Pünkösd bűnbánati hét - 2024

1 Kir 14, 1-10 (szerda)

   Pünkösd ünnepére készülünk… Isten Lelkének a munkája kerül figyelmünk középpontjába. Hitvallásaink szerint Isten Igéje és Szentlelke által tanácsol, vezet minket, azaz a kijelentés, és annak szívünkben történő megerősítése által. A tanítványok az első pünkösdkor nem új üzenetet kezdtek el propagálni, hanem Istennek örök, Krisztusban megjelent üdvözítő akaratáról tettek bizonyságot. Nem emberi latolgatás, hanem a Szentlélek indíttatása alapján. 

  A Szentlélek munkáját már Ószövetségben megfigyelhetjük: próféták, Isten kijelentésére figyelő, annak engedelmeskedő emberek szolgálatában. A Szentlélek engedelmességet vár és engedelmességre tanít. Munkája eredményességének, hatékonyságának az első számú akadályaivá mi magunk válhatunk akkor, ha saját szempontjaink, érdekeink kerülnek az első helyre, amikor felülbíráljuk Isten kijelentett, kegyelmi akaratát.

   Ezt látjuk Jeroboám esetében is. Isten kiválasztotta, felemelte, királlyá tette. Ő pedig elkezdi a hatalmát félteni, elkezd tartani attól, hogy népe visszakívánkozik Jeruzsálembe az ott lévő templom és oltár miatt, ezért önkényesen ún. „szent helyeket” hoz létre, abban bálványisteneket helyez el. Így akarja – Isten szent rendelkezéseivel dacolva, valóban neki hátat fordítva – önnön hatalmát bebiztosítani.

    Vajon készek vagyunk-e feladni Isten akaratával nem egyező elképzeléseinket, érdekeinket (amik végső soron romlásunkat készítik elő), készek vagyunk-e Isten Lelkének engedelmeskedni, prioritást adni? Bele tud-e szólni Isten dolgainkba, terveinkbe, kapcsolatainkba, vagy azokat „a magunk hatalmában” tartjuk (talán kegyes szólamokat emlegetve, ahogy Jeroboám is Isten nevére hivatkozott). 

   A tegnap a júdeai próféta elgondolkoztató esetéről olvastunk. Küldetése van, azt hűségesen teljesíti, csoda történik általa, vele van az Isten, de mégis enged az őt hazugsággal félrevezető prófétatárs unszolásának (Isten határozott parancsa ellenére). Mindkettőjükre nézve feltevődik bennünk a kérdés: miért teszik ezt. Mi érdeke volt az izraeli prófétának abban, hogy júdeai társának a vesztét okozza? És amaz hogyan nem értette meg, hogy küldetése része, a rábízott üzenet „kiábrázolása”, hogy nem szabad ennie, innia, megszállnia a bálványimádás helyén, ezzel is hangsúlyozva Isten nemtetszését, elfordulását. Azzal, amit az északi ország tesz, nem lehet közösséget vállalni. Vagy vannak engedmények, van magalkuvás? Érdekes: a próféta által hirdetett üzenet engedetlensége megbüntetése által még inkább megerősíttetik. Isten mindenképpen demonstrálja az ő igazságát, akár engedetlenségünk, ellenállásunk következményeit állítva érvként amellé. De nekünk nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk. 

   Isten Lelke által az ő eszközeivé akar tenni, munkája, közössége részeseivé. Pünkösd az engedelmesség ünnepe. 

   Mai történetünk Jeroboám fiának betegségről szól, Isten akaratának kíváncsiskodó, színt nem valló kereséséről, a megtévesztés, a félrevezetés szándékáról. Anániás és Szafira története jut eszünkbe, az ott elhangzó kérdés: miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek? (ApCsel 5,3). 

