1 Kor 16,14 (esketés)

 

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe…

 

   Kedves Vőlegény és Menyasszony, egy rövid, valójában egyszerű mondat, biztatás az, amit esküvői üzenetként most a szívetekre helyezünk. Úgy tesszük ezt, hogy mint akik tudjuk: ez a tanítás mindnyájunk számára fontos. Szeretnénk azt, hogy ha valóban ezt az igei tanácsot követnétek!  Ha sok-sok év múlva valaki megkérdi majd tőletek: hogy van az, hogy ti olyan szépen éltek, békességben, példás egyetértésben, egymás iránti tiszteletben, gyöngédségben, akkor azt tudjátok válaszolni, hogy mi annak idején Isten igéjéből egy életre megtanultuk: a legfontosabb, hogy minden dolgunk szeretetbe menjen végbe.

   Ha ezt követeitek, akkor nem elfásul, de megújul kapcsolatotok, akkor nem terhes kötelesség, de öröm lesz a családnak való szolgálat, nem egymás elleni hadviselés, de a közös célért való küzdelem lesz házasságotok. 

   Vajon, ilyen egyszerű ez, ahogy hangzik? Ha tőlünk, idősebbektől kérditek, akkor őszintén azt feleljük, hogy nem. Igaz, kedves szülők, nagyszülők, násznagyok? Ott szívünkben ez a vágy, tudjuk, hogy így kellene, de emberi gyarlóságunk, türelmetlenségünk, indulatosságunk, önzésünk miatt a szép gondolat sokszor meghiúsul.

   A szeretetről könnyű beszélni, de nem olyan könnyű azt megélni. Isten szívében egybe esik szó és valóság. Ő nemcsak beszélt arról, hogy „örökkévaló szeretettel szerettelek téged”, hanem adta is értünk a Legdrágábbat. Mert a szeretet mindig ad. A házasság, de egyáltalán a család, a közösség is erről szól: adni. Nem azt várni, hogy előbb a másik…

    Istennek Krisztusban megbizonyított,  irántunk való szeretete kell a kiindulópont legyen. Akinek megrendült a lelke azon, hogy Isten ilyen jó volt hozzá, hogy egyszülött Fiában megváltott, és naponta annyi mindenben megmutatja az ő irgalmát - az a szeretet elkötelezettje lesz. Függetlenül attól, hogy milyen a világ. Ti ne a világhoz igazodjatok! Igaz, tudjátok, hogy a legnagyszerűbb, a legértékesebb dolgok a szeretettel kapcsolatosak? A gyűlölet is képes félelmetesen nagy dolgokat véghezvinni, de az, ami épít, amit szép, ami említésre méltó – az szeretetből fakad. (Valaki leírta, hogy az első világháborúban idegen országban megsérült, valahogy egy tanyáig elvonszolta magát, ahol vele - az ellenséggel - nagyon emberségesen bántak.  Akkor értette meg, hogy egyetlen erő van, ami még a háború szörnyűségét is legyőzi: a szereteté.)

   Jól hallottuk, hallottátok: minden dolgotok… Ti már tudjátok, hogy a családi otthon nem mindig fürdik boldogságban és napfényben. Vannak gondok, megoldandó sürgős feladatok, feszültségek is. De remélem azt is tudjátok: a Nap mindig süt, akkor is, ha sok minden eltakarja annak világosságát, elveszi melegét. Erről soha el ne feledkezzetek!  És törekedjetek arra, hogy gondok, nehézségek között is a szeretet törvénye érvényesüljön köztetek… Akkor is, ha éppen megharagudtok egymásra (van ilyen is), akkor is, ha – talán szándékotok ellenére - megbántjátok egymást, ha élesebbek az egymásnak mondott szavak, ha hibákat fedeztek fel egymásban. Akkor se feledkezzetek el a szeretetről!  Persze, a szeretet leginkább a szeretetet szereti. Azt igyekezzetek egymásnak adni. És ez nagyon konkrét dolgokban nyilvánul meg.

