ApCsel 8, 9-25 (vas.de.)

      9 Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert hatalmasnak mondta magát. 

10 A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje. 

11 Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. 

12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 

13 Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. 

14 Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Lk 9,51-56 

15 Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 

16 mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 

17 Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. 

18 Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, 

19 és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. 

20 Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Ézs 55,1; Mt 10,8 

21 Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. 

22 Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 

23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. 5Móz 29,17; Jer 4,18 

24 Simon így válaszolt: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! 

25 Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot. 

   Az előző versekben arról értesülünk, hogy István megkövezése után üldözés indul Krisztus követői ellen. Az evangélium ellenségei valósággal megittasulnak saját gonosz tetteiktől. Az üldözők között az ige külön említi a Saul nevét. A jeruzsálemi gyülekezet tagjai – az apostolok kivételével – szétszóródnak Júdea és Samária falvaiba, városaiba. A bajból, nehézségből áldás is származik: viszik magukkal a jó hírt, a Krisztusban való új élet példáját. Igaz, mennyire távol állunk ettől a missziós gondolkodástól? 

   Sokan jutnak el ilyen módon Samáriába is. (Samária az azonos nevű tartomány fővárosa volt.) Fülöp lemegy bátorítani őket ill. hirdetni a város lakosainak Krisztust. Meglepő a városbeliek nyitottsága: egy szívvel - lélekkel (pünkösdi kifejezés) figyeltek arra, amit Fülöp mond és tesz (mert csodák történnek). Nagy öröm volt abban a városban… irigylésre méltó mondat.

    Ebben az összefüggésben hallunk a Simon történetéről, aki varázslással foglalkozott. Nem részletezi az ige, hogy ez konkrétan mit jelentett, miben nyilvánult meg… de arra következtetünk, hogy nem olcsó szemfényvesztés, bűvészkedésről volt az, amit művelt, hanem látható eredményeket felmutató mágiáról. Elbűvölte, ámulatba ejtette Samária népét… Nem becsülhetjük le a hamisság, a bűn, a Sátán „teljesítményét”. A párhuzam kedvéért: a drogok, bódító szerek igazi, sodró élményt tudnak nyújtani (ha a függőség végzetes következményekkel is jár), az anyagiak igazi elégtételt, élvezetet tudnak biztosítani (ha közben lelkünkben kárt is szenvedünk, vagy ha az egész ideig-óráig tart is). A gonoszság hatalma nem illúzió, hanem megtévesztő realitás.

    Gondoljuk el: ha valaki egészen biztosan sikeressé, befutottá tudna tenni minket, jólétet, hírnevet tudna garantálni számunkra (a reklámszövegek gyakran szólnak erről), akkor nem kis dilemma lenne számunkra, hogy kihasználjuk az ajánlatot, éljünk a lehetőséggel, akármilyen háttere is van annak. Mai világunkban az eredmény, a siker vitán felüli, magasan értékelt dolog. A legfontosabb szempont. A mód, ahogy eléri azt valaki, kevésbé érdekes. 

  A másik gyanús jel: Simon hatalmasnak tarja magát. Beképzelten, arrogánsan viselkedik. Isten gyermekei alázatosak. Ha van eredmény, áldás, akkor azt nem maguknak tulajdonítják, nem „szállnak el” maguktól, mert tudják: minden jó adomány felülről van.

  Hallgattak rá az emberek, Isten hatalmas erejének nevezték (az isteni erő megtestesülését látták benne – veszélyes, egyenesen félelmetes az, ha valakit, legyen akármilyen tehetséges, karizmatikus, isteníteni kezdenek), ő pedig ámulatban tartotta őket. Kontrollt gyakorolt fölöttük, manipulálta, befolyásolta őket. A gonosz stratégiája ez. Elkápráztat, aztán maga alá rendel, és irányít. A lelkedre pályázik. 

   Megérkezett Fülöp, aki az Isten országát, Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, és sokan hittek, megkeresztelkedtek. Van szabadulás. Krisztus tényleg szabaddá akar tenni: nem elkápráztatni, nem megtéveszteni, hanem megmenteni a lelkedet. Békességgel megajándékozni. 

   Óriási tény: Simon maga is hívő lett. Ezzel valójában beismerte hamisságát, megtagadta addigi karrierjét. Ez tényleg elismerésre méltó benne. Ki az közülünk, aki megtenné ezt a lépést? Neki az érdekei különösen azt kívánták volna, hogy szembeálljon az evangéliummal. Képzeljük el, hogy egy drogbáró a Krisztus követője lesz. Belátja: gonosz módon elhibázott volt, amit addig tett. Bűnbánatot tart, teljesen hátat fordít addigi tevékenységének, lemond fényűző életmódjáról, sőt, vállalja tettei következményeit. Van ilyen? Simon Fülöp mellé szegődött, és ámult a csodákon. Gyógyulást látott, megtérést, emberek életének megváltozását… Ma is ezek lennének az igazi csodák. Olyan ritkán történik meg közöttünk. A jólét, az okostelefon, a drága autó, stb. változtatnak az életszínvonalunkon, de nem változtatnak meg minket, nem tesznek jobbakká minket. 

