Jn 16,12-15 (2020 - pünkösd bűnbánati, hétfő)

 

12 Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni;

13 amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Jn 14,16

14 Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

 

    Jézus búcsúbeszédéből hallottunk néhány igeverset. Ő ismeri tanítványait, ismeri az emberi lelket. Ezért mondja: most még nem tudjátok elviselni. Nekünk is tudatában kell lennünk annak, hogy korlátokkal élő teremtmények vagyunk. Vannak kijelentett igazságok, és vannak titkok, amiket nem értünk. Sok tekintetben a Szentlélek munkáját sem. Egy babát váró kismama nem tudja megmagyarázni, hogy mi is történik méhe titokzatos műhelyében, hogyan sokasodnak, differenciálódnak a sejtek, hogyan formálódik ki a kis magzat, de boldog, mert egy új életet vár.

    Aztán vannak olyan lelki felismerések, tanulságok, amiknek megértéséhez, tudatosításához időre van szükségünk. A virágból sem lesz azonnal gyümölcs. (Hiába erőltetnénk.) Ki kell várni az áldást. Isten Lelke megtanít erre a bölcsességre is. Nem egyszer megtörtént már velünk, hogy utólag „igazat adtunk” Istennek, és rájöttünk: a javunkat szolgálta az, ami miatt annyit értetlenkedtünk, talán zúgolódtunk is. És még hálásak is tudtunk lenni.

   Olvastam, hogy az idő Isten módszere.  Mi mindent azonnal szeretnénk tudni, a dolgok kimenetelét azonnal látni. De tudjuk, az út is része a célnak. Menet közben növekszünk a hitben, bizalomban.  A kegyelem igazságának elsajátításában. Erről a folyamatról szól egyik szép evangéliumi ének: „Ó, de a hegyek magasak, tenger zúgó árja mély, ámde még nagyobb szerelmed…”

   Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. A Szentlélek nem valami más igazságot közöl, hanem az Atya akaratával teljes egyetértésben szól, amit egyszülött Fiában kijelentett. Teljes összhangban, mennyei harmóniában. Az igazság Lelke képes minket az igazságra elvezetni. Nincs más módszer. Nem elég saját értelmünk, akarásunk, tapasztalatunk. Egyedül Istennek a Krisztusban adott igazságát megerősítő Szentlélek. Persze, tudjuk, látjuk: ajánlat akad bőven. Igazságszónokok tucatjai kínálják portékájukat, egymást túllicitálva (és bírálva). Figyeljünk a nagybetűs Igazság Lelkére, hogy el ne tévelyedjünk, hanem benne maradjunk meg! 

    Nem önmagától szól. Amiket hall, azt adja tovább, mintegy a saját lényéből: felerősíti, személyessé teszi az Isten üzenetét. Lefordítja, érthetővé teszi számunkra az ő akaratát, érezhetővé szeretetét. Gondoljunk a pünkösdi történetre, milyen csodálatos szinkron-fordítás zajlott a szívekben. Nem kellett technológia hozzá. A Lélek tehát nem egy önhatalmú, idegen erő, hanem az, aki teljességgel Isten dicsőségét és szeretetét hordozza, akaratát képviseli, aki nyilvánvalóvá teszi a Krisztusban végbement üdvtörténet lényegét: testet öltésétől kezdve engesztelő, megváltó áldozatáig, feltámadásáig, a Lélek kiáradásáig. Egy csodálatos isteni körforgás ez, aminek örömmel, békességgel, élettel teli sodrásába – kegyelemből – mi is felvétetünk…

   Eljövendő dolgokat jelent ki. Nem jövendőmondás ez, hanem az ige, a kinyilatkoztatás Krisztusra néző értelmezése a jelenre és a jövőre vonatkozóan, szolgálatunkra és üdvösségünkre tekintve. Mostanában gyakran feltesszük a kérdést: vajon mi lesz, hogyan alakul a világ sorsa. Sok rémhír is lábra kapott, világi és vallási részről egyaránt. Vészterhes, apokaliptikus előrejelzések születtek globális gazdasági válságról, új világrend kialakulásáról, obskúrus érdekcsoportokról, amelyek személyes életünk, döntéseink fölött is át akarják venni az irányítást. Ezekben a veszélyekkel riogató elméletekben is  a befolyásolás módszerét érhetjük tetten: a hamis tanok, elképzelések által belénk oltott félelem vagy rögeszme által már manipulálni lehet minket. Nem is kell nanotechnológia hozzá! 