   Ahijjá próféta – bár jórészt megvakult a szemét borítóhályog miatt – Istenre figyelve világos látással rendelkezik. Nemcsak az érkező személyét ismeri fel, de gondolatait, lelkületét is. Miért tetteted magad idegennek? Tényleg: miért tettetjük magunkat idegennek, testvéreim? Miért teszünk úgy, mintha semmi közünk nem lenne Jézushoz, amikor ismerjük őt, amikor tudunk megváltó szeretetéről? Miért indulunk a pünkösddel ellentétes irányba, és karunk közel valókból távol valók lenni? Igaz, milyen ítéletes ez!!!

   Ha ezt tesszük, akkor kemény prófécia szól hozzánk is: elszakadtál tőlem, hátat fordították nekem, idegen isteneket készítettél magadnak. Ha ezt tesszük, akkor értéktelen szemét lesz az életünk (v.ö. 10. vers). Akárkiknek is tartsuk magunkat, akármivel is dicsekedjünk. Szemét, amit kisepernek, kidobnak. Isten életünket a Krisztus életénél is többre taksálta, de ha visszautasítjuk a kegyelmét, akkor egy halált ér az életünk. (Ha egy vulkánkitörés fenyegette szigetről a lakók mentésére érkezett hajónak indulnia kell, akkor az, aki nem akar felszállni arra, saját döntése miatt veszíti el az életét.)

    Legyen inkább igaz az, amit Ézsaiás ír: drága vagy az én szememben. Ámen.  

Jel 3, 1-6 (csütörtök)

1 A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. 

2 Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. 

3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. Mt 24,43-44; Lk 12,39-40; Jel 16,15 

4 De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá. 

5 Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. 2Móz 32,32-33; Zsolt 69,29; Jel 20,12; Mt 10,32; Lk 12,8 

6 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! 

    „Szárdisz Lydia fővárosa Kis-Ázsiában. Szmirnától mintegy 80 km-re keletre. Egykor – mesés gazdagságáról híres - Krőzus király székvárosa, majd a perzsáké lett, azután a szeleukidáké, míg az Újszövetség korában a Római Birodalomhoz tartozott. Ma csak rommező Törökország területén… A gyülekezet korábbi történetéről nem tudunk, de a Jelenések könyvében található levél szerint a gyülekezet a kezdeti hűségében megtántorodott, »elaludt«, sőt jóllehet élőnek nevezik, de Isten szemében halott - kivéve a hűségesek és virrasztók kis csoportját, akiknek a győztesnek kijáró fehér ruhát, az életet… ígéri a levél.” 

    Sokatmondó a levél küldőjének, Jézusnak jellemzése: akinél Isten hét lelke van… Itt valójában a Lélek teljességéről van szó (pl. a Zak 4,10 Isten hét szeméről beszél, arra utalva, hogy az Úr tekintete teljesen átölel mindent, előtte senki és semmi sem maradhat rejtve. Szemléletes kép ez, mert a mi két szemünk is valójában egy látást biztosít számunkra. ) A Szentlélekben Isten teljes, tökéletes, tévedhetetlen, mindent átlátó, mindent átfogó akarata nyilvánul meg.  Krisztus ezzel a Lélekkel ruháztatott fel, és ezt ajándékozza nekünk. A hét csillag jelenti a gyülekezeteket, általános értelemben az anyaszentegyházat. Amikor annyit aggódunk az egyház helyzete, sorsa, jövője miatt, jó tudnunk, hogy a Krisztus kezében vagyunk, aki megváltott, aki hit által megtart az üdvösségre. Akkor is, ha üldöznek, ha sok akadályt gördítenek elénk, ha sok kísértés veszélyeztet minket. 

   A levél megírásakor a gyülekezetben lelki hanyatlás volt tapasztalható. Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ez a legveszélyesebb állapot: amikor látszólag minden rendben van, mi is ezt állítjuk magunkról, mások is ezt látják, mondják rólunk, de valójában megszakadt a kapcsolatunk az élet forrásával, Krisztussal, de nem figyelünk Isten Lelkének irányítására, hamis lelki biztonságban élünk. És ez már a cselekedeteinken is látszik, csak mi nem akarunk róla tudomást venni. A beteg semmibe veszi a tüneteket, kimagyarázza, de az orvos tudja, hogy komoly a baj.

