak mutatkozik. A döntést nem a kellemességi tényező alapján kell meghoznom. (Gyökössy példája: a nagykabátról)

    A lemondás emlékezet minket arra, hogy Isten kegyelmétől függünk: ételböjt után hálásabb az ember a kenyérét. Azt hisszük, hogy kijár nekünk, mert megdolgoztunk, mert jómódban élünk, stb. De ne feledjük, hogy kapjuk. Az időnket, javainkat. Felelősek vagyunk. Sáfárok. (Adakozó 100 dollárt ad… baj történt, akkor felpótolja 300-ra.)

    A lemondásban gyakoroljuk az elengedés művészetét. Egyik gazdag családnál szokás volt a gyerekek egy napra helyet cseréltek a béresekkel. Tanuljátok meg: amit birtoklunk, az mellékes, a fontos, ami a lelkünkben van. Sajnos, javainkat sokszor nem mi birtokoljuk, hanem azok minket. (A leégett ház története. Könnyebb lesz itt hagyni…) (Buddhista történet a szentről és a királyról). 

   A lemondás emlékeztet minket Jézus Krisztusra, aki nem tekintette zsákmánynak… Engedelmes volt halálig. Nem egy öncélú mutatvány. Nem válhat teljesítménnyé. Emlékeztet minket az örök jutalomra.

Az irgalmas samaritánus: 

• Ismerős történet. Kinek lehetek a barátja (ő a barátom, én a barátja vagyok)?
• Mit áldoz fel? Időt, kényelem, pénz, talán az ételről is lemond (feltételezhetően sietnie kellett). Nem fogadásból, nem azért, hogy írjanak róla az újságok (a Biblia), nem azért, hogy fittebb legyen, hanem, mert könyörületre indult. Mert a Krisztus szeretetét mutatta meg.
• Mit a jutalma? Maga az irgalmasság. Boldogok az irgalmasok, mert ők… A szeretet legnagyobb jutalma az, hogy szeretet lehet a szívemben. Krisztushoz lehetek hasonlóvá. 
• Te is hasonlóképpen cselekedjél! Tudatos életvitel. Figyelj másokra! 

Miről lennétek képesek lemondani?   (Drágám, a csillagokat is lehozom neked… Csak a szemetet vidd le…  Jaj, ne terhelj, tudod, mennyire utálom!) 

Közösségért: idő/pénz/izgalmas programok

Valaki megsegítéséért: idő/pénz/ biztonság/jó megítélés

Egy élet megmentése érdekében: vagyon, karrier, egészség, 

+ kirándulás, divatos ruha, kedvenc film, 

Kedves fiatalok, 

küldöm a múltkori ifi áhítatát, 

és jelzem, hogy tartunk még egy – remélhetőleg egyelőre –

utolsó Zoom-os ifi órát 

ma este 9 órától.

És azt is örömmel ismétlem meg, 

hogy Deo volente találkozunk élőben 

(az előírt távolságot megtartva, hivatalosan szájmaszkot viselve)

június 1-én, pünkösd másodnapján este 7 órától 

a DK udvarán.

Érdekes lesz kiértékelni ezt az időszakot, ami még nem is múlt el egészen.

Sok mindent tanultunk belőle, az biztos. Egyfajta próba is volt

barátságok, közösségek teherbírását, ragaszkodását illetően.

Csalódásokat éltünk át, új lehetőségek nyíltak.

Szóval, lesz miről beszélnünk,

ha Isten kegyelméből összegyűlhetünk.

Áldott napokat  nektek,

tartalmasan töltött időt, építő találkozásokat! 

Békesség Istentől!

Ifi – 2020.május 8.

1 Móz 1-2 (áhítat)

     A Biblia első sorait olvasva régi, örök igazságok kerülnek elénk. Kimeríthetetlen, mély gondolatok… Nem kozmológiai kérdések, hanem egzisztenciálisak. Létezésünk – Isten által – összefüggésben van az idők kezdetével, és Krisztus által idők végezetével, az üdvösséggel. Kapcsolatunk a kezdetekkel nem evolúciós, hanem személyes. Teremtőnkkel és embertársainkkal való viszonyunk – a lényeget tekintve - azóta sem változott… A nagy univerzális igazságokat személyesen éljük meg. 

    A teremtés a mi történetünk is. Születésünk révén kapcsolatban vagyunk az élet forrásával, Istennel.  Nem véletlenül jegyezték fel régebb a családi eseményeket (születések, esküvők, halálesetek) a Biblia utolsó lapjaira, mint annak folytatását. Isten tovább végzi az ő szeretetének munkáját bennünk is. 

   Kezdetben (héberül: börésit).  A kezdő K betű… nem látunk be mögéje, és zárójelet nyit a történelem eseményeinek. Ebben a részben a teremteni ige (héberül: bárá) háromszor fordul elő: az anyag, a (magasabb rendű) élet, és az ember teremtésével kapcsolatban. 

   Ég és a föld: láthatók és láthatatlanok. Minden, ami „van”, a maga bámulatos sokféleségében, titkaival. Majd Isten a világ számára világosságot teremt. De még a kezdetek előtt világosságot rendel szent Fiában. Ő lesz – lelki értelemben - a világ örök világossága. Isten elválasztja az értékeket, a bűn sokszor összekeveri.

  Aztán az égbolt (boltozat, firmamentum), szárazföld, növények (növesszen a föld!), égitestek (hogy elválasszák a nappalt az éjszakától), állatok, emlősök (hozzon elő a föld!). Isten a megteremtett anyagból alkot. Igazuk van a materialistáknak, amikor az anyagra hivatkoznak, csak arra nem jöttek még rá, hogy annak eredete, és tudatos, irányított formálódása Istentől van… 

   Az ember is anyagból tevődik össze + Isten Lelke.  Isten az embert teremtette és formálta. Nemcsak biológiai létünk ered Istentől. Isten valami többet akar kihozni belőlünk. Az Újszövetségben azt olvassuk: kiábrázolódik rajtunk a Krisztus. Isten kezébe tesszük-e az életünket? Néha megpróbáltatással alakít (v.ö. Jeremiás a fazekasnál). Saját képére és hasonlatosságára. Ez méltóság, megtiszteltetés, megbízatás. 

   Férfivá és nővé teremti az embert. Ez a „kettősség” egymásrautaltságról és egymás kiegészítéséről szól. Istennek első szava az emberhez az áldás + a sokasodás parancsa. 

   Szóval: Isten az embert a föld porából alkotja. A földi az első. Az embert összetevő anyagok piaci ára pár lej (az atomenergia felfedezése óta anyagilag is többet érünk.) De a megváltás óta tudjuk: óriási értéket hordozunk magunkban. Mire használjuk ezt? 

   Élet lehelete. Latin mondás: dum spiro, spero.  Minden lélegzetvételem Istenre emlékeztet.  (Érdekes megfigyelést tett egy pszichológus: akik úgy indulnak neki egy feladatnak, hogy kifújják a levegőt, azok kezdeményezők, akik mély lélegzetet vesznek, azok inkább magukba zárkózók. )

  Éden… titokzatos kert, védett terület, otthon, biztonság, meghittség, a bűntelenség boldog állapota. Tökéletes kapcsolat. A földből sarjaszt Isten fákat, amik szépek és jók.  És elhelyezi az embert. 

Helyünk van, ahol Isten látni akar. Földrajzi és spirituális értelemben is. Ott vagyunk-e a helyünkön? Sokszor más úton járunk, mint amin Isten vezetni akar, áldását ígérte. Mozgáskorlátozott időket élünk. Lelkünk viszont szabad: „indulj el befele, végtelen út áll előtted”! 

   Isten fogta az embert… Nem szeretjük, ha irányítanak. Szabadságunkra hivatkozunk, „azt csinálok, amit akarok”. De Istentől kapott cél nélkül bolyongás az élet.

   Röviden a jó és rossz tudása fájára vonatkozó tiltásról… Nem parancs formájában fogalmaz az ige. Úgy is „fordíthatnánk”: minden jóra lehetőséged van, de a rosszra nincs lehetőséged, mert ha azt választod (a negatív lehetőséget), akkor halállal lakolsz. Akkor az életedbe belekódolja magát a halál. Isten világában a jó a természetes, a valóságos. A bűn miatt megfordult ez. 

    Nem jó az embernek egyedül. Közösségre vagyunk teremtve. Érdekes magyarázat az oldalbordáról (anatómiailag nincs kevesebb a férfiaknak): nem fölé-, nem alá-, hanem mellérendelés. Társként ad Isten egymásnak. A héberben hangzásban is közel áll egymáshoz a férfi és nő (is – isa). Egy jövőre vonatkozó kijelentés is elhangzik: elhagyja anyját és apját. Ádámnak még nem kell ezt tenni. Ismeritek a mondást: téblábol, mint Ádám anyák napján.

   Jó tudnunk: Isten szeretetéből adódik múltunk, az ő szeretete hordoz jelenünkben, és az ő szeretete készíti (Krisztusban) a jövőt számunkra. 

