A címben a „gyülekezetépítés” szó egy kicsit nagyképűen és valós helyzetünkhöz képest idegenül hangzik. A kifejezés angolszász területről, az ottani egyházi gyakorlatból származik, és a mi szolgálatunkra csak bizonyos megszorításokkal illik. Hiszen mi – népegyházként - a „kerítésen belüli” személyekkel dolgozunk. Persze, a kifejezésnek van számunkra is érvényes, helyzetünkben is értelmezhető lelki vetülete is: építeni, erősíteni, aktiválni a gyülekezetet hitben, összetartozásban. (I. Thessz. 5,11 – építse egyik a másikat). Úgy gondolom, valóban jó külön tárgyalni a falusi gyülekezetekről, bár bizonyára a legtöbb területen ugyanazon gondokkal közködünk, mint városi testvéreink. Pál apostol másként beszélt az evangéliumról Rómában: a lényeg u volt, de más kifejezési formát választott.

   A következőkben – sematikusan - felsorolom a falun élő gyülekezetek néhány fontosabbnak vélt sajátosságát. Itt is érvényes: nem lehet általánosítani, minden gyülekezet más és más (szerkezetében, lelkületében). Továbbá nálunk fele is egyre inkább relativizálódik a város és falu közti különbség.  Azt is hangsúlyozom: a felsorolt jellegzetességek szolgálati szempontból jelenthetnek előnyt, u hátrányt is:

1. mindenki ismer mindenkit (még Paniton és Bándon is)
2. szélesebb körben működik még a személyes (face-to-face) kommunikáció  az egyháztagok között (az emberek többet találkoznak/beszélnek egymással)
3. a hagyományok erősebben, pregnánsabban vannak jelen (bár hatásuk fokozatosan csökken)
4. falun (talán) nyitottabbak az emberek egymás és a közösség fele, megszólíthatók (az elidegenedés még nem annyira erős, bár a jelenség már nagyon érzékelhető)
5. jobban érvényesül egyfajta társadalmi és egyházi kötődés                             

   Ezekre a sajátos adottságokra tekintettel kell lenni. Egyházi szolg. -ban ismernünk kell a horizontális feltételeket is, azok pozitív és negatív oldalait. Röviden beszélnék a felsorolt sajátosságok előnyeiről és hátrányiról:

• + ha igen, akkor családias a hangulat, tudunk egymás gondjairól, örömeiről (a szeretetszolgálatban vagy a lelki-gondozásban lényeges szempont ez), az egyháztagok kevésbé esnek ki látószögünkből, - kiismerjük egymást, a pletyka, előítéletek, régi sérelmek, irigység kicsinyes önérzetesség, versengés jobban jelen vannak, személyeskedő viták üthetik fel fejüket, fennáll a beskatulyázás veszélye („nálunk képtelenség megtérni”: „tudjuk, ki vagy” … ezzel determináljuk is sorsát – v.ö. próféta a saját hazájában)
• + a gyülekezeti hírek/információk személyesen jutnak el az egyháztagokhoz (falun nagyobb súlya van az élő szónak), könnyebb a tagok értesítése különböző a gyülekezeti eseményekről (persze, számolnunk kell a szelektív recepcióval)/ – abban hamis képzetben ringatjuk magunkat, hogy mindenki megtudta, holott sokan nem, illetve torzul a hír: nem úgy adják tovább, ahogy eredetiben elhangzott
• + pl. nem jelent külön erőfeszítést a keresztelés, konfirmáció előkészítése, magától, reflexből működik még (ez a kegyelem?), falun még „ez a rendje”, (a templomba járást illetően pedig legalább elviekben megegyeznek az emberek, hogy „oda senki nem megy rossz helyre”)/   – a fiatalok nagyon kritikusan viszonyulnak a szabályokhoz, és a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik, továbbá: a rossz beidegződéseken néha nehéz változtatni, és általában ahhoz ragaszkodnak az emberek a legcsökönyösebben (pl. úrv. szokások)     
• + a lp./a gondnok a gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel spontán, ún. együttélési kapcsolatban van, könnyebben eléri őket, talán hatékonyabban tudja a gyülekezetet mozgósítani közösségi célok irányába / - vannak – egyre többen - akik anonim keresztyének szeretnének maradni, „inkognitóban” pl. templomba járni, ahol nem tudnak mindent róla, ahol nem ismerik                
• + pozitív energia, motivációs tényező lehet (összetartozunk, vannak közös feladataink)/- lefele húzó erő is lehet a csoporthatás köv. (hagyományos közösségekben a tagok jobban befolyásolják egymást, lekötelezettségek vannak, klikkek alakulhatnak ki)

