Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

1 Thessz 3, 9-13 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

1 Thessz 3, 9-13

 

      A bibliatudósok szerint az első thesszalonikai levél Pál apostol legkorábbi levele. Ilyenképpen az egyik legrégebbi dokumentum, amiben a Krisztus megváltói küldetését hirdető evangéliumról olvashatunk. Az apostol Kr. u. 50 körül írta meg, valószínű Athénben.

(A Cselekedetek könyvéből hallottunk arról, hogy hogyan jött létre a keresztyén gyülekezet Thesszalonikában.)

   A levél – mind szerzőjét, mind címzettjét, mind a körülményeket  tekintve - konkrét „történelmi” helyzetben született, de üzenete Isten Szentlelke által általános érvényűvé lett az egész anyaszentegyház számára az idők végezetéig.

    Már az első sorokban a hálaadás hangja szólal meg, és ez a gondolat végigvonul az egész levélen: hálát adunk mindnyájatokért. A tegnapi presbitert-találkozón hallottuk: tanulnunk kell méltatni és megbecsülni egymást. Ha Krisztushoz tartozunk, akkor rá kell ébrednünk, hogy ebben a közösségben szükségünk van egymásra, ahogy  testünk tagjai sem lehetnek meg egymás nélkül. A családtagot, felebarátot, a másik embert nem csak szolgálata, teljesítménye miatt kell értékelnem, hanem önmagáért, mert az említett szeretetközösségben mindenki önmagában ajándék a többiek számára. A nyelv logikája is figyelmeztet: ha valóban ismerem a másikat (nemcsak emberi oldalát látom, de isteni rendeltetését is), akkor tudom elismerni, felismerni benne Isten áldását. Ezt kinyilvánítva megerősítem igazi küldetésében, a jóban.

    Pál hálával írja a thesszalonikai gyülekezetnek: kiválasztottak vagytok, az evangélium nemcsak szavakban mutatkozik meg nálatok, hanem erővel, Szentlélekkel, teljes bizonyossággal. Szép jellemzés! A sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével éltek…

Ha hit, ha reménység van, akkor lehet így is, a nehézségek között is. Példává lettetek Makedóniában (az egész tartományban). Egyéni, közösségi életünk – ha akarjuk, ha nem – bizonyságtétel. Vajon miről szól? Még egy szép megjegyzés az első fejezetből: az élő Istennek szolgáltok, várjátok az Úr Jézust.

   Azután személyes élmények felidézése következik (pl. Filippi), az apostol a gyülekezetben végzett szolgálat tisztaságára és őszinteségére hivatkozik (nem hízelgő beszéddel jöttünk), és elhangzik a legszebb vallomás: megszerettünk titeket (2,8), saját lelkünket is nektek adtuk volna. Tudomást szerzünk Pál fáradozásairól is: áldozattal, éjjel-nappal dolgozva szolgált. De mindez nem számított neki, mindent kárpótolt az, hogy sokan befogadták az Isten Igéjét, sőt, a szenvedéseket is vállalták érte. A hit harcot jelent. Üldöztetést, meg nem értést, sokszor gúnyolódást. A mai, ún. szabad világban sem könnyű felvállalni.

   Pál ír arról is, hogy szeretné látni a thesszalonikaiakat, hogy hallva megpróbáltatásaikról, az őket ért támadásokról, aggódott is miattuk, ezért küldte el Timóteust, aki jó hírrel tért vissza.  

   Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban. Mély tartalmú mondat ez …

Mintha azt állítaná ezzel az apostol: tőletek függ az életünk minősége. Nem lehetünk boldogok, ha ti ingadoztok a hitben, ha nem vagytok jól.

Úgy tűnik, hogy napjainkban azok az idők jöttek el, amikor jól élünk egymás nélkül is. Ki-ki magának. Nem érdekel a mások gondja, baja, hidegen hagy a közösség sorsa. Gyakran beszélek arról a fiataloknak, hogy ha ők nem vállalják hitüket, nem viszik tovább a gyülekezet ügyét, akkor néhány évtized múlva be lehet zárni a templomot. A közömbösség magatartása visszaüt. (Tanító mese: három fitestvér egy szép nagy házat örököl, de nem gondozták, nem javították, így elkezdett az roskadozni. A nagyobbik testvér azt azt mondta: nekem nincs gyermekem, minek költsek rá.  A középső azt mondta: a nagyobbik nevén van, csak nem fogom én javítani, a kisebbik pedig azt, hogy én úgysem fogok maradni, ha alkalmam nyílik, fogom magam és családomat, és lelépek. Aztán egy nap rájuk omlott a ház, mindnyájan odavesztek.)

