ApCsel 10, 17-48 (vas.de.)

17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 

18 és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 

19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: 

20 kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! 

21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? 

22 Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. Lk 7,4-5 

23 Ekkor Péter behívta, és vendégül látta őket. 

Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. 

24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. 

25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte. 

26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! Jel 19,10 

27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 

28 Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 

29 Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem? 

30 Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában, 

31 és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és megemlékezett alamizsnáidról. 

32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a tengerparton. 

33 Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr. 

34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, 5Móz 10,17; Róm 2,11; Gal 2,6; 1Pt 1,17 

35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. 

36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ézs 52,7; Róm 10,12 

37 Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: 

38 a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. 

39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, 5Móz 21,22; Gal 3,12 

40 de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, 

41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 

42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 

43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. 

44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. 

45 És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 

46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: 

47 Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? 

48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. ApCsel 1,5; 2,38

   Egy idézet került elém a napokban: „Amikor padlót fogsz, akkor a padlón van valami tennivalód.” Ha Isten jelt ad az életedben, akkor az valamire mutat, emlékeztet, figyelmeztet. Péter egy furcsa látomást él át… Nem érti az üzenetét. Vajon a fantáziája játszik vele? És amíg ezen töpreng, kapujához érkeznek Kornéliusz követei. Péter ekkor konkrét utasítást kap a Lélek által: menj el velük, ne tétovázz. Milyen nehezen értjük meg Isten kegyelmének nagyságát mi is, akik olyan sokat beszélünk erről a kegyelemről! Péter is milyen nehezen barátkozik meg magában egy pogány ember meglátogatásának a gondolatával!

    Van egy hétköznapi szála is a történetnek: három férfi keresi az apostolt, ő lemegy az emeletről, megkérdezi tőlük, hogy miért jöttek, elmondják, Péter pedig elfogadja a meghívást… A hívő ember életében összefonódnak a mindennapi történések Isten akaratának a cselekvésével.

   A küldöttek nagyon szép jellemzést fogalmaznak meg Kornéliuszról: igaz, istenfélő, aki mellett bizonyságot tesznek a zsidók mind… Mit mondhatnak el rólunk mások, milyennek ismernek? Persze, nem a mások véleményét kell nekünk lesni, azonban fontos az, hogy milyen lenyomatot hagyunk a mások lelkében.

   Az is elmondják a százados emberei Péternek, hogy egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. Képzeljük el ma ezt a mondatot! Hitelt adnánk-e neki? Ha azzal jönne valaki: az Úr küldött engem hozzád ezért meg azért. Van-e esélye Istennek megszólítani minket? Vagy már előítéleteink torzításában érkezik hozzánk az üzenet? Nekünk annyira megvan a véleményünk mindenről, hogy Isten igéjét is csak saját értelmezésünk szerint hallgatjuk. Saját elképzelésünk szerint magyarázzuk, pedig Jézus elképzelése szerint kellene cselekednünk. 

   Péter behívta a férfiakat, testvérként vendégül látta… Másnap pedig joppéi atyafiakkal együtt lement velük Cézáreába. Ott egy egész gyülekezet fogadta. Kornéliusz összegyűjtötte házanépét, jó barátait. Egy elgondolkoztató mozzanat ez. Kornéliusz méltó módon készült a Péter fogadására. Úgy is mondhatnánk: az ige meghallgatására. Annyira fontos eseménynek tartotta, hogy egybehívta családtagjait, közeli ismerőseit. Lelki nyitottságról árulkodik ez a jelenet, arról, hogy őszinte várakozás van a szívekben. Úgy készülnek erre a találkozásra, mint egy ünnepre. Valóban: nem lehet csak úgy mellékesen, felületesen. Szent várakozással és tisztelettel kell Isten színe elé lépnünk. „Ünneplőbe öltöztetve a lelkünket is”. Higgyétek el, több lenne az áldás, a békesség. Boldogabbak lennénk.  

