Mk 8, 31-35 (böjtfő vas./2017)

És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint. Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

   Ma reggel az internetes kereső beütöttem a „böjti prédikációk” címszót, és valóban, néhány nagyon jó igehirdetést olvashattam el. Egyik magyarországi lelkipásztor elemzi a böjt szentírási előfordulásait, és megállapítja, hogy közel 60 helyen olvasunk a böjtről. A Bibliában a böjtnek 7 „funkciója” van: 1)a bűnbánat formája,  2)a gyász kifejezése, 3)segítségért folyamodás (harc előtt),  4)a gyógyulásért, szabadulásért való fohászkodás, 5)a szolgálatra való felkészülés ill. 6)a szolgálat egyik formája volt, ua. 7)Isten útmutatásának, vezetésének keresése. A böjt minden formájában az az alapvető igazság jut kifejezésre: Istentől függ az életem, ő kell legyen az első, neki kell engedelmeskedjem.

Egy másik beszédben azt volt a hangsúlyos, hogy az igazi böjt felfele hallgatás, figyelés (nem befele, nem kifele), és akkor észreveszem, hogy mennyi üresség van bennem, és mennyi baj, betegség külső kapcsolataimban…  Ha felfele figyelek, akkor azt is tudom, hogy hol van a gyógyulás. Nyitott vagyok arra, hogy Isten betöltsön. Aztán olvastam, hogy a böjt a világ levetkőzése. A böjt arra emlékeztet, hogy a kenyér nélkül egy darabig lehet élni, Isten nélkül egy percet sem. A lelki böjt a pótcselekvések félre tétele, hogy a lényegesre figyelhessünk. Mennyi fölösleges dologgal (moslékkal) töltjük meg a lelkünket, és az igazi, egészséges, tiszta tápláléktól elmegy az étvágyunk… Megszerezzük a világot, és elveszítjük békességünket. A böjt a testi életösztön visszaszorítása, hogy felébredjen a lelki.

   A bűnbánati hét során az a gondolat erősödött meg bennem, hogy mai alkalmon egyetlen dologról fogok beszélni, mégpedig arról, hogy lelkünk mélyéig hatóan fel kell ismernünk együtt, bűnbánattal, hittel: nincs más útja a megtartásnak, az életnek, a jövőnek, csak a Krisztus útja. Minden egyéb öncsalás, tékozlás, tévelygés.  Önmagunk hamis ünneplése. Önzésünk kiélése. A kisbetűs élet szolgálata a nagybetűs Élet helyett. A biztos szikla megvetése, és homokra épített emberi dicsőség. Böjtünk (a testi is, ha gyakoroljuk, de a lelki mindenképpen) Krisztusra kell tekintsen, különben nincs semmi értelme. A böjt először arról szól, hogy Krisztus mit vállalt értem, hogy utat nyisson a mennybe, és csak azután arról, hogy mit vállalok én.

   Nem volt könnyű út az, amin Jézus elindult értünk. Mai igénkben arról kezd beszélni, hogy neki Jeruzsálembe kell menni. Jeruzsálem a vallásos élet központja volt, az áldozat, az istentisztelet helye. Az egész ószövetségi kultusz a Messiásról, a benne megjelenő szabadításról, békességről tanúskodik, de Jézus, a megjelent Megváltó számára még sincs hely. Hiszünk az ígéretben, a beteljesülésben nem.

Egy anekdota szerint a katolikus egyháznak egyik nagy tekintélyű tanítóját meghívták valamelyik kolostor búcsújáró ünnepére, de a rossz idő miatt késő este, nyakig sárosan, csatakosan érkezett meg. A kapunál álló szerzetes nem akarta beengedni, azt mondván: „nagy ünnepre készülünk, minden ágrólszakadt nem vehet részt azon.” Vajon Jézusnak van-e helye közöttünk?  Nélküle a „legtisztább” vallás, a „legszebb” istentisztelet sem ér semmit. A legjobban megszervezett egyház is önjáró intézmény lesz: tartalom és cél nélküli.  Testvérek, nem tart meg minket a templom, az 500 éves reformáció sem, ha Krisztus élete, szeretete, Igéje kimarad az életünkből. Ha az ő jelenléte nem lesz megújító valósággá közösségeinkben, családjainkban.