Ifi – 2020.május 15. (áhítat)

1 Móz 3, 1-7

   Ma a bűnesetről beszélünk. Ha a következményekre gondolunk, a Szentírás legszomorúbb fejezete ez. Képzeljétek, ha a bűnt ki lehetne iktatni az életünkből: nem lennének veszekedések, csalódások, csalások, bántalmazások, önzés, kihasználás, hazugság. És a történelemben nem lennének háborúk, haláltáborok, kizsákmányolás, rabszolgaság. Ezek helyett tudjuk, mi van. 

    A bűnesetre is vonatkozik a múltkor tett megjegyzés: a mi történetünk is. Hát nem ismételjük meg állandóan „őseink” engedetlenségét? Azt mondod: én nem tettem volna. Akkor miért teszed? 

   A kígyónak jelképes szerepe van. A simulékonyság, hajlékonyság, ravaszság, alattomosság megtestesítője. Ilyen a Kísértő jelleme. A kígyó mérge a bűn természetére is utal: nem számít, hogy kicsi vagy nagy a kígyó, harapása halálos lehet.   

   A Sátán már első megszólalásával Isten kijelentését kérdőjelezi meg, értelmezi át, forgatja ki. Az Istennel való kapcsolatot akarja megrontani, elbizonytalanítani. Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egy fájáról se egyetek? Igaz, milyen gonosz kérdés? (Még csak nem is vádol, hanem elülteti az ember szívébe a kételkedés gondolatát. A választ a megtévesztett emberrel mondatja ki. Úgy világosít fel, hogy a legnagyobb sötétségbe vezet.) Álnok módon azt sugallja: Isten mindentől eltiltott, önkényeskedik felettetek. Ráadásul az a veszély fenyeget, hogy éhen fogtok halni. 

   A bizalom megrendítése (a legváltozatosabb, leggaládabb eszközökkel). Mostanában olvastam: ez a legnagyobb merénylet. Ha elvesszük az emberek Istenben és egymásban való bizalmát, és ezzel szembefordítjuk egymással. A legtöbb rossz ebből származik. Nem bízunk egymásban, minden rosszat feltételezünk a másikról (előítélet), és elindul az egymás elleni elkeseredett harc. Azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy sérülnek jogaink, mi húzzuk a rövidebbet, aztán elégtételt akarunk venni. Pokoli terv ez! 

   Éva még naivul felel, és idézi Isten útmutatását. Eddig a pontig – úgy tűnik - rendben van. Habár tudnunk kell, hogy a Sátánt nem tudjuk megtéríteni. Évának rá kellett volna ébrednie a kérdés természetéből, hogy egy sötét erő környékezte meg. A sötétséget nem lehet meggyőzéssel, magyarázkodással eloszlatni, csak világossággal.

   Észrevehetjük, hogy Éva mégsem pontosan idéz: emlékeztek, mondtuk, hogy nem parancsoló mód. Hanem minden jó lehetőségnek a felmutatása, és a negatív lehetőségtől való óvás. (Ehetsz, nem ehetsz.)

Mint amikor a szülő azt mondja a gyermeknek: nem mehetsz oda! Nem az a hangsúlyos, hogy tiltalak, hanem az, hogy értelmetlen, veszélyes. Érzitek az árnyalatok közti különbséget. 

Itt Éva éles tiltásként adja vissza Isten figyelmeztetését. Sajnos, a kérdések természete befolyásolja a válaszainkat. Bizonygatásra, túlreagálásra ösztönöznek. Ismerős a helyzet: ha vagány barátaitok megkérdik: csak nem vagytok olyan maradiak, hogy hiszel az ókorban írt Bibliának, akkor lehet, hogy még azt is feladod, ami pedig ott élt a szívedben.

   A kígyó azt mondja: dehogy. Szinte kézzel fogható, ahogy a kígyó beleviszi Évát ebbe az általa irányított beszélgetésbe, ahogy körültekeri. Ha Éva Isten intését éles tiltásként idézi, akkor a Sátán is éles tagadással válaszol. Dehogy! Hanem… megmondom neked az igazságot. A legelvetemültebb szándékú, a leggonoszabb tartalmú tanítás, meggyőzési kísérlet is az igazságra hivatkozik. Valaminek a leleplezésére, és egy új felismerés felmutatására. Hitler, Sztálin, a szélsőséges (vallási és világi) ideológiák mind az igazságra akartak és akarnak megtanítani. (Ha azt elválasztjuk Krisztustól, akkor akármi lehet.)

   Módszerük az elszakítás, a meghitt, régi kapcsolat iránti bizalmatlanság felébresztése, és az új eszmének az elplántálása az emberek szívébe, agyába.

Az igazság az, mondja a kígyó, hogy Isten elhallgatta előttetek azt, hogy ha esztek arról, akkor olyanok lesztek, mint ő. Csak hatalmát félti tőletek. Vajon, ne, itt kellett volna Évának, az embernek (mert ez mindnyájunk útja) megállni, és azt mondani: ez álnok hazugság. Isten a teremtőm, neki köszönhetem az életem, ő a legjobbat akarja nekem. Minden, ami ellene fordít, az – akármivel is kecsegtet – nekem rossz elsősorban.

    Az asszony úgy látta. A látás belülről fakad. A fa ugyanolyan, csak most már befolyás alatt áll az Éva tekintete. Ami benned van, azt látod meg? Milyen indulatok irányítják látásunkat? Hogy látjuk egymást? Magunkat? Értitek, ez döntő kérdés!

Szép és kívánatos (mert okossá tesz… de ez a Sátántól származó információ).

Olvastam egy érdekes, megszívlelendő gondolatot: ne egyél, igyál semmit azért, hogy okosabb (boldogabb) légy. Tudjátok, miről beszélek. Alkoholról, grogokról. Ha okos, bölcs akarsz lenni, figyelj istenre, engedelmeskedj neki. 

  Szakított evett, adott vele levő férjének (szóval Ádám is ott volt!). Ez lényeges mozzanat. Együtt követték el. Később Ádám hárít, de akkor miért nem mondott semmit! 

   Az első hatása a tiltott gyümölcs elfogyasztásának, hogy megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Elveszítették ártatlanságukat. Megismerték a rosszat. És attól kezdve az árnyékként kísérte az életüket. Ott volt annak szégyene a szívükben, az agyukban. 

   A gyógyulás útja az, ha lelki szemeink nyílnak meg, meglátjuk Krisztusban a szabadítót, ha hiszünk benne, abban, hogy ő jóvátette tévedésünket, visszavezetett Isten békességébe, és elvezet a bűn nélküli világba, Isten országába.     

A kacsa

Egy gyönyörű üzenet a szeretetet bizonyságára: Egy kisfiú a nagyszüleit látogatta meg a farmjukon. Kapott egy csúzlit, hogy azzal játsszon kint az erdőben. Gyakorolt, de soha nem találta el a célpontot. Egy kicsit elkedvetlenedett, és hazafelé indult vacsorára.

Ahogy hazafelé tartott, meglátta a nagymama házi kacsáját. Egy hirtelen ötletre, kilőtte a csúzlit, ami a kacsa fejét találta el és megölte. Megdöbbent és elszomorodott. Rémültében a halott kacsát a farakásba rejtette, amikor észrevette, hogy a nővére őt nézi. Sally látta a teljes történetet, de nem szólt semmit.

Másnap ebéd után a nagymama azt mondta:
- Sally, gyere mosd el az edényeket.
De Sally azt válaszolta: 
- Nagymama, Johnny, azt mondta, hogy ő szeretne segíteni a konyhában.
Majd oda súgta neki:
- Emlékszel a kacsára? - Így Johnny mosogatott.

Később a nap folyamán, nagypapa megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kedvük horgászni.
Nagymama azt mondta:
- Sajnálom, de szükségem van Sally-re,hogy segítsen elkészíteni a vacsorát.
Sally mosolygott és azt mondta: 
- Rendben én mehetek, mert Johnny mondta nekem, hogy ő szeretne segíteni.
Majd megint azt suttogta:
- Emlékszel a kacsára? - Így Sally elment horgászni és Johnny maradt segíteni.
Néhány napon keresztül Johnny a saját munkáján kívül Sally-ét is elvégezte, míg végül nem bírta tovább. Odament a nagymamához és bevallotta, hogy megölte a kacsát.

Nagymama letérdelt és megölelte és azt mondta:
- Kedvesem, tudom. Tudod, az ablakban álltam és láttam mi történt. De mert szeretlek, így megbocsájtottam neked. Csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sally rabszolgát csináljon belőled.

Üzenet a mai napra és az össze többire: bármilyen is a múltad, bármit is csináltál, a gonosz mindig is felhánytorgatja (hazugság, adósság, félelem, gyűlölet, harag, megbocsájthatatlanság, keserűség, stb.) Bármi is az, tudnod kell, hogy Isten az ablakban állt és mindent látott, látta az egész életedet. Azt akarja, hogy tudd, hogy Ő szeret téged és megbocsájt. Csak arra kíváncsi, hogy meddig engeded a gonoszt, hogy rabszolgát csináljon belőled. A nagyszerű dolog Istennel kapcsolatban, hogy amikor megbocsájtást kérsz, Ő nem csak megbocsájt, de el is felejti azt.

Ifi – május.22. (áhítat)

1 Móz 4,1-15

    Nagyon tanulságosak az őstörténetek, tényleg vízszintes és függőleges irányú kapcsolataink legvitálisabb pontjaira, lelkünk legmélyebb vonásaira mutatnak rá. Jobban megismerhetjük önmagunkat, ua. Istennek velünk való akaratát. 