   Szemléltetésként képzeljük el: valami bonyolult, zűrzavaros ügyletbe keveredünk, annyira, hogy a vagyonelkobzás és a börtön réme lebeg felettünk, valaki szerez nekünk egy híres ügyvédet, aki ki tud hozni a slamasztikából, aztán amikor találkozunk, csak úgy unottan, félvállról közöljük vele, hogy sajnos, most el vagyunk foglalva, nincs időnk sem kedvünk a beszélgetéshez, de ő csak intézze a dolgot… Abszurd.

  Amint Péter belép a házba, Kornéliusz – aki csak sejti, de még nem ismeri az evangélium igazságát - letérdel előtte. Péter azonnal felemeli… és nagyon helyesen azt mondja: magam is ember vagyok. A maga egyszerűségében is mély értelmű kijelentés ez. Soha nem képzelhetünk többet magunkról.

  Péter akkor beszédet intéz az összegyűltekhez: a szokatlan helyzetből kiindulva annak a közismert ténynek a felemlegetésével kezdi, hogy zsidóknak tiltott idegenekkel szóba állni vagy hozzájuk bemenni. És hozzáteszi: nekem azonban az Isten megmutatta… Ezért jöttem. A kegyelemnek nem szabhat gátat semmiféle törvényi előírás, szabályozás.

  Kornéliusz elbeszéli az ő látomását (aminek ugyanaz az üzenete, ugyanakkora a jelentősége, mint az apostolénak). Figyeljük meg ezt a mondatot: meghallgatta imádságodat, megemlékezett alamizsnáidról! Hit és cselekedet összetartoznak. A kapott utasítás egészen konkrét: küldj el, hívasd magadhoz. Pontos név és cím. Van, amikor nagyon egyértelmű Isten parancsa, van, amikor általánosabb… Pl: szeresd felebarátodat (mindenkit, akikkel kapcsolatba kerülsz), szeresd ellenségedet (akikre haragszol, neheztelsz: ez már szűkebb kör).

  Nyomban küldtem… Nem habozott, nem bizonytalankodott. Péter viszont igen. Le kellett küzdenie magában „törvényeskedő” előítéleteit. Szép mondat hangzik el: jól tetted, hogy eljöttél. Örülünk neked, és nyitott szívvel várjuk, hallhatjuk, amit rád bízott az Úr… Irigyeljük ezt a hozzáállást. Mennyi előítélet, közömbösség van bennünk! Ki jön úgy igét hallgatni: ma 100%-ban magamra veszem, amit tanít az Úr, engedem, hogy megszólítson: mond, amit mond, követel, amit követel… ()

  Péter egy személyes felismerés közlésével kezdi bizonyságtételét (nem restelli beismerni, hogy nem tud mindent, neki is még tanulnia kell). Isten végtelen igazságát soha nem birtokoljuk maradéktalanul. Életünk végéig tanulgatjuk, és csak az örökkévalóságban értjük meg teljesen. Most értem meg igazán, mondja Péter, most világosodott meg előttem, hogy nem személyválogató az Isten. Az ő kegyelmében mindenkinek helye van. Mi sem zárhatunk ki abból önhatalmúlag senkit. (Egy történet. Szülők meglátogatják a súlyos sürgősségi műtét után lábadozó gyereküket, az ágya mellett egy szemmel láthatólag külföldi származású nőt látnak, aki rámosolyog az szülőkre, ők hűvösen tekintenek vissza rá, aztán miután elmegy, megjegyzik maguk között: már a kórházak is tele vannak mindenféle jött-menttel. Mire a gyerek azt válaszolja: ez nem egy jött-ment, hanem a doktor néni, aki megműtött, és egész éjjel az ágyam mellett volt.) A felismert igazság személyes jó hír a hallgatóknak is: kedvesek vagytok előtte, akik őt félitek és igazságot cselekedtek. Ezt az igét küldte Izrael fiainak, békességet hirdetve („örömüzenve”) Izrael fiainak Krisztus által… Ő a mindenség Ura. Értitek: Krisztus, akinek adatott minden hatalom, ő maga a jóhír megtestesítője, beteljesítője.