    Megváltónk küldetéséhez hozzátartozik a szenvedés, a megaláztatás is. A böjti időszak kiváltképpen emlékeztet erre. Miért kellett Krisztusnak ezt elhordoznia? A bűn olyan sötét, romboló erő, hogy az azzal való küzdelem a Jézus életébe került. A Krisztus szenvedése a bűn valóságát mutatja. A bűn elszakadás Istentől. Amikor arról kérdezzük az embereket, hogy miért nem hisznek, miért nem kapcsolódnak be a gyülekezet életébe, akkor legtöbbször azt mondják – vagy kerülő szavaikból azt lehet érteni - , hogy nincs időnk, sokkal fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva. A bűn elszakadás tehát, és hibás kötődés saját elképzeléseinkhez, akartunkhoz, vágyainkhoz, akár vallásos nézeteinkhez. Krisztus azért jött, hogy a bűn hatalmát megtörje, hogy elszakítson attól, ami elszakít, elválaszt Istentől és igazából egymástól is. Ő valósággal beleszakadt abba, hogy helyre hozza a megszakadt kapcsolatot köztünk és Isten, az élet forrása között.  Áldozata nemcsak egy ószövetségi előírás végrehajtása, hanem élet-halál harc a bűnös ember megmentéséért.

   Péter nem tartja jó döntésnek azt, hogy Jézus erről nyíltan beszél. Úgy gondolja, ezzel árt az „ügynek”. Elriasztja az embereket. Milyen Messiás az, akire ilyen sors vár? Pétert – értjük – jó szándék vezeti. Jó szándékaink mellett sokszor teszünk rosszat. Sokszor próbálunk az egyházban is mást kínálni, valamit, ami közelebb áll az emberek igényeihez. De nincs más út, csak a Krisztusé. Annak elfogadása, hogy neki szükség volt értünk szenvednie, nekünk pedig szükségünk van bocsánatára, megváltó irgalmára.

   A böjt egyik üzenete: megértem, hogy egyedül csak Isten Fiának megváltó szeretete menthet meg engem. Kevesebb nem elég a megváltáshoz. Isten minden ajándékai közül a legnagyobbra van szükségem. Jézus kemény szavakkal utasítja rendre Pétert, aki nem tudja ezt belátni, elfogadni. Péter nem realizálja, hogy mekkora baj van! Isten Fiának meg kell halnia, hogy bocsánatot szerezzen. Bűneim súlya olyan nagy, hogy nincs könnyebb megoldás. Aki ezt visszautasítja, aki nem fogadja el hívő szívvel, az igazából önmagában, saját ítélőképességében hisz, és talán abban, hogy elég erős önmagát megváltani. Ez krisztuskáromlás. Távozz tőlem, Sátán! (A megkísértés történetének a mondata.) Emberek szerint gondolkozol. Isten szolgálatában, Krisztus követésében Isten szerint kell gondolkozni.

   Jézus magához hívja a sokaságot is. Ez a tanítás mindenkinek szól, általános érvényű. Aki utánam akar jönni… A követés emberi feltétele: akarni kell. Az isteni feltétel az, hogy Jézus eljött, teljesen eleget tett értünk, megváltott. De egy igen, egy lépés ránk is tartozik. Értjük: nem ébredünk egy reggel – minden előzmény nélkül - váratlanul arra, hogy Krisztus követői lettünk. Isten megszólít, megállít, elgondolkoztat, hoz elénk lelkünket felrázó, megrendítő helyzeteket, döntésre kényszerít, de válaszolni nekünk kell.  Rádöbbenve, hogy minden kegyelemből van, ezt a kegyelmet vágynunk, kérnünk kell. A böjt ezt az akarást is kifejezésre juttatja. Azt a felismerést, hogy ennek a lépésnek a megtétele mindennél előbbre való. Annyi mindent követtem, de most ráeszméltem: nem sok értelme volt Krisztus nélkül. Krisztussal akarok élni a családomban, vele akarok dolgozni, tanulni, szórakozni is. Vele akarok boldog lenni, kiteljesedett, szolgáló életet folytatni.  Három böjti lépésről hallunk:

