ApCsel 4,1-12 (vas.de.)

1 Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; 2 bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. 3 Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. 4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre nőtt. 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; 6 Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. 7 Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? 8 Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! 9 Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, 10 tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. 11 Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, Zsolt 118,22 12 és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

   Péter és János a jeruzsálemi templom Ékes kapujában meggyógyítanak egy sánta embert… majd Péter bizonyságot tesz Jézusról, aki életre kelt a halálból. Azzal zárja beszédét: Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból. A megtérés az áldások elfogadásának a feltétele. Sok lelki ajándéktól elzárjuk magunkat hitetlenségünk, keménynyakúságunk miatt. Nem hiszem, hogy Isten azt akarná, hogy haragban, gyűlölködésben, kicsinyes önzésben, hamisságban, lelkünket megnyomorító, testünket lepusztító szenvedélyekben töltsük napjainkat. Ennél magasabb rendű létet szánt nekünk. Mi sokszor mégis a sötétséget, a megkötözöttséget választjuk. Hány élet ment tönkre, hány család, közösség esett szét az engedetlenség, makacsság, kicsinyhitűség miatt!? (A tékozló fiú maximálisan ki akart használni minden kínálkozó lehetőséget… aztán tudjuk, hova jutott. Nincs értelmesebb, boldogabb, formája az életnek, mint az, amelyiket Isten akarata szerint tervezzük meg.)

   Ninivei Izsák (szír szerzetes, Kr. u 640-700) tanította: aki saját bűneit őszintén belátja és elsiratja, nagyobb annál, mint aki az egész világot tanítja. A bűn igazi felismerése nem az, amikor azt másokban fedezzük fel… hanem, amikor magunkban szembesülünk vele. Magunkban irtózunk meg tőle. (Egy történetben egy híres detektív elkap egy fiatalembert, aki több bűncselekményt követett el. A kihallgatás során a nyomozó döbbenetes ténnyel szembesül: ez a fiatal bűnöző valójában az ő első házasságából származó gyermeke, édes fia. És a törvény szigorú védelmezője saját vétke és felelőssége felülvizsgálatára kényszerül. „A világ gonoszságában bűneim köszönnek vissza”.)

A papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok bosszankodnak azon, hogy az apostolok tanítják a népet… Miért olyan veszélyes az evangélium? Mi történne a családunkban, gyülekezetünkben, ha valóban a Krisztus tanítása jutna érvényre? Ha megbocsátás, szeretet lenne köztünk, ha nem bántanánk egymást, ha nem a magunk (nagyon egyoldalú, korlátolt) akarata lenne a legfontosabb? Miért ingerli a világot, az embert az az igazság, hogy Teremtője, hogy Megváltója van? Miért nevezzük minden áron szabadságnak a bűn szolgaságát? A nép vezetői a legprovokatívabbnak azt a tanítást tartják, hogy Jézus által van feltámadás… A Feltámadott által… Hát nem ez a legnagyobb örömhír? Mégis mekkora erővel próbálják mindenfelől elhallgattatni! Dühíti az embert, mert arra emlékezteti: valóban nincs más tovább vezető út, csak az, amit Isten jelölt ki nekünk Krisztusban. A mi emberi céljaink tehát átmenetiek, relatívak. A mi emberi tetteinknek pedig örök következményei vannak. Megzavar kis ügyeskedéseinkben, nem épp tisztességgel vívott harcainkban az, hogy egyszer minden kiderül, mindenért számot kell adjunk.

A vezetők elfogták és őrizetbe vették őket. Isten Igéjét azonban és a Krisztus tanítványainak hitét nem lehet bilincsbe verni. Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság. Az igazi szabadság pedig az, amikor semmi sem akadályoz meg abban, hogy Krisztusnak engedelmeskedjem. Vajon hogy állunk ezzel a kérdéssel? Hány ember - aki látszólag szabadon jön-megy - sínylődik lelki fogságban! Az anyagiasság, az önzés, a hitetlenség vagy valamilyen függőség kényszerpályán sodródik.

Megjegyzi az Ige: a megfélemlítés, a letartóztatás ellenére sokan hittek, és a hívő férfiak száma ötezerre nőtt. Emésztő kérdésünk: miért nincs növekedés közöttünk? Miért olyan erőtlen a közösségünk, miért olyan nagy a közömbösség sorainkban? Miért nem kell sokaknak a krisztusi életforma? Miért lesz minden izgalmasabb, vonzóbb: pénz, munka, szórakozás, saját elfoglaltságunk… (Húsvéti gyülekezeti statisztikánk azt mutatja, hogy gyülekezetünk 80%-a kívül marad.)