Nos, mindezeket figyelembe véve, mik lehetnek a gyülekezeterősítés (konszolidálás) útjai, módjai falun?

 

A. Furcsán, hivatalosan hangzik, de a gyülekezetépítés egyik alapformája – és itt egy nagy általánosságot mondok - a „kánon szerinti” szolgálat elvégzése (itt a gondnokokról is szó van: a kánonban van egy mondat, ami konkrétan erről szól – gyakorlatban a támogatást jelenti, javaslatok megfogalmazását)

• rendszeresen megtartani az istentiszteleti alkalmakat (esetleg újakat bevezetni – pl. evangélizációs hét, imahét utáni úrvacsora, éjféli istentisztelet). Van-e sajátossága a falun mondott igehirdetésnek? Egyszerű, világos, érthető, elgondolkozató és rövid kell legyen. Városon is ezek az elvárások. Talán falun hangsúlyosabban rá lehet mutatni – evangéliumi megközelítésre gondolok - a helyi közvéleményt foglalkoztató kérdésekre.
• a gyülekezeti vallásórák esetén -  a szülőket egyenként meg tudjuk szólítani, biztatni arra, hogy küldjék gyerekeiket
• a bibliaórák szervezésénél ki kell használni a szomszédi közösségek adta lehetőséget (körzeti bibliaórák szervezésénél). Jól működő, tartalmas, látogatott alkalmak, közvetlen hangulatúak (figyelni, hogy ne terelődjön zsurnalista irányba a beszélgetés).
• családlátogatás, beteglátogatás, gyülekezetgondozás. Egy hagyományos vidéki gyülekezet egyértelműen könnyebben átfogható, átlátható. Igyekeznünk kell a körzeti presbitereket érzékennyé tenni, hogy szóljanak, ha a körzetükben valaki beteg, vagy más problémák vannak). Falun szemérmesebbek az emberek: tartanak attól, hogy a „falu szájára kerülnek”. Restellnek a hivatalos ügyeken kívül lelkészhez fordulni. Alkoholproblámákkal – 1. (Diakóniai munkában, lelkigondozásban nagyon vigyázni kell a diszkrécióra – városon is – falun pedig kiváltképpen.)

 