   Az első az önmegtagadás… Mintha azt mondaná Jézus: aki utánam akar jönni, annak a továbbiakban le kell győznie saját akaratát. „Aki magát legyőzi, az a legerősebb”. Gondolataim, vágyaim alárendelése ez a Krisztus akaratának, szeretetének…  A külső böjt is arról szól, hogy megtagadom, megzabolázom  testem  kívánságait. De a lelki sokkal nehezebb: megtagadni magamban a hitetlenséget, a szeretetlenséget, közömbösséget, az önzést, a haragot, a neheztelést, a durvaságot, a rosszindulatot, az ítélkezést. Pedig ha ezek uralkodnak bennem, akkor nehéz Krisztust követni. Nehéz a csónaknak a helyes irányba haladni, ha én másfele evezek.

   A második a kereszt felvétele. Konkrét és jelképes értelmű kifejezés. Nem lenne könnyebb kereszt nélkül? Biztos, hogy könnyebb lenne, de az már nem a Krisztus útja volna. Nem lenne könnyebb a szülőknek gyermeknevelés vesződségei nélkül? Biztos, de az már nem szülői szolgálat lenne. Nem lenne könnyebb az orvosnak a sokszor türelmetlenkedő betegek nélkül? A kereszt a követés, a hit vállalásának áldott terhe. Szolgálatunk eszköze. A Jézus keresztje a megváltásomat jelenteti, az én keresztem a megváltás igazságának megélését. Ez lehet a türelem keresztje, a szolgálaté, a mellettem élő szeretetben való elhordozásáé, az alázaté. Bach szerint: a kereszt – akár a zenében - felemel.

   A harmadik böjti lépés: kövessen engem. Mintha szóismétlés lenne: aki Krisztus után akar menni, annak követnie kell őt. Hát nem természetes ez? De mi sokszor úgy akarunk tanítványok lenni, hogy nem követjük a mi Urunkat. (Kereszt-felirat: Úrnak neveztek, nem szolgáltok nekem, igazságnak, nem követtek, útnak neveztek, nem jártok rajtam). Keresztyén élet Krisztus igazsága, szeretete nélkül: van ilyen próbálkozás is. Csak Krisztust követve járhatunk az ő útjain. Csak Krisztus szerint élhetünk az Isten dicsőségére.

   Egy magyarázó mondat. Nagyon mély értelmű: aki meg akarja menteni, aki önmagának akar élni (holott nem vagyunk magunkéi), az a lényeget  hagyja ki. Nincs más út. Illetve van, de nem vezet sehova. (Sivatagos történet. A vezető mondja: csak egy út vezet a célhoz. De miért látni annyi erre-arra letérő ösvényt? Azért, mert sokan voltak, akik úgy gondolták: van rövidebb, kényelmesebb megoldás is.)  Csak másokért való élet („értem, az evangéliumért”) lehet teljes, igazi, áldott. Ha a gabonamag meg akarja őrizni önmagát, nem lesz termés.

   Adjuk oda életünket Isten kezébe, szánjuk oda Krisztus követésére, akkor fog megtartatni. Mert egyetlen Út van, amelyen az Igazságnak engedelmeskedve az Élet fele lehet haladni. Ámen.

 

 

Mt 16, 13-17 (böjtfő vas./2018)

Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

   „Betsaida-(Julias)-ból észak felé vezetett egy út a Jordán mentén. Az út fokozatosan emelkedett, úgyhogy egyre szebb kilátás nyílt a Genezáreti-tóra. Tovább észak felé a Jordán mentén nagyon szép tájék fogadja a vándort, csupa virág és dús növényzet. Az egyre sziklásabb hegyvidék völgyeiben szőlő és eperfa díszlik, majd előtűnik a Hermon örökké hóborította csúcsa is. Az út elhalad a Jordán forrása mellett, majd Dánt, Izrael legészakibb városát érinti. Ezen a vidéken fekszik Cézárea Filippi: csupa erdő, madárdal, vízesés, körös-körül magas, erdős hegyek. Régebben jelentéktelen hely volt, de Fülöp nagyon kiépíttette és pezsgő élet központjává tette. A sziklák tetején erődítmény biztosította ezt a határvidéket. Erre a vidékre, Cézárea Filippi környékére vitte Jézus a tanítványokat. Zsidók alig laktak azon a részen… nyugodtan tölthette idejét a tanítványok társaságában.”