   A Lélek Isten Igéjének bölcsességét tanítja: teremtésünkről és a gondviselés bizonyosságáról (a providencia evidenciájáról:), megváltásunkról és annak kétségtelen igazságáról, üdvösségünkről és annak boldog reménységéről. Ne legyünk okosabbak Istennél(HK)!

  Engem dicsőít, mondja Jézus. Isten Lelke Krisztust dicsőíti, róla tesz bizonyságot, rá irányítja a figyelmet. Ha valami másra kerül a hangsúly, ha nem a Krisztus jósága, alázata, tisztaság kerül a középpontba, az nem a Lélek munkája.

   A Krisztuséból merít. Az ő megváltó áldozatának a javaiban részesít, az ő tanítását eleveníti fel, az ő szeretetét közli. Nem lehet ennél többet adni, mondani. Nincs ennél nagyobb lelki igazság, realitás.

    Az örök kegyelem kútfejéből merít, aminek forrása Isten. Krisztusban az élet vize fakad belőle. Ez adatik nekünk a Lélek által: Isten minden, Krisztusban közölt java, áldása. Kimondhatatlan kegyelem ez! Ámen.

 

 

2 Kor 3, 17-18  (2020 - pünkösd bűnbánati, kedd)

 

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

 

    Az Úr pedig a Lélek. A János evangéliumának első sorai (prológusa) jutnak eszünkbe, ahol az Ige örökkévaló, isteni létéről olvasunk. Az Ige Istennél volt, Isten volt az Ige. Az Úr pedig a Lélek. Nem az elkülönülést, hanem az isteni együttmunkálkodás csodálatos dicsőségét kell nekünk meglátnunk. Persze, erőtlenek a szavak ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk. Ez a mondat mi nyelvünkön minkét irányba értelmezhető. Az egyik így hangzik: maga az Úr a Lélek (vagyis megfoghatatlan, képzeltünket meghaladó módon titokzatos és fenséges személy), a másik pedig ekképpen: a Lélek az Úr (vagyis isteni méltóságot hordoz.) A Lélek maradéktalanul Krisztust képviseli, Krisztus maradéktalanul a Lélek erejét hordozza.

   Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Itt elsősorban Isten szabadító munkájának a Krisztusban elvégzett, a Lélek által megbizonyított tényéről van szó. Szinte érthetetlen az, hogy Isten maga vesz részt megváltásunkban (nem másodrangú,  nem mellékes dolog számára), egyszülött Fiát küldi, Lelkét adja, hogy mi benne megnyerjük a szabadságot. Vajon, ha Isten ilyen sokat vállalt, ilyen nagy áldozatot hozott, nekünk mennyire fontos ez? Élünk-e ebben a szabadságban, vagy könnyen magunkra vesszük a szolgaság igáját? Önzésben, haragban, hitetlenségben járunk. Ha ünnepekre bontjuk: karácsony, húsvét, pünkösd mind értünk van, Isten mindent megmozgatott megváltásunkért. Szomorú lenne, ha minket ez nem indítana meg, ha a bűn, az engedetlenség kényelmes, de halálos mozdulatlanságában maradnánk.  A szabadság cselekvés, aktivitás, szolgálat. Amennyiben Isten nélkül akarunk élni, akkor csak egyetlen módunk van erre: ha a poklot választjuk.     

   Ha a szabadságról hallunk, hadd beszéljünk a bűnök megkötöző valóságáról is. Az is benne van az igében: a bűnök ellen nem lehet testi eszközökkel hatásosan, eredményesen harcolni (márpedig csak úgy érdemes). Igazi győzelemre a Lélek vezethet minket.  A kísértést, a rosszat testi erővel talán az ajtódon kívül tudod tartani, de szíveden kívül csak a Lélek erejével.

