Cover image

Mezőbergenyei Református Egyházközség

"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."

(Mik 7,7)

Kereső

Heti ige


"De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem."(Mik 7,7)

5 Moz 30 (vas.de.)

Hétről-hétre


2022.05.2

Domahidi Béla

5 Móz 30  (vas.de.)

 

1 Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyek közé szétszórt téged Istened, az Úr,

2 és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és fiaiddal együtt teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, 3Móz 26,40 ; 1Kir 8,47-48

3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr, megkönyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nemzet közül, amelyek közé szétszélesztett téged Istened, az Úr. Jer 29,14 ; 32,37

4 Ha az ég széléig szórt is szét téged Istened, az Úr, még onnan is összegyűjt, onnan is visszahoz, Neh 1,8-9

5 és bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint atyáidat.

6 Szívedet és utódaid szívét is körülmetéli az Úr, a te Istened, úgyhogy szeretni fogod az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és így életet nyersz. 5Móz 6,5 ; 10,16 ; Jer 4,4 ; Róm 2,29

7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre hárítja Istened, az Úr, azokra, akik üldöztek téged.

8 És te újra hallgatni fogsz az Úr szavára, és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma megparancsolok neked.

9 Elhalmoz téged javaival Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban,

10 ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből.

11 Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. 1Jn 5,3

12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Róm 10,6-8

13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?

14 Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! Jer 31,32

15 Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 5Móz 11,26

16 Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd.

17 De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, 5Móz 5,8-10

18 kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. 5Móz 8,19

19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! 5Móz 4,26

20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

 

    Miért hallunk az Igében az áldás mellett átokról is? Egyáltalán miért vannak gondok, bajok az életünkben? Hát nem lenne könnyebb ezek nélkül? Istennek szoktuk feltenni ezeket a kérdéseket, pedig magunktól is meg kell kérdeznünk: miért van annyi hitetlenség, önzés, irigység köztünk, miért nem tudunk békességben élni, miért vagyunk olyan kemény szívűek?  Mindegyre felfedezzük magunkban a bűnnek, az engedetlenségnek a törvényét, ami szembeállít minket Isten megtartó akaratával. A Péter levelében olvassuk (1 Pét 3): arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

   Amikor beteljesedik rajtad mindez, a könnyebb és a nehezebb is – hangzott az Igében - akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr. Úgy kell értenünk: ez az ő végső terve velünk. A nehézségeket is azért engedi meg. Pokol is azért van, hogy annak apokaliptikus fenyegetésétől Istenhez meneküljünk. Próbák, betegség, bajok azért vannak, hogy azokban Isten szabadító, megtartó kegyelméhez forduljunk. Luther mondta: a kísértések Isten ölelései. Bonhoeffer gondolata szerint pedig a csalódásokban, kudarcokban van Isten a legközelebb hozzánk… Az idősebb testvéreink erről talán meggyőzőbben tudnának beszélni.  

   Hallottunk a feltételről is (többször elhangzik): ha megtérsz Istenedhez. A megtérés: szükséghelyzetem józan felismerése, a kegyelem lehetőségének megragadása, és újat kezdés Istennel. A tékozló fiú története. „Uram, sok minden elrontottam, köszönöm, hogy új lappal indulhatok. Köszönöm, hogy nálad megtalálhatom a helyemet, békességemet.” Családomtól, az élettől talán nem, de Istentől mindig kapok új esélyt. A megtérés lemondás saját téveszméimről, régi, álságos illúzióimról. Nem lehet két irányba haladni egyszerre. „Mögöttem a világ, előttem Jézus.”

   A megtérés személyes, de közösségi kihatása van. Fiaiddal, azaz családoddal, a hozzád tartozókkal együtt. Sokat beszélnek mostanában arról, hogy a család krízisben van. Persze, sok minden megváltozott, posztmodern korunk sokféle tényezője hat kedvezőtlenül, egyenesen romboló módon a hagyományos családra, de az Ige arra kényszerít, hogy önmagunkat vizsgáljuk meg: sokszor személyes példánk is erőtlen, hiteltelen. Vajon azt látják-e a körülöttünk élők rajtunk, hogy jó Istenhez tartozni? Ha a szülők, az idősebbek nem gyakorolják hitüket, elszakadnak, elidegenednek a közösségtől, akkor nem tudják (talán már nem is akarják) gyermekeiket a krisztusi útra, igazságra, életformára megtanítani. Az eltékozolt lelki kincset nem lehet továbbadni. Nemcsak az anyagiakat, hanem a lelki örökséget is el lehet játszani. Megfáradó közösségeink tanúskodnak erről. Ahol a templom elhagyott lesz, ott lassan a szívek és a házak is. Tudom, nyomasztja az idősebb nemzedéket a kérdés: vajon lesz-e, aki átvegye, aki hittel, reményéggel továbbvigye értékeinket.   