   Az idősebb presbiterek emlegették: Bergenye annak idején nem akármilyen gyülekezet volt, lelkipásztorai nemes és szent eklézsiának nevezték. Igen, ez valóban igei megnevezés, de vajon miben áll a mi a nemességünk, a mi szentségünk? Nem a gyülekezet múltja, vagyoni állapota adja azt, hanem lelki minőség kell legyen. 

  Ébredj fel! „Isten élő Lelke, jöjj!” – énekeljük. „Oldj fel, küldj el!”. Vajon a felébredés rajtunk múlik, az álom nem egy öntudatlan, egy akaratunkon kívüli állapot? Mégis, felébredésünk tőlünk is függ. Isten ébresztget, szól hozzánk, de vajon mi fel akarunk-e tápászkodni, ki akarunk-e kászálódni bűneink megszokott fekhelyéről? Valaki mesélte el mostanában az egyik családtagról: valamit kellett volna segítsen, mert megígérte, de valamiért felkapta a vizet, bement a házba, és egész délután aludt (irigylem az ilyen ember idegrendszerét). 

   Ha Isten szól, ha a Lélek int, ne késlekedjünk, ne lustálkodjunk, hanem engedelmeskedjünk, serkenjünk fel az álomból. Hogyan hangzik a szép igevers? Serkenj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus! (Ef 5,14) Ha Krisztus világossága ragyog ránk, kár lelki sötétségben maradni!

  Itt tisztáznunk kell azt, hogy lelki felébredésről van szó. Elveszett állapotunkra, helyzetünkre való rádöbbenésről, Isten megváltó akaratának a felismeréséről. Lehet, hogy külsőképpen nagyon is aktívak vagyunk, korán kelünk, későn fekszünk, lázasan teszünk-veszünk, csak a lelkünk szunnyad mélyen. Nem érdekel Isten ügye. Sok mindennel foglalatoskodunk, de az egy szükséges dolog érintetlenül hagy minket. 

   Feladatra költöget az ige: felelős vagy magadért, de másokért is. Erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak. Elidegenedtek, kimaradoztak. Csodálkozunk ezen a megjegyzésen, hiszen egy olyan gyülekezetről van szó, amelyik nemrég ismerte meg az Urat (a Jelenések könyve az I. század végén keletkezett, a gyülekezet 3-4-5 évtizeddel azelőtt jöhetett létre). Vajon rólunk mit mondana el a mennyei üzenet? Hogyan éljük meg hitünket, milyen a kapcsolatunk Istennel, egymással, milyen lesz az ünnepünk, hányan idegenedtek el szinte teljesen. Látszólag semmi baj, megy minden előre, de milyen irányba? Látjuk-e a kiüresedés veszélyeit? Erősítenünk kell egymást: beszéddel, cselekedetekkel.

  Emlékezzél vissza… Mindig jó emlékeznünk Isten kegyelmére, a benne nyert örömre… Nem nosztalgiázás ez csupán, nem egy olyan múltba révedés, ami soha nem jön vissza. Mindig vissza lehet térni. A tékozló fiúnak eszébe jutott az otthon, és hazament. És ugyanazt a szeretetet nyerte vissza. Ha elfordulunk Istentől, akkor elfásul a lelkünk, akkor valósággal elfelejtjük az ő jóságát… A Sátán a nagy felejtető. A jót, a szépet igyekszik kitörölni a memóriánkból (az első szeretetet örömét). Nagy problémánk: a jót könnyen felejtjük, a rosszat nehezen. (Két idősebb férfi sétál egy úton… Azt mondja az egyik: emlékszel, egyszer ennél a sziklánál adtál nekem egy pofont… Jól mondod, felelte a másik, de arra is kell emlékezz, hogy előtte kilométereken át cipeltelek a hátamon eddig az úton, és itt azért léptem fel olyan keményen veled szemben, mert nem akartad bevenni az életmentő gyógyszeredet.)  A mámor fanyar-édes mérge elfelejteti velünk a szeretet, a hűség, az igazi ragaszkodás ízét… Amit kaptál Istentől, azt használd újra, térj meg hozzá! Ő mindig kész megbocsátani. Miért vergődnél magadban?

