Gal 3, 19-29  (advent I.)  

19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 

20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. 

21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 

22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Róm 11,32 

23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 

24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 

25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 

26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 

27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 

28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. 

29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. Róm 4,13 

   A törvényről, az Utódról és az ígéretekről hallunk. Ha úgy vesszük, adventi kulcsfogalmak ezek. Azért van szükségünk szabadulásra, azért sóvárgunk adventi vágyakozással a megváltásra, mert a gyarlóságainkat kíméletlenül feltáró törvény súlya nehezedik ránk. Mert annak büntetése fenyeget. Lehet-e békessége annak, akit valami rettenetes gond nyomaszt, hatalmas adósság terhel? 

   Helyzetünk mégsem kilátástalan. Ígéretünk van Istentől. Ha egy megbízható személy tesz ígéretet, akkor arra alapozni lehet, azzal számolni lehet. (Ismert történet. Kislány mondja az anyukájának: már 100 lejem van. Hogyhogy, a tegnap még csak 80 volt. Igen, de apa ígért még húszat, azt is odaszámoltam.) Istennek drága ígéretei szólnak hozzánk. Ábrahám példája biztat: csak hittel el kell fogadnunk, meg kell ragadnunk a lehetőséget. Ennyi volna? Ez túlságosan is egyszerű! Mégis sokan vonakodnak. Vagy bizonytalan helyzetükkel nincsenek tisztában, vagy az Isten szavát nem veszik komolyan. (Egyik film arról szól, hogy a második világháború elején egyik olasz falu zsidó lakóihoz eljut a gázkamrák híre, és megszervezik menekülésüket, tkp. saját ál-deportálásukat Svájcba egy vonattal… Az egyik legnehezebb feladat meggyőzni az embereket akkor, amikor még minden felhőtlennek látszik, arról, hogy nagy bajban vannak, tényleg menekülni kell.) Isten az ő békességét kínálja, a benne való hit, az egymással való közösség áldásait, és mégsem kell. (Megszoktuk a bűn félhomályát, nem akarunk világosságban, békességben, tisztaságban élni.)

  Az ígéretek az Utódban, Krisztusban teljesednek be. Nekünk őt kell várni, befogadni, mert ő hozza el a szabadulást. Sőt: benne van a szabadulás. Akarunk-e Krisztussal élni, adventet, karácsonyt, az egész életet vele tölteni?

  Egy talányos mondat hangzik el: közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. Istenről szól, az ő megváltó tervéről, Krisztusról és rólunk. Isten egy, azaz önmagában teljes és tökéletes, de a mi életünk hiányos, elveszett nélküle. (Egy az ember?) Közbenjáróra van szükségünk, akiről Isten maga gondoskodik.

   Az előbbi fejtegetéshez kapcsolódva (hallottuk: az ígéret előbb adatott, a törvény később jelent meg…) teszi fel a kérdést Pál: vajon a törvény az ígéret ellen van. Vajon valami alternatívája az ígéretnek? Nem, hanem éppen azt erősíti, mutatja meg, hogy teljességgel rá vagyunk szorulva az ígéretre (kegyelemre).   Az adós szolga történetében a király nemcsak megüzente a szolgának, hogy minden adóssága el van engedve. Maga elé idézte, szembesítette a törvénnyel, fejére olvasta tartozását, hogy megértse: csak az elengedés, a megkegyelmezés segíthet rajta. (Nem értette meg.) 

    Vajon mi milyen alternatívákat keresünk? A lelki adventet mivel akarjuk helyettesíteni? Annyi hamis érték kínálja magát! Vajon célt lehetne érni ezek által? Akár az anyagias, világi, testi kínálatra gondoljunk, akár az önmegváltó vallásosságra (amikor Krisztus nélkül akarunk úgymond eljutni Istenhez).

  Egy erős mondat hangzik el: az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. A törvény nyilvánvalóan leleplezte, hogy bűnösök vagyunk (akármit is tartsunk magunkról), ahogy az apostol fogalmaz: valósággal a bűn alá rekesztett. Egészséges vagyok, gondtalanul élek, nagy terveim vannak, egyszer egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy súlyos betegséget hordoztok magamban. Az anatómia törvénye meghúzza a vonalat, térdre kényszerít, tudatosítja bennem, hogy szükségem van segítségre. A vizsgálat tett beteggé? Dehogy. Csak kiderítette. A törvény tesz bűnössé? Szó sincs róla. Csak leleplezi valós állapotomat, és Krisztushoz kényszerít. Nem a vizsgálatok mentenek meg (), hanem az orvos. 

