ApCsel 28, 7-10 (imahét, záró vasárnap: nagylelkűség: elfogadás és adás)

Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.

    Köszöntelek titeket, drága testvéreim, a 2 Tim 1,1 szavaival: kegyelem irgalom és békesség Istentől, ami Atyánktól, és Krisztus Jézustól, ami Urunktól. (Pál a második levelét Timóteusnak nagy valószínűséggel a római fogságban írta. Hisszük, Isten akarata volt, hogy az megírattassék, belekerüljön az Újszövetségbe. Jó nekünk Pál viharos hajóútját ebből a perspektívából, életünk nehézségeit is mennyei távlatból nézni.)

   Az idei imahét üzenetét az ige alapján máltai testvéreink fogalmazták meg, kicsit a saját, Isten kegyelme által meghatározott történelmükből kiindulva. Pál római hajóútjának leírása is erről tesz bizonyságot: hogy ti. Isten gondviselő kegyelme meghatározza földi és – Krisztus által – örök életünk történetét. A nagy megpróbáltatások, a viharok, a küzdelem nem esnek Isten szeretetének és megtartó akaratának a körén kívül, sőt éppen azokban mutatkozik meg szabadító ereje. „Pokol hatalma is feléd segél”, énekeljük.  

   Ilyen témákról hallottunk a héten: 1. megbékélés (ez a rakomány kidobásának a mozzanata volt: a krízisek mutatják meg, hogy mik az igazi értékek, hát ne engedjük, hogy fölösleges dolgok megterheljenek ). 2. Megvilágosodás (Krisztus világosságának keresése és megmutatása, olvastuk, hogy két héten át nem látszott a nap, a csillagok, minden sötét és nyomasztó volt, de az apostol szívében mégis ott égett a hit, a bizalom világossága: szükségünk ezekre e belső tüzekre). 3. Reménység (Pál másokat biztató üzenete, mert az igazi reménység másokban is reménységet ébreszt). 4. Bizalom (hallottuk: ez nem vak bizakodás, hanem Isten szavának komolyan vétele: ne félj, csak higgy!). 5. Erő (kenyér megtörése az útra, Pál élelmet vesz magához – az úrvacsora mozdulatával-, és másokat is erre biztat. Vannak kéznél levő erőforrásaink, amiket sokszor elhanyagolunk: Isten Igéje, a közösség). 6. Aztán vendégszeretet (a „nem mindennapi emberség”, amit a bennszülöttek gyakorolnak. Mutassunk nem mindennapi szívességet, kedvességet egymásnak, és más lesz az élet!). 7. Megtérés (szívünk és elménk megváltozása, amikor rádöbbenünk, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél, előítéleteinknél, bűneinknél). 8. És a mai témánk: a nagylelkűség (ami elfogadásban és adásban nyilvánul meg.)

   A Szentírás egyik legkalandosabb, legizgalmasabb történetét találjuk az ApCsel 27-28-ban. Lélegzetvisszafojtva olvassuk, hallgatjuk, hogy miként sodródik, hánykódik a Pál apostolt is szállító hajó (nem egy Titanicra kell gondolni) a szörnyű, tomboló viharban, azt sem tudják, milyen irányba, hogy olyan nagy a pánik, rettegés, riadalom, halálfélelem, hogy 14 napon át nem is esznek. Amikor pedig a kimerülés határán egy szárazföldet pillantanak meg, ahova van esély kivergődni, akkor a katonák meg akarják ölni a foglyokat… Aztán megkönnyebbülten olvassuk: mindannyian megmenekültek.

    Vajon, ezek után jobbak lesznek-e ezek az emberek, valami változik-e az életükben? Még az is megadatik nekik, hogy a barbárok nagy vendégszeretettel fogadják… Hát Isten adjon inkább ilyen barbárokat, mint a másokat kihasználó, kárhoztató, egy kanál vízben megfojtani akaró keresztyéneket! 

   Mindnyájunkat befogadtak. Ne felejtsük, javarészt börtöntöltelékekről volt szó. Volt köztük egy-két ártatlan lélek is, de a többségük valószínű kemény bűnöket követett el. Elakadna a faluban egy rabszállító busz, rohannánk őket befogadni? Igen, sok minden megváltozott, olyan bizalomhiányos lett ez a világ. Gyermekekkel beszéltünk a múlt vallásórán arról, hogy nem lehet, nem is szabad mindenkiben megbízni. Azt mondták, csak abban, aki szeret. De fordítva is igaz: bennünk is csak akkor bízhatnak meg embertársaink, ha szeretet van bennünk. Vajon, nyitott-e a szívünk mások fele?