  Cézárea Filippi környékén jár tehát Jézus. Fülöp negyedes fejedelem, Heródes fia építtette ki székhellyé (át is „keresztelte”: Tiberius császár + saját nevére). Ma határvidék, a Golán-fennsík része. Miért említi külön, szinte hangsúlyosan az evangélista Cézárea Filippi nevét? Talán a táj szépsége miatt, ami megmaradt a tanítványok emlékezetében, de sokkal valószínűbb, és mélyebb igazságot hordozó az, hogy ez a beszélgetés ragadta meg nagyon a tanítványok figyelmét… és lett kivételesen fontossá számukra, megjegyezve a pillanatot és a helyet is, ahol az lezajlott. Igaz, vannak ilyen emlékezetes mozzanatai életünknek: egy-egy találkozás, beszélgetés, talán éppen igehirdetés, ami mélyen lelkünkbe ivódott?

   És Jézus kérdez. Gyakran olvasunk erről az evangéliumokban. Mit gondolsz, ki volt a felebarátja? Meddig szenvedlek titeket? Miért ütsz? Szeretsz-e engem? A kérdésekkel Jézus önmagunkkal szembesít. Okoskodunk, bőszen, harsányan ítélkezünk mások felett, de van-e bátorság és alázat bennünk önmagunkkal szembenézni. A bűnbánat ezzel kezdődik. Jézus ma is kérdez: komolyan veszed-e szavamat? Engedelmeskedsz-e annak? Komolyan veszed-e saját ígéreteidet? Nem te mondtad-e: Jézus Krisztusnak hűséges követője leszek? Kész vagy-e felhagyni (erődet, békességedet és idődet elrabló) bűneiddel, gyűlölködéseddel? Igazán szereted-e a reád bízottakat? Áldás-e az életed? Mi van a kezedre bízott talentumokkal? Mit teszel, mit vállalsz a közösségért a szavakon kívül?

   Kinek mondják az emberek az Emberfiát? Jézus a tanítványokat az emberek véleményéről kérdezi, és magát is harmadik személyben nevezi meg. Az Emberfia, aki Isten Fiaként a szó legteljesebb értelmében emberré lett, vállalta az ember sorsát, magára vette minden ember bűnét.

   És hangzanak a válaszok - talán meg is lepődünk. Azokból egy kicsit megismerjük Jézus kortársainak hitvilágát, váradalmait is. Keresztelő János … Heródes is kimondja (ő fejeztette le): János tért vissza, az ő lelke munkálkodik Jézusban és csodáiban. El tudjuk képzelni, milyen rettegés lehetett Heródes szívében. Illés – a nép körében nagyon eleven volt az a hit, hogy a Messiás megérkezése előtt visszajön Illés (redivivus)… A hagyomány szerint a nagy próféta elragadtatása előtt elrejtette a frigyládát valahol a hegyek között, és a Messiás uralmának kezdete előtt újból megjelenik, és előhozza ezt a rendkívül jelentős szent tárgyat, ereklyét.  Jeremiás sok nyomorúságot, üldözést, fájdalmat megélt próféta volt, aki sokat szenvedett népe hitetlensége, értetlensége miatt. Sorsa, szolgálata a legnagyobbak közé emelte őt. Vagy valamelyik másik próféta.

   Mások véleményét könnyű sorolni, értelmezni. Korunk népszerű tudománya a közvélemény-kutatás. Külön szakemberei vannak ennek. Biztos, érdekes dolgok derülnének ki, ha pl. gyülekezetünkben adott kérdésekre őszintén válaszolnának az emberek. Lehet, meglepődnénk az eredményen. Sok mindent át kellene értelmezzünk egyházi szolgálatunkban is.

    Aztán elhangzik egészen konkrétan és személyesen: ti kinek mondotok engem? Ti - engem. És itt félreérthetetlenül a tanítványokról és Jézusról van szó. Ti, akiket elhívtam, akik követtetek, akik sok tanítást hallottatok, sok csodát láttatok, engem, aki veletek voltam, aki beszélten nektek küldetésemről, mennyei Atyámról. Ki vagyok nektek?