   Teljes szívedből, teljes lelkedből… Nagy odaadásra, elhatározásra, összefogásra, nekibuzdulásra, egyetértésre van szükség. Újraértelmezésre, változásra. Jézus azt tanítja: ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Vajon mihez kötődik, mire vágyik igazán a szívünk? Igazi kincsek-e azok, amikben megtartatás van, öröm, békesség, élet van?  Megfigyeltétek, testvéreim, hogy annyi mindent fontosnak tartunk, annyi minden elsőbb helyre kerül a rangsorolásban, hogy Isten csak a maradékot kapja.  Időnkből, figyelmünkből, lelkünkből. Nem jut hetente egy óra az ő Igéjére, és siránkozunk, hogy erőtlenek vagyunk. A teljességet magunknak akarjuk kisajátítani, de valahogy kicsúszik a kezünkből. Nem lesz áldás belőle. Amit nem adunk át Istennek, amit görcsösen szorongatunk (időnk, terveink, akár anyagi javaink), azt elveszítjük. Isten teljes kegyelmét, jóságát, bocsánatát kínálja Krisztusban. Engedjük, hogy teljesen betöltsön!

   Megkönyörül rajtad… ez mindennek az alapja, az oka. Hogy Isten könyörül. Kegyelmet kegyelmért. Nem azért, mert rászolgáltál („megbűnhődte már e nép”, énekeljük, de erre sem – ha egyáltalán -  hivatkozhatunk érdemként), nem azért, mert ezt vagy azt tetted, hanem mert irgalmas az Isten. Mert Egyszülöttjét adta érted.  Ezt neked kell megérteni, hittel megragadni!  Meggyógyít, ha hozzá jössz. Megtalál, ha keresed. Megérkezel hozzá, ha elindulsz. Kérjetek, keressetek, zörgessetek!

   Összegyűjt az Isten, hangzik az ígéret. Szó szerint, de lelki értelemben is: egymás mellé állít, közel hozza a szíveteket. Nem is az a fő probléma, hogy földrajzi értelemben szétszóródtunk, hogy messze vannak gyermekeink, unokáink, közösségünk tagjai, hanem az, ha lélekben eltávolodnak, hogy más értékrendet követnek, ha elszakadnak a hittől.

   Még ha nagyon messze is… visszahoz a megígért földre. Vajon a szülőföld ez? Családi birtok? (Mennyi vita van a földért, újabban pl. az örmények és azeriek között.) Többről van itt szó. A lelki otthonról, az Istennel való közösségről. Békességének a felségterületéről, egyetértésről, szeretetről. Ezt kellene megtaláljuk. A szívünkben ennek helyet, hazát teremteni.  És akkor lenne hely egymás számára is.

   Jól tesz veled, jobban megsokasít, mit elődeidet, szívedet is körülmetéli. Azaz eljegyzi. Baj, ha a szívünk mással jegyeztük el: a világgal, anyagiassággal, szenvedélyekkel. Ha a szívünk nem Krisztusért, nem az ő ügyéért dobog. Isten a legszemélyesebben magának akar eljegyezni, megszentelni. Nem önmagáért, hanem a mi érdekünkben. (Tudunk olyan esetekről a náci időkből, amikor vagyonos emberek zsidó gyerekeket fogadtak örökbe, hogy így megmentsék őket.)

  Szeretni fogod az Urat, a te Istenedet… ez Isten Lelke munkájának az eredménye. A szeretetre tesz alkalmassá, hajlandóvá. Elkoptatott szólam, de ezen múlik minden. A „van-e időm valakire” kérdés leegyszerűsíthető arra: szeretem-e az illetőt? Ha idősek vasárnapja van, akkor hadd hozzuk szóba: hány olyan idős személy van, akikre nem jut idejük azoknak, akikre pedig ők sok időt, energiát, szeretetet áldoztak.  Azt javaslom mindenkinek: készítsen egy kimutatást: mire mennyit időt, mennyi pénzt fordít, és kiderül, hogy mi a fontos számára, mit szeret. Kiderül, hogy elsősorban magunkat szeretjük.

    Szeretni Istent, és életet nyerni. Fontos mondat. Szerethetem az anyagiakat, de abból nem lesz élet. Szerethetem a sikert, hírnevet, de nem lesz élet belőle. Szerethetem szenvedélyeimet, de nem lesz élet belőle. Értjük-e, hogy az élet titka összefüggésben áll a szeretettel: azzal, hogy Isten feltétel nélkül szeretett minket, és azzal, ahogy mi szeretjük őt.  

   Hallunk az áldásokról: ellenségeidtől megszabadít, újra hallgatni fogsz az ő szavára (ezt is Isten végzi el bennünk, hogy engedelmesek legyünk, hogy higgyünk.) Hiszek, Uram, légy segítségül...

Elhalmoz javaival. Isten alig várja, hogy kitárja kezét, hogy átöleljen, hogy felöltöztessen, hogy megmosdasson, hogy gazdaggá tegyen! Minden tekintetben.  Örömét leli ebben…

    A parancsolat nem nehéz, nincs távol. (Idézi ezt a gondolatot a Róm 10 is.) Közel jött. Valaki közel hozta. Valaki betöltötte azt értünk. Ő kell ott legyen a szívünkben, az ő neve a szánkban. 