   Másnap összegyűltek a nép vezetői. Vészhelyzet állt elő… Egybekürtölik a Nagytanácsot - akár néhány héttel ezelőtt a Jézus elítélésekor. Nyilvánvalóvá lett: Krisztust keresztre küldték, de nem tudták megállítani. Isten hatalma ellen értelmetlen harcolni. Pedig azóta is ez történik… Az apostolokat középre állítják… Kihallgatás zajlik, bűnügyi eljárás, de közben bizonyságtétel hangzik el, és Isten kegyelmi végzése közöltetik. Vajon mi hogyan reagálunk a támadásokra? Megalkuvással, hitünk feladásával, vagy hűségesek maradva ahhoz, aki megváltott, és azokhoz, akiket ő ránk bízott? Félelmetes gondolattal találkoztam nemrégiben, amely szerint a kísértő már nem külső hatalmi eszközöket vet be ellenünk, hanem szívünkben állítja fel vallató, átképző szobáját, és belülről próbál meggyőzni hazugságai igazáról. Pl. ki akadályoz meg minket, hogy eljöjjünk Isten igéjét hallgatni, ki tart vissza attól, hogy a mindennapokban is gyakoroljuk hitünket? Senki más, hála Istennek, csak saját magunk.

 Milyen hatalommal, kinek a nevében teszitek? – kérdik. A tényeket nem tudják letagadni, de marad a gyanakvó, másokban is gyanút elültető kérdés: milyen alapon gyógyítotok, tanítotok, bátorítotok embereket? Péter Isten Lelke erejével mondja: tudjátok meg, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Péter egyértelműen Krisztusra mutat. Nélküle fölösleges minden teológiai bizonygatás. Éppen az ő feltámadása a legerősebb érv Isten hatalma és bűnt eltörlő kegyelme, ill. az ő messiási küldetése mellett. Krisztus áldozatában és feltámadásában bűneinket ismertjük fel, és az Isten megtartó irgalmát. Ez hitünk két alapvető igazsága. Ha valaki ma úgy megy haza innen, hogy ezt a kettőt szívébe véste, az nem hiába jött. Az én konkrét bűneim is hozzájárultak Jézus megfeszítéséhez, de feltámadásának megújító ereje is kiárad rám. Minden egyéb mellébeszélés, kimagyarázás…

   Őáltala áll előttetek… Figyeljük meg, ez a megfogalmazás arról szól: Krisztus jelen van. Megdöbbentő lehetett hallani ezt a tanács tagjainak. Krisztus folytatja munkáját. Nem lehetett sírba zárni. De nem bosszúállásra támadt fel, hanem üdvösségünk megerősítésére. (Egy kis történetben olvastam: egy király ellen összeesküvést szerveztek… a felségárulókat elfogták, és a király – ahelyett, hogy példásan megbüntette, kivégeztette volna a lázadókat - meghívta őket egy gazdag lakomára, mindnyájukat megajándékozta, és úgy engedte haza.) Az jut eszünkbe: ha volt lelkük ezeknek az embereknek, akkor egész életükre a király elkötelezett, hálás alattvalói lettek… Ha van lelkünk, testvéreim, akkor egész életünkre igyekszünk hálás, engedelmes követői lenni Krisztusnak, aki magára vette minden bűnünket, és nekünk békességet szerezett Isten előtt.

   Ez lett a sarokkő, melyet ti építők megvetettetek. Ezt kell meglátnunk: Jézus életünk kiindulópontja, alapja, mértéke, feltétele, célja. Minden lélegzetvételünk rá emlékeztet. Nála nélkül nem éri meg akármit is tennünk. Nem éri meg tanulni, dolgozni, építeni, vetni, aratni. De vele mindent érdemes. Tanulni, dolgozni, szolgálni, élni és halni.                                                                     Nincsen üdvösség senki másban… nem adatott más név, más személy, csak az egyszülött Fiú. Hatalmas kijelentés. Sok vallási vitának véget vetne, ha komolyan vennénk. Elítéljük, kizárjuk egymást napokért, ünnepekért, nevekért, külsőségekért, és itt azt halljuk: egyetlen név van, egyetlen Megváltó. Őt kell befogadnunk, életünk Urának vallanunk, neki engedelmeskednünk! Csak azt mondd, amit Krisztus előtt mondanál, csak azt tedd, amit vele együtt tennél, csak azt gondold, ami méltó hozzá! Vagy krisztusi, krisztusközpontú lesz ez a világ, vagy széthull… elvérzik vallási vitákban, hitetlenségben, minden magasztost, istenit tagadó liberalizmusban. Az önzés, a hitetlenség vírusa sokkal nagyobb pusztítást visz véghez, mint a COVID 19: eltávolít egymástól, szétbomlasztja a közösségeket, lelkileg megöl. Valljad annak a nevét, ragaszkodj ahhoz, kövesd azt, aki meghalt érted és feltámadott, hogy neked megtartatásod, üdvösséged legyen! Ámen.

