Fil 4, 4-9 (esketés)

4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 

5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 

6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 

7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 

8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 

9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. 

   Keresztyén testvéreim, tisztelt násznép, kedves Menyasszony és Vőlegény! Rendkívüli alkalom a mai számotokra, de gyülekezetünk életében is. Az idén ez az első esküvőnk. De legfőképpen azért kiemelkedő pillanat a mostani, mert ebben az ünnepi órában Isten szólít meg titeket/minket, a lényeget érintő, az életet szolgáló üzenetet közölve velünk. Valamit, amit magatokkal vihettek, ami jó tanács, biztos útmutatás lehet számotokra. Érezzük, szükségünk van erre ahhoz, hogy megújuljunk kapcsolatainkban, erőt merítsünk a hitben, szeretetben, reménységben való megmaradáshoz. Nemcsak földi bölcsesség ez, több annál. Benne van emberi jó szándék is, a lelkipásztoré, a szülőké, barátoké, de mindenekfölött az Ige örök igazsága, ami emberi sorsunknak a zsinórmértéke, valójában boldogságunk feltétele.

   Isten féltő szeretete, jósága, megáldó és végső soron üdvösségre vezető akarata szólít meg, és bíz titeket egymásra.  A házasság olyan, mint két artista mutatványa, akiknek nagyon kell figyelni egymásra, meg kell bízniuk egymásban. Tudjuk, kulcsfontosságú ez!

Egyik idős lp. mondta az új párnak: annyira vegyétek komolyan a házasságotokat, mintha ti lennétek Ádám és Éva, és mintha tőletek függne a világ sorsa. Mindnyájunkra vonatkozik ez. Minden fiatalnak, minden házaspárnak, minden szülőnek, nagyszülőnek a lelkére helyeztetik: rajtunk múlik, hogy mi lesz gyülekezeteinkkel, gyermekeinkkel, népünkkel. 

   Kedves ifjú pár, a jegyes beszélgetés során szóba került: törekednetek kell arra, ami kapcsolatotokat erősíti, és kerülnötök azt, ami gyengíti azt. Erre nézve ad az Ige néhány fontos tanácsot…   

   Örüljetek az Úrban! Az öröm Isten akarata, egyenesen az ő parancsa tehát. A felhívás arra emlékezetet: minket még erre is tanítani kell. Örülj, ember! Vedd észre a jót, adj hálát! Ismerős a gondolat: annyit panaszkodunk azért, ami nincs, hogy nem jut időnk hálát adni azért, ami van. Isten sok örömmel ajándékozott meg titeket. Idézzünk fel néhány fontos dolgot: a szülők gondoskodó szeretete, nagyszülők melegszívű jósága, a testvérek, a rokonok ragaszkodása, az önfeledt gyermekkor, az ifjúság évei, tanulás, szakmai sikerek, egymásra találásotok. 

    A teljes öröm – hangsúlyozza az ige - az Úrban, hit által adatik. Abban a tudatban gyökerezik, hogy mi a Krisztuséi vagyunk mind testestől, mind lelkestől, egyedül vagy házasságban élve.  A többes szám pedig arra hívja fel a figyelmünket: felelősek vagyunk egymás öröméért. Azért, hogy a mellettem élők boldogok legyenek. Ez hangsúlyos módon vonatkozik a házasságra, a családra. Hitvestársam boldogsága nagymértékben tőlem függ. 

  Örülni igazán együtt lehet… együtt megélni a jót, az áldást, együtt hálát adni. Ha rákérdezünk Isten Igéjére, akkor megint arra szólít fel: örüljetek. Értékeljétek, becsüljétek meg egymást, legyetek kedvesek egymáshoz! Csak így érdemes. Túl rövid az élet ahhoz, hogy haraggal, nehezteléssel töltsük azt. Inkább engedjétek, hogy betöltsön Isten békessége. Mindig: ma, és holnap, 10-20-30 év múlva.

