1 Jn 4, 8-21 (vas.de., svájci testvérek látogatása)

    Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 

8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. 

9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 

10 Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Mk 10,45; Róm 3,25

11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 

12 Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Jn 1,18

13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 

14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 

15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 

16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 

17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 

18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 

19 Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 

20 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 

21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 

1.Ha kifejezetten kerestük volna erre az ünnepi alkalomra, akkor sem találtunk volna szebb igeszakaszt a mai napra kijelöltnél. Már a megszólítás megérint, belső örömmel tölt el: szeretteim!  Átéljük az elfogadottság, a közösséghez tartozás érzését, és mi is így fordulunk egymás fele, őszinte szívvel. Milyen jó nekünk Isten szeretetében élni, tudni azt, hogy az övé vagyunk! Súlyos balesetet szenvedett fiatal sportoló mondta a szüleinek: sok mindent elveszítettem, de a legfontosabb megmaradt nekem: ti mellettem vagytok.  Isten annyi jóval, áldással ajándékozott meg minket Krisztusban, egymásban, családunk, gyülekezetünk, és - mondjuk ki! - svájci testvéreink, barátaink által is. 

    2.Tudjátok, milyen biztatást hallunk az igéből? Hogy szeressük egymást. Ez mindig fokozható, ebből soha nem lehet elég, ezt a témát nem lehet lezárni, hogy ti. szerettelek eleget, többet már nem kell tennem. (Édesanyák sem mondják gyereküknek: annyi törődést kaptál már ezidáig, hogy a következő évben egyáltalán nem is kell foglalkoznom veled). Azért is kell törekednünk arra, hogy komolyan vegyük az ige biztatását, mert a szeretet Istentől van. Ha szeretünk, akkor isteni cselekedetet hajtunk végre (és ördögit, amikor nem), Isten munkájában veszünk részt, akkor az örökkévalót építjük. Ez az élet nagy titka, misztikája. Ami szeretetből van, az megmarad. A bombák nem, az erőszakkal megszerzett javak, területek nem…  Aki szeret, az Istentől született... Akit áthat a szeretet, az Isten leszármazottja lesz. A kapott szeretet tesz minket Isten gyermekeivé, és a továbbadott szeretet bizonyítja, hogy valóban azok vagyunk… Úgy is fogalmazhatunk: ez a mennyei ajándék valójában a lelki genetikai teszt mindent eldöntő indikátora. 

   3.Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, annak semmi kapcsolata nincs vele, mert Isten a tökéletes szeretet. Isten az ő szívét nem a törvényben, az ítéletben, hanem egyszülött Fiában mutatta meg nekünk. Isten szeretet… semmi más. Ami nem szeretetből van, hanem önzésből, magamutogatásból, dicsekvésből, nagyravágyásból, annak semmi köze Istenhez. Lehet, hogy szeretetnek nevezzük, de éppen ellentéte annak (vagy éppen hamis formája). (Mese a hallal… A halász hazaviszi halat, mert a felesége „nagyon szereti”, de úgy döntenek, hogy a királynak ajándékozzák, mert az egyenesen „imádja”. A hal, amikor hallja ezeket a megjegyzéseket, megkönnyebbülve „lélegzik fel”: megmenekültem. Végül mégis a sütőben végzi pályafutását.)

  4. Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete… Mert az megnyilvánul, megmutatkozik. Abban nyilvánult meg svájci barátaink ragaszkodása, szeretete, jóindulata, hogy támogattak, sokat fáradoztak a javunkra, meglátogattak. A szeretet abban mutatkozik meg, hogy ad. Mert ez a természete. Az önzés elvenni, szerezni akar, a szeretet megosztani, boldoggá tenni. A szeretet nem kicsiben adagolja önmagát. Isten a legtöbbet, a legdrágábbat, a legkedvesebbet, Egyszülött Fiát adta, hogy éljünk általa. Mert a szeretet mindig az életet akarja, szolgálja. A halál kultúrájában újra kell tanulnunk a szeretet szabályait. 

   5.Nem az a szeretet, hogy mi szeretjük, hanem, hogy ő… Mi már kész tények elé vagyunk állítva. Valaki már óriási gesztust tett értünk. Óriási áldozatot hozott. Persze, nem egészen értjük, miért. Kicsit így van a szülőkkel való kapcsolatunkban is. Egyik felnőtt gyerek mondta el őszintén: nagyon jó viszonyban vagyok anyámmal, ő ennek a 90%-ot biztosítja, néha még az én 10%-mat is kipótolja. Ő előbb szeretett, írja János.

