Jn 12, 12-19 (virágvasárnap)

  12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 

13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Zsolt 118,26

14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 

15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Zak 9,9

16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Jn 14,26

17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 

18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 

19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi! 

  Egyik barátom kérdezte meg: nem unalmas minden ünnepen ugyanarról beszélni. Akkor azt válaszoltam, hogy nem, hogy mindig van valami új, valami, ami megragad, sőt, tűzbe hoz, ma talán még hozzátenném szemléltetésképpen: szülőként napról napra ugyanazt az emberkét látod, kb. ugyanazt a szöveget hallod tőle, gyermekedet mégsem unod meg, sőt, mindig megmelegszik a szíved tőle. Igen, mindig rácsodálkozom az evangélium örök szépségére, ami megérint, gyönyörűséggel tölt el. Hát nem csodálatos ez a virágvasárnapi történet, még akkor is, ha János egyszerűbben írja le, mint szinoptikus társai! 

   Gondolkoztam azon, hogy mit jelent ez az időmegjelölés: másnap. Az előző versekben azt olvassuk, hogy a farizeusok elhatározzák Lázárnak, a Jézus mennyei hatalma élő (feltámasztott) tanújának megölését. Jézus körül sűrűsödnek az események, egyre szorosabbra zár az életére törő erők gyűrűje, és ilyen körülmények közt másnap ő egy felemelő ünnepnek lesz a főszereplője. Jó megtanulni azt, hogy van másnap, a kegyelem mindig tovább vezet, túl a kísértéseken, nehézségeken, sőt még a halálon is. Soha ne csüggedjetek: van másnap, van ünnep, van győzelem!

  Az emberek meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe megy, és mozgásba lendültek. A gyerekektől kérdeztem a tegnap vallásórán, hogy vajon ők kimennének-e a Jézus fogadására. Volt kis habozás: ha korán kellene kelni, ha rossz idő lenne… végül mégis megegyeztünk (egyikük kikötötte: csak akkor, ha biztosan tudná, hogy az „eredeti” Jézus jön): mindannyian szeretnénk látni őt. Ez azonban nemcsak elméleti felvetés…  Igen, Jeruzsálemben már nem lehetünk ott, azt lekéstük, de hit által találkozhatunk Krisztussal, halljuk szavát az igében,  látjuk megváltó szeretetét az úrvacsorában, érezzük jelenlétének erejét a közösségben. Meg kell nyitnunk a szívünket, el kell indulnunk, ki kell mozdulnunk… Sokan akkor is bezárkóztak, legyintettek, otthon maradtak. Ők nem kerültek bele az evangéliumban. Igaz, hogy mi bele akarunk kerülni, ott akarunk lenni, ahol Jézus van?

  Pálmaágakat fogtak… A pálmaág a győzelem jelképe. Ki viszi el a pálmát?- szoktuk kérdezni. (Kedves konfirmardusok, remélem, ti mindnyájan.) Valóban Jézus a győztes, ha most szenvedni is indul, ha meg is alázzák, meg is ölik, mint egy gonosztevőt. Szeretetének, jóságának győzelmét éppen a kereszten mutatta meg. 

  Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében! „”A hozsánna kifejezés a 118. zsoltár 25. versére vezethető vissza, amely így hangzik: "Ó, Uram, segíts most; Ó, Uram, adj most jó előmenetelt! A héber jáshá ("megment", "megvált"), és az ánná ("kérlel", "könyörög") szavak összetételéből jön létre a hozsánna szó, és kb. azt jelenti: "könyörgöm, ments meg", "kérlek, válts meg minket"„”. Annak az öröme szólal meg tehát az emberek szívében és ajkán, hogy eljött a Szabadító. Izráelnek, a választott népnek a királya. Kedves konfirmandusok, egy mennyei király hívott el titeket, ti az ő szolgálatába szegődtök. Ez a legmagasztosabb feladat. A legkívánatosabb hivatás. 

   Jézus pedig, hogy beteljesüljön az írás, egy szamárcsikóra ült fel. Még ez a kis, oktalan szamárcsikó is szerepel az Isten üdvözítő tervének koreográfiájában, mennyivel inkább mi. A szamár a szegények barma volt, egy vérbeli király sosem ült volna fel rá, sem egy diadalmas útjáról hazatérő hadvezér, hiszen kinevették volna őket. Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, aki összehasonlíthatatlanul nagyobb, felségesebb akármelyik földi uralkodónál, ráül a szegények igénytelen igavonó vagy teherhordozó állatára. Mekkora alázat! (Ha közületek egy nyurga fiú ráülne egy szamárcsikóra, akkor eredeti testmagasságához képes alacsonyabbá válna.) Jézus nem a magas pozíciót keresi: nincs az szegény, nincstelen ember, akit ő megvetne, akivel ne érezne együtt, aki ne fordulhatna hozzá reménységgel. 