  Hozzánk is szól az Ige, akik rokonokként, barátokként veszünk körül titeket. Jó örülnünk Isten kegyelmének. Ahogy Káténk tanítja: örülni még a kedvünk ellenére való dolgoknak is, háládatosnak lenni, a jövendőre pedig reménységgel tekinteni. A boldogságot nem hajszolni kell, hanem elfogadni.

   Szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. A szelíd emberrel öröm együtt lenni. Nem biztos, hogy ez a tulajdonság karakterünk része, alapvető jellemvonásunk, de törekedni lehet rá. Durva világban élünk, ahol mindenki ki akarja csikarni a neki járót, de higgyétek el: többet el lehet érni szelídséggel. Jézus azt tanítja: a szelídek öröklik a földet. 

   Közel az Úr! Köszönésformula volt ez az első keresztyének között.  Legyen közel az Úr hozzátok, lakozzék a szívetekben, a családotokban, otthonotokban: tudjátok, hogy ő vezet útjaitokon, és ő vár utatok végén. Áldott dolog ennek a valóságában élni! Akikhez közel az Úr, azoknak életében ott ragyog az ő világossága, jelenléte. Békessége uralkodik. A gondokat, kérdéseket is elébe lehet vinni: A mi Urunk a legjobb házassági tanácsadó, családterapeuta.

   Ne aggódjatok… Az aggodalom örömünk egyik legnagyobb ellensége, tkp. a bizalom hiánya. Ellenszere pedig az imádság és hálaadás. Figyeljétek! Az ige nem azt mondja: mindenképpen megkapjátok, amit akartok, hanem: Isten békessége megőrzi szíveiteket és gondolataitokat. A békesség Isten nagy ajándéka. Fontosabb pénznél, vagyonnál, sikernél. Van, aki szükségben, betegségben is nagy békességben él, más gazdagságban, egészségben is tele van nyugtalansággal. A békesség a menny levegője. A békétlenség ezzel szemben olyan lelki értelemben szennyezett környezet, amelyben nehezen lehet élni. „Jobb a tető ormán lakni…”

  Isten békessége megőrzi szíveteket és gondolataitokat, értelmeteket és érzelmeiteket. Ráhangolja azokat Krisztusra. Ilyen módon házasságotok egy Krisztusra alapozó, kegyelme által védett kapcsolat lesz. 

   Még valamit lelketekre köt az ige: arra figyeljetek, ami csak igaz, tisztességes… Amire figyelmünk irányul, ami fő célkitűzésünk, az határoz meg minket. Nem földi tervekről beszél itt az ige: tudom, azok is fontosak, és rendjén van, ha azok is foglalkoztatnak. De közben ne feledkezzetek el a lelkiekről. Igazat szóljatok, legyetek őszinték, hitelesek, tiszteljétek nagyon egymást, legyetek igazságosak, részrehajlás nélkül, tiszták, szeretetre méltók. Csak előjön ez a fontos szó! Nem lehet kikerülni. Arra a kérdésre, hogy „hogy vannak a fiatalok?”, a szülők gyakran ilyen válaszokat adnak: a fiam ügyvéd, a menyem is diplomás, vagy: jól keresnek, szép házat vettek maguknak, vagy: két gyönyörű gyerekük van. Nem mellékes dolgok ezek, de a legjobb, a legnagyobb az, ha a válaszban ez hangozhat el: szeretik egymást.  

    Ami jó hírű, nemes és dicséretes. Amivel építitek egymást, a közösséget, ahova helyez Isten… Ahogy családjaink élnek, olyan a közösségünk, úgy nőnek fel gyermekeink, úgy épül a jövőnk. Ez rátok bízatik. A legjobbat csak a legjobb úton lehet elérni: csak ilyen módon. 

   Az apostol végül saját tapasztalatait, példáját említi. Mostanában – 30 házassági évfordulónkra készülve - én is veszem ezt a bátorságot. Hivatkoztam rá találkozásaink során, hogy az ember 30 év után is boldog lehet hitvestársával, és földi élete nagy nyereségének tarthatja őt. (Én minden nap elvenném a feleségemet, remélem, ő is minden nap hozzám jönne.) Ragaszkodjatok egymáshoz, legyetek a hit, a békesség emberei, maradjatok meg Krisztus szeretetében!  Ámen.