  A szabadság Krisztusban van, Lelke tanácsoló irányítása alatt. Kedves történet: gyerekek találtak egy madárfogó hálóba gabalyodott rigót, és azon kezdtek tanakodni, hogy mitévől legyenek. Az egyik azt javasolta, hogy hozzanak vizet, a másik azt: simogassák meg, hogy ne féljen. A harmadik azt mondta: csak úgy segíthetünk rajta, ha kiszabadítjuk... Az Úr Lelke nemcsak megvigasztal egy kicsit, nemcsak adagol nekünk egy kis erőt, hanem szabaddá tesz. 

   A szabadság nem kötetlenség, hanem egy kapcsolat, jelenlét. A szőlővessző szabadsága az, ha a szőlőtőkén marad, és gyümölcsöt hoz. Csak ahol jelen van az Úr Lelke, ott valósul meg a jónak a szabadsága. Ha nincs ott benned a Lélek bölcsessége, békessége, akkor önzés, harc, vetélkedés, zűrzavar lesz az életedben ha akarod, ha nem. 

  Engedd, hogy Isten Lelke szabaddá tegyen! Hogy meglásd küldetésedet, felfedezd igazi identitásodat! Ha belül szabad vagy, akkor senki nem korlátozhat a szeretetben, a megbocsátásban. A legnehezebb körülmények közt is hálás tudsz lenni. Senki nem akadályozhat meg, hogy jó legyél.

   Szabadságunkhoz hozzá tartozik, írja Pál, hogy fedetlen arccal szemléljük Isten igazságát… A tiszta látás szabadsága ez. Az ige üzenetének krisztusi értelmezése. Enélkül törvényeskedés, egymás feletti ítélkezés lesz belőle. Mózes törvényének ismételgetése, mások bírálása.  A Lélek a lényeget mutatja meg., nem az emberi dolgokat. Isten munkáját nem lehet paragrafusokra korlátozni. A Krisztus életébe van az foglalva. Ő nem emberi előírások és elképzelések szerint cselekszik, értékel, hanem a kegyelem szabadsága szerint. Vámszedőket, bűnösöket hív meg az Isten országába. Törvényen kívülieket. Mert a törvény róla szól. (Történet a tudálékoskodásról: orvosprofesszor mondja a betegnek, hogy az a gyógyszer, amit használ, súlyos problémákat okozhat. De a beteg ragaszkodik hozzá: ezt neki ki írták, ő tehát szedi.)

    Nézz szembe Krisztussal, értsd meg Isten megváltó és megáldó akaratát! A Lélek által fedezd fel benne az Isten kegyelmét, ami minden helyzetben elég számodra.

  Közben átformálódsz. Nem nézheted úgy Krisztus dicsőséges arcát, hogy megmaradj a kicsinyességedben, önzésedben, neheztelésedben. A gyümölcsfa nem nézheti a napot anélkül, hogy ne borulna virágba, ne hozna termést. A virágban, a gyümölcsben a nap fénye ölt testet. Ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. Érted, a Lélek által a Krisztus arca ábrázolódik ki rajtad, szeretet, jósága mutatkozik meg benned. Milyen csodálatos ez! Ámen.

 

 

ApCsel 5,3-4 (2020 - pünkösd bűnbánati, szerda)

 

   Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

 

   Az első nap hallottuk: az igazság Lelke elvezet az igazságra, bizonyossá tesz a megváltásban, és az eljövendő dolgokat is kijelenti, azaz beavat minket Istennek Krisztusban megvalósuló üdvözítő tervébe,  és ezáltal jövőre nézve is biztos reménységgel tölt el. A tegnap arról szólt az ige, hogy Isten Lelke hatályossá teszi számunkra a Krisztus által megszerzett szabadságot, hogy abban éljünk, aszerint cselekedjünk,  és segít betölteni igazi rendeltetésünket: egyre inkább megváltó Urunk képére, hasonlatosságára formál minket. Így már most felragyog rajtunk az ő dicsősége.