   A jegyes-beszélgetés során szóba került a szeretet öt formája. 1. Első a biztatás volt. (Ne sajnáljátok egymástól az elismerő szavakat! Váljon szokásotokká egymás bátorítása, a köszönet kifejezése.) 2. Másodszor az egymásra szánt minőségi idő.  (Valaki azt mondta: ha a Sátán nem tudja a házastársakat nyíltan egymás ellen fordítani, akkor megpróbálja az egymással töltött idejüket elrabolni tőlük. És ugyanaz lesz az eredmény. Manapság ezt a taktikát alkalmazza. Nemigen hallottam azt senkitől: sajnálom, hogy annyi időt töltök a családommal. Az ellenkezőjét annál többször.) 3. Harmadszor: az ajándékozás (ami mögött kedvesség, figyelmesség van). A Szentírás sokat beszél arról, hogy Isten megajándékozott minket. Testi áldásokkal és lelkiekkel is. A legnagyobb ajándékát egyszülött Fiában adta. Ne csak külső tárgyakban mutassátok ki egymás iránti ragaszkodásotokat, hanem kedves szóban, mosolyban, türelemben, megértésben is.  4. A negyedik: a szeretet, ami az érintésben jut kifejezésre. A közelségben, egy meghitt ölelésben.  Olyan rideg, érzelemszegény a világunk!  Egy könyv jelent meg nemrégiben: Az érintésmentes társadalom. Internetes korunk sok lelki betegsége köthető ehhez (amikor csak a képernyőt simogatjuk). Csak az a gyerek képes később tartós kapcsolatot kialakítani, aki bizalmat tapasztal a családban. 5. És végül: a segítségnyújtás.  Szívességek megtétele, kedves gesztusok. Ünnepi ebéd készül, feleségem fuldoklik a konyhában a sok tennivaló között, és azt mondom neki: segítek mosogatni. A férjem fáradtan érkezik, és azzal várom: elintéztem a kinti munkát, amit te szoktál végezni. Hadd érezze a mellettem élő, hogy szeretem. És érette kész vagyok fáradozást is vállalni. Áldozatot hozni. Úgymond kötelességemen felül. Minden dolgotok, munkátok és pihenésetek, a szélesebb családdal való viszonyotok – szeretetben menjen végbe.

    Nem azt írja Pál, hogy szeretettel… mintha az valami eszköz vagy módszer lenne, hanem: szeretetben. Egy állapot ez. Mert szeretetben élek. Szeretetből indult az életem (Istennek - és általa szüleimnek - hála), és életem során sok szeretet kaptam. Ennek levegőjét, atmoszféráját hordozom. A gyertya fényét a legnagyobb sötétség sem képes elfojtani.

   Ebben a szeretetben erősödni kell, növekedni lehet. Legtöbb családnak az évek teltével egyre több mindene lesz. Felújított lakás, autó, egyebek. De vajon nő-e a szeretetvagyonunk? Mert az a legfontosabb. És igazából egyre több mindenben megélhetjük azt. Amíg udvaroltam, menyasszony korában a feleségem egyszer sem kezelt ilyen-olyan betegségemben, azóta nagyon sokszor.  

   Minden dolgotok szeretetben menjen végbe. A „végbemegy” igét az eredeti szövegből egészen hitelesen így fordíthatnánk: történik, megvalósul. De az idézett igeversben szereplő magyar kifejezés nagyon gazdag üzenetre mutat rá.  Azt hangsúlyozza: végig megmaradjon. Azzal kezdjétek, azzal folytassátok, és abban tartsatok ki végig! Nem csak egy esketési ige ez: életetek vezérmotívuma kell legyen! Ezt kell megéljétek napról napra, ezt kell megtapasztalja gyermeketek is (a következőt, következőket is beleértve), ezt kell megérezzék szüleitek, barátaitok!

  Ez egyben hitetek megvallása is, hálaadás is Isten fele. Az ő áldásainak bőséges kiáradása rátok. Megbízatásotok, küldetésetek teljesítése.

   Ez az Ige nagyon határozott tanácsként hangzik. Vagyis rajtunk múlik, hogy az megvalósul-e bennünk, közöttünk. Isten megteremtette a lehetőséget erre. Ő a legcsodálatosabb módon megmutatta kegyelmét. Nekünk is tennünk lehet és vállalnunk kell azt, ami ránk tartozik: kapcsolatban maradni az áldások forrással, naponta kérni és elfogadni a megújulást a hitben, szeretetben és reménységben, naponta valóra váltani azt. A mi felfogásunk szerint ez a házasság szentsége.    

