Úrvacsora (karácsony – 2023)

   A két kijelentés most úgy felerősíti egymást. Vegyétek, egyétek, mondja a halálra készülő Jézus, ez az én testem. Az Ige testté lett, írja János, próbálva kifejezni a Krisztus értünk történt emberré lételének titkát. Vegyétek, egyétek!  Ünnepekkor különösen sokat kínálgatjuk egymást, vendégeinket: vegyetek még. Szívességünket, kedvességünket, adakozó szeretetünket fejezzük ki, ua. azt, hogy a legjobbat akarjuk a másik személynek: táplálni, erősíteni őt. Képzeljük el, ha egy halálra éhezett embertársunk tévedne be hozzánk, akinek esetében a kínálás a túlélés kérdése lenne. Akkor lenne igazán súlya annak a biztatásnak: vegyed, és egyél. 

   Valahogy ebben a helyzetben vagyunk lelki értelemben. Önmagunk erejéből, vagy inkább erőtlenségéből egy lépést sem tehetünk Isten felé, egy mozdulatot sem végezhetünk saját megmentésünk érdekében. Halálra éhezetten állunk itt, állok itt, mint akinek „sok a bűnöm, bánatom, és átok ül a hátamon”, ahogy egyik karácsonyi vers fogalmaz. Így kell meghallanom, meghallanunk a Krisztus életmentő hívását: vegyétek, egyétek. Mennyi törődés, jóság szólal meg ebben a mondatban! És mekkora áldozat! Ez az én testem. Most már értjük: az Ige azért lett testté, hogy önmagát értünk áldozva táplálhasson minket. Az Ige azért lett testté, hogy önmagát adhassa nekünk, hogy megválthasson minket, testi embereket: szenvedésünket saját szenvedésével, éhségünket saját éhségével, bánatunkat saját bánatával, erőtlenségünket saját erőtlenségével és isteni erejével, bűneinket saját igazságával, önzésünket saját maga odaáldozásával, gyűlölködésünket saját szeretetével. Vegyétek, egyétek Krisztus tápláló jóságát, megtisztító ártatlanságát, megbocsátó érdemét és kegyelmét! Mindezt vegyétek és egyétek az ő megtöretett testének, kiontatott vérének szent jegyeiben!

   Sok minden került az ünnepi asztalokra, hála Istennek. Jusson belőle a nélkülözőknek is! Itt az úrasztalán pedig a kenyér és bor egyszerű jegyeiben megint a legdrágább lelki táplálék kínáltatik fel nekünk: Krisztus Urunk megváltó szeretetének hitünket, reménységünket erősítő bizonyossága. Testünknek kalóriákra van szüksége, lelkünknek bocsánatra, irgalomra, megváltásra. 

   Igaz, ezt a nagylelkűséget, ezt az életmentő ajánlatot nem bölcs dolog visszautasítani. (Gyermekkoromban egyik pajtásomnál voltam, és megbotránkozva hallottam, hogy a nagymamájának, aki valamilyen étellel kínálta, azt mondta: „nem kell, egye meg maga!”.) Akinek kemény a szíve, aki nem kér Isten kegyelméből, vagy aki méltatlanul eszi (képmutatásból, önigazultan), az keményszívűsége, visszautasítása ítéletét veszi magára. 

   Fogadjuk hálával, és erősödjünk hitünkben a szeretet cselekedeteire, és mondjuk hálás szívvel: áldott legyen Isten neve az ő kimondhatatlan ajándékáért! Ámen.