Mindenható, felséges Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, köszönjük az újból felhangzó drága hírt, amit bár a világ visszautasít, de ami elő reménység és vigasztalás számunkra: hogy ti. Krisztus Urunk legyőzte a halált, és a számunkra megszerezett igazságot örökre érvényessé tette. Ez pedig azt jelenti, hogy nem pár évtized, hanem az üdvösség távlata áll előttünk. Igen, ez emlékeztet a számonkérésre is, felelősségünkre: minden kimondott szó, minden véghez vitt cselekedet súlyára is. Bocsásd meg, kegyelmes Urunk, hogy mi sokszor – akár a nép akkori vezetői – ragaszkodunk hamis szabadságunkhoz, valójában a bűn szolgaságához, sötétségéhez, és nem akarunk kilépni a békesség, a szeretet Krisztusban ragyogó napfényére. Mi a magunk, és ha lehet, a mások urai akarunk lenni, és nem engedelmeskedni. Pedig a mi uralkodásunk megkötöz, a Krisztusé tesz igazán szabaddá. A tékozló fiú előtt akkor nyílt ki a világ, amikor hazaért. Adj nekünk, Istenünk, kitartó hűséget, hogy sem külső fenyegetés, sem belső kísértés el ne szakítson minket Megváltónktól, aki út, igazság és élet számunkra! Erősíts meg minket a közösségben is! Állítsd elénk az első keresztyének példáját, akik az üldözések között is megálltak, sőt, növekedni tudtak! Állítsd elénk az apostolok példáját, akik a pillanatnyi könnyebbségre tekintettek, nem saját előnyüket keresték, hanem annak az akaratát, aki elhívta őket, mert a Krisztus szeretet töltötte be és szorongatta őket, és Szentlelked indította nemcsak hitük megvallására, de annak áldásai megosztására is másokkal: gyógyításra, tanításra, vigasztalásra! Állítsd elénk mindenekfölött Krisztus Urunk példáját, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy veled egyenlő, hanem közösséget vállalt velünk, és engedelmes volt a kereszthalálig! Ezért nyert dicsőséget és diadalmat, legyőzve a halált, ezért lett sarokkővé, Úrrá és Felkentté, örökkévaló királlyá. Ó, Istenünk, segíts, adj bölcsességet, hogy felismerjük és elfogadjuk a te egyszülött Fiadban kijelentett kegyelmedet, megértsük, hogy nincs más név, aki által üdvösséget nyerhetnénk, nincs más út, amely az örök életre vezetne, egyedül csak a mi Urunk Jézus Krisztus! Hadd legyünk az ő elkötelezett követői! Könyörülj gyülekezetünkön, minden egyes családon, minden egyes személyen! Elődbe hozzuk betegeinket, a gyászolókat, bajokkal, gondokkal küszködőket, egyedül valókat, megpróbáltatásban levőket, Krisztusért gyógyítsd, vigasztald, bátorítsad őket, tedd nyilvánvalóvá számukra megtartó kegyelmedet. Légy azokkal is, akiknek örömben, áldásban van részük, tedd őket hálássá, készségessé a szolgálatra, mások támogatására. Adj nekünk Szent Lelked által megújulást, vezess ki minket közömbösségünk, keményszívűségünk, hitetlenségünk homályából a te csodálatos világosságodra, hogy ráébredjünk küldetésünkre, azokra a drága lehetőségekre, amiket megnyitsz számunkra: hogy Krisztus jósága, békessége mutatkozzék meg közöttünk! Örökkévaló szereted szerint adj egész földünknek szabadulást a járvány félelméből, a hitetlenség, az önzés, a bűn vírusának halálos, pusztító szorításából, indítsd az embereket, a különböző nemzeteket megtérésre, hozzád fordulásra, békességre, Krisztusban áldásaid elfogadására, cselekvésére! Őérette hallgass meg! Ámen.