    Samárai befogadta az igét - szép megjegyzés ez. A lenézett samaritánusok nyitott szívvel hallgatják az evangéliumot. Eszünkbe jut a samáriai asszony, az irgalmas samaritánus története… Talán sajátos helyzetük tanította meg őket erre a fogékonyságra. Ez hiányzik belőlünk, közülünk. Közömbösekké váltunk. (Samáriának ma már csak romjai maradtak fenn, amik a Náblusz nevő ciszjordániai város közelében láthatók. Maguk a samaritánusok a világ egyik legkisebb etnikai és vallási csoportja, mintegy 800-an élnek Tel - Avivban és egy Kfar Luza nevű faluban. Nem politizálnak, békepártiak.) 

   Lemegy hozzájuk Péter és János is… Imádkoznak, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert „csak meg voltak keresztelve”. Nem elég a külső vallásosság, hagyományőrzés. (Örülünk a keresztelőknek, de ezt a külső szertartást belső elköteleződés kell kövesse, személyes odaszánás.) Nem elég az emberi buzgólkodás, kérnünk kell, hogy Isten munkálkodjék bennünk a Szentlélek ereje által.

    Rájuk tették a kezüket, megáldották, és részesültek a Szentlélek ajándékában. Személyes megtapasztalás volt ez – az apostolok személye által. Szükségünk van mások hitére, buzgóságára, bizonyságtételére. Isten fel akar használni egymás javára. Hogy tanítja az Írás? „Hitből hitbe.”  Vajon nem az-e a baj, hogy megszakad ez a lánc? A következő nemzedék csak a külsőségeket, csak formális hitünket látja, amit nem hajlandó követi.

   Simon, amikor látta a Szentlélek kiáradását, ezt kérte az apostoloktól: adjátok nekem is ezt a hatalmat. És pénzt ajánlott nekik. Figyelmeztetés ez: megtérésünk után is virulens marad a mi régi természetünk. Marad a büszkeség, hatalomvágy, anyagiasság… Világos önismerettel kell rendelkezzünk. Sokszor belevisszük hívő, keresztyén életünkbe is önzésünket, kicsinyességünket, nagyravágyásunkat, önigazolásainkat, előítéleteinket. 

    Péter keményen rászól Simonra: vesszen a pénzed veled együtt. A megváltás nem pénzen történt, és nem lehet pénzért megvenni, sem áruba bocsátani. A hitet nem lehet kifizetni… Azóta is fogalom lett a „szimónia”: egyházi tisztségek megvásárlását jelenti. Nem egy esetről tudunk: egyházi funkciókat pénzzel, intrikával szereztek meg.

   Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. 

Semmi más szándékunk nem lehet az Istentől kapott ajándékokkal, csak amit ő ránk bíz. Ha hite révén valaki híres ember akar lenni, vagy gazdag, vagy imponálni akar, befolyásra szert tenni, akkor hamis úton jár, nem helyesen gondolkodik. 

  Térj meg… mert keserű irigység és gonoszság fogságába estél. Ezek belső csapdák. A külsők is veszélyesek, de azokat könnyebben észrevesszük: a bennünk levők végzetesebbek. Másokon jobban észrevesszük: élhetnének hálásan, békességben, de ehelyett irigység, versengés kötözi meg a lelküket. Vajon bennünk mi van?  

   Megint elismeréssel kell szólnunk Simon mágus őszinteségéről: belátja tévedését, kéri az apostolokat: könyörögjetek értem… Minden hamissága ellenére van valami lelki nagyság benne. Ki az közülünk, akit ha figyelmeztet valaki lelki hibáira, tévedéseire (hogy „testvér, figyelj magadra, mert lekezelően viselkedsz másokkal, öntelt és ítélkező vagy, kezd belecsúszni az életed ebbe vagy abba a szenvedélybe), és az így reagálna: köszönöm, hogy figyelmeztettél, belátom, jogosan szóltál, imádkozz értem, hogy az Úr megszabadítson? 

   Azzal zárult az igénk: bizonyságot tettek, hirdették az Úr igéjét, Simonnak és másoknak is, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot. Az egyetlen igazi, hiteles örömhírt: Isten megváltott minket az életre az ő egyszülött Fiában. 

  Az Úr őrizzen meg minket az ő igazságában, Krisztus szeretetében, egymással való jó közösségben! Ámen.