   A bűnesetről beszéltünk a múltkor… Hallottuk, hogy a kísértő – Isten szavait kiforgatva, megkérdőjelezve - bizalmatlanságot ébresztett az első emberpár szívében teremtőjük iránt, csábító (ám hazug) ajánlatot tett, és így készítette elő a terepet az engedetlenség meglépése, a bukás számára. 

Ma is ez a stratégiája: mindenféle trükkel, kísértéssel eltávolít Istentől (pl. ma már nem menő Bibliát olvasni, Krisztus tanítása idejét múlta, nyisd ki a szemed, nézd, mennyi érdekes dolog vár rád), és akkor és könnyen elbánik velünk. (Megfigyelhetjük, azt kínálja, azt ígéri, ami nem az övé.)

   Egy hamis útra vezeti, ördögi körbe, vagy spirálba viszi be áldozatát. Két kézzel tépdessük a tiltott gyümölcsöt, és egyre üresebb a lelkünk.

    Az ördögi körbe belekerülnek az utódok is. Adám és Éva első fia Kain, második Ábel. Ábel neve azt jelenti (kiejtése is emlékeztet erre): lehelet. Ábel pásztor lesz, Kain földművelő. Nem vagyunk egyformák. Más- és más temperamentumot, hajlamot, képességet öröklünk testvérekként is. Nem a különbözőség a baj (sőt az akár előny is lehet), hanem a megkülönbözés. Ha egymás vetélytársai leszünk. Ha önzés, irigység uralkodik el a szívekben, ami aztán egészen el tud mérgesedni (Sütő András: egymás lépcsőfokai kell legyünk.) A Bibliában, kivált az Ószövetségben, kevés olyan családot találunk, ahol a testvérek valóban támogatják egymást, életre-halálra kiállnak egymás mellett (Mózes és Áron az egyik kivétel.)

    A fiúk áldozatot visznek az Úrnak. Ha a bűn miatt meg is romlott a viszony Istennel, látjuk, hogy Kain és Ábel próbálnak kapcsolatot tartani a teremtővel. Pozitív dolog. Ha ez a kötődés megszakad, akkor irányíthatatlan ámokfutás lesz az ember élete. A testvérek foglalkozásuk gyümölcsét teszik az oltárra: a föld terméséből, elsőszülött bárányokból.

  Van egy sok vitát kiváltó mondat (nemcsak a testvérek között, hanem teológusok között): az Úr tekintett Ábelre és az ő áldozatára, és határozottan az áll a következő mondatban: Kainra viszont.

Miért? Van egy szimbolikus magyarázat: Ábel bárányt áldoz, Krisztus áldozatára utal. Egyedül az kedves. Hitbeli magyarázat: Ábel őszinte szívvel, Kain csak megszokásból. Morális magyarázat: Ábel szeretettel, Kain versengéssel. 

   Hát senkinek nem esik jól, ha testvérét kitüntetik, őt elmarasztalják… akármi okból is. Kain haragra gerjed (ott van a harag benne, az begerjed, fellobban), fejét lehorgasztja. Szűkül a látóköre, csak magát látja, csak a maga sérelmét. Nem gyönyörködik a felkelő napban, ringatózó búzamezőben, érő gyümölcsökben. 

   Isten figyelmezteti Kaint. Ha jól cselekszel… Magadat kell megvizsgálnod. Mi mindig másokkal bajlódunk. Pedig másokat nemigen tudunk megváltoztatni. Törekedj a jóra. Mert ha nem, akkor a bűn az ajtó előtt leselkedik. A nagyobb bűn. A bosszú bán. A harag kicsi bűne mát benned van. Vigyázz, hogy ne nyissa ki a nagyobbnak az ajtót. Igen, a kicsi bűnök könnyen kinyitják a nagyobbaknak az ajtót.

   De te uralkodjál rajta… Istentől felhatalmazást kapunk erre. Két ige vers: az Emberfia azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. A Lélek segítségünkre van erőtlenségünkben.

   Az első ember-ember közti direkt párbeszéd a Bibliában az, amikor Kain azt mondja: menjünk ki a mezőre. Többes szám. Valamit együtt. Testvérek vagyunk. A gyűlölet sátáni dolog. Tényleg, ördögi gonoszság van Kain szavaiban. 

A bűn nem komplikált „műfaj”.. A legtudatlanabb ember is ért hozzá. Adj egy őrült kezébe egy gépfegyvert, egy egész falut képes legyilkolni. 

   Isten kérdőre vonja Kaint. Minden Isten színe előtt történik (a mezőn is, az is, amit titokban követett el valaki). Ha nem is rögzíti térfigyelő kamera.   

Látjuk: a tagadás is egyidős a bűnnel. Kain cinikusan hárít. Hát őrzője vagyok az én testvéremnek? 

Mit tettél? (ez a kérdés hangzik el Éva fele is.) Isten számon tartja az ártatlan vért. Drága az ártatlan halála! (Jézus áldozatára gondolunk.)

   A bűnesetnél Isten a kígyót átkozza meg, itt Kain fölött is elhangzik ez a súlyos mondat: légy átkozott. Isten első szava a megteremtett emberhez az áldás. A bűn átokká változtatja. (Krisztusban arra hívattunk, hogy áldást örököljünk.) Bujdosó és vándorló légy. Ezt jelképesen is érthetjük. 

   A bűnös embernek nincs nyugta. A bűn békétlenséget okoz. Gonosz emberek is lehetnek ideig-óráig szerencsések, de boldogok nem. Boldogok, akiknek tiszta a szívük. Akik szabad lélekkel fekszenek, és kelnek. 

  Kain siránkozik mostohává lett sorsa miatt. Akárki megöl. Látjátok, attól fél, amit elkövetett. A tolvaj attól fél, hogy meglopják, a pletykálkodó, hogy kipletykálják, a csaló, hogy megcsalják. Belevetítjük bűneink árnyékát másokba (projekció).

  Isten nem akarja a bosszú elharapódzását. Gátat vet annak. Ezért ad később törvényt. Itt Kain egy bélyeget kap. Egy jelet, hogy Isten védelme alatt áll. A bűnös, a gyilkos. A kegyelem jele ez.

   Krisztusban kerülhet ránk… azt hirdeti, hogy bocsánatot nyertünk, azért, hogy hálából Istennek éljünk.     

Elég jó vagy? (ifi-óra, Lk 18, 18-22)

     Egy olyan témáról beszélünk, ami direkt módon ritkán vetődik fel, és ami mégis egyik legnagyobb belső dilemmánk. Ezt a témát egy kérdéssel írhatnánk körül: elég jó vagyok-e? Ha belegondolunk, sokat vívódunk ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, hogy többet, mint az előző nemzedékek. Akkor egyértelműbbek voltak az elvárások, áttekinthetőbb volt az értékrend, a személy társadalmi besorolása. (Az volt a jó földműves, aki… időben, szorgalmasan megművelte a földjét, jól gazdálkodott, ha ezt megtette, aki meg lehetett elégedve önmagával, akkor azt mondhatta: én a magam dolgát elvégeztem. És igazából mások is értékelték, jónak tartották a munkáját. Az volt a jó édesanya, aki gyermekeit tisztán járatta, aki törődött velük, esetleg tanulásukra is odafigyelt, aki a háztartást igényesen vezette, és ha ezt megtette, akkor számíthatott környezete elismerésére, mások megbecsülésére, nyugodt, megbékélt lelkiismerettel fekhetett le. Ma képlékenyebb a helyzet, több a kihívás. A földműves – hogy a példánál maradjunk – ma vállalkozó is kell legyen, kell ismerje a pályázati lehetőségeket, akár a környezetvédelmi előírásokat, biogazdálkodás szabályait, világpiac alakulását. Az édesanya valamilyen szakmában is helyt kell álljon, kell ismerje az új gyermeknevelési trendeket, jól informált kell legyen sok területen, stb. 

Másfelől: ha valaki tényleg igyekszik minden elvárásnak eleget tenni, szétrohanja, agyondolgozza magát,  akkor sem számíthat olyan általános megbecsülésre, mint elődei, mert a társadalom nem olyan kompakt, egységes már, mert a közösségek meggyengültek, az emberek nem figyelnek annyira egymásra (nem a facebook-követőkre gondolok:).     

    Elemi, alapvető igénye a lelkünknek: jók legyünk. Jónak, jobbnak, a legjobbnak lenni. 

Nem feltétlenül erkölcsi értelemben: de éreznünk, tapasztalnunk kell, hogy haszna, értelme van az életünknek. Szükségünk van arra, hogy jónak bizonyuljunk bizonyos körökben, bizonyos megítélés szerint. Önértékelésünk alfája és ómegája.

   Sok súlyos kisiklás, pszichés zavar adódik abból, hogy valaki nem érzi magát eléggé jónak: társadalomban, családban. Komoly következményei lehetnek annak, ha valaki ezzel szembesül. Lehet ez direkt tapasztalat is (lépten-nyomon éreztetik velem, tudtomra adják…), vagy valaki be is beszélheti magának: nem vagyok jó, nem ütöm meg a mércét. Állandó méricskélés az élet.

