Lk 2, 15-20  (karácsony I. du./gyerekek műsora) 

    15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. 

16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. 

17 Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, 

18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 

19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. 

20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. 

   Nagy kérdés, hogy mi történik, miután az angyalok elmennek a mennybe. Mi történik karácsony után, miután megkapjuk az ajándékot, miután elmondjuk a szép verseket? Mi történik, változik-e valami, vagy úgy marad, ahogy volt…

   Az első világháborúban egy érdekes, a maga nemében páratlan epizód játszódott le. 1914 karácsonyán a Belgiumban található Wulverghemnél a dec. 25-re virradó éjszaka folyamán a lövészárkokban karácsonyi dalokat kezdtek dúdolni mindkét oldalon, reggelre többen kimerészkedtek a fedezékekből, s talán a németek kezdeményezésére közös futballmeccset szerveztek a katonák, akik addig egymás lőtték... "Nem emlékszem, pontosan honnan került elő a labda, de biztosan nem a mi oldalunkról jött. Kapukat állítottunk fel, ahova beállt egy ember, és aztán elkezdtünk játszani. Szerintem nem csak nálunk történt meg" - idézte fel az 1914 karácsonyán a frontvonalon történteket a brit hadsereg egykori tagja, Ernie Williams. Williams egy 1983-as tévéinterjúban mesélte el, hogy hogyan álltak ki egymással egy meccsre a németekkel, amit mindenki nagyon élvezett. Több százan csatlakoztak, és ész nélkül rúgták a labdát. Bíró és eredményszámlálás sem volt, és mivel széttaposott katonai bakancsokban játszottak, ezért a játék is olyan volt, amilyen, de az élmény feledhetetlen maradt.” Amikor a tisztek megtudták, a katonákat visszaparancsolták a lövészárkokba, és még aznap délután kiadták az első tűzparancsot. Folytatódott a véres csatározás. Maradt a pusztító háború.

   A pásztorok mit tettek? Nem azt mondták, hogy nagyon érdekes volt, de aludjunk rá egyet, aztán meglátjuk, minden csoda három napig tart, úgyis minden marad a régiben, hanem azzal biztatták egymást: menjünk el mind Betlehemig, és nézzük meg, ami ott történt. Nézzük meg a megszületett Messiást! Mert karácsony elindít, közelebb visz Istenhez és egymáshoz. Karácsonykor találkozni kell Krisztussal, úgy, hogy ez a találkozás megérintse a szívünket, átformáljon, és új – egyre inkább hozzá hasonlító - emberré tegyen. (Valaki elmondta: nagyon összegyűltek a gondjai, hazafele tartva bement egy üres templomba, beült egy padba, hogy összeszedje a gondolatait, egyszer csak egy kisfiúcska jelent meg mellette, és azt mondta: bácsi, látom, szomorú vagy, én imádkozom érted… És tényleg, elmondott a gyermek egy kis, egyszerű imádságot, ami olyan hatással volt rá, hogy ez az élmény valósággal megváltoztatta az életét.)

  Nem, a pásztorok nem halogatják a dolgot, hanem gyorsan elindulnak, és megtalálják a kisgyermeket a jászolban. Aki elindul, őszinte vágyakozással a szívében, az rátalál… Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek -  láttak már ilyet. De itt többről van szó. Isten ígérete teljesedett be a József, a Mária életében, és a Gyermek által, aki a világ Megváltójaként született meg.

   A szótlan, magányos pásztorok elmondják, amit az angyaloktól hallottak. Ők a karácsonyi csoda első földi hirdetői. Engem nagyon meglep ez a tény. Azt bizonyítja, hogy a pásztorokat nagyon megérintette az, amit átéltek, nem tudtak vele hallgatni, valósággal kibuggyant belőlük. Kicsordult szívükből az öröm, csodálkozás, a hála. „Nagy örömet hirdetünk, amely az egész népnek öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek.” Vajon a mi életünk, beszédünk, magatartásunk tanúskodik-e arról, hogy mi is tudjuk ezt, mi is ismerjük Jézust? Karácsonyt tovább kell vinni. Aki megszületett, arra nemcsak születésnapján kell odafigyelni, hanem még 364 napon át. Annak nemcsak egy napig kell örülni, hanem még 364 napon keresztül. Jézus mindig velünk van. Fogadjátok a szívetekbe! 

   Mindenki csodálkozva hallgatta őket. Az embereknek szüksége van a jó hírre. Annyi rossz hír ér el, annyi fölösleges információ terhel minket. Mondjuk tovább karácsony örömét, osszuk szét Krisztus szeretetét, vidítsuk fel a szomorkodók szívét… 

  A pásztorok visszatértek, de útközben sem hallgattak. Magasztalták Istent mindazért, amit átéltek, amit megtudtak, amit kaptak Krisztusban. Aki a mennyel tud kommunikálni, az boldog, áldott ember. Próbáljátok ki! A pásztorok egészen más lélekkel érkeztek vissza. Talán külső életükben nem történt gyökeres változás, de magatartásukban, gondolkodásukban, emberi kapcsolataikban másak lettek, megújult a lelkük.

   Mert igaz az ige (ma is): aki Krisztusban van, akiben Krisztus van, új teremtés az. Legyen ez igaz mindnyájunk életében! Ámen.