   Ma a Lélek megtagadásáról, gonosz visszautasításáról és annak következményéről hallottunk. Kemény történet az Anániás és Szafiráé.  Néhány héttel, hónappal pünkösd után zajlott le. Komoly figyelmeztetés minden időben: vigyáznunk kell, mit kezdünk a Lélek ajándékával. Vissza lehet élni vele, félvállról lehet venni. A földi javak, kézzelfogható előnyök hirtelen fontossá válhatnak, és másodlagossá, szinte fölöslegessé teszik a kegyelem munkáját az életünkben. De mi marad az életből a nagybetűs Élet nélkül? Az, amit az Anániás és Szafira sorsa példáz. Ha a lelkünkben csak önzés, a nagyravágyás, a pénz szerelme, földi szenvedélyek hajszolása, a mulandó javak birtoklásának hamis öröme van, a végösszeg, az eredmény a halál. Végezd el ezt a számítást magadban!

   Ismerjük az előzményeket. Az első gyülekezet a Lélek magasfeszültségében él… Sok csoda, jel történik. Az első szeretet lelkesedése, tisztasága, őszintesége hatja át a szíveket. Krisztus követésének szent, felemelő, boldog szenvedélye. Ua. példának is kell lenniük mások számára. Hát van-e helye itt a földhözragadt anyagiasságnak, vaskos hazudozásnak? (Olyan ez, mintha valaki a nászúton csalná meg a feleségét.)

   Miért szállta meg a Sátán a szívedet? Péter nem a Sátánt korholja. Ejnye, gonosz kísértő! Hanem azt kérdi: miért engedted? Ha rést hagyunk, ha édesgetjük tisztátalan gondolatainkat, kívánságunkat, ha engedményeket teszünk, akkor az nem marad következmények nélkül. A tavaly novemberben olvastuk az hírekben, hogy egy fiatal osztrák kutyavezető altisztet széttépett két, általa gondozott belga juhászkutya. Nem jó a Sátánt közel engedni. Mert nemcsak kellemetlenkedik, hanem – ez a kifejezés áll itt - megszállja az életünket. Mint az ellenség. Ismerjük a kifejezést: egy ország idegen megszállás alá kerül. És az ellenség nem finomkodik. Embergyilkos volt kezdettől fogva – tanítja Jézus (Jn 8,44). Beengeded a rókát a tyúkok közé, nem várhatod, hogy csak elnézegeti őket. Az a természete, hogy öljön.

   Miért hazudtál a Szentléleknek? Ő – hallottuk a tegnap – az igazság Lelke. Hogy lehet az igazságnak hazudni? Hát nem abszurd dolog! Hogy lehet az egyetlen Utat elhagyni (merre fogsz menni?), az igazi, valódi Életet megtagadni (mivel cseréled fel?). Utolsó mentségünk az, hogy a Lélek figyelmeztet, felráz. Ha elvágjuk ezt a biztonsági kötelet is, ha szembefordulunk azzal, aki a Pártfogónk, akkor magunkra maradunk. Kettesben a kísértővel.   

    Olyan kicsinyes dolog: sunyin félretenni a föld árából. Mennyei örökségre hívattál el, és földi áldásokban is bővelkedsz. A tied minden, de ha a szíved nem (ha más foglalta el), akkor hamisan, esztelenül használod, magad kárára javaidat. Mennyire ismerős helyzet! Ha nem a mienk a szívünk, ha lelkünket nem a Szentlélek irányítja, ha nem Krisztus él bennünk, akkor semmit ne tudunk helyesen használni. Sem tehetségünket, sem javainkat, sem időnket.

   Nem az a baj, hogy földed van, hogy gazdag vagy, hogy elismert vagy, hanem az, ha ezeknek az árából, jövedelméből, dicsőségéből képmutató, alattomos módon félreteszel. Ha vannak az életednek tisztátalan, Isten előtt is eltitkolt területei, ha azt mondod, ehhez vagy ahhoz semmi köze neki. Amit Isten nélkül gyűjtesz, halálos szerzemény az, aminek nála nélkül akarsz örülni, az pusztulásodra van.      

   Mi indította a szíved ilyen cselekedetre? Ki irányít? Komoly kérdés. Ki van a kormánynál?