   Furcsálljuk Péternek a megjegyzését: ti tudjátok, mi történt… Hiszen pogány emberekről van szó. Mégis bizonyára hallottak a János keresztségéről, Jézus munkálkodásáról, csodáiról, haláláról, talán feltámadásának híre is eljutott hozzájuk… Péter most tudásukat igazsággá bővíti ki, rámutatva Isten örök, kegyelmi munkájának mennyei hátterére is. Valójában az történt, hogy Jézust Isten kente fel Szentlelke által, ő pedig gyógyításaival, csodáival az ördög munkáit rontotta le, Isten szabadító hatalmát mutatta meg, különösen az ő feltámadásában.  

  Mi vagyunk a tanúi… Akik láttuk, hallottuk, átéltük mindezt. Követtük őt, sőt találkoztunk vele, együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból… (Utalás az úrvacsorára is: mi is együtt iszunk és eszünk Krisztussal.)

   És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. (42.vers)

   Miért nem azt mondja Péter: Istentől rendelt megváltója? Mert a kegyelem jelentősége az ítélet összefüggésében érthető. A megváltásé pedig a bűn valósága felől nézve. Tisztában kell lennünk az ítélettel, hogy odameneküljünk a kegyelemhez. Jézus azt mondja: nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem (Jn 12,47). De aki őt visszautasítja, az az ítélet fenyegetése alatt marad. 

  A próféták is erről tesznek bizonyságot, hogy neve által mindenki bűnbocsánatot nyer (bűnei elengedését), aki hisz benne. Ez az evangélium lényege. Van szabadulás, van újat kezdés, van békesség, van üdvösség. Csak higgy benne! Mi nem csak úgy valamit, hanem valakiben hiszünk. Egy betegnek nem kell feltétlenül tudnia (hinnie) azt, hogy – tegyük fel -sérvműtéte során a Propofol nevű készítmény megfelelően érzéstelenít, a Rüttger márkájú szikével megbízható módon ki lehet metszeni a kitüremkedett részt, a Tachosil hatékonyan elállítja a vérzést, az apixabán hatóanyagot tartalmazó Eliquis gyógyszer pedig meggátolja a műtét utáni vérrögképződést (internetes, hevenyészve összeírt infók.) Lehet fogalma ezekről is, de mindenekelőtt az orvosban kell megbíznia… Hogy olvassuk? Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van (Jn 3,36). Személyes kapcsolatot, odafordulást feltételez ez. Krisztus a mindenség Ura. Sokkal nagyobb a hatalma, mint gondolnád, sokkal gazdagabban meg tud ajándékozni, mint elképzelnéd… 

   Ezek az igék megragadták a hallgatók szívét, betöltötte őket a kegyelem öröme, a Krisztusban nyert bűnbocsánat békessége, a Szentlélek ereje. Tudod-e, miről beszél itt az Ige?

  Péter és a vele levők csodálkoznak, hogy a pogányokra is kiárad a Szentlélek. Nehezen jutunk el Isten végtelen szeretetének a felismerésére. Olvastuk: nyelveken szóltak, elragadtatott örömmel áldották, magasztalták az Istent. Ez a megváltásért való, lelki öröm hiányzik sokszor az életünkből, közösségeinkből. Mindig az árnyékokat nézzük, pedig az árnyékok mögött fény van… Kérjük az ének szavaival: Úr Jézus, kérlek, tanít meg örülni! 

   Feltették maguk között a kérdést: vajon ezek az emberek (akiket mi törvényeink alapján kizártunk körünkből), nem tartoznak a Krisztus megváltott seregéhez? Vajon el lehet tiltani őket a keresztségtől? 

    Péter pedig úgy rendelkezik, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Nem azért teszi ezt, mert ő fő tanítvány, hanem az Istentől kijelentést kapott kijelentés alapján A Krisztusban megjelent kegyelem mindenkié, aki elfogadja, akinek nyitott a szíve.

   Legyen az a mienk is, hogy Krisztusban örömünk, békességünk, üdvösségünk legyen! Ámen.