„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben…”  (Juhász Gyula: Karácsony felé)

 „Istennek jósága téged megérésre indít.” (Róm 2,4)

Ráhangolás

   Hallottatok a Jónak lenni jó akcióról? Különösen karácsony táján sok embert megmozgat. Ismereteim szerint a Mo-i közmédia kezdeményezésére indult évekkel ezelőtt. Tkp. adománygyűjtés valamilyen nemes célra: árvaházak, rákos gyerekek támogatására. Jó érzés segíteni. Persze, az nem egészen jó, ha ezt csupán önképünk fényezése miatt tesszük: önmagunk és mások előtt. Lehet, hogy egy fuldoklót csak azért mentesz ki a vízből, hogy barátaid csodálják hőstettedet (ha csak egyedül lennél, sorsára hagynád a bajba jutottat), de ez a kimentett szempontjából tkp. mellékes. Ő nagyon hálás, hogy vízbe ugrottál érte. Hogy mi volt segítő tetted indítéka, mozgatórugója, az a te ügyed. 

   Utoljára milyen jó tettet vittetek véghez?

   Kit tartasz példaképnek ebben a kérdésben? (kép 1 – Teréz anya)    

Elmélyítés

    A „jobb” egy bűvös szó számunkra. Napjainkban különösen kiemelt pozícióra tett szert. Minden új terméket (legyen az mobiltelefon, szemüveg, akármi) úgy reklámoznak, hogy jobb, minőségibb, mint az, ami eddig kapható volt. A csokik finomabbak, a ruhák kényelmesebbek és tartósabbak, stb. Bennünk is kialakult ez az igény. Alapvetően bennünk van a jobbra, a többre törekvés vágya. A sportban is vezérszólam ez: jobban kell játszani, jobb eredményeket kell elérni.  Többet kell kihozni magunkból. A politikusok is jobb életkörülményeket, jobb ellátást stb. ígérnek.  Ez így van rendjén. Így fejlődik a világ.

    Az erkölcsi értékek terén azonban inkább csak óhajként szoktuk megfogalmazni (általában másokra mutatva): bárcsak jobbak lennének az emberek. Mert úgy látjuk, hogy egyre rosszabbak. Nem tudom, hogy magatokkal szemben állítottak-e fel ilyen elvárást (nem tanulással, teljesítménnyel kapcsolatban, hanem lelki dolgokra vonatkozóan), hogy „szeretnék jobb lenni”.  Jobb, azaz türelmesebb, megértőbb, segítőkészebb, bölcsebb, becsületesebb, tisztább… A jóért nem a világgal, hanem magunkkal kell megharcolnunk.

    Advent (kép 2 – áhítatos adventi jelenet) a próbája lehet ennek a belső törekvésnek. Advent – lényegét tekintve - elcsendesedés, a lelkiekre való ráhangolódás, igyekezet, hogy kedvesebbek legyünk (ajándékainkkal is ezt próbáljuk kifejezni). Kicsit jobban odafigyelünk, gesztusokat teszünk. Kérdés az, hogy képmutatás, szépítő máz, vagy tiszteletreméltó erőfeszítés az, amit produkálunk? Ugyanakkor észrevesszük, hogy milyen könnyen előjönnek, feltörnek emberi indulataink is: türelmetlenség, harag, elégedetlenség. Lehet, hogy éppen a megfeszített buzgólkodás miatt, hogy minden jó és szép legyen, hogy mindenkinek kedvébe járjunk, alakul ki az ún. karácsonyi stressz. Hallottam ilyent: utálom a karácsonyt. Csak ezen legyünk túl. (kép 3 – stresszes ember). Pedig a békés örömnek az alkalma kellene legyen. 

    Egyáltalán képesek vagyunk-e túlszárnyalni saját magunkat? Egy termék, eszköz, szerkentyű esetében vannak bizonyos paraméterek, amiket az nem tud meghaladni. Nyilván, nekünk is megvannak a magunk korlátai, de nem úgy gondoljátok, hogy - pozitív irányba – még távolról sem értük el a határainkat? Van hova fejlődnünk, növekednünk (kép 4 - zsiráf).

   Különbséget tennék a jobbnak lenni két értelmezése között: 1) törekedni cselekedeteimen, magatartásomon javítani, azokat jobbá tenni, 2) jobbá válni gondolkodásomban, érzéseimben, egész belső hozzáállásomban.