   Aki Isten Lelkét megpróbálja félrevezetni, az Istennek hazudik.   (Jaj, ha az orvosunkat akarjuk megtéveszteni, jaj, ha azt akarjuk félrevezetni, aki az élet útján akar vezetni minket!) A Lélek belátásra, bűnbánatra indít. Eszünkbe juttatja azt, hogy Krisztusban van minden gazdagságunk. Rámutat a minket tőle elválasztó bűnökre. A megoldás nem a tagadás, a hazudás (egyik gyermekünk mondta: azt hazudta, hogy nem hazudott), hanem a bűnbánat, mert ő hű és igaz, hogy megbocsásson. Ámen.   

 

 

1 Kor 12,12-13 (2020 - pünkösd bűnbánati, csütörtök)

 

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

  

   Egy test vagyunk. Krisztushoz tartozunk, egy Lélek uralkodik bennünk. Tegnap hallottuk: nem hazudhatunk Istennek, de egymásnak sem. Nem vagyunk egyformák, de nélkülözhetetlenek vagyunk a magunk helyén. A testnek minden tagra szüksége van.

   Vajon, nemcsak ismételgetjük bólogatva ezt a bibliai tanítást, miközben egészen másként gondolkozunk? Valahogy úgy: mindenki magának. („Eu cu treaba mea, tu cu treaba ta.”) Nem érdekel az embertárs. Talán csalódásaink mondatják ezt velünk. Általában csak azokat a rossz tapasztalatokat jegyezzük, amiket mi szenvedtünk el mások miatt, és kevésbé azokat, amiket mi okoztunk. A sérelmek állandó felemlegetése, a kritizálás egyfajta védekezés, hárítás is. Könnyebb másokat leszólni, mint saját lelkiismereteddel szembenézni. Amikor pl. a gyülekezetről fogalmazunk meg elmarasztaló véleményt (magunkban vagy éppen mások előtt), akkor nemcsak azt kell meggondolnunk, hogy mi is tagjai vagyunk ennek a közösségnek, hanem a legfontosabbat: az az Isten tulajdona. Krisztus kegyelme tartja egybe, az ő áldozatának pecsétje van rajta.

    Krisztusért vagyunk értékesek. (Egy középiskolai kézilabda-bajnokság után, miután megtörtént a díjkiosztás, egy jólöltözött férfi szót kért, és ünnepélyesen bejelentette, hogy az egyik csapatnak, amelyik a legjobban tetszett neki, fel szeretne ajánlani egy nyári edzőtábort az ország egyik legdrágább üdülőhelyén. Kiderült, hogy éppen a leggyengébben teljesítő csapatról van szó. A jelenlevők értetlenséget látva, elmondta, hogy ebben a csapatban játszik a legjobb barátjának - aki nemrégiben hunyt el fiatalon – a fia.) Igaz, nem az a csapat a legértékesebb számodra, ahol a legjobbak játszanak, hanem ahol a barátaid vannak? Isten nem a világ nemeseit, előkelőit részesíti a kegyelem kiváltságában, hanem azokat, akik egyszülött Fiához tartoznak hit által.  

   A Lélek által egy testté kereszteltettünk. Krisztus nincs köztünk látható módon, de Lelkének ereje valóságosan hozzá kapcsol. A keresztség is ezt ábrázolja ki: beoltattunk a Krisztus testébe, az anyaszentegyházba. Szemléletes kép. A Lélek által munkált hit, mint szent erő Krisztus és az ő megváltottai közösségébe vont be minket. Nem a keresztelés külsőségei a fontosak, hanem a belső történés. Vajon Krisztus tagjai lettünk-e? Hozzá tartozóknak valljuk, érezzük-e magunkat? Áthat-e a Lélek által szeretete, jósága, indulata? Mert ez kapcsol igazán össze bennünket.

   Zsidók, görögök, rabszolgák, szabadok… mind egyek Krisztusban. És ez nemcsak egy üres nyilatkozat kell legyen, hanem elszánt törekvés a külső, akár társadalminak is nevezhető igazságosságra, felelősségvállalásra. (Az első gyülekezet tagjai elsősorban a szegényebb rétegből kerültek ki.) Nincs helye az előítéletnek, a versengésnek, elnyomásnak, egymás kihasználásának, annál inkább a kölcsönös segítségnyújtásnak, az egymás iránti elköteleződésnek. Amilyen mértékben ezt vállaljuk, annyiban engedelmeskedünk Isten Lelkének.

