2 Tim 1, 8-14 (vas.de.)

8­ Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. 

9 Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. 

10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. 

11 Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. 1Tim 2,7 

12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. 1Tim 6,20 

13 Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 

14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.

    A Timóteushoz írt két levélben az idős apostolnak fiatal munkatársa számára megfogalmazott tanácsait, intéseit találjuk. Néha talán az adott helyzethez kötődő, a kor sajátosságait tükröző gyakorlati rendelkezések ezek, de sok evangéliumi mélységű tanítás is elhangzik közöttük. Egy ilyen részt hallottunk most.

    Ne szégyelld – ezzel a felszólítással kezdődik a mai igeszakasz. A szégyenről, szégyellésről elég sokat beszél a Biblia.  Alapvető önreflexív emberi érzés. Olyan domináns belső fékező erő, ami külső cselekvéseinket döntően befolyásolja. Jézus azt tanítja: aki szégyell engem mások előtt, azt én is szégyellni fogom az én mennyei Atyám előtt… Olvassuk, hogy Krisztus nem szégyell minket testvéreinek nevezni, ill. Isten nem szégyelli, hogy mi őt Istenünknek nevezzük. (Hallottam olyan történetet a régebbi időkből, hogy egy földműves apa valamilyen családi ügyben az egyetemi bentlakásban kereste fel a fiát, akit nagy nehézség árán taníttatott, ott épp valami hangos ünneplés zajlott, és amikor a kapus szólt a fiúnak, hogy valaki szeretne találkozni vele, ő pedig kipillantott az ablakon, azt mondta: nem ismerem ezt az embert.)

    A szégyenérzetünk nem feltétlenül az ártatlanság jele. A Biblia tanítása szerint a bűneset után jelent meg. Sokszor felborult értékrendet képvisel: gyakran szégyelljük azt, amit nem kellene, amit pedig kellene, azt nem… Ne szégyelld a Krisztusról szóló bizonyságtételt, vállad fel, ha más is a világ értékrendje, ha ezért gúnyolódni is fognak rajtad. Ki kell mondanunk, hogy kiéi vagyunk! A hit több elvek hangoztatásánál: személyes odatartozás, hűség az… Ha megkérdeznék, hogy hallottam-e pl. Gebora Istvánról, akkor kevés lenne azt mondanom, hogy igen, hallottam róla ezt-azt, a helyes válasz az lenne: jó barátságban vagyok vele. 

  Szenvedj velem együtt… Ez a felhívás nem feltétlenül nyeri el a rokonszenvünket. A híres Churchill-idézet jut eszünkbe: „nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, könnyeket és verítéket.”  Tudjuk, a II. világháború kezdetén mondta ezt az angol miniszterelnök, amikor a súlyos történelmi kihívásban nemzete megmentésének mindennél fontosabb céljáról beszélt. Az igében található kifejezés - szün-kako-pateó – olyasmit jelent, hogy együtt eltűrni a rosszat. Nem a szenvedés, a mártíromság keresésére buzdít az apostol, hanem az evangélium szolgálatával járó nehézségek elviselésére. Hogy meg ne hátráljunk, kitartsunk a nehézségek között is. Ez viszont rokonszenves magatartás. Aki könnyen cserben hagy minket, azt – igaz - nem értékeljük. Vannak, lesznek akadályok. „Bár könnye, kínja van”, énekeljük… A keresztyén lét nem ábrándos séta valamelyik gyönyörű tengerparton. Gyakran szenvedéssel, lemondással jár, nem fognak mindig megtapsolni… De van győzelem Isten ereje által. Nem emberi hősködés, az Úr ad erőt. Az olyan kicsiknek, gyengéknek is, mint amilyenek mi vagyunk. A Pál utcai fiúk regény csúcspontja nem az, hogy a keménykötésű Boka János legyőzi a félelmetes Áts Ferit, hanem a kis, beteg Nemecsek Ernő teszi ezt meg…  Isten ereje által - csodálatos kifejezés, ami emberi lehetőségeinket meghaladó csodálatos tapasztalatainkról beszél.  