És Benne értjük meg, hogy Isten elénkbe adta az áldást, az életet, üdvösséget. Rajta kívül pedig a rossz és a pusztulás van. Akárhogy szépítjük, Krisztuson kívül, a neki engedelmeskedő hiten kívül a halál van. Lehet nagyon cifra, nagyon lármás, nagyon hivalkodó az út – a halálba vezet.

   Ha jövőt tervezünk, ha üdvösséget akarunk, akkor Krisztusra kell néznünk, őt kell követnünk, benne kell bíznunk. Általa tudjuk igazán szeretni Isten és egymást, benne lesz áldott az életünk.

   Isten a teremtett világot hívja tanúként… de megváltásunk ténye is tanúskodik: mellettünk, ha elfogadjuk, ellenünk, ha visszautasítjuk.

   Válaszd az életet, hogy élhess! Válasszuk az engedelmességet, bűneinktől való elfordulást, a szeretet útját, az üdvösséget, válasszuk Krisztust!  Ámen.

 

Urunk, kegyelmes, irgalmas mennyei Atyánk, legyen áldott szent neved, hogy Krisztusért megváltott gyermekeid lehetünk, és Lelked által erősíted is ezt a hitet bennünk. Magasztaljuk szent nevedet ezért az alkalomért, életünkért, testi és lelki ajándékaidért, áldásaidért. Köszönjük, hogy vallhatjuk: még a nehézségek is hozzád vezetnek minket közelebb. Add, hogy megnyissuk szívünket szereteted, irgalmad előtt, és mi magunk is az áldás emberei legyünk a családban, a gyülekezetben, környezetünkben. Bocsásd meg nekünk, ha hamis, csalóka értékekhez, mulandó kincsekhez kötődik a szívünk, ha emberi terveink kerülnek az első helyre, és az igazán lényegest elhanyagoljuk. Bocsásd meg, ha csupán életünk egy kis részét akarjuk átadni neked. Pedig egyedül az marad meg, abból származik öröm, békesség, ami tőled van. Dicsőítünk téged örökkévaló jóságodért, Krisztusban megjelent üdvözítő akaratodért… tudjuk, hogy ez életünk alapja, esélye, megtartatása. Taníts bennünket – szereteteddel megérintve - a törvény igazi betöltésére, a szeretetre! Ebben erősíts meg minket, közösségünket, gyülekezetünket! Így munkáld köztünk – a sok szomorú jel ellenére – az életet, a növekedést! Add, hogy teljes szívvel hozzád térjünk, belássuk útjaink hiábavalóságát! Tégy szabaddá minket önzéstől, önfejűségtől, bűntől, tégy szabaddá a neked való szolgálatra, mert abból fakad áldást! Köszönjük, hogy Krisztusban mindez valósággá lett. Erősíts minket Lelkeddel, hogy megmaradjunk benne, adj kitartást az ő követésében. Mert nincs más út, igazság és élet csak az, amit Általa ismerhetünk meg.

   Könyörülj, mennyei Atyánk, gyülekezetünkön, népünkön, anyaszentegyházunkon! Elődbe hozzuk betegeink sorsát, tekints rájuk gyógyító szeretettel, megtartó irgalommal. Kérünk, vigasztald, erősítsd a gyászolókat, ajándékozd meg őket békességeddel. Állj a megpróbáltatásban levők mellé, támogasd a bizonytalankodókat, viselj gondot a nehézségekkel küszködőkről, és tedd hálássá azokat, akik áldásaidat és segítségedet tapasztalják! Ezen az ünnepen kiváltképpen idősebb egyháztagjainkért imádkozunk, hálát adunk értük, áldozatukért, munkájukért, küzdelmükért, harcaikért, amit családjukért, a közösségért, gyülekezetünkért vállaltak, szeretetükért, törődésükért, amit lelki kincsként megosztottak övéikkel, hálát adunk, a hitben, a kitartásban, Krisztus követésében mutatott példájukért. Téged kérünk, Istenünk, oltalmaddal, irgalmaddal vedd körül őket, hadd tapasztalják meg napról napra jóságodat, felemelő, megáldó szeretetedet, de családtagjaik és mások megértését, tiszteletét is. Adj nekik testi - lelki erőt szolgálatuk végzéséhez, örömet, elégtételt munkájuk gyümölcsét látva, derűt, békességet, és mindenekfelett élő reménységet arra nézve, hogy te soha el nem hagyod gyermekeidet, megáldod, s megtartod itt s túl ez életen is!

  Könyörülj, mennyei Atyánk családjainkon, gyülekezetünkön, taníts az engedelmességre és szeretetre minket, és így adj növekedést nekünk. Áldd meg anyaszentegyházunkat, egész földünket! Most, a világjárvány újbóli fellángolásával őrizz minket a betegségtől, de a félelemtől is, hogy életünket jó reménységgel teljesen rád tudjuk bízni. Hallgass meg könyörgésünkben Krisztus Jézusért!  Ámen.