   Ha nincs egység, egyetértés, összefogás, akkor nincs áldás, győzelem.  Ha engedjük, hogy a kísértő éket verjen közénk, szálaira szedje közösségeinket, akkor már könnyen elszakít egymástól, Istentől.  A széthúzás, az összeférhetetlenség, az ítélkezés kicsinyes gondolkodásról, önzésről, beteges lelkiségről vall.  Egyszer megkérdezték egy pszichiátriai-intézet kapusát: “Nem fél attól, hogy a kezeltek egyszer összefognak és leteperik, hogy kitörhessenek az épületből?” A kapus ezt válaszolta: “Nem, mert az elmebetegek sohasem egyesülnek, sohasem működnek együtt.”

   Egy Lélekkel itattattunk meg: egy a hitünk, a belső szenvedélyünk, a reménységünk, a célunk. De benne van ebben a kijelentésben az is: földi sorsunkban is egymás mellé rendeltettünk, egymást támogatva élünk. Így valósul meg köztünk is az, amiről Krisztus beszélt: az ő öröme teljessé lesz bennünk.  Adja az Úr, hogy így legyen! Ámen.  

 

    

Gal 4,6-7 (2020 - pünkösd bűnbánati, péntek)

 

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.

  

    Azt hallottuk a tegnap, hogy egy test tagjai vagyunk, hit által Krisztushoz és az ő egyházához tartozunk, ez az organikus kapcsolat pedig az egymás iránti felelősség tudatos megélését jelenti. Nem élhetünk önzésben, irigységben, széthúzásban, mert akkor meghasonlik a test, a közösség mindnyájunk kárára. Egy Lélek köt össze minket, aki emlékeztet arra, amit Megváltónk tett értünk, és arra is, amit – ebből fakadóan – nekünk kell vállalni.  

    Ma este még személyesebben szólal meg az ige. Gyermekek vagyunk, a Lélek által Krisztushoz tartozva egy bensőséges közösséget alkotunk. Ez minket megerősítő, motiváló belső bizonyosság kell legyen. Fiak, gyermekek vagytok. A gyermek elfogadja, hogy felügyelet, irányítás alatt áll. Státusza biztonságot, védettséget is jelent számára. Tudja, hogy sok mindent nem képes megoldani egyedül, azért gyakran fordul segítségért a felnőttekhez, a nagyobbakhoz, és nem jelent ez neki problémát.

  Családban élünk. A gyermek világa a család. Ha Istenhez tartozunk, akkor az egyház, a gyülekezet, Krisztust követő testvérek társaságának vagyunk a tagjai.  Ennek az Isten oltalma, áldása alatt álló lelki családnak légköre, szellemisége tölt be, határozza meg magatartásunkat. Persze, elsődleges az Istennel való kapcsolatunk, de nem hanyagolhatjuk el az egymással való közösséget sem. Vajon van ilyen: a szülőmmel jól vagyok, de a testvérekről – akik ugyanúgy közel állnak szívéhez, mint én - nem is akarok tudni? Ha van, akkor az mindenképpen a bizalom hiányáról, a szeretet alultengéséről szól. Az ige többes számban fogalmaz, amikor azt tanítja: Krisztusban minden a tiétek. Nemcsak a tiéd. Csak a tiéd nem is lehet, mert Isten sok áldását az embertársban, a testvérben akarja neked adni.

   Az Istentől Krisztusban kapott nagylelkűséget kell képviselnünk. Látszik-e rajtunk, magatartásunkon, hogy milyen gazdag, dicsőséges Atyánk van? Nem lehetünk kicsinyesek. A király fia nem verekedhet össze iskolatársaival néhány fillérért. Mert neki van, mert ő bőven kap. Éppen ezt a nagylelkűséget nem látják sokszor rajtunk mások. Ha ugyanúgy aggodalmaskodunk, félünk, haragszunk, gyűjtünk, csalunk, akkor mivel vagyunk különbek? (Egy gyereket gazdag szülők fogadtak örökbe, hosszú hónapokba került, amíg leszokott arról, hogy az ágya alá gyűjtsön mindenféle ételmaradékot, száraz kenyérhéjat, félig rágott kiflit. Az árvaházban ez rögzült be neki.) Spirituális értelemben a legjobb családból származunk. Ellátásunk, sőt örökségünk is biztosítva van. Legyünk lelki arisztokraták!

