Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "

(Zsid 13,8)

Kereső

Heti ige


" Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. "(Zsid 13,8)

1 Jn 1, 1-4 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.15

Domahidi Béla

 1 Jn 1, 1-4 (vas.de.) 

 

1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Jn 1,1 

2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Jn 1,14 

3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 

4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. 

 

    János bizonyságtétele a kezdetekig megy vissza (akár a János evangéliuma vagy a teremtés története). Jó nekünk mindegyre felidéznünk azt, hogy honnan indultunk, hogy életünk forrása Isten, és azt is ismételten megvizsgálnunk, hogy ehhez képest hova érkeztünk, merre tartunk… Jó nekünk világosan látnunk, hogy mit tett az Úr jóságos Lelke velünk, hogy mire hívott el ő minket, és jó felgerjesztenünk magunkban az első szeretet tüzét. Igen, emberi kapcsolatainkban is (mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy éppen elfojtani magunkban)… Mindezeknek a tisztázása, tudatosítása megerősít hűségünkben Isten és embertársaink iránt.  

   Életünk feltétele, iránymutatója az a kezdet, ami Istenhez kapcsol minket. Mind életünk, mind megváltásunk eredetére vonatkozik ez. Ha nem figyelünk a kezdetre, akkor a folytatás is bizonytalan lesz. Nem vesszük észre a menet közben történt pálya-módosulásokat. (Egy filmben láttam, hogy egy fiatal rendőr a drogkereskedelem elleni harcra kötelezi el magát, aztán munkája során rádöbben arra, hogy még az elképzeléseit is felülmúló óriási pénzek forognak ezen a fekete és véres piacon, amikor pedig anyagi nehézségei adódnak, akkor – háta mögé dobva eredeti ambícióit – titokban átáll a másik oldalra.) 

   János arról ír, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk... Isten bepillantást enged nekünk kegyelmének titkaiba, szeretetének nagyságába. Feltárja előttünk a szívét Krisztusban. A láthatatlan, örökkévaló, megközelíthetetlen fenségben és dicsőségben élő Szentháromság kijelenti magát nekünk. Hozzánk hajol, felveszi sorsunkat. „Örökké sírnom kellene, ekkora jóságot tapasztalva, de Isten szeretete sírásomat örök örömre fordítja át.” 

   Hallottunk, láttunk, megfigyeltünk, megérintettünk… Krisztusról mondja ezt János, az egyszülött Fiú testet öltésről, földi küldetéséről. Ő Isten szeretetének kézzelfogható bizonysága, megváltásunknak örökkévaló kezdete és megvalósulása. Isten benne kijelentette, megmutatta, hozzáférhetővé tette kegyelmét. (A gonoszság, a sötétség titkolózik, ez a hazudozást is jelenti, a szeretet, a világosság nyilvánvalóvá akar lenni. A gyertya nem tudja letagadni, hogy meggyújtották és ég. Fénye elárulja.) Ez a Krisztusban személyesen megjelent kegyelem személyesen megtapasztalható lett. János saját élményeiről beszél itt, Krisztus megismeréséről, akit láttak, hallottak, érintettek, és mégsem tudták igazán megragadni az ő isteni lényét, végtelen jóságát, áldozatát. Mert mindez a hit csodálatos területéhez tartozik. Ez a hit nekünk is adatik.    

   Erről tesz bizonyságot János. Ezt hirdetjük, írja, azaz továbbadjuk, megéljük, képviseljük. Mit hirdet az életünk? Láttam egy karikatúrát, amelyen az ördögök bibliai idézetekkel teleírt táblákkal vonulnak fel. Mi van felírva szívünk tábláira? Nem az a fontos, hogy miről beszélünk, hanem az, amit cselekszünk, véghezviszünk. A legszebb ige is hamis propaganda lesz a szánkban, ha nem aszerint élünk.   

    Mert megjelent az élet… Milyen szép kijelentés! A bűn, a harag, a háború, a pusztítás, a halál világában feltűnik az élet. Isten legfőbb akarata. Legnagyobb ajándéka. Mert ő az élet forrása. Nem kiegészítő eszközöket, pótlékokat kínál nekünk a mi Urunk, egy kicsit jobb körülményeket, hanem azt, ami a legértékesebb. Sokszor elfeledkezünk arról, hogy az élet lényege az élet. Nemcsak a puszta létezés, hanem az, amire Isten Krisztusban hívott el: a reménykedő, bővelkedő, szolgáló élet. Sokszor beleveszünk a részletekbe, mellékes dolgokért feláldozzuk a legfőbb célt. Rámegy az életünk – ismerjük ezt a megfogalmazást - az anyagiakra, szenvedélyekre, az önzésre, haragra, közömbösségre. 