Urunk, mennyei édes Atyánk Jézus Krisztusban, áldjuk szent nevedet örökkévaló kegyelmedért és szeretetedért, amellyel minket megváltottál, kiválasztottál arra, hogy gyermekeid legyünk. Köszönjük, hogy az a te szent akaratod, hogy örömünk, reménységünk, békességünk teljes legyen benned, hogy bővelkedjünk testi-lelki áldásaidban. Ezért ajándékozol meg minket egymással is. Ifjú testvéreink esküvőjén hálát adunk velük együtt a szülők áldozatos szeretetéért, gondoskodásáért, amellyel körülvették, kísérték őket. Kérünk, álld meg őket gazdagon, és cselekedd, hogy gyermekeikben örömük legyen! Imádkozunk a nagyszülőkért, a testvérért, rokonokért, köszönjük az ő jóságukat, ragaszkodásukat, de mindenekfölött azt, hogy most ők ketten együtt indulhatnak, és lehetnek egymás kiegészítői, társai, áldásaid elfogadói, hordozói. Légy közel hozzájuk, te áldd meg békességgel, szeretettel családi közösségüket, győzz le minden kicsinyhitű aggodalmat a szívükben, és segítsd őket, hogy arra figyeljenek, ami összeköti őket, együtt törekedjenek arra a célra, amit eléjük adsz! Áldd meg őket földi áldásokkal és lelki ajándékokkal, hogy életük másokat is gazdagító, a közösséget építő legyen! Segítsd őket a jó példákra figyelni, nemes, szép, dicséretes dolgokra törekedni, sok jóban részesülni, azért hálásnak lenni!

   Tedd teljessé bennük szent, megtartó, életüket szeretetben megőrző, áldásokkal koronázó, dicsőségre vezető akaratodat! Oltalmazd, tartsd meg családjainkat, gyülekezetünket, népünket, anyaszentegyházunkat nemzedékről nemzedékre! Ámen.  

Péld 4, 9-12 (esketés)

   9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 1Móz 2,18 

10 Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 

11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 

12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar. 

   Kedves Menyasszony, kedves Vőlegény, bizonyára átérzitek ennek az alkalomnak a rendkívüliségét, az örömét és a komolyságát. Ilyen értékes földi ajándékot még soha senkitől nem kaptatok, mint amit Isten ad nektek egymásban: egy veletek sorsközösséget vállaló személyt, egy hűséges segítő társat. Isten egymásra bíz titeket. A házasságban valójában a „kezünkbe kerül” a hitvestársunk, ám nem azért, hogy uralkodjunk, kontrollt gyakoroljunk fölötte, hanem azért, hogy vigyázzunk rá, egymásra. Legyetek tudatában ennek! 

    Isten igéje egyértelműen kiáll a közösségi élet, és annak legszemélyesebb formája, a házasság mellett is. Már a Biblia első lapjain elhangzik: nem jó az embernek egyedül, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. Ez a most hallott, gyakran idézett igerész is erről szól. És erről kell szólnia a ti családi életeteknek is. 

   Mély, megszívlelendő igazságok hangzanak el: jobban boldogul kettő, mint egy. Ez logikus, nem? A mai életeszmény mégis az, hogy boldogulj egyedül, Isten és embertárs nélkül,…, hogy rázz le minden felelősséget, és ne függj senkitől. Csak közben kialakul egy nagyon erős, nagyon romboló ego-függőség: csak az én érdekem, akaratom, az én vágyam számít. Közösségek felszámolódása, az önzés társadalmi rangra emelése a következménye ennek. 