    Sok erőfeszítésünkbe kerül, sok energiánk megy rá arra, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsuk. Hogy elismerjenek, hogy ne nézzenek levegőnek. Munkánkban, puszta létünkben. Szerelmi csalódások hátterében is ott bujkál ez az érzés: nem voltam elég jó neki. 

  Káin frusztrációja is ez! Nem volt jó az áldozatom, a munkám, Isten nem fogadta el, bezzeg az Ábelét igen. Ezt éljük át, ha megvetnek, kigúnyolnak. Ha azt mondják: nem vagy jó. Akár iskolai futballjátéknál, akár később. Mély sérelmeket okoz, egy életen keresztül hordozhatjuk. 

1.Alapvető kérdés az, hogy kihez szabjuk magunkat. Mi az értékrendünk, viszonyítási alapunk. A referencia-közösségtől függ, hogy mit tart jónak, vagánynak, menőnek, és – ehhez mérten – mit kell bizonyítsunk. Aki a rablók közé áll, az nem szelíd természetét akarja megmutatni. (A rosszban is lehet jónak lenni.) 

2. Fontos, hogy mennyire stabil a belső értékrendünk. Mennyire befolyásol a mások – ez esetben rólunk szóló- véleménye. Ha azt mondja valaki nekünk (talán indulatosságában), hogy te nulla vagy, akkor teljesen összeomlunk? Akkor padlóra kerülünk, összeomlik önbecsülésünk? (Egyik, a kommunista börtönöket megjárt lp. írta le: naponta hallották: maguk a társadalom szemete, élősködők, akikre nincs szükség… vagy átneveljük, vagy … - de tudták, hogy ez az ellenség hangja, ez nem igaz: van egy más szempont is… „becses vagy a szememben”.)

3. Fontos, hogy ismerjük erősségeinket, és korlátainkat, és megtaláljuk a helyünket. Hogy belső elvárásainkat lehetőségeinkhez, adottságainkhoz igazítsuk. Ha a milliomosok klubjába szeretnék kerülni, ez lenne életem nagy álma, akkor állandó csalódás lenne az életem, akkor minden reggel arra ébrednék, nem vagyok elég jó. Belekeserednék, stb.! 

4. Nem szabad elfelejtenem, hogy Isten jónak teremtett, jónak, szeretetre méltónak lát. Sajátos értékekkel ruházta fel az életem. Önmagamhoz képest kell jó legyek, nem feltétlenül másokhoz viszonyítva. A jóság belső érték, amit nem mindig szembetűnő. Néha nagyon jelentéktelennek tűnő emberekről derül ki: mennyi tartalom van bennük!   

  A gazdag ifjú jó volt. Bejött neki, gazdag, sikeres volt, sokan irigyelték, mégsem érzi jól magát a bőrében. Freudi elszólás: jó Mester. Jó akarok lenni! 

   Jézus ráérez erre a belső feszültségre, visszautasítja a megszólítást: miért mondasz jónak. Ha csak embernek nézel, akkor tudnod kell: csak Isten. Ő a jónak a mértéke. Persze, a világ más, hamis mértéket használ.   Jó tisztázni, tudatosítani: jóságunk garanciája az, hogy isten teremtményei, Krisztus megváltott gyermekei vagyunk.

    Nézzük a törvényt! Ha jó akarsz lenni, akkor kövesd azt. Vannak vallási stréberek. Ezt és ezt. Megtartottam, böjtölök, fizetek. Megkereszteltek. Persze, ez is valami. Ez is kipipálva. Akkor mi a zűr? Mi az űr? Miért nem érzi elég jónak magát? Persze, saját lelkiismeretünk is bezavar. Vádol, írja Pál. Nem vagy jó, hiába: benned van ez és az a gyarlóság is. Mi tudjuk a legjobban. Más kérdést, hogy mit mutatunk. 

   Add el vagyonodat! Jézus azt mondja ezzel: alapot kell váltani. Nem a vagyonnal van baj, hanem azzal, hogy abban bízol. Azt hiszed, hogy az jobbá, értékesebbé tesz. Ha lenne egy 8-as Golfom, akkor bezzeg! Így van? Biztos, de csak azok esetében, akiknek az értékítélete ilyen dolgokhoz kötődik. Te ne kösd magad hozzájuk!

   Meg kell tanulnunk Isten szemével nézni önmagunkat, egymást. Jó vagy! Önmagadban nem, de Isten azt mondja: nekem olyan értékes vagy, hogy a legdrágábbat adtam érted. 

  Jó vagy! Törekedni kell arra, hogy jók legyünk, de ezt a belső kérdést egyszer s mindenkorra nyugvópontra kell juttatni. (Mivel Isten jónak deklarált, ezért jó lelkiismerettel, örömmel megélhetem, kibontakoztathatom… Tanár példája: megelőlegezte a kitűnő minősítést, diákjai valóban kiválók lettek.) Jönnek csalódások, megszégyenülések, felsülések, mások véleménye, de ez ne rendítsen meg. 

   A tékozló fiú története: bizonyítani akart, aztán becsődölt, de a szíve mélyén őrizte a hitet: valaki szereti, várja, valakinek ő a legdrágább.

Ifi-óra (2020. július 25.)

Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is…  (Mt 10,32)

   Egy kicsit a frissen konfirmáltakra tekint ez az alkalom, ez az alapige. De úgy egyáltalán – sokkal inkább, mit eddig – fontos hitünk, Krisztushoz tartozásunk megvallása, a keresztyén értékek felvállalása. Fokozódik a világban a közömbösség, sőt, az ellenséges viszonyulás (v.ö. az amerikai tüntetések, európai politikai fejlemények). Az új nemzedéknek talán sokkal határozottabban kell kiállni, színt vallani hit dolgában, mint az előző nemzedéknek. Mindig voltak ilyen időszakok. (első ker., reformáció, kommunizmus). 

    Ebben az összefüggésben mondom el nektek: mostanában különösen foglalkoztat a keresztyénség, az egyház, közelebbről a mi gyülekezetünk sorsa, jövője. Persze, tudjuk, hogy ez a kérdés is végső soron Isten kezében van. Jó reménységgel lehetünk, hisz a Krisztus ígérete érvényes ma is: az anyaszentegyházon a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. 

    Isten tökéletesen teljesíti a feltételeket, de mi van akkor, ha mi kihátrálunk az ő kegyelmi szövetségéből. Talán azért, mert a korszellemnek akarunk megfelelni. Miért lógnék ki a sorból, miért lennék más? (Nem lehet, hogy a sorral van baj? A tömeg rossz irányba menetel.) Vagy a kényelmesebbet választjuk. De a kényelmesebb nem mindig a jobb. (Történet a közelgő viharról, és a nyílt tengerre kivezényelt hajókról.) Vagy éppen – a modernizmus nevében - szakítani akarunk a megszokottal, felrúgni a régi értékeket. A tékozló fiú lázadása ez. Új világ, új elvek, új célok. De lehet-e valamilyen cél felé haladni tájékozódási pontok nélkül, lehet-e értelmet találni tartalom nélkül? 

   Ezek a tényezők együtt vezetnek ahhoz a jelenséghez, aminek tanúi vagyunk: közömbösség, hitehagyás, érdektelenség, elidegenedés. Ezek egyrészt bennünk zajlanak. Általában a meglódult világot hibáztatjuk, de a harcot magunkban kell elkezdeni. (családlátogatás - hogy el vannak idegenedve az emberek… olyanok, akik soha…). A változásnak bennünk kell elkezdődnie.

   Persze, külső tényezők elősegítik (favorizálják) a lelki romlást, bomlást. Sokszor elmondtuk: a szédítően, zavarba ejtően sokféle kínálat, lehetőség, a minden energiánkat lekötő nagy hajsza (sokszor arra sincs időnk, hogy megkérdezzük: jó, jó, rohanunk, de merre… a sorban állás kényszere), a rengeteg hatás, az önző világ, a „hiúság vására”.  A folyamat a szemünk láttára zajlik, szemünk láttára távolodnak az emberek, templomos családok gyermekei maradnak végképp el.  Mert ha nekem személyesen nem fontos, ha nem az én ügyem, akkor hidegen hagy, nem fáj a szívem érte (ahogy pl. engem nem érdekel egzisztenciális módon, hogy a pl. a Mv-i focicsapat felszámolódott.)

   Nagy forrongás, átalakulás, zűrzavar, káosz és anarchia van a világon: úgy gondolom, csak biztos, tiszta értékekhez ragaszkodva őrizhetjük meg önazonosságunkat, a ránk bízott kincseket, különben elsodródunk, csak vegetálni fogunk (lehet, hogy pazarul), elvétjük végső célunkat. (A sikeres tévút a legveszélyesebb.) 