  Ha nem, akkor belemerülsz az álomba, a bűnökbe, hitetlenül elfeledkezel Megváltódról, könnyelműen elfeledkezel a számonkérésről, az ítéletről. Akkor nem élsz az Úr áldásaival, és a felkínált kegyelemmel. Akkor elindul a szabadulás partjai felé a mentőhajó, nélküled. És csak magadat hibáztathatod. 

  Vannak olyanok a szárdiszi gyülekezetben, akik nem alkudtak meg, hűségesek maradtak. Talán fekete bárányoknak számítanak, pedig fehér ruhában járnak, talán megvetik, letiporják őket, pedig Isten dicsőségét tükrözi az életük. Lehet, hogy üldözik, nyomorúságban van részük, lehet, hogy mások mellőzik, de ők a választottak. Ők nem adták el a lelküket. 

  Mindenkihez szól az ígéret (a lelki haldoklókhoz is életre hívó biztatásként): Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.

  A Lélek mondja… Figyeljünk a szavára! Ámen.

Jel 3, 7- 13 (péntek)

7 A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Ézs 22,22; Jób 12,14 

8 Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 

9 Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, elhozom őket, hogy leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Ézs 49,23; 60,14; 43,4 

10 Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. 

11 Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. 

12 Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jel 21,2; Ézs 62,2; 65,15 

13 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! 

  Filadelfia városa Szárdisztól 45 km-re feküdt. Az ott élő gyülekezetnek címzett levélben egészen más lelki állapotokat ismerünk meg. Egyik családban békesség, egyetértés, háládatosság van, a másikban, a szomszédban, ahol külsőképpen ugyanolyanok a körülmények, veszekedés, elégedetlenség. Konkrét helyzetünkben szólít meg az Ige… Beszéltünk már arról a különös kettősségről: a Jelenések könyve alapvetően a végső időkről szól, de először (és valójában az eljövendőkről szóló tanítás által is) a gyülekezetek mindennapi küzdelmeiben nyújt útmutatást, biztatást, figyelmeztetést. 

     A város nevének jelentése: testvérszeretet. A Tmolosz nevű hegy lábánál, egy termékeny völgyben feküdt. Különösen szőlőjéről, boráéról volt híres. Kr.u. 17-ben földrengés sújtotta, Tibériusz császár építtette újjá. Szép fekvése miatt kis Athénnak nevezték. Mai neve Alasér. Kis létszámú, de hűséges gyülekezetről hallunk. Ma is élnek a városban keresztyének. 

    Megint Jézusra irányul a figyelmünk… Egy újabb leírást találunk róla… Valóban nem lehet szavakba foglalni az ő személyét, nem lehet körülírni dicsőségét… Szent és Igaz, aki a mindenható, örökkévaló Isten dolgairól, azok teljességéről, beteljesüléséről tesz bizonyságot, és nemcsak az igazságot, de a minket megigazító kegyelmét jelenti ki nekünk. 

  Nála van a Dávid kulcsa. Misztikus kifejezésnek tűnik. Találtam egy érdekes magyarázatot. Dávidnak – akit Isten maga nevez szíve szerint való királynak – kulcsa volt az Isten szívéhez, bocsánatához, kegyelméhez. Dávid mindig megtalálta az utat Istenhez: imádságaiban (zsoltárok), bűnbánatában, cselekedeteiben. Krisztus kezében a kegyelem kulcsa van, és valóban mindennek a kegyelem a nyitja.

    Megint találkozunk az ismert fordulattal: tudok cselekedeteidről. Ismerlek, nyitott könyv az életed előttem. Úgy kell élnünk, testvéreim, hogy a mennyei kamerák mindent rögzítenek: kívül, belül… Énekeljük is: „teelőled elrejtenem semmit nem lehet”. 