A) Először arról beszélünk tehát, amikor tudatosan igyekszem arra, hogy lelkiismeretesebben végezzem mindennapi feladataimat, hűségesebben töltsem be hivatásomat a családban, jobban eleget tegyek megbízatásaimnak az iskolában, munkahelyemen, jobban odafigyeljek a környezetemben élőkre, velük megértőbben viselkedjem. Ez nagyon konkrét, szinte táblázatba foglalható megnyilvánulásokat jelent: segítek, nem feleselek… (kép 5 – egy keményen dolgozó alak)

   Elhatározom tehát, hogy javítok a magatartásomat, a modoromon, stb. Nemcsak dicséretes, hanem egészen biblikus célkitűzés is ez: Jeremiás prófétánál olvassuk (7. rész): „jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket”. Nemcsak lehet, hanem kell is erre törekednünk. Akarnunk kell. És bizonyára nem marad eredmény nélkül. Persze, van, akiben természetéből fakadóan több hajlandóság van a jóra, de természetünkkel (akár a külsővel) meg tudunk harcolni. Ha szüleimnek panasza az, hogy barátságtalanul beszélek, akkor stílust válthatok, tudatosan, odafigyelve. Ezt megtehetem. Ha szétszórt vagyok, mindig kések, és ezzel sok embernek okozok kellemetlenséget, akkor elkezdhetek jobban ügyelni a pontosságra, ha szeretek hosszan lustálkodni, akkor alkalmanként felhúzhatom az órát, beállíthatom telefonomat, hogy korábban ébredjek, és elvégezzek valamilyen feladatot… Ne mondjátok, hogy ezt nem tudjátok megtenni! (Vicc. Egy züllött alak mondja a barátjának: képzeld, minden reggel 6-kor kelek, napi 8 órát dolgozom, nem iszom, nem tekergek… de ennek vége lesz, csak engedjenek ki a börtönből.)Értitek? Ha a külső kényszer rá tud venni ilyesmire, akkor belső akarásunknak is képesnek kell lennie erre. Legszívesebben odamondanék, beintenék, de visszafogom magam, de uralkodok az indulataimon... (Függőségek esetében nem elég az akarat… de ez a következő találkozó témája lehet). Összeszedettség, odafigyelés, belső fegyelem. Ez fontos. Jobb tudok lenni. Nem önmagam 2.0-ás változata, de 1.9-es. (kép 6 - pl. egy régi VW és egy új)

    Mik az akadályai ennek? Párat említsünk meg:

a)Elhatározás hiánya… Kényelmes vagyok, nem akarok változni (bár néha bevillan, hogy nincs minden rendben velem), de így egyszerűbb (csak a dolgaim bonyolódnak el) 

b) az önbizalom hiánya, önmagam lebecsülése, lebeszélése (ez néha mentegetőzés): én úgysem vagyok erre képes 

c) értelmetlennek látom az egészet, úgysem fog változni semmi körülöttem, „miért legyek becsületes”, azzal nem fogom megváltani a világot (ezt a gondolkodásmódot a legnehezebb legyőzni) 

d) a pozitív visszajelzések elmaradása (nagyon demoralizáló tud lenni)

e)a kitartás hiánya… Talán nagy döntéseket hoztam (v.ö. újévi fogadalmak), egy-két nap tartottam magam azokhoz, de aztán visszazökkent minden a régi kerékvágásba. (kép 7.a – vmi sikertelen próbálkozás)

   Néhány észrevétel: nem az kell motiváljon, hogy másoknál jobb legyek, nem mások elvárásának kell megfeleljek, hanem saját értékrendemnek (Történet… boldog vagyok, hogy nem én követtem el). Sokat számít, ha van egy támogató csoport, ahol biztatnak, motiválnak (). (kép 7.b – ua. sikeres formában)

B) Másodszor arról az esetről beszélünk, amikor nemcsak hogy sikerül jobbá tenni cselekedeteimet (és ez sem semmi), hanem én magam is jobbá válok. Ez valami gyökeresebb változás. Valami belső szintet- lépés, talán egy megrendítő élmény, megrázkódtatás, vagy valamilyen mély felismerés alapján. Egy megrendítő szembesülés eredménye, ami áthangolja gondolkodásomat, valósággal más emberré tesz. Ezt nehezebb körülírni, lemérni, bár egészen világos jelei vannak. Fotót is nehéz ehhez találni. (kép 8 – előtte/utána, haragos/mosolygós arckép). A Biblia megújulásnak, megtérésnek nevezi. Ezt Isten tudja elvégezni bennem, de nyitott kell legyek erre. Kész, érett a változásra. Adventi hozzáállás ez. Uram, formálj át engem a hozzám érkező Krisztus arcára, indulatára, szeretetére! Segíts, hogy úgy lássak, úgy érezzek, úgy beszéljek, ahogy ő. A szív megújulása ez. „Teremts bennem, tiszta szívet.”  Nem múló élmény, nem felszíni, nem csak viselkedésbeli változás ez. (Külföldön a közalkalmazottakat megtanítják mosolyogni, „tündérnek” lenni, és ez működik is, egy pozitív körforgást indít be: az ügyfelek is kedvesebbek, ez pedig visszahat rájuk. Van előnye is a civilizációnak.)

