Vasárnap délelőtt

"1 Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. 2 Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. 3 Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. 4 Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6 Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. 7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 8 a Lélek, a víz, a vér, és ez a három egy. 9 Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb, mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. 10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban."

   Egy egész évre való üzenet van ebben az igeszakaszban: elég örömben-bánatban, küzdelmekben vigasztalásnak és biztatásnak, hitnek és reménységnek.

   Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus. Nincs ennél tömörebb hitvallás. Jézus, a testet öltött Messiás (neve szabadítót jelent), aki vállalta sorsunkat, ő a Krisztus: a felkent, akit az Atya örök időktől fogva kiválasztott, hogy megváltson minket.  Aki hisz Benne, az Istentől született. Nemcsak Istenhez tartozik, hanem Krisztus érdeméért, a Szentlélek által Istentől születik. Egy csodálatos lelki esemény ez!!!  Krisztusban visszatalálunk, beleszületünk Isten közösségébe, ahova rendeltetésünk szerint tartozunk. Új életet kezdünk. 

   Ha szeretjük azt, aki szült minket, tanítja tovább János, akkor azt is, aki attól született. Krisztusra, az egyszülött Fiúra utal először az Ige, és aztán azokra is, akik érte – velünk együtt – az Istenéi. Ezt nem lehet szétválasztani: szeretem Istent, de nem szeretem a gyermekeit. Ha igazán szeretem Istent, akkor szeretem  testvéreimet, és ha igazán szeretem az embereket, akkor ezáltal  Istent szeretem. A régi törvény válik itt életszerűvé: szeresd az Urat - azaz ne felejtsd el, hogy ő az alkotód, megváltód, ő a kegyelem és szeretet forrása -, és ezzel a szeretettel szeresd embertársaidat.

   Úgy szerethetjük Istent, hogy megtartjuk parancsolatait, amik arról szólnak – ahogy Krisztus egyetlen mondatba sűrítette -, hogy szeressük egymást. Ismerve önmagunkat, egymást, tudjuk, hogy nem könnyű feladat ez. János mégis azt írja, hogy az Isten parancsolatai nem nehezek: ha valóban új életet kezdtünk Krisztusban, ha ezek a törvények a szívünkbe íródtak. Az édesanyának nem nehéz szeretni gyermekét: ösztöneiben van mindhalálig. Könnyen megy, de nem magától. Sok áldozat vállalását jelenti, élete odaszánását, önfeláldozást, és egyebeket.  Így kell a szeretet Istentől Krisztusban örökölt természetünkké váljon! Milyen reflexek irányítanak? A Krisztus indulata, vagy az önzés, bizalmatlanság, félelem, kicsinyhitűség, nagyravágyás, irigység?

   Ezek nem tűnnek el egy csapásra. A világban élünk, a világ nagyon magáénak akar tartani. Nagyon meg akar tanítani saját önző törvényeire. „Mindenki ezt csinálja, miért lennél különc”, „csak magadat szeresd, magaddal törődj”, stb. A világ nagyon jól működik ezekkel az elvekkel. A szabad verseny, az önzés jó mozgató erő. A civilizáció hajtómotorja. Nem baj, hogy fejlődés van, hogy bámulatos technológiai megoldások születnek, csak az a baj, hogy közben meghidegül a szeretet, hogy lélektelen lesz minden, hogy miközben meghódítjuk az ismeretlent, és elveszítjük az ismertet, a hozzánk közel levőt. A világ önző gondolkodását kell nekünk legyőzni a szeretet stratégiájával hit által. Nagy kijelentés: a hit legyőzi a világot. a.Személyes életünkben az azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy diadalra jusson bennünk a világias gondolkodás. A szívemben Krisztus marad az Úr. És valóban hit által megvívhatjuk, megnyerhetjük ezt a csatát. A világot nem szidni kell, hanem legyőzni magunkban. Akarjuk, hogy a hit legyőzze a világi, Isten ellen vitézkedő vágyakat, kívánságokat bennünk, vagy azt akarjuk, hogy a világ szelleme győzze le a hitet, mindent, ami Istenhez köt minket? b.A kijelentés másodszor arra utal: hitünk átformálja környezetünket is, a reménység sugarát csillantja fel mások számára. A szeretet abszolút többletét mutatja fel. Sokszor lesajnáljuk az előző nemzedékeket: internet és egyéb technikai eszköz nélkül milyen maradi, primitív életet folytattak: pedig királyok voltak a szeretetben.

   János fontosnak tartja tisztázni (ma még aktuálisabb ez, mint valaha), hogy ez a hit személyesen Krisztusra, az Isten Fiára vonatkozik. A hit nem valami elv, elvont tanítás, teológiai tudás, még kevésbé homályos babonaság. A hit konkrét, élő kapcsolat a halált legyőző Krisztussal. A szeretet is konkrét: Isten, család, embertársak irányába megmutatkozó cselekvő erő.

   A következő sorokban az apostol Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Víz és vér által jött, hallottuk. A keresztelés (vízkereszt napja van!) és az áldozat szimbólumai ezek. Emberi sors és ugyanakkor isteni küldetés az övé.