  Nyilván, ez a bibliai intés általános érvényű, nemcsak a házasságra vonatkozik, de arra elsősorban. Ha most össze szeretném foglalni az elhangzottak tartalmát, lényegét, azt mondanám, kedves ifjú pár, elsősorban felétek, de mindenki fele fordulva: mindennek a summája, a legfontosabb, a legnagyobb bölcsesség az, hogy minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Ámen.

 

 

   Urunk, örökkévaló Istenünk, hálát adunk ezért alkalomért, esküvőért, fiatal testvéreink életéért, az ő szívükben megszületett, egymás iránti szeretetért, az elhatározásért, hogy egymáshoz tartozásukat a te szent színed előtt is megerősítsék, házasságukra áldásodat kérjék. Hálát adunk a szülőkért, akik féltő, gondoskodó szeretettel vették őket körül, akik sokat fáradoztak, aggódtak, imádkoztak érettük, és most bizalommal tekintenek gyermekeik önállósodására, tanulgatva azt, hogy ez nem veszteség, hanem gazdagodás számukra. Hálát adunk testvérekért, nagyszülőkért, barátokért, akik osztoznak az ő örömükben. Hálát adunk az ő kisfiúkért, aki talán még nem érti egészen, hogy mi zajlik körülötte, de megérzi az őt körülvevő szeretetet, szülei szövetsége megerősítésével még biztosabb lett számára.

  Köszönjük a kiderült, szép időt, és mindenekfelett Igéd világosságát, amellyel be akarod tölteni fiatal testvéreink és mindnyájunk szívét nemcsak erre az ünnepnapra, hanem egész életükre nézve.

Drága esküvői üzenetként hallhatták: minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Cselekedd Lelked által, hogy valóban értelmükbe és szívükbe véssék! Ez legyen házasságuk vezérgondolata. Megértettük azt, hogy mindenekelőtt te szerettél minket, életet ajándékoztál nekünk, szent Fiadban megváltottál…

Köszönjük ezt a felfoghatatlan, örök jóságot, kegyelmet és szeretetet. Add, hogy ennek legyünk képviselői!

   Ezt munkáld az ifjú pár életében is… Hogy valóban minden dolguk, minden tervük, minden munkájuk, minden beszédük szeretetben menjen végbe. Ez adjon igazi tartalmat, szépséget családi életüknek, ez legyen igazi lelki kincsük, gazdagságuk. Ebben mutatkozzék meg hozzád való tartozásuk, egymás iránti ragaszkodásuk.  Így mutassanak példát a családban és a közösségben, így legyen hiteles bizonyságtételük, így legyen áldott, örvendező, bővelkedő az ő egész életük. Minden dolguk szeretetben menjen végbe: önzetlenül, odaadással, szívességben, megértésben. Így induljanak, ilyen legyen a folytatás, és ebben tartsanak ki mindvégig.

   Áldd meg otthonukat, tartsd távol tőlük a testi-lelki kísértéseket, őrizd meg őket a megpróbáltatásokban, adj győzelmet a küzdelmekben, adj jó előmenetelt munkájukban, növekedést a hitben! Adj nekik bölcsességet a gyermeknevelésben! Tedd őket élő, aktív tagjaivá a te anyaszentegyházadnak!

  Őrizd, áldd meg szeretteiket, hogy békességben, örömben, egymás javára és a te dicsőségedre éljenek! Hogy minden dolguk, minden dolgunk szeretetben menjen végbe.  Ámen.

 

 

Jer 32, 39  (esketés)

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is meg utódaiknak is…

 

    Mekkora esély van arra, hogy egy erdélyi kis faluból, Mezőbergenyéből származó lány megismerkedik egy London mellett született, az angol fővárosban élő fiúval, hogy az ismeretségből komoly kapcsolat, egymás iránti szeretet bontakozik ki, sőt, felelősségteljes elköteleződés, egymásnak egy életre szóló felvállalása? Emberileg nem volt nagy ennek a valószínűsége, de Isten terveiben mindez 100%-os bizonyossággal kapott helyet. Ennek a reményteljes, áldásról, életről szóló történésnek vagytok a szereplő ti, kedves Menyasszony és Vőlegény, és vagyunk tanúi mi mindnyájan.

   Úgy gondolom, nem kérhettek magatok, házasságotok számára nagyobbat, mint amit az Ige ígér: egy szívet, egy utat. Hogy ketten valóban igazi, elválaszthatatlan, kiteljesedő közösséget alkossatok, és ugyanazt akarjátok, ugyanarra törekedjetek, ugyanazt a célt kövessétek.