   Olyan szép hallani: kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Nem a mi nagy erőnk tart meg, hanem a mi – akár kis – hitünk, bizodalmunk Isten végtelen nagy irgalmában, kegyelmében. Kicsi erőnkkel megkapaszkodni Isten hatalmas kezében… Talán a kicsik jobban érzik, hogy ragaszkodniuk kell, hűségeseknek kell lenniük, mert valaki másban van az ő megtartatásuk. 

   Figyelemreméltó a levélnek az az üzenete, hogy az Úr behódoltat némelyeket a Sátán zsinagógájából valók közül. Arról az elégtételről van szó, amiről a Zsoltárok könyvében is több helyen olvasunk: ellenségeid térdet hajtanak előtted. Eljönnek, és megalázkodva elismerik, hogy veled az Isten. Hogy megmutatta szabadító, megtartó hatalmát rajtad. Nem nagyon van ilyesmiben részünk, de Isten tesz csodákat! (Egyik szekus tiszt kérte a „változások” után megírt végrendeletében azt, hogy az a lelkész temesse el, akinek sok nehézséget okozott.) Asztalt terítesz ellenségeim szeme láttára. Az erkölcsi győzelem csúcsa ez: megtudják, hogy szeretlek téged. 

  Mert megtartottad az én beszédemet, én is megtartalak a kísértés idején, amely eljön az egész világra. Aki megtartja az Úr beszédeit, az fenntartja a vele való kapcsolatot, az megőrzi a benne való hitet, az megmarad az engedelmességben. Az megmarad az Úrban, aki a megmaradás biztos feltétele.  Ez jellemez-e minket? Aki kitart az Úrban, az részesül irgalmában. (Expedíciós történet… Vita támad. Egyik hangoskodó külön csapatot verbuvál, elveszik a felszerelés javát. Egyre többen csatlakoznak hozzá. A vezető mellett kevesen maradnak, de végül ő és az ő pár embere éli túl az egészet.)

  Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat… Amit nem tartunk meg (nem tartunk fontosnak, azt elveszítjük, az elvétetik tőlünk. Földi, talmi sikerért, csillogásért odaadjuk a mennyei dicsőséget.  

   Az oszlop a templom (az épület) nagyon fontos szerkezeti eleme. Isten ilyen méltóságot ígér az övéinek, akik az ő nevét viselik, a Krisztus nevét vallják (nem szégyellik azt), és az üdvösség reménységét őrzik szívükben itt a földön, talán gyalázattal együtt, és fogják mindennek teljességét viselni, hirdetni az ő országában.

  Halljuk meg, fogadjuk el, amit a Lélek mond, ígér nekünk a mai estén! Ámen.   

Jel 3, 14-22 (szombat)

14 A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Péld 8,22 

15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 

16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 

17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 

18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 

19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Péld 3,12; Zsid 12,6 

20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 

21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 

22 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! 

   A Bibliai lexikonból megtudjuk, hogy Laodicea városát Kr. e. 250-ben Antiochos Theosz szíriai király alapította, és feleségéről nevezte el (Laodicé = a nép ítélete).  Akár Róma, hét dombra épült. Kr.e. 133-ban a római birodalom fennhatósága alá került.  Frígia tartomány fővárosa lett, lendületes fejlődésnek indult, erős kőfalakkal megerősített, gazdag kereskedővárossá nőtte ki magát. Kis- Ázsia egyik kulturális központja volt, fénykorában három színház is működött benne. Híres volt textil- és gyógyszeripara, ez utóbbinak az egész birodalomban ismert terméke a Kullorion nevű szemgyógyító kenőcs. Lakói gazdag, jómódú emberek voltak. Nem tudjuk, mikor érkezett az evangélium a városba, mikor jött létre a keresztyén gyülekezet, talán Pál efézusi szolgálata kisugárzása nyomán (a Kolosséiakhoz írt levélében rendelkezik az apostol, hogy azt Laodiceában is felolvassák.) 

