2 Thessz 2, 13-17 (óév, vázlat)

   13 Mi pedig hálával tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. 

14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 

15 Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. 

16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 

17 vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. 

    Óév a hálaadás kiemelt alkalma… Ha visszagondolunk az elmúló évre, sok mindenért kell köszönetet mondanunk.  Életünkért, testi-lelki javakért, elvégzett munkáért, és, bár nehéz megtenni, a megpróbáltatásokért is, az azok közt kapott erőért. Valljuk, hogy Isten még azt is, amit mi rossznak éreztünk, a javunkra tudja és akarja fordítani.  Egy másik fontos terület (amit igénk külön említ): hálát adni egymásért.  Családtagokért, akikkel – a hozzájuk fűződő kapcsolatban - Isten jóságát élhetem át (emberi gyarlóságaink miatt ez, sajnos, sokszor nincsen így). Lelki testvérekért, akikben és akik által Isten kegyelmét látom munkálkodni.  Akiket szeret az Úr. Milyen találó és elgondolkoztató meghatározás ez! Ha nagyon tisztelek valakit, akkor érette azokat is, akiket ő szeret. Úgy kell egymásra tekintenünk, mint Isten szeretett gyermekeire, mint az ő szeme fényeire.  (Ehhez képest mennyit panaszkodunk. Érdekes pszichológiai észrevétel: egy bántó szót 5 dicsérettel lehet „jóvátenni”. Hogy áll a panasz és hálaadás aránya az életünkben?)  

  Isten meg is mutatta az ő szeretetét, kiválasztott minket: nem kallódó lelkek vagyunk, ua. komoly küldetést kaptunk tőle a megszentelődésre, az igazságba vetett hit megélésére, az üdvösségre. Nem akármilyen megbízatásunk van. Erre nézve hívott el az evangélium által. Igaz, milyen fontos, értékes kell legyen nekünk Isten igéje! Láttam egy fiatalt, aki meghatottan szorította a szívéhez a telefonját, mert – bizonyára - egy nagyon jó hírt közlő, számára sokat jelentő üzenet kapott. Még a hírt továbbító eszköz is ölelnivalóan drága lett. Legyen kedves, fontos nekünk az evangélium! Szorítsuk a szívünkhöz!

   Isten terve, jó üzenete, amit velünk közöl, az, hogy részesülünk a Krisztus dicsőségében… Hisszük, hogy Isten napról-napra efele vezet minket. Csak járjunk engedelmességben!  Lehet, hogy közben rossz hírek is érkeznek hozzánk környezetünkből, világunkból: háborúkról, betegségről, családi gondokról szólók. De mégis minden nap áldott lesz, mert közelebb visz az üdvösséghez. Valaki azt mondta: szeretem az időt, mert Isten fele irányít engem.  

   Álljatok szilárdan! Eszünkbe jut: elég sok panasz, bizonytalanság volt bennünk ebben az évben is. Jó lenne megerősödni! Nem önmagunkban, hanem Istenben. Ő biztos kapaszkodókat rendel nekünk, hogy a viharok sem sodorhassanak el. A hitnek a fundamentumán állva ragaszkodjunk a hagyományokhoz… Krisztusi, hitbeli élő hagyományokról van szó. Ismerjük be: sokszor másba kapaszkodunk: a jólétet, sikert, anyagiakat tartjuk biztos fogódzónak… Pedig látjuk, tapasztaljuk: nem nyújtanak biztos megtartatást. Azok által nem lesz biztosabb a jövőnk, nem lesznek erősebbek, virágzóbbak a közösségeink. (Ha Bergenyében 10 éven át minden személy havonta 1.000 eurót kapna, jobbak lennének az esélyeink, tele lenne a templom, az óvoda? Nem gondolom. ) 

  Legfőbb támaszunk maga az Úr Jézus Krisztus. A vele való élő kapcsolatunk. A két utolsó versben (az Útmutató mai igerésze ez) szép áldáskívánás hangzik el. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő, akiben Isten kijelentette szeretetét és kegyelmét, vigasztalja meg szíveteket… Akkor szoktunk vigasztalást kívánni másoknak, magunknak, ha szomorúságban vagyunk.  Az újévi jókívánság-listán nem szerepel, pedig állandóan érnek csalódások, veszteségek. Szükségünk van vigasztalásra, és meg kell tanuljuk egymást is vigasztalni. Van egy kedves történet A tanítónéni megkérdezte a gyerekektől: kinek van zsebkendője. Egyik kislány azt felelte, hogy neki kettő is van. Miért hordasz két zsebkendőt? Az egyiket én használom, a másikkal a társaim szemét törlöm meg, ha sírnak. Ebben az évben is értek bajok, veszteségek. Sokszor elkeseredtünk. De mindig kaptunk vigasztalást. Isten önmagával tud a leginkább megvigasztalni. Itt vagyok, itt maradok veled (történet … a próbatételben az apa a fia mellett maradt). 

  Erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. Megrettenve látjuk, hogy rosszban, a pusztításban milyen félelmetesen erős lett az ember. Milliók pusztulnak el, milliókra szakad mérhetetlen szenvedés bizonyos vezetők erősködése miatt. De az ige alapján ítélve azok, akik háborúkat indítanak, mások fölött hatalmaskodnak, valójában gyengék: bénák, ügyefogyottak a jó cselekvésében. Hitler, Sztálin (aktuális Nevekkel lehet folytatni a sort) a világ leggyengébb, legeltorzultabb jellemű emberei közé tartoztak. 

   A rosszban könnyű erősnek lenni. Egy ámokfutó akár 100 embert is meg tud sebesíteni, semmiféle tudás, végzettség nem kell hozzá, csak egy nagy buta fegyver, de hány orvosra van szükség ahhoz, mennyi ismeretre, előzetes tanulásra, hogy a 100 sebesültet kezeljék, gyógyítsák.

  Nem tudom, ebben az évben mennyire voltunk erősek a jóban, a segítésben, megbocsátásban… Igyekezzünk ezekben egyre erősebbé válni. Nem elmélet ez, hanem konkrét tetteket jelent, beszédet és cselekedetet, biztatást, bátorítást, a megbocsátás szavait, a segítőkészség gesztusait. Figyeljünk az igére! Így olvastuk: Jézus Krisztus erősítsen meg titeket. Általa erősödhetünk meg, nem elég a mi elhatározásunk, a mi ambíciónk. Krisztussal fog ez sikerülni. Rá figyelve, neki engedelmeskedve… 

    Általa megerősödve egymás is erősíteni tudjuk. Erősödik a közösségünk. Hitünk, reménységünk. Lehet-e nagyobb kérésünk az új esztendőben? Az Úr adjon nekünk engedelmes szívet, hogy minket is felhasználhasson szent, megtartó akarata véghezvitelében. Ámen.