Krisztusban a legfontosabbat adja vissza nekünk Isten: az életet és az üdvösséget. Ha megjelent az élet, a békesség, akkor esztelenség nem elfogadni azt. Ha felfedezték a veszettség ellenszerét, akkor ostobaság meghalni egy ilyen fertőzésben csak azért, mert nem akarom bevenni a gyógyszert, vagy beadatni az injekciót.     

   Ezt ismerték meg János és társai, ezt fogadhatjuk el mi is. És erről kell bizonyságot tennünk. Valahogy összetartozik a kettő. Milyen orvos az, aki felfedezi valamely pusztító betegségnek az ellenszerét, de nem teszi közzé?  Van-e értelme így a hivatása gyakorlásának? Ha megismertük Krisztust, akkor az ő világosságát kell hordozzuk. Ha hiszünk, akkor meg kell teremjük annak gyümölcseit. 

    Nem kérdés János számára: láttuk, hallottuk, és hirdetjük nektek – mindazoknak, akiknek nyitott a  szíve erre… Úgy megszakadt ez a természetesség! Hiányzik családjainkból, gyülekezetünkből. Erőtlenségünknek egyik alapvető oka ez. Nem adjuk tovább a lelki kincseket, lehet, hogy mi sem fogadtuk el igazán. Hány családból kimarad mindaz a jó, amivel Isten meg akar gazdagítani! Kimarad az imádság, az Ige, a közösséghez kapcsolódás. Valami esszenciálist veszítünk, tékozlunk el így. Ha pedig egy közösség, egy család lelkileg meggyengül, akkor nincs messze annak külső összeomlása sem. 

   Azt látjuk, hogy van anyagi fejlődés, gyarapodás (jó ez!), de sokszor nem az életet, nem a megmaradást mozdítja elő. Rossz irányba indulva nehezen érjük el a célt…  (Képzeljünk el egy közösséget, ahol mindenki jó módban él, de soha nem találkoznak, nem gyűlnek össze, nincsenek közös céljaik, senkit nem érdekel a másik, csak egyéni boldogulása - hát nem szívszorongatóan szomorú ez a helyzet! És lassan ez kép rólunk fog szólni.)

   Az igéből kiderül: Isten nemcsak a földi életünket akarja szeretetével megáldani, szebbé és tartalmasabbá tenni, hanem végső soron az örök élettel akar megajándékozni. Lehet, most nem érdekel ez a kérdés, de egyszer a legfontosabb lesz: amikor semmilyen más fogódzó nem marad.

    Az az élet jelent meg, ami az Atyánál volt. Elgondolkodtató kijelentés… Isten saját életében, létében akar részeltetni minket. Nem valami vegetálást ajánl fel nekünk, nem azt ígéri, hogy eltengődünk valahogy, hanem a maga fenséges, ragyogó, tökéletes szeretetébe hív meg minket. „Hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” - tanítja Jézus. Az ő dicsőségébe emel minket. Milyen kifejezhetetlen megtiszteltetés, kiváltság ez! A kegyelem – ebben az isteni privilégiumban való osztozás. 

  Ez a nagy hír ua. közösséget is teremt közöttünk. Ha Isten ilyen nagylelkű velünk, mi sem lehetünk önzők, magunknak élők. Istenhez tartozásunk, kegyelembe fogadottságunk egymással is összekapcsol. Ha Isten befogadott minket teljesen érdemtelenül, nem nézhetünk ki senkit az atyai házból. Nem tarthatjuk különbnek magunkat egymásnál. Nagy kérdése az minden lelki közösségnek, hogy mennyire épül a biztos alapra, mennyire őszinte, mennyire táplálkozik mennyei erőforrásból. Pünkösd egységet teremtett, szívvel-lélekkel az Úrnak szolgáló, azaz egymás javát munkáló gyülekezetet hívott életre.

   A közösséget Isten tartja össze szeretetének kötelékeivel. Akkor lesz erős, ha őszintén ragaszkodunk hozzá, ha engedelmeskedünk a mi Urunknak, ha a Lélek vezetésére figyelünk. Egyszerűen kifejezve: akkor jó a kapcsolatunk egymással, ha jó a kapcsolatunk Istennel. 

   Ha a testvérek igazán szeretik szülőt, aki nyilván annak örül a legjobban, ha gyermekei egyetértésben élnek, akkor egymást is szeretni fogják. Ahol a testvérek veszekednek, ott baj van a szülőhöz fűződő viszonyukkal is. Közösség Istennel és egymással: ennek a két viszonynak a minősége szorosan összefügg egymással. 