    Mai igénkben harmadszor is leírja apostol: hogyan is adhatnánk hálát értetek… Mekkora biztató erő származik abból, ha tudom: valaki hálás értem. Valakinek fontos vagyok, valaki számít rám. Mekkora erő származik abból, ha tudom, Isten így tekint rám. Drága vagy a szememben, olvassuk Ézsaiás prófétánál.

Pál az örömről beszél, amivel megörvendeztette őt a gyülekezet. Az örömöt nem tudjuk kicsikarni magunknak, csak másoktól vehetjük át… Az örömöt nem lehet megszerezni, csak kapni. Örömöm feltétele a mellettem levő ember, akit sokszor vetélytársamnak tekintek. Káin csak testvérével, Ábellel együtt lehetett volna boldog, ő pedig megölte őt. (Az ember nagy tévedés az, hogy azt hiszi: az önzés útján boldog lehet.) Kapunk-e, adunk-e igazi, tiszta örömet?

   Másodszor: az igazi öröm Isten előtt születik. Az igazi örömnek nemcsak mélysége, de magassága is van. Kapcsolatos a mennyel. Karácsony erről szól (mi nagyon csak a földi oldalát éljük meg). Vannak felszínes, sekélyes, hamis, álságos örömök is … Amiből kimarad az Isten, abból kimarad az élet.

   Buzgón könyörgünk, hogy láthassunk, kipótolhassuk hitetek hiányosságait … Ha valaki azt mondaná nekünk, hogy ki akarja pótolni hitünk hiányosságait, akkor zokon vennénk, kikérnénk magunknak. Hogy jön valaki ahhoz, hogy hitünket minősítse? Miért, olyan tökéletes, kifogástalan a hitünk? Egyáltalán nem. Akkor miért gondoljuk úgy, hogy senki sem erősítheti azt? Nehogy ez vagy az mondja meg nekünk! Az Írásban azt találjuk, hogy Isten még a gyermekek által is oktat minket. Hogy egymás hite által épülhetünk. Legyünk nyitottak, taníthatók! (Egy híres tudóshoz, aki nagyon öntelt volt, odament egy gyermek, és megkérdezte: hova lesz a fény, amikor leoltom a gyertyát. A nagy ember megszégyellte magát.)   

   Azért könyörög az apostol, hogy az Úr gyarapítsa a gyülekezetet szeretetben egymás iránt és mindenki iránt. Fontos kérés számunkra is. Gyarapodni a szeretetben, ez azt jelenti: a mások javára. A szeretet mindig másokra irányul. Úgy gazdagszunk, hogy másokat gazdagítunk. Akarunk-e a szeretetben gazdagok lenni? Miben mérjük a gazdagságot? Pedig ez az alap. Ahol szeretet van, minden egyéb is megadatik. „Hol hit, ott szeretet … ott szükség nincsen.”

   Van mit dolgozzunk, gyúrjunk ezen a területen. A szeretetben mindig van tovább. Úgy látjuk, hogy sokszor hátrafele haladunk.

   Az apostol hozzáteszi: ahogyan mi is. Szép bizonyságtétel. Pál ki meri mondani. Egy őszinte, felelősséget vállaló, számon kérhető kijelentés.

   Egy kérés hangzik el: erősítse meg szíveteket! Szívünk a szomorúság miatt, a csalódások, a félelem miatt lesz erőtelen. A szeretet kettős hiánya miatt. Hittel, reménységgel lehet kezelni. Isten közösségében gyógyul. 

   Végül: megerősödni a feddhetetlen, tiszta életben. A másoknak való hiteles szolgálatban.

Ezáltal a várásban, a reménységben is. Advent ideje közeledik. Állandó adventben élünk. Abban a bizonyosságban, hogy Krisztus velünk van, szeretetével körülvesz, és vezet az ő országa felé. Ámen.