   Mielőtt erről beszélnénk, figyeljétek meg, hogy az igében ezt valaki ígéri nektek és megvalósítja bennetek. Nem ti kovácsoljátok össze a szíveteket, nem ti keresitek és találjátok meg hosszas egyeztetés, kompromisszumok után az egy utat – mindezt Isten végzi el. Hogy egymást kaptátok – ez önmagában ajándék. Isten végtelen szeretetében szövődhetett egybe az életetek. Az ő szeretetének tégelyében válhatott, olvadhatott eggyé a ti szívetek. Valami több van itt, mint amit le tudnánk írni, meg tudnánk magyarázni akár a biológia, a pszichológia, a szociológia vagy tudom is milyen tudományágak segítségével. Isten megáldó, megszentelő jelenlétének a többletéről van szó. Ez teszi a házasságot „felette nagy titokká”.

   Persze, meg kell emlékeznünk mennyei Atyánk szeretetének földi eszközeiről is: a szülőkről, testvérekről, barátokról. Hosszasan és bizonyára hálával tudnátok beszélni róluk. Ők is hasonlóképpen veletek kapcsolatban. A szeretet valóban a legnagyobb téma: olykor torokszorító, könnyeket fakasztó, ugyanakkor kimondhatatlan boldogságot ajándékozó. Családotokban megtanultátok a ragaszkodást, törődést, egymás mellé állást, hűséget. Szép, drága örökség ez. Legyetek hálásak érte, és fejezzétek ezt ki kedvességben, odafigyelésben! „Abból élünk, amit kapunk, és az éltet, amit adunk.” (W. Churchill)  

   Egy szívet ígér és ad nektek az Úr. A szív a Bibliában az érzések, az indulatok, a vágyak, az álmok, egyszóval az élet központja. Titeket nem felületes dolgok kötnek össze, hanem életetek közepe esik egybe. Bizonyos területeken különbségek is adódnak: hiszen más az anyanyelvetek, más kultúrában nevelkedtetek, de a lényeget illetően mégis egyek lehettek. És akkor egymásban a mást is megértéssel, tisztelettel tudjátok elfogadni.  Ha egy kicsit elidőzünk a képnél: az egy szívben közös az öröm, közös a gond is. Közös az erő, a reménység. Egy interjúban olvastam, a feleség mondta, akinek a férjét meghurcolták, évekig elválasztották őket egymástól: „de mi erősek voltunk”. Mekkora energia van ebben a többes számban! És hozzá kell vennünk Isten oltalmazó hatalmát is. Azt is, hogy Isten egyszülött Fiában az ő szívét adta nekünk…

   Az egy út a közös akaratot, terveket jelenti. Ugyanakkor a biztos célt is. Az út lényege, hogy összeköt a céllal. Teret biztosít és értelmet ad küzdelmeinknek. Nem könnyű kettőnek egy úton haladni, kitartani. Kitérők, könnyebb pályák kínálják magukat. (Egy hegyi úton egy nagyobbacska gyermeket vitt a hátán egy férfi. Szembejött vele valaki, és megkérdezte: „nem lenne könnyebb a gyermek nélkül?” „Orvoshoz viszem a fiamat” – hangzott a válasz. „Lehet, hogy könnyebb lenne egyedül, de mi értelme volna?”) Ezt az egy utat tanulni kell, azon ki kell tartani, egymást bátorítani. Az út úgy lesz a mienk, ha végigjárjuk. A közös út egyre hosszabb, egyre gazdagabb lesz. Szóba került ez a jegyes-beszélgetésben. Egyre több áldást fedezünk fel azon járván.

    Beszél az ige az egy szív, az egy út tapasztalatának lelki vetületéről: hogy engem féljenek mindenkor. Istenhez tartozásunk állít igazán egymás mellé, a neki való engedelmesség segít egymás javát munkálni. Ha egymást szeretitek, támogatjátok, azzal az Úrnak szolgáltok.  Fordítva is igaz: azt, hogy az Úréi vagytok, abban tudjátok megmutatni, hogy hűségesek maradtok, a Krisztus indulatát hordozzátok egymás iránt. Olvassuk a Bibliában, hogy Isten nem a félelem lelkét adta nekünk az, hanem az erő, szeretet, és józanság lelkét (2 Tim 1,7). Itt mégis arról hallunk, hogy félnünk kell az Urat. Talán így is értelmezhetjük: félni attól, hogy megtagadom Uramat és küldetésemet. Félni attól, hogy megsértem a másikat, hogy igazságtalan leszek iránta, csalódást okozok neki. Lelki értelemben egy egészséges félelem, belső reflex ez. Isten kegyelme átélésének felszabadul öröméhez vezet el.