   Az A.E.Á. - ban kirobbant tüntetés-hullám, erőszakba, esztelen rongálásba csapott át, szobordöntögetésekbe, most már oda jutottak, hogy a Jézus-szobrok is célponttá váltak, mert Jézus személye a fehérek vallásának a felsőbbrendűségi arroganciáját sugallja. Zsuzsa mondta el: egyik ateista tanárnője – valahogy szóba került a vallás – egyedül vele kapcsolatban nyilatkozott rosszallóan és kritikusan. Muzulmánokkal, buddhistákkal nincs baj. A keresztyénüldözés eddig nem látott méreteket öltött. (Persze, régi visszaélések, jogos vagy vélt sérelmek is vannak a háttérben. )

   Hadd térjek vissza az első gondolathoz: a legnagyobb veszély mégis a belső. Azt veszítjük el igazán, amit feladunk. Minket senki nem kényszerít arra (szerencsénk van, Románia a világ egyik „legkeresztyénebb” országa), hogy ne ápoljuk hitünket, a közösséget, a 30 szóba jöhető fiatal közül senki sem kapott halálos fenyegetést, a gyülekezet 70%-ának, akik soha nem jönnek közösségi alkalmakra, nem kellene semmi megtorlással szembenézni, ha mégis eljönnének. A probléma a mi agyunkban, szívünkben van. Befolyásolhatóságunkban, meghátrálásunkban, kitartásunk hiányában, önzésünkben, kicsinyességünkben. Egy hosszabb idézet:   

Ez az egyoldalúság, mármint a liberalizmus a történeti keresztyénség hanyatlásának egyedüli okaként történő azonosítása könnyen vezethet önkritika nélküli, kényszeres, defenzív és önsajnáló keresztyén magatartáshoz. 

Pedig az önmagát a történeti hagyományon kívülre helyező világnézeti pozíció azért válhatott mégis uralkodóvá, mert közben az úgynevezett keresztyének milliói leszoktak az egyházias keresztyénségről, köztük azok is, akik amúgy az ún. „keresztyén gyökereket” rettenetesen fontosnak tartották ugyan, de nem különösebben zavarta őket a kialakuló új Európa általános szellemi atmoszférája. Ebben a folyamatban, mármint az egyházias keresztyénség háttérbe szorulásában, a keresztyén kultúra marginalizálódásában masszívan részt vettek tehát azok a társadalmi rétegek is, akik amúgy magukat kulturálisan keresztyénnek tartották, csak úgy gondolták, hogy a keresztyénség egyetlen intézményi kontinuitással bíró képviselője, az egyház, elvan nélkülük is. Ezzel gyakorlatilag magára hagyták a maradék egyháztársadalmat a papjaikkal együtt, abban a téves hitben, hogy elég a keresztyénséget retorikusan támogatni az egyházi életben való aktív részvétel helyett. A magára hagyott, eljelentéktelenített, s egyre belterjesebbé váló egyházias keresztyénséget aztán könnyen lehetett vádolni maradisággal, tradícionalizmussal, bezárkózással, anakronizmussal, történelmi aránytévesztéssel, hamis társadalmi tudattal, amely abban mutatkozik meg, hogy képtelen felfogni saját szubkulturális jellegét, sőt arrogánsan úgy tesz, mintha a klasszikus keresztyén Európa ma is realitás lenne, holott nem az.”

   Aki vallást tesz. Benne van a kifejezésben a döntés szabadsága és felelőssége. Krisztus nem kényszerít, nem alkalmaz erőszakot meggyőzésünkben. Megmutatja szeretetét, és szelíden hív. (A világ reklámja, különböző irányzatok térítési szándéka sokkal harsányabb, rámenősebb.) Aki - gondold meg, vedd számba bölcsen, hogy ki szól itt hozzád, milyen útra hív! Akarsz-e azok közé tartozni, akiket így ír körül az ige: akik - Krisztushoz tartoznak, tudatosan felvállalják vele való közösségüket, tőle kapott küldetésünket? 

   Vallást tesz (martüreia)… színt vallani, életre-halálra kiállni valakiért. Nem csak addig, amíg előnnyel jár. Akkor is, amikor esetleg áldozatot kell hozni. Pár héttel ezelőtt történt egy szörnyű bűncselekmény Budapesten. Egy 18 éves fiút halálra késeltek. Barátjával volt, aki nem szalad el, segíteni próbált. Ő is kapott néhány szúrást, de életben maradt. 

    Ebben a kifejezésben benne van a hűség. Milyen barát az, akivel sülve-főve együtt vagy, de ha a vagány osztálytársaival van, akkor félrefordítja a fejét, ha összefut veled? Milyen Krisztus-követő az a fiatal, aki – ha egy egyháztól távol élő barát, barátnő kerül -, azonnal ő is megszakít minden kapcsolatot az egyházzal és annak Urával? (Történet Zimányi Józseffel.) Mennyire keresztyén az a fiatal, aki - ha pl. egyetemre kerül, vagy jó, pénzes munkahelye kerül - akkor már rangon alulinak tartja eljárni a régi, dohos templomba, az öreg papot hallgatni (igazából Isten mindig fiatalos, lendületes igéjét kell hallgatnunk), mert az már nem menő, túlhaladott? Mennyire kitartó a hitben az a fiatal, aki sokáig hűségesen eljár az ifire, de pár év múlva – mert nagyon összejön neki, jól menő céget alapít, és már azt sem tudja, mennyi pénze van – szóba sem áll régi, az ő szemében anyagilag lemaradt társaival, vagy ha mégis, olyan leereszkedően, hogy az felér egy szidással? 

   Vallást tenni mást jelent: mindenen át, minden körülmény között kiállni Krisztus és az ő igazsága mellett, az övéi mellett. Soha meg nem tagadni ezt a kötődést, sőt vállalni annak esetleges nehézségét, áldozatát is. Az emberek, ország-világ előtt. Mennyire megszégyenítő, hogy olyanok előtt szégyelljük hitünket, akik igazából nem becsülnek, és a mi megbecsülésünkre sem méltóak! Üresfejű, lelketlen haverek előtt hallgatjuk el keresztyénségünket. Felületes, értéktelen dolgokat nagynak mutató emberek előtt tagadjuk meg az igazi értékeket. (Áruházi jelenet…) Pillanatnyiért az örökkévalót!

    Én is… ez a Krisztus kiállása, isteni fogadalma, ígérete. Biztosan számíthatunk rá. Életével, halálával pecsételte meg hűségét… Az örökkévaló Isten előtt. Isten a végső valóság, igazság.

Egy látszat világban élünk, a látszatok irányítanak. Mások változó véleménye, pillanatnyi (tünékeny) előnyök, mulandó sikerek. (Két szomorú hír). 

   Ne adjátok fel, ragaszkodjatok ahhoz, aki a keresztig menően kiállt mellettetek! Legyetek az ő követői! Ez tartást, belső békességet, örömet ad. Nincs más út, csak az ő követése. 

Idézetek:

Ugyanis a hit erre képes: elsöpör minden akadályt az utadból, és úgy tesz, mintha azok ott sem lettek volna. Már csak egy dolgot kell megtanulni: jól tudni hinni. Kétségek nélkül, mélyen, legbelülről, megkérdőjelezhetetlenül, mert másképp semmi sem fog történni.

Hinni a boldog befejezés lehetőségében nagyon hatalmas dolog.

- Bármit elérhetsz, amit akarsz!
- Nem, az keveseknek adatik meg.
- Ez igaz, de ők példázzák, hogy ez sikerülhet.

A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot.

A hit nem vágy. A hit Akarat. A vágy mindig beteljesítésre vár, az Akarat viszont erő.

Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.

Ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.

Aki nem hisz, annak mások sem hisznek.

A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.

Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni.

A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod, hová vezet.

Mindenkinek hinnie kell valamiben.

Most nehezebb. De tán van kiút. Csak arra is vállalkozni kell, ahhoz is erő és akarat szükséges. És a hit, hogy megvalósítható.

Minden …azon múlik, van-e bennünk hit. Amit hittel végzünk, az sikerül. Mert hinni abban kell, ami nincs itt, azért, hogy itt legyen!

Az Igazság mindig ott van, ahol a Hit.

Pár dolgot meg akarok őrizni, amiben még hihetek. Különben sivárrá, értelmetlenné válik az élet.

Ifi óra (2020-08-08)

A hűségről

Milyen szavak jutnak eszetekbe? Ragaszkodó, kitartó, megbízható…

Milyen történetek: valaki a nehézségben is kitartott melletted… 

A hűség igazi értéke és ereje (akár a szereteté) a nehézségben mutatkozik meg. (Nem a könnyebbet választjuk… vállaljuk egymást, még ha hátránnyal jár is. Bűn és bűnhődés… Raszkolnyikovot elítélik, Szonja Szibériába költözik, hogy közel lehessen hozzá).

A Biblia sokat beszél a hűségről – elsősorban Istennel kapcsolatban, de emberekről is: barátokról, házastársakról. Olyanról is olvasunk, hogy valaki az imádságban, vagy a szolgálatban hűséges. 

De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. (2 Thessz 3,3)

Istenre számítani lehet, nem hagy cserben, nem fordul el tőlünk, még hűtlenségünk, ingadozásunk sem befolyásolja őt. Kiválasztott, kitart mellettünk. Kísértésekben, bizonytalanságainkban megerősít minket… Nem fordul el tőlünk, ha hűtlen gondolataink vannak, ha nem bízunk benne, hanem bátorít a kitartásra.     

Van egy itthoni történetem. Feri bácsi és Róza néni… Plusz egy másik.