   Itt is először levél szerzőjére, küldőjére irányul figyelmünk… Egy újabb jellemzést találunk Jézus Krisztusról, akinek neve, személye olyan csodálatos, hogy kifogyunk a szavakból.  Ő az Ámen, halljuk itt először, akiben Isten akarata tökéletesen beteljesedett, megvalósult, általa minden úgy lett, ahogy Isten örök tervében elhatározta. Ő a hű és igaz tanú… aki tökéletes, megingathatatlan hűséggel képviseli Isten igazságát, és teljes szeretettel a mi ügyünket. Isten teremtésének kezdete, abban az értelemben, hogy minden benne és őreá nézve teremtett (Kol 1,16).

  Megint elhangzik a biztató, ua. leleplező megjegyzés: tudok cselekedeteidről. Ne félj, látom küszködésedet, vigyázz, nyilván van előttem legtitkosabb tetted is. Isten számon tart, figyelemmel kísér minket, egy jóindulattal odanyújtott pohár víz, de egy rossz gondolat sem marad feljegyzés nélkül.

   A gyülekezettel kapcsolatos megállapításból azt halljuk ki, hogy az Úr nincs megelégedve ennek a közösségnek az életével, magatartásával, hitével: nem vagy sem hideg, sem forró. Langyos vagy. Az egyik legítéletesebb állapot. Az, hogy csak úgy elvagyunk. Az, hogy semmit nem veszünk igazán komolyan. Azzal áltatjuk magunkat, hogy minden rendben van. Eljárogatok a templomba, fizetem az efj.-t, nem vagyok sem jobb, sem rosszabb másoknál. A mai világunk hiteles lelki képe ez. A langyos közömbösség állapota. Nem köteleződünk el sem az egyik, sem a másik oldalon, nem foglalunk állást. Nem adjuk bele magunkat. De úgy fenntartjuk a látszatot. Kényelmes pozíció, ahonnan akármikor vissza lehet lépni. Ha arról van szó, akkor keresztyének vagyunk, ha ez hátránnyal jár, akkor nem. Nem dobog a szívünk Krisztusért. (Valaki elmondta – egyébként templomos ember -, hogy külföldi munkahelyén szóba került a vallás, egyesek nagyon vehemensen támadták a keresztyéneket, ő pedig úgy nyilatkozott, hogy őt egyáltalán nem érdeklik ezek a kérdések, mert – tette hozzá - ez látszott a legkockázatmentesebb álláspontnak. Tényleg ez a legkockázatmentesebb viszonyulás?) 

  Mivel langyos vagy, kiköplek a számból (állítólag a város határában voltak ilyen langyos források, amik csalódást okoztak az arra járó vándoroknak). Jézus nem ilyen langyos követőket akar. A Szentlélek nem csupán fellangyosít, hanem tűzzel tölt el. Péter nem azt mondta pünkösdkor, hogy néha emlékezzetek meg arról, hogy mit tett Krisztus értetek, hanem azt, hogy „térjetek meg!”, azaz szánjátok oda életre-halálra magatokat megváltó Uratoknak, teljes erőtökkel szolgáljatok neki, mindennel dacolva képviseljétek az ő igazságát és szeretetét. Szolgáljatok a Lélek erejével... Egyik lp. írta le, hogy sokat tanult a hitetlen emberekkel való beszélgetésekből, akik becsületesen elmondták, hogy miért nem hisznek, kifejtették álláspontjukat, és akár el is ismerték a hit bizonyos értékeit, még többet tanult odaszánt életű emberektől, akik hitelesen, lelkesen beszéltek Krisztusról. De azt tapasztalta, hogy semmi haszna nem volt annak, amikor közömbös, érdektelen, fásult emberekkel állt szóba, csupa üres szólamot, semmitmondó frázist hallott tőlük. Ó, bárcsak Isten felmelegítené langyos szívünket!