   A legszemélyesebb, legsajátosabb ajándék az, hogy Isten elküldi Fiának Lelkét a szívünkbe, aki bizonyossá tesz minket azok felől, amiket felsoroltunk. Hogy megváltottak vagyunk, hogy minden a miénk. Isten arról is gondoskodott, hogy ha kételkedéseink támadnak, akkor biztasson, erősítsen Lelke által. Emlékeztessen. Befogadjuk-e a fiúság Lelkét? Vagy ragaszkodunk saját kételkedéseinkhez, elkeseredett küzdelmeinkhez? Annyi fölösleges harcot vívunk! (Történet: egyik ember nagyobb összeget kért kölcsön a barátjától, a határidő letelte után többször bekopogott hozzá annak a gyermeke, de soha nem nyitott neki ajtót, elrejtőzött, mert biztos volt, hogy barátja a tartozását akarja felemlegetni neki. Pedig a gyermek azért jött mindegyre, hogy szóljon: el van felejtve az egész, apja elengedi a tartozást.)

   Tudjátok, mit kiált (nevünkben) a Lélek? Abbá, Atyám!  Nagyon közvetlen megszólítási forma ez.  Annak hangulatát idézi, ahogy a kisgyermek odaszól, odakiált az édesapjának. (4-5 éves forma gyermek kérdi elalvás előtt: Apa, ha behunyom a szemem, igaz, te akkor is látsz engem?) A Lélek – pártfogóként - megajándékoz az Isten iránti gyermeki, őszinte, feltétlen bizalommal. Valóban, a mindenható, szent Istent csak a minket Krisztus áldozatának érdemére emlékeztető Lélek által tudjuk így megszólítani. 

   Nem szolga vagy, hanem fiú (a tékozló fiú sem merte remélni, hogy fiúként valaha visszafogadják). Saját érdemeink csak a szolgaságra jogosítanak fel, de a Lélek a kegyelem szószólója. Isten nem tud kevesebbet adni (ő nemcsak egy kicsit szabadít fel, nemcsak részben ment ki a bűneidből): teljes bocsánatot, teljes rehabilitációt nyersz. Teljes örökséget. Vagy-vagy. Krisztus maga mellé emel.

   Óriási kiváltság már most Krisztus mellett élni, járni, s majd ott lenni örökre az Isten országában. Ámen.

 

 

Gal 5,22-25 (2020 - pünkösd bűnbánati, szombat)

 

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

 

   A Lélek gyümölcseiről hallunk ebben a jól ismert igerészben. A megfogalmazás arra utal: a Lélek megtermékenyíti az életünket. Nem az ölünkbe hullatja a termést, hanem megérleli bennünk. Azonban nem a mi teljesítményünk, eredményünk, produkciónk.  A Lélek munkájának áldása életünkben.   

   Kilenc lelki gyümölcsöt, áldást sorol fel az ige, és az utolsó igeversben negatív megfogalmazásban még hármat (ezért beszélünk hagyományosan 12-ről). Hadd vegyük ezen az estén röviden sorra.

1.Szeretet… elcsépelt szó lett. A vízről is sokat beszélünk. Attól még fontos marad számunkra napról napra. A szeretet küzdelem is: viharban, szélben, a fagy fenyegetésében érlelődnek a gyümölcsök.  Így lesznek igazán táplálóak. A szeretet odafordulás, együttlét, boldogan vállalt áldozat. Mindig a jót akarja és teszi a másiknak.