    Szólnunk kell ezzel kapcsolatban a bocsánat és a megbocsátás nagy lehetőségéről… Isten megbékélt velünk, és reánk bízta a békéltetés és békesség szolgálatát (2 Kor 5,19). Ha netán meghasonlás támadna az egy szívben, ha a közös úton bizonytalankodás adódna – van megbocsátás, van megújulás, van visszatalálás.

   Az utolsó gondolat az Igében azt hangsúlyozza: Isten mindenképpen a jót akarja. A legfőbb jót adta nekünk Krisztusban. Hisszük, számotokra is a legjobbat készítette el. Itt e földön, s az ő országában. A mi magyar nyelvünkön Isten nevéhez gyakran hozzátesszük a „jó” jelzőt. A jó Isten. Öröm, áldás elfogadni jóságát, részeseivé lenni az ő szép és jó tervének. Legyőzni a jót hazudó rossznak a kísértését. Eszembe jut egy angol nyelvű kis, evangéliumi tartalmú szójáték: GOOD-GOD = O. Ha a jóból kivesszük Istent, akkor az eredmény nulla lesz.

  Legyen áldott, Isten jelenlétében, Krisztus szeretetében, a Lélek erejében gazdag a házasságotok: örömötökre, életetek kiteljesedésére, szüleitek, szeretteitek hálás boldogságára, a mások javára, Isten dicsőségére! Ámen.  

 

 

Urunk, örökkévaló Istenünk a Szentháromság dicsőséges közösségében,

legyen áldott háromszor szent neved végtelen kegyelmedért, hogy te vagy a mi alkotónk, megváltónk és megszentelőnk, megtartónk nemzedékről nemzedékre. Tőled kaptuk életünket, abban sok-sok áldással, és a te ajándékod az üdvösség is, amit Krisztus Urunk szerezett meg számunkra az ő golgotai áldozatával.

   Mennyei Atyánk, most ezen az ünnepi alkalmon megköszönjük neked ifjú testvéreink életét, hálát adunk családjaikért, szüleikért, szeretteikért, mindazért a jóért és szépért, amit övéik által adtál nekik, amivel gazdaggá tetted őket. Magasztalunk, hogy te úgy vezetted őket valósággal kézen fogva, úgy irányítottad sorsukat, hogy megismerjék, megszeressék egymást, és elhatározzák, hogy egy életre felelősséget vállalnak egymásért. Hisszük, hogy te adtál nekik egy szívet és egy utat. Valóban csodálatos dolog ez. Tudjuk, hogy ez nem csupán emberi szeretetet és közös célt jelent, hanem ebben benne van a te szívednek szeretete is, benne van egyszülött Fiad megváltó irgalma, aki út, igazság és élet lett számunkra, benne van a Lélek naponta megújító ereje.

   Imádkozunk, úgy kösd össze testvéreink szívét, hogy valóban megértsék, napról napra megtapasztalják: egymásban akarod őket megáldani, életüket széppé, tartalmassá, boldoggá tenni. És hadd értsék meg azt is, hogy akkor tudnak egymáshoz igazán ragaszkodni, ha hűségesek maradnak hozzád, úgy tudnak egymás javára élni, ha neked szolgálnak. Add meg nekik ezt a lelki többletet, a hitnek, a te mennyei szeretetednek, az élő reménységnek ráadását.

   Ez a legfőbb jó, amiben őket és mindnyájunkat atyai kegyelmedből részeltetni akarsz. Őrizd meg őket és valamennyiünket attól, hogy a jót, a boldogságot, a szerencsét, rajtad kívül, Krisztuson kívül, Lelked ajándékán kívül keressék és keressük! És ha meg is kísértene a rossz, taníts meg minket a bocsánat igazságára, a hozzád térés, az újrakezdés lehetőségére. 