    Az Isten jósága téged megtérésre indít. Vajon mi hogyan reagálunk? Értitek: kész tények elé vagyunk állítva. Valamiképpen viszonyulnunk kell, mert valaki már jósággal fordult hozzánk. Adott egy előzetes tény, gesztus, lenyűgöző jóság, amit Isten megmutatott nekünk Krisztusban. Ez a minket átlényegítő, jóvá tevő változás egy csodálatos kapcsolatból, közösségből indul ki. Egy sorsdöntő találkozásból. (Az igazi belső átrendeződés, átértékelődés hátterében mindig élő találkozások, személyek állnak, az, hogy megérint valakinek a jósága, alázata, tisztasága, szeretete.) Kétféleképpen lehet válaszolni: engedem, hogy átjárjon a kegyelem, vagy hideg marad a szívem. Jézus két példázata jut eszünkbe. Az adós szolga… Meggyőzhette volna urának a nagylelkűsége, jósága, de ő érintetlen, gonosz maradt. A másik az irgalmas samaritánus története. Bár nem tudjuk, hogy hogyan folytatta tovább útját (lelki értelemben) a bajbajutott és megsegített ember, de a Jézus felszólítása arra enged következtetni, hogy a samaritánus példája, a vele kapcsolatos élménye arra indította, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjék. (kép 9 – irgalmas samaritánus) 

    Biztos találkoztatok olyan emberekkel, akik nagy hatással voltak rátok (nemcsak azért, mert bazi autójuk volt, szuper elegánsan voltak öltözve, hanem mert tiszta volt a lelkük.) Egy anyuka vallomását olvastam: elég komoly betegséggel diagnosztizálták a kisfiát, kórházba került, gyermekét meglátogatva ismert meg egy kis srácot, aki orvosilag reménytelen állapotban volt, de maga volt a megtestesült optimizmus. Az anyuka azt mondta: soha senkitől ennyi vigasztalást, hitet nem kapott, mint ettől az utolsó stádiumban levő gyerektől. (kép 10 - mosolygós gyerek kórteremben)

   Aki megértette – talán mások által - a lényeget, az érzékenyebb lesz, céltudatosabb. Fordulatot vesz a gondolkodása, más lesz a fontossági sorrend számára. Valaki mondta (Mo-i ismert rádiós, akinek amputálni kellett a lábát): most sokkal boldogabb vagyok, mint előtte. Igazán tudok örülni annak, hogy élek, járni tudok, családom van. Sokkal jobban értékelem azokat, akik mellettem vannak, hálásabb vagyok értük. ()

   Igen, emberek is jobbá tudnak tenni, mélyreható változást tudnak előidézni bennünk. Az igazi megtérés, jobbá válás feltétele – a Biblia szerint – a Krisztussal való találkozás. Gondoljunk a tanítványokra, Pál apostolra, Zákeusra. Nem lehet elfelejteni azt a végtelen jóságot, amivel hozzánk hajol, azt az irgalmat, amivel vállalja értünk a keresztre feszítést. A Jézus tekintete összetöri a kemény Péter szívét. Nem lehet elviselni. Indiában történt: lázadás volt, kirendelték az angol katonákat, tűzparancsot kaptak, de amikor látták a katonák, hogy a földre zuhanó áldozatok között gyerekek is vannak, leeresztették a fegyvert. Nem bírták tovább a maguk elkövette erőszakot az ártatlanokkal szemben. A gonoszt jóval győzd meg.  (kép 11 – jóságos, szenvedést tükröző arc.) 

   Jobbá lenni, engedni, hogy átformáljon a Krisztus szeretete. És ez egy olyan folyamat, ami csak az örökkévalóságban fejeződik be. A mai pszichológia azt mondja: meg kell találnod magadat… Az ige azt tanítja: találd meg magadban Krisztust, fedezd fel jóságát, hogy jobbá lehess.  A Jézus Krisztussal való kapcsolat életeket változtat meg. A tiedet is. (kép 12 – szelíd Krisztus arc)