2. Öröm… nem mesterségesen gerjesztett boldogságról van szó, hanem hit által a szívben felfedezett, megtalált derűről, elégtételről. A lélek harmóniája ez, belső egyensúly, melynek felfüggesztési pontja a mennyben van. Az anya minden nap örül gyermekének, a gazda mindig gyönyörködik a földjében. Az Úrra nézek szüntelen, ezért örül a szívem, írja a zsoltáros (16. zsoltár). Értitek, öröm az, ha eggyé válok ezzel a látással, irányultsággal.
3. Békesség… nem a viták, az ellentétek hiánya (persze, lehetőleg kerülnünk kell azokat), hanem azok elcsendesedése, feloldódása az Isten kegyelmében. Szivárvány – mint a békesség, megbékélés szimbóluma - nem születik tiszta égbolton. A Lélek drága ajándéka az, hogy sok külső nyugtalanság között is megtalálhatom ezt a belső békességet abban a hitben, hogy Krisztusé vagyok.
4. Türelem… Az tud türelmes lenni, aki rendíthetetlen bizalmi háttérrel rendelkezik. Aki tudja: alapvetően minden el van intézve az életében. Isten a legjobbat készítette el és tartogatja számára. Ezért nem kell azonnal mindent megkapjon. A türelem az a gyümölcs, amit nem lehet azonnal leszakítani. . Tapasztaltuk már: sok mindent elrontunk türelmetlenségünkkel. Jó lenne, ha örülni tudnánk annak, ahogy Isten terve alakul az életünkben.

 5.Szívesség. Bensőséges egymáshoz fordulás. Az embertárs megerősítő elfogadása. Annak éreztetése, hogy örülsz neki. Magadat adod. A szó maga is arra utal: akkor tudsz szíves lenni, ha először magadba nézel, és azután a másikra.

6.Jóság… isteni tulajdonság. Ha kapcsolatban vagy az Úrral, akkor lehet a te jellemződ is. A jóság nem látványos ténykedés, hanem valóban a másik javának a munkálása. Ahogy a fény nem szennyeződik be akkor sem, ha piszkos felületre esik, úgy az igazi jóságot sem tudja a világ gonoszsága megrontani.   

7.Hűség… ragaszkodás, megbízhatóság, kitartás. A lelki meg-nem-változás erénye, függetlenül attól, hogy a másik hogyan viszonyul. Mennyi állhatatlanság van bennünk? A hűség nem modern erény. Mai értelmezésben a hűség relatív, aszerint „változik”, hogy hol az ígéretesebb, a jobb, a könnyebb. Az igazi hűség ellenben oda köt, ahol elhívásom, megbízatásom van.

 8.Szelídség. Természet kérdése? Az is. De törekvésé is. Tanulni lehet. Krisztust követve, példáját szem előtt tartva. Ő a legnagyobb gonoszsággal, a világ bűnével való harcot is szelídséggel vitte véghez. A szelídség nem tehetetlenség, nem tátott szájúság, hanem hatalmunk visszafogása. Önkorlátozás. A hangyára nem mondjuk, hogy szelíd. De az elefántra már igen. Bánthatna, de nem teszi. Krisztus természetének felöltése.

9. Önmegtartóztatás… magunkkal és másokkal szemben. Követelőző, önző énünk visszafogása. Akaratunk alárendelése az Isten akaratának. Azért van annyi baj a világon, mert mindenki másokkal vagy a világgal harcol, és nem önmagával.

   Az ilyenek ellen – mert Krisztus szerint, szeretetben élnek - nincs törvény. Ne a törvényt lessed, hanem kövesd a törvény beteljesítőjét! (Ne a térképet forgasd, kövesd az idegenvezetőt!). A törvény a test megfékezésére irányul. Isten Lelke nemcsak fékezni akar, hanem ösztönözni, megáldani, felhasználni.

   Paganini végrendeletében kedvenc hegedűjét szeretett városára, Genovára hagyta, azzal a kikötéssel, hogy soha senki ne játsszon rajta. Isten az ő ajándékait viszont azért adja, hogy használjuk, továbbadjuk, szolgáljunk velük.  

  Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne csak mondjuk! És itt, a gyakorlatról szólva, az apostol még 3 intést fogalmaz meg. Ne legyünk becsvágyóak (hanem alázatosak), nem egymást ingerlők (hanem engedelmesek egymásnak), nem egymásra irigykedők (hanem egymást készséggel pártolók, támogatók).

   Kérjük Isten Szentlelkét, töltsön be minket bőségesen ezekkel a gyümölcsökkel! Ne éljünk hiába, hanem egymás javára, Isten dicsőségére. Ámen