   Kicsoda Krisztus számunkra? Történelmi személy, híres tanító, nagy próféta (a buddhizmus, az iszlám is elismeri ezt), vagy több, egészen egyedülálló? Az Egyetlen. Az Út, az Igazság, az Élet. Akiben van a mi váltságunk, bűneink bocsánata... Akiben el van rejtve az életünk. Aki a bűntől és a Sátán minden hatalmától megváltott.  Jézus – hogy úgy mondjam – a szívünknek szegzi a kérdést. Mert azt könnyebben el tudjuk mondani, hogy mit vallunk róla, mit tanítanak a hitvallásaink vele kapcsolatban, de ennél közvetlenebb, őszintébb vallomásra van szükség. Egy személyesebb, szenvedélyesebb, bensőségesebb hitbeli kapcsolatra. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem – írja Pál apostol (Gal2,20).

   Sokszor csak az ismeret, a tudás felszínén mozgunk (a hitviták is innen adódnak), és hiányzik az igazi elköteleződés. Vallásról, egyházról beszélünk, amiről ilyen és olyan véleményünk van, és nem arról, hogy hogyan kötődöm, kapcsolódom hit által Krisztushoz, hogy mit jelent nekem az ő megváltó irgalma. Mit jelent közelsége, áldott szava, jósága, szeretete. Hogyan élek benne és ő énbennem. Pedig ez a legfontosabb. Egy asszonyról mondhatják, hogy szorgalmas, hogy kedves, de egészen más értelmet nyer minden, ha pl. a feleségemről vagy édesanyámról van szó.

   Simon Péter felel: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.  Egy rövid mondat, mégis óriási kijelentés. Te vagy a Krisztus, az Isten Felkentje. Akit az Atya rendelt örök időknek előtte arra, hogy megváltsd a világot, aki engedelmes szeretettel elfogadtad ezt a küldetés, vállaltad az áldozatot. Aki egyedül voltál képes és méltó erre. Egy híres regény és film címe: A kiválasztott. A főhős messiási vonásokat hordoz, aki az éhezőkért, elnyomottakért száll harcba, rajta múlik a sorsuk, jövőjük, és végül hősies küzdelemben kivívja számukra a szabadságot. Krisztus nem ünnepelt hősként, hanem végtelen szeretetével, alázatával és önmaga feláldozásával viszi véghez Isten megtartó akaratát, szerez győzelmet, váltságot. Krisztus: Felkent, áldozatával békességet, üdvösséget szerző. Az is benne van ebben a kijelentésben: nincsen más. Isten őt rendelte. Minden másban való bizodalom, akármilyen más feltétel állítása üdvösségünkre nézve tkp. tagadása az Egyszülött küldetésének, önmagát odaszánó szolgálatának. Mert nincsen senki másban üdvösség, nem adatott az ég alatt más név. 

   Az élő Isten Fia… Megváltásunk nem emberi kezdeményezés, akarat, vágy, sokkal több, sokkal nagyobb, végtelenebb. Az örökkévaló Isten örök kegyelmén nyugszik. Nem esetleges, hanem az Isten megváltoztathatatlan elhatározásának eredménye. Ilyen háttere és ilyen távlatai vannak a mi üdvösségünknek. Péter ebbe lát bele, ebbe rendül bele a lelke.

   Boldog vagy Simon … Nem emberi látás ez, a mennyei Atya adta ezt neked. Nem a logika útján, hanem a kegyelemén lehet ide elérkezni, ehhez a boldog bizonyossághoz, reménységhez: úgy szerette Isten…,  senki és semmi el nem szakíthat minket… Boldogok vagyunk, lehetünk mi is.

   A böjt arra tanít: forduljunk el minden kísértéstől, tegyünk félre minden hitetlenséget, mondjunk le minden emberi gondolatról, és ragadjuk meg, fogadjuk el teljes szívvel Krisztust, az Isten örök kegyelméből nekünk adott Felkentet, hogy életünk áldott, örömünk teljes, üdvösségünk biztos legyen őbenne. Ámen.