B. Adódnak „második mérföldes” lehetőségek is:

• pl. könnyen meg lehet szervezni az ún. korosztályok szerinti gyülekezeti találkozókat. (Bergenyében több évben megszerveztük: nagy utó-hatása nem volt, de jó, sőt megható volt együtt lenni, találkozni.)
• a „nagy család” elve, az összetartozás hangsúlyozása, erősítése érdekében (városon talán nincs ilyen közösségi súlya) érdemes odafigyelni házassági évfordulókra (hagyománnyá tenni!), születésnapokra (évekig gyakoroltuk, sajnos, az első év nagyobb érdeklődése után a végén olyan is volt, hogy 10-12 ünnepeltből 1-2 volt jelen. Kis könyv, virág … nem túl nagy kiadás.)
• az idősekre, betegekre való gyülekezeti odafigyelés, szükségben egyháztagjaink megbecsülése fontosa a közösség lelki ökonómiája szempontjából is. Azt üzeni. ez az a hely, ahol megbecsülnek, ahol érdemes szolgálni, stb. Egyik urbánus gyülekezet nagyon idős nőtagja mondta el: mindig rendesen fizettem az efj-t, soha nem kaptam még egy szál virágot sem. Bergenyében évek óta a 70 év fölöttiek– minden húsvétkor, karácsonykor és idősek vasárnapján jelképes, kis csomagot kapnak – persze az emberek ezt is megszokják, akár az állami segélyt, és nem érzik, hogy valakinek hálásak kellene legyenek.
• gyerekek számára a vakációs bibliahét, a vakációs tábor szervezése … a falusi specialitás talán az, hogy mindenik családot ismerjük, a hiányzóknak üzenni tudunk, anyagi gondok esetén „észrevétlen” segíteni tudunk
• ifjúsági munka: fiataljaink el vannak városiasodva, ifis igényeik ugyanazok, mint városon élő társaiké: családias hangulatot teremteni, érdekes témákat feldolgozni … Talán itt is könnyebb a szervezés, az utánuk járás. Az ifjúsági alkalmakat, programokat, kirándulásokat a gyülekezetépítés (jövőépítés) fontos mozzanatának tartom (ma is felemlegetnek 20 évvel ezelőtti ifis élményeket, ez kapcsolópont … Jehova tanú anyuka gyerekét, katolikus fél) Persze, ez még nem garancia arra, hogy aktív tagok lesznek,  de beszélő viszonyban maradunk. Az már valami.)
• A középgeneráció elérése falun is nehéz. Házas találkozókkal próbálkoztunk. Kudarcba, érdektelenségbe fulladt. Azt a következtetést vontam le, hogy már egymáshoz sem köti sok minden őket. Meg az élet sűrűjében élve, kevésbé tűnik jelentősnek egy egyházi találkozón megjelenni.
• Külön szólok a falun szolgáló presbiterekről.  Az a tapasztalatom, hogy kompaktabb közösséget alkotnak, mint városi kollégáik. Nálunk az évzáró presbiteri gyűlésen 100%-os részvétel, tudnak egymásról (jót és rosszat is), közmunkákon egymással szemben is becsületbeli kötelességnek érzik, hogy ott legyenek. … értesítik egymást. A gyülekezetépítésnek egyik lényeges stratégiai lépése a presbiterek ösztönzése, öntudatosítása. Itt tartom rendkívül fontosnak a gondnokok szerepét. Mint belső emberek – mi lelkészek kicsit mindig „másak” maradunk – sokat tudnak tenni a presbitérium összekovácsolásában. Számolni kell – nyomatékosabban, mint városon – az egymás közti régi, le nem zárt vitákkal, a családok közti megterhelt kapcsolattal, önérzeteskedéssel, érzékenységekkel. Csak a naiv lp. hiszi azt, hogy egy légüres térbe érkezik az evangélium tiszta, mindent felülíró üzenetével.  Külön említem a szolgálati presbiterség áldott lehetőségét. A megbízatás szárnyakat ad.

 

C. Sok minden van még, amit nem soroltam fel, azért, mert nem próbáltuk mi sem, vagy ami nálunk nem sikerült): pl. ún. gyülekezeti felnőttképzések (alfa-kurzus?, házassági tanfolyamok), imacsoport szervezése, rendszeres lelkigondozói beszélgetések beindítása, szenvedélybetegek számára felkínált terápiás foglalkozások, gyülekezeti csendesnapok szervezése.

   A keresztyénség elsődlegesen városi jelenség volt. Nem tudom, mit hoz a jövő. Megmarad-e református egyházunk? Ez nagyban függ attól, hogy sikerül-e megőriznünk Krisztusba vetett hitünket, és ezen az úton tudjuk-e nagyon határozottan elindítani a ránk bízottakat!

Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. (II. Kor.13,11)

• egyszer azt mondtam: ha mindenki kihúzná a gyülekezeti listáról, akit nem szívesen lát ebben a közösségben, nem maradna senki.
• a referencia-csoport meghatározó értékrendje
• a közösség hozzájárul-e kibontakozásomhoz?