„Elza és Friedrich 1941 márciusában Garmisch-Partenkirchenben találkozott először. Az akkor 23 éves lány szüleivel érkezett a felső-bajorországi üdülőhelyre. A fiú éppen befejezte tanulmányait, és szintén vakációját töltötte a festői szépségű síparadicsomban. Szerelem volt első látásra. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátták egymást, jól tudták, összetartoznak. A fiatalok három hetet tölthettek együtt a kis üdülőfaluban, majd Elza, aki ekkor már szíve alatt hordta közös gyermeküket hazatért szülővárosába, Steinhudeba. 1941 júniusában megnyílt az orosz front, és Friedrich az elsők között volt, akiket besoroztak katonának. A fiataloknak nem maradt több idejük, búcsúzniuk kellett.

A fiú a frontról rendszeresen küldött levelet Elzának, aztán egy októberi napon a tábori posta levele helyett Friedrich halálhíre érkezett. Elza elsiratta Friedrichet, és jól tudta soha nem fog férjhez menni. Aztán mégis másképpen alakult. 1941 december 25-én Elza életet adott közös gyermeküknek, és a rá következő évben Németországban életbe lépett egy rendelet, mely szerint azok a nők, akik várandósak voltak, vagy gyermekük született, de még nem éltek házasságban, mivel szerelmük elhunyt a fronton, a férfi halála után is házasságot köthettek az elhunyttal, így születendő gyermeküket törvényesen elismerték, azaz felvehette az édesapja nevét és örökösödési jog is illette. Elza élt a lehetőséggel, és 1942 decemberében örök hűséget esküdött halott szerelmének. A házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt ő állt egyedül, mellette egy rohamsisak, rajta arany karikagyűrűvel, a nászút pedig egyenesen az eltűnt katonák közös sírjához vezetett. 

Elza ma 100 éves és azóta is egyedül él ebben a különleges szerelemben. Egy olyan férfi mellett talált rá a boldogságra, aki soha nem lehetett mellette, mégis mélyen összetartoznak a mai napig. Egyetlen fénykép maradt csak utána, amiből Elza azóta is minden nap erőt és bátorságot merít a továbbéléshez. Más férfi mondanivalójára azóta sem kíváncsi. Az ígéret, amelyet önmagának tett, megóvta őt, és teljessé tette az életét. Nem keresett új utakat, egyszerű és világos életet élt. A hűségeskü lett életének és stabilitásának mércéje. E nélkül nem lenne teljes az élete. A hűsége és hite, amely a mai napig átsegíti a nehéz időkben, hiszen tudja, egy valaki biztosan vár rá odaát.

Kitartani egymás mellett egy életen át? Lehetséges. Egy kapcsolatban bármi változhat, Te, Ő, a körülmények, de az ígéret, amit önmagadnak tettél állandó kell legyen. Hűségesnek lenni annyi, mint mindennap meghozni ugyanazt a döntést. Ma is őt választom. A legbátrabb tett, amire ember képes lehet. 

Idézetek:

A hűség bizonytalan kötelék. Könnyen elmossák a viharok. Az önző érdek kiáll minden időjárást.

Joe Abercrombie

Válság idején újra meg újra el kell döntenünk, kit szeretünk.

Frank O`Hara

A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs.

Ingmar Bergman

Nem arra születtél, hogy valakié legyél, hanem hogy velem maradj.

Gomorrah c. film

A szerelem nem ér véget csak azért, mert nem találkozunk. (...) Az emberek szeretik az Istenüket egész életükben, pedig sosem látják.

Egy kapcsolat vége c. film

Az idő nem bizonyítja a hűséget. (...) Csak a sebek.

Pierce Brown

Az különbözteti meg az embert az állattól, hogy képes a hűségre.

Szurovecz Kitti

Ifi-óra (2020. febr.14.)

Bálint-nap

Ennek az „ünnepnek” római, pogány gyökerei is vannak: ezen a napon különböző termékenységi rítusokat tartottak, februa-nak nevezett szíjjal korbácsolták meg a fiatalokat, Romulus és Remus ünnepe is erre a napra esett.  Szent Bálint püspököt ezen a napon végezték ki – a lelki betegek, az epilepsziások – nyavalyatörés -, és szerelmesek védőszentje, Magyarországon nem terjedt el a kultusza, annál inkább Angliában és Franciaországban, a 16. századtól polgári körökben is.  A 90-es évektől lett a szerelemesek napja, ráállt a reklámipar is, stb. 

A szerelem veszélyei 

Énekek éneke 3,5: „Fel ne költsétek a szerelmet!”

A figyelmeztetés három üzenetet is tartalmaz:

1) a szerelem nem feltétlenül pozitív szenvedély (bár idealizálni szokták), vigyázni kell vele, mint minden más érzéssel, mert – éppen elemi ereje miatt – veszélybe sodorhat.

2) uralkodni lehet rajta (bár abszolutizálni szokták), nem végzetes erő, ami előtt kapitulálni kell. Persze, nagyon erős érzés, vágy, leteperi az embert (a fiatalt), de nem kell áldozatként kiszolgáltassuk magunk neki…  Lehet, hogy nem mi döntjük el azt, hogy valakibe szerelmesek leszünk, de azt igen, hogy azok maradunk-e.

3) lehet mesterségesen is költögetni, ébresztgetni… szinte siettetve a kibontakozását. Aki kókuszdiófák alatt jár, egyszer csak a fejére esik egy kókuszdió. A mi felelősségünk is, hogy pl. egy kapcsolatot hagyunk-e természetes módon érni, mélyülni, vagy – ez manapság divatos dolog minden területen – gyors eredményt akarunk. Az is kiderülhet, hogy nem is volt igazi szerelem, csak felkorbácsolt érzések. A strandon könnyebben szerelmes lesz az ember, mint kórházlátogatás közben.

Mielőtt a veszélyekről beszélnék, hadd mondjam el (mielőtt valakit elijesztenék), hogy a tiszta szerelem valóban az egyik legszebb, legcsodálatosabb, legfelemelőbb érzés, de inkább azt mondanám: állapot. Két idézet: 

„Úgy látom őt magam előtt, mint egy prizmát, amelybe belefut a napfény, aztán színeire bontva szétszóródik. Minden, ami előtte történt velem, azért volt, hogy vele találkozzak, s minden, ami együtt történt velünk, az egész további életemet meghatározza.”

„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak. (József Attila: Óda) 

Szép dolog, minden elsöprő élmény, öröm és szenvedés egyben, ajándék és áldozat, testi és lelki vonzódás. De Isten azért teremtette eszünket a szívünk fölé, hogy ne engedjük, hogy csak indulataink, vágyaink irányítsanak. 

Néhány szót a szerelem veszélyeiről:

1. Igazi céljaim feladására kényszerít… (tanulni akarok, megjelenik a nagy ő, és minden sutba dobok, azt hiszem, hogy vele minden az enyém. Hát nem. Diplomám nem lesz, se munkahelyem… ezek pedig később - pl. a szerelem elmúlása után - fontosak tényezők lesznek).
2. Befolyásolható leszek, akár meggyőződésemmel ellenkező dolgokat is bevállalok úgymond szerelemből, vagy annak kedvéért, akibe szerelmes vagyok. Az érzelmi befolyásolás legklasszikusabb esete éppen a szerelmes társ irányítása, rákényszerítése olyan lépésekre, amit másként nem vállalna. Tudunk esetekről (döbbenetes történetek vannak), hogy szélsőséges vallásos vagy más csoportokba lépett be valaki, mert a barátja/barátnője ezt az áldozatot kérte tőle. Ha valaki akár nemzeti, akár vallási identitásod feladását kéri tőled, aki olyasmire vesz rá, ami nem egyezik erkölcsi értékrendeddel, az nem szeret igazán. Az kihasznál, az zsákmányként kezel. Igazi kapcsolat két önálló, szabad, autonóm ember közt jöhet létre. Nem egészséges az aszimmetria.
3. Elszakadok azoktól, szembekerülök azokkal, akikre igazán számíthatnék, akik valójában jót akarnak nekem, de az új szerelmem igyekszik izolálni, eltávolítani, bemagyarázva nekem, hogy mindenki, aki figyelmeztet, csak a boldogságomat irigyli, ideje, hogy önálló légy, stb. 
4. Belekerülök egy féltékeny társ vonzáskörébe, aki teljesen kisajátít, mindenkitől eltilt, valósággal megfojt, és ha olyan típus, akkor akár kényszert is alkalmaz.
5. Pszichésen beteg, terhelt, szenvedélyfüggő társsal lépek kapcsolatba (ez nem derül ki azonnal), aki beszámíthatatlan, vagy minden lépésemet kontrollálni akarja. Akár agressziónak is kitehetem magam.
6. Egy felelősséget vállalni nem tudó (infantilis) emberbe botlok, aki lehet, hogy nagyon aranyos, jópofa, szellemes, lehet, hogy a társaság középpontja, csak éppen életet nem lehet tervezni vele, holnap már nem igaz az, amit ma mond, stb.
7. Egy futó érzést, talán kívánságot azonosítok be úgy, mint a nagy szerelmet, aztán nyakig bele, és nemsokára keserű csalódás lesz a vége.
8. Nem veszed észre, hogy a másik csak kihasznál. Csak a tested kell, a pénzed, stb.