   Egy különös, misztikus hangzású mondatot olvastunk: hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér. Van olyan magyarázat, amely szerint a víz a teremtést, a vér a megváltást, a Lélek a megszentelődést fejezi ki. Ha pedig Krisztusra vonatkoztatjuk: az ő testi léte (születése, emberi sorsa), mennyei küldetése, azaz áldozata és a Lélek belső munkája az, ami bizonyságot tesz nekünk az Isten megváltó kegyelméről. Ez nemcsak emberi bizonyságtétel (az is fontos), hanem valami belső megragadottság a Lélek által. Ez az, amit nem tudunk adni, nyújtani egymásnak. Ez az, ami annyira hiányzik, amit kérnünk kell. Aki hisz, tanítja az ige, abban megvan. Aki nem, az hazuggá tette Istent. (Erős kifejezés: megtehetjük Istennel is, hogy azt mondjuk üzenetére, hogy nem igaz, mennyivel inkább egymással. )

   Ez a Krisztusra mutató, a Lélek által erősített bizonyságtétel, amit hit által fogadunk el, végső soron arról szól, hogy Isten örök életet adott nekünk.

  Ennek az évnek a nagy híre ez! Örök életre elválasztott gyermekei vagyunk Istennek. Hisszük, hogy ő vezet földi útjainkon, erőt, kitartást ad küzdelmeinkben, de élő reménységet is az örök életre nézve.

   A fő kérdés tehát - hogy miért élünk, hogy mi a végső célunk - elintéződött, a hogyanra pedig naponként választ kapunk. Lehet, betegség jön, lehet, megpróbáltatásokat kell kiállnunk, lehet, sikerek, megvalósítások követik fáradozásunkat: se egyik, se másik el ne feledtesse velünk igazi rendeltetésünket. Földi életünk a mennyeinek az introitusza, a bevezetője.

   Az örök élet Krisztusban van. Nem birtokoljuk, általa adatik. Hozzá kell ragaszkodjunk teljes szívből. Egy film arról szól: egy ultramodern város két zónára volt osztva, az egyikben a gazdagok, a másikban a szegények éltek. Nincs átjárás. Egyik leggazdagabb embernek a fia egyszer kíváncsiságból átszökött a város másik részére, megsajnálta az ott élőket, és elhatározta, hogy ebből a halálzónából fiatalokat fog kimenteni. Azoknak, nyilván, csak általa volt esélyük. Ám sokan voltak olyanok, akik beszámolóját üres dumának, hazugságnak, ugratásnak tartották, ezek rátámadtak, félholtra verték. Néhányan hittek neki. A szabadítás kalandos útja következett, volt, aki visszafordult, volt, aki egyéni akcióba kezdett, saját úton indult el. Csak a vele maradók értek végül túl. 

   Ez az élet Krisztusban van. Hozzá teljes szívvel ragaszkodni, Őt követni, rá figyelni – ez a mi esélyünk. Ha gyülekezetünk egy szívvel-lélekkel ezt teszi, akkor megerősödünk, akkor megmaradunk. Akkor túljutunk földi nehézségeken, bajokon, túljutunk az Isten országába. Ámen.  

Örökkévaló kegyelmes Istenünk, mennyei Atyánk Jézus Krisztusban,

az új esztendőnek első vasárnapján, amely megváltó Urunkra, az ő küldetésére és feltámadására emlékezetet minket, hálával állunk meg a te színed előtt itt a gyülekezet közösségében. Megköszönjük irgalmadat, jóságodat, amivel hordoztál minket ezidáig, áldásaidat, melyekben érdemünk felett részeltettél, és különösen azt, hogy szent Fiadban megváltottál, és az örök életre hívtál meg. Ez a mi bizodalmunk, reménységünk, legfőbb vigasztalásunk. Ez a te végtelen kegyelmedre, Krisztus önmagát áldozó szeretetére épülő hit ad erőt nekünk is arra, hogy szeretetben éjünk. Erre rendeltél, ez a te parancsolatod számunkra, ez mi legfontosabb feladatunk, megbízatásunk ebben az évben is.

Hallottuk: hitünk csak szeretet által nyilvánulhat meg, válhat valósággá, áldást hordozó szolgálattá. Ez a cselekvő hit győzheti le a világ önzését, gonoszságát, irigységét. Indíts Lelked által, Istenünk, hogy ezzel a hittel tudjunk legyőzni minden kísértést, tudjunk megmaradni a hűségben irántad, egymás iránt, tudjunk kitartani, és végül diadalt venni!

És segíts, adj nekünk őszinte elhatározást, hogy Krisztushoz ragaszkodjunk, neki engedelmeskedjünk, az Ő világosságában járjunk … így áradjon ki áldásod, békességed ránk, családjainkra, gyülekezetünkre! Tudjuk, hogy te Érte, Benne és Általa tartasz meg minket. Ó, add Istenünk, hogy vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre találkozni tudjunk igéd köré gyűlve, abból tanácsot, biztatást véve , együtt gyermekek, fiatalok, felnőttek, idősek … Hadd virágozzék fel közösségünk, legyen látható köztünk, rajtunk a te dicsőséged! És adj erőt, kitartást, elégtételt, örömet és áldást mindennapi munkánkban,

igyekezetünkben! És adj nekünk hálás szívet mindezért!

   Könyörgünk betegeinkért. Áldd meg őket közelségeddel, gyógyító hatalmaddal, élő reménységgel. Légy a gyászolók vigasztalója, áldd meg őket békességgel, benned való megnyugvással, élő hittel. Légy társa az egyedül valóknak, támasza a gyengéknek, bátorsága a félénk szívűeknek, gazdagsága a szegényeknek, szabadítója a kísértések közt levőknek, békessége az egész világnak, megtartója minden emberi léleknek.  Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, könyörülj rajtunk, tarts meg minket örökkévaló közösségedben! Ámen.