  6. Ha így szeret, nekünk is szeretnünk kell. Logikus következtetés. Ez életelvünk kell legyen nekünk, akik ismerjük az isteni szeretet súlyát, mértékét, gazdagságát… A jellemünket mutatja meg, hogy mit kezdünk ekkora szeretettel. A szívtelen emberen nem fog a szeretet. A mogorva emberrel hiába vagy kedves: még zokon fogja venni. A szeretet az „ultima ratio”: annál többet nem lehet senkivel sem tenni. Szóval a szeretet arra inspirál, ösztönöz, hogy mi is szeressünk. Tartozunk ezzel. Ahogy svájci barátaink elkötelezettségének példája is ösztönöz (további 25 évre kellene lendületet adjon a szeretetszolgálatra).

  7. Így tudjuk képviselni Istent ebben a világban. Őt soha senki nem látta, de ha szeretjük egymást, akkor megmutatkozik (látható, átélhető lesz) az ő jelenléte, mert bennünk lakik, és szeretete teljessé lesz bennünk. „Itt van Isten köztünk”… Mit mutatunk ennek a világnak? Nem az a kérdés, hogy mit mutat nekünk a világ (arról sokat tudunk beszélni), hanem az, hogy mi mit képviselünk környezetünkben. (Amikor sokan tagadják meg, vagy „felejtik el” keresztyén hitüket, mi tudjuk-e Krisztus igazságát tükrözni?)

   8. Istennek komoly tervei vannak velünk: nemcsak szeret, hanem Lelkéből adott nekünk, bekapcsolt az ő közösségébe. Vannak, akiket úgymond szeretünk, de nem engedünk közel magunkhoz. Isten megosztja a Lelkét velünk, megtanít önmagára. Az ő titkait közli velünk. Ezeknek summája pedig az, hogy elküldte az ő Fiát értünk… Egymást biztatnunk kell. János azt írja: mi láttuk (szinte refrénszerűen ismétli, mert erről nem lehet hallgatni), és bizonyságot teszünk. Biztatunk, lelkesítünk titeket is… 

   9. Ezt hinni, vallani – ez a szeretetben maradás feltétele. Aki vallja – életével, magatartásával, cselekedetivel – az megmarad. Mert mi ismerjük és hisszük a szeretetet (annak Krisztusban való megtestesülését), amellyel Isten minket szeret. Érdekes kifejezés: hinni a szeretet. Mi sokszor azt hisszük, hogy rossza világ, és Isten nem törődik velünk. Milyen jó lenne a szeretetet hinni (mert amit hiszünk, az határoz meg minket, gondolatainkat, cselekedeteinket)!   Milyen jó lenne mindig tudatában lenni annak, hogy – milyen gyönyörű kijelentés ez! - Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Akarunk-e Istenben maradni, teremtettségünk rejtélyét, lényegét megérteni, küldetésünket betölteni, célunkat elérni?   

10. Ennek a szeretetnek a kiteljesedését mutatja, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához. A szeretetnek valóságformáló, egyéni, közösségi történeteinket átíró ereje van. Sok nehéz ügy, emlék is terheli lelkünket. Lehet, nem is vesszük észre, mint a katona a harc hevében szerzett sérüléseit. Lehet, hogy az fáj jobban, amit mások okoztak nekünk, de ugyanúgy kell fájjon az is, amit mi okoztunk másoknak. A szeretet képes a régit megbocsátani, rendbe hozni, és számunkra a megbékélés útját kijelölni. Istennel való kapcsolatunkban is. Sokszor vétkeztünk, sokszor ellene cselekedtünk. Az ő szeretete mindent jóvá tesz. Erős bizodalmunk van ebben. 

11. A szeretetben nincs félelem… Csodálkozunk ezen a kijelentésem. Annyi minden miatt félünk: háborús hírek, betegségek jelentkezése, egyéni, közösségi sorsunk alakulása. „Oly jó tudni azt, kezedben az életem”. Isten szeretete hordoz… (Silvia közölte velem, hogy valamit szeretne mondani rólam a gyülekezet előtt. Nem aggódom azon, hogy vajon mi fog kisülni az egészből, mert tudom, hogy mekkora jóindulattal van irántam.) 

12. Aki azt mondja: szereti az Istent, annak szeretnie kell embertársát is. Szeretetünknek nem létezik más formája, csak az, amit megélünk egymással. Aki szereti a fényt, az nem a sötétséget keresi… Ennek a mennyei, krisztusi hátterű, emberi kapcsolatokban megmutatkozó szeretnek a szépsége, világossága csillan fel bennünk, családjainkban, egy ragyogott fel svájci testvéreinkkel való 25 éves barátságunkban is, ez világítja be életünket, áldja meg munkánkat, és vezet az üdvösség dicsőségébe. Ámen.