   A törvény világossá teszi azt is, hogy a megtartatásra, megváltásra vonatkozó ígéret Krisztusban adatik azoknak, akik hisznek benne. Nincs más esélyünk. Advent nem szólhat másról. Érdekes a megfogalmazás: hit által adatik azoknak, akik hisznek.

  A törvény szerepe pedig az volt, hogy őrzött minket… Rámutatva fogyatkozásainkra, hirdette azt, hogy valakinek eleget kell tennie értünk. És megértette velünk: közös a mi sorsunk. Nincs, aki jót cselekedjék. Senki nem dicsekedhet. Egybezárva vártuk az ígéret kinyilatkoztatását. Hiteles adventi kép ez. A törvény nyomása alatt (gondoljunk egy bajbajutott csoportra, pl. az indiai alagútomlás érintettjeire – senki sem mondta ott, hogy én nem tartozom közétek, nekem külön reménységem van) sóhajtozva várjuk a szabadulás ígéretét. Azt, hogy eljöjjön az, aki átvállalja terheinket, aki megszabadít félelmeinktől.

   Advent a tanítás, a nevelés időszaka is. A törvény tanított, fegyelmezett. Vigyázott arra, hogy el ne bízzuk magunkat, hogy túl sokat ne tartsunk magunkról… (Amint a halál törvénye is határt szab, emlékeztet arra, hogy korlátaink vannak. A hatalom csúcsán levők hajlamosak erről megfeledkezni.) 

   De ha eljött a hit, eljött a Krisztusban való váltság, bocsánat, nem vagyunk már a törvénynek alávetve. Ha meggyógyultunk, akkor szabaddá kell lennünk a diagnózisok „nyomásától”, a betegség-tudattól. Baj az, ha egy beteg egészségesnek képzeli magát, az is, ha egy egészséges ember a fejébe veszi, hogy ő beteg.  

  Értjük: eljött Krisztus, ezért nem a törvény irányít minket, hanem az ő szeretete. (Japán régi társadalmában a felsőbb körökben a menyasszony felkészítése egy hosszú procedúra volt, a jövendőbeli feleségnek sok mindent meg kellett tanulnia, el kellett sajátítania, egy csomó szabályt be kellett tartania, de házasságkötés után – szeretetből történt az -  már nem ezek a rituálék határozzák meg az életét, hanem a férjével való boldog kapcsolata.) 

  Isten gyermekei lettünk. Ez már advent belső arca. Nemcsak készülünk, hanem megéljük. A Gyermeket várjuk, aki eszünkbe juttatja, nyilvánvalóvá teszi: az ő áldozatáért, érdeméért Isten gyermekei vagyunk. Krisztust nemcsak utánozni próbáljuk, hanem magunkra öltjük őt. Indulatát hordozzuk, szeretetét gyakoroljuk. Krisztusi élet… Hasonlóvá, eggyé válni/lenni azzal, akit várunk.

  Egy új életszemlélet ez. Ha Krisztus megérkezik, ha befogadjuk őt, ha elsajátítjuk, felöltözzük lelkületét, ha közösségében élünk, akkor valahogy átértékelődik egymással való kapcsolatunk is. Krisztus szemével tudok nézni, az ő szeretetét tükrözöm. Ez, és csakis ez teheti szebbé, minőségibbé ünnepünket, életünket.

   Nincs különbség. Tudjátok, mennyire igaz ez! Mennyire csak árnyalatok választanak el: dúsgazdagot a szegénytől, hatalmast a megalázottól! Sztálin a világ egyik legrettegettebb embere volt… egy szempillantás alatt nyomorult, kiszolgáltatott beteg lett, aki szélütése után órákig vergődött a földön… Nagybánya magyargyűlölő (neve alapján magyar származású) polgármestere, aki egy éve még nagy populista garral román trikolórral takartatott le egy magyar feliratot, most egy szánnivaló elítélt.    

   Nemcsak a halál, az ítélet perspektívájában igaz, hogy nincs különbség, hanem a szeretet összefüggésében is: mindenkinek szüksége van megértésre, Krisztus irgalmára. Ez valóban összeköt. Ez kössön valóban össze! 

    Ha Krisztust befogadjuk, akkor minden a miénk. Akkor miénk az ígéret, az örökség. Istennek minden áldása. Senkit nem kell jobban várjunk, mint Krisztust, semmi nem jelenthet nagyobb nyereséget, mint a benne és tőle kapott békesség, szeretet. Vele lesz áldott az életünk, és általa jutunk el az üdvösség kimondhatatlan, hiánytalan boldogságára. Ámen.