   Ott volt a sziget elöljárójának, Publiusz birtoka, aki vendégül látott 3 napon át. Bibliai szám ez… Három nap alatt sok minden történhet: a halálból élet lesz. Mit tettél az előző három napon, mit tervezel a következő háromra a mindennapi elfoglaltságaidon túl? Nem rendkívüli dolgokról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy túllépünk magunkon, előítéleteinken, észrevesszük a mellettünk levőket. Csoda származik belőle! A menekülés sikere nemcsak Pálon múlott, hanem a szigetlakók befogadó lelkületén is. Ha ellenségesen viszonyulnak, akkor másként alakul minden. Akkor az idei imahét programját nem a máltai keresztyének állítják össze.

Szeretnénk, ha jó dolgok esnének meg velünk, de íme, az tőlük is függ. (Aki magát kalapácsnak képzeli, az könnyen szegnek tekinti a körülötte levőket.)    

   Nagyon barátságosan megvendégelt: ez még nem a krisztusi önfeláldozó szeretet, de sokat jelent. Néha tényleg túl magas elvekről és elméletekről beszélünk, miközben még a kezdő szintig sem jutottunk. Mint az iskolások, akik deriválásról, integrálásról okoskodnak, és nem tudnak osztani és szorozni. Legyetek barátságosak, emberségesek, korrektek! Nagy vallási igazságokat puffogtatunk, és elemi dolgok maradnak ki: tisztelet, megbecsülés, engedelmesség, igazság. Az eleve elrendelésről, a  megváltásról tartunk eszmefuttatást, és kicsinyes sérelmek vannak bennünk, gyalázatos módon becsapjuk egymást… A világ fiai sokszor megszégyenítnek minket a korrektségben. „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg!” (Ef 4,32)

    Publiusz apja beteg lesz. Lázrohamok, vérhas… Lukács, az ApCsel szerzője orvos, pontos diagnózist ír le, ua. azt is sugallja: a gyógyítás Istentől van. Pál apostol észreveszi a bajt. Figyel másokra, nem magával van elfoglalva. Apostello = küldött. Másokért van, és így lesz kerek az élete. Aki magát keresi, soha nem fogja megtalálni. Amíg csak a saját ún. privát dolgunkkal törődünk (hány gyülekezeti tagnak van most éppen „nagyon fontos dolga”), addig nem értjük meg, hogy mi is igazi küldetésünk.  

   Bemegy a beteghez, kiteszi magát a fertőzésnek. Aktuális hír egy igen veszélyes, még gyógyíthatatlannak számító koronavírus megjelenése. A problémák agyonfejlett világunkban is maradnak. Pál imádkozott (Istenhez fordult, az ő gyógyító beavatkozását kérte), rátette kezét (ezzel együttérzését is kifejezte), és meggyógyította. Egy ágrólszakadt, rongyos fogoly, aki ismeri az élő Istent, aki ismeri a Krisztus erejét. Amim van, azt adom.

   Mit tudunk adni egymásnak, másoknak? Legalább barátságosságot, szívességet, jóságot? Vagy többet is: hitet, reménységet, biztatást. Egy tanító történet szerint egyik ember teleszórta a falubelije küszöbét szeméttel, mert haragudott rá. Másnap az ő küszöbe tele volt rakva illatos virággal. Később a másik fél úgy magyarázta gesztusát: mindenki azt ad, ami a szívében van.      

   Hozzák a többi beteg is… Nemcsak a rossz, hanem a jó hír is terjed. Az, hogy van szeretet, van irgalom, van megbocsátás, hogy van gyógyulás. Valami kiegyenlítés történik. A szigetlakók vendégszeretetére ez a válasz érkezik. És érezzük, tudjuk, hogy - bár itt csak az emberi szereplőket látjuk - az egész hátterében Isten örök jósága, Krisztus megváltó szeretete áll…

   Mivel annyi mindent kaptunk Istentől, kimondhatatlan bőséggel, tartozunk mi is. Van egy szép ige: Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek (Lk 6,38). Tudom, az emberek jó része meg van győződve: neki több járna, ő húzza a rövidebbet. Vajon nem csúszik-e hiba ebbe a számításba? Szeretnéd-e valóban, hogy azt és annyit kapjál, amennyit adtál? Amikor panaszkodunk, gondoljuk meg: vajon mit adtunk. Isten nem méricskélt, a legnagyobbat adta. Légy nagylelkű! Isteni gesztus az!

   A sziget a hála, az adakozás, a nagylelkűség helyévé lesz. Szeretnénk, igaz, ha otthonunk, gyülekezetünk is az lenne? A jóság gyógyít. A gonoszság sebez. Pál élete Isten kegyelmének, Krisztus jóságának győzelmes erejét képviseli, amit sem a vihar tombolása, sem a kígyó mérge nem tud visszafogni. Tagadhatatlan, jelen van életünkben a rossz, a vihar, a megpróbáltatás. De jelen van a jó is, a hit, a szolgáló szeretet, amiből áldás, békesség származik nemzedékről nemzedékre. Ámen.