  Azt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire ( egy természeti katasztrófa után a város még a császár segítségét is visszautasította, arra hivatkozva, hogy elég gazdagok ők). A mai ember önteltsége ez, ismert szólam: nincs szükségem semmire… Ebben benne van az is: sem másokra, sem Istenre. Pénzzel minden megszerzünk, anyagi függetlenségben élünk, és nem vesszük észre, hogy lélekben mennyire elszegényedtünk, mennyire gépies, örömtelen, társtalan, Isten- és áldás-nélküli lett az életünk. Nyomorult, szegény, vak, szánalmas, mezítelen… Döbbenetes jelzők ezek. Irigyelt milliomosok, dúsgazdag emberek, világsztárok vergődnek mély depresszióban, kiégésben, látják teljesen értelmetlennek az életet. A lelki éhséget csak lelki táplálékkal lehet enyhíteni.  

   Tanácsolom neked… Mennyi tapintat van ebben a megfogalmazásban!  Isten még azt is megérti, hogy az ember – kivált ha gazdag – nem szereti, ha parancsolnak neki… Azt tanácsolom neked, hogy végy igazi kincset, igazi gyógyírt, fehér lelki ruhát… Mert ezek nélkül éhes, mezítelen maradsz, belepusztulsz öntelt gazdagságodba.   

   És megható a következő mondat: akit én szeretek… Igaz, kihalljuk belőle: téged is. Féltelek, mindent megteszek, hogy rádöbbentselek: nélkülem elveszett vagy. Igyekezz, és térj meg! Minden ezért történik: nem ellenünk, hanem értünk, hogy az Úrhoz térve megtartassunk. Isten nem trófeákat gyűjt, hanem életeket ment. 

   Talán túl szoktuk hangsúlyozni a laodiceai gyülekezet elpártolását, hidegségét („a gyülekezet, amelyik kiutasította az Urat”), és nem figyelünk eléggé Krisztusnak ebben a helyzetben is megszólaló szeretetére (az egyik legszebb záradékot találjuk a levél végén.) 

  Milyen megrendítő! Az ajtó előtt állok és zörgetek. Mintha nekem lenne szükségem rád, mintha te, a gazdag kellene befogadj engem. Pedig a legdrágább kincset hozom, amivel be tudom tölteni a csillogás mögötti ürességedet: önmagamat. Ha valaki megnyitja az ajtót, és nem mondja azt, hogy Jézus, te nem hiányzol, nincs rád szükségem, jól megvagyok nélküled, ha nem mondod azt, hogy én dúsan lakomázom a világ asztalánál, nem kell kegyelem, megbocsátás, amit te hozol. Ha megnyitod az ajtót, ha megérzed, hogy csak velem lehet értékes, megmaradó életed, akkor bemegyek hozzád. Pünkösdkor Péter és tanítványtársai nem aranyat és ezüstöt osztogattak, hanem a Lélek által Krisztus mutatták fel, és „mutatták be” az embereknek. Aki Krisztust befogadja, az a legdrágább ajándékban részesül. 

  (Történet: elfogták az összeesküvők tagjait, egyik befolyásos barátjuk megígérte, hogy közbenjár értük a királynál… másnap délben nézzenek ki a börtön ablakán, ha meglátják őt, akkor megszabadultak… Volt egy kis rés a bedeszkázott börtönablakon, egyikük reggeltől  feszülten lesett ki azon. A többiek állandóan kérdezték: látsz valakit. Egyszer azt felelte: látom az Isten szabadító angyalát…) Látom az isten egyszülött Fiát, akiben van az én szabadulásom. 

  És gyönyörű az ígéret (a felfuvalkodott, de siralmas, elveszett állapotban levőknek): aki győz… 

Győzni magunk felett, hitetlenségünk, lagymatagságunk, langymelegségünk felett Krisztus erejével, ahogy ő győzött, ahogy ő győz bennünk is…

  Akinek van füle… A Lélek ünnepére készülünk. Engedelmes fülre, szívre van szükségünk, hogy meghalljuk, megértsük a minket, képmutatásunkat, álságos önbizodalmunkat leleplező igét, és elfogadjuk a felkínált kegyelmet. Ámen.