  János idézi Zakariás prófétát: Ne félj, Sion leánya… Királyod nem ítélő hatalommal, nem megközelíthetetlen pompával, nem vakító, mennyei ragyogással érkezik, hanem még az embereknél is jobban megalázva magát. Amikor olyan állapotban találtatott, mint ember… 

   János becsületesen leírja, hogy ők, a tanítványok nem értették, hogy mi történik. Azt, hogy ennek így kell lennie. Lehet, hogy ők másként szervezték volna meg az egész bevonulást… Legalább egy lovat szereztek volna, hadd lássák az emberek, hogy nem akárki az ő Mesterük. Később értették meg, hogy ez így volt benne az Isten tervében… Krisztus az alázat, a szelídség hatalmát képviseli. Aláhajlásában magasztaltatik fel. 

   Sokan bizonyságot tettek róla… Jézus nem külső csillogással kápráztatja el az embereket, hanem szeretetével, jóságával, megmentő hatalmával ébreszt belső bizonyosságot a szívükben. Ezt mondják tovább ott egymásnak, ezt kell hirdesse a ti életetek is: olyan Megváltónk van, aki mindenkinél nagyobb, és értünk mégis mindenkinél kisebbé lett.   

   Különösen Jézusnak azt a tettét emlegetik, hogy Lázárt kihívta a sírból. Melyik aranyozott hintókon közlekedő királyról, tüzes méneken vágtató hadvezérről lehet ezt elmondani? Ráadásul tudjuk, hogy Krisztus az elmúlhatatlan életet szerezte meg számunkra. Értjük, igaz: a halált legyőző Urat köszöntötték akkor az emberek. Ez a legnagyobb örömhír. Ilyen Megváltónk van nekünk, aki a legnagyobb bajban is közösséget vállal velünk, a legnagyobb bajból is kiszabadít minket. Hozsánna, áldott legyen az Úr neve! 

   A farizeusok nem örülnek az emberek lelkes ünneplésének, a szabadulás, a megváltás jó hírének. (Hallottam egy irigy orvosról, aki azt mondta: inkább maradjanak betegek a páciensek az ő kezelése alatt, mintsem hogy riválisa meggyógyítsa őket.) Mindig találkoztok visszahúzó szándékkal, gúnyolódó hangokkal… Ti arra figyeljetek, azt kövessétek, abban bízzatok, annak örüljetek, aki kész volt életét is feláldozni, hogy nektek életetek, üdvösségetek legyen. Ámen! 

(átírva)Urunk, mindenható mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

hálát adunk ezért a napért, hozsánnás ünnepért, gyülekezeti közösségünkért, hálát adunk konfirmandusainkért, akikre örömmel, szeretettel tekintünk, és mindenek felett kegyelmedért, Megváltó Urunkért, az ő áldozatáért és megdicsőüléséért. Valóban áldott az, aki a te nevedben jön, és áldottak azok, akik őt befogadják! Hadd töltse be szívünket igazi, téged magasztaló öröm azért, hogy egyszülött Fiadban mi is a te megváltott gyermekeid vagyunk, és hadd szülessen bennünk igazi ragaszkodás egymás iránt. Köszönjük, hogy bár kicsiny sereg vagyunk, győztes Urunk van, aki minden ellenség ellen védelmez és megtart az üdvösségre. Biztos reménység ez gyermekeink, ifjaink, közösségeinket, egyházunk számára.

  Taníts minket Krisztus Urunk alázatára, tisztaságára, egyszerűségére! Hadd legyen ő a példa konfirmandusaink számára is. Őrizd meg őket, mindnyájunkat hamis nagyravágyástól, önteltségtől!

Értesd meg velük, velünk, hogy tőled nyerhetünk igazi gazdaságot, drága lelki kincset, ami soha el nem vétetik tőlünk, amivel mások javára tudunk szolgálni. Ne az üres csillogás, ne a látszat kösse le figyelmünket, hanem a Krisztus világosságát kövessük!  Benne találjunk békességet. Helyezd az ő szeretetének jelét a szívünkre, konfirmadusaink szívére, hogy azt semmi ki ne törölhesse. Hogy tőle semmi el ne szakíthasson.

   Áldd meg gyülekezetünket, mostani együttlétünket, a konfirmandusok hitvallását itt és más gyülekezetekben is, áldd meg nagyhetünket, húsvéti ünnepünket nemcsak itt, hanem az egész világon! Könyörülj rajtunk örök irgalmad szerint! Krisztusért kérünk. Ámen.