   Áldd meg, Istenünk, az új pár életét, családját, szeretteiket, akik most hálával tekintenek rájuk, adj ifjú estvéreinknek áldást, jó előmenetelt munkájukban, benned való igazi örömet, egy utat és egy szívet, hogy jól legyen dolguk nekik és utódaiknak is!  Ámen.

 

Ef 5,21-33 (esketés)

 

21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, Kol 3,18; 1Pt 3,1

23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője.

24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.

25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, Kol 3,19; 1Pt 3,7

26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje;

27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.

28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.

29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat,

30 minthogy tagjai vagyunk az ő testének.

31 „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” 1Móz 2,24

32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.

33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

   

    Az egyik legrészletesebb újszövetségi tanítás ez a házasságról. Látjátok, mindjárt az elején az apostol a házastársak kapcsolatát Krisztus a szeretetének a párhuzamába állítja. Abba van beágyazva. Megnéztem, a Szentírásban 446 idézet szól a feleségről, 58 a férjről. Mai igeszakaszunkban 6 a 4-hez az arány. Persze, mindebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Érdekességképpen: a feleségekről szóló idézetek közül az első a teremtéstörténetben található (az igeszakaszunkba is beemelt) „házassági axióma”, az utolsó a Jelenések könyvében a Bárány (Jézus Krisztus) „feleségéről”, az egyházról szól.

   A házasság fontos része Isten teremtő, megváltó tervének, ua. a földi jövendő ígérete és garanciája. Nem tökéletes, de Isten megújító kegyelme és áldása alatt áll. Láttatok teljesen szabályos gyümölcsfát? Mégis, amíg él, tápláló gyümölcsöt hoz. 

  Engedelmeskedjetek egymásnak! Ebben a felszólításban nincs alá és fölé rendelés. Egyenrangúság van. Kölcsönösen engedelmeskedjetek egymásnak, együtt ügyeljetek a közös célra, és törekedjetek azt közös erővel, összefogással elérni.  A Krisztus félelmében. Együtt rá figyelve, neki engedelmeskedve. Ezzel a lényeget el is mondtuk. Hogyan válhat ez valósággá? 

    Pál apostol az igében külön kéri az asszonyokat, hogy engedelmesek legyenek: ez nem helyezi parancsuralom alá a feleségeket, hanem arra buzdítja, hogy legyenek megértőek, segítőkészek … És ha az apostol Úr nevére hivatkozik itt, akkor nyilván nem a férj kénye-kedvéről van szó, hanem az Isten akaratával egyező szándékról. 

   A férj feje a feleségnek. Ez nem hangzik modernül, a mai emancipációs irányzatok (amik már a nemek összekeverését, cseréjét szorgalmazzák) hevesen tiltakoznának is, azonban életünknek van egy isteni alapprogramja, rendje. Azt fel is lehet rúgni, de abból zűrzavar keletkezik. Fontos, hogy megbízatásunkat vállaljuk, betöltsük. A férj legyen férj, gondoskodó és törődő, a feleség pedig legyen feleség a szó legnemesebb értelmében, gondoskodó és törődő. A Krisztus példájára történő hivatkozást eltúlzott követelménynek érezhetjük, de arra mutat rá: a házasság szent küldetés… Amelyik férj ezt komolyan veszi, az soha nem él vissza hatalmával, szerepével, és az megérti: családi megbízatása nem uralkodást, hanem szolgálatot, önfeláldozást jelent. Egy ilyen férjnek érdemes engedelmeskedni.

   Férfiak, szeressétek feleségeteket! Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Valóban magába foglalja a legfontosabbat. Ha szeretem feleségemet, hitvestársamat, akkor a javát akarom, akkor együtt érzek vele, támogatom, mellette vagyok, segítek.

   Kedves Menyasszony, kedves Vőlegény, az Ige tanítása alapján a fentieket kérjük tőletek, és hisszük: szép, áldott életetek lesz.    

   Krisztus nevét említve még valamit szükségesnek tart hozzátoldani az apostol. Szóba kell kerülnie annak a szeretet, annak az áldozatnak, ami értelmet ad életünknek, házasságunknak, ami üdvösségünk alapja: hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje. Keresztség és ige. Megtisztulás és megszentelődés. A keresztség egyszeri alkalom az életünkben, de Isten szüntelen megújuló kegyelmét hirdeti, Krisztus örökre érvényes áldozatát, aminek erejét naponta érezzük. Jelenti ez a megbocsátást, amit nemcsak elfogadunk, de gyakorolunk is. Beszéltünk erről. A megszentelődés a megújult élet Istent dicsérő, egymás javát kereső szolgálata.

  Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Az egység szép leírása ez. Ha a házasságot egy közös hajóúthoz hasonlítjuk (egy hajóban eveztek), akkor senki számára nem lenne jó, ha elkezdené a hajót szétverni, mert azzal saját túlélési esélyeit is rontaná. A másik hasonlat: mint saját testét táplálja, gondozza. Odafigyelni. Ha nem boldog a feleséged, te sem leszel az. És fordítva.

  A testi-lelki egységet fejezi ki a szép, a házasságot megalapozó teremtési ige: elhagyja, ragaszkodik, lesznek egy testté. Egy érzés, indulat, közös öröm. Valamit el kell hagyni. Most már ti vagytok egymás számára a legfontosabbak, a reátok bízott kis élet… Ragaszkodni: ez vonzalom, ua. elköteleződés. Örültünk, amikor láttuk kibontakozni kapcsolatotokat. Szép, ahogy kitartottatok egymás mellett. Ez a kezdet. Szép folytatás vár rátok. Egy test és lélek vagytok immár. Ez létünk kiteljesedése, személyi határaink kitágulása: megismerni, mi az igazi szeretet, odaadás, hűség.  

   Nagy titok ez. És bár az apostol a házasságról tanít, ezen a ponton átvált a krisztológiára, Krisztus és az egyház kapcsoltára, ami a házasság eszményi példája.

   Végül visszatér még egyszer a házastársakhoz: ennek alapján ti is szeressétek, tiszteljétek egymást! Ez az isteni a titka, szépsége, mélysége, krisztusi áldása, a Szentlélek általi öröme a házasságnak. Ebben legyen részetek! Ámen.

 

1 Pt 1,22 (esketés)

 

   Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek.

 

    Ez az egyetlen igevers magába foglalja minden jó emberi kapcsolat, minden áldott házasság titkát, alapelvét.  Az esketést előkészítő beszélgetés során elhangzott, hogy mennyi mindenre oda kell figyelni ahhoz, hogy egy kapcsolat, egy házasság jól működjék: mindenekelőtt együtt az Isten akaratára, aztán egymásra, férjem/feleségem kérdéseire, gondjaira, arra, hogy jusson idő a társra, arra, hogy legyünk nyitottak egymás megértésére, legyünk készek megbocsátani… Szinte elbizonytalanodik az ember: ha ennyi feltételnek kell eleget tenni, akkor érdemes-e családot alapítani?

   Úgy van ez, mint a szülői szerep vállalásával. Ha valaki elolvas egy könyvet a gyermeknevelésről, és megtudja, hogy mekkora ráfordítással, áldozattal jár az, akkor arra a következtetésre juthat: ha ez így van, ha ez ilyen nehéz, ekkora felelősség, akkor jobb, ha nem is gondolkozunk ezen a kérdésen. De ha gyermekünk születik, akkor mindez, amit felsoroltam, természetesnek tűnik. Nem teher gyermekünk gondozása, sőt öröm… Miért? Mert szeretetből fakad. Mert drága számunkra… A szeretet az, ami könnyűvé teszi a hűséget, az egymás elfogadását, az egymásnak való szolgálatot, a közös utat.

    Az ige éppen arról beszél, hogy miként járjunk szeretet útján, milyen áldásokra legyen nyitott a szívünk, és milyen buktatókat kerüljünk el. Mert emberek vagyunk, és külső/belső akadályok jelentkeznek.

