Lk 2, 10-12 (börtönprédikáció)

10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz:

11 üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ézs 9,5

12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.

 

 

    Egy angyali, mennyei üzenetet szeretnénk átadni nektek. Nemcsak emberi jókívánságokat, intéseket, tanácsokat. Azok is fontosak a maguk helyén. De most ennél többről van szó. A karácsony nem emberi ünnep elsősorban, habár az emberért van. Az Isten ünnepe, ahova mi is hivatalosak vagyunk. A karácsony a szív ünnepe. Nem a külső csillogás a fontos, hanem a bennünk meggyúló világosság. Szeretnénk, ha annak fénye betöltene titeket, minket, és tényleg átformálná, megújítaná gondolkodásunkat, életünket.

   Sokszor hallottuk már ezt a történetet, mindenki kívülről tudja: Mária és József, az istálló, a jászolban született kis Jézus, az angyalok éneke, a pásztorok látogatása. Mégis olyan szép, mert rólunk is szól. A mi békességünkről, gyógyulásunkról, szabadulásunkról, megtisztulásunkról… Ezt pedig soha nem lehet megunni. A víz, ha megszomjazunk, mindig ugyanolyan jól esik, az étel, ha megéhezünk. Az, hogy tisztelnek, szeretnek, megbecsülnek… és ha én is jó tudok lenni, segíteni tudok… erre nem lehet ezt mondani: elegem van belőle.

    Az üzenet egy angyaltól, Isten követétől származik, és az ő legnagyobb ajándékáról, Krisztusról szól. Az angyal azt mondta akkor a pásztoroknak, most nekünk, nektek is ebben az intézetben azt mondja: ne féljetek. Ez az első. Minket meg kell nyugtatni, le kell csendesíteni. A félelem hatalmas erő az életünkben. Sokszor a legbátrabbnak tűnő cselekedeteink is félelemből származnak. Félünk a bajoktól, a betegségtől, megélhetési gondoktól, a jövőtől, és legfőképpen attól, hogy semmibe vesznek, hogy nem kellünk senkinek, hogy elveszítjük a talajt a lábunk alatt, hogy szégyent vallunk életünk irányításában. Hogy kiderül: lúzerek vagyunk. Ezt senki nem akarja. Ez ellen mindent képesek vagyunk megtenni. És sokszor hamis utat választunk. Isten ismeri ezeket a félelmeinket, és ezekre akar megoldást adni nekünk egyszülött Fiában. A legjobbat, az egyetlen hiteleset.

   A félelem ellenszere a bizalom… Önmagamban nem tudok elég bátor, ügyes lenni, de rábízhatom magam Istenre… Megérthetem azt - és karácsony erről szól -, hogy Isten szemében fontos, drága vagyok, hogy ő szeret, törődik velem, nem közömbös számára az én sorsom… Ő mindig a szívében hordoz.

   Ne féljetek, nagy örömet hirdetek, mely az egész nép öröme lesz. Mindenkié. Nekünk sokszor önző örömeink vannak, gonosz örömeink. Olyan sikereink, amiket mások rovására érünk el. Isten olyan örömöt ad, amit nem másoktól veszünk el, hanem tőle kapunk. Amit nyugodtan megoszthatunk egymással, hiszen annál nagyobb lesz. Minek örül az ember igazán? Ha gyermekeket kérdezünk, akkor

elmondják, hogy ezt vagy azt szeretnének kapni most karácsonyra, ha betegeket, akkor gyógyulásra vágynak, aki a számláit nem tudja kifizetni, az gondtalan anyagi jólétet szeretne, ti valószínű azt mondanátok: minél előbbi szabadulást.

    Tudjátok, hogy Krisztusban mindezt megkapjuk. Először lelkiképpen, de abból mindennapi valóság lesz. Higgyétek el, az emberek sokkal boldogabbak lennének, ha valóban Krisztusra figyelnének, neki engedelmeskednének! Ha tanítása szerint élnének: másokra figyelve, a békességre törekedve. Az örömhöz nem nagy gazdagság kell, hanem Krisztus, aki gazdaggá tesz.           

    Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Nem tudom, ki a legfontosabb személy az életetekben. Biztos vannak olyanok, akiknek hálával tartoztok. Képzeljétek el, ha lenne valaki, akire mindig számíthatnátok, akihez a legnagyobb gondotokkal is odafordulhatnátok, aki mindig megértene, nem ítélne el, mindig segítene rajtatok. Ó, milyen jó lenne! Ezt mindnyájan szeretnénk! Nos, ez a név, hogy Üdvözítő, ezt jelenti. És ez nemcsak egy név, hanem egy értünk megszületett Gyermek, értünk a Golgotán önmagát feláldozó Megváltó, értünk harmadnapon feltámad Úr, aki velünk van minden nap, értünk az Atya szíve előtt kegyelmet kérő Közbenjáró, és értünk visszajövő Király.  Hatalmas kijelentés ez: Üdvözítő született. Van valakink, aki jobban szeret a saját életénél, aki kész megbocsátani, aki a legjobbat akarja nekünk, aki még a haláltól is megváltott minket.

   Karácsony az ő személyes befogadása, jósága, szeretete, békessége uralmának elismerése. Ez egy konkrét esemény, döntés. El kell jussunk erre az elhatározásra, meg kell tegyük ezt a lépést: Uram, én sokáig nem értettem, vagy nem akartam érteni, a magam feje szerint jártam, de mostantól leteszem az életem a te kezedbe, mostantól Krisztust követem, aki eljött éretem, hogy megtaláljon elveszettségemben. Meg kell tegyem ezt a lépést, mert Isten is megtette: mert ideadta egyszülött Fiát.

   Jézus valóban megszületett Dávid városában, meghalt a Golgota hegyén, feltámadt arimáthiai József  sírjában… (Két indián törzs közt háborúskodás folyt, sok áldozattal. Egyik törzsfőnök elhatározta, hogy békességet köt, pedig az ő csapata volt az erősebb… Az volt szokás, hogy valami ajándékot kellett ilyenkor felajánlani. Ez a törzsfőnök a saját fiát, utódját küldte el békítő zálogul, jelezve, hogy valóban a legnagyobb áldozatra is kész, csakhogy megszűnjön az ellenségeskedés).    

    Egy kisgyermek a jászolban. Emberileg nem nagy jel. Mégis a legnagyobb reménység hirdetője. Nem egy erős harcos vár a pásztorokra fénykarddal, nem egy hatalmas uralkodó, hanem egy kisgyermek. Krisztus végtelen alázatát mutatja ez. Úgy, ahogy mi mindnyájan, ő is kisgyermekként kezdte földi életét. De ezé a kisgyermeké lett minden hatalom mennyen és földön. És Isten benne – Pál apostol írja - mindent nekünk ajándékoz.

    Akkor nekünk is mindent fel kell adnunk ezért Gyermekért: szívünk keményégét, hitetlenségét, önzésünket, haragunkat, gyűlöletünket. Mindent, hogy őt megnyerhessük, és benne az igazi életet. Ámen.