Ellenszere

1. Kapcsolatban maradni (Istennel, szülőkkel, régi, jó barátokkal)
2. Időt hagyni az ismerkedésre (nem esni hanyatt-homlok egymásnak)
3. Az intő jeleket komolyan venni, nem kimagyarázni (nagynéni), nem szépíteni
4. Ragaszkodni az értékrendemhez… ha a szerelem nevében engedményeket teszek, akkor azokat el is veszítettem
5. Ha komoly problémákat tapasztalok, akkor – ha kell érzéseim ellen is – ki kell lépnem. Böjtöléssel, imádsággal.  

Játék

Ki írta? (stílusáról megismerjük-e egymást ?)

Vetélkedő

Melyik országban van Hágai Nemzetközi Bíróság? (Hollandia)

Híres krimi-író?  (… Christi)

Penicillin feltalálója? (Alexander Fleming skót orvos, 1928)

Angol miniszterelnök, irodalmi Nobel-díjat is kapott? (Winston Churchill)

Minek a húsából készül az ürüsült? (bárány)

70 éves ember hány vasárnapot ért meg? (10 év… 3.650 nap)

Bicikli tolvajokat rendőrök triciklin üldöznek. 10 kerék. Hány biciklit loptak el?

A szerelem régi jelképe? (a fügefalevél)

Öröm-hormon neve? (endorfin)

Azerbajdzsán fővárosa és egy dél-amerikai ország (Baku-Kuba). 

Saccolós

Hány perc alatt döntöd el, hogy szerelmes vagy-e? (4)

Venezuela, Angel-vízesés (1283 m)

Szemünk hány megapixeles? (576)

A házi légy 14 napig él.

Uganda lakosságának 50%-a 15 éven aluli.

Kreml – 47 cárt temettek el.

Ifi-óra (2021. február 19.)

   Nem tudom, hogy észrevettétek-e, hogy most a hét elején, hétfőn a szerelmesek napja volt? Éreztetek-e valamit? Vagy be is kapcsolódtatok? Nálunkfele nincs olyan nagy felhajtás körülötte. Egyik nagypapa mesélte el, hogy a sok reklám őt is felvillanyozta, és vásárolt egy csokor virágot… az unokájának.  Kedves gesztus. Igazán tiszta szeretetből, rajongásból fakad… Aznap egyik román nyelvű rádióadón hallottam, hogy egyik betelefonáló nagyon lármásan, valósággal visibálva közölte, hogy február 14-e egyben az ő szülinapja is… „E ziua mea!”

   Az én napom! Egy kicsit önzőn hangzik, ua. hamisan is. Tényleg a mienk a nap: ez, vagy akármelyik?  Kisajátíthatjuk? A szerelem (a szeretet) épp arról szól, hogy nem magam körül forgok, hanem odafigyelek a másikra (sajnos, a nagy érzések közé sok önzés is vegyül). 

   Sokat keresgéltem a mai témát. Sok mindenről beszéltünk már (persze, vannak örök aktualitású kérdések). Aztán arra jutottam, hogy hasznos lenne megvizsgálni, hogy mik a jó kapcsolat (akár barátságokra is gondolva) alapvonásai, és mik azok az intő jelek, amik veszélyeket, csapdákat sejtetnek… Lehet, hogy kissé elméleti lesz ez az előadásféle, de érezzetek rá annak gyakorlati oldalára. Olyan ez, mint az autóvezetés: a teória nem annyira érdekfeszítő, de azért hasznos pár dolgot tudni ahhoz, hogy biztonságosan autózhassunk. 

   Ha jó kapcsolat titkát vizsgáljuk, akkor igazából a szeretet mindennapi megéléséről beszélünk, azt váltjuk aprópénzre. 

   A bizalom… előfeltétele a megbízhatóság, a kiszámíthatóság. A másikban és bennem. Hallottam olyat (éppen az udvarlással összefüggésben): nem bízom eléggé magamban. Persze gyakoribb az, hogy a másikkal szemben vannak kérdések, fenntartások bennem. A nehézségek és a sikerek egyformán próbára teszik a bizalmat. Bízni azt jelenti: tudom, hogy a társam minden helyzetben az én érdekemet képviseli. Hiszek benne. Rá merem bízni magam, gyengeségeimet, bankkártyámat is… A bizalmatlanságnak mély gyökerei lehetnek. Talán már gyermekkorukból hozzuk magunkkal, ha olyan légkörben, olyan családi minták között nőttük fel, ahol ez volt a jellemző… Egy idézet: „Az összetört bizalom nem ragasztható össze kedves ígéretekkel”. (Ismeretelen)

   Figyelj arra: ha a barátod ellenőriz, ha kételkedik benned, ha gyanakszik - ez az idő múlásával csak fokozódik! Teljes bizalmunk Istenben lehet.

   Az őszinteség… a kapcsolatok, egyáltalán a közösségek tiszta levegője. Megosztod a lelked a másikkal. Felvállalod magadat, hibáidat is. Átlátszó vagy. Önmagadat adod. Nem ködösítesz, nem takargatsz, nem hazudozol. Nem beszélsz mellé, még ha ez pillanatnyilag előnyökkel is járna…  

   Ha egy kapcsolatban nem lehetsz őszinte (mert visszaélnek őszinteségeddel), vagy ha a társad kamuzni szokott, akkor az alapvető fogyatékosság. Kérdés, hogy kibírod-e hosszú távon.

   Hűség, kitartás… a bizonytalan világban van valaki, aki mindig melletted van, aki a benned lezajló változások ellenére is változatlanul ragaszkodik hozzád. Akinek annyira a szívéhez nőttél, hogy nem akar lecserélni kedvezőbb ajánlatokért. A kapcsolatok egyik legszebb vonása. „Hozzá hű leszek” – mondjuk a házassági esküben is. „Hű az Isten” – olvassuk a Bibliában... 

   Ha a nehézségekben a hűség ingadozását látod a másikban, akkor ez intő jel…     

   Tisztelet, megbecsülés… Régimódias kifejezéseknek tűnnek, pedig nagyon fontos, hogy két, egymáshoz kötődő személy tisztelje egymást: a másik személyiségét, egyéniségét, múltját, véleményét. Tisztelje önmagában, emberi mivoltában (nemcsak eredményeiért, gazdagságáért, intelligenciájáért). A tiszteletnek ki kell terjednie a másik családjára, baráti körére is. 

   Ha úgy érzed, hogy nem tisztelheted a társadat, vagy ha tiszteletlenséget, lebecsülést fedezel fel az ő magatartásában, lekezelést észlelsz megjegyzéseiben, az komoly figyelmeztetés. Ha az elején nem tisztel, később még kevésbé fog. 

   Odafigyelés. Ez fakadhat jólneveltségből (megtanították), lehet csak egy udvariassági gesztus (az is valami), de igazából mélyebb alapja kell legyen. Tényleg érdekel a másik, odafigyelek a szükségeire, gondjaira, azokat nem veszem félvállról. Észreveszem, ha fáradt, ha valami nyomasztja… Persze, ennek oda-vissza kell működnie.  Jelentkezhetnek túlzó elvárások: a másik minden mozdulatomat lesse, állandóan rajtam csüngjön (az elkényeztetett gyermek jellemzője). Ez ugyanolyan megterhelő, mint az, ha a másik visszautasít minden törődést. 

   Ha felületességgel, érzéketlenséggel találod szembe magad, akkor gondolkozz el azon, hogy szeretnél-e idegenként élni valaki mellett.

   Megértés, elfogadás… Nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent elnézek, semmit nem teszek szóvá, hogy megértem azt is, hogy a másik soha nem ért meg engem. Ezt azért nem! Hanem azt, hogy együtt érzek a másikkal, támogatom törekvéseiben, nyitott vagyok örömei és gondjai előtt is. Szoktuk mondani: a jó barát mindig megért, még akkor is, amikor nem ért egyet veled. 

   Ha azt tapasztalod, hogy lelki problémáidat nem tudod megbeszélni társaddal, hogy csak éppen meghallgat, de igazából nem érdekli, amit mondasz – akkor felkészülhetsz arra: neki soha nem öntheted ki a szívedet.    

    Értékelés, hálás viszonyulás. Észre kell vennem a másik pozitív tulajdonságait, örömmel kell nyugtázzam sikereit. Nemcsak a másik adottságaira csodálkozom rá, hanem értékelem (szóban is megdicsérem) konkrétan elért eredményeit, munkáját, odaadását. Hálás vagyok segítségéért, a rám szánt időért. 

   Ha a barátod, kedvesed lebecsüléssel viszonyul hozzád, másokkal hasonlítgat össze, ha természetesnek veszi, hogy ott vagy neki, akkor ez nagyon ki fogja kezdeni az önbecsülésedet (amit alapfeltétele a jó kapcsolatnak.) 

   Minőségi idő… Időnk az egyik legnagyobb kincsünk. Akivel megosztjuk, az fontos számunkra. Kedvesünk számára kell jusson az időnkből (történet: egyik ismerősön anno vért adott egy szabadnapért, hogy találkozhasson kedvesével). Másik kihívás az időt tartalommal megtölteni… A másiktól kapott idő érzékeny indikátor is: jelzi, hogy mennyire vagy fontos számára. Hogy szívesen van veled. (Nemcsak dekorációnak kellesz). Persze, nem lehet állandóan veled. 