   Tisztítsátok meg lelketeket. Ez volt az első tanítás. Ha valahova beköltözünk, akkor először takarítunk, rendet teszünk. Sok fölösleges érzés, indulat telepedhet a lelkünkre. Régi, talán magunkkal hozott csalódások, bizalmatlanság. Talán hamis elvárások, vagy önzés, uralkodni vágyás. Sokszor észre sem vesszük. Ezektől kell nekünk megszabadulni, ha valóban be akarjuk fogadni egymást. Nyilván, először a mi Urunkat kell behívnunk belső otthonunkba, hogy ő szentelje meg belső életünket, de nektek, házastársakként, egymás számára is helyet kell készítsetek magatokban… Takarítani, mosogatni csak világosságban lehet… Isten Igéjének fényénél kell szembenézzünk magunkkal, meglátnunk, hogy mi az, amit el kell távolítanunk, ami megrontja közösségünket…

   Kiderül, hogy lelkünk megtisztítása nem a mi teljesítményünk. Nem egy nagy nekilendülés: nos, akkor mindent rendbe teszek magamban. Ez soha nem fog sikerülni. Nem az én nagy elhatározásom, megvalósításom, hanem az igazság iránti engedelmesség. Engedelmességben tisztul meg a lelkünk. Engedjétek hát, hogy Isten tisztogasson az ő Lelke által! Engedjétek, hogy az ő igazsága, jósága irányítson! A legtöbb baj abból származik a családban, a közösségekben, hogy a magunk egyoldalú igazságát akarjuk érvényesíteni. Amikor az ige igazságról beszél, akkor mindig Krisztusra utal, az ő alázatára, odaadására, az ő megváltó halálára és feltámadásának reménységére. Nekünk ehhez kell viszonyítani magunkat. Nézzetek rá: ha családotokban az ő igazsága dominál, akkor békességetek lesz, akkor áldás lesz rajtatok, munkátokon, tieiteken.

    Így válik szeretetünk képmutatás nélkülivé. Azt jelenti: nemcsak látszatból vagyunk kedvesek, türelmesek egymáshoz, hanem őszintén. (Egyik feleség mondta el: mi a férjemmel megegyeztünk, hogy amikor szüleink nálunk vannak, akkor türtőztetjük magunkat, mosolygunk, nem veszekedünk… De Isten nemcsak viselkedni akar megtanítani minket, hanem valóságos szeretetben járni.) Ne kifele akarjuk csak mutatni, hanem bent éljük meg (akkor kifele is meglátszik). A képmutatókról előbb-utóbb leesik az álarc. Bár mostanában divat lett: ti ne viseljetek maszkot… ragaszkodásotok legyen nyílt, őszinte, egyenes!  

    Hallottunk egy kifejezést: testvérszeretet. A házastársak nem testvérek. De – lelki értelemben – mégis azok. Isten megváltott gyermekei. Kedves ifjú pár, a szó legnemesebb értelmében testvérek vagytok… Egymás iránti kötődésetek ezáltal még mélyebb, még szétszakíthatatlanabb. Nemcsak földi, hanem mennyei kapocs is összefog titeket.

  Végül elhangzott a következtetés: egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek. Azt is mondhatnánk: ez házasság alapja, lényege, summája. Legyen ez a ti házasságotok vezérelve, alapigazsága. Semmire nem lesz nagyobb szükségetek. Semmi sem tehet boldogabbá. Ha bajok, feszültségek adódnak egy házasságban, akkor ennek hiánya miatt. Igaza van a régi nép bölcsességnek: ahol szeretet van, ott jelen van Isten. Ott áldás, ott öröm van.

   A szeretet gyakorlásának két fontos vonásáról beszél az ige: kitartóan és tiszta szívből. A kitartás fontos az élet minden területén: tanulásban, munkában, terveink véghezvitelében. De - ezt halljuk – a szeretetben is ki kell tartani. Azért is fáradozni kell, arra is törekedni kell, mint a legdrágább kincsre. Manapság annyi mindenre törekszenek az emberek, és erről sokan elfeledkeznek. Sok mindent gyűjtenek, és közben elfogy a szeretet. Soha ne torpanjatok meg, soha ne adjátok fel! Nincs olyan, hogy a szülő azt mondja a gyermekének: eddig szerettelek, de ezután már nem foglak. De olyan sincs, hogy a férj vagy a feleség mondja ezt hitvestársának. Tudjuk: van egy örök erőforrásunk: Isten végtelen szeretete, amit Krisztusban mutatott meg. Ha abból táplálkozunk, akkor az egymás iránti szeretetnek is mindig marad energiája, lendülete. 10, 20, 30, 40 év múlva is…

   A másik vonás: tiszta szívből… A tiszta szívben nincs hátsó szándék. Nincs hamisság. Csak jóság, csak segíteni akarás. Ezt látjuk életetekben. Kívánjuk, hogy ez maradjon meg, hogy életetek szép és áldott legyen! Ámen.