    Hogy világosabb legyen az üzenet, idézem az egyik előző igeverset: van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának. Hajtja, töri magát, és nem kérdezi meg: milyen haszna van ennek a nagy kínlódásnak, mire fut ki az egész. Félreértés ne essék: vannak családban élők, akik a fentebb említett önző magatartást képviselik, és vannak család nélküliek, akik áldott, másoknak szolgáló életet folytatnak. Mégis a család az a terület, ahol Istennek az a terve, hogy ti. minket közösségre rendelt, a leginkább megvalósulhat. 

   Jobban boldogul kettő, mint az egy. Pozitív üzenet ez. Olyan kettőről van szó, akik egyet értenek, egy cél fele haladnak, akik összefognak, akik egymást tisztelik, szeretik. A kettő a létezésnek egy magasabb szintjét képviseli. Először spirituális értelemben vesszük ezt, vagyis Istennel való kapcsolatunkban. Aki csak a földi valóságot ismeri, annak valami lényeges hiányzik az életéből. Másodszor – a legáltalánosabb értelemben - emberi viszonyainkra vonatkoztatjuk. Társas lények vagyunk. Ha vágyunk is olykor-olykor a magányra, mégis egymásra irányuló, egymásra utalt az életünk. Jobban boldogul kettő, mint az egy. Nemcsak túlélési szempontból abszolút igaz ez, hanem azért is, mert egymás számára valóban a boldogság feltételei vagyunk. Arról is kell beszélnünk, hogy a közösségi (családi) életben adódnak feszültségek is. Amikor nem feltöltjük egymást, hanem lemerítjük, nem támogatjuk, hanem gáncsoljuk, nem biztatjuk, hanem megsértjük. Isten arra rendelt, hogy egymás életét gazdagabbá, szebbé, áldásosabbá tegyük. Rajtatok múlik, hogy építeni vagy rombolni fogjátok házasságotokat. Óriási felelősség ez egymás iránt! A hitvesi kapcsolat nem az én boldogságomról szól, hanem a mienkről. A házasság kétemberes munka (akár régebb az erdei favágás a harcsafűrésszel). 

   A közös fáradozás szép eredményeket terem. Emberi perspektívában is igaz: a családra gondolva, a közös erőfeszítésből származó előmenetelre (egymást inspirálva „egyéni teljesítményünk” is jobb lesz). Ráadásul a siker felett érzett öröm is egymással megosztva teljes és igazi: ha együtt értek el célokat, akkor annak együtt tudtok örülni. Soha ne legyen rivalizálás köztetek! Kívánjuk, hogy sok elégtételben legyen részetek: „ezt együtt éltük át, ezt együtt sikerült megvalósítanunk, hálásak vagyunk érte”. (Amikor egy-egy házasfél sorolja, hogy ő külön mennyi mindent megtett a családért, akkor bennem mindig kigyúl a piros lámpa: itt valami nincs rendben, nincs igazi harmónia a házasságban. A házasságban az örömöt, a sikert nem lehet szeparálni: ez az enyém, az a tied, mert csak együtt értelmezhető igazán.)

  Megható a következő tanítás: ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. Ezért szép a kitartás, a hűség. Sokszor kell egymást bátorítanotok, felemelnetek. Legtöbbször kis dolgokban, de néha komoly megpróbáltatásokban is. Isten kegyelme az, hogy az egyiknek mindig erőt ad, amikor a másik maga alatt van. Vannak elesések, sőt elvágódások is az életünkben, csak ne legyen bukás belőle! Mindig találjátok meg az erőt, a bizodalmat a továbblépéshez! Ezt is könnyebb együtt, egymást biztatva, támogatva.  A „segítség” szó belekerült a házassági eskübe is. Nem szívesen ismerjük el, sokszor még a házasságban sem, hogy szükségünk van a másik segítségére, mert mi úgymond nagyon erősek és kemények vagyunk. Mert mi meg tudunk állni a saját lábunkon.  Be kell ismernünk, hogy egymásra vagyunk utalva. Per definitionem: nincs férj feleség nélkül, nincs feleség férj nélkül. Első pillanattól erről szól a házasság. Egymás támogatása nem szemrehányások kíséretében kell történjék, hanem szeretetből. (Azt sem számoljuk, hogy járni tanuló, bukdácsoló gyermekeinket hányszor emeljük fel - örömmel tesszük.) 