   Ha társadnak (párodnak) választani lehet, és sorozatosan a rovásodra dönt, ha a sok „prioritás” között te húzod a rövidebbet, egyszóval ha elhanyagol, akkor nem sok jót várhatsz tőle e területen a továbbiakban sem. 

   Kommunikáció… egyéni és közös ügyek, tervek, gondok, örömök megbeszélése. Egyenes és nyílt kell legyen. 

   Ha hazudozás, mellébeszélés,  ravaszkodás van, titkolózás van benne, akkor az régen rossz. Nem fog változni. A hazugság alapbetegség… 

   Engedékenység, türelem. Nem azt jelenti, hogy mindent feladunk magunkból. Feláldozzuk egyéniségünket. Ez az áldozat nem vezet jóra. Erős, határozott egyéniséget kell a kapcsolatba vigyél, úgy lesz az stabil. De rugalmasnak kell lenned! A másik akaratának elfogadása kiemelt módon kölcsönös kell legyen. („Engedelmeskedjetek egymásnak” – Ef 5,21.) Amiben engedsz az ő javára, az meg kell feleljen erkölcsi normádnak. 

   Ha mindig az ő akarata érvényesül, ha mindig rád erőlteti elképzeléseit, ha mindig meggyőz, hogy úgy jó, ahogy ő eltervezte, ha minden kis ellenvéleményből vita lesz, akkor az be kell indítsa a riasztót: az életedet egy domináns ember mellett akarod-e eltölteni? (Vicc a kis és nagy döntésekről). 

   A viták, konfliktusok kezelése. Rendkívül fontos. Ha mindig minden nézeteltérésből, vagy tévedésből nekikeseredett és keserű hangulatot teremtő veszekedés lesz… az hosszú távon megmérgezi a kapcsolatot. Összetűzések, szóváltások adódnak, de nem fajulhatnak el… A magunk igazánál fontosabb kell legyen a kiengesztelődésre való készség.  

   Néha elveszítjük a fejünket, de ha ez valakinél állandó jelenség (mert ilyen impulzív természetű), akkor az súlyos tehertétel. Az versengés, harc hosszú távon lefáraszt.       

   Az önzetlenség… benne van az áldozathozatal, segítőkészség, átvállalás, nagylelkűség. A másik érdeke a fontos. Nem az énem. Még ha megsért, akkor sem akarom megalázni. A kapcsolatok egyik legnagyobb ellensége az önzés. Néha rejtve marad, vagy csak burkoltan jelentkezik. Barátságokban egyik leggyakoribb vád: önző, csak a maga kényelmét, előnyét nézi. Van ez így. Sőt, eléggé gyakori. 

   Figyelmeztetés: nagyra nőtt én elnyomja a mi-t. 

    Szabadság. Meg kell értenünk, hogy a legszorosabb, legmeghittebb kapcsolatban is szükségünk van önállóságra, jó értelemben vett szabadságra, függetlenségre. A barátság önkéntes. Isten sem kényszerít. Ő szabadon szeret, és ezt várja tőlünk is. A kell, a muszáj rossz ízt ad (vágj boldog arcot, jön az első feleségem!) 

   Ha barátod, kedvesed korlátozza szabadságodat, előírások közé próbál szorítani, ha meg akar fosztani egyéniségedtől, identitásodtól, nyelvedtől, vallásodtól, akkor nem téged szeret, hanem saját feletted gyakorolt hatalmát élvezi. 

   Kedvesség, humor… a kapcsolatnak a frissességét, a jó kedélyét garantálják. Vannak besavanyodott emberek. Persze, nem az olcsó, felületes jópofáskodásról van szó, vagy a helyzet komolyságát elütő viccelődéssel, még kevésbé a másikat sértegető heccelődésről. Hanem a finom szellemességről, egy-egy kibontakozni készülő veszekedés elegáns megoldásról, a másik szívéhez utat kereső derűről.   

  Gyöndégség… szavakban, gesztusokban. Sok mindenről árulkodik. A merevség, a megcsontosodás legjobb ellenszere. Belülről kell fakadjon, de fordítva is hat: a gesztus előhívja az érzelmet. Vannak, akik úgy élnek egymás mellett, mint két szobor… 

   Ha durvaságot tapasztalsz (szóban, vagy megnyilvánulásokban), akkor fogd menekülőre.    

  Megbocsátás… nincs élet enélkül. Még örök élet sem. Hozzá tartozik az egészséges közösség ökonómiájához. Kulcsmondat egy kapcsolatban a szívből fakadó „ne haragudj!”

      Ha társad nem tudja kimondani, ha elsunyiskodja, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor ez ingatag jellemre vall: egy életre szóló kompromisszumra kell felkészülnöd.

   Optimizmus… a lendítő erő. Ha állandó panaszkodás van, méltatlankodás, vészmadárkodás, akkor az lemerít, sok energiát felemészt. Lehet így is élni, de elég kínos. 

  Ha a másik visszahúz, mindig sötét jövőt fest, akkor gondold meg! 

   Nyitottság…  Készek vagytok növekedni egymás által, tanulni is egymástól. Formálódni (személyes vallomás: sokat alakultam a házasságban, hála Istennek). Ha előre gyártott mintát viszel a kapcsolatba (vagy azt kapsz), ahhoz nehéz lesz hozzáidomulni. „Én már ilyen vagyok.” Az alaptermészet marad– de sok minden csiszolódhat, ha elhatározás van. 

   Hit… biztos alap, amire építeni lehet. Azonos értékrend, erkölcsi mérce. Ebből adódó elkötelezettség, korrektség. „A hármas kötél nem szakad el könnyen.” (Préd 4,12). 

   Ha a barátod csak „megtűri”, vagy éppen ellenszenvvel viszonyul „mennyei kapcsolatodhoz”, kérdés, hogy érdemes-e feláldoznod hitedet egy kapcsolatért (a „rothadó húsért” – Zimányi J.).    

Idézetek:

Kérni és adni - a jó kapcsolatok természetes körforgásának része.

(Gary Chapman)

Hosszú távú jó kapcsolat nem létezhet bocsánatkérés és megbocsátás nélkül.

(Gary Chapman)

Az őszinteség a jó kapcsolat titka. Ha azt be tudod kamuzni (meg tudod játszani), jó úton vagy. :)

(Courteney Cox)

A jó kapcsolatnak végül is a barátság az alapja. Az izgatott gyomorremegés és a testi vonzódás szerepét igencsak eltúlozzák.

(Cathy Williams)

A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.

(Feldmár András)

A jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

(Müller Péter)

Akkor lehet sikeres egy kapcsolat, ha először az embernek a saját dolgai mennek rendben, és nem azért keres párt, hogy kiegészítse, hanem azért, hogy jobb ember lehessen.

(Lauren Urasek)

A jó párkapcsolatok arról szólnak, hogy megvan a szükséges külső és belső fejlődés, amely fenntartja az egészséges intimitást és jóakaratot önmagunk és a másik személy között.

(Katherine Woodward Thomas)

A jó kapcsolat nálam azt jelenti, hogy tudok alkalmazkodni. De az öntörvényű embernél a dolgok úgy vannak, ahogyan ő akarja. És ez logikailag kizárja azt, hogy egy jó kapcsolatról beszéljünk.

(Csernus Imre)

Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka.

(Ismeretlen)

Odaadó. Milyen különleges ez a szó! A második ó-n lévő ékezettől eltekintve teljesen szimmetrikus. Örülök, hogy rátaláltam erre a szóra. Kifejezi azt az érzékeny egyensúlyt, ami az igazán jó kapcsolathoz kell.

(Molnár Péter)

Semmi sem természetes, az sem, hogy együtt vagyunk, minden nap ajándék, bármilyen közhelyes, és minden dolog ajándék, amit egymásért teszünk, mert ezért működik egy kapcsolat, hogy lapátolunk érte folyamatosan.

(Makai Rita)

Az tud jó kapcsolat maradni, amelyikben a két fél egymáshoz viszonyulva is képes változni. Ez az egymáshoz csiszolódás. Amikor a párkapcsolatnak folyamatosan személyiséget vagy éppen karriert, magánéletet segítő, építő jellege van, és egyfajta konstruktív összefogás érvényesül. Az az ideális, ha az egyik fél érzi, hogy a másiknak éppen mire van szüksége - egyszer az egyikük érdeke kerül előtérbe, máskor a másikuk személyes ügye.

(Belső Nóra)

Jól működő párok gyakran mondják, hogy a jó kapcsolat kulcsa elegendő teret biztosítani egymás számára. Talán éppen azért látunk annyi működésképtelen kapcsolatot - szerelmit és alkotóit egyaránt -, mert sokan nem tudjuk, mit is jelent ez valójában, és hogyan kéne a saját életünkre alkalmaznunk.

(Joshua Wolf Shenk)

Az igazán jó kapcsolat a kölcsönös fejlődésről szól. Úgy próbálunk egymással élni, hogy közben hagyjuk a másikat kiteljesedni. Ha két ember valóban szereti egymást, akkor köztük nincs helye korlátozásnak. A tiltás egy kapcsolatban a saját gyengeségünk beismerése. Egyszerűbben fogalmazva: kudarc.

(Sebestyén Balázs)