   Mert ő szabadított meg. Látjátok, a Szabadító mellett kell kitartanunk, aki minket diadalmasan kimentett a bűn rabságából. Nem szégyellhetjük őt, aki életét adta értünk, nem mondhatunk le az általa megszerzett váltságról, mert akkor a lényeget vesztegetjük el. Elhívott, megszabadított - így igazi önmagunk lettünk. Szabad ember az, aki Isten elképzelése szerint él.  Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. A vitorlás hajók szabadsága az, hogy szeljék a vizeket, hogy távoli kikötőkbe jussanak el, de ezt csak a szél segítségével tehetik meg. Csak ha Isten Lelke irányít. Talán zavar az, hogy ez egyfajta kötődést sugall, de tudnunk kell: a krisztusi szabadságot a határtalan szeretet és végtelen kegyelem határolja. Mi keresnivalónk lenne azon kívül? Ha egy igazmondó ember a hazugok közé akar kerülni, megteheti, de már nem igazmondóként lépi át a választóvonalat… 

  Halljuk újból: odatartozásunk, lelki identitásunk, belső értékünk nem tőlünk van, hanem kegyelemből. Akkor hol a mi részünk? Ott, hogy elfogadjuk ezt a kegyelmet, ott, hogy annak gyümölcseit megteremjük. A virág fényfüggő… Kérdezheti: ha minden a fény, akkor hol vagyok én? (Sok virágot fogunk látni a kiállításon… A színek is fényfüggők… Próbáljunk sötétben gyönyörködni egy festményben!) Ám a virág természete, szépsége éppen az, hogy befogadja a fényt. Attól nem szűnik meg virág lenni, ellenkezőleg. 

  A kegyelem nem fogalom, hanem egészen személyes igazság, amit számunkra Jézus Krisztus testesít meg… El lehet vitatkozni azon, hogy ki milyen teológiai álláspontot képvisel, hogyan érti Isten Igéjét, de közben nem feledkezhetünk arról, hogy Krisztus önmagát áldozta értünk. 

   A kegyelem (Istennek üdvözítő akarata) Krisztusban lett nyilvánvalóvá, az ő küldetésében, abban, hogy megtörte a halált, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Előbb ki kellett hozzon minket a halál fogságából, hogy megmutathassa, felfedhesse előttünk a múlhatatlan életet. A halál mindent lenulláz. Igazi reménység csak annak legyőzése által van… Egy halálraítélt, akit pár nap múlva kivégeznek, hiába nyeri meg az ötös lottót, kapja meg a világ legokosabb telefonját, stb... Világra szóló, szenzációs hír lenne: megtalálták a halál ellenszerét. Radikálisan új perspektíva nyílna meg számunkra. Mihez kezdenénk? Jobbak lennénk? A Biblia ezt az evangéliumot közli: Isten elküldte azt, aki legyőzte a halált. Aki világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Szó szerint: az életet és a halhatatlanságot. Krisztusban feltárul előttünk az élet szépsége, és annak csodálatos távlata. Nemcsak pár évtizedben gondolkodunk. „Ha csak ez a földi életem lenne, azt is Istennek szeretném szentelni, de az üdvösség hite még inkább erre ösztönöz.” Szép, értékes ez a rövid élet, mert örök élettel folytatódik. 

  Az apostol az igeszakasz végén személyeskedik egy kicsit. Azt írja: ennek a szolgálatára rendeltettem. Apostolul, hírnökül. Ezt a nagy igazságot hirdetem. Erre tettem fel az életem. Ezért is szenvedem ezeket (talán a második római fogság gyötrelmeit viseli), de nem szégyellem. Az intésre (hogy ti. ne szégyelld) a saját példára történő hivatkozás következik: megalázottan, igazságtalanul kisemmizve, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek. Milyen szép vallomás ez! Mert ha tudom, hogy kiben hiszek (aki hitem alapja és beteljesítője), ha ott van bennem ez az iránta való szívbeli bizodalom, akkor semmi sem tud tőle eltántorítani. Sőt, arról is vagyok győződve, írja az apostol, hogy ő megőrzi a kincset, amit rám bízott.

    Az evangéliumnak és az abban kijelentett üdvösségnek a kincséről beszél itt az apostol. Isten gondoskodik ennek a tőle származó kincsnek a megmaradásáról. Pál teljes erejét megfeszítve fut, de nem gondolja, hogy az evangélium vagy éppen saját üdvössége célba jutásának ő lenne a garanciája. 

  Érdekes mondat: az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. Talán így fordítanánk le: amit tőlem hallottál, tanultál, azt tartsd az egészséges, egyenes, hiteles beszéd modelljének, mert a Jézus Krisztusban való hitből és szeretetből származik, mert szavaimat ez erősíti, tetteimet ez magyarázza. Összetartozik-e a kettő bennünk? Van Gogh mondta: „minél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket.”