  Hozzáteszi az ige: jaj az egyedülállónak! Tehát egy nagy jajtól szabadított meg titeket az Isten. Sok vicc szól a házasság nehézségeiről, „rendszerhibáiról”. Karinthy Frigyes írta: „A hisztéria veszedelmes betegség... Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.” Igen, vannak nehézségek a házasságban, sőt gyakran egymás elleni harc is. Ez utóbbi nem a házasság természetéhez, hanem a mi természetünkhöz tartozik. A hitvesi közösség valójában felbecsülhetetlen ajándék, és nem tudunk eléggé hálásak lenni az egymásban kapott áldásokért. Az egyedül valót nincs, ki felemelje… 

   Most reménykedve nézünk rátok, hogy egymás támaszai lesztek. Ne felejtsétek: valójában saját támaszotokat támogatjátok. (Háborút megjárt férfitől hallottam: megmentettem a barátom életét, aki később engem szabadított ki halálos veszedelemből. Amikor segítettem rajta, igazából saját életemet mentettem meg.) Ha jót akartok magatoknak, akkor akarjátok a legnagyobb jót a társatoknak.

    Ha ketten fekszenek, megmelegednek. Igen, gondolhatunk ez a mondatot hallva a házastársak közötti bensőségességére, meghittségére, a „lesznek ketten egy testté” misztériumára (Isten drága ajándéka ez), de egyáltalán az emberi közelségre, arra, hogy nem üres lakás vár minket, amikor hazaérünk, hogy van, akivel gondjainkat, gondolatainkat megosszuk. És megint elhangzik az antitézis is: de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? „Vigasztalom magam, ahogy lehet”, mondja az egyik műdal. József Attila írta szomorú magányában: szívdobogással ringatom magam. 

  Ha egyiket megtámadják… A közösség, a házasság védelem is. Akár fizikai értelemben is. Reméljük, kedves Menyasszony, hogy férjed falujában azért biztonságban leszel, és kedves Vőlegény, téged sem támadnak ki Bergenyében. És ha igen, megvéditek egymást. Kiálltok egymás mellett. De főként lelki dolgokról beszél az ige. Gondolunk az élet kísértéseire, mélységeire, amik között jó, ha van, akivel megbeszéljük problémáinkat. (Pszichológusok szerint egy jó kapcsolat valóságos bástya a depresszió és egyéb lelki betegségek ellen.) Vannak azonban olyan megpróbáltatások, ahol nem elég a mi emberi erőnk, ragaszkodásunk, jó szándékunk. A mennyei Barátunkra van szükségünk. 

   Erre utal az utolsó, talányos mondat, amikor a kettőről szóló tanításban megjelenik, felbukkan egy titokzatos harmadik, aki végig jelen volt. Istenről van szó, aki mint gondviselő mennyei Atyánk, megváltó Urunk, vigasztaló, minket bölcsességgel vezető Szentlélek van velünk egyéni és családi életünkben.

   Ebben a hármasságban nyeri el a házasság az igazi értelmét és – hadd használjam ezt a divatos kifejezést – rezilienciáját. Hisszük, Isten kezdeményezte kapcsolatotokat, ő rendelt titeket egymásnak, ő tesz egymás segítőivé, támaszaivá, védelmezőivé, ő áldja meg közösségeteket, és őriz meg hűségben, szeretetben. E hit által házasságotoknak egy magasabb szemléletét, csodálatos erőforrását, szépségét, áldását ismeritek fel, vagyis annak isteni oldalát. Legyetek tudatában ennek, így éljetek tisztaságban, szentségben! Istenhez ragaszkodva, Krisztust szolgálva, neki engedelmeskedve legyen erős, tartós, boldog, áldott a ti házasságotok! Ámen.