   A közösség bátorságot, erőt kölcsönöz a tagoknak. Az első keresztyének kitartása ennek volt köszönhető: élő kapcsolatban voltak Istennel, és egymást támogató szeretettel szorosan ölelték egymást. Ha elidegenedünk egymástól, a szívünk is hideggé válik. „A gyülekezeti gyerekmisszió vezetője észrevette, hogy egyik tanuló már hosszabb idő óta távol maradt. Meglátogatta a hiányzót az otthonában, és ott találta a kandalló előtt ülve. A meglepett tanuló behívta őt, és várta a neki járó dorgálást. A vezető azonban nem szól egy szót sem, hanem tűz előtti székre ülve csöndesen kivett a tűzből a piszkavassal egy parazsat, és rátette a téglapadlóra. A fájdalmas csöndben mindketten figyelték az izzó szenet, amint lassan elhalványult és kialudt. Az ’templomkerülő’ megszólalt: “értem, mit akar mondani! Jövő vasárnap ott leszek!” Őrizzen az Úr, hogy ki ne hűljön a szívünk! 

   Egy rövid, tömör mondat zárja ezt az igeszakaszt: ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Kinek az öröme? A mienk, mindnyájunké, beleértve a mennyeieket is. Mert olvassuk, hogy a mennyben öröm van minden megtérő bűnös felett. Úgy is mondhatjuk: a Szentháromság Isten teremtő, megváltó és megszentelő örömmel fogad minket örök, megtartó közösségébe. Kimondhatatlan csoda ez. Ámen.        

 

Mindenható, végtelen kegyelmű Istenünk, áldjuk, dicsérjük és magasztaljuk háromszor szent nevedet ezen az ünnepen, és köszönjük azt az emberi szavakkal ki nem fejezhető jóságot, irgalmat, szeretetet, amivel irántunk vagy, és amit meg is mutattál abban, hogy élettel és üdvösséggel ajándékoztál meg minket Krisztusban. Köszönjük gondviselő oltalmadat, amit napról-napra tapasztalunk, hálát adunk minden áldásért, amiben részeltetsz, és küldetésünkért, megbízatásunkért is, amihez tőled kapunk erőt.

   Mindenekfölött pedig azért dicsőítünk téged, hogy hit által mi is láthatjuk, hallhatjuk, érzékelhetjük Megváltó Urunk szeretetét, megtartó közelségét, jelenlétét. Olyan jó nekünk ezt mindegyre tudatosítanunk, ebben szüntelen megerősödnünk! 

   Azt kérjük tőled most kiváltképpen, hogy cselekedd Lelked által, hogy a nekünk ajándékozott életet szerinted használjuk ki: valóban a jót, az igazat kövessük, a krisztusi értékeket képviseljük, jóságodat adjuk tovább, osszuk meg egymással a családban, gyülekezetben. Így teremts jó közösséget egymással és teveled, hogy hitünk gyümölcsei nyilvánvalókká legyenek, hogy egymás mellé tudjunk állni, hogy támogassuk egymást testiekben és lelkiekben, hogy az erősek hordozni tudják az erőtlenek gyengeségeit. Őrizz meg minket az önzés, az elidegenedés, a magunknak élés kísértéseitől, az tőled és egymástól való eltávolodás, elszakadás veszélyétől, és vonj minket közelebb magadhoz, hogy egymással való kapcsolatunk is szorosabbá, őszintébbé váljon! Ne engedd, hogy kihűljön a mi szívünk! Tedd egyre teljesebbé a veled, a benned való örömünket. 

   Elődbe hozzuk gyülekezetünket, sok lelki nyomorúságunkat, közömbösségünket, sokak távolmaradását, érdektelenségét, elfordulását, sok bűnünket, megkötöző, pusztító, romboló szenvedélyeinket, keményszívűségünket. Adj nekünk hozzád térést, lelki megújulást, hitbeli megerősödést közösségünk javára! Elődbe hozzuk a testi bajokat is: könyörülj betegeinket, őrizd meg őket élő, gyógyító, üdvösséget ajándékozó közösségedben. Most kiváltképpen egyik kedves, hűséges asszonytestvérünkért fohászkodunk, aki súlyos betegséggel küzd, tartsd őt erősen megváltó hatalmadban, szeretetedben, hasonlóképpen fohászkodunk egyik nagyon fiatal, alig 10 éves testvérünkért, aki a törékeny életét veszélyeztető kórral kell szembenézzen, Krisztus által légy vele, mutasd meg életében megőrző hatalmadat, csodálatos jóságodat. Áldd meg a mai jótékonysági koncertet! Imádkozunk a gyászolókért, vigasztald őket drága Szentlelkeddel, légy a bajban levőkkel, a megpróbáltakkal, segítsd terveikben, tanulásukban, munkájukban azokat, akik előtt ilyen feladatok, célok állnak, adj nekik jó előmenetelt.

Könyörülj vajúdó világunkon, a háború sújtotta Ukrajna népén, világszerte az erőszak, az elnyomás, az igazságtalanság áldozatain, a szenvedőkön. Értesd meg az emberiséggel azt, hogy sorsunk összefügg, mert – ellenségeskedésünk ellenére - egy nagy közösség tagjai vagyunk. 

Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, hallgass meg könyörgésünkben most és minden időben. Ámen.