  A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által… Aminek a sorsáról - hallottuk – Isten gondoskodik. De nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Isten nekünk ajándékozza, hogy legnagyobb odaadással vigyázzunk rá, és adjuk tovább. Istentiszteletünk keretében kiskonfirmáció is lesz. Kedves fiatalok, ez az üzenet most számotokra különös hangsúllyal szólal meg: a rád bízott drága kincset őrizd meg. Gyakran idézem: mi vagyunk a keresztyénség utolsó generációja abban az értelemben, hogy ha nem tanítjuk meg gyermekeinket Istenre figyelni, az ő útjait keresni, akkor nem fogják ismerni az Úrhoz tartozás reménységét, örömét, akkor végképp elragadja őket a világ. Úgy van ez, mint az anyanyelvvel: ha nem adjuk át következő nemzedéknek (nem „beszéljük rá” gyermekeinket), akkor megszakad a folytonosság, feledésbe merül ez a felbecsülhetetlen szellemi örökség…  Legyen drága nektek, mindnyájunknak az Istentől kapott kincs, mert Krisztus drága áron szerezte meg, hogy megtartó reménység legyen számunkra nemzedékről- nemzedékre! Ámen.   

Urunk, örökkévaló Istenünk, mindenek előtt hálát adunk neked ezen az alkalmon végtelen kegyelmedért, hogy kiválasztottál és elhívtál minket egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban az üdvösségre, és meg is őrzöl minket a nekünk szerzett váltságban. Köszönjük, hogy most is úgy vagyunk együtt, mint akik hit által összetartozunk, és reménységben mindnyájan a te dicsőséged várományosai vagyunk. Magasztaljuk szent neved a gyülekezet közösségéért, mindazokért, akik most együtt vagyunk: gyermekek, fiatalok, felnőttek, vendégek és helyiek. Áldd meg, szenteld meg együttlétünket, és szent igéd üzenetét tedd személyessé számunkra, hogy abból erőt, biztatást merítsünk!

   Taníts minket a hűségre, kitartásra, hogy soha ne szégyelljük azt, hogy a Krisztuséi vagyunk, aki mennyeiként minket, földieket szeretetébe, irgalmába fogadott, saját életével megváltott! És adj erőt, hogy vállaljuk hitünket akkor is, ha az megpróbáltatással, lemondással, talán kirekesztéssel jár! Őrizz minket, hogy ne adjuk fel értékeinket, lelki identitásunkat, mert megmaradásunk feltétele ez! Jó tudnunk azt, hogy te biztos alapot rendeltél számunkra Krisztusban, akire építhetünk, akiben bízhatunk, hiszen ő legyőzte legnagyobb, legfenyegetőbb ellenségünket, a halált, és a világosságra hozta, nyilvánvalóvá tette az elmúlhatatlan életet. Hadd értsük meg azt, hogy nekünk nemcsak ebben az életben lehet reménységünk tebenned, hanem az örökkévalóság távlatát nyitottad meg előttünk. 

  Hisszük, mennyei Atyánk, hogy te őrzöd meg bennünk és a világ számára is az evangélium, a hit, reménység drága kincsét, ua. azt is a szívünkre helyezed, hogy mi is őrizzük ezt a kincset, osszuk meg egymással, adjuk tovább, mert ez a mi küldetésünk, ez teszi széppé, tartalmassá, áldottá az életünket.

     Könyörülj gyülekezetünkön, anyaszentegyházunkon, népünkön, világunkon! Irgalmaddal légy a betegek testi-lelki támasza, gyógyítója! Vigasztald, bátorítsad a szomorkodókat, gyászolókat, légy társa az egyedülvalóknak, özvegyeknek, árváknak, emeld fel, öleld magadhoz a gyengéket, adj szabadulást a bűn fogságában senyvedőknek! Könyörülj azokon, akik háború szörnyűségeit kell elviseljék, oltalmaddal vedd körül a menekülőket, üldözötteket, az igazságért szenvedőket. Mutasd meg szereted hatalmát, győzelmét ennek a világnak! Imádkozunk művész vendégeinkért, akik az elmúlt hetet velünk töltötték, áldd meg gazdagon életüket, szeretteiket, munkájukat. Őrizd őket elindulásukban, megérkezésükben és szent akaratod szerint visszatértükben! 

   Áldd meg ezt a hetet is közösségünkben, ennek eseményeit, rendezvényeit. Segíts minden munkánkban, fáradozásunkban, testi-lelki igyekezetünkben, adj nekünk jó előmenetelt mindezekben, és megújulást hitünkben, szeretetünkben, reménységünkben.  

Hallgass meg imádságunkban, Krisztus érdeméért kérünk! Ámen.